Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-29 / 253. szám
1990. október 29. i PETŐFI NÉPE 1 5 roräRPewiw» * ■S£t_ / 'smerösek a képek. A sajtóból. Bizonyára így vannak ezzel mások is. Kiválóak ezek a fotók. Igen, igen, mára — végre — nagyobb szerepet kapnak az újságkészítésben (is). Megértük? Rájöttünk erre? Fölfedeztük a képek hatásosságát, dokumentatív értékét? Kellenek most már? Talán. Egy jó fotográfia megél a betűtengerben. Egy príma fotósorozat emlékeze- • tes maradhat az újságokból is. Igen, azok maradnak. Mint most — együtt. Egy kiállításon, az első közös bemutatkozáson. Ezúttal magyar fotóriporterek bérelték ki a Budavári Palota A épületét. Azok a fotósok, akik nemrégen hozták létre érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezetüket, a Magyar Fotóriporterek Kamaráját. Sok mindent terveznek, például azt, hogy a magyar nemzeti kultúra részét képező kortárs fotográfusi alkotásokat minél alaposabban megismertessék a nagyvilággal. Ehhez csak annyit: nem fognak szégyenkezni. A kamara első, bemutatkozó kiállítása nemrég nyílt meg a Budai Várban. Tárlatuk címe nem is lehetne más, mint N° 1. (Es jó néhány képre elmondható ez kritikaként is.) Hatvankilenc szerző mutatkozik be képeivel, köztük lapunk munkatársa, Straszer András is. Az izgalmas, korunk, jelenünk életképeit, történéseit felmutató-bemutató alkotásokat 1991. január 6-áig tekinthetik meg az érdeklődők. Mi kedvcsinálóként közlünk néhányat a közszemlére tárt fotókból. B. T. • Kresz Albert: Kocsis Zoltán • Nagy Zsolt: Zeneiskola • Straszer András: Tovaris ucsityelnyica, nyiktó nye otszusztrujet! • Manek Attila: Ki tudja, merre. 5 Urbán Tamás: Túl a rácson • Hemzö Károly: Vidám Park • Soós Lajos: Mindhalálig w Metamorfózis Hősünk — nevezzük Színváltó Tódornak — eddigi hosszú életében sok-sok levelet, beadványt, kérvényt, önéletrajzot irt. A kiváncsi utókor gazdagítására másolatokkal készítette ezeket. Miután itthagyta e neki már végképp nem tetsző, megváltozott világot| alkalmam volt örököse jóvoltából beleolvasni hátrahagyott emlékeibe, irataiba. Az alábbiakban, helyhiány miatt, csupán néhány dokumentumot teszek közzé, azokat is jócskán lerövidített terjedelemben. 1942: „Ezúton tisztelettel kérem tehát a Főhatóságot, högy kinevezésemhez hozzájárulni szíveskedjék. Ismételten hangsúlyozom, hogy merő rágalom, miszerint anyai nagyapám a vörösterror, idején mint helyi parancsnok bántalmazta volna az ott élő úri családok tagjait. Hűségemet a keresztény királyi rendszerhez és Öfőméltósá- gához, Kormányzó Urunkhoz én már sokszorosan bebizonyítottam." 1949: „Szeretett Sógorom! Miközben itt nálunk erős harcot folytatunk a levitézlett régi rend végleges és megnyugtató megdöntéséért, illetve annak maradékát közös erővel igyekszünk lehetetlenné tenni, nem győzöm csodálni a Te elvhűségedet és elszánt odaadásodat. Ne értsd félre, nem hízelegni akarok, csupán — mitit jó szocialista hazafihoz illik — kifejezésre akarom juttatni, hogy együtt menetelek Veletek, akik előttünk hordozzátok a fáklyát, az új élet felvirágoztatása érdekében. Kérlek — csak úgy mellékesen, persze, ha lenne ott fent valami üresedés, gondolj rám, nem fogsz bennem Csalódni sohasem. Éljen az Eszme, Kedves Sógorkám!” 1956: „Emberek, Tisztelt Falumbéliek! Eljött az idő, hogy leszámoljunk azzal az átkos rendszerrel, ahol a korrupció és a protekció annyira eluralkodott. De ennek örökre vége! A mi padlásainkat senki le nem söpörheti ezentúl és az idegen hatalom szuronyosai ránk nem tiporhatnak már ebben az életben, bármi is légyen! Keljetek fel hát, álljatok a sarkatokra és várjátok az intő, a hívó szót. Ott a helyem közietek, amint történelmi hivatásom időben engedi." 1957: „Tisztelt Titkár Elvtárs! Azzal a kéréssel fordulok a Városi Bizottsághoz, hogy részemre egy kétszoba- konyhás lakás kiutalásához nyújtsanak segítséget. Soha nem szoktam a családom munkásmozgalmi múltjára hivatkozni, de elmondom tisztelettel, hogy anyai nagyr apám — néhai Nyaló Elemér — a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság napjaiban minden erejével küzdött a reakciós családok megfékezése céljából." 1964: „Kedves,Elvtársak! Most, amikor a taggyűlés megtisztelt azzal, hogy immár én is az élcsapat tagja lehetek, elmondom, hogy nekem nehéz utam volt idáig. Csak egyetlen dolgot hadd említsek meg itt ezúttal, a számomra nagy napon. Engem az 1956-os gyalázatos ellenforradalom után kikezdték, rámfogták, hogy hö- börögtem, pedig én csak nyugtatni akartam a lázadozó- kat. Azok híreszteltek rólam rágalmakat, akiknek nem tetszett, hogy forradalmi családból származom." 1975: „Igen Tisztelt Miniszter Elvtárs! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz, hogy a mellékelt kérelmet — mely a fiam szovjetunióbeli ösztöndíjával kapcsolatos, szíveskedjen aláírásával javasolni." 1979: „Nem járulok hozzá ahhoz, hogy Fekete Pál Párizsban folytasson egy éven keresztül tanulmányokat. Bizalmasan közlöm, hogy régóta szemet szúrt bizonyos körökben nevezett többirányú nyugati kapcsolata. Ellene szól az is, hogy az apja és bátyja az ellenforradalom idején meglehetősen gyanúsan viselkedett. Valamint ellene szól, hogy minden magyarázat nélkül kilépett a KlSZ-ből." 1990: „Kedves Barátom! Jóleső érzéssel tudatont, hogy a legutóbbi helyhatósági választáskor beválasztottak a képviselő-testületbe. Koromnál fogva nem lehettem polgármester, de azért, amíg élek, minden erőmmel azon fáradozok majd, hogy a kommunizmus veszélye ne árnyékolja be nyugalmunkat. Feladatunk többek között, hogy a sokat szidott Horthy-rendszer tekintélyét helyreállítsuk, s hogy teremtsünk igazi vezetőkkel igazi hazát az ezeréves Magyarországon. Kérlek, jelezzed, hogy Te milyen szerepet vállaltál a tiszta és új társadalom megteremtése érdekében. Egyben arra is kérlek, jelezzed —jó lenne személyesen -—, ha egy nagyobb összeggel be tudnál szállni egy olyan kft.-be, amelyben csakis nyerni lehet. Biztosíték rá, hogy nagyobbik fiam az ügyvezető igazgató. Várom mihamarabb értesítésedet, jelentkezésedet. U. i. Majdnem elfelejtettem közölni, hogy az a Fekete Pál, akinek egykor egyengettem az útját párizsi tanulmányútjához — igaz, hogy titokban, de ma már nyíltan bevallhatom, hála a demokráciánknak —, feleségül vette kisebbik lányomat. Nagy dolog ez nekem, hidd el, ö most az egyik nagy párt egyik Jo-fő vezetője." * Ennyit ezúttal a dokumentumokból. Máskor esetleg többet. Varga Mihály
