Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-05 / 234. szám
/ 1990. október 5. • PETŐFI NÉPE f 5 MILYEN A ROMÁNIAI MAGYAR OKTATÁS? (2.) 9 A farkaslaki általános iskola felvette Tamási Áron nevét (Nagy P. Zoltán felvételei) Óvodától az egyetemig! Közismert a romániai nemzetiségi felsőoktatás sanyarú helyzete. Míg az ötvenes években Kolozsváron a Bolyai, Marosvásárhelyen az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, valamint a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet működött, s ezek mellett volt magyar tagozata a kolozsvári Agrártudományi Intézetnek, a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetnek illetőleg a Ion Dima Konzervatóriumnak, s természetesen a később (a hatvanas években) létesített marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolának, addig az egykori 17 kar helyett mára jóformán hírmondója sem maradt a magyar nyelvű egyetemi oktatásnak. Szinte hihetetlen, Marosvásárhelyen a színiakadémián évfolyamonként két-három növendék tanulhatott az utóbbi néhány esztendőben. Az elsorvasztás előre kitervelt szándékot tükrözött, ha lefejezünk egy nemzetiséget, elvesszük értelmiségét, könnyebb elbánnunk vele. Januárban még biztosnak tűnt a Bolyai Egyetem újraindítása. Jelenleg még minden bizonytalan. Akkor volt már elvi megállapodás a tanügyminiszterrel, de ez csak ígéret maradt. Utólag a minisztérium alapos indoklást kért — időhúzási szándékkal. Erdélyben pedig megindult az aláírásgyűjtés, figyelmeztető sztrájk is volt egynéhány városban a Székelyföldön, ügyködik a Bolyai Társaság is, az ere'dmény pedig messze van a kívánatostól. Az egyetem kapcsán felmerült a kérdés, hogy külön vagy tagozatos formában működjék-e, ez utóbbira talán inkább lenne esély, noha nyilvánvaló, hogy ekkor az elavult román minta tükörképét teremtenénk meg, amely fényévnyi távolságra van a négynyelvű közös-piaci szisztémától.-Sajnos, az önálló magyar egyetem létesítése igen kemény akadályba ütközik, túl sokan látják benne a szeparatizmus szándékát, ettől viszont — ugyebár — csak egyetlen lépés a tágabban értelmezett autonómia, veszélyes tehát. Ilyen helyzetben mit tehet az erdélyi magyarság? Szeretné magáévá tenni a két évszázaddal ezelőtt leírt szavakat: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá” (Bessenyei György), mielőbb kormányhatározatot szeretne látni egykori egyeteme újraindításáról, szeretné megreformálni a felsőoktatást, alkalmazkodni akar az ezredforduló utáni Európához — ezzel szemben érzi, hogy mindenfelé falakba ütközik. Persze, tiltakozik, állást foglal, mint tette azt a román kormány 1990. május 12-én keltezett 521-es számú határozata kapcsán is, amely jogi szempontból megalapozatlanul, antidemokratikus szellemben nyúl a nemzetiségi oktatás kérdésköréhez. Az egyetemi oktatást taglaló fejezetben szó sincs az anyanyelvű oktatásról. Arról viszont intézkedik az említett határozat, hogy az iskolák névadását újból a minisztériumnak kell jóváhagynia — szöges ellentétben a korábban annyit hangoztatott önkormányzattal. Az RMDSZ állásfoglalása szerint mielőbb szükség van a kisebbségi jogokat biztosító, önálló nemzetiségi oktatási intézmények működését is szavatoló, az óvodától az egyetemig terjedő, minden oktatási fokozatot felölelő kormányhatározat kibocsátására. Nem érdektelen idéznünk a romániai magyarság érdekképviseleti' szervének, az RMDSZ- nek az oktatásra vonatkozó programtervezetéből. Eszerint az oktatás szervezési és működési elve az autonómia, a demokrácia és a sokszínűség. Ennek érdekében a közvetlen állami irányítás helyett meg kell teremteni a szakmai önállóságot és önkormányzatot. Az Oktatási Minisztérium csak a szakmai felügyeletet gyakorolja. A nemzetiségi oktatási intézményeket az iskolaszékek (kuratóriumok) vezessék. A nemzetiségi iskolákat a szórványvidékeken több megyét átfogó tankerületi felügyelőség irányítsa és ellenőrizze. Az anyanyelvű állami oktatás feltételeinek biztosítása az állam feladata (tudniillik a politikai csatározásokban hangzott el olyan vélemény, hogy ha magyar iskolát, egyetemet akartok, teremtsétek meg az anyagi alapot, a román állam erre nem vállalkozhat.) Szavatolni kell az iskolaépítés jogát a különböző egyházak, testületek, alapítványok, magánszemélyek részére is. Ugyanakkor kérjük egyházi iskoláink visszaadását is. A középiskola minden profilján legyen magyar tannyelvű osztály, a nemzetiségi iskolában a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat magyarul lehessen tanulni. A román nyelvet magyarul jól beszélő peda9 A székelyudvarhelyi tanítóképző gógus oktassa. A világnézeti nevelés igazodjék a szülők és az iskolafenntartók igényeihez. Teremtsék meg a feltételeket arra, hogy a nemzeti kisebbségek alaposan elsajátíthassák az anyanemzetük történelmét és kultúráját. Létre kell hozni az önálló magyar tankönyvkiadást, különös gondot kell fordítani a nemzetiségi oktatás számára szükséges tanerők képzésére, építsük ki az anyanyelvi óvónő- és tanítóképzés hálózatát, szervezzük meg a tanerők anyanyelvi továbbképzését. Külön pont taglalja a Bolyai Egyetem visszaállítását. A diákok anyanyelven sajátítsák el a humán és reáltudományokat, az agrártudományt, itt (mármint Kolozsváron) folyjék a műszaki oktatás, a zeneművészeti és képző- művészeti képzés, Marosvásárhelyen pedig az orvosi és gyógyszerészeti oktatás, valamint a színészképzés. Lehetőség szerint más erdélyi városokban is működjenek anyanyelvű egyetemek vagy tagozatok, de ha a diák román fakultásra szeretne beiratkozni, annak se legyen akadálya, hogy az ország bármely egyetemén felvételizhessen anyanyelvén. Az állásfoglalás, tulajdonképpen programtervezet nem feledkezik meg a teológusképzésröl sem, mint ahogyan arra is kitér, hogy lehetővé kell tenni a hazai és nemzetközi alapítványok, ösztöndíjak és szerződések segítségével minél több diák, oktató és kutató eljuttatását külföldi intézetekbe tanulás, továbbképzés, illetőleg kutatás céljából, az intézmények maguk dönthessenek arról, hogy kinek ítélik oda e jogot, s az alkalmasság legyen a legfőbb kritérium az ösztöndíjak felhasználásánál. Mindez — természetesen — kissé idealizált viszonyokat képzel el. A jelenlegi romániai helyzet viszont egyáltalán nem rózsás. Komoly társadalmi gondok feszülnek — ezeknek csak egyike a nemzetiségi kérdés, s ezen belül a nemzetiségi oktatás. Számunkra, romániai magyarok számára teljesen világos, hogy a nemzetiségi oktatás hálózatának visszaállítása nélkül semmiképpen sem garantálhatok egyetemesen elfogadott kisebbségi jogaink. Mindezt hem a többségi nemzet ellenében akarjuk kivivni, elfogadtatni, hanem a magunk, felzárkózásunk érdekében. A célunk, amelyet az ANYANYELVI OKTATÁST AZ ÓVODÁTÓL AZ EGYETEMIG jelszó fejez ki, világos, egyértelmű, értelmes cél, erről lemondanunk nem lehet. Ennek igazát felismerték már román értelmiségi körök, bizunk abban, hogy a józan ész felülkerekedik a végrehajtó hatalpmban is — Románia minden lakója javára. Demeter Zoltán Csíkszereda MIRE TAMA SZKODIKA TRA VERZ? , Másfél milliárdos igénybejelentés a Douglastól • A Traverz Általános Acélszerkezeti Vállalat egy évvel ezelőtt vált ki a Fémmunkásból, s ez, amint azt majd a számok mutatják, az ott dolgozók előnyére vált. A Fémmunkás gyáraként 1988-ban az összes árbevétele alig haladta meg a 640 milliót, a „válás” után ez nyomban 698 millióra szökött fel, s az idei év nyolc hónapja alatt már meghaladta a 684 milliót, év végére több lesz egy milliárdnál. Anélkül, hogy a számokkal untatnánk az olvasót, még néhány jellegzetes példát arról, miképpen sikerült e pénztelen világban dollár milliókkal növelni exportjukat. A Fémmunkás idejében egy év alatt 22,6 millió forint dolláros, 317,4 millió forint rubeles exportjuk volt. Ebben az évben — nem tévedés — a dollárexportjukat tizenhatszorosára vagyis 382,9 millió forintra teljesítették, de az év végére elérik a harmincszorosát. A rubelexport durván a felére csökkent, de így is 128,8 millió forint lesz. A közvetlen költségek — anyag- és bérköltség és azok közterhei — is növekedtek, s a korábbi 65,8 millióról ez évben már 72,3 millióra kúsztak fel. Az okokról ezt mondta Horváth János igazgató: — A legnagyobb gondunk az alapanyagok árának rendszeres emelése. Termékeink minőségét az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb cégének, a McDonnel-nek a mérnökei dicsérik, és a pontos szállítást is.Jdiután úgy vélik — ez talán részükről jogos —, hogy begyakoroltuk, nőtt a termelékenység, ezért az általunk kifejlesztett Flat Racks konténerekért a 7500 helyett 7 ezer dollárt fizetnek. Ők nem veszik figyelembe, a nálunk lévő inflációt, az állandóan emelkedő alapanyag-árakat. Ez évben szinte folyamatosan, mintegy 30 százalékkal nőtt a hengerelt áruktól az energiáig, mindennek az ára, de ezt mi képtelenek vagyunk az exportnál érvényesíteni. A rubelelszámolású exportot a kormány bünteti — ezért is csökken a szovjet szállítás —, hiszen 19 százalékos, úgynevezett szocialista exportadót kell fizetni. A belföldi rendelésállomány a múlt évihez viszonyítva 60 millióval csökkent, s a felsoroltak miatt nyereség gondjaink vannak. A Traverznél pedig egy régen elfelejtett vagy nem alkalmazott jelszót igyekeznek megvalósítani: Nagy forgalom, kis haszon! Igaz, ehhez többet kell termeim, hogy az üzemi költségeket fedezni tudják. A nehézségeidre jellemző, hogy az ez évi bankkölcsön kamata 50 milliót tesz ki. A gondok ellenére — a munkások, jnűszakiak jól tudják, hogy a nyereség megtermelésében a vállalat rájuk támaszkodik —, az üzemnek igazán kedvező piaci lehetőségeket sikerült kiharcolnia az USA-ban, s nemsokára Nyugat-Európában is. Erre az évre rendelkeznek megrendelésekkel, sőt többel is, mint amennyit termelni tudnak. Ez a fizetésekben is jelentkezik. — Ebben az évben a vállalat bértömegemelkedése 30 százalékos volt, azaz a tavalyi 106 millióval szemben eléri a 140-142 milliót. Ez önmagában aligha mutatja a fizikai munkások keresetének növekedését, de ha azt mondóm, hogy a teljesítménybéreseknél átlagosan és egyénenként is ez a növekedés eléri a 30 százalékot, az már mutatja, hogy a bértömegnovek- ményt mire fizettük ki. Korábban a Traverz szovjetpiac-orientált volt, s a' hagyományos vascsarnok-elemeket szállította. Mivel jól tudják, ez óriási felvevőpiac, nem kívánnak innen kivonulni, de a büntetés fizetése mellett szállítani sem. Ezen bartel-üzlettel, — árucserével -^igyekeznek változtatni. Egy moszkvai vállalattal már konkrét szerződést is kötöttek. — Ebben az évben 1500-2000 Flat Rocks konténert adunk el az USA-ban, de vannak újabb saját fejlesztéseink is. Köztudomású, hogy Nyugat-Európában szombaton és vasárnap tilos a kamionforgalom, ezért a közúti szállítás egy részét a vasútra terelik. Jelentkezett az igény az egységes közúti-vasúti konténer készítésére. A prototípust elkészítettük. Ebből nemcsak a német vasutak, hanem az USA számára is szeretnénk gyártani. A mennyiség? Még nem tudok pontos számot mondani, de igen nagy mennyiségről van szó. Az igazgató azt fejtegette, hogy növelni kell a termelést, csökkenteni a költségeket, változtatni a hitel- politikán,^ érdemes-e terjeszkedni — megvásárolni, kibérelni a mellettük lévő volt szovjet laktanyát — s közben egy dossziét lapozgatott. Vajon mit rejteget ez az iratgyűjtő? — A gyár életében — mondta Horváth János — ez a legnagyobb igénybejelentés, ami érkezett. A Me Donnel Douglas (az USA egyik legnagyobb helikopter gyára) 5450 Flat Racks és Open Top konténer elkészítésére kérte fel a Traverz-t. Ennek értéke 23,7 millió dollár, amely megközelíti a másfél milliárd forintot. A megrendelő átlagosan 150 dollárral emelte a termék árát. Miután gondjaink vannak a műszaki fejlesztéssel, s ezt a tárgyalás során el is mondtuk, megigérték, lépéseket tesznek az Egyesült Államok kormányánál segély és hosszúlejáratú kölcsön ügyében. Tudvalévő, hogy nálunk nagyon magas a bankkamat, ezt a megrendelőink is észlelték. Ezért fél évvel a szállítás előtt kifizetik az árut. Véleményem szerint ezek igen jelentős biztosítékok, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy előbbre kell menni, terjeszkedni kell, mert a megtorpanás munkásegzisztenciákat tesz tönkre. Mire támaszkodik a Traverz? A műszakiak, a pénzügyiek szürkeállományára, s a fizikaiak kezemunkájá- ra! Gémes Gábor ISZLAI ZOLTÁN: Lehetetlen atyatársak Nemcsak a magam nevében elmélkedem alább. Századunk harmincas évei során világra szerencsétlenkedett férfitársaimat is képviselem, amikor ecseteld ni kezdem felnőtt lányainkkal kapcsolatos helyzetünket. Közelebbről azt, hogy miként kell viselnünk magunkat, ha óhajtjuk, hogy ránk figyeljenek. y Akadnak persze közülünk — ó boldog együgyüség, illetve sajnálatos beképzeltség — oly atyák, kik érezni kezdték, úgy a felső általános iskolai matektanulás bekövetkezte idején, hogy tudományaikkal valami nem stimmel. Ettől kezdve aztán engesztelhetetlenül szorgalmazták, hogy leányuk, s általában ki-ki tisztelje a tekintélyüket. Vagyis azt, amiért senki nem süvegei meg senkit. Kivéve, ha maga is a tekintélytisztelők ostoba és álszent csoportjához szeretne tartozni; minél hamarább. Ezekkel az atyákkal nem tudnék mit kezdeni. En a lehetetlen, vagyis a tekintélyre köpő apákat szeretném pártolni eszmefuttatásom alatt. A félelemből- szeretés megkívánása, valamint a kicsikart alázat — melyek a tekintélytisztelet rögös útját szegélyező vizesárkok — különben és egyszeriben ismét lázadó fiatallá tesz. Ami pedig-se barázdált koromhoz, se tisztes homlokomhoz nem illene. Megy viszont az a javaslatom, hogy őrizzük meg fiatalosan könnyed tartásunkat. Többféle értelemben. En bár — például — rendelkezem úgynevezett teniszkönyökkel, noha sem teniszező, sem pedig egyéb dobó-, ütő- vagy pofo- zóatléta nem voltam, életem útját emelt fővel járom. Hisz a könyökízületek kopása könnyebben leplezhető, mint mondjuk egy gerincporcé, mitől bármi fiatalos is lélekben valaki, mint mi, barátaim, testében alkalmasint hétrét görnyed. Illik ezenfelül, töretlen kortalansá- gunkat bebizonyítandó, folyamatosan megőriznem, sőt gyarapitanunk előző korszakainkból ránkmaradt szerelmeink számát. Jó időbeosztással ez sem kifejezetten boszorkányos konzerváló cselekménysorozat. Legfeljebb olykor időt rabol. A tervszerűen beosztott hozzám illő nőkkel nemcsak randevúzni, hanem beszélgetni is kell. Lévén mióta csak úgy szabadon megismerkedtünk velük tizenkét-huszonkét-harmincegy éve, ők is megértek egyet s mást férjeikkel, gyermekeikkel és hangsúlyoznám: kis unokáikkal életükben. Amiről bennünket föltétlenül (helyesebben ismeretségünk, barátságunk folytatásának föltételeként), úgy tetszik, tudósitaniok kell. Valljuk be: ők választják a meg- erőltetöbb dinamikát kellemes találkozásainkon. Kiemelkedően elengedhetetlen továbbá, hogy rugalmasságunk tanúsítandó, ne maradjak el — igen, igen, kedves lehetetlen atyatársaim, ne maradjatok el ti se — munkálkodni szókincsetek föl- frissitésén. Ha valaki olyan szavakat használ közületek beszéde közben, mint mondjuk — a végén kezdve — cinterem, porkoláb, lajbi, pendely, regruta, górcső, bodnár és még sorolhatnám, az önkéntelenül eláruljd valódi korát. Hiába vesz föl hozzá egyujjnyi széles bőr nyakkendőt, ami pillanatnyilag a divat. Nem rí ellenben ki annyira a lentibb évjáratúak közül, ha szókészletét onnan eleveníti föl. Teszem azt klimába jár, de ott sem lencsével fizet, mert nem hagyja malvinra venni magát, inkább még ő az ófimyák, akkor is, ha plankol, de akkor pláne, ha hébe-korba eléri a pléh, amitől bizony oda lesz a sápi, és hiába minden szalmázás. Fiatal fiatallányosapának maradni nem könnyű hát. Még nehezebb, ha az ember sajnálatosan politizál is! Csínján kell bánni, különösen reggelizés közben az olyan fejtegetésekkel, amelyek netán a román helyzetre vonatkoznak. Enyhén fejezem ki magamat, ha higtojásevés közben ilyesmikről társalogva a reám vetett tekintetből a ..szegény agyalá- gyult" összetett jelzőt vélem kiolvasni. Egy fiatalos külsejét és szellemét megőrző, lehetetlen, ám igyekvő apának ügyelnie kell arra is, hogy fiatal leánya kortársaival miként közlekedik. A sportpályákon és uszodákban a találkozást mellőznie kell, különösen a leány fiúkortársaival, mert ott ugye akkor az is kiderül, hogy mi a helyzet az állóképességgel, ha állaga csendes kocogásban — változatlannak mutatkozik. Leánykortársakkal is jobb, ha zárt helyen elegyedik szóba az ember. A virágos rétek s a kies ligetek tudniillik tágasak. Ha egy ifjú leánycsapat megiramodik jókedvében, akkor is illendő azon utolérni őket. S akkor is gyalog, ha lent az erdei úton készen áll az autó, mellyel a három csivitelö barátnőt gálánsán elvitted kirándulni. A tavaszi gólyahír szapora szedése a másfél meredek órányira található várrom alatt úgyszintén nem ajánlott foglalatosság, atyatársaim. Mit is ajánlhatnék hát magamnak, tisztelt lehetetlen (mert az idő megállítására spekuláló) atyatársak, itt a vén- ség s fiatalság mezsgyéjén débecolva, amikor még egy darabig, vagy csak addig a kis örökkévalóságig egyenlő partnerei akartok lenni lányaitoknak, sudá- ran rezgő nyárfácskáitoknak? ’' Elsőbben megint azt, hogy ne bajmo- lódjatok a méltóságotokkal! Ha törődtök vele, a lányok menthetetlenül kiröhögnek, és első látásra lemondanak rólatok, akárhogy akartok nekik imponálni. Másodjára én a helyetekben megkockáztatnom, hogy fölkapaszkodjatok a rom alá, tavaszi gólyahiri kergetni, a hőiétől még mindig harmatos hegyoldalakon. Ha közben elcsúsztok és bordát törtök ott, garantálom, hogy a figyelem tartósan reátok irányul. A bordatörés tünetei eléggé hasonlítanak az infarktuséra és arra. olykor még a fiatalok is fölkapják a fejüket.
