Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-11 / 239. szám

4 © PETŐFI NÉPE • 1990. október 11. A tsz önkényuralmának megszüntetése időszerű AZ OLVASÓ HANGJA „Nagy meglepetés ért a közelmúlt­ban. Szőlőterületem mellett az elszá­radt akácfa-gallytörmeléket raktam fel a kocsimra. Az történt, hogy annak ide­jén, még a tsz jóvoltából, Orgovány ho­mokbuckás részén, a lőtér szomszédság gában szőlőt telepítettem, nagy, fárad­ságos munka árán. A homokbucka tele volt borovicska-, galagonya-, akácbok­rokkal. A dózerolás megfeszített mun­kát igényelt, úgyszintén a- szántás is. Szakember nélkül is tudni lehet, hogy a megmunkált földben,rohamosan terjed az erdő gyökérzete. így az erdővel kö­rülövezett szőlőültetvényemben sűrű fakelések erőlködnek. Sok panaszom után, az akkori tsz vezetése megenged­te, hogy a közeli fákat kiszedjem. Min­den évben legalább kétszer bokorirtást kell végeznem'a sz;őlő közelében. Most, amikor az infláció szakadéké­ba ért az ország, nekem is kevés pén­zem van. A vasúti keresetem — a sze­mélyi jövedelemadót leszámítva — 6-7 ezer forint. Ebből kell élni, ruházkodni a családnak, s az értéktelen szőlő után magas adót fizetni. Az, 1 hold szőlő többet visz, mint hoz. így került sor arra, hogy egy kiszáradt akácfát, ami 22 centiméter átmérőjű, kivettem a téli tüzelőmre gondolva. A tsz-mezőőmek titulált Laczi Ferenc révén az Orgová- nyi Egyetértés Mezőgazdasági Szak- szövetkezet vezetése, sok alkudozás után, 2 mázsa tűzifa tüzépi árának megfizetésére kötelez. Ezt jogtalannak tartom. Elsősorban azért, mert ha Laczi Ferenc tényleg me­zőőr, akkor terjedjen ki a figyelme min­denre. Terjedjen ki a figyelme az évek hosszú során a magánkézben, illetve a tsz birtokában lévő szőlő és gyümöl­csösöket dézsmáló orosz katonákra. Terjedjen ki a figyelme a saját földterü­letünkön sátorozó orosz katonákra, akik saját erdőnk irtásával, lakásunk betörésével foglalkoznak. Másodsorban azért, mert évekkel ezelőtt a szakszövetkezetünk erdőtisz­togatást végzett. Ennek vezetője az em­lített mezőőr volt, így sok tűzifa került az udvarába, amelynek a tüzépi ár má- zsánkénti megfizetése nem történt meg. Hűséges olvasója vagyok a Petőfi Népe újságnak. Megdöbbenve olvas­tam, vagy olvastuk a betöréses lopáso­kat Szeptember 25-ei számában a Har­Harmadsorban azért, mert körülbe­lül 40 évvel ezelőtt a kommunista hata­lom elüldözött a mezőgazdaságból. Ezért engem és az ország különböző területén élő, hasonló sorsú társamat az Agrárszövetség azzal vádol, hogy a termőföldet csak virágcserépből ismer­jük. * A hajdani földünkhöz szántó, erdő, szőlő és egy kis rét tartozott, amelyen a tsz rablógazdálkodást folytat. Ezt azért merem nyíltan kifejezésre hozni, mert szemtanúja voltam az 50-es évek elején, MÁV-pályamunkás koromban, amikor az akkori munkatársaimat és még sokakat, önként vállalkozókat, fi­zetett embereket, botokkal felfegyver­kezve összeszedtek, lovaskocsikkal, te­herautókkal mentek távolabbi, isme­retlen helyekre, faluról falura. A pa­rasztembereket ütlegelték, szeszesital fogyasztása mellett kényszefítették a belépési nyilatkozat aláírására. Sokádszorra, azért van szükség a rendszerváltozás meggyorsítására, hogy az ország rablógazdálkodása megszűnjék. Ez a folyamat 1956. októ­ber 23-ától november 4-éig gyorsabb ütemben haladt, mint ma; amikor a pártkönyveket a pesti utcákon a sárba taposták, ma meg a belső zsebben rejte­getik. Addig nem lesz az országban rendszerváltozás, míg más pártokban bujkáló, álnéven szereplő kommunista hatalom teljesen meg nem szűnik; föld­jeinket jogosultság alapján vissza nem adják, íróasztalokat meg nem szüntet­nek; negyven éven, keresztül a földje­inkből húzott haszonért minden tsz- elnököt, agronómust el nem számoltat­nak; a tsz-vagyont, épületeket, gazda­sági felszereléseket, mezőgazdasági munkagépeket, szerszámokat fel nem osztják, azokat a földjüktől, állatállo­mányuktól, gazdasági felszerelésüktől, borászáti felszerelésüktől, lakásuktól megfosztott parasztság körében ki nem osztják, amiből egy kis része engem is megillet. Ellenkritikát nem kérek, esetleg ki­egészítést. mine perc halálfélelemben című cikket. Én 69 éves asszony vagyok, de még so­sem féltem úgy, mint mostanában. Augusztus 30-án, fényes nappal be­törték a lakásomat és elvitték a keser­vesen összespórolt pénzem, aranyaim, 40 ezer forint értékben. Mikor hazajöt­tem, azt hittem, hogy rögtön szívroha­mot kapok, mikor annyira spórolok, hogy legyen. Emlékezetem óta ennyi 9savargó nem taposta Magyarorszá­got, mint mostanában. Rendőrség, sem Isten, nem tud ennyi betörőt elfogni,' mert annyi van belőlük, mint a Tűszál. A véleményem az, hogy ■ a kormány hozna szigorú intézkedést, például sta­táriumot megszabott időre, legalább 3 hónapra, és egyet legalább közszemlén felhúzni, mindjárt összehúzná magát a Levelem tartalmát sírva írom le. A szavazás megtörténte után bementem a helyi tanács­hoz, hogy tájékoztatást kérjek a gyermekem­nek járó pénze ügyében. (Megítélt ápolási díj — szerk.) Sajnos, jó szót nem kaptam. Igaz, ünnepi hangulat volt, délután is terített aszta­lok, minden jóval. A két kiskorú gyermekem eljött velem, előttük hangzott el a következő párbeszéd Szabóné szájából: — Mit akar? Én azt mondtam, a gyerekem ügyét aka­rom elintézni. — Nem megmondtam ezelőtt is, meg ez­után is, üres a tanácsi kassza. Sőt, még, ha be nem fogja a száját, majd mi befogjuk, mert vannak nekünk besúgóink, akik azt mondják, magának a faluban jár a szája a tanácsról. i Gyerekeim nagyon féltenek ezek, után. Egész este azt kérdezték, ugye anyu nem visznek él tőlünk, mert te a tesónk pénzét kérted. Sírva mondtam nekik, nyugodtak lehettek, édesanyátok egy van, szeret titeket. Nem óhajtok vészharangot kondíta- ni, de úgy tűnik. Aki veszi a fáradságot, és alaposan áttanulmányozza a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos tör­vényjavaslatot'^, azaz már törvényt —nyilván hasonlóan fog vélekedni. Az alábbiakat azok figyelmébe aján­lom, akiknek sem idejük, sem kedvük nincsen paragrafusok között botladoz­ni, nyakatekert kifejezésekkel megbir­kózni. Hiszen a lényeg egyszerű: vi­gyázz, ha jönnek a pártok! Annál is inkább, mert közeledtüket nem jelzik gondosan . elhelyezett figyelmeztető táblák, óvó sorompók. Sőt! A demok­betörőbanda, mert rettegnek az embe­rek, ha itthon vannak, azért, ha elmen­nek, azért, ha sokáig így folytatódik, a lakosság érzi magát rabnak. Elgondolkodtam azon, hogy éjszaka hazajönnek az emberek, vagy gyerme­keiket lefektetik aludni és jönnek a csa­vargók, betörnek és a gyerekek a rémü­lettől egy'életre szóló betegséget kap­nak. Nem tudom, a kormánynak eszébe jut-e, hogy ilyen mégtörténhet, nagyon sürgősen kellene megfékezni ezt á sok rablást, betörést, mert addig rémület­ben élünk. Tisztelettel: egy jánoshalmi nyugdíjas asszony (Név és cím a szerkesztőségben) Sajnos, ilyen párbeszéd elhangzott a gye­rekeim előtt. Egyik 7 .éves, a másik 10. De jó tanulók és fel tudják fogni azt, hogy mi van. Igaz, az ő tanulási érdeküket néztem) amikor azt mondtam, nincs tornatermük, vedlik az iskola fala. Igaz, azt mondtam a gyűlésen: nem kerül égy kiló mész a falra, semmire nincs pénz? A válasz az volt: nem ad a me­gye. Ez olyan égbekiáltó dolog? Ezért ígérik, hogy befogják a számat és máshol kötök ki, ha... Idegeim tönkremennek, sajnos,i ott va­gyok. Hova tovább? Ki: segít? Ürül a pénz­tárca, a pénz meg sehol. , Nagyon szépen kérem Önöket, segítsenek megoldani a nyomorék kezű gyermekem ügyét! Bár ne lenne nyomorék! Nagyon fáj! Köszönöm, hogy levél által meghallgat­tak. i Tóth SándorAé Szalkszentmárton, Alkotmány u. 70. rácia frissen csillogó sínpárján parlá- menti áldással kapcsolódhatnak koalí­ciós szerelvényekké. A helyi polgár választhat. Na nem neki tetsző képviselőket, netán polgár- mestert! Csupán két lehetősége van. Vagy fölugrik a vonatra, vagy bámul utána. (A harmadik az elgázoltatás ve­szélye. Ugye, kizárható?) Megjegyzem, füstölgésem csak a tíz­ezernél több lakosú településekre vo­natkozó, úgynevezett kétszavazatos választási rendszert érinti. Hiszen, a ki­sebb településeknél a képlet égyszerű: a nép közvetlenül dönt. De mi is a helyzet az olyan városokkal, mint pél­dául Baja? Itt a törvény értelmében a tizennégy egyéni választókerületi mandátumhoz tizenhárom, listán elérhető kapcsoló­dik. Azaz huszonhét városatyából fog állani a képviselői testület. Amelynek egyik első feladata a polgármester meg­választása lesz. Két vagy több párt, illetve, szervezet közös jelöítet is támogathat. Továbbá listát minden párt vagy szervezet állít­hat, ha a választókerületek legalább egynegyedében jelöltet indít. Az egyéni jelöléshez minimális számú ajánlás (egy %) elégséges. Bocsánat, ha untatom az olvasót, de ezeket a tényeket föltétlenül ismertet­nem kell, a belőlük adódó rendkívül érdekes lehetőségek háttereként.. A varosunkban működő pártoknak hozzávetőlegesen ezer tagja van. Az itt élők száma az ötvenezret közelíti. Az ismert politikai botrányok, parlamenti huzavonák okán a lakosság többségé­nek körében — nyugodtan állíthatom- kiábrándultság tapasztalható, .a közéleti aktivitás mélyponthoz közelít. A pártok annál tettrekészebbek! Mutatják ezt a választások idejére seb­tében összehozott megegyezések, közö­sen indított jelöltek. Félnek valamitől? Nem bíznak magukban? Biztosra men­nek? Nem tudni. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a független jelölteknek be- hozhatatlannak tűnő hátránnyal kell számolniuk. Mármint azoknak, akiket nem támogat egyetlen szervezet sem. Mert akiket pártok segítenek, bizony nem tekinthetőek igazán függetlennek, hiszen érvényesülhet a valamit valami­ért elve. Magyarán, aki segítséget fo­gad el, kitöltetlen csekket ad segítőjé­nek. A magányos farkasok lehetőségei, akiket „csak” a körzetükben élők bi­zalma juttat majd be a képviselői testü­letbe, igen korlátozottaknak tűnnek. Gondoljunk csak a polgármester- választásokra. Huszonhét ember fog dönteni. Ezek közül tizenhármán olya­nok — a listára bejutottak — akik első­sorban a pártjuk érdekeit képviselik majd. Az MDF^—kisgazda—keresz­ténydemokrata, trojka nyilván nagy súllyal képviselteti magát. Országos népszerűsége okán a Fidesz—SZDSZ duó sikere is biztosra vehető. És íme, fölsejlik előttünk annak lehetősége, hogy városházánk dísztermében nem is annyira a polgárok ügyeinek, érdekei­nek egyeztetése, hanem inkább a pár­tok csatája fog zajlani. Mert induljunk ki abból a csúnya és feltétlenül, elméleti helyzetből, hogy a város lakóinak nem fog tetszeni a pár­tok közös, polgármesterjelöltje. Lehet, éppen azért, mert elfogadta a fene nagy támogatást. Mert Dávid mindig ro­konszenvesebb Góliátnál... Nos, be­leszólhat-e a polgár a fontos tisztség betöltése körüli harcba? Úgy tűnik, nem. Mert valószínűsíthető, hogy bein­dul majd a pártfegyelem motorjával működő szavazógépezet. Még egyszer leírom: a pártok tagjai­nak száma ezer körülire tehető váro­sunkban. Mi, többek, ha netán eltérő a véleményünk, például a polgármester személyét illetően, úgy bízvást számol­hatunk a nyugodt erő gőzhengerével, a mélyrepülésben ránk szálló szabad ma­dárral, hogy tovább ne is Soroljam. Na­ranccsal talán nem dobálnak meg ben­nünket ... Hogy „henye sopánkodással” vádol­ható ne legyek, a tisztelt olvasók figyel­mébe ajánlanék néhány kézzelfogható javaslatot. Először is, ha biztosak vagyunk iga­zunkban, ne ismerjünk lehetetlent. Szavazni pedig mindenképpen men­jünk el, mert a távolmaradás, mint az egyet'nem értés módja, értelmetlen. Ugyanis a kétötödös részvételi arány, amely az első forduló érvényességéhez szükséges, pusztán fikció. Mivel a má­sodik fordulóban nincs meghatározva semmilyen alsó küszöb. Egyszerűsített példával élve, ha egy körzetben csupán húsz ember vesz részt a választás első fordulójában, úgy a szavazás ered­ménytelennek minősül,'Kiírják a má­sodik fordulót. Elmegy ugyanaz a húsz ember, és ez már érvényesnek számít. Hihetetlen? 48.2 bekezdés. Tehát feltétlenül szavazzunk, lehető­leg olyan jelöltre, akit jól ismerünk, akiben' bízunk. Jól« gondoljuk meg, hogy a listás szavazásnál melyik pártra, szervezetre adjuk voksunkat. Például, ha én a Fidesszel szimpatizálok, de á listáján esetleg nekem nem tetsző neve­ket találok, inkább szavazok olyan pártra, amelynek listavezetője szá­momra hitelesebb személy. Lévén a helyhátósági választás először is köz­ügy és csak ezután — esetleg — pártok ügye. Végül, ha nagy horderejű ügy­ben, például a polgármester-választás ügyében többen eltérő véleményen vannak, úgy egy út tűnik járhatónak. A választók nyomatékosan kérjék majdani képviselőjüket mint a legilleté­kesebbet, hogy a testületi szavazásnál mindenekfölött azok véleményének adjanak hangot, akiktől a mandátu­mot kapták. Még annyit utoljára, hogy nem va­gyok pártellenes. Ám fenntartom ma­gamnak azt a jogot, hogy egy adott párttal való rokonszenvemet ne adjam feltétel nélkül ugyané párt helyi szerve­zetének. Egyébként meggyőződésem, hogy a helyhatósági választások ügye pártok felett álló. D. Szabó Jenő bajai választópolgár Hanga János Orgovány, Vörösmarty u. 5. Betörték a lakásomat „Segítsenek megoldani. i. 11 Megint nélkülünk döntenek ? POLITIKAI HIRDETÉS Még van három napunk ... ................................................................................................................................................ — TI SZTELT OLVASÓ! Magyarnak lenni annyit jelent, mint tettekben is megnyilvánuló sorsközös­séget vállalni a hazával és népével egyaránt. Elfogadni múltját, jelenét és vállal­ni jövőjét. Még akkor is, ha áldozatokkal jár. Még akkor is, ha végső esetben mindent kér tőlem ... Mert valahová tartoznom kell. Családhoz, szülőföldhöz, lakóhelyhez, hazához. Ebből következik felelőssé­gem is. Ezért vagyok felelős la­kóhelyem vezetőiért is, hisz ne­kem kell választanom őket. És ők felelősek értem, mert en­gem vállaltak. Magyarságom a vállaláson és nem a származáson múlik. HiáJ ba tudnám kimutatni hetedízig- len a származásom, ha nem vál­lalok sorsközösséget tevőlege­sen a többi magyarral, nem va­gyok magyar. Ne zavarjon a pártok és programjaik sokasá­ga. Az ő feladatuk csak annyi, hogy irányokat jelezzenek, ér­tékeket villantsanak fel előttem, és megválasztásuk esetén hirdetett értékeik szerint járjanak el, akaratomnak megfelelően. Nekem pedig az a feladatom, hogy azt vizsgáljam: mely értékek állnak hozzám legközelebb, és aszerint dönt­sék. Mert mindegyik valós és igaz értéket tűzött zászlajára és ezzel nem tagadja a másik értékét. Csak a hangsúlyokat, sorrendet helyezik máshova. És ne felejtsük: nem a pártok a haza. A haza mi vagyunk: az áldozatokat vállalni és egymással összefogni akaró magyarok. Ezért nem ment fel az, ha ma még a kelleténél harsogóbbak a pártok, ha még nem élik igazán azokat az értékeket, amelyeket hirdetnek. Nekem van felelősségem abban, hogy én éljek a hitem szerinti értékeknek megfelelően. Ez szabja meg céljaimat:! a küzdést családomért, hazámért; ez élteti irántuk való aggódó szeretetemet. Ha tömegesen veszítjük el hitünket és válunk céltalanná, előbb-utóbb elve­szítjük családunkat, mert szétesik; majd a hazát, mert elhal összetartó ereje. Gondolkodjunk el ezeken, még van három napunk — (DR. BÁNYAI ENDRE) 11 MOST SEM A KORMÁNY EMELI AZ ÁRAKAT (a választások előtt!) Ha elrendezzük szükebb hazánk dolgait, akkor az ország is köny nyebben boldogul. ❖ A legújabb kormányintézkedések: 1. a hároméves gazdasági csomagterv; 2. az infláció megfékezése; 3. a vállalkozók támogatása; 4. a nyugdíjasok megsegítése; 5. a korábbi kivételes elbírálások megszüntetése; 6. a történelmi igazságtétel (JUSTITIA-)terve. Bőrünkön éreztük négy évtizeden át, hogy helyettünk gon­dolkoztak. Kezünkbe kell vennünk sorsunkat: olyan polgáro­kat válasszunk a képviselő-testületekbe, akik bizalmunkat bír­ják, mert értik a dolgukat és nem játszották el becsületüket. * . Ez a megye tegye le hazánk asztalára a legnagyobb kenyeret! ?! * Találkozunk vasárnap az urnák előtt. . . MINDEN MAGYAR felelős MINDEN MAGYARÉRT! (Szabó Dezső) Magyar Demokrata Fórum

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents