Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-12 / 240. szám

1990. október 12. • PETŐFI NÉPE • 3 BIZTOSRA VETTÉK, HOGY MEGBUKIK — A RIVÁLISOK A MÁSODIK FORDULÓRA KÉSZÜLTEK Főigazgatóból orvosigazgató a megyei kórházban Bács-Kiskun megyében a kórházigazgató-választásoknál az arány 3:2. Vagyis az 5 kórház vezetői közül az orvosi kar szavazásán hárman bizalmat kaptak a régi igazgatók közül, míg két helyen új ember irányítja majd az intézményt. Pontosabban orvosigazgatói státust kap, hiszen a kormányrendelet értelmében választott menedzserigazgató és nővérigaz­gató is tagja \lesz a kórházak vezetőségének. Kecskeméten, a Hollós József megyei kórházban dr. Kovács A. Gábor korábbi főigazgatót erősí­tették meg orvosigazgatói tisztében. — Furcsa megmérettetés volt ez, hiszen a kollektíva egyetlen sze­mély, az ön pályázata alapján dön­tött. De mielőtt ennek részleteiről szólnánk, valamit az előzmények­ről. Mióta főigazgató? — A megyei tanács egészségügyi osztálya 1988-ban nevezett ki, négyévi időtartamra. — Akkor tehát megbízatásának éppen felét töltötte le, amikor sor került a választásra ... Gondolom, mérlegelte, hogy induljon-e újra, vagy visszalépjen. Mi szólt az indu­lás mellett? j — Az, hogy a korábbi elképzelé­seim megvalósításának, amelyek­kel a megbízatást két esztendeje elvállaltam, csak a kezdetén tar­tok. És úgy érzem, hogy most ked­vezőek a körülmények az általam megcélzott, megfogalmazott válto­zások végigvitelére. Gondolok itt az egészségügy régi struktúrájára, amelynek átalakítása nélkül elkép­zelhetetlen a korszerű, hatékony gyógyítómunka. A betegágy mel­lett, a klinikai praxisban az orvos az embernek segít, s ez a legneme­sebb hivatás. Az igazgatónak azonban a nagyobb közösség, né­pesség baját kell orvosolnia — ter­mészetesen nem egyedül, hanem a szakemberek bevonásával, segítsé­gével. Itt Bács-Kiskun megyében is olyan méretű a halálozás, bizo­nyos megbetegedések már a nép­betegség jellegét öltik, hogy ebbe nem lehet belenyugodni, ezen vál­toztatni kell. — Ez egyfajta programja is volt a választásra? ... — Nem készültem külöú prog­rammal. Ezek a feladatok, amelye­ket meg kell oldani. Hogy a megyei kórház, amely méreténél fogva is az ország egyik nagy gyógyító in­tézménye, olyan korszerű műsze­rekkel, jól felkészült, képzett szak­emberekkel rendelkezzen, hogy ki­elégítse a lakosság jogos igényét. Ebbe beletartozik az alapellátás fejlesztése is, mert anélkül a kór­ház sem tölti be megfelelően'sze­repkörét. Ki kell nyitni a kórházat, hogy a körzeti orvos figyelemmel kísérhesse, közvetlenül is, betege ellátását. Meg kell szüntetni a fe­lesleges párhuzamosságot a kór­ház es a rendelőintézet működésé­ben. Folytatni kell a különböző gyógyítási profilok kialakítását, elősegíteni — külföldi és hazai to­vábbképzésekkel is — a fiatal or­vosok fejlődését, s humanizálni az ellátást. Nemcsak az orvos-beteg- nővér kapcsolatban, hanem, a kór­termek átalakításával, a betegek környezetében is. — És minderre éppen most lesz pénz?^ — Éppen ez az egyik kérdés, ami most is, és a pályázat benyújtása­kor is a bizonytalanságot jelentette számomra. Hiszen az önkormány­zati törvény sem szabályozza az ilyen nagy kórházak helyzetét. A várossal akkor is jó együttmű­ködésre van szükség, ha a társada­lombiztosítás finanszírozza az in­tézmény működését, hiszen ez el­sőrendű érdeke Kecskemétnek is, nekünk is. Mivel a betegek nagy hányada helybéli. Megfelelő anya­giak nélkül azonban a kórházi re­form megvalósíthatatlan. Ehhez meg kell teremteni az intézmények és a dolgozók anyagi érdekeltsé­gét. Meg kell fizetni, a becsületes munkát, a jobb teljesítményt, a na­gyobb tudást. Nem lehet belenyu­godni az egészségügyi dolgozók je­lenlegi bérezésébe. Ez ugyanis a társadalmi presztízs, ala­csony voltát fejezi ki. Ezért is tá­mogatom a szakszervezetek, s az őrvosi kamara törekvéseit. Utób­binak a szakmai, etikai és érdekvé­delmi kezdeményezéseit, hiszen meggyőződésem: azok nemcsak az orvos, hanem a beteg érdekeit is szolgálják. — Ha a választás előtt lennénk, ezt már-már kortesbeszédnek is le­hetne tekinteni... — Nem foglalkoztam különö­sebben korteskedéssel. Itt dolgo­zom harminc éve, ismernek. Nem vagyok híve az orvosi magamuto­gatásnak. — De arról csak hallott, hogy azt beszélték: a főigazgató úgyis megbu­kik. Meg azt: ha elküld öt főorvost, ezt kirúgja, azt leváltja, akkor, de csak akkor, megválasztják. No, meg azt: a háttérben készülődnek mások is a „nagy feladatra”, de ők csak a második fordulóban akarnak előáll­ni. Akkor, amikor a rivális már nincs a porondon. Most már tudjuk, nincs második forduló. Mégis, korábban nem aggasztotta a szóbeszéd? —. En szerettem volna legjob­ban, ha vetélytársakkal kell meg­küzdeni. Hogy szakmai vitákban — mégpedig értő közönség, a főor­vosi kar és az összes szakorvos előtt i- méressenek meg a nézetek, programok. Ami elgondolkozta­tott — visszatérve egy előző kérdé­séhez —: időben összeegyeztethe- tő-e a klinikai munka — ugyanis részlegvezető főorvos is vagyok — és a kórházigazgatás. Valamint az, hogy ötvenegy évesen sikerül-e a merev struktúra átalakítása úgy, hogy az ne menjen az ellátás szín­vonalának rovására. Végül úgy döntöttem: vállalom a pályázatot, mert lelkiismereti kérdés számomra, hogy a megkez­dett munkát igyekszem elvégezni. S most sem félek a feladattól, hi­szen én nem vagyok elkötelezve senkinek, csak a gyógyításnak. A megbízatásom meghatározott időre szól, s ez helyes is, hiszen a túl sokáig, kontroll nélkül gyako­rolt hatalmi pozíció torz finövé- sekhez vezethet. A kórházban min­denképpen új rendszer jön létre. Rövidesen megválasztják a gazda­sági igazgatót és az ápolási igazga­tót, más összetételű lesz az igazga­tótanács, végre szakmai fórum­ként ihűködik a főorvosok taná­csa. Megváltozott szemlélettel, s jóval nagyobb önállósággal kell dolgozniuk a gyógyító osztályok­nak. Az mindenesetre kedvező szá­momra, hogy — mint a választás is mutatja — élvezem a kollégák bizalmát., Váczi Tamás Opera, operett, Lehár, MA — PREMIER MEGKÉRDEZTÜK A KARMESTERT Továbbra is népszerű A mosoly országa? Mi mással, mint az énekes-zenés „ta­gozat” gyengülésével magyarázható, hogy Kecskeméten utoljára 15 eszten- Ideje merték utoljára műsorra tűzni Le­hár operai igényű operettjét, A mosoly országát. Az ezt megelőző két évtized­ben négyszer is felújították a katona­karmesterből világhírű, komponistává emelkedett muzsikus művét. Ennél többször eddig csak Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét játszották az álla­mosított kecskeméti színházban. (Ed­dig Kodály évfolyamtársának egy-egy művét 15 sorozatban láthatták-hall- hatták itt az operettkedvelők, a nála 12 évvel korosabb Lehár-premierre tizen- hatszor került sor 1949 óta a megye- székhelyen.) Az operettben járatos zenekarokat is próbára teszi Lehár igényes zeneműve. Igaza van annak a bécsi kortársnak, aki szerint a zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett és Lehár. Pályatársai közül senki sem fordított nagyobb gondöt a zenekari hangzásra. Sokatmondó: a két évvel a bécsi, eggyel a magyarországi ősbemutató után, 1931. december 3-ára hirdetett kecske­méti A mosoly országára megerősítet­ték a zenekart, operaházi vendégsze­replőt hívtak a férfi főszerepre. Klasszikus operettek zeneileg szín­vonalas megjelenítését tekinti a hosszú külföldi vendégszereplés után néhány éve Kecskemétre szerződött Kézdy Zoltán Pál legfőbb céljának. Mondha­tunk édest és keserűt a kecskeméti ope­retthullámról, kedvelhetjük vagy elle­nezhetjük a műfajt, helyeselhetjük vagy vitathatjuk a rendezők elgondolásait, de az vitathatatlan, hogy itt az ősi éne­kes-zenés játékok minden lehetséges tá­mogatást megkapnak a színház igazga­tóságától. Az operatagozatos társulatokon kí­vül például kevés helyen sikerült össze­hozni, együtt tartani ilyen jó zenekart. A vezető karmestertől azt kérdem elő­ször szokásos premier előtti beszélgeté­sünkön: hányán ülnek a mai bemuta­tón a zenekari árokban? — Huszonhátan. Legalább ennyi jó muzsikus kell a Lehár-zene igényes megszólaltatásához. Úgy érzem, hogy ezzel a teljesítménnyel is bizonyít az együttes: jó úton járunk. — Sikerült ideálisan kialakítani a kü­lönböző hangszercsoportokat. Másként szólva, van elegendő vonós, rézfúvós ... — Szerencsére több, kiváló zeneok- , tató intézmény működik Kecskeméten, számíthatunk az ezekben oktató mű­vész tanárokra. Egyetlén hangszercso­porttal vannak átmeneti gondjaink, de hogy melyikkel, maradjon a titkunk. — Volt elegendő idejük az összpró- bákra? Bármennyire is rutinos muzsiku­sokkal dolgoznak, mégiscsak az együt­tes próbákon fogadtathatja el elképzelé­seit a karmester. — Nyilvánvalóan jó lenne több kö­zös muzsikálás, de takarékoskodni kell a próbapénzekkel. Ráadásul eléggé el­foglaltak a kisegítő, állandó mellékfog­lalkozású tagjaink, nehéz az időegyez­tetés is, de érzésem szerint sikerül föl­mutatnunk a Lehár-muzsika szépsége­it, sajátosságait. — Vagyis? — Frissen ötletes, színesen dallamos, formavilága a vígoperáéhoz közelít. Okkal hasonlítják sokan Puccinihez. Mint az olasz zeneszerző, a magyar katonakarmester fia is ügyel a zenekar és az énekhang összhangjára1, eseten­ként együtt bontják ki a melódiát. — Ismereteim szerint megemelte a táncbetétzenék rangját. — Valóban. Somos Zsuzsa koreog­ráfus munkásságára is szeretném föl­hívni a nézők figyelmét. Egy nagy tánc­jelenettel kezdődik az előadás. Úgy ta­pasztaltuk: a kecskemétiek kedvelik az ilyen indítást, összhangban van A mo­soly országa világával is. Azt is megfi­gyelhettem az elmúlt négy esztendő­ben, hogy nézőink szívesen veszik a lírai hangulatokat, a nemes érzelmessé- get. — Ne legyünk ünneprontók, mivel­hogy minden színházi bemutató sokak számára ünnep, de szerintem az érzel- messég helyett gyakran érzelgősséget kapunk. — A,Mosoly országa szenvedélyes- sége kiveti a festett könnyeket, a szenti- mentalizmust. Ebben is egyetértek az előadás rendezőjével, Lendvay Ferenc­cel. — Megerősíthetem véleményét. Ami­kor legutóbb az évadról beszélgettem az igazgatóval, szóba került A mosoly or­szága is. Felfogása szerint erőteljes em­beri dráma az európai lány és a kínai férfi szerelme. Nagy szenvedélyek üt­köznek a történetben és, reménye sze­rint, a színpadon is. Milyen következte­tést vont le mindebből a zenei vezető? — Különös gondot fordítottunk az énekesek artikulációjára a próbákon. Miután a cselekmény nemcsak a szóló­énekekben, a páros számokban halad előre, hanem legdrámaibban a finálék­ban, nagyon vigyázni kellett, hogy a nagyjelenetekben se födje el a zenekar az énekhangot. — Kiket láthatunk, hallhatunk a főbb szerepekben? — Tarján Pál balesete miatt csak Liza szerepét kettőzhetjük. Szegedi Dórának és Seres Ildikónak hálás fel­adat jutott. Ki más lehetne Szu-Csong, mint Csizmadia László, Hadfaludy Fe ri meg Pál Attila. Mi: Csombor Teréz. Bemutatkozik több esten színházunk új karmestere, Dömötör Zsuzsa is. — Mit kívánhatok? Fogadja moso- lyos nézőtér A mosoly országát. Heltai Nándor PERBEN ÉS HARAGBAN Hajdú gazda nem békül • Hajdú József leszűkült udvarában már a tehén is nehezen tud megfordulni. Többször írtunk lapunkban a kalocsai tehenesgazdáról, aki elége­detlenségében a tanácsházához kötötte a tehenét, igy kívánta kifejez­vélemériyét a dolgok állásáról, melyek bizony rá nézve nem kedve­zőek. Hajdú Józsefet Méhész utcai ideiglenes lakásán kerestük, Ju­hász Antalnak, a városi tanács műszaki osztálya munkatársának kíséretében. A helyszínen akartuk tisztázni, miként fordulhatott elő, hogy a gazda ide jutott, amúgy lezseren mondva: se pénz, se posztó állapotába. Mint kiderült, a szálak egészen az 1941-es árvízig vezet­nek vissza, amikor is a Hajdú család házát elsodorta a Duna áradata. Ekkor kaptak a Gödrök 8. szám alatt állami telket, hozzá építési engedélyt, segítendő a rászorultakon. Vad volt akkoriban erre a vidék. Öblös tó hullámzott a telkek karéjában, pocsolyaszagot árasz­tott a környék. Állami telken épített tehát a család. így aztán az állam megbízottai akkor csonkították a birtokot, amikor akarták, jogszabály szerint is tehették. így került sor arra, hogy a korábban használt utcarészből, mely Hajdú József gazdálkodásához elengedhetetlen volt, néhány métert lefaragott a helyi közigazgatás. Ez aztán fel is borította az egyensúlyt. A gazda nem tudta hol tárolni a trágyát, a takarmány egy részét. Kénytelen volt eladni a három tehenet, sőt, a két lovat is, melyet mint fuvarozó kisiparos hajtott. ,— Ekkor kezdődtek a bonyodalmak — állítja Hajdú József. — Előtte megpróbáltam én értékesítem a házat, volt is rá vevő. De a tanács nem adott az illetőnek szociális segélyt, mondván, olyan házra nem utalnak segélyt, mely papíron nem is létezik. Persze, nekem azt nem mondták, hogy rendezni kell végre a tulajdoni viszonyokat, a telekkönyvi ügyeket, mert így az életben nem tudom értékesíteni. így aztán fuccsba ment a vétel. Amikor édesanyám meghalt, s bementem örökség ügyében, még akkor sem hívta fel senki a figyelmem, hogy most már tényleg rendet kell teremteni a ház nyilvántartása körül. Most, utólag, mikor minden probléma a nyakunkba szakadt; könnyű mondani, hogy a jog nem ismerése nem mentesít. Mert ezt vágják a fejemhez. Hajduék háza annak idején a cigánysoron épült. Takaros kis épület volt az, ám az utóbbi időkben, hogy maradék állatait elhelyezze valahogy, testvérbátyjához költözött Hajdú József, a Méhész utcába. A birkákat ugyan hagyta, a régi ház udvarán, s visszajárt azokat gondozni, de törődése nem sok'eredményt hozott. Egyik nap kóbor kutyák falkában támadtak az állományra, többet széttéptek, tízezer forint volt a kár. Ez csak fokozta Hajdú gazda idegességét és bizony­talanságát. Az utcai állapotok is egyre jobban bosszantották. Ha eső esik, nyakig taposhatnak a sárban, nehezen szárad a ragadós agyag, a víz meg az udvarba folyik, nyomábán bűzőlög a trágyalé. Az utcabeliek teherautószám borogatják az ócskavasat a házak elé, állatot kiengedni emiatt nem lehet. Hajdú József tehát egyre inkább kiszorul a környékről. Állatállománya jó részét kénytelen volt felszá­molni. Három tehenet adott vágóba, negyvenkét ezer forintért. De csak nem bírta tehén nélkül, a tejpénzre is szükség lett, mert időköz­ben megvált az Iszkra Tsz-től Hajdú, ahol korábban dolgozott. Hetvenezerért vásárolt egy pirostarkát, most az a „család eltartója”. Még szerencse, hogy bőtejelő. A gazda váltig hajtogatja: ha nem labdázik vele a tanács meg a földhivatal annak idején és nem csinál­nak belőle bolondot, mára már rég elfelejtette volna ezt az egész ügyet. Csak hát a hivataloknak kényelmesebb volt, hogy nem segíte­nek rajta — állítja. Ennek issza most a levét. Hogy a lakóház üresen maradt, patkányok fúrják mindenfelé. Befészkelték magukat a kony­hakő alá, a kamrába, de még a szobában is hatalmas lyukak tátonga- nak. Most már, ha rendeződne is házügye, nem kerülne rá vevő. Kinek kell az összefurdalt házikó? — Ezekkel érvel Hajdú József. •— Fogadjon ügyvédet, és rendezze telekkönyvi ügyeit! — vélekedik Juhász Antal. Nem tudom elképzelni, hogy ne mondtuk volna a tanácsnál, mi az eljárás módja. Az az igazság, Hajdú József nem törődött vele, s ahogy általában lenni Szökött az öröklésnél bújtak elő a problémák, az évek óta elfelejtődött, rendezetlen ügyek. Most aztán könnyű a tanácson, annak ügyintézőin elverni a port. Értsék meg, nem mi tehetünk róla, Hajdú József hozta magát ebbe a helyzet­be. Neki kellett volna intézkedni saját ügyiben, nem nekünk. Ne vanjanak olyan dolgokat a nyakunkba, ami nem is ránk tartozik. Ezek után e sorok írója Hajdú Józsefnek felajánlotta segítségét, hogy együtt intézzék a földhivatali ügyeket. Hajdú gazda köszönettel vette a szándékot, de udvariasan visszautasítota. A földhivatal arról tájékoztatott bennünket, hogy mindenben készséggel állnak a rendel­kezésünkre, segítenek Hajdú Józsefnek, hogy eligazodjon a nyilván­tartások útvesztőiben. De a gazda minderre nem tart igényt. Márpe­dig, ha köti az ebet a karóhoz, egy darabig vezetgetheti tehenét a városháza kapujához, attól még nem rendeződnek ügyei. Zs. Kovács István POLITIKAI HIRDETÉS Tisztelt Honfitársam! Nem tudhatom, hogy Ön és hozzátartozói voltak-e szavazni szeptember 30-án, hiszen a csalódottság, az életkörülmé­nyek súlyosbodása sokakat távol tartott az urnáktól. Megért­ve ezeket az érzéseket, véleményeket, mégis azt kérem, voksoljanak most vasárnap. Az új önkormányzatok csak akkor lehetnek a települések valódi gazdái, a város vagy község életének közbizalmat élvező szervezői, ha minél több polgár akaratából, szavazata nyomán foghatnak munkához. Ez az ország, de sokkal inkább a lakóközösségek, a családok, így az Önök legközvetlenebb érdeke. A jó helyi önkormányzat szebbé, tartalmasabbá, em­beribbé teheti a település, az ottlakók életét. Ez most elsősor­ban Önökön múlik! Ön minden bizonnyal tudja, hogy a jelöltek közül választóke­rületében ki alkalmas a helyi képviselői tisztségre. Azért ajánlom külön figyelmébe a szocialisták jelöltjét és listáját, mert mi csak azt néztük, hogy akiket Indítunk, a település ügyeit ismerő, felkészült szakemberek, tisztességes, becsü­letes polgárok legyenek. Abban pedig biztos lehet, hogy aki a Szocialista Párt színeiben vállalja a jelöltséget, azt nem hajtja karrier-, vagy hatalomvágy, csak a közösség ügyeit kívánja szolgálni. E gondolatokat megfontolva kérem felelősségteljes döntését és szavazatát. Tisztelettel: lom a Szocialista elnöke 2716

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents