Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-23 / 275. szám

1990. november 23. • PETŐFI NÉPE • 5

• Molnár Józsefné a textilfeldolgozói munkát cserélte fel a T-dugó szerelésére — családja teljes megelégedésére. Jövedelme megduplázódott, s két gyermekére, férjére, háztartására is van ideje.

Lehet, hogy a keddi lapunkban ismertetett keceli (Pintér)-módszer Szakmáron is jó? (Kép és szöveg: Straszer András)

MANUFAKTÚRA?

Bedolgozás?...

A Szakmán Petőfi Temielőszövetkezet az utóbbi időben nem dicsekedhet fényes eredményekkel a mezőgazdasági tevékenysége kapcsán. A faluból így száz-százötven ember jár Kalocsára naponta dolgozni. A helyi munka- és megélhetési lehetőségek megteremtése érthetően kényszer. Másfél évvel ezelőtt a termelőszövetkezet létrehozott egy elektromósszerelő- _ részleget, amely lényegében bedolgozói munkára alapul. Háztartási „földelt T-dugót” (eddig hiánycikk), s Balun-trafót gyártanak, illetve szerelnek Össze. Mivel termékeik megfelelnek a német szabványnak, s egyre emelkedik a kereslet, tervezik, hogy a Licenciától jovábbi elektromos kiegészítőkre veszik meg a gyártási jogot.

9 Tizenötféle apró alkatrészből lesz a T-dugó. A pontatlan beszállítók miatt igencsak hullámzik a termelés, nemegyszer hét végi „hajrá” -is előfordul a bedolgozóknál.

9 A központi műhelyben az ellenőrzés, csomagolás ad munkát.

A NEWSWEEK ÍRJA

A magyar példa

November 19-én „Magyar példa” címmel jelent meg egy interjú a magyar külügyminiszterrel a Newsweekben. A riporter kül- és belpolitikai kérdéseket tett fel, csakúgy mint tavaly szeptemberben Szűrös Mátyásnak, az egykori állampárt vezető politikusának. A két beszélgetés között alig 12 hónap telt el, de úgy tűnik, mintha két másik században születtek volna cikkek..

A miniszter Kelet-Európával kapcsolatban megjegyezte, hogy a gazdasági problémák közel azonosak, ezért ennek a területnek a kérdését együttesen kellene kezelni. A nehézségek megoldásában egy hasonló régió segíthetne — aipely, persze, anyagilag érdekelt lenne ebben — esetleg Németország, Svájc, Olaszország. Az egykori kommunista országok gondjainak közös megoldását nehezítik olyan régi keletű feszültségek, mint a nemzetiségi kérdés. Jeszenszky szerint megoldást az hozhatna, ha a kisebbségekkel szemben az adott országok olyan toleránsak volnának, mint az olaszok a dél-tiroli osztrákokkal. Azonban a térség fő gondja a gazdasági helyzet. Magyarországon pedig azért is kell hogy sikerüljön az átalakítás, mert példát jelenthetne a Szovjetuniónak, Kínának, á fejlődő országoknak is. Ha mégsem sikerülne, úgy ez beindíthat egy újkori gazdasági népvándorlást, mellyel szemben a Nyugat egy új vasfüggönnyel tudna csak védekezni. A kelet-európai országok helyzetét súlyosbítja a kuvaiti válság is, mely miatt több százmillió dollár veszteség ért bennünket. Irak nem tudja adósságát törleszteni velünk szemben, illetve a Kuvaittal folytatott, reményekkel biztató kereskedelmünk is megszűnt. Az olajár-emelkedés pedig rendkívül érzékenyen érintette a magyar gazdaságot. Végül arra a kérdésre, hogy mit tanácsolna a nyugati külügyminisztereknek az Öböl-válság megoldásában, a következőt mondta: Közös határozatokat, szankciókat kell hozni. Ez az egyetlen mód a diktátorokkal történő tárgyalásra. Amikor az ENSZ elítélte a magyar forradalom leverését, ennek hatására 1963-ban itthon amnesztiát hirdettek, mely a viszonylagos belpolitikai szabadsághoz vezető út első lépése volt, s ezért kerülhettünk részben ma vissza Európához. — fejeződik be áz interjú.

Barta Zsolt

JÖyÖR? |S EBBŐJL MULATHATUNK!

Száz dollárnak

ötven a fele

A devizatörvény még ez évben várható módosítása előreláthatóan megnehezíti az egyéni turizmust. További nehézséget jelent, hogy az utazási irodák sem számíthatnak könnyítésre. Továbbra is csak az előző évben kitermelt deviza 50 százalékát tarthatják meg. Az egyéni utazók számára eddig biztosított utazási keret megszűnik, ami azt jelenti, hogy 1991-ben már csak forintért vásárolhatnak jegyeket, illetve ahova forintért nem lehet utazni, oda mindenkinek saját devizájából kell fizetnie az utazás költségeit.

Mindebből az következik, hogy jövőre csak azoknak az utazási irodáknak lesz több pénzük az ideinél, amelyek ebben az évben növelni tudták forgalmukat. Az alakuló új irodák működési feltételeit 1991- ben egyszeri, 100 ezer forintnák megfelelő devizakeret juttatásával biztosítják. Az eddigiekhez képest a szervezett utazást segítő, s ugyanakkor a liberalizálás irányába ható módosítást jelent az, hogy januártól az egyes utazást szervezők saját devizakeretükből átadhatnak más partner szervezeteknek. Ez lehetővé teszi, hogy — megállapodás szerinti százalék ellenében — kölcsönösen értékesítsék egymás útjait az irodák.

Számos változás várható a lakosságot, illetve az utazókat érintő jogszabályokban is. Egyetlen biztos kivétel ez alól a lakossági valutakeret összege. Az jövőre is csak 50 dollár lesz. Az otthon tartható deviza ösz- szege viszont 4000 forintról 5000 forint körüli összegre emelkedik. Várhatóan megszűnik az utazási keret: repülővel, vonattal, hajóval és autóbusszal egyaránt egész Európába, és évente több alkalommal is, gyakorlatilag korlátozás nélkül, forintért lehet majd utazni 1991 elejétől. Tengerentúlra viszont évente egy-egy repülője^ gyet válthat minden magyar turista. Vita van még a szakemberek között a gépkocsival utazó egyéni turisták üzemanyagvásárlást szolgáló devizakeretével kapcsolatban. Az máris szinte biztos, hogy a mozgáskorlátozottak megkapják az úgynevezett benzinpénzt. Hogy a többi autóssal mi lesz, még nyitott kérdés.

»ITT NEM KAPHATÓ MŰVESE;* MÉG LENIN ÖSSZES MŰVE SE«

Kecskeméti szerzők albuma

Hajdú Sándort, a régi, legendás Bergendy-együttes zeneszerzőjét, a kecskeméti Katona József Színház most elszerződött karnagyát sokan ismerik. Megannyi népszerű sláger - közöttük az Iskolatáska — tette népszerűvé a nevét, nem csak hazánban, határainkon túl is. Most egy zenés magnókazetta zeneszerzőjeként jelentkezett, amely a napokban került a boltokba, Öleljenek a hóemberek címmel. Érdekessége több is van ennek az albumnak. Az egyik, hogy a dalszövegeket a Petőfi Népe kulturális rovatának vezetője, Koloh Elek írta. Vele készítettük az alábbi beszélgetést.

— Én adjak interjút? Ez olyan, mint amikor a jósnőnek jósolnak...

—'Manapság minden megeshet.

— Tudom. Még a jósnők is. De, gondolom, elsősorban arra vagy kíváncsi, hogyan vetemedhet valaki odáig,' mint én, hogy slágergyanús dallamokra versszerű valamiket írogasson. Ha megengeded, akkor ott kezdeném,, hogy nekem nagyon nehéz gyermekkorom volt, bár a többszörösen hátrányos helyzetemet általában mindig a saját hülyeségeimnek köszönhettem ... 1

i— Már te is a múltadat kozmetikázod? Maradjunk inkább a dalszövegeidnél. Ilyeneket mikor írtál először ?

— Tizenéves koromban, amikor gitározni tanultam. És ezen felbátorodva, saját verseimmel gyötörtem rendszeresen a Békés Megyei Népújság olvasóit, majd voltam olyan megátalkodott, hogy niás lapók, folyóiratok vásárlóinak se ke- gyeljnezzek. Mígnem jött egy őszinte, önkritikus pillanatom, amit akkor így fogalmaztam meg: „A tehetségemmel mindig az a legnagyobb hiba, / hogyha szükségem van rá, bezárkódzik a budiba", és hagytam is ott a rímfaragást sokáig. Azután úgy három-négy éve találkoztam Hajdú Sanyival, aki akkoriban szerződött a kecskeméti színházhoz. A Lóbálom című nóta volt az első közös produkciónk.

— Ez szerepel is a kazettátokon.

— Igen, Kovács Gyulának

írtuk, áki akkoriban részt vett egy országos monodráma-fesz- tiválón, s kellett neki két dal a gálára. Most képzejd el, amikor a Kádár-rendszer idején kiállt a nagyérdemű elé, s elkezdte énekelni, hogy: „Lóbálom, lobá- lom, én egész nap csak lóbálom, j s még ezzel is, ha jól látom, a dolgozó népet szolgálom”. Bő- dületes sikere volt, mi meg ettől vérszemet kaptunk, s áz egyik dal született a másik után. Mígnem egy nap előállt szerzőtársam azzal, hogy csináljak a gombhoz kabátot, vagyis írjak egy musicalt ezekből a dalokból, mert az .Erdei Ferenc Művelődési Központ bemutatná. Nem akármüyen kihívás volt ez, hiszen ezzel a műfajjal korábban soha nem próbálkoztam. Mire elkészültem vele, se rendezőt, se. színészt nem találtunk hozzá, hiszen javában benne voltunk az új színházi évadban. Ráadásul mindazt belecsempésztem ebbe a darabba, amint mint újságíró nem írhattam meg.

— Ekkor már Grósz uralkodott?

.— Igen. Miatta írtam a Reformerek című nótát. Amelyik úgy kezdődik, hogy: „Ma csak a deficit nem hiánycikk, / gatyánkból már minden kilátszik, I toldozzuk, foltozzuk, jaj, de remek, j mi vagyunk a reformerek!” Azután: „Hiába bújik, mint a kis cica j előlünk is a demokrácia, / majd cincogunk mint az egerek, / hisz mi vagyunk a reformerek." A lényeg, hogy bemutatva’ nem lett. Később lehetett volna róla szó, de akkor már olyan gyorsan változtak az események, hogy sok mindenén, 'ámikét" ihégfögál- maztam, túlszaladt az idő. A zenei anyágát azonban — ez tizenöt dal, s közülük tizenkettő szerepel ezen a kazettán —, szerettük volna megjelentetni. Jó hároméves késéssel, ez, sajnos, csak most sikerült.

— Sajnos?

Az, mert ha akkor piacra kerül, valószínűleg sokkal nagyobb feltűnést kelt, mint manapság. Csakhogy nem mert vállalkozni rá korábban senki. Azután találkoztunk Zaho- ránszky Ferenccel, az Olympos Galéria Kft. főnökével, akinek jelenleg 14 galériája van az országban. Meghallgatta a dalainkat, s üzletet látott abban, hogy kiadja. Kiadta.

— Es a musical?

— A nyáron összeszedtem minden bátorságomat és átírtam, megtisztítottam minden aktualizáló, személyeskedő máztól, s azt hiszem, egy egészen jó zenés vígjáték kerekedett belőle. Legalábbis ezt iflondta annak a színháznak az igazgatója és a főrendezője, akikkel a napokban tárgyaltunk a darab bemutatásáról.

— Gondolom, hogyha ilyen titokzatos vagy, akkor nem a kecskeméti színházról van szó.

gátlói gondolod.

— Kik énekelnek a kazettán ?

• ■ — Hollai Kálmán, Sasvári Sándor, Dolp Andrea és Fazekas Andrea. Valamennyien kitűnően.

• — Meghallgatva ezt az albumot, nekem az a véleményem, hogy zeneileg és szövegét tekintve egyaránt sokszínű. Úgy fogalmaznám, hogy a lírától a kabaréig sok minden található rajta.

— Elismerem. Hiszen a „Tudod, mi úgy lettünk jóba, / hogy belestem a női zuhanyzóba”, vagy a „Mire jó a kolbász, / mit kis kezedben lóbálsz ?" kezdetű nótákat nehéz összehasonlítani például a Nétkütéd'című dallal, melynek a refrénje így hangzik: „Bármerre is vitt az út, / emléked még ott lapult, / s minden saroknál tétován / hozzám simult a múlt".

— Tehát van egyfelől a piac, másfelől a minőség?

— Én nem így fogalmaznék. Van egyfelől az, hogy szórakoztatni, nevettetni szeretnénk, másfelől pedig äz a szándék, hogy elgondolkoztassuk, különböző életérzések átélésére késztessük azokat, akik meghallgatják a dalainkat.' Ennyi.

— Ennyi?

— Nem elég? j|§ 2.

NÉGEREZÉS

Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna — tanítja a latin közmondás. A japán igazságügy-miniszter vélhetően nem ismeri ennek az ázsiai megfelelőjét sem, mert egy razzia után — a tokiói éjszakai lokálok tájékán — ázt nyilatkozta, hogy áz már oly módon ellenőrizhetetlenné vált, „mint ameny- nyire ellenőrizhetetlen Amerikában az a hegyed, amelyet a négerek özönlenek el, és ahonnan, a fehérek kénytelenek elmenekülni. A prostituáltak ugyanígy teszik tönkre ezt a környezetet.” A miniszter pechjére néhány óra múlva már meg is érkezett az első válaa Amerikából, a Harlemből. A polgármester sajtókonferencián szólította fel az ország lakóit a japán áruk "bojkottjára. Tüntető csoportok vonultak a japán képviseletek elé. Még a parlament külügyi bizottsága is. foglalkozott az üggyel. A honatyák először a miniszter lemondását követelték, majd a megfelelő ellenlépésre szólították fel Bush elnököt. Tokióban az afrikai nagykövetek tiltakoztak. A minisztert célba vette, és tűz alatt tartotta a hazai sajtó, mire az nyüt levélhen kért elnézést. Ezt azonban á japán parlament sem tartotta elegendőnek, úgy vélték, delegációt kellene küldeni az amerikai feketék megkövetésére. Az esetről beszámoló hírügynökségi jelentés emlékeztet egy korábbi japán elszólásra: 1986-ban Nakaszone miniszterelnök azt monda, hogy az átlagamerikai intelligenciája azért alacsonyabb az átlagjapán intelligenciájánál, mert az amerikaiak között sok a színes bőrű. Következtetés: az igazságügy-miniszter azóta csak felejtett.

Vagyonmegosztás a félegyházi Asztalos Kisszövetkezetben

Kevesebb a pénze a közönségnek a bútorvásárlásra is. A 70—90 ezer forintos szekrénysorok helyett inkább a variálható kisebb bútorok a kelendőek, melyek olcsóbbak, és a kisebb lakásban jobban elférnek.

Természetes, hogy a kereskedők is a kapós, a könnyen értékesíthető, a nem nagy helyet elfoglaló árut veszik át hamarabb a bútoripartól. •Bondor László, a Kiskunfélegyházi Asztalos Kisszövetkezet elnöke.sze- rint ez a helyzet a kisebb cégek számára előnyösebb, hiszen termelésük gyorsabban, könnyebben átszervezhető. Nem is marad bútor a „nyakukon”.

Az Asztalos Kisszövetkezetnek nincsen készáruraktára. Naprakészen kell kalkulálnia, termelnie. Ezt gyorsítja >meg a szövetkezetben alkalmazott számítógépes adatfeldolgozás. Az állandó piackutatás lehetővé teszi a termékkínálat szükség szerinti alakítását. Gyakori a bemutatkozással egybekötött bútorvásár, és rendszeresen részt vesz a BNV-n is. Nemrég olaszországi kereskedők érdeklődtek a szövetkezet natúr ebédlőbútorai iránt, de kere-' sik a külföldiek a rusztikus hálógar- nitúrákát is.

Az előző évtizedekben október és november volt az értékesítési szerződések. megkötésének ideje. Napjainkban ez egész évre terjedő, folyamatos tevékenység. Az alkalmazkodókészség, a rugalmasság a jelszó. Kis cégnél a termelés szerkezete, szervezete könnyebben alakítható, § szükség esetén gyorsan javítható.

Ez történt az idén, és háromnegyed év alatt a termelési érték nyolc százalékkal lett magasabb, mint tavaly ilyenkor. Az emelkedésnek csupán 10 százaléka származott az árváltozásból, a többi az összehangoltabb termelésirányitás, körültekintőbb üzletpolitika következménye. <

Korszerű szárítóüzemet is létesítettek, ami ugyan 1 millió forintba került, de segítségével megrövidült a gyártás közbeni szárítás időtartama. Enyhült az anyagtárolási gond is. - ' \ . ;

Amióta a kisszövetkezet vagyonának ötven százalékát, a munkában való derekas részvétel és a termelőközösségben eltöltött idő figyelembevételével, a tagok között szétosztották, az ott dolgozók is jobban védik a tulajdonukat, az anyagra vigyáznak, és ha valakit tolvajláson kapnak, szigorúan megtorolják.

M. D.