Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-02 / 257. szám

1990. november 2. • PETŐFI NÉPE • 3 OLAJVÁLSÁG IDEJÉN: VASÚTON! — AZ ÁRAM NEM SZENNYEZI A LEVEGŐT — „RÁZÓS” HELYZETBEN A HAJLÉKTALANOK „Csikorog” a vasút Kecskeméten is, bár nem úgy, mint amikor egy-egy vo­nat hirtelenül fékez. Tóth Sándor állo­másfőnök, főtanácsos, 42 esztendei munkája során a mostaninál megélt forgalmasabb napokat. A tíz esztende­je villamosított pálya, az itt, naponként áthaladó 100-120 vonattal, jóval több utas és nagyobb mennyiségű áru szállí­tását elbírná. Csakhogy az ország gaz­dasági és társadalmi állapota, akárcsak a múltban, most, a jelenben is valame­lyest „rá van írva” a sínekre. Nem so­kat kell kopogtatni azokat, hogy ta­núskodjanak a lkáról! — Mit vesz észre leginkább a közelál­ló?— kérdezem Tóth Sándortól. — Háromezer^ az üresen veszteglő tehervagon a MÁV Szegedi Igazgató­sága területén, amelynek Bács-Kiskun megye is része. A kocsik állnak, nincs pénz a megjavításukra. — A mai, olajválsággal küzdő világ­ban, az áruszállításban szinte aranyat érnének ezek a kocsik — vetem közbe. A fő megyei vasútvonalak villamosítva. A józan ész azt diktálná, hogy a drága üzemanyaggal működő — s a környeze­tet rendkívüli mértékben szennyező ■— teherautók helyett inkább tehervagono­kat a szállításba, mind nagyobb szám­ban! — Valóban, a vasúti fuvarozásnak számos előnye van. Azonban elképzel­ni sem tudom: mi lenne velünk, ha a gazdasági élet — ezen belül is főként az árutermelés — hirtelen felélénkülne, s nálunk kopogtatnának a szállítók jár­művekért? Gondokat okozna, kutya­szorítóba kerülnénk. — Ettől egyelőre, nem kell tartani. — Mi is úgy látjuk, ezen a kétszázöt­ven fős munkahelyen, hogy a nagyobb terhelés ideje még nem jött el. Vesztesé­geink pedig máris nagyok — a személy- és az áruszállításban az idén eddig 3 millió forint. Tavaly jobb helyzetben voltunk. Akkor 65 ezer 769, ebben az esztendőben viszont csak 46 ezer 472 tonna árut szállítottunk el Kecskemét­ről, szeptember utolsó napjáig. A há­romnegyed évi összehasonlításból kitű­nik, hogy nálunk — és általában a gaz­daságban a mérleg nyelve nem billen a javunkra. i — Milyen jeleit tapasztalja a vissza­esésnek a mindennapi munkában? — Már az év elején számítottunk rá, Gondjaink tükre a MÁV 0 Szabad a pálya! A vasúti szállítás olcsóbb és környezetkímélő. hogy 1990 a vasútnak is nehéz eszten­deje lesz. A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat például hetente csupán 8-10 vagont kér export- és belföldi áruk berakására. Korábban jóval több vas­úti kocsit használt fel. Az időjárás hi­degre fordultával nő a fagyveszély, emiatt október 23-ától a Szovjetunió csak hűtővagonból veszi át Záhonyban a Kecskeméti Konzervgyár és más ter­melők élelmiszereit. Kevés konténert kapunk, ez is nehezíti a munkánkat. A piaci helyzet és a gazdaság átalakulá­sa szintén hatással van az őszi forga­lomra. A házgyárban megalakult gaz­dasági társulások termelése együttvéve sem éri el a jogelőd vállalatét. Árufel­adásaik minimális mértékűek. — Egyirányú forgalom? — Amennyiben a cserépgyártásra való áttéréssel vasúton most még nincs szállítás a házgyári iparvágányról, mondhatjuk így is. Egyelőre az alap­anyag átvétele folyik. Heti 30 vagon homokot küldenek részükre Hatvan­ból. — A televízióban nemegyszer látjuk, hogy egyes társadalmi problémák szintén megjelennek a vasúton. Hajléktalanok az állomási várótermekben. Mennyire jellemző ez Kecskemétre ? ' — Bennünket nem érint akkora mértékben, mint a buda­pesti pályaudvarokon dolgozó kollégákat, de hozzánk is jönnek hajléktalanok esténként. Tíz és húsz között váltako­zik a számuk. Lefekszenek a padokra és itt alszanak a mele­gen. Eddig békességben megvoltunk velük, nem követtek el rendbontást. Azonban nem hallgathatom el azt sem, hogy t— mivel tisztálkodásukat nem tudják megoldani — éjszaka szinte elviselhetetlen a levegő a váróhelyiségben. Elfoglalják a helyet a jegyet váltó utasok elől. Kérem a megválasztott önkormányzattól: miután a budapesti pálya­udvarokhoz hasonlóan, az itteni vasútállomás nem válhat tartósan menedékhellyé a hajléktalanok számára, adjanak nekik fedelet a fejük fölé máshol. Ne hagyják őket az utcán dideregni! — Egyetértve a legszegényebbekről való önkormányzati gondoskodással — az állomáson éjszakázok nagyobb része kecskeméti —, szabad utat kívánunk a MAV-nak abban is, hogy a gazdaság megerősödésével a személy- és az áruszállí­tás ugyancsak a „helyére", jobb hely­zetbe kerüljön. Kohl Antal 0 A váróte­rem ezentúl azoké, akik utaznak. Tóth Sándor felvételei 0 A mérleg nyelve nem billen a ja­vunkra. (Tóth Sándor állo- másfőnök). Ingadozik a kenyér rögzített ára Növekszik a sütőipar vesztesége A Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat­nak összesen 60 tehergépkocsija van, tudtuk meg Nagy Ervin megbízott igazgatótól, s an­nak ellenére, hogy a járművek fele dizel-, a másik fele benzinüzemű, az üzemanyagár­emelés érzékenyen érintette őket. Ez év szep­tember végéig nem kevesebb, mintl 4,9 millió forint értékű üzemanyagot fogyasztottak el, hogy az üzletekbe eljuttassák mindennapi ke­nyerünket és péksüteményeiket Ha a 40 száza­lékos — már csökkentett — üzemanyagár­emelést figyelembe vesszük, ezek a járművek ebben az évben még 2 millió forintnyi üzem­anyagot a szokásosnál 800 ezer forinttal többet használnak el. — Az üzemanyagárak emelkedése mellett — mondta Nagy Ervin — október 1-jétől nö­vekedett a cukor nagykereskedelmi ára, 28,08- ról 30,30 forintra. A cukornál ez a második árnövekedés, hiszen áprilisban 26,04 forintról a nagykereskedelmi ár 28,08 forintra emelke­dett. Az közismert, hogy a liszt ára szeptember­től 18, az élesztő, az étolaj, a margarin ára 15-20 százalékkal növekedett. A sütőipar az üzemanyag- és az alapanyagár-emelésekből származó mintegy 1,8 millió forintos vesztesé­get még talán el tudná viselni, de van egy másik tényező, amely már súlyos veszteségeket okoz. Az igazgató a 14,80 forintos kenyérre, az 1,70 forintos vizes zsemlére és a tejeskiflire utalt, amelyek az ország valamennyi sütőipari cége számára súlyos gondot, ráfizetést jelente­nek. A már említett kenyérből naponta 105 mázsát, vizes zsemléből 12 100, tejeskifliből pe­dig 1500 darabot gyártanak. É három termék esetében nem nyereségcsökkenésről, hanem valóságos veszteségről van szó, azaz nagyobb e termékek önköltsége, mint a nagykereskedel­mi ára. Ez naponta kenyérnél 21 ezer, a zsemlé­nél 3600, a kiflinél 450 forint deficitet okoz. Ha az év végéig 75 napot számolunk a veszteség eléri az 1,8 milliót. — A negyedéves nyereségünk 10 millió fo­rint. Ha összeadjuk az üzemanyag, az alap­anyag, illetve a rögzített hatósági árból szárma­zó kiadástöbbletet, a 10 milliónak 36 százaléka elvész. A tízmilliós nyereséget egyébként 120 fajta termék-előállításával érjük el, s csupán a már említett három termék önmagában 23 szá­mlákkal csökkenti. Ha az egyéb energiaárak is növekednek — amiről már érkeznek kósza hírek —, értelemszerűen emelkednie kell a sü­tőipari termékek árának is. Ne gondoljuk a legrosszabbra — bár az előrelátást senki sem nélkülözheti. Mit tehet a sütőipar a növekvő veszteségek elhárításáért? Ez azért is fontos kérdés, mert a sütőipari ter­mékek nyereséghányada 8 százalék alatt van, amelynek felét adóként kell befizetni, s a másik fele aligha elegendő a bérek növelésére, az álló­eszközök pótlására, nem is beszélve egy fejlet­tebb technika, technológia beszerzéséről. Mi lehet a kiút ebből a zsákutcából? — Arra még gondolni sem akarunk, hogy megszüntessük az olcsó kenyér és péksütemény előállítását, annak ellenére, hogy ezt a lépést egy-két vállalat megtette. Igaz, kiutat kell talál­nunk, s ezt abban látom — ha valóban piac- gazdaságot akarunk —, hogy kapjunk ehhez árkiegészítést, de ez az ország jelenlegi helyzeté­ben aligha elképzelhető. Van más megoldás is. A 14,80 forintban, illetve 1,70 forinttan rögzí­tett hatósági árat fel kellene szabadítani. Ez még mindig járhatóbb út, mintha beszüntet­néd az olcsó termékek gyártását. Ilyen módon a kiskeresetűek, a nyugdíjasok is hozzájuthat­nának az olcsóbb—számításaink szerint — 18 forintos kenyérhez és a kétforintos zsemléhez, kiflihez. A kenyérellátás pártoktól függetlenül politi­kai kérdés, de az árképzés természetesen vissza­hat az előállító üzemek gazdaságosságára is. Ha a sütőipari vállalatok — az országban 37 van — nem képesek nyereséget termelni, ebből az állam iránti adót teljesíteni, a bérekkel az inflációt'követni, s berendezéseiket megújítani, akkor rövidesen nem lesz, aki kenyeret és pék­süteményt süssön. Van olyan információnk, hogy a kormány hajlandó-e három rögzített árformájú terméket felszabadítani. Ha ez meg­történik, a sütőipari vállalatok országosan, egységesen állapítanák meg — a már fentebb 'előre kalkulált — olcsó kenyér árát. Gémes Gábor Korlátozások a nemzetközi vasúti menetjegyek elővételében A MÁV közlése szerint, a két német állam egyesülése miatt, a keletnémet vasút 1991. janu­ár 1 -jévei felmondta a kelet-európai vasutak között fennálló személydíjszabási egyezményt. A jövő év első napjától tehát nem vásárolha­tók az alacsony díjszintü vasúti menetjegyek. Sőt 1990. november 1-jétől a keletnémet vasút a nemzetközi jegyek elővételét is megszüntette. Ez az utazóközönségnek azt jelenti, hogy a megváltott jegyek érvénytartama a jegyváltás napján kezdődik és egyszeri utazásnál két hó­napig, oda-vissza utazásnál 4 hónapig érvényes. A kelet-európai és távol-keleti vasutak kö­zött fennálló személydíjszabási egyezményt a magyar kormány is felmondta. 1991. január 1-jétől hazánkban sem lehet ala­csony díjszintű nemzetközi vasúti jegyeket vá­sárolni. A Magyar Állam Vasutak a ménet- jegy-elővétel korlátozását fokozatosan vezetik be a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság­gal, Lengyelországgal, Bulgáriával, Romániá­val a Szovjetunióval és a távol-keleti országok­kal (Kína, Mongólia, Korea és Vietnam). Me­netjegyek elővételben úgy adhatók ki, hogy ér*: vénytartamuk első napja 1990. december 31-e lehet. Ezek a menetjegyek az érvénytartamon belüli utazásra szólnak. A Magyar Állam Vasutak az 1991. január 1-jén életbe lépő nemzetközi személydijszabás- ról később részletesen tájékoztatja az utazókö­zönséget. (MTI) FELHÍVÁS SZÖVETKEZÉSRE Az önkormányzatok csak együtt érhetnek célba Tizenöt Baranya megyei falusi polgár- mester, köztük az immár orfűi Nagy Bandó András, felhívást bocsátott ki. Ebben az országos községi önkormány­zati szövetség alakuló ülésére invitálnak minden érdekeltet. A többi között ezt írják a felhívásban: miközben munkához láttunk, felvetődött bennünk, miként védjük a jövőben településeink érdekeit, hogyan tudnánk, egymással szövetkezve, olyan érdekérvényesítési rendszert kiala­kítani, amelyben hallathatnánk hangun­kat, bele tudnánk szólni az Országgyűlés és a kormány településeinket érintő dön­téseibe. A felhívást aláíró egyik falu, Mecsek- nádasd volt tanácselnökével, Welder Fe­renccel -— aki egyébként a Baranyai Fa­luszövetség, az Agrárszövetség és az SZDSZ támogatásával parlamenti képvi­selő lett, jelenleg pedig az országgyűlés önkormányzati bizottságának elnöke — beszélgettünk a tervezett országos önkor­mányzati érdekvédelmi szövetség céljai­ról, értelméről, szükségességéről. Önálló hatalmi ág? — Kívánatos lenne, hogy az önkor­mányzatok önálló hatalmi ágként funk­cionáljanak. Ennek szükségességét indo­kolja az a tény is, hogy, különösen a városokban, az ellenzék szerzett többsé­get a képviselő-testületekben. Rendkívül fontos, hogy az önkormányzati érdekek megjelenjenek minden olyan szinten, ahol az őket érintő ügyekben valamilyen döntés történik. Ez lehet a törvény-előké­szítés időszaka, a költségvetés kidolgozá­sa, vagy akár a céltámogatások odaítélé­sének eldöntése. Nyüvánvaló, hogy a magyarországi 3000 önkormányzat egyenként képtelen az érdekeit érvényesí­teni, ezért szükséges, hogy koordináltan jelenjenek meg tárgyalási partnerként, így ezt a hatalmi ágat tényleg valódi ha­talommá fejlesszék. Érdekeiket közös ne­vezőre kell hozni és lehetőleg egységesen kell fellépniük az önkormányzati érde­kek érvényesítésében. — Hogyan képzelik a szervezet műkö­dését? — Nyugat-Európa összes országában létrejöttek önkormányzati szövetségi rendszerek, de jelentős különbségek van­nak köztük. Akad, ahol egyetlen szerve­zetben tömörülnek a városok és a közsé­gek, máshol pedig települési kategóriák szerint más-más formációk alakultak ki. A lényeg, hogy mindenütt partnerként kezelik őket az éppen hatalmon lévő kor­mányok. Fontos, hogy az önkormányzatok ér­dekvédelmi szervezetei ne kötődjenek egyetlenegy politikai erőhöz sem. Ugyan­is ha egy kormányváltozás történik az országban, az önkormányzatok azért a helyükön maradnak, és érdekeiket más színezetű kormánnyal szemben kell kép­viselniük. Ezért sem célszerű pártpoliti­kai alapon megszerveződni. Ugyanakkor fontos, hogy a szövetségekben az összes jelentős politikai erő képviseltesse magát, megfigyelői státussal, vagy az adott poli­tikai erő színeiben megválasztott képvi­selői által. Az önkormányzati törvénybe nem ke­rült be az, hogy a települési érdekeket a megyék képviselik, ami régebben bevett gyakorlat volt. Van tehát egy légüres tér, hiszen nem létezik az a megye, amely „hivatalból” fellép a települések érdekei­ért a központi szervekkel szemben. Ugyanakkor jelentkezik egy veszély: mi­nisztériumi szinteken elindult egy ten­dencia. Azonnal be akarnak nyomulni a megyék helyére, létre akarják hozni a decentralizált szerveiket és el akarják vonni azoknak a hatásköröknek a jelen­tős részét az önkormányzatoktól, ame­lyekkel most még rendelkeznek. Az ága­zati minisztériumok ilyen törekvéseivel szemben csak az érdekvédelmi tömörülé­sek lesznek képesek hatékonyan fellépni. Ha változik a kormány __ — Milyen szervezeti formákban és szin­teken érdemes egységre lépniük az önkor­mányzatoknak? — A szövetségek kiépülhetnek regio­nális szinten, de elképzelhető hierarchi­kus megoldás is, ezt rá kell bízni az érin­tettekre. A megyét én korábban is azért nem tartottam megfelelőnek, mert szét­szabdalta a helyi, regionális érdekeket Egy településcsoportnak például Tolna és Baranya határán ugyanaz volt az érde­ke, de ezt egy megyehatár kettévágta. Ha megint külön szerveződnek, akkor most sem jutnak közös nevezőre. A baranyaiak kezdeményezése azért indult el, mert már ennyi idő alatt is ta­pasztalták, hogy egyedül vannak. Az új­raválasztott régi vezetők közül sokan jól ismerik a korábbi problémákat és tudják, ezek újra jelentkezni fognak. Mihama­rabb olyan tömörüléseket kell létrehozni, amelyek sem a kormány által, sem politi­kailag, sem jogilag nem kérdőjelezhetők meg. Alulról kell szerveződni és nem szabad hagyni, hogy általuk át nem látott célok érdekében sorakoztassák fel őket. — Milyen haszna, feladata lehet még a szövetkezésnek ? — Az érdekérvényesítés mellett infor­mációs és szakmai segítési funkciója is van az üyen szerveződéseknek. Ugyanis egyelőre ez sincs intézményesen megold­va, bár éppen most fekszik egy törvényja­vaslat az országgyűlés előtt, mely szerint minden államigazgatási szerv köteles se­gítséget nyújtani az önkormányzatok­nak. Ennél az általánosságnál azonban lényegesen többre lenne szükség. Vannak gazdasági elképzeléseink is, a külföldi tő­ke már érdeklődik. Egy országos szövet­séggel, partneri viszonyban, létre lehetne hozni egy kommunális holdingot, amely­ben —- a kommunális banktól kezdődően a szakemberképzésig — sok fajta tevé­kenység szerepelhetne. A szövetség önál­ló jogi személyként kíván szerepelni, így a minisztériumoktól függetlenül köthet­ne szerződéseket, üzleteket. L. László János K. SZABÓ JÓZSEF, IZSÁK POLGÁRMESTERE: „Felejtsük el a pártoskodást” Kétfordulós volt a helyhatósági választás Izsá­kon. Sokan állítják: a leadott voksok száma nem azonos az aktívan politizálok számával. Jóval többen érdeklődnek a helyi közélet kérdései iránt, de — tartják sokan errefelé — a szőlőérés idején szüretelni kell! Nem politizálni! Az Ezerjó, a Riz- ling és a Kunleány szedésével nem lehet várni... A polgármester K. Szabó József lett, a Függet­len Kisgazda Párt tagja. Akit a Magyar Demok­rata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt is támogatott a kampány során. — Ősi izsáki családból származom — mondja a polgármester —, szüleim még emlékeznek azok­ra az időkre, amikor az itt lakók emberfeletti erőfeszítéssel megszelídítették a mozgó homok­buckákat. Hogy termő szőlő- és gyümölcsültetvé­nyekkel gazdagíthassák településüket és természe­tesen családjukat. Nekünk is van — bérelt és szövetkezeti főidben is — Sárfehérünk. Vagyis — talán nem is kellene külön hangsúlyoznom — tudom: melyek a legfontosabb problémák ma Izsákon... — Melyek? — Mivel nincs még új, korszerű szövetkezeti és földtörvény, az emberek nem tudnak igazából jövőt tervezni. Ráadásul a legtöbb család nem veteményekkel foglalkozik, hanem több évre ala­pozott telepítéseket gondoz. Bénító, hogy nem tudjuk, miként rendeződnek majd a tulajdonvi­szonyok. Az önkormányzati testület is segíteni szeretne a lakosságnak. Hogy ne a közvetítő ke­reskedelem játjon jól, hanem az, aki a költségeket vállalja, aki dolgozik, aki befektet... — Ön — a többi között — a kisgazdapárt jelölt­je volt. Egyetért az FKgP földosztó elképzeléseivel? — Természetesen! De amikor az önkormányza­ti testület első ülését tartottuk, megállapodtunk: mától elfelejtjük a pártokat és a pártoskodást. A fő cél Izsák község boldogulása. Persze, tagad­hatatlan: sokaknak megegyezik a véleménye ab­ban, hogy szőlő- és gyümölcstermesztés magas színvonalon csak a magángazdaságokban képzel­hető el. Ahol családtagként tartják számon a gaz­dák a fákat, a szőlőtőkéket. Halaszthatatlan az is, hogy rehabilitáljuk a kisemmizetteket! Hogy mi­képpen? Szeretnénk ezt tisztességgel és békésen elrendezni. Ez lesz a jövő egyik legfontosabb és legnehezebb feladata... — Eddig az állami gazdaság gépjavítómühelyé- nek volt a vezetője. Föl tudott készülni az új felada­tokra? — Vizi Mátyás, Izsák búcsúzó tanácselnöke mutatott be az apparátusnak és segítő jóindulattal átadta a folyó ügyeket. A vb-titkár is segít, hogy megismerjem a költségvetést és a soron következő feladatokat. Kezdő vagyok valóban, de ki az e hazában, aki nagy tapasztalatokkal dicsekedhet, mint polgármester? F. P. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents