Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-19 / 271. szám

1990. november 19. • PETŐFI NÉPE • 3

FULOPSZÁLLÁSON NEM LEHET PANASZ,

SOLTRA NEM „MEGY” AZ ÁRU

A szén nyomában ß a Ml

(Folytatás az 1. oldalról) ■

Ottjártunkkor éppen a páhi iskolába indult egy ZIL, tatabanyai tojás- brikett-szálUtmánnyal. Fülöpszallá- son nincs panasz —| egyelőre. A tüzelőolaj sem hiánycikk: 140 hektoliter fűtőolaj vár vevőre, s még ugyaneny- nyit várnak.

Arrébb egy „házzal”, Solton* viszont panaszkodik a Tranzit Kereskedelmi Kft. vezetője, Nyulász András. Két hónap óta ellátási gondokkal - küzdenek. Ma még az októberi előjegyzéseket sem tudják kielégíteni. Tűzifát, akácot Sómogyból Solt is kap eleget, de csak egyfajta szénből, dorogi brikettből „válogathat” a vevő. Dorogi szén ezen a napon is érkezett. Emellett van ugyan szovjet kazánszenük is, de annyira rossz minőségű, hogy a kutyának sem kell. Még szerencse, hogy kísérletképpen csak egy vagonnál rendeltek belőle. Ahhoz, hogy a telepvezető, a vásárlókkal együtt, elégedett lehetne, 600-800 mázsa szénkészletre volna szükség, két-három fajtából. Most ők is próbálnak áttérni a bányáktól való köz-; veden beszerzésre. Bizakodnak, hiszen diszpozíciójuk van tatai és dorogi brikettre, oroszlányi darára, de hát egyelőre nem jönnek a szállítmányok. Pedig a helyieken kívül hartai, duna- pataji, dunaföldvári, előszállási, du- natetétleni, dunaegyházi, dunavecsei és apostagi igényeket is ki kellene elégíteniük.

Irány Apostag. A falu Tüzép-tele- pe I— meglepetésünkre — zárva. Udvara tüzelőtől üres; se szén, se fa, csupán néhány építőanyag-féleség a készlet. Félhivatalosan azért annyit megtudtunk, hogy a környező községekből hoznak ide tüzelőt.

A szalkszentmártoni áfész-telepen már sokkal jobb a helyzet. Itt van iszapszén és brikett, valamint bőségesen felhalmozott tűzifa.

Utoljára a szabadszállási Áfor- benzinkútnál álltunk le. Tatár Imre benzinkutas havonta 40-60 ezer liter

9 A szabadszállási Áfor-kúttól 40-60 ezer liter fűtőolajat visznek el havonta.

• Szénhegyek a fulöpszállási kft.-telepen.

fűtőolajat ad el. Sok ez vagy kevés? Viszonyítás kérdése. Első hallásra tekintélyes mennyiségnek tűnik, pláne, ha tudjuk, hogy a községben földgázzal is fűtenek. Igen ám, mondja a benzinkutas, csakhogy itt dohányszárításra meg csirkeólak melegítésére is használják az olajat. S nemcsak a helybeliek, hanem a távolabb lakók is idejárnak. Neki nem volt az utóbbi időben sem fűtőolaj- sem benzinhiánya, itt nem volt felvásárlási láz a legutóbbi áremelés, a taxissztrájk hírére sem.

Mi lehet reprezentatív szemlélődésünk tapasztalatainak summázata? Óvakodva a jóslásoktól, talán ennyi: a szénellátás változékony, különösebb aggodalomra jelenleg nincs ok, s talán nem is lesz, ha a szénbányák és a helyi ellátásokért felelősek is úgy > akarják. Rapi Miklós

Se fa, se szén az apostagi Tüzép-telepen.

Magyar diákszínjátszók találkozója

Háromnapos találkozót rendezték a hét végén Kecskeméten, a középiskolás diákszínjátszók. Az ifjúsági otthonban és a piarista gimnáziumban megtartott rendezvényen a hazai amatőr művészeti csoportok mellett a határainkon túli, magyarlakta területekről is érkeztek együttesek. Igaz, az eredetileg meghívott szlovákiai Ipoly együttes nem tudott eljönni, de helyettük váratlanul megérkezett, és műsorával nagy sikert aratott a s zékelyudvarhelyi Vidám Színpad. A várakozásnak megfelelően fellépett a Szlovákiából érkezett du- naszerdahelyi és az erdélyi zilahi diákszínpad is. A megyeszékhelyieket a Deszka és Keksz együttes képviselte. Képünk a székelyudvarhelyi Vidám Színpad műsorának egyik jelenetét örökítette meg.

^ x G. B.

ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI FÓRUM KISKUNMAJSÄN

Kísérlet egy hatpárti egyezségre

f|Folytatás az J. oldalból)

A napirend első harmadában meghívott előadók elemezték. a mezőgazdaság mai állapotát. Dr. Sárossy László politikai államtitkár a Földművelési Minisztérium részéről a felgyülemlett feszültség okait elemezte. Mint mondta: a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a megörökölt súlyos helyzetet a parlamenti pártok valójában nem megoldani kívánták, hanem , saját pozíciójuk .erősítésén fáradozva ideológiai síkra terelték a vitákat. Az ország pedig indulatok, félelmek, bizonytalan gyanakvások közben még mindig felülről várja a megoldást.

Dr. Raskó György, az FM főosztályvezetője az élelmiszeripar privatizációját sürgette, de nem azon a kizárólagos módon, hogy a nagy állami vállalatokat kisebb részegységekre bontsák. Mint elmondotta: a világ élelmiszeripára óriás multinacionális cégek kezében van, amelyekkel csak nagy egységek tudják felvenni a küzdelmet. Tehát a kettő kombinációjára lenne szükség. Nem kell félni a külföldi tőke bevonásától még a tulajdonrész rovására sem, mondta a minisztérium főosztályvezetője. Szólt az állami gazdaságok és a szövetkezetek privatizádójáróí, 's ez utóbbit úgy ítélte meg: hasznosabb lenne egy átalakulási folyamatnak megelőznie szigorú racionalizáció mellett, hogy eközben ne romoljon a hatékonyság. Egy üzleti vagyonértékelést, majd egy százszázalékos nevesítést követően a szövetkezeti önkormányzatok döntsenek, milyen szervezeti formában kívánnak tevékenykedni. Mindehhez azonban elengedhetetlennek tartotta, egy agrárfejlesztési'hitelszerkezet kialakítását, mert a mai kereskedelmi bankok nem érdekeltek a mezőgazdasági tevékenység, finanszírozásában.

Dr. Udovecz Gábor főosztály- vezető a Pénzügyminisztérium részéről arról beszélt, hogy a közhiedelemmel, ellentétben valójában nem a központi költségvetés tevékenysége okozza a mezőgazdaságban élők életszínvonal-romlását. Véleménye szerint a jövedelem valójában nem változott, hanem a vertikumon belül torz arányok, az újabb versenytársak belépése és azzal a tovább osztás okozza a mezőgazdaságban élők elszegényedését.

Szót kapott az előadók sorában egy kereskedelmi vállalkozó is. Kovács Tibor egy magyar—bajor, vegyes vállalati formában működő marketing kft. ügyvezető

9 Zsíros Géza

igazgatója, aki nyugati tapasztalatai alapján fogalmazta meg azt az igényt, hogy a termelés, értékesítés, feldolgozás vállalkozói rétege a tulajdonformák rendezése után közös érdekszövetségeket hozzon létre.

Az előadókat a pártok szószólói követték, akik a közönség zajos véleménynyilvánítása közben ismertették azokat a lényeges programelemeket, amelyekkel erre a várható megállapodás előkészítésére érkeztek. Abban valamennyi párt egyetértett, hogy elérkezett az utolsó pillanat a földkérdés megoldására.

Lakos Sándor az MSZP részéről hangsúlyozta, hogy a privati- záció során alapvető érdek, hogy a föld melletti egy^b értekék, eszközök is hasznosuljanak. Egyetértenek az erőszakos kollektivizálás áldozatainak kárpótlásával, de nem a reprivatizációval. A szövetkezetek nevesítése során ők a szövetkezeti tagokat részesítenék előnyben, s azt, hogy a megnevezett tulajdonosok döntsenek a szervezeti fonnáról.

A KDNP szakértője, dr. Szakán Ferenc úgy vélte: a tulajdon- szerzés önmagában nem oldja

meg a mezőgazdaság problémáit. A föld egyébként is tágabb értelmezést kíván, amennyiben nemcsak termelőeszköz, hanem a nép élettere is, más erőforrások birtokosa, a nemzet vagyona. Álláspontja szerint a földterületeket átmenetileg a helyi önkormányzatok tulajdonába kell adni, s az érdekelt felek bevonásával jogilag igazságosabb felosztást megvalósítani.

Juhász Pál szólt az SZDSZ részéről. Mint elmondta: egy mesterséges tulajdonú rendszerből csak mesterkélten lehet kilépni, amelyet szigorú gazdasági célszerűség kell irányítson. Más kérdés a kárpótlás; teljesen önkényes lenne, ha az érdekcsoportok közül csak egyet emelnénk ki. A szövetkezeti tagok tulajdonába adva pedig megőriznénk a földdel rendelkezők monopóliumát. Járuljanak hozzá a szövetkezetek is ahhoz a .kárpótlási alaphoz, amely a földhöz jutás folyamatában is felhasz- i nálható'értékpapírok kibocsátásával oldaná meg a jóvátételt. Egyébként az SZDSZ álláspontja, hogy nem lehet a föld privatizációját a más jellegű vagyoni privatizációtól szétválasztani.

Zsíros Géza a kisgazdapárt részéről úgy fogalmazott, hogy nem kér az észérvekből. A bürokrácia még mindig a nyakunkon él, még mindig ő mondja meg, mit csináljunk, holott a szövetkezetek akár önállóan is eldönthetik a sorsukat. Csupán ki kellene nyilvánítaniuk, hogy nem tartják jogelődjüknek a törvénytelenül létrehozott kolhozokat.

Az MDF részéről Halász Péter inkább összefoglalta az , eddig elhangzottakat, s úgy ítélte meg: olyan ötletbörze volt itt javaslat tokból, amelyekre bizton építhet az öt párt a megállapodás során.

Ezt követően vált fórummá a rendezvény. Egyéni hozzászólások következtek, s a hallgatóság kérdéseire válaszoltak a pártok’ képviselői.

Tegnap délelőtt zárt ülésen folytatták a pártok szakértő képviselői a tárgyalást, s az alábbi szándéknyilatkozatot fogadták el:

Szándéknyilatkozat a földtulajdon rendezésére

Az 1990. november 18-án Kiskunmajsán rendezett tanácskozáson az MSZP, az FKgP, a KDNP, az SZDSZ és az MDF jelen lévő képviselői a következőkben jutottak egyetértésre:

Abból indulnak ki, hogy a földtulajdon kérdésébén az elmúlt 40 esztendő során számtalan igazságtalanság •történt, és ezeknek jogszerű kártalanítását és «kárpótlását tartják szükségesnek.

I Erre kétalapvető módszert látnák.

1. Az 1956 előttí földtulajdon és egyéb vagyontárgyak elvonása, az „önkéntes földfelajánlások” esetében méltányossági kárpótlást javasolnak^ amely elvileg nem zárja ki á teljeskörűséget.

2. Az 1967. IV. tv, értelmében kényszermegváltott, nem tagi földek tulajdonosainál alanyi jogú kárpótlást javasolnak. Ennek módja'a megváltott földet —- beleértve az erdőt is -— értékével azonos értékű, jegybanki alapkamatlábbal kamatozó kárpótlási kötvények kibocsátása, melyet a költségvetés garantál. A jelenlévők elfogadhatónak tartják, hogy aíkárpótlási kötvény fedezetének megteremtéséhez a termelőszövetkezetek, illetve a vagyonnevesítés során a közös földtulajdonból egyéni tulajdonhoz jutó új tulajdonosok is hozzájáruljanak. Ezt a hozzájárulást 3 év moratóriummal, 12 évi részletben, jegybanki alapkamattal valorizálva célszerű fizétniök. A kárpótlási jegyet birtokosa állami tulkjdon privatizálásakor fizetési eszközként használhatja.

, Ugyanakkor elképzelhetőnek tartjuk, hogy megfele• 1Ő jogi, pénzügyi garanciák esetén a kárpótlás termelő- , szövetkezeti kötelézéttségvállalással kibocsátott kötvények útján .történő megoldását is. Ebben az esetben a

• volt tulajdonos a földre és egyéb értéktárgyakra vonatkozó üzletrészt káp és á tsz-tagok tulajdonos társa lesz.

A jelenlévők elismerik a 600/1945. miniszterelnöki rendelet eredményeként kialakult földviszonyokat.

A vagyonjegyek földre történő átváltásában elsőbbséget élveznek a helybenlakók, valamint a'gazdaságos művelés szempontjából célszerű körzetben (az 1990. január 1-jei állapot szerint maximum 30 km-es távolságban) élők,

Az ő földigényük kielégítése állami kisajátítási eljárás keretében történik. Amennyiben nincs elegendő földalap az igények teljes körű kielégítéséhez, akkor a kárpótlás fejében kipsztott föld nem haladhatja meg a termelőszövetkezeti közös földtulajdon 50 százalékát.

Szükségesnek tartjuk, hogy a bármilyen polgári jogviszony alapján tartós földhasználati joggal rendelkező termelők az általuk használt földre, részletfizetési kedvezmény mellett, vásárlási jogot kapjanak. A termőföld kezelőit, tulajdonosait a hasznosítási és földvédelmi köteíezettségfolyamatosán terheli.

Az állami földek privatizációjánál első lépésként javasoljuk a kincstári tulajdonlás megteremtését (kivéve azokat a földeket, amelyeket törvények, nemzetközi megállapodások és FM-döntés ez alól kiemel), majd ezek privatizációjáról a szabad földforgalom elvei szerinti döntés szülessen1. Javasoljuk azonban, hogy a föld- forgalomnál — legalább átmeneti időre — korlátozzuk a külföldiek tulajdonlását, és célszerű megfontolni a privatizáció első lépéseként megvásárolható föld maximális terjedelmét.

A privatizáció folyamatában elsőbbséget élveznek azpk, akik méltányossági kárpótlásban részesülnek, valamint v meghatározott körben — az állami gazdaságok alkalmazottai. A privatizáció a tsz-földek átadási feltételeinek megfelelően történjék.

Az állami földek és erdők privatizálására vonatkozóan a fentiekben leírt megállapításokkal, elvekkel, a Kereszténydemokrata Néppárt jelen lévő képviselői nem értenek egyet, ettől eltérő megoldást javasolnak, amely szerint az önkormányzati föld- és erdőtulajdonnak megkülönböztetett a jelentősége.

A kárpótlási jogosultság igénybejelentésének határideje a törvény hatályba lépését követő 6 hónap, ugyanakkor javasoljuk, hogy az igényjogosultság megállapítása esetén a tulajdon kimérése azonnal megtörténhes- sen. x ' Az igényjogosultak körének megállapításánál a Polgári Törvénykönyvnek a leszármazottakra vonatkozó rendelkezései az irányadók. |