Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-13 / 266. szám

1990. november 13. • PETŐFI NÉPE • 5 KUTATÓ EGYIPTOMBÓL Levéltetvek itt uborkán, ott banánon Mohamed azóta már hazaérkezett. Egy interjú alapanyagát, egy beszélgetés hangulatát hagyta a szerkesztőségi szobában. — Egyiptomi vagyok, a nevem dr. Mohamed Abdul-Kerim Abdel Nasser. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia ösztöndíjasaként dolgoztam az önök hazájában 1984 óta. Otthon elvégeztem az agráregyetemet, megszereztem az itt kisdoktorinak nevezett fokozatot, tanársegédként dolgoztam, nö­vényvédelmet oktattam. Az ottani kutatási témám a házilegyek virusátvitelének vizsgálata volt. Ami­kor lehetőség nyílt ösztöndíjasként Magyarországra jönni, hasonló kutatási területet kerestem. Ez a le­véltetvek — mint vírushordozók |—kutatási téma. A Zöldségtermesztő Kutató Intézetben dr. Basky Zsuzsa foglalkozott ezzel, mellé kerültem aspiráns­nak. Az idén szeptember végén védtem meg a kandi­dátusi értekezésemet. A kilenctagú bizottság szerint az abban foglaltakból a magyar kutatás is haszno­síthat. ■ glMegszerezte a kandidátusi címet, lejárt az ösz­töndíj, visszatér Egyiptomba. Ott mit tudfelhasználni az itt megszerzett tapasztalatokból? — A módszereket mindenképpen. A ZKI-ben az uborkán megtelepülő levéltetveket vizsgáltam, Egyiptomban ugyanezt a vizsgálati módszert alkal­mazni lehet — hogy csak néhány növényt említsek pá a lóbabon, a gyapoton és a banánon. Annál is inkább, mert a felmerések szerint például a banán­ültetvények szinte teljes egésze virusfertőzött. Már­pedig a vírusok egy részét ott is a levéltetvek viszik a növényekre. —Ezek szerint nem marad abba a kutatómunkája ? — Nem. Az egyiptomi agráregyetem növényvé­delmi tanszékének professzori katedrája és a levéltet- vekkel kapcsolatos kutatási' téma vár. Bár lehetsé­ges, hogy majd>megszakítom egy kicsit az oktatást. Amerikában dolgozik egy hazámbeli professzor, akinek a kutatásában segíthetek. Ejtettünk szót egy kéthónapos ösztöndíjas kinttartózkodásról. — Magyarországon él hat éve, látogatóban járt csak otthon. Ez egy más világ, más kultúra, más emberek. Nem lesz nehéz hazamenni? — A hat év első két hónapjában volt kegyetlen honvágyam, aztán megszoktam itt. Mindvégig tar­tottam a muszlim vallás előírásait, amit egy ideig furcsállták a magyar kollégák, aztán elfogadtak. Sok barátot is találtam. Sajnálom itthagyni főleg őket, hiszen előre ki tudhatja, mikor jöhetek ismét Magyarországra? Persze, szeretnék hazamenni, (Straszer András felvétele) meg tudtam is, ha megszerzem a kandidátusit, men­nem kell. Csak most, hogy itt az indulás ideje, kicsit furcsa,... — Éppen azt a hat évet töltötte nálunk, amikor az országban „megfordult a világ”. Mit érzékelt belőle? — Ugyanazt, amit egy magyar állampolgár, csak kicsit másképpen. Kísérteties hasonlóságot látok ugyanis az 1974—1975-ben Egyiptomban történtek­kel. Akkor nyitottunk, biztosan emlékeznek rá, Nyu­gat felé. A nyugati áru elárasztotta a boltokat, kiszo­rítva a saját termelésű termékeket. Ez pedig elsor­vasztotta a saját termelést, a folyamat minden hátul­ütőjét érzékelni lehet. Például azt, hogy mennyire függ most a Nyugattól, vagyis attól, küld-e az árut/ vagy nem. Ez ném igazi stabilitás. Éppen ezért gon­dolom úgy, hogy nagyon kellene arra figyelnie Ma­gyarországnak, miből mennyit enged be a határain. A másik: úgy érzem, az emberek nem szívesen dol­goznak, szívesebben számolják, mit kapnak érte. És ez már ismét hasonlóság. Nálunk is kaptak az embe­rek sok mindent, hogy az ország hasznára tegyenek vele, de végül kiderült, csak a maguk hasznára tesz­nek sokan. Remélem, jól fejeztem ki magam... — Térjünk vissza a tudomány területére. Otthon is, itt is kutatott. Mi a kettő közti különbség? — Sok apró dologban különbözik persze, de vannak feltűnő eltérések is. Egyiptomban igen jól felszereltek például a laboratóriumok, viszont ne­migen tudják jól használni. Itt az esetleg gyengéb­ben felszereltekből is a legjobban hasznosítható eredményeket csikarják ki. Itt sokkal gyakorlatia- sabbak például az agrárintézmények hallgatói. A kutató — rajtuk keresztül — a gyakorlatnak közvetíti a tudnivalókat. Ezt egyébként nagyon szeretném „egyiptomiba” is átültetni' „ „ , Gál Eszter DECEMBERBEN: KIÁRUSÍTÁS _______________________ F elértékelték eladásra kerülő boltjait Elkezdődött a boltok, vendéglá­tóegységek „kalapács alá készíté­se” a Konzum Kereskedelmi Válla­latnál. Az előprivatizációs törvény megjelenése — szeptember 25-e — után igen hamar elküldték a törvény hatálya alá, illetve az eladásra ke­rülő egységeik listáját az Állami Vagyonügynökségnek. Erről, vala­mint a privatizálás további lépései­ről beszélgettünk Letanóczki End­rével, a vállalat áruforgalmi igazga­tóhelyettesével. — A privatizálás menete a kö­vetkező — magyarázta az igazga­tóhelyettes: — A Vagyonügynök­ség elindítja a listán szereplő egysé­gek felértékeltetését, a munkával külső szakértői szervet bíz meg. Esetünkben ez a Kecskemét Hol­ding Rt. Amint az értékfelmérés megtörtént, a Vagyonügynökség felhatalmazza vállalatunkat arra, hogy meghirdessük és lefolytassuk a versenytárgyalásokat. Mindezt azonban az ügynökség instrukciói alapján tehetjük, érdemi döntést a saját szakállunkra semmiben sem hozhatunk. Boltjainknak, vendég­látóegységeinknek csupán a keze­lési, üzemeltetési joga, illetve köte­lezettsége a miénk, a tulajdonos az állam. — Hány üzlet kerül eladásra? ­— Hatvan egységünk esik az előprivatizációs törvény hatálya alá, közülük tizennégyre az ügy­nökség által meghatározott első lépcsőben, december 10. és 18. kö­zött tűzték ki a tárgyalást. Két fél­egyházi, két kalocsai, hat bajai és négy kecskeméti boltról van szó. — Kecskeméten melyek ezek? . — Az új megyei kórházzal szem­közti vegyesbolt, a Széchenyívá- rosban levő Fantázia ruházati kis- áruház, a reptéri buszfordulónál levő élelmiszerbolt és a Dobó körúti Omnia presszó. — Miért éppen ezt a 14 boltot adják el először? — A törvény határozza meg a válogatás szempontjait. Közülük a leglényegesebb, hogy a dolgozói létszám tíz, a vendéglátóegységnél 15 alatt van, az ingatlan állami tu­lajdon, részben vagy egészben a mi kezelésünkben van. A többi 46 egységünk magántulajdonban vagy intézmény tulajdonában levő bérleményben működik. , Vagy azért nem privatizálhatok, mert a velük szerződésben levő üzletveze­tő nem megy bele a változásba, vagy azért, mert a bolt üzemelteté­sének eladásához az ingatlantulaja donos hozzájárulását nem tudtuk megszerezni. Ezeket az egységeket a vállalatunknak továbbra is üze­meltetni kell, amíg nem lesz más megoldás. — Hatvannál nyilván több az üzemeltetésükben levő boltok, ven­déglátóegységek száma. Mi a hely­zet a többivel? — 1988. december 31-én 169 egységünk volt, azelőtt kétszáznál is több. Vállalatunk már akkor el­kezdte racionalizálási programját, amikor még szó sem volt a privati­zációról. A többségében bérle­ményben levő, 2-3 személyes kis szatócsboltjainkat az adott terüle­ten egy nagyobbal váltottuk ki. Másként nem zárhattunk be boltot — bármennyi veszteséget hozott is ellátási kötelezettségünk ezt nem tette lehetővé. Ez év január elseje és szeptember 25-e — az elő­privatizációs törvény megjelenése — közötti időben 82 egységünk szűnt meg. Ezek is kicsi, korszerűt­len boltok voltak, magántulajdon­ban levő bérleményben. Minden bizonnyal a privatizálás következ­ményeit megelőzendő, az ingatlan- tulajdonosok felmondták a szerző­dést. Többségük egyúttal meg is egyezett a boltvezetővel, hogy ma­gánvállalkozóként folytatja a ke­reskedelmi tevékenységet. Ilyen esetben a bolt berendezését kellett megváltaniok a vállalattól, külső szakember (könyvvizsgáló) állapí­totta meg a vételárat, amit befize­tünk az államkasszába. Huszonhá­rom olyan egységünk maradt, amelyek nem esnek az előprivati­záció alá. Mindenesetre ez a 23 egység gazdaságilag igen jelentős, kétmilliárd körüli forgalmat bo­nyolítanak le. Az ilyeneket — mi­ként az Nyugaton is gyakorlat —, szervezett például társasági — formában Célszerű működtetni. Ebből a meggondolásból döntött úgy a vállalati tanácsunk, hogy az előprivatizációs munkával egy idő­ben az átalakulás előkészítését is meg kell kezdeni. Most itt tartunk. Almási Márta Édes polgári mindennapok A Kecskeméti Képtár Pávás termében március pta folyamatosan látható a Made in Hungary 1885—1914 című kiállítás, amely a magyar ipari termékformálás korai időszakát mutatja be. Keresztmetszetet ad a korszak tárgykultúrájából a mindennapi tárgyakon át (reklámgrafikák, csomagolások, sorozatgyártott bú­torok, konyhai eszközök, divatcikkek) a művészek tervezte egyedi darabokig, ezek közé tartoznak Rippl Rónai József tányérjai, Roth Miksa tükörkerete, Koz­ma Lajos üveges szekrénye. Az előtérben bemutatott tárgyak is szorosan kötődnek a kiállításhoz: a bajai Türr István Múzeum 1880-as években készült veloci- pédje már nyár eleje óta szenzáció. A három vitrinben há­rom különböző használa­ti tárgy fejlődését, illetve változatait láthatjuk a százád elejétől a 30-as évek derekáig: toll- és tin­tatartókat, teáskannákat és teafőzőket, bonbonie- reket és szelencéket. A toll- és tintatartók — a madárdíszes kerámia ki­vételével — hűvösek, ele­gánsak és reprezentatí­vak. Még a groteszk ón­békák is geometrikusán stilizáltak. Legtöbbjük már méreteiben „asztali emlékmű”, a hivatal, az iroda komolykodásának leleplezpje. Méltó elhe­lyezésük hatalmas — a túloldalon ülőt eltávolító ||p íróasztalon lehetett. Talán legárulkodóbb a lépcsős, két asszír orosz­lánfejjel szimmetrikusan díszített „alépítményen” elhelyezett csiszolt üveg tintatartó. A kisebb, he­gyikristály módjára csi­szolt darabok hatalmas '„áldrágakövekként” csil­logtak az asztalon. A teáskannák a min­dennapok formailag vál­tozatos kellékpi. Látha­tunk virágdíszes szecesz- sziós kannát a század legelejéről, a Szandrik Gyár expresszíven for­mált kis kannáját, sakk­táblamotívummal díszi- tett német és osztrák tea­főzőket az 1910 körüli évekből és modern, Bau- haus-szemléletű darabo­kat az 1930-as évekből. Az elegáns borszesz- állványokat felváltják - a P. Behrens 1910 körül az AEG-nek tervezett da­rabjait követő 4- elektro­mos teafőzők. Az Elek- thermax cég (Pápa) hőál­ló üveg teafőzője az 1930- as évekből mindent tud, ami egy teafőzőtől elvár­ható. A fújt üveg testen keresztül láthatjuk a tea- fűtartót s a vizet melegítő spirált. Használatakor a teafű szemünk láttára ol­dódik ki a bugyogó víz­ben. E kannák és teafő­zők saját korszakuk át­lagszínvonalú — a polgá­ri háztartásokban gyak­ran előforduló — tárgyai, most mégis nosztalgiával nézzük kidolgozásukat, praktikus eleganciájukat. Talán valami édességre is szükség volna a teázás­hoz. íme egy vitrinnyi bonbonier. E szelencék és cukortartók mintha az „art-deco” kedvelt tár­gyai lennének. Van né­hány korábbi floreális szecessziós darab, de a zöm a tízes-húszas évek­ben keletkezett. Készül­tek cseh, osztrák és ma­gyar területen neves mű­vészek (Borszéky Fri­gyes, Fischer Emil, Schle­ich Vilmos, R. A. Zutt, Ligeti Antal, Gorka Gé­za) munkájaként, de név­telen műhelyekben is. Formáik változatosak, a díszítések aprólékosak, néha az alkalomhoz di­rekten kötődők. „Alig műtárgyak”, s valóban: miben is lehetne megfele­lőbben tartani, kínálni a cukorkát, bonbont? Hamvas Béla 1943-ban írja: „ ... húsz évvel ezelőtt csaknem egyik napról a másikra hirtelen minden utcában cukorkaüzletet nyitottak, néha nem is egyet. Az emberek töme­gesen vásároltak cukrot, bonbont, csokoládét, leg­többször olcsó, ezért si­lány és komisz nyalánk­ságot ... Természetesen benn kellett lenni a kis boltocskákban, végig kel­lett kóstolni a cukrot, bonbont, olcsót is, hitvá­nyát is, drágát és ízléseset is, át kellett érezni azt a sajátos érzéki gyönyört, amit az ilyen torkosság kelt — de főként észre kellett venni, milyen kö­vetkezetes és megcáfolha­tatlan összefüggés van a között, hogy az " ember megeszi a bonbont és en­nek következtében ellen­állhatatlan kényszer éb­red benne a hazugság­ra ... A cukor természe­te, hogy nyomában min­den úgy tűnik, mintha csupa látszat, sima köny- nyű sikló olvadás, hízelgő bódulat.” ■ Simon Magdolna A szőlőnemesítő dédunokája Azzal az elhatározással baktattam át a Cifrapalotába a szerkesztőségből, hogy megpróbálom kikapcsolni életemből a politikát Révész Imre Petőfi-fest- ményének ünnepélyes átadására. A képtárban Frau Sulzer született Oravecz Edit kedvesen tudatja, hogy miként került svájci otthonába egy akkor még Munkácsynak tulajdonított festmény, miként döntötte el később, hogy nem valamelyik fővárosi közgyűjte­ménynek, hanem a Petőfihez és Révészhez egyaránt kötődő Kecskemétnek ajándékozza az értékes, a Honfoglalás alkotójának párizsi műtermében készült alkotást. Tisztelettel köszöni az ajándékozás lebonyolítását megkönnyítő, a Svájcból ez alkalommal hazalátogató dr. Irányi Béla segítségét. — Csak nem Irányi István művész­tanár rokona?—kérdeztem az ünnepség után á hatvanegynéhány éves úrtól. — Fia vagyok, Katona István déduno­kája. — Éppen tíz éve gyönyörködhettünk édesapja Kecskeméti képek című kiállítá­sában. — Azóta újabb rajzai kerültek elő. Ép­pen most tárgyalunk ezek sokszorosítá­sáról. Egyre többen kíváncsiak, hogy mi­I lyen volt a régi Kecskemét. — Örülök, hogy megismertem, bár cso­dálkozom, hogy az elmúlt másfél évtized­ben egyetlen Katona Zsigmond-emlékün- népségén nem láttam. A szőlészek több­ször felidézték a nagy előd életútját. — Nemesítőként, a később róla elne­vezett Katonatelep megalapítójaként rá­szolgál az elismerésre. Méltányos volna azonban, ha a helyi ipar egyik kibonta- koztatója is emlékezetben maradna. Ke­vesebb szó esett társadalomszervezői munkásságáról. — Magam is lelkesen olvastam a minap kezembe került felhívását: minél több kecskeméti iparos nézzen körül Európá­ban, hasznosítsa idehaza a külföldön ta­pasztaltakat. A dédunokát aligha ilyen szándék vezérelte határainkon túlra. Hová is? — Szibériába. — Jól értem? — Fent, északon húztam le tíz évet. Korántsem önszántamból. — Sejtettem. — Egyetemistaként soroztak be kato­nának a második világháborúban. Egye­temi tanulmányaimat szakította félbe a behívó. — Milyen jogcímen tartották fogva évekkel a békekötés után is a szovjetek? — Állítólag elítéltek valamilyen for­mális tárgyaláson. Csak utólag értesül­tem a büntetésről. Sok társamhoz hason­lóan magam is inkább találgattam, hogy milyen ürügyet találtak fogva tartásom­ra. Azt hiszem, Adenauer fellépésének köszönhetjük sokan hazatérésünket. Ő tárta a világ elé az ausztriai származású­ak jogtalan visszatartását igazoló adato­kat. De még 1955 után is maradtak ma­gyarok a távoli lágerekben. — És én még politikamentes napról ál­modoztam ... Miként alakult további sorsa? — Gyanús elem maradtam idehaza is. Figyeltek. Kénytelen voltam 1956 után Nyugatra menekülni. Orvosi diplomái szereztem, egy svájci városkában dolgoz­tam. — Tart-e kapcsolatot magyarokkal? —- Természetesen. Magyar egyesüle­tünk Púrózelebb Bécsben köszönti az Erdélyből meghívott magyar írókat.­— Es Kecskeméttel? —- Ideköt ifjúságom, rokonságom. Meg egy kis darab családi tulajdonú ka­tonatelepi szőlő, llpll Köszönöm a beszélgetést. — A mielőbbi viszontlátásra, itt, Kecs­keméten. Heltai Nándor [A képzőművészeti KIADÓ ÚJDONSÁGA Zichy Mihály festményei A Képzőművészeti Kiadó né­hány éve Nagy magyar festők cím­mel indított művészetialbum-soro- zatot. Ebben többek között Szi- nyei, Lotz, Barabás, Markó, Thán, Orlay és Broczky munkásságával ismerkedhettek meg a képzőművé­szet iránt érdeklődők. Ez alkalom­mal Zichy Mihály életútját gyűj­tötte kötetbe Gellér Katalin. Zichy nemcsak szülőföldjén, ha­nem szerte Európában — Párizstól Moszkváig — méltán vált keresett és jól fizetett művésszé. Rövid pes­ti, majd bécsi festészeti tanulmá­nyok után az 1848-as forradalom alatt már a cár szolgálatában állott Pétervárott, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Több évet töltött Párizsban, s dolgozott a család za­lai birtokán is. Első sikereit ro­mantikus témájú festményeivel aratta. Kezdetben arcképeket fes­tett. A cári udvar eseményeit, a díszes fogadásokat, bálokat, vadá­szatokat rajzok, akvarellek százain örökítette meg. A rutinmunkák mellett a kiállításokra szánt képei a zsáner, a politikai allegória és az eszmefestészet körébe tartoznak. Legismertebbek erotikus sorozatai voltak. Gazdag életműve sajnos szétszóródott: sok elveszett és több külföldi magángyűjteményekben ismeretlenül lappang. Népszerűsé­gét, közismertségét „Az* ember tra- gédiájá”-hoz és Arany János balla­dáihoz készített illusztrációi őriz­ték meg. Az.új Zichy-monográfia az élet­mű gazdagsága mellett az életpá­lya ellentmondásaira is utal. Éel- hívja a figyelmet a rajzain, festmé­nyein újra és újra felbukkanó pusz- túlás és halál motívumainak visz- szatérésére. Gellér Katalin a mű­vész életén keresztül kívánja érzé­keltetni a múlt század levegőjét, valamint Zichy sikerének titkait. Harminc színes és több mint száz fekete-fehér felvétel bizonyítja Zi­chy fölényes tajztudását és kom­pozícióinak erotikus erejét. .... ' .,Tw 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents