Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám

1990. november 8. • PETŐFI NÉPE • 5

AZ EGYIK JELÖLT: SZŐNYI G. SÁNDOR

A megye urai kirúgták — most igazgatónak pályázik

Mint ismeretes, a kecskeméti Katona József Színház direktori posztjára hirdetett pályázatra négy pályamű érkezett határidőre, azaz szeptember 20-áig. A pályázók között ran a kiváló rendező, Szőnyi G. i Sándor is, akinek megannyi sikeres produkció — gondoljunk a Pirostövű nád vagy a Jó estét nyár, jó estét szerelem! című hímekre — tette ismertté a nevét. Több fesztiváldíj, két Balázs Béla-díj, érdemes és kiváló művész kitüntetés jelzi a szakmai elismeréseit.

Harmincnégy éve dolgozik a televízió drámai szerkesztőségében, s a hatvanas évek közepétől úgy tartják számon, mint a bátor hangvételű kortárs drámák rendezőjét. 1980-ban felkérték, hogy másodállásban vállalja el a kecskeméti színház művészeti vezetését. Az ajánlatot elfogadta, s talán az itt eltöltött két és fél esztendő volt az utolsó időszaka a színháznak, amikor szervezettségét és színvonalát, művészi igényességét tekintve egyaránt elismerés illette.

«Kg- Mindig nagyon vonzott a színház, ráadásul akkoriban már torkig voltam a tévénél folyó klikkharcokkal, vagyis örömmel jöttem Kecskemétre — emlékezik Szőnyi G. Sándor.

— Ám két és fél esztendő eltéltével egyszerűen kirúgták.

— Igen, mert kellett a hely a Hernádi—Jancsó— Gyurkó triásznak. Az illetékesek egyszerűen nem foglalkoztak a társulat véleményével. A szakszervezet petícióját összeesküvésnek minősítették, a megye urai pedig igyekeztek meg sem hallgatni bennünket, vagy ha mégis, felfelé mutogattak, hogy onnan jött a parancs. Mit tehettem? Tudomásul kellett venni, hogy a feudál-szocializmus már csak ilyen. De akkor megfogadtam, hogy amíg Romány meg Gajdócsi lesz Bács-Kiskun ura, -be sem teszem a lábam a megyébe.

— Megtartotta a fogadalmát?

—Természetesen. És tudtam, hogy nem látva mesz- szebb a letűnt évszázadok kényuraira emlékeztető gőgjüknél, a vezéreknek fogalmuk sincs arról, hogy a Hernádi—Jancsó—Gyurkó hármas a legjobb esetben is csak rétegszínházat csinálhat. Amit egy olyan megye, illetve város, ahol csak egy színház van, nem engedhet meg magának.

— Gondolom, hogy ha személyesen nem is járt itt sokáig, azért ismeri színházunk további sorsát.

— Hogyne, hiszen Hernádiék idején, meg a Gera- féle igazgatás idején is, a magyar kultúra botrányköve volt ez a színház, nem művészi alkotóműhely. Ezt a pályázatomban is megfogalmaztam, utalva arra, hogy a jövőben á Iéhétőségét is kerülni kell annak, hogy ilyen előfordulhasson. Ehhez alapvetően az szükséges, hogy az alkotómunkához ideális légkör alakuljon

t ki a falakon belül, s művészi, illetve erkölcsi tekintélyt kell szerezni a falakon kívül.

— Mint sikeres rendező, ismer személyesen is mindenkit, aki számít e szakmában. Ha Ont neveznék' ki direktornak, kamatoztatná ezeket az ismeretségeit Kecskeméten?

. — Feltétlenül. Úgy látom, hogy minden színháznak szüksége van ma két-három, országosan ismert, nagy nevű művészre. Akiknek a neve már eleve közönségcsalogató. A művészi kvalitás, illetve a jó társuiat a garanciája a jó színvonalnak, bármilyen műfajról legyen szó. Az én elképzeléseim szerint, legalább két operettet a következő évadokban is műsorra kell tűzni, kiegészítve a zenés műfajt egy-két musicallel, zenés vígjátékkal. Értékes kortársi és klasszikus prózai vígjátékkal szintén érdemes jelentkezni, hiszen talán a nevetés az, ami leginkább hiányzik ma az emberek életéből. Ezeken kívül legalább három, nehéz veretű, komoly filozófiai-társadalmi gondolatokat tolmácsoló, a legszélesebb értelmiségirétegeket is vonzó művek bemutatásáról szintén hiba volna megfeledkezni, ahogy a fiatalabb korosztályok igényéről is.

— Már bocsánat, de ez egy évadban hány bemutatót jelentene elképzelései szerint?

— Összesen? Egy tucatnyit. Tudom, hogy ez még több munkabírást, szorgalmat, ügyszeretetét követel a művészektől, de a jövőben nemigen maradhat talpon az a színház, amelyik nem közönsége igényeire koncentrál, a lehető legjobb színvonalon mutatva be produkcióit.

— Olvastam a pályázatát, s nemigen van olyan elképzelése, amelyikkel — ismerve a mai viszonyokat — vitatkozni lehetne. Vagyis nagyon jó.

— Köszönöm, hogy ezt mondja.

— Egyetlen olyan pontja lehet — s a hírek szerint, ez valóban az is —, amelyre az új, többpártrendszerű önkormányzat nem reagál túl lelkesen. Ön kerek perec leírja, hogy tagja volt az MSZMP-nek. Igaz, az szintén kiderül, hogy merész szemléletű, hangvételű filmjeivel mennyi ütközést is vállalnia kellett a pártállam kultúr- diktátoraival szemben.

— Persze, hogy leírtam. Ez így becsületes. így igaz, hiszen a múltamhoz tartozik. Nézze, az ember köthet például házasságot, s élhet is benne úgy, hogy nem érzi jól magát. Azután köthet újat, másikat, sőt, harmadikat meg negyediket is, és az emberek még csak el sem szömyülködnek rajta. Mondván: ez szíve-joga mindenkinek. De attól még, hogy egy vagy több asz- szonyban csalódik valaki, nevetséges lenne letagadnia, hogy a felesége volt.

— E hasonlatról jut eszembe: azt hallottam, hogy családi konfliktusok is közrejátszottak abban, hogy megpályázta a kecskeméti színház direktori székét.

— Jól hallotta, bár erről nem szívesen beszélek. Ettől függetlenül az igazság az, hogy a nyáron elváltam a feleségemtől, s már csak ezért sem a fővárosból „lejárós” direktor szeretnék lenni Kecskeméten, hanem olyan, aki új életet kezd, új — ha nem is ismeretlen környezetben, egyedül a színházra koncentrálva.

— Ön helyesnek tartja azt, hogy pályázat útján döntsenek arról, ki legyen színidirektor és ki ne?

—1 Demokratikusabb, mint amikor egy-két megyei hatalmasság döntötte el ezt a kérdést. Az azonban, hogy valójában melyik pályázó milyen ember, nehezen derülhet ki néhány telegépelt papírlapból. Én szívesen vállalkoznék arra is, hogy akár a kecskeméti önkormányzattal, akár az általa kinevezett kuratóriummal személyes beszélgetést folytassak arról, hogy milyen elképzeléseim vannak, mi a véleményem bizonyos kérdésekben. És ehhez természetesen vállalnám a helyi sajtó, tévé nyilvánosságát is, ha kell. Elvégre az itt élő emberek érdeke, hogy milyen színházuk lesz a következő esztendőkben ...

Koloh Elek

MÚZEUMI TALÁLKOZÁSOK — A GYEREKEK IS SZERETTÉK

A művész felesége

• A művész felesége 1990- ben.

(Kiss Béla felvétele)

Még a szokványos múzeumlátogatásoktól viszolygó turistákat is elzsongítja az egyik legszebb magyar képtárba kecskeméti.

Ahány terem, folvosószöglet, annyiféle világ, annyifele hangulat, annyiféle szépség. Más tavaszi fények futkározásakor, más, amikor őszi árnyak pihennek a falakon. Másként szólítja meg a látogatót Munkácsy és Tóth Menyhért, Mednyánszky és Nagy István, Fe- renczy Béni és Kátai Mihály. A galéria harmóniája szinte észrevétlenül leemeli rólunk a cipelt gondcsomagokat. Hányán fáradoztak, küszködtek, segítettek, amíg kialakult ez a közérzetjavító gyönyörűség itt, a Kiskunság közepén! És, sajnos, hányán mennek el előtte, mellette naponta közönyösen, szenvtelenül! Igaza volna Babitsnak? „Ki méltó látni a csodát / az a csodát magában hordja”.

Mint az az idős hölgy, aki olyan áhítatos szeretettel szemléli az új kiállítás képeit, mintha most ajándékozta volna meg magát először e festmények látványával. Boldognak látszik. Újra átéli a képeken

kavargó érzelmeket, a színeket hajdan tüzesítő szenvedélyeket, életörömöket. Ketten figyelik csendes szavait. Egy fiatalos asszony és egy kisdiák. Lánya, unokája? Velük tudatja: romos műteremben lángoltak föl az Égő fák, mert lövedékek csapódtak műtermébe.

—Ti tudjátok a legjobban, hogy mennyit próbálta a sors uramat, Bene Gézát. Hiába nyert tízegynéhány évesen nemzetközi rajzversenyt, csak nagy nélkülözésekkel szerezhetett diplomát a Képző-, művészeti Főiskoíán.

Bólogatnak. Hallották már a művész özvegyének történeteit, de szívesen fülelik most is szavait, mint gyermekek a boldog befejezé- sű mesét.

— Ha élne, hozzátok fiatalodna kilencvenedik születésnapján. Családtagoknak tekintette tanítványait. Nekünk nem volt gyermekünk, talán ezért is viselhettük el a sorscsapásokat. Hány képet festhetett volna a napi többórás villamosozás helyett! Nem csak a megélhetés kényszere miatt vállalt azonban állást a főváros másik végén. Miután Rákosiék eltanácsolták a kiállítási csarnokokból, nem számíthatott megrendelésekre, megkereshette volna a napi kenyérre valót másként is. De tovább akarta adni azv élet szépítésének vágyát, életvágyát, az életről szerzett ismereteit, megérzéseit, ezért tanított hosszú évekig általános iskolában.

Korától unokája is lehetne felnőtt kísérője,

‘ — A nyugdíjas kollégáktól hallottam, hogy Géza bácsiról már életében tudták: nemcsak művészként kiváló, hanem a vizuális nevelés egyik hazai újítójaként is. Természetesnek tartották, hogy emlékszobát rendezzenek be halála után. Azóta a leggyengébb tanuló is tudja iskolánkban, hogy ki volt a nálunk is tanító Bene Géza. Még többen eljöttek volna a fővárosból erre az egész életművét áttekintő kecskeméti kiállításra, ha szerezhettünk volna olcsón egy bérautóbuszt.

ir-' Három évtizede elhunyt férjemet is meghatná, pedagógiája igazolásának tekintené, ha tapasztalhatná, hogy mennyien összefogtak egy ügy érdekében, 1990-ben, a sokféle gonddal küszködő országban. Kedves tanárnő, köszönöm, hogy elhozott néhány gyereket. De nézzük tovább a képeket, mert számomra Géza mindig fontosabb volt önmagámnál.

Heltai Nándor

• A művész felesége (Baby) 1933.

Mielőtt megrémülne a T. olvasó, sie fék megnyugtatni: a cím csupán azt jelzi, hogy néhány mozzanatát akarom felidézni az október 26-ai délutánnak mint szemtanú, mozaik- szerűen, kommentár nélkül. A tanulságot mindenkinek magának kell levonnia.

Margit híd, budai hídfő.

Az útlezárás tegnap késő este óta tart. A hídfőt egy keresztbe állított kamion zárja el, egy sávot szabadon hagyva. Mögötte a taxik sora, szintén úgy elhelyezkedve, hogy egy sáv szabadon maradjon. A retesz egyetlen taxi; lelkes amatőrök tologatják ide-oda. Mentő, rendőrautó, élelmiszer-szállító teherautó átmehet. Átengedik a gázművek kocsiját, a külföldi autókat, buszokat is. Trabant jön, rajta egy szigetelőszalagból tá- kolt vörös kereszt, benne egy férfi, sztetoszkóppal a nyakában (mindenesetre nem választanám háziorr vosomnak) — szintén mehet.

*

A hangulat szinte kedélyes. A budapesti főkapitány — lemondássalfenyegetőzve — már bejelentette, hogy a rendőrség nem avatkozik közbe. A híd korzóvá vált, gyalogosok jönnek-mennek, érdeklődők ácsorognak, sétálgatnak. Némely taxi motorháztetőjén a reggeli maradványa és üdítők, kávék. Piknik — belvárosi módra.

*

Utcai politikai vitakörök. Elég elsóhajtani egy .jobban tennétek, ha dolgoznátok"-szerű kijelentést, s máris csoport alakul, a taxisok védelmére kelve. Ez már nem benzinügy. Amatőr gazdászok magyarázzák, mennyi üzemanyag' kell, amíg a kenyér az asztalra kerül: szántás, vetés, aratás, szállítás a malomba, őrlés, liszt a pékhez, sütés, kenyér- szállítás.

*

A humor időnként felbuzog. Öreg csöves produkálja magát egész nap, a szövegeit siker koronázza, nevetés kíséri. Hang a tömegből: „Éljen a Fradi!" Egy férfi elkiáltja magát: „Három per hármas ügyosztály tagjai, hozzám! No, fiúk, hol vagytok, gyertek!" A taxisok nem díjazzák a humorát, leintik.

*

Fiatalémber zsebmagnóra veszi a vitát. Egy taxis megkérdezi, hogy milyen célból. A fiú válasza: „Csak úgy, magamnak". No, akkor megúsztatjuk a Dunában a masinádat!" —-s ki akarja kapni a kezéből. Egy másik taxis a védelmére kel: „Ne, erre nincs szükség! Nincs mitől félnünk." Félnek. Félünk.

*

Jól szituált úr magyaráz szakszerűen, a kormány gazdaságpolitikája mellett érvel. Valaki üvöltve a szokásos sztereotipiákkal lezsidóz- za. A taxisok azonnal elhallgattatják: itt ne legyen hőbörgés!

*

A taxisok autórádiójukon (mellékesen: az egész szervezettség ennék az egyszerű technikai eszköznek köszönhető!) érintkeznek a túlsó hídfővel. Megbeszélik az új híreket, s értesítik egymást, hogy kinek nyitottak zöld utat. A hangadók, a helyi vezetők mindenütt kiválasztódtak.

Két' forgalomirányító mindenesetre kirí közülük. Jó hatvanasok.. Egyiken nemzetiszín karszalag, a másik kezében CB-rádió. A blokádon feltűnnek, valaki kérdezi őket,

kicsodák. „Bányászok vagyunk. Otthon, a saját tévében láttuk tegnap este, hogy mi van, s jöttünk segíteni." Az otthon és a saját szó különösen gyanús. A taxis elfogadja, nem törődik velük.

Időnként odamegy a „bányászokhoz” egy fiatalabb, és suttogva tárgyalnak. Ez utóbbi kék pulóverben van, a pulóver fölött kilátszik a piros nyakkendő csomója, amely nemrég még egy meghatározott társadalmi réteg divatja volt.

*

Feltűnik egy filmforgató stáb, négy fiatalember. Rögtön kör veszi őket körül, lelkes önkéntes nyilatkozók. Rámenősen, ■ erőszakosan kérdeznek. Addig teszik fel a kérdést, hogy ugye a kormány bukását akarják, amíg valaki végre egyértelmű igennel válaszol. Szóvá teszem módszerüket: manipulálnak, hogy azt hallják, amit előre akartak. „Mi nem politizálunk, a nyugatnémet RTL-töl vagyunk” — mondja. Nyugatnémetet mond, nyilván a nyomatékosítás kedvéért. JDe hát hol van a híres demokratikus sajtó objektivitása ? „Nincs időnk, a lényegre kell törni” — így a válasz.

*

Aláírásgyűjtés. Előre elkészített indigós iveken ennyi a szöveg: névsor. Kérdezem az aláírásgyűjtőket, hol a tiltakozás szövege. „Minek az? Az áremelkedés ellen tiltakozunk."

Aztán szöveg is érkezik, röplapok. Az egyik — primitív nyomtatásai — a „parlamenti tüntetők” nevében azonnali általános sztrájkra buzdít. A másik (A- tetszetős, profi kivitelben — az SZDSZ nevében a kormányt felszólítja lemondásra.

Egy aláírót megkérdezek, kik gyűjtik az aláírásokat. „Hát az SZDSZ?) Akármi az igazság, a röplap alapján joggal gondolja így.

Kérdés: Vajon kinek a kezébe kerül egy sereg biankó aláírás (személyi számmal) és mire fogja felhasználni?

*

Asszony termoszból kávéval kínálja a taxisokat, kislánya a cukrot osztja. „Szívesen adom, fogyasz- szák. Itt lakom szemben.” A rendőröket is megkínálja, ők nem kérnek. (Egyetlen rendörkocsi van a hídfőnél, két rendőrrel.)

Aztán tagi érkezik, s hatalmas kondér paprikás krumpli kerül elő a csomagtartójából, evőeszközökkel. Egy jó nevű budai vendéglőből küldték. A taxisok a rendőröket is megkínálják, ők ebből sem kérnek.

Az egyik „bányász" elfogadja az invitálást.

*

A tömegben többen elégedetlenek, hogy a külföldi kocsikat átengedik, a. taxisok szigorúbbak lesznek. Vissza akarnak küldeni egy olasz kocsit is, de a vezető kiugrik, s olaszos temperamentummal magyaráz: beteg gyerek van a kocsiban, s szinte oroszlánként nekiugrik a tömegnek. Nyílik a zár, a taxisok ezután újból liberálisabbak lesznek.

IHordozható tévékészüléken akkumulátorról hallgatjuk a belügyminiszter délutáni nyilatkozatát. Már nem olyan szigorú, fenyegetőző, mint délelőtt, a tömeg így is morog. A „bányászok" piros nyak- kendos társa időnként felkiált: „Hazudik!”, s nagy hangon magyarázza: . „a kormány lecserélte a Mercedeseket, és harmincmillió dollárért amerikai kocsikat vett!" (így, szó szerint.)

*

A hídon gyalogosok jöttek- mentek, érdeklődők ácsorogtak, sétálgattak. Az utca politizált. Nyugodtan. De ott feszült a kérdés: mit hoz a holnap?!

Angyal János

Kockakövek a barikádról