Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-05 / 259. szám
4 • PETŐFI NÉPE 11990. november 5. SEGÍT-E A TEMPUS? „Gyorsuló idő” a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán Jövőnk egyik legfontosabb kérdése: milyen legyen a legifjabb generációkat az életre fölkészítő iskola? És hol jelentkezhetne ez a kérdés drámaibban, mint azokban az intézményekben, ahol a következő évtizedekben katedrára lépő pedagógusokat képzik? Az az iskola, amely valóban jövőt tervez, igyekszik mindent megtenni, hogy a diplomájával útra induló ifjú nevelők megtalálják helyüket az újabb idők társadalmában is. A kecskeméti tanítóképzőben is javában folyik a tervezés: merre tovább, főiskola? — Májusban aggódva nyilatkoztak az államvizsgára készülő hallgatók. Kevés az állás, alig néhá- nyuk tud csak elhelyezkedni a szakmájában. Jogos volt a félelem? — kérdeztem dr. Dovola Márta főigazgatótól. —Az élet azért kedvezőbben alakult, mint az akkoriban látszott. Aki nálunk diplomát szerzett, állást is kapott: dolgozhat hivatása, szakképesítése szerint. Ez a jó hír azonban nem nyugtatott meg minket. Ismerjük a demográfiai adatokat. Kiszámítható, egyre kevesebb tani tó kell a jövőben -i?. sajnos — az országnak. És az anyagiak hiánya is várhatóan arra ösztönzi majd az önkormányzatokat, hogy spóroljanak a bérekkel. Egyre népesebb tanulócsoportok legyenek az iskolákban. Vagyis: nem kell annyi pedagógus. Sajnos a születési statisztikákból leolvasható az is, hogy egyre kevesebb óvónő tud majd elhelyezkedni. Vannak olyan törekvések, hogy a költségvetés ne is áldozzon ezekre a gyermek- intézményekre. Ha valaki fontosnak találja az óvodapedagógiai nevelést, fizesse meg... — Elszomorító hírek ezek, egy óvodapedagógusokat és tanítókat képző főiskolán... — Az élet föladja a leckét! De kollektívánk igyekszik jó választ adni. Mindenekelőtt alapító határozatunk szerint magunkat—a főiskola vezetőit, tanárait—vizsgáztattuk le. Meg tudunk-e felelni a kor' követelményeinek, a munkaköri leírásokban foglaltaknak? Nem "tagadom: ez á legnehezebb feladat, amikor egymás munkáját, szakmai teljesítményét kell megtárgyalnunk. De nem tehetünk mást! Az elkerülhetetlen változásokat csak úgy lehet megalapozni, ha minden itt dolgozó pedagógus az elvárások szerint tevékenykedik. — Az intézménynek is vizsgáznia kell! Milyen változások várhatók?- A pedagógusképzés mellett nyelvi főiskola is lettünk. Biztos kenyér van annak a kezében, aki beszél valamilyen idegen nyelven. Angol-, német-, francia- és oroszképzés indult már az idén. Aki négy év után kikerül a főiskolánkról, nyelvtanítói képesítést nyer majd. A plusznyereseg, hogy a világkultúra fontosabb műveit eredeti nyelven, tehát gyorsabban és alaposabban ismerheti meg. — Vagyis háttérbe szorul a pedagógiai képzés? — Szó sincs róla. De azt szeretnénk, hogy a pedagógiai alap mellett számos más területen is képesítést kapjon a tőlünk kikerült fiatal. Konvertálható diplomát szeretnénk adni hallgatóink kezébe ... — A nyelvi képzést említette. Mi egyebet terveznek? — Bevezetést nyerhetnek a fiatalok például az informatikába, az újságírás, a szövegszerkesztés műhelytitkaiba. Megindult a vallásoktatói képzés; hamarosan kántorok, egyházi karvezetők felkészítését is vállaljuk. — Hogyan tudják mindezt megszervezni? — Együttműködési megállapodást kötöttünk például a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemmel. Erre a kapcsolatra alapozzuk áz idegei! nyelvi programúnkat. De az ELTE pszichológia tanszéke is segít. Köztudott, hogy csak nagyon kevés iskola dicsekedhet gyermekpszichológussal, pedig szükség lenne ilyen képzettségű pedagógusokra. Elindítunk egy ilyen speciálkol* légiumot. Testvériskolánknak tudhatjuk a Birmingham-i Westhill Collage-t, amelynek harmincegy hallgatóját nemsokára itt fogadjuk Kecskeméten. És a mi hallgatóink pedig ott gyakorolhatják a nyelvet. A Krems-i Pedagógiai Akadémiával is nagyon .jó a kapcsolatunk. Éppen a napokban jártak itt Kecskeméten. Mi pedig márciusban viszonozzuk a látogatást. Nagyon örülünk, hogy nemzetközi kapcsolataink eredményeit nemcsak mi, hanem a székhely városunk lakossága is élvezheti. A kecskeméti testvérfőiskolákkal is hosszú távú együtttnűködést tervezünk. — Természetesen az is érdekelne: ki fizeti mindezt? Honnét szereznek pénzt az innovációhoz? Reméljük, hogy a Művelődési Minisztérium és Kecskemét város önkormányzata is fontosnak találja iskolánk tevékenységét, az itt folyó értelmiségiképzést. Erre tudunk következtetni a választásokon meghirdetett programokból. Az Európai Közösség, a felsőfokú oktatás segítésére létrehozott TEMPUS alapítványától is kértünk egy komoly összeget, amit—reméljük, hamarosan — meg is kapunk. Szeretnénk saját bevételekre is szert tenni. Vállaljuk a magyar, mint idegen nyelv oktatását külföldi hallgatók számára. Önálló utazási irodát is tervezünk, hogy kollégiumilnk' pyári szállodai’szól^álfatásait mi inagunk értékesíthessük. Hamarosan megalakul főiskolánk saját kiadója, amely pedagógiai munkákat, főiskolai jegyzeteket, munkafüzeteket jelentetne meg. A kiadó szövegszerkesztőjén bérmunkákat vállalunk. Nem lesz könnyű talpon maradni,, de bízunk a terveinkben, hisszük: lehetséges ... • Farkas P. József ! MINDENKI ERRŐL BESZÉL Mi lesz a falusi boltokkal? A boltunkat nem adjuk — fogalmazott indulatosan egy idős parasztember, amikor a kiskereskedelem privatizációjáról hallott. Hosszan kellett neki magyarázni, hogy nincs félnivalója, hiszen a közelmúltban megjelent törvény az állami tulajdonú boltokra vonatkozik, az ő falujának szövetkezeti üzlete a hagyományos módon működhet tovább. Ám a parasztember általában is bizalmatlan, jó oka is van rá, hiszen csak az elmúlt fél évszázadban többször külső erők kényszerítették változó életre, gazdálkodásra. A legtöbb kis faluban féltik egyetlen boltjukat. Az önellátás már régen a múlté, a háztartáshoz szükséges anyagokat á boltban szerzik be a gaz- dasszonyok. Mar nem sütnek kenyeret, húsárukért is egyre gyakrabban szaladnak az üzletbe. Megdrágult az utazás, a tartós fogyasztási cikkekre helyben van igény. A lakosság kívánságait változó buzgalommal és eredménnyel, de követte a fogyasztási szövetkezeti mozgalom; többségében elfogadható ellátást nyújtva tagjaiknak. Magukénak érzik az emberek a szövetkezeti boltokat. Hosszú idő telt el, míg az érzés kialakult, s kezdetben inkább csak hátrányokkal járt. A városokban állami pénzből épültek, korszerűsödtek az üzletek, ott a lakosság készen kapta az életkörülményeinek javulását szolgáló boltokat. Nem így a falun, ahol a szövetkezeti elvekre hivatkozva önerő lett a fejlesztés bázisa. Persze vékonyan, de nem állami pénz is csordogált a néhány éve befejeződött rekonstrukciós programot a központi források is támogatták. A vidéki boltfejlesztés jelentősebb hányada azonban kétszeresen is a helyi lakosság pénzéből származott. A fejlesztés fő forrása a szövetkezeti vagyonra, munkára épülő nyereség volt, amely közvetlenül a lakosság, a szövetkezeti tag tulajdona. A legtöbb faluban ez a forrás nem buzgott eléggé, s a boltok építéséhez, felújításához a lakosság pénzét is kérték. Széles körben elterjedt és bevált módszer lett a célrészjegy, amely közvetlenül finanszírozta az építkezést. Mindezeket pontosan tudják a tagok, sokuk testközelből is érezte a boltfejlesztést, hiszen társadalmi munkában izzadt a munkálatoknál. Az akkor hirdetett, munkára, befektetésre buzdító szövetkezés gyümölcse több ezer faluban beérett, s érthető, ha ezt a fát ültetők akarják leszakítani. Marad tehát a szövetkezetek kényszerű monopóliuma a falvakban? Belátható, ideig alig lesz változás, hiszen a falusi ellátást szolgáló kiskereskedelem nem a befektetők álma. Alacsony árrés, drága szállítás, alig növelhető forgalom jellemzi a kisköz-' ségi boltokat. Ahol vállalkozott a magántőke, nem az alapellátásban tette. Vélhetően nem tolonganá- nak a vállalkozók a falusi vegyesboltokért akkor sem, ha a privatizációs törvény ezt engedné. Ennek azonban közgazdasági okai vannak — az alacsony jövedelmezőség —, ami központi szabályozással megváltoztatható, s egycsapásra vonzóvá tehető a vegyesbolt is a vállalkozók számára. Ez persze az árrések jelentős emelését követelné, ami viszont az egyébként is magas fogyasztói árakat növelné, megcsappanja a fizetőképes keresletet. A közeljövőben gazdasági okokból sem kell tarta- niukafalusiaknakaprivatizáció gyors előretörésétől. Kitárhatnak a közösségi fejlesztéseknél, fenntartásoknál, amelyet még egy-két éve is laza szövetkezésnek emlegetett a szakirodalom. A termelőszövetkezetek, a kollektív termelés megelőzték a szövetkezeti keretekben szervezett fogyasztást, s az utóbbi másodlagos szerepet kapott a fejlesztendő ágazatok között is. Mára változtak az erőviszonyok, s a „lazább” szö- vetkezési forma jelenti az erősebb, tartósabb kapcsolatot a tagság között. Nincs ebben semmi szokatlan a nemzetközi szokásokat tanulmányozva, hiszen a közös beszerzés, értékesítés, a kölcsönös előnyökön nyugvó gazdálkodás a fejlett országok szövetkezeteinek sajátossága. Lendületet kaphat a fogyasztási szövetkezeti mozgalom Magyarországon is, éppen a boltjukat, ellátásukat féltő falusi lakosság revén. A vásárlók, a tagságjóindulatát azonban a szövetkezeteknek a korábbaknál jobban kell őrizniük, mert a privatizáció lehetetlenné teszi a szövetkezeti sablonokban való gondolkodást. Bizonyára szaporodnak a magánkereskedések a nagyobb községekben, s ezek külső állapotához, a kiszolgálás kulturáltságához viszonyítják majd a szövetkezeti boltokat a vevők. A verseny előnyös lesz a lakosságnak, de egyben a szövetkezeteket is serkentheti. V. Farkas József SAJTOPOSTA Van cigányklub és még sincs? Augusztus 13-án e rovatunkban írtunk arról, hogy a nemrégen megalakult kecskeméti cigányszérvezet igen ^ktív közösségi életet szeretne élni, melynek során ápolni kívánja a cigányfolklóít, vagyis zenés-táncos műsorok efőkészítését-bemutatását tervezi. A szervezők akkori gondjaként a megfelelő helyiség hiányát tettük szóvá. Cikkünk megjelenése óta a korábbi tanácsi hatóság tett az ügyben konkrét intézkedést, nevezetesen, hogy a Május 1. téri nagy irodaház egyik emeletén adott helyet a cigányoknak. Czifra Pál, a szervezet vezetője a napokban arról tájékoztatott bennünket, hogy bár megköszönik ezt a segítséget, ám nem tartják elfogadhatónak, hiszen azon környezetbe kevésbé illik bele a klubprogram zajossága, nyíltsága. Czifra úr a szervezete tagságának nevében továbbra iá arra számít, hogy a város valamelyik földszinti helyiségében találhat otthonra a cigányklub, ahol végre megkezdődhet a kulturális munka, AKI TUD, SEGÍTSEN! „Újra látok, ha .. Tiszakécskén, a Bánki Donát utca S. szám alatt lakik Mahlaj László, aki 10 éves kora óta szenved súlyos cukorbetegségben, minek következményeként a bal szemének látóidege részben levált, s e szemével már semmit sem lát. Orvosaitól tudja, hogy ugyanez a sors vár a másik szemére is. A továbbiakat szerkesztőségünket felkeresve igy mondta el a fiatal családapa: — Hosszabb ideje az egyik budapesti szakegészségügyi intézményben kezelnek, ahol legutóbb megmondták nekem: operációval sem tudnak állapotomon változtatni. Rettenetesen elkeseredtem, hogy harmincöt évesen, vagy később bármikor teljesen megvakulhatok és elveszhet számomra a világ. El sem tudom ' képzelni, miképpen viselném el, ha egyszer bekövetkezne, hogy már soha többé nem láthatnám feleségemet, kisfiámat, rokonaimat, a barátokat és másokat. Hát persze, hogy szüntelenül keresek valami lehetőséget a gyógyulásomra vagy arra, hogy e betegségem elhatalmasodását némileg fékezzem. Ennek során hallottam hírét a külföldön igen ismert szemspecialistának, a kölni: Heimann1 professzornak, akit nemrégen felkerestem Németországban, saját költségemen. A professzor úr vállalkozott a műtétre és, azt mondta: minden remény megvan arra, hogy a bal szememre újra látok, ha sürgősen kezelésbe vehet. Megállapodásunk értelmében e hónap 21-én kerülne sor a szemműtétre. Lelkileg már felkészültem erre, anyagilag azonban képtelen vagyok az orvosi díjat, a 750 ezer forintot előteremteni. Nejem és én Jds keresetűek vagyunk, ennyi pénzt talán egy életen át sem tudnánk megtakarítani. Ezúton fordulok hát a munkahelyi közösségekhez, a különféle szervekhez és természetesen, az ismerős és ismeretién embertársaimhoz, hogy ha módjukban áll, adományaikkal segítsenek az említett háromnegyed millió forint összegyűjtésében! A velem együttérzők önzetlen támogatását előre is köszönöm! * * * A műtét költségének fedezésére szánt pénzt az OTP megyei igazgatóságán vezetett 597-2468-as számlára, a 053 994 .-=£2 számra ^hivatkozással lehet , postai úton befizetni. Az átutalási utalvány „Értesítés” részének hátoldalán feltüntetendő olvasónk neve és lakcíme. Szőlőszüret — csávolyi módra? Köztudomású, hogy a szőlősgazda számára, úgymond, élményszámba menő nap, amikor az egész évi fáradtságos munkája gyümölcsét, a szőlőt betakarítja. A szüret óhatatlan velejárója a jókedv, a derű, az öröm. Legalábbis eddig csak ilyesfélét tapasztaltunk a fürtöket szorgosan szedők között. Csávolyról, a Temető u. 26. szám alatt lakó Füle Pétemétől azonban egészen niás hangulatú szüretről értesültünk . a minap.' íme az elgondolkodtató részletek, ahogyan olvasónk közölte: ' — Korábban a szövetkezettől tudtuk Meg, mikor kezdődik a szüret. Idén kósza hírből következtettünk csak, hogy nálunk is megindul e nagy munka. Családom tagjai az egyik hétfőn csatlakoztak a szőlőterületen serény- kedőkhöz. Az első órákban a szél okozta porfelhőtől nem láttunk tisztán, röviddel utána pedig a dühtől. A gond a mázsálásnál kezdődött, hiszen az általunk szüretelt mennyiséget kisebb súlyúnak mérték, mint az valóban volt. Vitánk azzal zárult, hogy a következő adagoknál 40 kilóval többet mutatott a mázsa. Azután nézeteltérésünk támadt amiatt, hogy az egyes szőlőfajtákat hová kell vinni. Jó néhányon megunták az ezzel kapcsolatos zűrzavart, s mindegyik fajtát egyetlen edénybe rakták. (Gondolom, hogy a must-, illetve borkészítők nem kis bosszúságára.) A továbbiakban az adott okot az izgalomra, hogy konténerek nem álltak a szüretelők rendelkezésére. Állítólag ezekből tíz darab is ott volt a tsz udvarán, kitisztításra várva. Eproblémát azzal zárta le az elnök, hogy keressünk valaMilyen megoldást. A helyzetét az is nehezítette, hogy a leszedett mennyiség folyamatos elfuvarozásáról sem történt gondoskodás. Minderre ráadás, hogy bizonyos fajtájú termést, aznap, csakis déli 2 óráig voltak hajlandók átvenni, s noha épp ezen időpontban vittük mi is a mennyiséget, már hiába. Reklamálhattunk, s erre azt a választ kaptuk: csináljunk a szőlővel azt, amit akarunk. Nem folytatom á beszámolót, merthogy abból máris világosan kiderül: az ez évi csávolyi szüret—enyhén szólva—szervezetlen, előkészítetlen volt. Bennünket nagy csalódás — és félő, hogy jelentős anyagi veszteség is — ért emiatt. Jó lenne tudni, vajon a szüret rendjéért felelősek hogyan vélekednek minderről... ? tf □ tr E hasábokon szívesen helyt adnánk a szóban forgó csávolyi mezőgazdasági nagyüzem illetéjcgs^, yálaszáijak, §L|*,: y ^ ^ Józsi csodát művelt Nagyon sokszor olvasunk lapjukban a rossz áruellátásról, az udvariatlan kereskedőkről. Ezek ellenpéldájáról kívánok szólni az alábbiakban, remélve, ilyesmi másutt is előfordulhat. Az egyik hajnalon körülbelül három hónapja ffg betörtek a halasi áfész községünkben lévő 17-es számú élelmiszer- és vegyesboltjába. Volt utána sürgés- forgás, ellenőrzés, leltározás, ami napokig tartott. Addig, persze, zárva volt az üzlet. Majd elérkezett a nyitás napja. Meglepetésünkre új boltos - -a régieket helyettesítendő —, ifjú Torma József, és új pénztáros fogadta a vevőket. Mindketten szívélyesek: voltak és sűrűn kértek elnézést, amiért a polcok egy része még üres. Nagyon jólesett az ilyesféle stílusú „bánásmód”, ami azt eredményezte, hogy Torma urat egyre többen szólították csak Józsinak. Es Józsi hamarosan csodát művelt. Egy szén nap reggelén ámulva láttuk: a hűtőláda tele a fagyasztott finomságokkal. a csemegepult pedig roskadozik a különféle felvágottaktól, sajtóktól és más ínyencségektől. És egyéb dolog is feltűnt nekünk: minden árunál ott volt az árcédula. Gyakorlattá vált az is, hogy ha • valaki olyan áru után érdeklődött, ami pillanatnyilag hiányzott, az új kereskedő megígérte» három nap múlva meg lesz. És ezen idő elteltével valóban ott is volt a kívánt élelmiszer és egyéb tennék. Megtisztelő volt számunkra az udvariasság, amely a bolt mindegyik dolgozóját jellemezte. Magam is többször felfigyeltem, amint Torma József készséggel igyekezett az idős embereket eligazítani az árak labirintusában.: Bs fordított arra is időt, hogy az általunk nem ismert termékekről felvilágosítson, ezért aztán megtörtént; olyat is vásároltunk, amit eredetileg nem szándékoztunk, megvenni. . A helyettesítés véget ért, így hát a magam, és az egész falu vásárlóközönsége névében úgy érzem, kötelességem megköszönni Torma úrnak — Józsinak —- és ä munkatársának a kitűnő áruellátást, valamint a korrekt kiszolgálást, a példás segítőkészséget! Máté Sándorné Harkakötöny ÜZENJÜK Baski Istvánnénak, Kerekegyházára: Ön sérelmezi — szerkesztőségünkhöz érkezett levelében —, hogy a helyi körzeti orvost helyettesítő dr. Mánya Irén doktornő legutóbb is udvariatlanul viselkedett, amikor vizsgálta a beteg állami gondozott kisfiút, akinek kísérője az Ön 15 éves lánya volt. A történtekkel kapcsolatosan felkérésünkre —/ellenőrzést végzett a felügyeletileg illetékes megyei kórház-rendelőintézetének vezető főorvosa, dr. Gubacsi László, akinek megállapítása: a lánnyal szemben senki sem használt durva hangnemet, csupán azt közölte vele Mánya doktornő, hogy a délutáni rendelésre hozza el a fiút. Nos, ennyi a szűkszavú válasz, amelyből mi azt nem értjük: ha az orvosnő nem volt akadályoztatva a rendelőben megjelent beteg gyermek vizsgálatánál, akkor e feladata ellátását miért kívánta elhalasztani délutánra? Ha e kérdés Önben is felmerül, vagy ha a hivatalos reagálás egészét illetően van ellenvéleménye, célszerű az esetről írásban tájékoztatnia a Népjóléti Minisztériumot, amelynek módjában áll hatékonyan-intézkedni az egészségügyi ellátásban fellelhető hibák megszüntetése érdekében. Bartusnénak, Kalocsára és dr. Weisz- gáber Évának Bácsalmásra: Mint ismeretes, havi 500 forint nyugdíj-kiegészítésre jogosultak •— a 65/1990. (III. 28.) számú minisztertanácsi rendelet értelmében — mindazok, akik az 1945. január 1-je és 1953. december 31-e között internálva, illetve kitelepítve voltak, vagy polgári személyként, leventeként, katonaként kerültek szovjet hadifogságba. Az igénylők a helyi önkormányzatnál kapható adatlapot kitöltve ehhez csatolandó például az internálásról, valamint a kitelepítésről szóló irat, s a fogolytáborból elbocsátó határozat fénymásolata — továbbítsák személyesen, vagy ajánlott levélben a kárpótlási hivatalba, melynek postai címe: 1399 Budapest VII. kér., Kürt u. 6. Fontos tudni, hogy a nyugdíjas vagy az egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy közvetlenül az illetékes nyugdíjfolyósító szervtől, a semmilyen címen efféle jövedelemmel nem rendelkező állampolgár pedig az önkormányzattól kapja meg a pénzbeli kiegészítést. „Dunapataji olvasó” jeligére: Lapunkhoz küldött levelében Ön a Duna- tetétlenben lakó édesanyja panaszát tolmácsolja, nevezetesén, hogy a szomszédságában lévő állattartás závarja a nyugalmát. Ezzel kapcsolatosan csak akkor mondhatnánk véleményt, adhatnánk tanácsot, ha ismernénk a másik fél védekező vagy éppen tagadó álláspontját, nem is beszélve a bizonyított tényről, amely helyszíni kivizsgálás nélkül megállapíthatatlan. Hogy ez utóbbira mielőbb sor kerüljön, javasoljuk a panaszosnak: kérje a községi polgár- mester, Pálfi Mihályné segítségét. „Férjem jelenleg sorkatona” jeligére: Ön, aki egyedül neveli bölcsődés korú gyermekét, vitathatatlanul nehéz anyagi gondok közepette él, hiszen a gyed, a családi pótlék, illetve a segély jogcímen kapott pénzből kell törlesztenie a nemrégen, lakásvásárlás céljából, felvett kölcsön esedékes részleteit. Mint az OTP megyei igazgatósága tájékoztatott bennünket, ilyen helyzetben az adós kaphat törlesztési halasztást. Ez ügyben mielőbb keresse fel a hitelt engedélyező OTP-Bank-fiókot. Juhásznénak és Somogyi Józsefnek, Izsákra: Bejelentésük nyomán, illetve a kezdeményezésünkre ellenőrzést végző megyei kereskedelmi és piacfelügyelőség megállapította: a helyi Tüzép-telep idén júliustól folyamatosan árusított NDK-brikettet, amelyből augusztusban túlkínálat volt. Az áruvisszatartás híre tehát nem felel meg a valóságnak. Egyébként jelenleg 30 tonna brikett áll a lakosság rendelkezésére e nagyközségben. „Mezőgazdaságból élünk” jeligére, Bácsbokodra: Igazuk van abban, hógy a várhatóan elterjedő hazai farmergazdaságok eredményes működésének egyik döntő feltétele az olyan növényfajták termesztése, amelyek a kisüzem nyújtotta technikai és technológiai lehetőségek esetén is jó termést adnak, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Ezzel összefüggésben mondjuk el, hogy a Magyar Országos Fajtaminősítő Tanács éppen a közelmúltban minősített ól magyar nemesítésű, s 11 olyan növényfajtát, amelyek létrehozásában a külföldi szakemberek is közreműködtek. Az új növények sorában kiemelkedő fontosságú az a két burgonyafajta (a Vetőmag Vállalat Kutató- intézete, illetve a Zirci Bakony Tsz szakembereinek nemesítése), amelyek sokkal kevésbé érzékenyek a vírusfertőzésre, mint az ismert holland fajtájú krumplik. Ugyancsak jövedelmezőnek ígérkeznek e tanács által termesztésre javasolt azon új — többségükben magyar nemesítésű — napraforgófajták, amelyek ellenállnak a gombabetegségeknek. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611
