Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-15 / 268. szám

1990. november 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Forr a tej(piac) DRÁGA, ÉS MÉG DRÁGÁBB LESZ Az egykor népélelmezési cikknek számító, az egészsé­ges táplálkozást szolgáló tej lassacskán kikopik étren­dünkből. A tejV a vaj, a túró, a sajt nem lett rosszabb, ke­vésbé egészséges, csupáncsak drágább; s emiatt élvezzük kevesebbszer zamatukat. Egy fél liter tej zsemlével még a nagycsaládosok és a nyugdí­jasok pénztárcájából is kiszo­rítható, ám a füstölt sajt már kifejezetten luxuscikknek szá­mít. Mibe kerül egy tehén? Mi lesz jövőre? A fogyasz­tás számszerű becslése a jóslás kategóriájába tartozik; e£t mellőzendő, a közgazdasági környezet számbavéltele nyújthat eligazítást a tejet fo­gyasztók számár^. Az agrár- ökonómiában járatos szak­emberek szerint a szarvasmar­ha-ágazatot elérő pénzügyi nyomás egy tehént tartásának költségét mintegy húszezer forinttal növelheti. Az átlagos hozamokra tekintettel egy li­ter tej termelésének költsége négy forinttal emelkedik. A fogyasztókat terhelő, ki­adott forintok szaporodnak a feldolgozásban, a forgalma­zásban, végül is a termelői, s ennek révén a fogyasztói ár 40 százalékkal is emelkedhet jö­vőre. A kormány sem titkolta szándékát, hogy 1991-ben megszűnik a tej- és tejtermé­kek fogyasztóiár-kiegészítése. Ennek mértéke napjainkban kettő forint ötven fillér lité- renként, ami ha elmarad, újabb 14 százalékos fogyasz- tóiár-emelkedést okozhat. Könnyű kitalálni: aki már manapság is csak az ünnepi étkezés zamataként engedheti még magának a finomabb saj­tokat, jövőre kénytelen lesz ritkítani az ünnepek számát. Jelentősen csökkenhet a tej és a tejtermékek iránti keres­let, ami nem csupán a keres­kedelemben, hanem az istál­lók tájékán is, felgyorsíthatja a kedvezőtlen változásokat. Jelenleg a megtermelt 2,8 mil­liárd liter tejből 2,3 milliárd litert forgalmaznak, s ez 560 ezer tehén tőgyéből szárma­zik. A prognózisok szerint a fogyasztás megközelítően 30- 35 százalékkal eshet vissza jö­vőre, ami 700-800 millió liter tejet tehet feleslegessé. Ennyi reggeli italt 150 ezer tehén ad, így a hazai fogyasztás mér­séklődése a halálukat jelent­heti. A számok és a mezőgaz­dálkodási szabályok világá­hoz az is hozzátartozik, hogy a kényszerű vágások 16-18 milliárd forint értékű tenyész­állatot hajtanak a vágóhídra, megközelítően 10 milliárd fo­rint közvetlen veszteséget okozva a tulajdonos gazdá- rt?iRré§saz!'álllántffiáMtártásnakp Európa szereti a sajtot Mielőtt bárki a felszínesség vádjával illetné a fenti csopor­tosítást, bevallható egy lát­szólagos csúsztatás. Neveze­tesen az adatok a hazai fo­gyasztás lehetséges változása­ira épülnek, mintegy megfe­ledkezve a tejtermékek ex­portjáról. A külpiaci értékesí­tés növelése a megoldás egyik kulcsa lehetne a termelők és a feldolgozók számára. A fo­gyasztók persze erről eleve le­mondhatnak, hiszen az ex­port alig lenne jelentékeny mérséklő hatással a hazai árakra. Mértéktartó becslé­sek szerint azonban a terme­lők és a feldolgozóipar sem reménykedhet- az export jóté­konyságában. Ennek oka az az egyszerű közgazdasági té­tel, hogy az export a jelenlegi termelői költségek és támoga­tások szerint sem gazdaságos. Tehát vagy a költségek csök­kentését kellene elérni, ami­nek éppen a fordítottja várha­tó; vagy az exporttámogatási kulcsok emelése lehetne a megoldás, ami a költségvetés állapotának ismeretében megint csak nem a könnyen beteljesülő remények közé so­rolható. Divatos szavakkal élve; összedőlt a tejpiac. Nem len­ne ez törvényszerű, legalábbis a fogyasztást tekintve nem, hiszen a tejivók mezőnyében egyre inkább az alsó régiók­ban kullogunk. Számos euró­pai országban friss tejből másféj-kétszsr,. sajtból hfi- rom-négysZer többet fogyasz­tanak. A magyar szokások sem indokolják a kullogást, hiszen a lakossági vásárlás egy-két év alatt csökkent ne­gyedével; a fogyasztói árak több mint kétszeres emelke­dése miatt. A költségvetés felelőssége Több tejet tehát innánk, a mezőgazdáknak is érdekük a kereslet élénkülése, ám a be­vételközpontú költségvetés útját állja mindkét fél szándé­kainak. A Magyar Agrárka­mara még a nyáron^; a tej­termelők és feldoligozók véle­ményével összhangban pró testált a kormánynál, írásbeli érvelését a Népjóléti Minisztérium válaszra sem méltatta, a földművelésügyi és pénzügyi tárca, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériuma reak­cióiból pedig sokkal inkább a bizonytalanság, mint a fe­szültségek határozott kezelé­sének szándéka derült ki. A nyár óta halmozódtak az ellentmondások, így az agrár­kamara újabb érdekegyezte­tés után javaslatokat dolgo­zott ki a tejpiac „életben tar­tására”. Emlékezvén számos népi bölcsességre, minden érintettnek igyekeznek ked­vezni; így a kamarai elképze­lés lojális a kormánnyal szem­ben, enyhíti a lakosság élel­mezési gondjait, megtartja a termelők minimális érdekelt­ségét. A kamarai funkcióból következően, a szakmai rész­letek aprólékos kimunkálásá­val egyeztették a sajátságosán eltérő érdekeket, hogy elke­rülhető legyen akár a tej hiá­nyától szomjas fogyasztók, akár a sajthegyek nyomása alatt fulladozó termelők Kos­suth téri felvonulása. A köl­csönös érdekeken nyugvó, határozott kormányzati in­tézkedésekre is addig van múlhatatlanul szükség, míg az indulatoktól forralt tej ki nem szalad a fazékból. V. Farkas József FILM Zsaroló zsaruk ____0_______________ C laude Zidi, a kortárs francia film legnagyobb nevettetője Philippe Noiret főszereplésével elkészítette az első (1984-es) Zsaroló zsaruk folytatását. Az előzmények 1983-ig nyúlnak vissza, Zidi ugyanis ekkor ismerkedett meg Cannes-ban Simon Mickael felügyelővel. Állítólag egy vacsora közben azzal szórakoztatta Zidit, hogy milyen stiklik és ügyeletes üzelmek tartják izgalomban munkahelyét, a főváros rend­őrkapitányságait. A rendező fantáziáját olyannyira elindí­tották a sztorik, hogy felkérte a felügyelőt, segítsen a forga­tókönyv megírásában. (A felügyelő ebben a műfajban aztán olyan tehetségnek bizonyult, hogy végleg felcsapott Zidi forgatókönyvírójának, j A főszereplők kiválasztása sem volt véletlen, állítólag kifejezetten Noiret-re és a partnerét alakí­tó Lharmitte-re írták a figurákat. A tradicionális francia mozi hagyományaira építkező produkció szimpatikus ellentéte a mostanában szériában látható akciódús, akrobatikus amerikai zsarutörténetek­nek. Elsősorban talán a hangulat miatt. Mert ugye a zegzu­gos párizsi külváros, a bensőséges kiskocsmák, a Mont­martre vagy az ügető világa egyáltalán nem olyan, mint Los Angeles-i megfelelőiké. Mások a férfiak és mások a nők (sőt a homokosok is), mások a tétek és mások a játékszabályok. És persze más, „európai” a humor is. Ehhez képest a hason­lóságok jelentéktelenek. így az is, hogy hőseink párban végzik munkájukat, s mellesleg barátok is. Phillipe Noiret, mint rendőr egyébként kedves bohém, akit semmi és senki sem tud kizökkenteni megszokott életritmusából, diszkrét korruptságából, játék(lóverseny)-szenvedélyéből. Még a lo­pott kocsinak is csak akkor ered a nyomába, amikor meg­szabadította zsebét a sarki fogadóirodában. Társa nem lel­kesedik ezért az' állapotért, s mindent megtesz, hogy az öreget jobb útra térítse. Az ártalmatlan tolvajok körében a zsaroló zsaruk gondtalanul élhetnék életüket, ha nem lépné­nek színre ellenfeleik: a gátlástalan és kemény, egészen más iskolán nevelődött zsaroló zsaruk ... K. J. A PETŐFI A(épe AJÁNLATA FOLYÓIRAT* Itt élünk, ebben a forrongó Közép-Európában. Alkotunk, formáljuk sorsunkat. A napja-, inkról, történelmünkről szó­lunk. A Forrás tavaly már ké­szített egy tematikus számot Közép-Kelet-Európáról, az idén áprilisban pedig a szom­szédos országokban élő kisebb­ségi magyarságról. Most, a no­vemberi összeállítás is egy téma köré csoportosul, ismét a Kö- zép-Euíópában, a Kárpát-' medencében élő alkotók szólal­nak meg. Az első oldalakon a román Mircea Dinescu versei olvasha­tók Csordás Gábor fordításá­ban. Ezt követi a szerb költő, esszéíró, Milovan Danojlic Le­velek Amerikába című kordo­kumentuma. Ugyancsak szerb származású Adam Puslojic, akinek három verse került az oldalakra. Milovoj Slavicek horvát költőt saját nemzedéke ihlette meg. Ivan Slamniget pe­dig egy zágrábi néger lakó. A Svájcban élő, orosz szárma­zású cseh prózaíró, Nikolaj Terlecky Terra Synthetica című elbeszélésével szerepel a no­vemberi Forrásban. Két cseh költő, Ivan Blatny és Miroslav Holub versei után a román Au­rel Rau költeménye olvasható. Észtország Árpás Károly esszé­jében szerepel. Szilágyi Károly a jugoszláviai alternatív moz­galmakról készített számvetést. Ä „magyar blokk” íróképvise­lői: Tari István, Kabdebó Ta­más, Szávai Géga. Pomogáts Béla Közép-Európa-témája: Identitás, sorsközösség, integ­ráció. Mezey László Miklós a nemzetiség fogalmát boncol­gatja tanulmányában. Mécs Imre a Közép-európai Nemzet­közi Egyetem ideáját idézi fel ismét. ,. j Föltétlenül említést kell ten­ni a folyóirat illusztrációiról, melyeket László János fotózott Közép-Európában, és politikai falfirkákat ismertet meg ve­lünk. Ezek közül közlünk mi is egyet. ‘ (B.) Exotic Ismét egy jópofa zenekar, az Exotic. Taíán már ismerős né­hány daluk, például a Trabant („Trabanttal szállni élve­zet ...”). Igen, végre egy laza, könnyű, kellemes, dallamos muzsika, hozzá vidám zené­szek. Mint évekkel ezelőtt volt az Első Emelet. Ők már rég benne vannak a taposómalom­ban, az Exotic viszont. most kezdi a pályát. Nincsenek még elrontva. Vajon meddig? Mit tesz velük majd a siker? Második nagylemezük címe: Vadnyugat. Nem azért, mert az egész összeállítás ezt a hangula­tot tükrözné, hanem csak úgy, mert kellett valami jópofaság. Helyszín, jelmez, címlapfotó. A dalok szövege szellemes, nem terhel meg túlságosan bennün­ket. Máris sláger az Olga, a Bá­nyászdal („Fütyörészem a sláge­romat ...”), sikervárományos még a címadó Vadnyugat, a Most robbanok szét, az Itt élünk az erdőben. A régi kedvenccel, A felkelő Nap házával, a’la Exo­tic, nem hiszem, hogy sokat kezdhetünk. Végül is az a lényeg, a lemez hallgatása közben jól érezze.magát az Exotic-rajongó. És ez biztosan így van, így lesz! (Favorit—SLPM 37 430) KÖNYV A Szabad tér Kiadó legújabb kiadványai közé tartozik Oberscovszky Gyula (közös kötetben megjelent) két izgal­mas regénye. Az első: a Piros vér, együtt csak ritkán haszná­latos műfajok párosításából született. Olyan lélektani krimi, amely egyszersmind politikai allegória. „Egy aberrált kor adekvát megjelenítése egy nemi aberráció kortörténetében”. Az egyes szám elfcő személy­ben valló, orvosi elhivatottsá­got érző, ldrúgott medika pato­logikus személyiségként vall in­dulatairól, szorongásairól. Naplót ír egykori szerelméhez, volt évfolyamtársához, aki an­nak idején elárulta, s egyszerre fosztotta meg szerelmétől és hi­vatásától, és akin nem minden­napi bosszút áll. Az abnormális lelkiéletű hősnő számára a ki­elégülésnek csak egyetlen for­mája létezik: a férfiak kasztrá­lása. Ehhez minden külső és belső feltétel1 adott számára: se­bésznek készült, és nagyon szakszerűen képes elvégezni a beavatkozást. Ä páciensek pe­dig „készségesek”, mert a lépre csaláshoz kitűnő fizikai adott­ságokkal is rendelkezik . .. „Hősnőm lehetett (lehetett volna) a történelemnek az a tragikus alakja, aki 1956-ban a Köztársaság téren élő emberi húsba mart; egy ÁVH-s tiszt húsába, hogy szívéig hatoljon, és kitépje visszafoghatatlan in­dulatában — jellemzi a fősze­replőt Obersovszky. — Hogy miként alakult később a sorsa, nem tudom, föltehetően kivé­gezték, holott a rendszert kel­lett volna kivégezni gyorsan” 6H1 folytatja a bevezetőben a szerző, aki életrajza szerint ala­posan benne élt a megidézett kor áramában. Ott állt pl. az akasztófa alatt társával — he­lyettesével — Gáli Józseffel, mint az Igazság, majd a már illegális Elünk alapító főszer­kesztője. Csak a gyors nemzet­közi fellépés, a világméretű til­takozás mentette meg életüket. Felső fokon jogerőre emelt ha­lálos ítéletét külön tanács vál­toztatta életfogytiglanra: közel hét esztendei raboskodás után, úgynevezett ENSZ-amnesztiá- val szabadult. (Imi persze csak az asztalfióknak írhatott.) Az utóbbi fél esztendőben, azaz a pártállam összeomlása óta több írása látott napvilágot, mint az előző három évtized­ben. A kötetben szereplők is ezek közül valók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents