Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-08 / 262. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1990. november 8. vonultak a Vörös téren MDF-SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Érdemei nem mentik fel Foltányit Százezren (Folytatás az 1. oldalról) A kora délütáni órákig más incidensről nem érkezett jelentés. Az idei kommunisfa felvonulás legszembetűnőbb eleme a jelszavak sokszínűségén kívül az volt, hogy nem voltak egyértelmű túlsúlyban a Gorbacsov elnök által a szerdai ünnepség elején hirdetett nemzeti egyetértést és a „peresztrojka új forradalmát” támogató jelszavak. „El a kezekkel Lenintől!” „Le a föld magántulajdonával!” „Nem kell a munkanélküliség!” „A szocializmust és nem a kapitalizmust akarjuk!” — hirdette számos transzparens. Közülük igen sok bírálta nyíltan és név szerint az oroszországi reformerőket, különösen Borisz Jelcint és a moszkvai városi vezetést, akik egyébként Gorbacsov mellett, a díszemelvényen foglaltak helyet. Kijutott a kritikából személy szerint Gorbacsov elnöknek is, akit több felirat vádolt meg az igazi kommuÚjabb túszok (Folytatás az 1. oldalról) Irakból egyébként épp szerdán indult visz- sza Tokióba Nakaszone Jaszuhiró, volt japán miniszterelnök és az a hetvenhét japán túsz, akik a távol-keleti politikus humanitárius akciója nyomán nyerték el szabadságukat. Irakban még mintegy 270 japán túszt nista eszmék elárulásával. Egy tábla arra figyelmeztette a friss Nobél- békedíjas államfőt, hogy „eljátssza az ország belső rendjét, elveszti a külföld iránt való megbecsülését is”. A szovjet elnök ezúttal — ellentétben a május elsejei felvonuláson történtekkel — nem vonult le az emelvényről az őt bíráló transzparensek láttán. A Vörös téri felvonulással szinte egy időben kezdődött el az orosz- országi kommunistaellenes demokratikus erők által szervezett demonstráció a kormányzó párt moszkvai székháza előtt. A moszkvai választók egyesülete, a „Demokratikus Oroszország” tömörülés, a kommunista párton belüli Demokratikus Platform, az Oroszországi Szociáldemokrata Párt, illetve a Kereszténydemokrata Párt szervezte megmozduláshoz később csatlakozott Borisz Jelcin, az orosz parlament elnöke és Gavriil Popov moszkvai főpolgármesszabadulása tartanak fogva, de egy jól informált bagdadi forrás szerint a következő napokban — Nakaszone útjának köszönhetően — újabb csoportjuk indulhat majd haza. Ezzel egy időben az amerikai diplotúácia lázas tevékenységet fejt ki a válság minél gyorsabb rendezésére. James Baker külügyminiszter szerdán — ankarai tárgyalásait betér. Az orosz zászlók alatt felvonuló mintegy tízezres tömeg a pártház előtt a hét évtizedes kommunista uralom áldozatai előtt tisztelgett. Gleb Jakunyin atya, az orosz- országi parlament képviselője, egykori politikai elítélt szabadtéri misén emlékezett meg a bolseviz- mus áldozatairól. A harmadik moszkvai megmozduláson— ezt Telman Gdlján, Oleg Kalugin és más népképviselők szervezték — több mint félszáz ezer ember vonult végig a Tversza- kaja utcán (a korábbi bejelentésekkel ellentétben, meglepetésre, Borisz Jelcin és Gavriil Popov is csatlakozott a menethez, így e politikusok mindhárom felvonuláson ott voltak). Végigvonultak a Vörös téren, megkerülték a Kremlt, s a Manyézs téren tartottak nagygyűlést, amelyen elsősorban a Rizs- kov-kormány lemondását követelő jelszavak domináltak. fejezve— Moszkvába utazott, a kíséretéhez tartozó, közel-keleti ügyekkel foglalkozó külügyminiszter-helyettes, John Kelly pedig váratlanul Damaszkuszba repült. Baker ankarai tárgyalásai kapcsán egyébként magukat megnevezni nem kívánó török források azt közölték: Washington immár egy olyan ENSZ BT-határo- zathoz akarja megnyerni szövetségesei támogatását, amely minden eddiginél to- vábbmenve, végre szentesítené az esetleges, Irak-ellenes katonai akciót. A Magyar Demokrata Fórum ki- szélesedett, országos politikai erővé lett, szervezett tagsággal rendelkezik, alapszervezetei — a Lakiteleken megfogalmazottak szerint - megfelelő mozgalmi, szellemi hátteret nyújtanak a szervezet politikai tevékenységéhez. Mindezt Lezsák Sándor ügyvezető alelnök jelentette ki az MDF hagyományos szerdai sajtótájékoztatóján, amelyen Fur- mann Imre alelnökkel közösen ismertették az MDF IV. országos gyűlésének programját. Lezsák Sándor szerint nem népszerű dolog ma egy párthoz tartozni. Az MDF-ből merített példával illusztrálta: a tagságon belül egyfajta bizonytalanság lett úrrá. Sokan — többek között pedagógusok — úgy érzik, hátrányos, sőt, egzisztenciálisan bizonytalan helyzetbe kerültek amiatt, hogy a fórumhoz tartoznak. Ennek ellenére — különösen a taxisblokád óta — száznál többen léptek a párt soraiba. Mint fogalmazott: a blokád felrázta az országot, s mind többen vélik úgy, hogy saját környezetükben szervezetten véleményt kell formálni, szervezkedni kell, mert különben a zűrzavar rendkívül veszélyessé válhat. E gondolat jegyében ül össze az MDF IV. országos gyűlése is. A közelmúltban különös karambolt előidéző Foltányi Árpád ügye is szóba került a tájékoztatón. Lezsák Sándor részletesen elemezte á fiatalember MDF-ben végzett tevékenységét, s beszámolt arról is, hogy Foltányi orvos barátja jelezte a párt vezetőinek: az aktivista az idegi összeomlás határán áll. Lezsák szerint az egyetemista egészségi állapota összefügg a balesettel, az a hivatkozása pedig, miszerint a miniszterelnök majd megvédi őt, egy beteg ember hipotézise. Hangsúlyozta azt is, hogy érdemei nem mentik fel a történtek alól. A tanácskozáson várhatóan tisztújításra is sor kerül: újraválasztják aZ országos elnökséget, a választmányt és a különböző bizottságokat is. A sajtótájékoztatóra invitáló meghívó napirendje szerinti témával — az MDF, a parlamenti frakció és a kormánykoalíció együttműködésével — kapcsolatban elhangzott: belső ritmusváltás történt a fórum tevékenységében. A kormányzati felelősség természetesen a miniszterelnöké: Antall József a hétfői elnökségi ülésen bőszéit is az ezzel összefüggő elképzeléseiről. A kérdésekre adott válaszokból kitűnt: az MDF elnökségi ülésén kialakult vélemény szerint átgondolt, tudatos előkészítés után elsősorban a kormányzati munkát kiszolgáló apparátusban, illetve a szakértői rendszerben célszerű változtatást végrehajtani. Végül arra a felvetésre, hogy a blokád idején MDF-vezetők tartózkodtak a televízió épületében, Lezsák Sándor elmondta: nem ellenőrzés volt a céljuk, hanem más pártok képviselőivel közös műsorban vettek részt. A tv elnöke egyébként vizsgálatot indított ez ügyben. A kormány és a parlamenti pártok egyeztetése A kormány és a parlamenti pártok képviselőinek szerdán, a Parlamentben tartott megbeszélésén megállapodtak abban, hogy a kormány megpróbálja tovább rövidíteni azoknak a törvényjavaslatoknak a listáját, amelyet még az idén feltétlenül szükségesnek vél az Országgyűlés napirendjére tűzni. Erről tájékoztatta az MTI munkatársát a megbeszélések első fordulóját követően László Balázs kormány- szóvivő. Mint ismeretes, a kormány az egyeztetésre az eredeti elképzeléséhez képest már így is rövidített, 23 törvényjavaslatból álló listát terjesztett, s most ennek további szűkítését kérték a pártok. A csökkentésről, a megtárgyalandó előterjesztések végleges listájáról a kormány csütörtöki rendes ülésén foglal állást, s azt a parlament délutáni, házbizottsági ülése elé terjeszti. Az egyeztető megbeszélésen azt is kérték a pártok képviselői, hogy az ^Országgyűlésnek eddig még be nem nyújtott, ám idei tárgyalást igénylő törvények ütemezését is úgy pontosítsa a kormány, hogy lehetőleg heti bontásban legyen képük arról: mikor melyik téma kerül a plénuih napirendjére. (MTI) , ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE Haraszti Miklós bejelentése Debreczeni Józsefnek, a sajtóprivatizációs vizsgálóbizottság elnökének . Tisztelt Elnök Úr! Szeretném tudomására hozni, hogy a vizsgálóbizottság munkájában a mai naptól kezdve nem kívánok reszt venni. A bizottság működését meghirdetett céljával, a tények feltárásával ellentétesnek és a parlament tekintélyét csorbitónak tartom. Indokaimat az alábbiakban vázlatosan jelzem: A Hack—Dörnbach-féle házszabály-módosító javaslatot a szavazásban részt vevők többsége támogatta ugyan, de nem a kellő, 2/3-os többséggel. így jó időre lehetetlenné vált, hogy a vizsgálóbizottságok rendeltetésüknek megfelelően ne a kormány- többség politikai céljainak, hanem a tények megállapításának szolgálatában álljanak. Az ön által vezetett bizottság mindvégig mintapéldája volt annak, hogyan torzul el^a vizsgálóbizottság működése, ha nem pártegyenlő módon állítják össze, vagy ügyrendi módón nem gondoskodnak a kiegyenlített működésről. A bizottság 10 tagja közül négy a Demokrata Fórum tagja és az Ön szavazata vitás esetekben döntő. A Kereszténydemokrata Pártnak két szavazata van, minden más pártnak csupán egy. Ez a torz összetétel, amely még a parlamenti erőviszonyoknak sem felel meg, önmagában is az igazságfeltárás érdekeivel ellentétes, kormányzati szavazógépezetté változtatta a vizsgálóbizottságot. A szavazógépezet méltatlan működésének példája volt a bizottság közbenső jelentése, amely azt javasolta, hogy a kormány kapja -meg a sajtóprivatizáció irányításának jogát. A bizottság munkája mindinkább a többséget irányító politikusok ízlése szerinti, ad Jhoc vizsgálódásokból áll. Szakértelem és jogi segítség híján e többség hol helyettesíteni, hol megakadályozni igyekszik az igazságszolgáltatás működését. A szabaddemokraták véleménye szerint a sajtó- privatizációs vizsgálóbizottsághoz érkező bejelentések feldolgozására az Országgyűlés kulturális és sajtóügyi állandó bizottsága alkalmas. Kerem bejelentésem szíves tudomásulvételét. Budapest, 1990. november 7. Tisztelettel: Haraszti Miklós országgyűlési képviselő Amerikából nem ingyen jön a kukorica fi'MtTt tnn'-.on - - i :i ü: ‘IVTPi. ^VTíVaV.' \ T.fV- i M , HH (Folytatás az 1. oldalról) i , A hazai állatállomány részére az abrak mennyisége elegendő,' amit azzal értek el, hogy az exportot leállította a kormány, és hozzájárult a gabonaimporthoz. Az összesen 3,5 millió tonna gabonaimportból 2,8 millió tonna a kukorica, a többi árpa és búza. A jövő év júniusáig számításba vehető készlet így magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Takarmányozási szempontból azonban a helyzet kedvezőtlenebb, ugyanis kevesebb kukoricát, viszont több búzát és árpát kell majd az álláttartóknak megetetniük. A témával kapcsolatban, a Petőfi Népe kérdésére, az államtitkár-helyettes részletezte az amerikai „takarmánysegélyt”. Kitűnt, hogy a 47,5 millió dollárból csupán 7 millió a vissza nem fizetendő összeg, a többi alacsony kamatú hitel, amiért az ország csakis amerikai takarmányt vásárolhat, elsősorban kukoricát. Az államtitkár nyomatékosan leszögezte: a termelők nem ingyen kapják meg — mint ahogyan erre számítottak — az amerikai importtakarmányt. Ugyanis ennek egy részét a tőzsdén hozzák forgalomba, a 'többit a kereskedelmi lánc kikerülésé-' vei, közvetlenül kívánják eljuttatni a kistermelőkhöz. Bertóti István főosztályvezető szerint a kukorica tonnánkénti ára így nem lehet 9 ezer forintnál magasabb. (A jelenlegi szabadpiaci ár 10-12 ezer fo- íjnt.) Az értékesítésből befolyt összegből alapítványt képeznek, s a mezőgazdaság privatizálásával összefüggő feladatok elvégzésére használják föl. A meghívottként jelen lévő Makay György, a Takarmányipari és Kereskedelmi Vállalatok Egyesülésének titkára vitába szállt a 9 ezer forintos ár realitásával. Nem vitatta: matematikailag helytálló a számítás, de nem vették figyelembe, az import finanszírozását (ehhez 35 százalékos kamatú hitelpénz kell), az országhatártól való szállítást és a várható (akár átmeneti) tárolási költséget. Szerinte 3-5 százalékkal többet kell számolni az amerikai kukoricáért. Ugyanakkor javasolta, hogy Ja takarmányimportot—megfelelő koordinálással — szabadítsák föl, vagyis az importjoggal rendelkezők, külföldről szabadon vásárolhassanak és hozhassanak be takarmányt. Ezzel a spekulatív fölvásárlásokat is mérsékelni lehetne. Föltárta azt is, hogy a takarmány- ipar a kukoricaimportnak a felét kapta meg pályázat útján, a másik felét két kft. „nyerte el”, minden feltétel nélkül. Példaként említette, hogy a bábolnai gazdaság igényének hatodrészét, összesen tízezer tonna takarmányt kapott, a két kft. pedig százezer tonnát... Szóvá tette azt is, hogy az importtakarmány felhasználását illetően semmiféle kontrollt nem alkalmaznak. Neszmélyi Károly arról számolt be, hogy a múlt év hasonló időszakához képest a hazai sertésállomány 5,5 százalékkal nagyobb, tehát mintegy 9,5 millió. Igaz viszont,, hogy a magángazdáknál már 3 százalékkal kevesebb az anyakocák száma, mint egy évvel ezelőtt volt, s a szövetkezetek egy őszében is csökkenés tapasztalható. Az állami gazdaságokban ugyanakkor nincs változás. Az eltelt másfél hónap tendenciáját is figyelembe véve lassú és kismértékű csökkenés várható, s az év végére egymillióval lesz kevesebb a jelenleginél. A felvásárlás ára az elmúlt hónapokban nem változott, továbbra is 68-72 forint közötti. A tejről szólva a helyettes államtitkár utalt arra, hogy a Tejipari Tröszt megszüntetésének folyamata elkezdődött azzal, hogy a vezérigazgatót felmentették, helyettesét pedig e posztra kinevezték, s megbízták az átszervezéssel összefüggő feladatok végrehajtásával. Elhangzott, hogy a tej termelői- ár-kiegészítése csökken, de hogy menynyivel, azt még nem tudják. Hatása viszont nyilvánvaló: emelkedik a fogyasztói ára. A szegényebb rétegeknek valamilyen kompenzációt terveznek, amiről ugyancsak nem tudtunk meg konkrétumot. Az átszervezés és a tej áremelése között nincs összefüggés, úgy azonban igen, hogy az átszervezéstől az emelkedés mértékének csökkenését is várják. Csabai István (A megyei takarmányhelyzetről cikkünk a 4. oldalon.): Átalakulóban a határőrség (Folytatás az 1. oldalról) Nem a ki-, hanem a befelé történő, illegális határátlépések száma gyarapodott meg. Átalakulóban van a határőrség, amely, szerencsére, a szolgálatellátásban nem érezteti hatását, ám a zöldhatáron kevesebben teljesítenek szolgálatot. Megszűnt a határ és a nyomsáv is. A határőrök — s ez nem új feladat ~~ a közrendi és közbiztonsági tevékenységben is részt vesznek, természetesen nem veszik át a rendőrség feladatait. A határőrizet liberalizálásának megteremtődtek a jogi feltételei, s mint az alezredes elmondta, nem a magyarok ellen kell a határt védeni 3 ‘ néhány bűnöző kivételével —, hanem a külföldiektől. Kétségtelen tényként állapította meg, hogy a szükséges személyi és tárgyi feltételek ellenére lassú a határátkelőhelyeken az átlépés, annak ellenére, hogy nem kezelik, csupán ellenőrzik az úti okmányokat. A lassú átkelés oka, hogy a vámőrség nem tudott a liberalizálással együtt megfelelő létszámot biztosítani, emellett jelentős növekedett a bevásárlóturizmus. Az ellenőrzést szelektív módon, főként a- befelé igyekvők esetében alkalmazzák, a terrorizmus, az ember- csempészet, a kábítószer behozatala miatt. Ebben az esztendőben 208 illegális határátlépés történt, közülük 53 jugoszláv állampolgár, de jelentősen a szovjet állampolgárok határsértése is, számuk megközelíti a 30-at. Az eredményesség 90 százalékos volt, ám a fennmaradó 10 százalékot egy másik határállomáson kerítették kézre vagy a rendőrség fogta el. A forgalom-ellenőrző pontokon pedig 8,7 millió utas és 2,7 millió jármű fordult meg. Sajnálatos módon a forgat lom-ellenőrző pontok kapacitása nem növekedett, s ezért 169 esetben kellett az utazóknak 30 percen túl várakozniuk. A határőrség tanácsa, hogy a külföldre igyekvők a reggeli és esti csúcsidőt kerüljék el. A jugoszláv határőrizeti szervekkel a kerület parancsnokságának korrekt a kapcsolata, s talán ennek is köszönhető, hogy súlyosabb határsértés nem történt. Végül dr. Szabó János alezredes elmondta, hogy a határőrséghez Bács-Kiskun megyéből november 29-én vonulnak be az újoncok, akiket szakmájuknak megfelelő beosztásba helyeznek. A bevonulóknak előre elmondják, hogy az eskütétel december 23-án lesz, s a bevonultak egy része a karácsonyt, másik része az újesztendőt otthonában töltheti el. Gémes Gábor • Más országokban dízelolajjal mennek a teherjárművek. Itt benzinnel. A recepció tud érkezésünkről. Kapunk egy nevünkre szóló kártyát, ami moszkvai tartózkodásunk .idejére egyúttal személyazonosságunk igazolására is szolgál: útleveleinket ugyanis elveszik és a szálló páncélszekrényébe zárják. Kísérőnk szeretne vacsorára invitálni, ezért, á szállodai kártyát fölmutatva, beballagunk az étterembe az őr mellett — minden étterem bejáratát portások őrzik —, ám nincs szerencsénk. — Sajnos, nincs pincér — utasít el a maitre de hotel, és cseppet sem zavarja, hogy a távolabbi asztalok körül négyöt sötét öltönyös felszolgáló tüsténkedik. Nincs mit csodálkozni az eseten: az éttermek ellátása finoman szólva sem kielégítő, ám ezt restellnék bevallani, ezért ködösítenek az effajta, nagyon is átlátszó kifogásokkal. Sebaj, majd később másutt próbálkozunk. Előbb azonban megszabadulunk bőröndjeinktől. A szobánk a harmadik emeleten van, ahová liften megyünk föl egy amerikai turistával, aki sehogyan sem érti, hogy itt a 2. emelet a harmadik — legalábbis a kabin jelzője szerint. A kétágyas szobához mosdó és erkély tartózik. Szeptember vége van csak ugyan, de már fűtenek. Az éjjeli- szekrénybe épített rádió halkan éppen híreket mond: ezt a típusú készüléket, amelyen csak egy-két, előre beprogramozott állmást lehet fogni — ha éppen működik —, a méltán híres 1984 című regény szerzője után mi csak Orwellnek nevezzük. Az asztalkán telefon, ám semmilyen hangot nem ad, a fiókok üresek: a világ másik felén az ember biztos lehet abban, hogy a legfelső fiókban jegyzetpapírt, és bibliát talál. Itt abban lehet biztos, hogy semmit'sem talál. Megakad a szemem a mennyezetbe épített különös formájú szerkezeten: a Szovjetunióban ezek a nyitott, villanykörte alakú valamik hálózzák be az összes közintézményt. Ha véletlenül megkérdezi a turista, hogy mire is szolgálnak, valószínűleg azt a választ kapja, hogy tűzjelzők, ám akad, aki szájára tett ujjal némán jelzi: ennél talán konkrétabb feladatot is ellátnak. A szálló melletti épületben is működik egy étterem, ahová kártyánk fölmutatása után tisztelegve beenged az őr. Óriási hangzavar fogad: egy öttagú beatzenekar a maximális teljesítményt préseli ki a hangfalakból, legalább ezer watt bömböl. A parketten egy kövérkés és egy magas férfi táncol valamiféle különös rituálé szerint. Ez új. Szerte a Szovjetunióban a lehető legtermészetesebb, hogy nők egymással táncoljanak, ám, úgy látszik, a „divat” a férfinemet is elérte. Az asztal, ahol helyet foglalunk, négy személyre van (terítve. Előre meg- kordul a gyomrunk azt látva, hogy a teríték többfogásos étekre enged következtetni: három-három kés és villa várja katonás rendben a használatba vételt, a tányértól kissé jobbra egy kicsi, egy közepes és egy nagyobb méretű pohár csillog. — Vacsorázni szeretnénk! Óhajainkat egy alacsony, szemüveges és egy magas, kevés hájú pincér várja. Makulátlan sötét öltönyben, nyakkendőben, fehér ingben, mintha most húzták volna elő őket a skatulyából. — Tudnának adni egy menükártyát? A magas elnézést kérve meghajol. — Sajnos, későre jár. Lassan bezárunk. — Azért tud valamit hozni? — Természetesen, uraim. Mit kívánnak inkább? Meleget vagy hideget? — Mit ajánlana? — Például tejfölös gombát galuskával. Vagy halat, hidegen. — Más? — Momentán ezt tudnánk hozni. — Sült krumplijuk nincs? Sült krumpli? Esetleg megpróbálhatom, uram. De nem ígérem. — Hozhatna hozzá három-négy tükörtojást. — Elfogyott a tojás, uram. — Jó, akkor hozza a krumplit és a gombát. — Mit innának? — Á kérdést a szemüveges teszi föl, arcán fölcsillan az érdeklődés. — Ebbe a legkisebb pohárba töltsön, legyen szíves, egy csepp vodkát. — Vodkát, uram? Vodka nincs — válaszolja automatikusan. —ft Jó, akkor esetleg whiskyt. — Az sincs. — Látom, rumot kell innom. — Kétlem uram, kétlem. Nincs rumunk. — Gin? Brandy? Campari? Bármi? A szeszlecke eredménytelen véget ér: a válasz örökös fejcsóválás. Igyekezetünk azonban mégsem hiábavaló. — Esetleg tudnék egy megoldást — veti föl óvatosan a szemüveges. ■— Véletlenül van itt egy üveg bontatlan vodka. Csakhogy drága. Negyven rubel. Vagy tíz dollár. És azonnal fizetendő. Ez éppen négyszerese a hivatalos árnak, ezért úgy határozunk, hogy estére absztinenciát fogadunk: Pepsi-Cola ke- rüí az asztalunkra. — Ócseny halódnij. Nagyon hideg — közli nyomatékosan a pincér, nyilván rettentő büszke, hogy az éttermének van hűtőszekrénye. A vacsorára kár volna vesztegetni a szót: a szakács aligha nyerne versenyt a főztjével (sült burgonya helyett főtt érkezett, ami ízben sehogyan sem illett a tejfölös gombához — de fő, hogy egyáltalán volt!). Meglepetés akkor ért bennünket, amikor fizetni akartunk és 29 rubelt kért a pincér, ám még jobban elcsodálkoztunk, amikor számlát kérve, az összeg negyedóra alatt 24 rubelre csökkent. (Már fönt, a szobában silabi- záltuk ki, hogy krumpliból három, halból kettő, tejfölös gombából kereken négy adagot számoltak — külföldi turista sohasem kerülhet ki győztesen a bennszülött pincérekkel vívott, örökös csatából.) Ballai József (Folytatjuk) 2. Vacsorakaland TURISTASZEMMEL — MOSZKVÁBAN
