Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-23 / 275. szám

1990. november 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Adósságunk kiadós Az idén dollárban számolva valámelyest nö­vekedett az ország bruttó adósságállománya, amely az év elején 20,6 milliárd dollár volt, most pedig mintegy 21 milliárd. Az MTI érdek­lődésére Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese elmondta: ennek az az oka, hogy a dollár az idén mintegy 10 százalé­kot vesztett értékéből a német márkával szem­ben, s valamivel kevesebbet a yenhez képest, így a márkában és yenben felvett hitelek most dollárban számolva megnövelték az állományt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy növekedett volna az ország eladósodottsága, hiszen a dol­lár értéke csökkent. A magyar adósságállomány közel 90 százalé­ka három pénznemben van: 28-28 százaléka dollárban és yenben, 30-32 százaléka pedig né­met márkában. A törlesztések szempontjából igen lényeges, hogy a konvertibilis elszámolású külkereskedelemben milyen valutanemben ke­letkeznek a bevételek. Míg korábban döntő túlsúlyban volt a dollár aránya, addig ez ma már csak 40-50 százalék körüli, míg a márkáé 30 százalék. Gondot jelent viszont, hogy nincs yenbevétele az országnak, így a yenben lévő kamatok törlesztéséhez a gyengélkedő dollárt kell átváltani a japán pénzre. Hárshegyi Frigyes kedvező folyamatokról is szólt. A közel 900 millió dolláros külkereske­delmi aktívum és a turizmusból származó bevé­telek hatására 800-900 millió dollárról 1,150 milliárd dollárra nőtt az MNB azonnal mozgó­sítható tartaléka. A fizetési mérleg szeptember végén 350 millió dollár aktívumot mutatott, s minden remény megvan arra, hogy az év végére is megmaradjon az aktívum. Ez az 1990-re szá­mított, 400 millió dolláros passzívumhoz képest igen jelentős eredmény, hiszen a tervezéskor még senki sem számított az olajválság és az aszály okozta sok száz millió dolláros rendkí­vüli kiadásra. (MTI) Pályázati rendszer a rendőrkapitányoknak A rendőr-főkapitányi és a rendőrkapitányi, továb­bá — megüresedés esetén — a belügyminiszter által kijelölt, további szolgálati beosztást nyilvános pályá­zat alapján kell betölteni. A Magyar Közlöny leg­újabb számában megjelent törvény értelmében a pá­lyázatok elbírálásánál biztosítani kell az érintett ön- kormányzat részvételét. A kinevezések öt évre szól­nak. A pályázatok kiírásának és elbírálásának rendjét a belügyminiszter külön rendeletben szabályozza. A törvény szerint a rendőrfőkapitányok kinevezése előtt ki kell kérni a megyei, a megyei jogú városi, illetőleg a fővárosi közgyűlés véleményét. A rendőr- kapitányok kinevezéséhez a települési önkormányza­tok egyetértése szükséges. E jogot a képviselő-testület gyakorolja. Ha a rendőrkapitányság működési terüle­te több település közigazgatási területére is kiterjed, a kinevezéssel az érintett településeken működő pol­gármesterek többségének kell egyetértenie. Az önkormányzatok véleményét, illetve egyetérté­sét a kinevezési jogkör gyakorlója kéri meg. Az állás- foglalást a megyei közgyűlés elnöke, a főpolgármes­ter, illetőleg a polgármester közli a megkeresés kéz­hezvételétől számított 30 napon belül. A határidő elmulasztását az önkormányzat egyetértésének kell tekinteni. A törvény arról is rendelkezik, hogy a jelenlegi rendőrfőkapitányok, illetve rendőrkapitányok áthe­lyezhetek felkészültségüknek megfelelő, alacsonyabb beosztásba, amennyiben a pályázat eredményeként nem őket nevezik ki. Óvodákról, főügyészekről Az alkotmányügyi bizottság kétnapos ülése A köztársasági megbízott jogállásáról, hivataláról és egyes feladatairól szóló törvényjavaslat, továbbá a külföldiek ma­gyarországi befektetéseiről, az állami vagyon utáni részese­désről, a vállalkozási nyereségadóról, az altalános forgalmi adóról, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvé­nyek módosítására előterjesztett javaslatok általános vitára bocsáthatók. így foglalt állást — lényegében vita nélkül — kétnapos, szerdán és csütörtökön tartott ülésén az Or­szággyűlés alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottsága. A testület foglalkozott a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítását szolgáló indítvánnyal is, amelynek cél­ja: épüljön be e törvénybe, hogy az önkormányzatok felada­tai közé tartozik az óvodák fenntartása is. A bizottság úgy ítélte meg, hogy nincs szükség az önkormányzati törvény módosítására, hiszen az oktatási törvény ezt állami feladat­ként jelöli meg. A bizottság feladatul kapta, hogy alakítsa ki álláspontját a „rendszerváltást a főügyészek körében is” címmel benyúj­tott interpellációról. (Ismeretes, hogy Szabó Lukács (MDF) interpellált e tárgyban a legfőbb ügyészhez, akinek a plénum előtt elhangzott válaszát o maga elfogadta, a törvényhozás azonban nem. A válasz lényege az volt, hogy a személycserék az ügyészségi szervezet átfogó reformjának keretében zajla­nak majd le, pályázati rendszerben.) Az alkotmányügyi bi­zottság véleménye az volt, hogy a legfőbb ügyész válasza megalapozott volt, e kérdésben tehát további intézkedésre nincsen szükség. „... AKI VEZET, (Lukács 22, 27) Beszélgetés Tóth Árpád bácsalmási polgármesterrel A megye 108 önkormányzatának élén, egyet­len helyen, Bácsalmáson tölti be egyházi szemé­lyiség, Tóth Árpád református lelkész a polgár- mesteri tisztséget. Amikor az iránt érdeklőd­tem, hogyan egyezteti össze a két, egész embert kívánó hivatást, Lukács evangéliumát idézte. Azt a fejezetet, melyben Jézus a szerénységre és a szolgálat fontosságára oktatja az apostolokat az utolsó vacsorán: aki a legnagyobb közötte­tek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. — Sokáig tusakodtam, mielőtt a polgármes­teri tisztségre szóló jelölést elfogadtam. Az út­mutatást végül Jézus Krisztus szavaiban talál­tam meg, aki arra a .kérdésre: vajon melyik a legfőbb parancsolat?, ezt mondta: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lel- kedből, teljes erődből és teljes elmédből. A folytatás pedig így hangzik: Szeresd felebarát tódat, mint önmagadat. Az Isten szolgálata te­hát nem zárja ki az emberek szolgálatát. Sőt! Az tudja az embereket leginkább szolgálni, aki­nek megadatott a kegyelem, hogy szolgálhassa Istent. — Hadd legyek makacs, és maradjak még mindig az eredeti kérdésnél. Hogyan bírja a két szolgálatot erővel ,és idővel? — Minden erőmet a feladat megoldásának szentelem. Megvan hozzá a családi háttér, fele­ségem — két évet. végzett a teológián —, aki besegít a hitoktatásba. Gyakran eszembe jut egyik professzorom, aki a vizsgaanyagot sokal- ló hallgatójának a következőket tnondta: A nap 24 órából áll, és még ott van az éjszaka. Mint lelkész így gondolkozom: Nincs vesztegetnivaló időnk, mert „az idők gonoszak.” Mint polgár- mester: ha megállunk, lemaradunk, még mé­lyebbre csúszunk, és a reményünk is elfogy a talpra állásra. •.— Milyen tervei vannak? — Mindenekelőtt munkaalkalmat kell te­remtenünk. Kül- és belföldi befektetőket, vál­lalkozókat keresünk. Biztató jel, hogy testvér- városunk, Backnang polgára, Kähny úr egy ipari berendezéseket és alkatrészeket gyártó üzemet létesít nálunk. Az első üzemcsarnok alapozási munkáit a napokban megkezdik, és márciusban indul/a termelés. Kezdetben har­minc fővel, de rövidesen még két csarnok épül. Ez az üzem egyben referenciát jelent más érdek­lődőknek. Álmokat egyébként nem kergetünk. Itt a lakosság nagyobbik része a mezőgazdaság­ban dolgozik, ahhoz ért. A megoldást abban látom, hogy helyben dolgozzuk fel a termékein­ket, ne utaztassuk messzire, ami a költség mel­lett a minőség romlásával jár. Ajánlottam pél­dául házi minőségű paprikához szárító- és ma­lom-, bioterményekhez savanyító-, továbbá sörfőző üzem létesítését. Nem utolsósorban azért, hogy a fő munka mellett gazdasági kény­szerből termelő emberek többletjövedelemhez jutva megőrizhessék életszínvonalukat. — Van-e elképzelése a szociális helyzet jobbí­tására ? — Igen. Az aktív dolgozók tekintélyes há­nyada, sajnos, nem keresi meg az 5600 forintos minimálbért sepi, 1700 nyugdíjasból 1500 a lét­minimum alatt él. Az első réteg helyzetéből következik, hogy a hátrány halnlozottan újra­termelődik. Segíteni szeretnénk mindenkinek, aki maga is akar változtatni a helyzetén, de egyedül képtelen erre. Közhasznú munkát kí­nálunk a rászorultaknak, a hátrányos helyzetű gyermekeknek étkezési térítést és tanszereket adunk. A szociálpolitika azonban csak akkor működik majd hatásosan, ha az önkormányza­tokat végre felnőttként kezelik, és ránk bízzák a pénzzel együtt a döntési jogot is. Gál Zoltán Tegnap Kecskeméten járt Vörösmarty Mihály (Folytatás az 1. oldalról) Közben matematikát hallgattam az egyetemen, s tanulmányaim befejezése után nem sokkal kutató- mérnök lettem egy vegyi gyárbad. Innen is mentem nyugdíjba. — Most gazdag ember? — Mind az öt leányomat taníttattam, sikeres embe­rek lettek. Detroittól 30 kilométerre, az Erie-tó egyik szigetén, gyönyörű környezetben építettem egy hazat — egyedül! —, s van annyi pénzem, hogy megélünk. Ha ez a gazdagság, akkor az vagyok. Ja! Még hozzá­teszem, hogy kétévenként láthatom a szülőhazámat, ami rengeteget jelent, mert mindig is rengeteget jelen­tett számomra. — Nagy ősének, Vörösmarty Mihálynak az emléke sosem késztette arra, hogy íróként vagy költőként is próbára tegye a tehetségét? — Nem, de ettől függetlenül az irodalom mindig szent dolog volt a mi otthonunkban, bármerre sodort bennünket a sors. Ahogy a nemzetiszín zászlót meg a magyar kardot is ereklyeként őriztük, őrizzük. Mmt a hovatartozás szimbólumait. És bár nagy változáso­kon ment át a közelmúltban a szülőhazám, biztosan tudom, hogy itt csak akkor lesz igazi demokrácia meg jobb lét, ha egységes, összetartó népként él a magyar. A veszekedések, széthúzások könnyen a nyomorba taszítanak... Koloh Elek • Amikor Amerikába megérkeztek... (Tóth Sándor felvéte­lei) HÁT EHHEZ AZTÁN MÁR TÉNYLEG POFA KELL...! „DM-et vennék a hivatalos ár + 10%-ért” Most akkor valutázzunk, vagy ne valutázzunk? Ibrahim, aki Kecskemét belvá­rosának jó hírű arab feketézője, belefehéredett a hirdetés olvastán: „DM-et vennék a hivatalos ár + 10%-ért. Leveleket ... jeligére a kiadóba". — Hát ehhez aztán már tényleg pofa kell...!— ragadtatta el ma­gát a pénzváltó Ibrahim, aki jó ideje a személyes szabadságának kockáztatásával bírja csak a zavar­talan kecskeméti üzletmenetet fenntartani. És akkor itt van ez a hirdetés, amely ellentmond a szak­ma legelemibb szabályainak. A pénzváltás diszkrét intimitásá­nak. Amelyhez a messziről jött Ib­rahim Magyarországon hozzászo­kott. Amiért megtanulta, hogy a dollárt „Dezsőnek”, a márkát „Makinak” hívják a konspiráció szerint eljáró üzletfelei, akik tud­ják — akárcsak ő —, hogy a valu­tázást büntetik ebben az ország­ban, és akik csak sejtik azt, amit viszont Ibrahim nap mint nap ta- . pasztái: kifejezettet» jól meg lehet belőle élni. Csak óvatosan, elha­gyatott helyeken, kapu alatt, alag­sorban, vagy akár egy füstös kis kávéházban kell űzni. Na, de nyilvánosan! Hatvanezer példányban leírva ... Ez a hirdetés mindennek a tete­je. „Itt most már mindent szabad?” — kérdezi a teljesen összezavaro­dott arabus, de ugyanezt kérdezték azok az olvasóink is, akiket a la­punkban több alkalommal megje­lenő, szókimondó szöveg ugyan­csak felháborított. • Valutázni most már tényleg sza­bad? Lehet, hogy még vállalkozói igazolványt is kérhetünk rá? Vagy talán már kötelező? — Erről szó sincs — állítja dr. Lovas József rendőr alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr- főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetője, és mutatja azt az 1974-ben keltezett törvény- erejű rendeletet, amely a rendszer- változás ellenére is tartja még ma­gát. Eszerint a valutaváltást nem­csak általában, hanem mindenféle­képpen tiltják. Magánszemély ma­gánszemélytől devizahatósági en­gedély nélkül nem vásárolhat kül­földi fizetőeszközt, arra meg aztán végképp nincs mód, hogy ilyen ak­cióknál az árfolyamtól eltérő vétel­árat alkalmazzanak. Hivatalosan. Ezt azért hangsú­lyozni kell. Hiszen az úgynevezett fekete árfolyamokat jó néhány új­ság közli, és, vesse a köveket a szer­zőre az az olvasó, aki a hivatalos ár + 10%-ért ne akarna venni DM-et. A Btk. azonban még tör­vény — bár a Lakiteleken történ­tek mutatják: nem kell minden esetben ezeket mereven kezelni —, amiben feketén fehéren az áll: eny­hébb esetben vétség, súlyosabb ügyeknél bűntett a valutázás. Az ilyennek — hasonlóan, mondjuk, a szalonkavadászathoz -^bizo­nyos szabályai vannak. Talán az első: „lépj” félre, de ezt elsőként ne az asszonnyal közöld ... Az pedig álljon itt, akár figyel­meztetésként, hogy Bács-Kiskun- ban idén 12 esetben kezdtek eljá­rást hamis pénz forgalomba hoza­tala miatt. Találtak százdollárost, százmárkást, ötdollárosból készí­tett ötvenest és — most jön a java —fénymásolt ezer-, valamint száz- forintost is a rendőrök. Pedig ezeket nem is az újságban hirdették. Noszlopy Balázs, a kecskeméti kulcshajlító Laboratóriumi kísérletre is vállalkozik • így mutat (most már amulettként) a kukshajlító kísérlet „ered­ménye”! Szinhely a kecskeméti Ufó-^ klub. Egyik összejövetel után már csak a vezetőség maradt együtt, ezt-azt megbeszélni. Egy fiatal klubtagunkra lettünk figyelmesek, aki mintha ránk várt volna. Miután elmondta, hogy miért maradt itt, már sen­ki nem akart hazamenni! Husz- ka Balázs nem kevesebbet állí­tott, mint azt, hogy ő is rendel­kezik Úri Geller fémhajlító ké­pességével. Lázba hozott bennünket a dolog. Természetesen bizonyí­tékokat is akartunk. Balázs készségesen felajánlotta, hogy meghajlít nekünk valamit, bár hozzátette: nem mindig megy, tehát ne legyünk csalódottak, ha mégsem sikerülne. Más fém­tárgy nem lévén, egyikünk fel­ajánlotta lakáskulcsát, tegyen azzal próbát. Balázs bal kezében fogta a kulcsot, jobb keze két ujjával pedig simogatni kezdte, miköz­ben feszülten figyeltük, mi fog történni. Körülbelül fél perc múlva félbeszakította a bemu­tatót. Arra hivatkozott, hogy nem összpontosított eléggé. Pár másodpercet pihent, az­után újra megpróbálta. Most viszont azt láttuk, hogy a kulcs nagyon lassan, de szemmel lát­hatóan, egyre jobban és job­ban kezd elgörbülni. Fantaszti­kus volt, ahogy ott állt ez a tízéves kisfiú, kezében a lakás­kulccsal, amely akaratának en­gedelmeskedve, folyamatosan hajlott. Egy héttel ezután történt, hogy Budapesten jártunk Ba­lázzsal és édesapjával, ahol megismerkedtek dr. Egely Györggyel, a parajelenségek is­mert kutatójával. Ő megkérte Balázst: látogassa meg, mert la­boratóriumi körülmények kö­zött szeretné vizsgálni képessé­gét. (Ha ezek a kísérletek meg­történtek, ismertetjük az ered­ményeit.) Ezen a napon érdekes kísér­let részese lehettem, ugyanis Balázsnak az az ötlete támadt: próbáljam meg a fémhajlítást az ő segítségével. Egyik kezem­mel fogtam egy kulcsot, a má­sikkal Balázs kezét, és egyszerre kezdtünk koncentrálni. Annyi­ra nem sikerült, mint neki, de néhány millimétert azért hajlott a kanál. Balázs elmondta: ezzel azt akarta bizonyítani, hogy ő nem csodagyerek, mert min­denkiben megvan ez az energia. Egyébként szeretné kipróbál­ni a parapszichológia több ágát is, melyek ezzel összefüggnek, és szinte babona- vagy csoda­számba mennek. Ezek a képes­ségek ma még sokak számára tényleg csodának tűnnek. Biz­tosan el kell még telnie egy kis időnek ahhoz, hogy mindenki rájöjjön az elme hatalmára és arra, hogy a legnagyobb csoda maga az Ember... Szalma Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents