Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. november 8. vonultak a Vörös téren MDF-SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Érdemei nem mentik fel Foltányit Százezren (Folytatás az 1. oldalról) A kora délütáni órákig más inci­densről nem érkezett jelentés. Az idei kommunisfa felvonulás leg­szembetűnőbb eleme a jelszavak sokszínűségén kívül az volt, hogy nem voltak egyértelmű túlsúlyban a Gorbacsov elnök által a szerdai ünnepség elején hirdetett nemzeti egyetértést és a „peresztrojka új forradalmát” támogató jelszavak. „El a kezekkel Lenintől!” „Le a föld magántulajdonával!” „Nem kell a munkanélküliség!” „A szoci­alizmust és nem a kapitalizmust akarjuk!” — hirdette számos transzparens. Közülük igen sok bí­rálta nyíltan és név szerint az oroszországi reformerőket, külö­nösen Borisz Jelcint és a moszkvai városi vezetést, akik egyébként Gorbacsov mellett, a dísz­emelvényen foglaltak helyet. Kiju­tott a kritikából személy szerint Gorbacsov elnöknek is, akit több felirat vádolt meg az igazi kommu­Újabb túszok (Folytatás az 1. oldalról) Irakból egyébként épp szerdán indult visz- sza Tokióba Nakaszone Jaszuhiró, volt ja­pán miniszterelnök és az a hetvenhét japán túsz, akik a távol-keleti politikus humanitá­rius akciója nyomán nyerték el szabadságu­kat. Irakban még mintegy 270 japán túszt nista eszmék elárulásával. Egy táb­la arra figyelmeztette a friss Nobél- békedíjas államfőt, hogy „eljátssza az ország belső rendjét, elveszti a külföld iránt való megbecsülését is”. A szovjet elnök ezúttal — el­lentétben a május elsejei felvonulá­son történtekkel — nem vonult le az emelvényről az őt bíráló transz­parensek láttán. A Vörös téri felvonulással szinte egy időben kezdődött el az orosz- országi kommunistaellenes de­mokratikus erők által szervezett demonstráció a kormányzó párt moszkvai székháza előtt. A moszkvai választók egyesüle­te, a „Demokratikus Oroszország” tömörülés, a kommunista párton belüli Demokratikus Platform, az Oroszországi Szociáldemokrata Párt, illetve a Kereszténydemokra­ta Párt szervezte megmozduláshoz később csatlakozott Borisz Jelcin, az orosz parlament elnöke és Gav­riil Popov moszkvai főpolgármes­szabadulása tartanak fogva, de egy jól informált bagdadi forrás szerint a következő napokban — Na­kaszone útjának köszönhetően — újabb cso­portjuk indulhat majd haza. Ezzel egy időben az amerikai diplotúácia lázas tevékenységet fejt ki a válság minél gyorsabb rendezésére. James Baker külügy­miniszter szerdán — ankarai tárgyalásait be­tér. Az orosz zászlók alatt felvonu­ló mintegy tízezres tömeg a párt­ház előtt a hét évtizedes kommu­nista uralom áldozatai előtt tisztel­gett. Gleb Jakunyin atya, az orosz- országi parlament képviselője, egykori politikai elítélt szabadtéri misén emlékezett meg a bolseviz- mus áldozatairól. A harmadik moszkvai megmoz­duláson— ezt Telman Gdlján, Oleg Kalugin és más népképvise­lők szervezték — több mint félszáz ezer ember vonult végig a Tversza- kaja utcán (a korábbi bejelentések­kel ellentétben, meglepetésre, Bo­risz Jelcin és Gavriil Popov is csat­lakozott a menethez, így e politi­kusok mindhárom felvonuláson ott voltak). Végigvonultak a Vörös téren, megkerülték a Kremlt, s a Manyézs téren tartottak nagygyű­lést, amelyen elsősorban a Rizs- kov-kormány lemondását követe­lő jelszavak domináltak. fejezve— Moszkvába utazott, a kíséreté­hez tartozó, közel-keleti ügyekkel foglal­kozó külügyminiszter-helyettes, John Kelly pedig váratlanul Damaszkuszba re­pült. Baker ankarai tárgyalásai kapcsán egyébként magukat megnevezni nem kívá­nó török források azt közölték: Washing­ton immár egy olyan ENSZ BT-határo- zathoz akarja megnyerni szövetségesei tá­mogatását, amely minden eddiginél to- vábbmenve, végre szentesítené az esetle­ges, Irak-ellenes katonai akciót. A Magyar Demokrata Fórum ki- szélesedett, országos politikai erővé lett, szervezett tagsággal rendelke­zik, alapszervezetei — a Lakitele­ken megfogalmazottak szerint - megfelelő mozgalmi, szellemi hátte­ret nyújtanak a szervezet politikai tevékenységéhez. Mindezt Lezsák Sándor ügyvezető alelnök jelentette ki az MDF hagyományos szerdai sajtótájékoztatóján, amelyen Fur- mann Imre alelnökkel közösen is­mertették az MDF IV. országos gyűlésének programját. Lezsák Sándor szerint nem nép­szerű dolog ma egy párthoz tartoz­ni. Az MDF-ből merített példával illusztrálta: a tagságon belül egyfaj­ta bizonytalanság lett úrrá. Sokan — többek között pedagógusok — úgy érzik, hátrányos, sőt, egziszten­ciálisan bizonytalan helyzetbe ke­rültek amiatt, hogy a fórumhoz tar­toznak. Ennek ellenére — különö­sen a taxisblokád óta — száznál többen léptek a párt soraiba. Mint fogalmazott: a blokád felrázta az országot, s mind többen vélik úgy, hogy saját környezetükben szerve­zetten véleményt kell formálni, szervezkedni kell, mert különben a zűrzavar rendkívül veszélyessé vál­hat. E gondolat jegyében ül össze az MDF IV. országos gyűlése is. A közelmúltban különös karam­bolt előidéző Foltányi Árpád ügye is szóba került a tájékoztatón. Le­zsák Sándor részletesen elemezte á fiatalember MDF-ben végzett tevé­kenységét, s beszámolt arról is, hogy Foltányi orvos barátja jelezte a párt vezetőinek: az aktivista az idegi összeomlás határán áll. Le­zsák szerint az egyetemista egészsé­gi állapota összefügg a balesettel, az a hivatkozása pedig, miszerint a mi­niszterelnök majd megvédi őt, egy beteg ember hipotézise. Hangsú­lyozta azt is, hogy érdemei nem mentik fel a történtek alól. A tanácskozáson várhatóan tisztújításra is sor kerül: újravá­lasztják aZ országos elnökséget, a választmányt és a különböző bi­zottságokat is. A sajtótájékoztatóra invitáló meghívó napirendje szerinti témá­val — az MDF, a parlamenti frak­ció és a kormánykoalíció együtt­működésével — kapcsolatban el­hangzott: belső ritmusváltás történt a fórum tevékenységében. A kor­mányzati felelősség természetesen a miniszterelnöké: Antall József a hétfői elnökségi ülésen bőszéit is az ezzel összefüggő elképzeléseiről. A kérdésekre adott válaszokból kitűnt: az MDF elnökségi ülésén kialakult vélemény szerint átgon­dolt, tudatos előkészítés után első­sorban a kormányzati munkát ki­szolgáló apparátusban, illetve a szakértői rendszerben célszerű vál­toztatást végrehajtani. Végül arra a felvetésre, hogy a blokád idején MDF-vezetők tar­tózkodtak a televízió épületében, Lezsák Sándor elmondta: nem ellenőrzés volt a céljuk, hanem más pártok képviselőivel közös műsor­ban vettek részt. A tv elnöke egyéb­ként vizsgálatot indított ez ügyben. A kormány és a parlamenti pártok egyeztetése A kormány és a parlamenti pár­tok képviselőinek szerdán, a Parla­mentben tartott megbeszélésén megállapodtak abban, hogy a kor­mány megpróbálja tovább rövidí­teni azoknak a törvényjavaslatok­nak a listáját, amelyet még az idén feltétlenül szükségesnek vél az Or­szággyűlés napirendjére tűzni. Er­ről tájékoztatta az MTI munkatár­sát a megbeszélések első fordulóját követően László Balázs kormány- szóvivő. Mint ismeretes, a kor­mány az egyeztetésre az eredeti el­képzeléséhez képest már így is rö­vidített, 23 törvényjavaslatból álló listát terjesztett, s most ennek to­vábbi szűkítését kérték a pártok. A csökkentésről, a megtárgya­landó előterjesztések végleges lis­tájáról a kormány csütörtöki ren­des ülésén foglal állást, s azt a par­lament délutáni, házbizottsági ülé­se elé terjeszti. Az egyeztető megbeszélésen azt is kérték a pártok képviselői, hogy az ^Országgyűlésnek eddig még be nem nyújtott, ám idei tárgyalást igénylő törvények ütemezését is úgy pontosítsa a kormány, hogy lehetőleg heti bontásban legyen képük arról: mikor melyik téma kerül a plénuih napirendjére. (MTI) , ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE Haraszti Miklós bejelentése Debreczeni Józsefnek, a sajtóprivatizációs vizsgálóbizottság elnökének . Tisztelt Elnök Úr! Szeretném tudomására hozni, hogy a vizsgálóbi­zottság munkájában a mai naptól kezdve nem kívá­nok reszt venni. A bizottság működését meghirde­tett céljával, a tények feltárásával ellentétesnek és a parlament tekintélyét csorbitónak tartom. Indokaimat az alábbiakban vázlatosan jelzem: A Hack—Dörnbach-féle házszabály-módosító ja­vaslatot a szavazásban részt vevők többsége támo­gatta ugyan, de nem a kellő, 2/3-os többséggel. így jó időre lehetetlenné vált, hogy a vizsgálóbizottsá­gok rendeltetésüknek megfelelően ne a kormány- többség politikai céljainak, hanem a tények megálla­pításának szolgálatában álljanak. Az ön által vezetett bizottság mindvégig minta­példája volt annak, hogyan torzul el^a vizsgálóbi­zottság működése, ha nem pártegyenlő módon állít­ják össze, vagy ügyrendi módón nem gondoskodnak a kiegyenlített működésről. A bizottság 10 tagja közül négy a Demokrata Fórum tagja és az Ön szavazata vitás esetekben döntő. A Keresztényde­mokrata Pártnak két szavazata van, minden más pártnak csupán egy. Ez a torz összetétel, amely még a parlamenti erőviszonyoknak sem felel meg, önma­gában is az igazságfeltárás érdekeivel ellentétes, kor­mányzati szavazógépezetté változtatta a vizsgálóbi­zottságot. A szavazógépezet méltatlan működésé­nek példája volt a bizottság közbenső jelentése, amely azt javasolta, hogy a kormány kapja -meg a sajtóprivatizáció irányításának jogát. A bizottság munkája mindinkább a többséget irányító politiku­sok ízlése szerinti, ad Jhoc vizsgálódásokból áll. Szakértelem és jogi segítség híján e többség hol he­lyettesíteni, hol megakadályozni igyekszik az igaz­ságszolgáltatás működését. A szabaddemokraták véleménye szerint a sajtó- privatizációs vizsgálóbizottsághoz érkező bejelenté­sek feldolgozására az Országgyűlés kulturális és saj­tóügyi állandó bizottsága alkalmas. Kerem bejelentésem szíves tudomásulvételét. Budapest, 1990. november 7. Tisztelettel: Haraszti Miklós országgyűlési képviselő Amerikából nem ingyen jön a kukorica fi'MtTt tnn'-.on - - i :i ü: ‘IVTPi. ^VTíVaV.' \ T.fV- i M , HH (Folytatás az 1. oldalról) i , A hazai állatállomány részére az ab­rak mennyisége elegendő,' amit azzal értek el, hogy az exportot leállította a kormány, és hozzájárult a gabonaim­porthoz. Az összesen 3,5 millió tonna gabonaimportból 2,8 millió tonna a kukorica, a többi árpa és búza. A jövő év júniusáig számításba vehető készlet így magasabb, mint az elmúlt év hason­ló időszakában. Takarmányozási szempontból azonban a helyzet kedve­zőtlenebb, ugyanis kevesebb kukori­cát, viszont több búzát és árpát kell majd az álláttartóknak megetetniük. A témával kapcsolatban, a Petőfi Népe kérdésére, az államtitkár-helyet­tes részletezte az amerikai „takarmány­segélyt”. Kitűnt, hogy a 47,5 millió dol­lárból csupán 7 millió a vissza nem fizetendő összeg, a többi alacsony ka­matú hitel, amiért az ország csakis amerikai takarmányt vásárolhat, első­sorban kukoricát. Az államtitkár nyo­matékosan leszögezte: a termelők nem ingyen kapják meg — mint ahogyan erre számítottak — az amerikai im­porttakarmányt. Ugyanis ennek egy részét a tőzsdén hozzák forgalomba, a 'többit a kereskedelmi lánc kikerülésé-' vei, közvetlenül kívánják eljuttatni a kistermelőkhöz. Bertóti István főosztályvezető szerint a kukorica tonnánkénti ára így nem lehet 9 ezer forintnál magasabb. (A jelenlegi szabadpiaci ár 10-12 ezer fo- íjnt.) Az értékesítésből befolyt összeg­ből alapítványt képeznek, s a mezőgaz­daság privatizálásával összefüggő fel­adatok elvégzésére használják föl. A meghívottként jelen lévő Makay György, a Takarmányipari és Kereske­delmi Vállalatok Egyesülésének titkára vitába szállt a 9 ezer forintos ár realitá­sával. Nem vitatta: matematikailag helytálló a számítás, de nem vették fi­gyelembe, az import finanszírozását (ehhez 35 százalékos kamatú hitelpénz kell), az országhatártól való szállítást és a várható (akár átmeneti) tárolási költséget. Szerinte 3-5 százalékkal töb­bet kell számolni az amerikai kukoricá­ért. Ugyanakkor javasolta, hogy Ja takarmányimportot—megfelelő koor­dinálással — szabadítsák föl, vagyis az importjoggal rendelkezők, külföldről szabadon vásárolhassanak és hozhas­sanak be takarmányt. Ezzel a spekula­tív fölvásárlásokat is mérsékelni lehet­ne. Föltárta azt is, hogy a takarmány- ipar a kukoricaimportnak a felét kapta meg pályázat útján, a másik felét két kft. „nyerte el”, minden feltétel nélkül. Példaként említette, hogy a bábolnai gazdaság igényének hatodrészét, össze­sen tízezer tonna takarmányt kapott, a két kft. pedig százezer tonnát... Szóvá tette azt is, hogy az importtakarmány felhasználását illetően semmiféle kont­rollt nem alkalmaznak. Neszmélyi Károly arról számolt be, hogy a múlt év hasonló időszakához képest a hazai sertésállomány 5,5 szá­zalékkal nagyobb, tehát mintegy 9,5 millió. Igaz viszont,, hogy a magángaz­dáknál már 3 százalékkal kevesebb az anyakocák száma, mint egy évvel ez­előtt volt, s a szövetkezetek egy őszé­ben is csökkenés tapasztalható. Az ál­lami gazdaságokban ugyanakkor nincs változás. Az eltelt másfél hónap ten­denciáját is figyelembe véve lassú és kismértékű csökkenés várható, s az év végére egymillióval lesz kevesebb a je­lenleginél. A felvásárlás ára az elmúlt hónapokban nem változott, továbbra is 68-72 forint közötti. A tejről szólva a helyettes államtit­kár utalt arra, hogy a Tejipari Tröszt megszüntetésének folyamata elkezdő­dött azzal, hogy a vezérigazgatót fel­mentették, helyettesét pedig e posztra kinevezték, s megbízták az átszervezés­sel összefüggő feladatok végrehajtásá­val. Elhangzott, hogy a tej termelői- ár-kiegészítése csökken, de hogy meny­nyivel, azt még nem tudják. Hatása viszont nyilvánvaló: emelkedik a fo­gyasztói ára. A szegényebb rétegeknek valamilyen kompenzációt terveznek, amiről ugyancsak nem tudtunk meg konkrétumot. Az átszervezés és a tej áremelése között nincs összefüggés, úgy azonban igen, hogy az átszervezés­től az emelkedés mértékének csökkené­sét is várják. Csabai István (A megyei takarmányhelyzetről cik­künk a 4. oldalon.): Átalakulóban a határőrség (Folytatás az 1. oldalról) Nem a ki-, hanem a befelé történő, illegális határátlépések száma gyarapodott meg. Átalakulóban van a határőr­ség, amely, szerencsére, a szol­gálatellátásban nem érezteti ha­tását, ám a zöldhatáron keve­sebben teljesítenek szolgálatot. Megszűnt a határ és a nyomsáv is. A határőrök — s ez nem új feladat ~~ a közrendi és közbiz­tonsági tevékenységben is részt vesznek, természetesen nem ve­szik át a rendőrség feladatait. A határőrizet liberalizálásá­nak megteremtődtek a jogi fel­tételei, s mint az alezredes el­mondta, nem a magyarok ellen kell a határt védeni 3 ‘ néhány bűnöző kivételével —, hanem a külföldiektől. Kétségtelen tény­ként állapította meg, hogy a szükséges személyi és tárgyi fel­tételek ellenére lassú a határát­kelőhelyeken az átlépés, annak ellenére, hogy nem kezelik, csu­pán ellenőrzik az úti okmányo­kat. A lassú átkelés oka, hogy a vámőrség nem tudott a libera­lizálással együtt megfelelő lét­számot biztosítani, emellett je­lentős növekedett a bevásárló­turizmus. Az ellenőrzést szelek­tív módon, főként a- befelé igyekvők esetében alkalmaz­zák, a terrorizmus, az ember- csempészet, a kábítószer beho­zatala miatt. Ebben az esztendőben 208 il­legális határátlépés történt, kö­zülük 53 jugoszláv állampolgár, de jelentősen a szovjet állam­polgárok határsértése is, szá­muk megközelíti a 30-at. Az eredményesség 90 százalékos volt, ám a fennmaradó 10 szá­zalékot egy másik határállomá­son kerítették kézre vagy a rendőrség fogta el. A forga­lom-ellenőrző pontokon pedig 8,7 millió utas és 2,7 millió jár­mű fordult meg. Sajnálatos módon a forgat lom-ellenőrző pontok kapacitá­sa nem növekedett, s ezért 169 esetben kellett az utazóknak 30 percen túl várakozniuk. A ha­tárőrség tanácsa, hogy a kül­földre igyekvők a reggeli és esti csúcsidőt kerüljék el. A jugosz­láv határőrizeti szervekkel a ke­rület parancsnokságának kor­rekt a kapcsolata, s talán ennek is köszönhető, hogy súlyosabb határsértés nem történt. Végül dr. Szabó János alezre­des elmondta, hogy a határőr­séghez Bács-Kiskun megyéből november 29-én vonulnak be az újoncok, akiket szakmájuknak megfelelő beosztásba helyez­nek. A bevonulóknak előre el­mondják, hogy az eskütétel december 23-án lesz, s a bevo­nultak egy része a karácsonyt, másik része az újesztendőt ott­honában töltheti el. Gémes Gábor • Más országokban dízelolajjal mennek a teherjárművek. Itt benzinnel. A recepció tud érkezésünkről. Ka­punk egy nevünkre szóló kártyát, ami moszkvai tartózkodásunk .idejére egyúttal személyazonosságunk igazolá­sára is szolgál: útleveleinket ugyanis elveszik és a szálló páncélszekrényébe zárják. Kísérőnk szeretne vacsorára in­vitálni, ezért, á szállodai kártyát fölmu­tatva, beballagunk az étterembe az őr mellett — minden étterem bejáratát portások őrzik —, ám nincs szeren­csénk. — Sajnos, nincs pincér — utasít el a maitre de hotel, és cseppet sem zavarja, hogy a távolabbi asztalok körül négy­öt sötét öltönyös felszolgáló tüsténke­dik. Nincs mit csodálkozni az eseten: az éttermek ellátása finoman szólva sem kielégítő, ám ezt restellnék bevalla­ni, ezért ködösítenek az effajta, nagyon is átlátszó kifogásokkal. Sebaj, majd később másutt próbál­kozunk. Előbb azonban megszabadu­lunk bőröndjeinktől. A szobánk a har­madik emeleten van, ahová liften me­gyünk föl egy amerikai turistával, aki sehogyan sem érti, hogy itt a 2. emelet a harmadik — legalábbis a kabin jelző­je szerint. A kétágyas szobához mosdó és er­kély tartózik. Szeptember vége van csak ugyan, de már fűtenek. Az éjjeli- szekrénybe épített rádió halkan éppen híreket mond: ezt a típusú készüléket, amelyen csak egy-két, előre beprogra­mozott állmást lehet fogni — ha éppen működik —, a méltán híres 1984 című regény szerzője után mi csak Orwellnek nevezzük. Az asztalkán telefon, ám semmilyen hangot nem ad, a fiókok üresek: a világ másik felén az ember biztos lehet abban, hogy a legfelső fiók­ban jegyzetpapírt, és bibliát talál. Itt abban lehet biztos, hogy semmit'sem talál. Megakad a szemem a mennyezet­be épített különös formájú szerkeze­ten: a Szovjetunióban ezek a nyi­tott, villanykörte alakú valamik há­lózzák be az összes közintézményt. Ha véletlenül megkérdezi a turista, hogy mire is szolgálnak, valószínű­leg azt a választ kapja, hogy tűzjel­zők, ám akad, aki szájára tett ujjal némán jelzi: ennél talán konkrétabb feladatot is ellátnak. A szálló melletti épületben is működik egy étterem, ahová kártyánk fölmutatása után tisztelegve beenged az őr. Óriási hangzavar fogad: egy öttagú beatzenekar a maximális teljesítményt préseli ki a hangfalakból, legalább ezer watt böm­böl. A parketten egy kövérkés és egy magas férfi táncol valamiféle különös ri­tuálé szerint. Ez új. Szerte a Szovjetunió­ban a lehető legtermészetesebb, hogy nők egymással táncoljanak, ám, úgy látszik, a „divat” a férfinemet is elérte. Az asztal, ahol helyet foglalunk, négy személyre van (terítve. Előre meg- kordul a gyomrunk azt látva, hogy a teríték többfogásos étekre enged kö­vetkeztetni: három-három kés és villa várja katonás rendben a használatba vételt, a tányértól kissé jobbra egy ki­csi, egy közepes és egy nagyobb méretű pohár csillog. — Vacsorázni szeretnénk! Óhajainkat egy alacsony, szem­üveges és egy magas, kevés hájú pincér várja. Makulátlan sötét öltönyben, nyakkendőben, fehér ingben, mintha most húzták volna elő őket a skatulyá­ból. — Tudnának adni egy menükártyát? A magas elnézést kérve meghajol. — Sajnos, későre jár. Lassan bezá­runk. — Azért tud valamit hozni? — Természetesen, uraim. Mit kíván­nak inkább? Meleget vagy hideget? — Mit ajánlana? — Például tejfölös gombát galuská­val. Vagy halat, hidegen. — Más? — Momentán ezt tudnánk hozni. — Sült krumplijuk nincs? Sült krumpli? Esetleg meg­próbálhatom, uram. De nem ígérem. — Hozhatna hozzá három-négy tü­körtojást. — Elfogyott a tojás, uram. — Jó, akkor hozza a krumplit és a gombát. — Mit innának? — Á kérdést a szemüveges teszi föl, arcán fölcsillan az érdeklődés. — Ebbe a legkisebb pohárba töltsön, legyen szíves, egy csepp vodkát. — Vodkát, uram? Vodka nincs — válaszolja automatikusan. —ft Jó, akkor esetleg whiskyt. — Az sincs. — Látom, rumot kell innom. — Kétlem uram, kétlem. Nincs ru­munk. — Gin? Brandy? Campari? Bármi? A szeszlecke eredménytelen véget ér: a válasz örökös fejcsóválás. Igyekeze­tünk azonban mégsem hiábavaló. — Esetleg tudnék egy megoldást — veti föl óvatosan a szemüveges. ■— Vé­letlenül van itt egy üveg bontatlan vod­ka. Csakhogy drága. Negyven rubel. Vagy tíz dollár. És azonnal fizetendő. Ez éppen négyszerese a hivatalos ár­nak, ezért úgy határozunk, hogy estére absztinenciát fogadunk: Pepsi-Cola ke- rüí az asztalunkra. — Ócseny halódnij. Nagyon hideg — közli nyomatékosan a pincér, nyil­ván rettentő büszke, hogy az éttermé­nek van hűtőszekrénye. A vacsorára kár volna vesztegetni a szót: a szakács aligha nyerne versenyt a főztjével (sült burgonya helyett főtt érkezett, ami ízben sehogyan sem illett a tejfölös gombához — de fő, hogy egyáltalán volt!). Meglepetés akkor ért bennünket, amikor fizetni akartunk és 29 rubelt kért a pincér, ám még jobban elcsodálkoztunk, amikor számlát kér­ve, az összeg negyedóra alatt 24 rubelre csökkent. (Már fönt, a szobában silabi- záltuk ki, hogy krumpliból három, hal­ból kettő, tejfölös gombából kereken négy adagot számoltak — külföldi tu­rista sohasem kerülhet ki győztesen a bennszülött pincérekkel vívott, örökös csatából.) Ballai József (Folytatjuk) 2. Vacsorakaland TURISTASZEMMEL — MOSZKVÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents