Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-08 / 236. szám
1990. október 8. I PETŐFI NÉPE • 5 Erdélyi alkotók Kiskunhalason A napokban nyílt meg a Kiskunhalasi Általános Művelődési Központban Adorjánt . Endre szobrászművész Kántor József textilművész- és grafikus, valamint Vinczeffy László festőművész tárlata. A három erdélyi alkotót az alábbiakban mutatjuk be. (Straszer András reprodukciói a halasi tárlaton készültek.) ADORJÁNI ENDRE: 1950. augusztus 25-én született Kolozsvárott. Szülővárosában a képző- és iparművészeti főiskola szobrász szakán végzett 1973-ban, Vetró Artur osztályában. Csíkszeredán telepedett le, művészi tevékenységét a hargitai műhelyben folytatta,, 1982-ben felvették a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségébe. 1989 óta él Magyarországon, jelenleg Szek- szárdon van az otthona. Romániai és magyarországi egyéni és csoportos kiállításokon kívül kétszer (1981,1989) szerepelt Ra- vennában a Dante-biennálén, 1983-ban pedig a párizsi Com* munication- nemzetközi tárlaton. Munkáit ezüstös szürke alumíniumötvözetbe önti, s az erdélyi magyar, fémszobrászat jellegzetes lírai-tragikus hangvétele jellemzi. KÁNTOR JÓZSEF: 1949-ben született Erdélyben, Ratosnyán. 1974-ben végzett a kolozsvári képző- és iparművészeti főiskola textiltervező szakán, majd bútorszövet-tervezőként helyezkedett el Gyergyószentmiklóson. 1978- ban került Csíkszeredára, ahol egy háziipari szövetkezetnél dolgozott. Munkája mellett megismerkedett a környék gazdag népművészetével, amelynek elemeit sikeresen adaptálta. A textilter- vezéssel párhuzamosan elsajátította a szitanyomás technikáját is., S.okqJ(iaJ,úságát festészeti és. grafikai munkássága is bizonyítja. 1988-ban Bajára telepedett,- ahpl pedagógusként dolgozik és folytatja textilművészeti munkásságát. Mint igqzi kézműves, művein mindig érezteti az anyagfunkció egységét, azaz a szépséghasznosság valamiféle összetartozását. VINCZEFFY LÁSZLÓ: 1946. március 21-én született Erdélyben Atyha községben. Művészeti tanulmányait Marosvásárhelyen a képzőművészeti szakközépiskolában, majd Kolozsvárott a Képző- és Iparművészeti Főiskola rajztanán szakán végezte. 1970-ben a diploma átvétele után rajztanárként helyezkedett el Zágonban, majd 1982-től Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum (1989 decemberéig: Kovászna Megyei Múzeum) festészeti restaurátora. Kezdeti képsorozataiban (Öregek, Gyökerek, Lovagok, Művészek stb.) az erdélyi magyar expresszionista hagyományok (Máttis János, Teutsch János, Ziffer Sándor, Incze Ferenc) folytatója, újabban pedig egyfajta metafizikai tisztaságvágy .és belső rend jellemzi festményeit. B. T. (A kiállítás október 11-éig tekinthető meg.) •Vinczeffy László: A lovag álma • Vinczeffy László: Apokalipszis Két hét helyett két év Már hosszú ideje rosszul érzem magam, egyre rosszabbul, és keresem az okát kívül-belül. Gyanakszom életkoromra, egészségi állapotomra, de rá kell ébrednem, ugyanaz a bajom, mint az egész országnak. Élszegényedtem és identitászavaraim vannak. A kedvetlenség tünete, hogy szép lassan leszoktam a bulvársajtóról és az aluljáró-irodalomról: messze elkerülöm a vékony pénztárcámra áhítozó politikai és erotikus címeket, és —• már ne vegye senki ezt bujtogatásnak — én nem megyek szavazni, úgy érzem, még arra sem adom többé a szavazatomat a szavazófülke ledér leplei mögött, hogy általában kék az ég és zöld a fű. Sosem hittem volna, hogy ilyen nyomorúságos dolog á szabadság. Amikor ma felkeresett az egyik párt önkormányzati önjelöltje, úgy a kapu fölött elbeszélgettünk erről-arról, de nem sikerült meggyőznie, hogy jobb lesz nekem, ha ő lesz a polgármester. És az a baj, hogy nem hiszem, hogy létezne ember, aki engem jelenlegi állapotomban bármiről meg tudna győzni. Már szinte megsajnáltam szegényt, akárcsak magamat itt álldogálunk, sok mindenben egyetértünk, csak én nem akarok se polgármestert, se tanácselnököt, se jegyzőt, se titkárt; pontosabban nem tudok, és nem akarok választani köztük, mert úgyis sejtem, hogy minden ugyanúgy lesz, mint régen, csak rosszabb. És emiatt az állampolgári borúlátás miatt szinte arcul ütném magam. Miért nincs nekem jövőtudatom, miért nem hiszek egyik pártnak sem, .ahogyan annak az egy régi pártnak sem hittem? Biztosan én vagyok axsökött elméjű; aki azon tűnődik, miből veszi meg a téli tüzelőt, honnan kéijen kölcsön az esedékes OTP-rész- letekre, s aki nem talál hordható gyerekcipőt két-háromezer forint alatt, de láttam már hétezerért is, ami nettó fizetésem kilencven százaléka. Tisztes megélhetés nélkül alighanem a szabadságnak sem lehet igazán örülni, sőt az is kétségessé válik, lehet-e ezt az állapotot szabadságnak nevezni. Már összerezzenek, amikor a „békés rendszerváltás” kifejezést hallom vagy olvasom, márpedig van rá alkalom bőven. Amit 1956 forradalma két hét alatt elképzelt és megcsinált, egészen a tragikus bukásig, azt két év alatt sem sikerült köz- megegyezéssel és közmegelégedéssel végrehajtani. Persze ez igazságtalan és történelmietlen összehasonlítás, tudom én: akkor a szovjet csapatok jöttek, most pedig szép lassan mennek kifelé. Józan eszemmel azt kell mondanom, nincsen olyan nagy ár, amit meg ne érne a végleges függetlenség, hiszen én úgy nőttem fel, és úgy éltem, hogy ez a testvéri jövőbe mutatás sem lesz rövidebb a török megszállásnál. Csakhogy 1956 nagy tanulsága volt az is, hogy akkor a nép többsége nem kívánta vissza a kapitalizmust, az arisztokrácia előjogait, a nagybirtokot, a korlátlan magántulajdont Most viszont úgy vetődik fel a kérdés, hogy a rendszerváltás annyit jelent, hogy a párttitkárök uralmát felváltja a butikosok uralma. Elmaradt a forradalom tisztító vihara, együtt élünk a régi rend gyilkosaival, csalóival, sikkasztóival, de már az új szisztéma gátlástalan ügyeskedőivel is, közben pedig megállás nélkül működik a bankjegynyomda és az adóprés. Soha az elmúlt száz évben nem volt védtelenebb a magyar kisember, mint most: nem működik a törvény, a szokásjog, a szakszervezet és a pártok csatározása megölte az elemi emberi, szolidaritást isV-SiifgőSeh rendet kell itt Ősi-; nálni, de nem bármelyik párt szájíze és programja szerinti rendet: talán 1956 valódi örököseinek, a munkástanácsoknak kellene végre nagyot lépniük együtt, különben nem érjük meg élve ennek a békés átmenetnek a végét. Szentmihályi Szabó Péter Kuruzsló fekete macskával Bogumil visszatekint a magyar Szodomára, és nem válik sóbálvánnyá. Azért nem, mert varázsló, mert kuruzsló, és még egy fekete macska is segédkezik abban, hogy elkerülje a tűzesőt meg a bibliai Lóth feleségének sorsát. Visszatekint a saját múltjára, erre az ázsiai, balkáni és magyar valóságra, amelyről leltárt készíteni végül is könnyű, végigmenni ezen az úton, az volt rettenetesen nehéz. Bele is haltak sokan a „harmadik jobbágyság” szisztémájában zajló 16 órás munkanapokba. Szívinkfarktus tizedelte nemzedéke színe-javát. Rendkívüli erőre, elszántságra vall a túlélés. No persze, könnyű neki, ismeri a csodafüveket, van nemi vágyakat gerjesztő itala, s bizonyára kevert olyan elixírt is, amelytől legyürhetetlepné válik az ember, mivel az előbbi legyűrhetővé teszi. Bogumil félig isten, félig ördög. (Vagy tán egészen az?) Eretnek, lázadó, nem ismer istent magán kívül -ft nem tűr rendszabályokat, szuverén, öntörvényű. Gáncsolták, háborgatták, agyonhallgatták, őrültnek tartották, de legyűrni semmi és senki nem tudta. Makacsul hisz abban, amit csinál, máskülönben nem tudná elhitetni az emberek ezreivel, hogy teái, kenőcsei gyógyító hatásúak. Az ilyen makacs és elszánt embereket sokan tartják bolondnak. Közép-kelet-európai, hazai viszonyaink között is kell megszállottság, egy kis adag téboly, ördögi praktikák és isteni csodák sora ahhoz, hogy az ember megmaradjon, hát még ahhoz, hogy győztes lehessen! * Balogh Gyula, a Dunai Vasmű egykori telefonműszerésze, Bogumil, a paramedicina tudora győzött. Talán azért, mert arányosan van benne jelen az ördög és az isten, egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, vagy a másikat legyűrni. Arányos lehet a köztudatban is az ő jelenléte, körülbelül annyian istenítik, mint ahá- nyan ördögfajzatnak tartják. Létezhet ennél egészségesebb egyensúly? A kuruzsló visszanéz című friss kötetecske szerzője és gondozója, Péntek Imre szerint: igen, mégpedig akkor, ha a könyvét lapozgatjuk és készítményeit fogyasztjuk. — zágoni— • Az érdeklődők egy csoportja. • Kántor József: Madárijesztő (textil) • Adorjánt Endre: Bohóc • Adorjáni Endre: Tavaszi reggel
