Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-28 / 279. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. november 28.

LA MANS TRAKTORBA MAGYAR HIDRAULIKA?

Az önállóság első lépései a munkahengergyárban?

Néhány hónappal ezelőtt — pontosan augusztus 1-jén — vált önállóvá az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti üzeme. A Hidraulikus Munkahenger- gyár 180 dolgozója összesen tizennyolc munkást, műszakit, alkalmazottat választott küldöttnek, akik augusztus 22-én az első küldöttgyűlésen Szigetvári Miklós személyében megválasztották az igazgatót, s egyben ntegszab- ták feladatait is. A régi-új igazgatót kérdeztük az önállóság útján megtett első lépésekről, azokról a tennivalókról, amelyek a gyár életében a legfontosabbak voltak.- Az önállóvá válás, a teljes függetlenség nem volt váratlan számunkra, hiszen magunk akartuk, tudatosan készültünk erre. Elsőként azokat a szervezeteket kellett kialakítani, amelyek eddig nem voltak. Közülük is a legfontosabb, a kereskedelmi, a gazdasági részleg megalakítása vált szükségessé. Az alkalmazotti létszámunk nem növekedett,, a már nálunk dolgozókból szerveztük meg a marketing, az értékesítés, a szállítás feladataival foglalkozókat. A gazdasági részleg számára már korábban megvásároltunk négy számítógépet, programokkal, így a számvitelt, a pénzügyet, az üzemgazdaságot nyomban számítógépre vittük. A szervezési feladatok, az önállóság megteremtésének munkájában a dolgozóinkon kívül nagy segítséget kaptunk az Iram Közkereseti Társaságtól, illetve a 208. számú jogtanácsosi munkaközösségtől.

A válás nem járt súlyos megrázkódtatással, hiszen az első küldött- gyűlésen elfogadták a vállalat szervezési és működési szabályzatát és néhány nap múlva a cégbejegyzés is megtörtént, igaz, a vagyonelosztó leltárt csak október 16-án írták alá.-- Az anyavállalattól való elszakadás nem kevés gondot okozott számunkra. Ugyanis adósságot és aktívumot is kaptunk. A kifizetetlen szállítók követelése 35,8, a be nem hajtott követelések 21,3, a hitelek 5—6 millió forintot tettek ki.

Beszédünkben és írásunkban a számok igen jelentős helyet foglalnak el. Most a nyelvművelő képzeletbeli nagyítólencséje alá olyan számneveket és mennyiségjelzős kifejezéseket teszünk, amelyek hibái a beszélő figyelmetlenségéből vagy hiányos matematikai-nyelvtani ismereteiből fakadnak.

Az egyik ismerősöm meséli :—- helytelenül —, hogy nyolcadmagá- val volt közös ismerősünk születésnapján, valójában pedig kilencen ünnepeltek. A nyolcaclmagával nem nyolc plusz egy főt jelent, hanem azt, hogy ő maga volt a nyolcadik.

Viszonylag ritkán használatos az ötödfél, hatodfél stb. törtszámnév. Mikes Kelemen egyik törökországi levelében még így írt: „Az én szokásom pedig a, hogy tíz órakor lefekszem, másnap hatodfél óráig a szemem ki nem nyitom.” A hatodfél nem hat és felet, nem is hatszor félórát jelent, mint sokan gondolnák. Mikes Kelemen fél hatkor ébredt, vagyis öt után fél órával, amikor a nap hatodik órája csak félig telt el.

„Nekem egyszerannyi könyvem van, mint Zolinak!” — akart dicsekedni a szomszédék nyolcadikos fia. Nem tudta, hogy az egyszerany- nyi a matematikában 1 x 1, vagyis akkor ugyanannyi könyve van, mint a barátjának. A dupla meny- nyiségű könyv — kétszer annyi.

A sorszámnevek védelmében megemlítem, hogy hibát követ el az, aki a dátumot így mondja: március nyolc (helyesen: nyolcadiká). Az új nemzeti ünnepünk sem október huszonháromra, hanem október huszonharmadikárá esik. Az Október 6. utca pedig Október halgaz, kaptunk 3 millió forint értékű részvényt is. Miután megválasztásomkor á főbb célokat a pénzben, a piacban, a minőségben és a profitban jelöltem meg, dolgozni kezdtünk. Amit lehetett, azt behajtottuk, pénzzé tettük és kifizettük az adósságaink jelentős részét. Ma már 42 milliós kintlévőségünk van, amelyből 33 millió forinttal belföldi cégek tartoznak. Sajnos mi is adósak vagyunk 30 millióval s 20 milliós bankkölcsönt is fel kellett venni.

Az igazgató négy alapvető tézist határozott meg, s miután pénzügyileg némileg egyenesben vannak, mi van a továbbiak megvalósításával, a termeléssel, az exporttal, az új piacok felkutatásával, a nagyobb profit megszerzésével? Kérdések, amelyekre ma nem könnyű választ adni.

Kétségtelenül a nagyobb gond a kereskedelmi munka kialakítása, az önelszámolás volt. Az utóbbi még tart, ám az első lépés az önálló kereskedelem útján az OMÉK-on való részvétel volt. Nem az üzletkötés, hanem a bemutatkozás volt a célunk. Ezért propagandaanyagot, prospektusokat, videofilmét, szóróanyagot készítettünk, mert nem lehet vitás, a reklám — ha nem is rövid távon - Visszatérül. Mondom, nem az üzletkötés volt a cél, mégis összejött az osztrák Urbich céggel egy szerződés, évi ezer munkahengertodika utca. Nyolc bé helyett nyolcadik bé-t mondjunk! Még a rádió- ban is előfordul, hogy az illetékes így nyilatkozik: „A nyolc kerületi áruházunkban nem emeltük a tejtermékek árát.” Pedig egyetlen áruházról van szó, amely a nyolcadik kerületben található, tehát nem nyolc kerület egy áruháza a téma.

Ami pedig a helyesírást illeti: 1990. október 27., 1990 októbéré- ben, november 1-jén, december 6- áig. Különösen az utóbbi években egyre jobban terjed a (születési) dátumok írásában az ilyen jelölés: 1944 03 11 (arab számokkal, pont nélkül). Nem helyteleníthető, sőt kötelező ott, ahol számítógépes adatfeldolgozás és nyilvántartás folyik. Egyébként a nemzetközi szabvány is így ttja elő.

Most a tőszámnevek helyesírását ismételjük át! Az összetett számneveket kétezerig egybeírjuk (ezeröt- százhúsz), de akkor is, ha az ezer után nem következik más számnév (háromezer, tízezer, százezer). Kétezren felül, ha az ezres után még más szám is áll, hátulról számítva hármas csoportok szerint tagoljuk kötőjellel (tizenháromezer- kétszázhuszonhat, tizennégyezer- huszonhat). Helytelen egy mérkőzés eredményéről így írni: „A csapat kiharcolta a 2:2-őt.” Az alapszó (kettő) ugyanis már benne van a kettes számjegyben, tehát az „ő”-t fölöslegesen ismételjük (helyesen: 2:2-t). Ugyanígy: 9-et, 14-gyel, 56- tal, 73-ért, 88-as írásmód a helyes.

Aki a fenti hibákat nem követi el, 5-t (ötöst) kap azoktól, akik helyesen és szépen beszélnek, írnak magyarul. ■

Saiga Attila

re, ugyanakkor 3-4 típusra tettünk prototípus szinten ajánlatot. Ezzel betörtünk az osztrák piacra.

A vállalat megszerezte az exportimport jogot, mégis három külkereskedelmi vállalattal, a Komplexszel, a Nikexszel és a Pannóniával bonyolítják le külföldi üzleteiket. Ennek egyszerű a magyarázata: a külkereskedelemhez nagyobb hozzáértés, jól működő apparátus, nyelvtudás szükségeltetik, s ezzel még nem rendelkeznek.

— Az exportunk, hála a reklámnak, termékeink jó minőségének és árának, a Dautel német céggel egymillió márkás rendelést kötöttünk, amellyel megduplázódott a nekik szállított termékeink száma. Nem szívesen beszélek róla — mert még nem konkrét az ügy—, a francia Renault La Mans traktorgyárának tettünk évi 27 ezer hidraulikus munkahenger gyártására ajánlatot, amelyet kedvezően fogadtak. Ha ez az üzlet sikerül, egész éves kapacitásunk felét a francia traktorgyár foglalná le. Van kapcsolatunk egy belga céggel is. Szerencsére alapanyag, munka van, nem félünk a jövőtől.

Biztos, hogy a Kecskeméti Hidraulikus Munkahengergyárról hallani fogunk, ugyanis az önállóság első néhány hónapja ugrásszerű fejlődést hozott. Az igazgató bizakodó, annak ellenére, hogy ezt az .évet feltehetően nullával, nyereség nélkül zárják. Ez az ő esetükben természetes, a legderűlátóbb közgazdász szerint is legalább egy esztendő szükséges ahhoz, hogy teljesen tisztán lássanak, s ezután derül ki: a jelenlegi termelés' mit bír el létszámban, bérben, anyagban, energiában. Ezt az egyéves bizalmi előleget -t ismerve a törekvéseket, az eredményeket — a gyár dolgozói ajánlották vezetőiknek.

Gémes Gábor

Pár beszéd

— Puccskísérlet fenyeget a Szovjetunióban.

— A katonák nem számítanak, a taxisokra figyeljenek.

*

— A TGM lemondott.

— A Tiszai Gáz Művek?

— Nem, Tamás Gáspár Miklós.

*

— Rálőttek Ukrajnára?

Egyelőre csak a hajóra.

*

— Nem lett kötelező a szlovák.

— Éljen a zmrzlina!

*- A 15 szovjet tagköztársaságból csak Kirgizia nem mondta még ki a függetlenségét.

— Akkor most kitől függ?

*

— A Keresztyén Nemzeti Unió tüntetői Csurkát kívánják a kormány élére.

— Döglött aknák.

*

Torgyán a taxistüntetés alatt azt mondta: ha a rendőrség tisztítaná meg a hidakat, akkor ő odaállna egy hídfőhöz, hogy tőle is tisztítsák meg az orszá- got.

— Miért agitál Torgyán a rendőri akció mellett?

*

— Miért lett volna 56forint a benzin?

— Mert valaki egy rossz szót is szólni 56-ról?!

*

— Demszky, ígéretéhez híven nem tétlenkedett. Főpolgármestersége első éjszakáján meglátogatta a hajléktalanokat. Csupa jóindulatból.-r- Sajnos, a jóindulat elöl elthenekül- tek a hajléktalanok.

*

— Magyar katonaorvosok mennek az Öbölbe.

— Önként jelentkezett eddig: 1 reu- matológus, 1 nőgyógyász és 1 állatorvos.

*

— Olasz szabadkőművesek megkoszorúzták a pesti Kossuth-szobrot.

— Inkább egy kicsit vakoltak volna.

(Majláth—Mikes)

Ezért még (most) számolunk!

Hogy is van ez ?

Miközben gazdaságunk legtöbb mutatószáma rossz és romlik —- mert a verkli a régi módón már nem, új módon még nem működik —, a konvertibilis áruforgalom mérlege viszont 1990-ben tartósán kedvezőnek bizonyult. Amikor ennek első jelei mutatkoztak, még 1989-1990 fordulóján, ez annyira meglepő volt, hogy akadt neves szakértő, aki egyszerűen valami fatális számszaki hibára gyanakodott. Más az új kormánynál bevágódni kívánók ügyeskedéseire. Ismét más úgy vélte: bizonyos fölhalmozott árutartalékok gyors kiszállításáról lehet szó, vagy éppen tartalékolt, eldugott számlák a múlt évről idénre átcsúsztatásáról. A javulás tehát rövid távú lehet csak. Nem tarthat tovább, mint pár hétig.

De mit mondjunk most, amikor már tudjuk, hogy a mérleg kedvező volta nem korlátozódott az év elejére? Döntő fordulat állt volna tehát be? Az a magyar gazdaság, amelyet tunyává tett a KGST közös langyos vize, hirtelen mégis fölfedezte magában az erőt, hogy tűrni képes forrót és hideget? Abból az árutömegből, amely korábban kényelmesen gördült át keleti határainkon, mégis sokat el lehetett helyezni kemény piacokon?

Egyébként oly fürge, fürkész sajtónk e kérdéseimmel meglehetősen magamra hagyott. Nem sietett utánajárni, hogy pontosan mi rejlik néhány, váratlanul kedvező gazdasági adat mögött! Jobb híján hát tanult közgazda barátaimnál próbáltam tájékozódni. És ők először is arra figyelmeztettek, hogy bárhogyan forgassuk — nincs döntő fordulat. Hanem? Sokat számított — úgymond —, hogy a Közös Piac a magyarok és a lengyelek számára könnyítéseket engedélyezett. Ezekkel kapcsolatosan azután nem az a veszélyes, hogy vissza is vonhatóak, hanem az, hogy a „keleti fejlődés” nyomán jövőre kiterjednek majd újabb (volt?) KGST-álla- mokra is. És akkor a megosztott kedvezmény már alig lesz több a semminél. Másrészt: már Kuvait annektálása, az ezt követő olajár-emelkedés előtt is várható volt, hogy a nyugati gazdaság eddig tartós konjunktúrája kifullad. Beszűkül tehát az a piac, amelynek fizetőképes kereslete fűtötte a mi konvertibilis kivitelünk átmeneti fellendülését.

Más. Miközben a forint 30 százalékosnál nagyobb infiálásával kell számolnunk az idén és erős a forintmegtakarítások átáramlása, átmentése konvertibilis pénznemekbe, a belső (feketepiacon még a nyári szezon elején számottevően, 25-30 százalékkal csökkentek a valutaárak. Olcsóbb lett a dollár, a márka, a schilling (a forgalom e három pénznemben a legnagyobb).

Ki érti ezt? Romló, vásárlóértékét vesztő forint mellett csökkenő valutaárak? Ez — látszólag legalábbis — minden logikának ellentmond. Azoknak van hát igazuk, akik szerint a forintnak — infláció ide vagy oda — nagy a becse? S a valuták hivatalos és fekete árfolyamának a közeledése tulajdonképpen egy spontán — bárha csak erősen részleges — konvertibilitás felé mutat?

Ezt határozottan nem merem állítani. Inkább azt találgatom, hogy a forint e furcsa „ereje” mögött — amely egészen késő őszig fennmaradt, és csak az 1990. évi „sajnálatos októberi események” nyomán indult ellenfolyamat — két tényező áll. Az egyik az az árualap, amely annál is inkább a vásárlórendelkezésére áll ma, mert amúgy a belső fizetőképes kereslet lemorzsolódik. Miközben sok árucikk, amelyért nemrég még százezrek Bécsbe mentek, a kávétól a mélyhűtő ládákig, ma idehaza is megkapható. A másik tényező az lehet, hogy miközben az idegenforgalom átrendeződött ugyan, ám —- némely várakozásokkal ellentétben * vissza nem esett, a hivatalos beváltóhelyeket a turistavaluta továbbra is elkerüli. Hiába csökkent a különbség a bankok és az utcai nepper — meg a taxis, a szállodaportás stb. —> kínálata között. A felkínál- kozás a fekete valutaváltásra annyira agresszív, hogy ennek alig állhat ellen bárki is. Ez pedig máris egyik forrása a kínálatnak, hiszen a nepper nemcsak vesz, hanem el is ad, Kínálati piacot teremt továbbá az is, hogy a magánszállások tulajdonosait is sújtja a forintban elszabadult áremelkedés. Ezért tetemes valutabevételeikből keveset tudnak megtakarítani. Folyó kiadásaikra folyó bevételeik nagy hányada szükséges, ezért ők is valutát váltanak át forintra.

Két jelenség paradox motívumait próbáltam vizsgálni. És gazdaságunk teli hasonló ellentmondásos, a köznapi logikának ellentmondó motívummal. Soroljam-e a vállalati sorban állást, a beszűkülő keresletre hisztérikus áremelésekkel reagálók „piaci” viselkedését, és a többit, amelyekkel kapcsolatosan mind fölmerül a kérdés: hogy is van eZ? így azután én alig hiszek abban, hogy a most divatos, nyugati segítséggel rendezett menedzsertanfolyamok és tanácsadások sokat érnek. Főként ha nem térnek ki a fenti paradoxonokra.

Gazdasági életünknek olyan öntörvényei mutatkoznak lépten-nyomon, amelyeket magunknak kell megfejtenünk. Megfejtenünk, és vagy kihasználnunk, vagy megváltoztatnunk.

Lázár István

Orgonán is lehet zenélni...

Muzsikusaink között igen kevés az olyan sokoldalú egyéniség, a zene funkcióját, hatását oly gondosan, felelősséggel vizsgáló előadóművész, mint Kovács Endre, a mai középnemzedék egyik kiváló orgonistája. Különös műgonddal választja ki a koncertje színhelyén lévő orgonához, egyszersmind a maga egyéniségéhez a megfelelő darabokat. De nem kerülheti el a hallgató figyelmét az az elemző igény sem, amely erőteljes vonásokkal igyekszik megrajzolni az orgonakompozíciók hangjai mögött rejlő szerzői-emberi arcvonásokat. Talán ezért megkülönböztetett, gyakran meglepetést is okozó esemény Kovács Endre minden hangversenye. S talán azért is, mert ő

az egyik leghíresebb hazai apostola a romantikus orgonamuzsikának.

— Pedig zongoratanulmányaim idején inkább a finomabb, Schubert, Schumann, Chopin alkotta romantika vonzott — vallja a művész —, s érdekes módon kevésbé Liszt, Brahms világa. Reger pedig, ez az ötletes, s az orgona minden adottságát kihasználni képes szerző, akinél jobban senki nem ismerte a hangszert (de Bachot sem!), még ma is meghaladja az én romantikaelképzelésemet. Sokáig éltem a zongora bűvöletében, Rubinstein volt s részben maradt is — a nagy példaképem, s úgy éreztem, az orgonánál ösz- szefolynak a nagy hangtömbök, nem tudni, hol kezdődik egy frázis, nincs értelmezve á zene ... Addig tartott mindez;,.amíg nem hallottam kitűnq mesteremet, Zalánfy Aladárt orgonáim. Egy Bach-fúgát játszott, s úgy emlékszem, pillanatok alatt megértettem, mit jelent a hangok birtoklásán túl tisztában lenni a zenével, annak érzelmi tartalmával. Alighanem ezért és azóta vonzódom jobban az idősebb muzsikusgenerációhoz, akik számára az orgona nem technika, s akiktől megtapasztaltam, hogy orgonán is lehet zenélni.

— Művészetében — úgy tudom — megkülönböztetett helye van Cesar Francknak.

— Franck szerintem az egész orgona- irodalomban önálló helyet képvisel. Különösen közel áll hozzám befelé fordulása, fanyarsága, amelyben mindig dominál a fájdalom, a sötétség, s amely nála mindig hangosan szól, de amelyben mindig fellelhető a csöndesen megszólaló hit, megnyugvás, a világgal való megbékélés is. Talán Franck orgonazenéjében érzem legerőteljesebben a francia romantika jótékony, simogató hatását, ami annyira kell az embernek. Persze Bach is megnyugtat, jó hatással van a felzaklatott idegrendszerre, de talán hosszabb távon kevésbé kielégítő számomra.

— Különösen érdekes, amit mond, ha figyelembe vesszük, hogy másik nagy példaképe Albert Schweitzer, minden idők egyik legnagyobb Bach-interpretá- tora.

— Nincs ebben semmi ellentmondás. Annak idején Zalánfy Aladár Bach- játékában egyebek közt az az érzelemgazdagság fogott meg, amely Schwei- tzerében is. Persze éppen Bach esetében nem divat érzelmekről beszélni. Hamar ráfogják az emberre, hogy romantikus, felfogású. Pedig ez nem igaz, csak úgy kell kezelni az orgonát, mint zenei eszközt, s nem mint gépet.‘Egyébként — büszkén mondom — diákkoromban egyszer-egyszer levelet váltottam Schweitzerrel. Később egész munkásságát, szellemiségét igyekeztem megismerni, különösen teológiai hitvallását, : amely egy bibliai igén alapszik: Isten fogalma azonos a szeretet fogalmával! Számomra ez azért különösen fontos, mert szomorúan látom, hogy a gyakorlati életben a szeretet kiveszőben van. Azt remélem persze, hogy muzsikusként, ennek az igazán emocionális művészetnek a művelőjeként valamit tehetek ez ellen. Ezt szolgálják többek között azok a kéthetenkénti koncertjeim ) is, melyeket a Schweitzer-otthonban adok, melyekhez sikerült sok más mű- vésztársamat is megnyernem, s ahol különböző felekezetű idős embereknek igyekszem örömöt, megnyugvást szerezni. Olyan ökumenikus szolgálatnak tekintem ezt, amely bizonyosan méltó Albert Schweitzer szellemi örökségéhez.

Sz. Gy.