Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

1990. október 1. • PETŐFI NÉPE • 5 Ha önnek bécsi bank­számlája van... Ausztria ma az egyetlen olyan fejlett ipari ország, amelynek bankjaiban senki sem firtatja az összegeket elhelyező ügyfél kilétét. Még a sokat em­legetett „svájci banktitok” sem biztosítja az inkognito teljes megőrzését; legalább a pénzin­tézetnek ismernie kell az elhe­lyező kilétét. Az Alpok hoz­zánk közelebb eső oldalán vi­szont a banktitkot alkotmány­erejű törvény védi, s aligha ke­rülhetne be az a politikus a par­lamentbe, aki meg akarná von­ni az adófizetőktől a névtelen számlák lehetőségét. A homály persze kedvez a sötét ügyleteknek, s így — bár erre nincsenek nyilvánvaló bi­zonyítékok — Bécs jelentős ál­lomásává válhatott a kábító­szerpénzek tisztára mosását cél­zó nemzetközi pénzmpzgások- nak. Az Egyesült Államok, amely hadat üzent a nemzetkö­zi kábítószer-kereskedelemnek, most azt sürgeti, hogy Ausztria minél előbb tegyen lépéseket a „pénzmosás” megszüntetésére. Az amerikai követelés jogi alapja a kábítószer-ellenes tör­vény (Anti-Drug-Abuse-Act). Eszerint Washington szerző­dést köt a földkerekség összes államával arról, hogy a tízezer dollárt meghaladó bankbefize­tések esetében meg kell állapíta­ni az ügyfelek személyazonos­ságát. Ha valamelyik kormány netán vonakodna teljesíteni ezt a kérést, akkor ezt Amerikában működő pénzintézetei bánják. Ausztria esetében például a ki­látásba helyezett szankciók megnehezítik a három nagy­bank: a Creditanstalt, a Län­derbank és a Girozentrale New York-i fiókjának működését. Feladták tehát a leckét az osztrákoknak, akik ez alkalom­mal is a tőlük megszokott idő­húzás és jogi csűrés-csavarás kombinációjával próbálnak meg kimászni a csávából. A magyarázkodás lényege az, hogy létezik egy „gentlemen’s agreement” az osztrák bankok között, amelyik előírja az öt­venezer dollárt meghaladó ösz- szegű számlát nyitó (vagy ekko­ra összeget elhelyező) ügyfelek személyazonosságának megál­lapítását. A megegyezésben azonban kimondottan csak dollárról esik szó. Ha tehát a kábítószer-kereskedő dollárjait először átváltja, mondjuk, sváj­ci frankra, vagy* esetleg két bankfiókban helyez el harminc- harmincezer dollárt, névtelen maradhat. Az osztrák nemzeti bank az év elején úgy döntött, hogy az ország bankjaiban értékpapírt vagy pénzt elhelyező külföldiek kilétét meg kell állapítani. A személyazonosság fölfedése nélkül persze nehéz megmon­dani valakiről, hogy külföldi-e vagy sem, így ez az intézkedés nem külöfaösebben hathatós az amúgy sem ügyetlen kábító­szer-kereskedők ellen. A magyar állampolgároknak tehát, ha valutájukat (véletlen nül) egy bécsi bankszámlán he­lyezték volna el, egyelőre nem kell attól félniük, hogy valaki érdeklődne kilétük iránt. A bé­csi igazságügy-minisztérium szakvéleménye szerint ugyanis nem szükséges a banktitok lazí­tása a kábítószer elleni harc­hoz, hiszen az ilyen eredetű pénzek tisztára mosása Ausztri­ában büntetendő cselekmény, ergo: a bankok nem foglalkoz­nak ilyesmivel. Washington azonban nincs túlzottan elra­gadtatva ettől a prókátori okoskodástól: Ausztria valószí­nűleg kénytelen lesz legalábbis leszállítani a névtelenül elhe­lyezhető összegek határát az Ánti-Drug-Abuse-Actben elő­írt tízezer (dollárra. OLYAN TISZTASÁG LESZ, MINT EGY KÓRHÁZBAN Átalakulás előtt — áll a gyár Esztendőkön keresztül ömlött a Kecskeméti Zo­mánc- és Kádgyárra a leninvárosi lakók panasza. És bizony, nem alaptalanul! Ennek bizonyítékául elég, ha felidézzük Tóth Viktornak, a KZK akkori mű­szaki igazgatójának, valamint dr/ Major Tibornak, az Alsó Tiszavidékj Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság környezetvédelmi igazgatóhelyettesé­nek a Petőd Népében, 1988. december 6-án, illetve 1990. július 3-án megjelent néhány gondolatát. 1 „1981-ben egy rekonstrukció keretében új kupo­lát helyeztünk üzembe... A száraz elszívónak elvi­leg teljesen zárt rendszert kellett volna alkotnia. Mivel azonban a berendezés nem működött, az ol­vasztás során keletkezett szennyeződések akadály­talanul kitódultak a szabadba.” „A KZK-ból a Leninvárosba átjövő Ouoridos füst a lakótelepen megmarta az üveget. Akkoriban kala­páccsal keüett tisztítani az ablakokat.” Új vádak Az idézetek még az 1987 előtti viszonyokat ele­venítették fel. Utána ugyanis a gyár meglehetősen sokat költött olyan berendezésekre, amelyekkel jelentősen csökkenthétté a kibocsátott szennyező­anyagok mennyiségét. Azóta a panaszok száma is jócskán megcsappant, egészen a közelmúltig. Ak­kortól újból bejelentések egész sora érkezik szer­kesztőségünkbe. A gyár környékén élők közül töb­ben azt állítják, hogy esténként a KZK-ban — bizonyára takarékossági okokból — leállítják a kupolókban a vízfüggönyt, s így (a korábbiakhoz hasonlóan) ismét rázúdul a városra a por, és még ki tudja hányféle mérgező füstgáz. A másik felvetés szerint egyesek tudni vélik, hogy a KZK-ban befejezik az öntöttvas kádak gyártását, s helyette egy svájci céggel közösen mű­anyag kádakat fognak gyártani. A pahaszosok állítják: a város szélén, egy kisüzemben készítenek műanyag kádakat, de az a munka olyan rettenetes bűzzel jár, hogy az illető kisiparost még a nyolca­dik szomszédja is állandóan feljelenti. Ismét összegyűlt tehát néhány fontos kérdés, amelyeket a 92. BNV-n a legilletékesebbeknek, Fernando Corsanonak, a Sanier AG tulajdonosá­nak és Halász Istvánnak, a KZK igazgatójának tettük fel. Könnyű volt megszervezni a két úrral a közös beszélgetést, hiszen egymás mellett állították ki portékáikat a vásár „C” pavilonjában. — A KZK környékén lakók úgy tudják, hogy önök műanyag kádakat akarnak készíteni a gyár területén. Sokan azt állítják, hogy ez a tevékenység erősen szennyezi a környezetet és nagy bűzzel jár. Mi erről a véleménye? — kérdeztük először Corsa- no urat. — Nem lep meg a kérdése. Sőt, természetesnek tartom. Én ugyanis egy olyan országból jöttem, ahol nagyon szigorúak a környezetvédelmi előírá­sok. Ezért mi is kiemelt figyelmet fordítunk erre. Elmondhatom, hogy nem ártalmas a környezetre az az anyag, amiből mi készítjük a kádakat. Kádak kész műanyag lapokból — És a gyártás sem jár bűzzel? — Ismerem annak az eljárásnak a lényegét, amelyre ez a kérdés utal. Mi nem kevergetünk össze itt kémiai anyagokat. Készen, kintről ho­zunk műanyag lemezeket és hővel megformázzuk, így tehát nem fognak semmilyen szagot érezni a környéken lakók. Mint már említettem, nálunk nagyon szigorúak a környezetvédelmi szabályok. Ezért használunk ózonmotort, amelyen egyik ol­dalon bemegy a levegő, az esetleges káros anyago­kat kiszűri, és a másik oldalon a szabadba már teljesen tiszta levegő távozik. — Ilyen szűrőt beépítenének Kecskeméten is? — Igen, ez hozzátartozik a technológiához. Ebben a pillanatban Corsano úr elém tesz egy tucatnyi színes fotót, majd magyarázatként hozzá­fűzi: • Corsano úr bemutatja az ózonmotort, ame­lyet, ha létrejön az üzlet, a kecskeméti üzembe is beszerelnek. — A képek a gyáramban készültek. Láthatja, olyan tisztaság uralkodik ott, mint egy kórházban. Jóformán mindent gépek csinálnak. Az ember csak irányít. Kecskeméten egyébként a KZK-nak csak egy részét vásárolnánk meg. Itt alakítanánk ki az üzemet. — Mikor várható az üzletkötés? — Még nem biztos, hogy megszületik a megálla­podás. Jelenleg tárgyalunk, de egyedül nem dönt- hetek, mert nemzetközi csoport a miénk. Intézmények, hivatalok döntésére várnak Ennyit a műanyag kádakról. De mi a KZK vezetőjének a véleménye a kecskeméti gyárat ért vádról? Tényleg leállítják a vízfüggönyt? — A kemencéket 16 órán keresztül üzemeltet­jük. Ezután leállnak a vízfüggönnyel együtt. Am szeptember 17-én este leálltak a kupolók, s azóta nem is működnek. — Igen, de a bejelentők pár nappal korábbi ese­tekről beszéltek. Arról, hogy este a füst „megült” a Leninváros házai között, mert elzárták a vízfüg­gönyt. — Képtelenség! A kupolókemence rögtön leáll, ha leáll a vízfüggöny. Automatika ügyel erre. — Ön az előbb azt mondta: leálltak az öntöttvas kádak gyártásával. Miért, és meddig? — Pusztán finanszírozási okok miatt. Piacunk ugyanis van, de a vállalat alapítása óta meglévő forráshiány miatt mára odáig fajult a helyzet, hogy ’88 januárja óta nem tudunk hiteleket felvenni. Nem tudunk vásárolni alapanyagot. Ezért állt le, átmenetileg, a termelés. — Mi lesz most a dolgozókkal? — A leállás előtt a gyárat olyan állapotba hoz­tuk, hogy az új tulajdonos a lehető legrövidebb időn belül újraindíthassa. Addig is, amíg erre sor kerül, együtt akarjuk tartani a dolgozóinkat. Ezért állásidőben számoljuk el őket — átlagkeresetük 80 százalékát kapják. — Új tulajdonost említett. Kérem, nevezze meg! — Úgy gondolom, még korai. Azt azonban el­mondhatom, hogy a vállalat gazdasági társasággá való átalakításának programja már 1989. novem­ber 17-ére elkészült. Választ erre az Állami Va­gyonügynökségtől még mind a mai napig nem kaptunk, s közben a már említett pénzügyi nehéz­ségek miatt kénytelenek voltunk felfüggeszteni a termelést. — Mégis, mikor indulhatnak újra? — Ez nem tőlünk függ. Rajtunk kívül álló hiva­talok és intézmények döntésére várunk ... Gaál Béla MARAD A NAGYÜZEM, BŐVÜL A MAGÁNGAZDÁLKODÁS Mit ígér a kormány hároméves agrárprogramja? Piacgazdaság — ez a kulcsszó a kormány hároméves agrárgazdasá­gi programjában. A tervezet szerint szinte minden megváltozik a koráb­bi mezőgazdálkodáshoz képest. A cél, a kielégitő élelmiszer-ellátás és az export fenntartása azonban marad. Nincs félnivalójuk a mező- gazdaságból élőknek, hiszen gon­dos munkájukra és termékeikre szükség lesz a jövőben is, csak eze­ket más közgazdasági és, piaci kö­rülmények között állíthatják elő. DÖNTSÖN A TAGSÁG! A mezőgazdálkodás változó fel­tételeinek sorát a ma leginkább vi­tatott tulajdonviszonyok átalakítá­sa nyitja. A program szerint a kor­mány olyan gazdasági-társadalmi környezetet teremt, amelyben min­denki saját maga határozhatja meg az adottságaihoz legjobban illő ér­dekeltséget, üzemi formát és mére­tet. Eszerint fennmaradhatnak álla­mi gazdaságok, termelőszövetkeze­tek, szaporodhatnak a magángaz­daságok, a tulajdonosok választása szerint. A magyar termelési viszo­nyokat ismerve, várhatóan a kevés­be munkaigényes ágazatokban, mint a szántóföldi növénytermelés, marad a nagyüzemi gazdálkodás; az állattenyésztésben és a kertészet­ben pedig erőteljesen nő a magán- vállalkozás. Közismert, hogy a kormány a pri­vatizációra törekszik, s ezzel össz­hangban a mezőgazdaságban is tá­mogatja a magántulajdonon és a bérleten alapuló családi gazdaságok kialakulását. Ennek azonban szá­mos feltétele van, melyek közül Ma­gyarországon jó néhány hiányzik. Az egyik legfontosabb a leendő vál­lalkozók tőkehiánya. Ezt pótlandó, a kormány megteremti, egyebek kö­zött, a kisvállalkozások beindításá­hoz á Hitel Garancia Alap intézmé­nyét. Akadályozza még a magánter­melés előretörését a kereskedelmi, szállítási, szaktanácsadási infrast­ruktúra szűkössége, ezért a kor­mány állami erőforrásokat és nem­zetközi segélyalapokat is a vállalko­zók szolgálatába állít. A magyar mezőgazdaság legis­mertebb és legnagyobb szektora a szövetkezeti, mely az átalakulás előtt áll. Az agrárprogram része az a törvényi előkészítés is, amely elő­segíti, hogy a tagság maga döntsön a jövendő tulajdonosi, vállalkozási és szervezeti kérdésekben. A törvény lehetőséget nyújt majd arra, hogy nálunk is elterjedjenek a nyugat-európai típusú beszerzési- értékesítési szövetkezetek. Ezekhez önként csatlakoznak a gazdák, s nem az egyedül is eredményesen el­végezhető termelésre, hanem a kö­zösen olcsóbb,'jobban szervezhető árubeszerzésre es -értékesítésre szö­vetkeznek. A privatizáció nem kerüli el az állami gazdaságokat sem. A legha­marabb azok a gazdaságok kerül­nek erre az útra, amelyek döntően árutermelésre szakosodtak. A terv szerint ezekből vegyes vállalat, új típusú szövetkezet vagy dolgozói részvénytulajdonon alapuló gazda­sági társaság jön létre. E körből azok a gazdaságok, amelyeket gyenge eredményeik miatt az állam mesterségesen tartott életben, a pri­vatizáció gyors módszereivel, fel­számolással, árverés útján kerülrfek új tulajdonba. Megmaradnak vi­szont azok az állami gazdaságok, amelyeknek általános hatásuk van a mezőgazdasági termelésre, példá­ul a tenyészanyag-előállításra, ok­tatásra szakosodtak. VÁLLALKOZÁS- BARÁT ADÓK A tulajdonviszonyok átalakítása a privatizáció alapja, ám az új kö­rülmények között az eddigitől elté­rő közgazdasági feltételekre is szük­ség van. Változik az adórendszer, a gazdálkodók számára kedvezőbb, vállalkozásbarát irányban. A ter­vek szerint a mezőgazdaságban megszűnik a vállalkozási nyereség­adó, az élelmiszeriparban pedig visszaállítják a korábbi kedvezmé­nyeket. A földadózásban egységes, szektorsemleges módszereket vezet­nek be, s ezzel egyszersmind vége lesz az egyéni gazdálkodókkal szembeni, ma még létező diszkrimi­nációnak. Ugyancsak kedvező a gazdáknak, hogy a jövőben is fenn­marad a magántermelők könnyen áttekinthető, egyszerű személyi jö­vedelemadója. Az agrárprogram számol azzal, hogy a privatizációval nem változ­nak meg a mezőgazdaság természe­ti adottságai, piaci sajátosságai, ezért a támogatásra szükség lesz. Ezzel együtt azonban a támogatá­sok mérséklődnek, egyszerűsödnek és szervezetsemlegesek lesznek. így, többek között, az úgynevezett üzemvitel-támogatások csökken­nek, beépülve a felvásárlási árakba. Ennek hatását persze nemcsak a gazdák, hanem az élelmiszerek ára­in a fogyasztók is érzik. A támoga­tások rendszere változik azzal is, hogy a jövőben nem egyes terméke­ket részesít előnyben a kormányzat, hanem azok a földhöz, illetőleg an- nak használójához kötődnek. E módszer a fejlett országokban is­mert gyakorlatot követi. ÚJ AGRÁRPIACI RENDTARTÁS A mezőgazdasági árrendszer ugyan többször is változott az el­múlt években, de a kormány ag­rárprogramja a hatósági árak végső lebontását tervezi. Ezzel párhuza­mosan viszont kiépít egy korszerű agrárpiaci rendtartást, megteremt­ve annak jogi, szervezeti és pénz­ügyi intézményrendszerét. Ennek része például, hogy a legfontosabb termékekre — tejre, baromfira, ser­tésre, gabonára — garantált árakat hirdet meg a kormány. A piaci helyzet változásával együtt megte­remtik a Nyugat-Európában elter­jedt kvóta- és intervenciós rendszert is. A mai mezőgazdaság tőkesze­gény, az új magángazdák többségé­re is ez lesz a jellemző, magas az infláció, a kamat, alacsony a terme­lés jövedelmezősége, ezért a terme­lők számára létkérdés lehet a mone­táris politika. Az agrárprogram szerint is elengedhetetlen a kamat- preferencia, a hitelgarancia, melyet egy önálló mezőgazdasági bank működtet. V. F. J. REVÜSZTÁRBÓL HERCEGNÉ Mit csinál Medveczky Ilona? Legutóbb, több mint öt éve, a Thá- lia Színházban a Jóból is megárt a kevés című darabban és a Belvárosi kávéház Lido varietéjében lépett fel. Azóta sehol. 'Hfcv?Nem hívtak vagy te nem akartál fellépni? — Hát, részben azért alakult így, mert én az utóbbi években a házam építem, ami nagyon sokba kerül, és amit a fellépéseimért fizetnének, az nem tenné ki azt, amit veszítenék a kőművesekkel, ha nem lennék a sar­kukban .. ..Másrészről pedig, mivel az egész szórakoztató revü műfaj a pénzen alapszik, de most hihetetlen pénzhiány van, szóval a színháznak egyszerűen nem volt pénze. A Tháli- ában minden kellékemet, ruhámat én adtam! Pedig igen nagy sikerrel ment a darab, állandóan telt házzal, mégis levették a műsorról. — De neked igazi nagy sikered kül­földön volt. Ott lettél revüsztár. — Ami az anyagiakat és a nevet illeti, feltétlenül. De azért én' sokszor léptem fel itthon is, a Lidóban, a Ma­ximban, a Békében, a Moulenben. Nagyon szegény családból szárma­zom, a kőbányai MÁV-telepen egy szoba-konyhában nőttem fel, s bár hercegné lettem, azt egy pillanatra sem felejtem el, hogy honnan jöt­tem ... Hogy most nem az Opera­házban vagyok primabalerina, annak a magasságom az oka, 170 centi va­gyok. — Mikor szerződtél először kül­földre, és hova? v —‘Huszonegy évesen mentem ki először; Frankfurtban, egy revüka­baréban kezdtem. Este tíztől reggel négyig mindennap fel kellett lép­nünk. Nagyon kemény munka volt, de én azt mondtam: egy évig dolgo­zom, és hazahozok égy olyan autót, amilyen Magyarországon senkinek sincs! És haza is hoztam. Bár azt mondják, hogy kurválkodásból szed­tem össze, de az a tizenkét ember, akivel kint együtt táncoltam, ponto­san tudja, hogyan éltem, és hogyan spóroltam össze. ; S*- Nagy sztár, világhírű sztár lettél, amilyen azóta sincs a magyar revük­ben ... — Erről nem én tehetek. Mások előtt is megvolt a lehetőség! Csinálja valaki utánam. Elárulom a titkot is: szerencse, tehetség, kitartás, szorga­lom, lemondás. — Menedzser? Befolyásos barát? — Dehogy! Engem senki sem me­nedzselt, és nem voltam senki kitar­tottja sem... Milliomosok, milliár­dosok nevét viselhetném, de én meg akartam mutatni, hogy a magam lá­bán állok. A hivatásomba voltam és vagyok szerelmes. Ezért föladtam a gyerekszülést, föladtam kapcsolato­kat, föladtam a gazdagságot... Dol­goztam, valóban keményen. Mindig saját magamat tartottam el: én soha senkitől nem kértem ... — A házasságod sem volt minden­napi ... Összevissza pletykáltak ... — Tizenhat évvel ezelőtt mentem férjhez az osztrák Wilhelm Alexander von Thurn und Taxis herceghez, ő tizennyolc évvel idősebb nálam, nem gazdag, és Bécsben él. Évente né­hányszor találkozunk. Nála sokkal nagyobb neveket is ismertem, igaz, azoknak nem volt hercegi titulusuk, de volt sokkal több pénzük. De én úgy választottam, ahogy nekem jó. — Akkor szerencsés embernek tart­hatod magad! — Feltétlenül! Az életemre vissza­nézve, semmit sem csinálnék más­képp. Talán a gyereket vállalnám. —’ Terveid a közeljövőben? — Ha készen leszek az építkezés­sel, utazni szeretnék. Azokba az or­szágokba, ahol még nem jártam. Pél­dául a Szovjetunióba. Aztán majd a saját balett-termemben, a magam örömére, olyan gyerekeket szeretnék tanítani, akikben tehetséget látok. j. Eöry Éva 0 Medveczky Ilonával 1981- ben készített ötvenperces mű­sort a televízió

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents