Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-27 / 252. szám

1990. október 27. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT HOBBI VAGY MEGSZÁLLOTTSÁG? Bécstől Budapestig futott a halasi veterán Nem irigylem a Saab gépko­csit Kiskirály Ernőtől, aki két perccel több mint 22,5 óra alatt futotta végig a Bécs—Budapest közötti, 318 kilométeres távot. A csodálatos díj az emberi erőfe­szítés remek példájával párosult. • Még büszkék is lehetünk rá, mert évekkel ezelőtt, katonaként, a Honvéd Kun Béla SE-t képvisel­te. Noha Kiskirály ma már a Ke­leti SC-Flotta céltudatos, profi at­létája, azért ezúttal is volt megye­beli az ötszakaszos szupermara­toni mezőnyében. A kecskeméti Futóhomok Klub versenyzői mellett Tabajdi József, a Kiskun- halasi AC 49 éves (!) atlétája is vé­gigfutotta a távot. Szakaszonként 3., 7., 8., 7., 7. volt, s összetettben is á 7. helyen végzett, húsz­harminc évvel ifjabb atlétákat is megelőzve. Korosztályában pe­dig csak a Sopron—Győr közötti dombos szakaszon szorult a má­sodik helyre, a többin, s összetett­ben is, az első helyen végzett. — Az ötezer forint értékű juta- lomút mellett, amit elsőségéért kapott, milyen élményben volt ré­sze ezen a szupermaratoni távon? — kérdeztük a kiváló atlétát. — Huszonhárom éves korom­ban kezdtem a futást, s azóta ez volt a leghosszabb távom, de ez­előtt is sok ezer kilométert lefu­tottam már — mondta. — Az egyik bokám egy kicsit megda­gadt, de majd elmúlik. A Bécs —Budapest közötti távnak a le­futása óriási élmény volt. A Bécs —Sopron közötti első szakaszon különösen jól sikerült az erőbe­osztásom, összetettben a harma­dik, korosztályomban pedig az első helyen végeztem. A második szakasz volt a legnehezebb, a sopron—győri szakasz sokat ki­vett belőlem. — Hogyan készült, készül a hosszú távú versenyekre? — Futok, ha csak tehetem, de sajnos nem eleget. Gondnok va­gyok a KAC-pályán, ott is sok a tennivaló, meg a háromtagú csa­lád is ad elfoglaltságot. De azért hetenként lefutom a száz kilomé­tert.-— A család mit szól hozzá? — A fiam szintén futó, a többi­ek meg már megszokták, megér- tőek, segítőkészek. Szurkolnak a sikeremért. — Időnként magányos-e ' a hosszútávfutó?- Én sosem unatkozom. Ha edzek, váltogatom a terepet, mert a beton kikészíti a lábamat. Kimegyek a Halas környéki sző­0 Tabajdi József: „ ... He­tenként lefutom a száz kilomé­tert.” (Gaál Béla felvétele) lök felé, ahol nagyon jót lehet futni a homokon ... jSHS Október 2-án töltötte be 49. életévét, miért csinálja? — Ezen még nem gondolkod­tam. Csinálom, mert szeretem, talán hobbi vagy megszállottság, nem is tudom. A lényeg, hogy lekopogjam: ezért vagyok egész­séges. — banczik — RÖVIDEN • Csütörtök éjszaka betörtek a megyei sporthivatal Kecskemét, Zimay utcai székházának klubhe­lyiségébe. A betörők felfeszítették a bejárati ajtót és több értékes tárgyat vittek élj a kár végleges összegét azonban majd csak a lel­tározás befejezése után lehet meg­állapítani. 0 November 5-étől Kiskunfél­egyházán rendezik meg a baráti hadseregek ökölvívótornáját. A no­vember 11-éig tartó eseményen négy földrész tizenegy országának sportolói vesznek részt. 0 Ma délelőtt 10 órakor a kis­kunfélegyházi Petőfi-lakótelepen „Szigma Kupa” néven lakótelepi futóversenyre kerül sor, amelyen az előzetes hírek szerint több száz általános iskolás vesz részt. 0 Las Vegasban, a Hotel Mira­ge-ben rendezett nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajoki döntőt az amerikai Evander Holyfield nyerte, miután a nyolcadik percben kiütöt­te honfitársát, James „Buster” Douglast. Ezzel a 28 éves atlantai öklöző lett mindhárom hivatásos világszervezet a WBC, a WBA és az IBF bajnoka. Douglas 257 napig vallhatta magát a világ legjobb ne­hézsúlyú öklözőjének, „uralkodá­sának” a mostani összecsapás ve­tett véget. 0 New Yorkban, a sakkvilág­bajnoki döntő 6., függőben ma­radt játszmájában a címvédő szov­jet Garri Kaszparov és honfitársa, Anatolij Karpov megegyezett a döntetlenben, így azoknak a szak- embéreknek lett igazuk, akik azt jósolták: bár Kaszparov némi előnnyel rendelkezik, valószínűleg elfogadja a remit is. A 6. parti után, Kaszparov 3,5—2,5 arány­ban vezet. Ötvenéves a „Fekete gyöngyszem ” Hogy rohannak az évek, szinte alig hiszek a szememnek! Fiatalkorunk egyik bálványa, a hatvanas-hetvenes évek futballzsenije, Pelé a héten ünnepelte ötvenedik születésnapját. A közvélemény-kutatások szerint a világ tíz legismertebb személyisége között tartják nyilván a nevét, ám aki esetleg mégsem is­merné, annak most néhány mondattal sze­retném feleleveníteni „Pelé király” pályafu­tását. Trés Coracoes (Három Szív) brazíliai vá­rosban 1940. október 23-án nagy öröm köl­tözött egy alaposan megviselt kis házba. Megszületett Dodinho hivatásos futballista első fiúgyermeke, aki az Edson Arantes dó Nascimento nevet kapta. Ahogy cseperedett felfelé, egyre jobban kezelte a labdát, és ezzel igen nagy tekintélyre tett szert pajtásai köré­ben. Hamarosan becenevet is adtak neki, ami arrafelé úgyszólván kötelező is. Egy al­kalommal amikor „paledat”„vagyis mezítlá­bas focit játszottak, az utcai mérkőzések királyát a gyerekek Pelenek nevezték el. A portugál nyelvben a Pele szó ismeretlen, semmi jelentése nincs, a héberben viszont csodát jelent. A Pelé név akkor még semmi különöset sem mondott, de néhány évvel később már fogalommá vált. Még alig volt 16 éves, amikor barátok ajánlására szerződést kapott a nagyhírű FC Santosnál. Három edzés után a csapat ta­pasztalt edzője, Lula rájött, hogy igazi gyöngyszem akadt a hálójába. Tizenhét éve­sen tagja lett a brazil válogatottnak, és így elutazhatott az 1958-as svédországi világ- bajnokságra is, ahol aztán szárnyra kapta a nevét a nemzetközi sajtó. Ezután már nem volt megállás a sportkarrierjében. Trófeagyűjteménye szinte a párját ritkítja: háromszoros világbajnok, klubcsapatával, a Santossal Világ Kupát nyert, sokszoros bra­zil bajnok és kupagyőztes, az év legjobb sportolója és még sorolhatnánk tovább. A statisztikák szerint húszéves pályafutása alatt 1363 alkalommal lépett pályára és 1278 gólt lőtt, amit túlszárnyalni szinte lehetetlen­ség. Pelé rendkívül sokat tett azért, hog a foci a világ első számú játékává váljon. Hogy közben ő is milliomos lett? Viszont továbbra is Olyan szerény maradt, mint volt cipőtisztí­tó korában. így aztán már érthető, hogy az egykori labdarúgót miért választja oly sok .kisgyermek még ma is példaképének. Pelé mindig önmaga tudott maradni, vagyis ma­ga a futball... F. T. ÚJABB EB-SELEJTEZO ELŐTT A VÁLOGATOTT Mészöly: „Amit Cooper szégyen!" Mészöly Kálmán egyik szeme sír, á másik meg nevet. A labdarúgó-válogatott szövetsé­gi kapitánya még mindig boldogan idézgeti fel az olaszok elleni, remek EB-selejtezős helytállást (1:1), de ugyanakkor igencsak bő keretet adott-meg. Mert — mint mondta — korántsem tudja, hogy például a ferencvá­rosi kerettagok milyen fizikai és lelki állapot­ban jelennek majd meg a szombat este 19 órára, az MLSZ-be kiírt találkozóra. — A szerdai, Bröndby elleni UEFA Ku­pa-csatán sokkal jobban helytállhatott volna a zöld-fehér együttes — kommentált Mé­szöly Kálmán. — A gólokkal most nem fog­lalkozom, ám hogy a walesi Cooper bíró ténykedését csakis kritikával illethetem, nem vitás! Amit Cooper csinált, szégyen! Limper­ger — kiállítása előtt i® ugyan ellenfele után nyúlt, de nem érte el. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első sárga lapja után talán szerencsésebb lett volna öt valakivel „leváltani", azaz o|yan védekező pozíciót ad­ni neki, amelyben elkerülhető lett volna az újabb „ütközés” Cooperrel. De hát utólag már könnyű okos dolgokat mondani. — Ügy gondolja, hogy a zöld-fehérek eset­leg nem lesznek ideális lelkiállapotban a jövő szerdai, Ciprus elleni EB-seléjtezöt megelőző­en? — Igen, jól látja a kérdést. Kíváncsi va­gyok, szombaton mire lesznek képesek a fe­rencvárosiak Győrött. — Ha már Ciprus szóba került, róluk van-e valamiféle információja? < — Szinte semmi. A kupanap szigetországi illetékességű „mozzanatait” ugyan láttam a tévében, de abból sokra következtetni igen nehéz. — így hát tippelni is aligha mer! — De, igen, merek! Ezen a találkozón kötelező a győzelem. Én a bergeni, Norvégia elleni első selejtezőnk előtt „prognózist” ad­tam. Ez így hangzott: Norvégia és Olaszor­szág ellen legalább két pont, majd Ciprust legyőzni, és akkor veretlenül, négy ponttal várni az 1991-es folytatást. Úton va­gyunk .... — A „zivataros", olaszok elleni találkozót Ifövetően Bognár György szóvá tette, hogy ha a válogatottban megsérül egy légiós, akkor bizony tekintélyes pénzösszegtől esik el azért, mert oz erre az esetre érvényes biztosítással egyszerűen nem rendelkezik. Mi a véleménye erről? — Megértem az idegen földön játszókat, és teljes mértékben azonosulok velük. Már felvettük a kapcsolatot egy osztrák biztosító- társasággal. Remélem, hamarosan megnyug­tató hírekkel is szolgálhatunk-. Különben a következő játékosokat hívtam meg a keret­be: • , ­Kapusok: Petry, Brockhauser. Mezőnyjá­tékosok: fojönos, Garaba, Disztl L., Limper- ger, Szalma, Kozma, Bognár, Lőrincz, Kip- rich, Kovács K., Fodor, Urbányi, Aczél, Gregor, Simon, Keller, Balog, Duró, Keresz­túri, Rugovics, Pintér, Fischer. OLVASÓNK ÍRJA Fociról két oldalon! „Tisztelt Banczik Úr! Régi olvasója vagyok a Petőfi Népének, körülbelül 10-12 éve előfizetője is. Értesültem róla, hogy megdrágul az újság, s akkor arra gondoltam, lemondom. De sok barátommal olvastuk a múlt vasárnapi számban, hogy a sportoldalon milyen elképzelések vännak a FOCIVAL. Ha tényleg meg­valósulna, sok ezren nagyon boldog olvasói lennénk a Petőfi Népének. Néni kívánom megsérteni, de évek óta nagyon gyenge a sportrovat, siralmas. A fociról nagyon keveset tudósítanak. Bővebb tájékoztatást szeretnénk olvasni az NB II-ről, az NB III-ról, a megyei I., II. és III. osztályról, a serdülő-focimérkőzésekről. Ne csak a kecskeméti csapa­tokról írjanak. A sportrovatba ne a rádió, tv műsorát tegyék be. Nagyon bízunk benne, hogy a két sportoldal tele lesz focival! A pénzünkért ezt szeretnénk kapni. Nagyon keveset szeretnénk olvasni a gokartról, a tekéről, az íjászatról, a sakkról, a rögbiről, mert ez minket nem érdekel. Azt is hallottam, hogy ön a focit nem kedveli, csak az atlétikát, de reméljük, amit leirt, azt tettek követik. Legalábbis mi, olva­sók, ezt várjuk.” Tompa, 1990. október 22. Tisztelettel: (Az aláírás olvashatatlan — a szerk.) A rovatvezető megjegyzése: Képzelje csak el, Tisztelt Ol­vasó, hogy milyen fantasztikus összpontosítást, szellemi és fizikai felkészültséget igényel egy-egy gokartverseny. A „pi­lótának” minden idegszálával koncentrálnia kell, mert 100 kilométeres óránkénti sebességnél a legkisebb figyelmetlen­ség is katasztrófához vezethet. S talán az sem mellékes, hogy azok a gokartosok, akikről Ön sokallja a mi híradásunkat, csaknem saját zsebből fedezik a kiadásaikat. Nincs jogom labdarúgás iránti szeretetét vitatni, de javas­lom, próbálja ki a tekét vagy az íjászatot. Mindkettő olyan sajátos izomcsoportokat mozgat meg, hogy még más sport- ágbeliek is izomlázat kaphatnak tőle. Egykori bajnokaink a megmondhatói, hogy bizony a teke sem „kisasszonyjá­ték”, sőt, az íjászatot is évekig kell gyakorolni, hogy meg­hozza az eredményt. De a sakkról sem mondhatunk le, mert olyan fontos szerepet tölt be a szellemi képességek fejleszté­sében, a személyiségformálásban, ami mással nem pótolha­tó. A mi megyénk meg különösen büszke lehet azokra az elődökre, akik maradandót alkottak ebben a szellemi és fizikai felkészültséget is igénylő sportágban. A rögbi ugyan nem tartozik a nagy múltú megyei versenyágak közé, de térhódítását jelzi, hogy az egykori tanítvány legyőzte a mes­tert. A kecskeméti GAMF együttesének a Vienna Celtic felett aratott múlt heti győzelme a sportág nagyszerű megyei sikere. Meggyőződésem, hogy állóképességüket, a párharc­ban nyújtott teljesítményüket sok labdarúgócsapat is meg­irigyelhetné. A sportrovat minősítéséről írott véleményét tiszteletben tartjuk, s ezzel együtt is köszönjük, hogy tollat fogott. Azt viszont nem értjük, miért csak névtelenül vállalja a vélemé­nyét? Amit ígértünk, igyekszünk betartani, de ez természete­sen nem azt jelenti, hogy november 5-étől mindkét sportol­dalt labdarúgó-tudósításokkal töltjük meg. Továbbra is azt a gyakorlatot követjük, hogy a rendelkezésünkre álló lapfe­lület felét szenteljük a labdarúgásnak, míg a másik oldalon az egyéb sportágak eseményeiről tudósítunk. Ezt kívánja a korrektség, meg a sokoldalú tájékoztatás iránti kötelezettségünk is. Banczik István AUSZTRÁLIÁRA FIGYEL AZ EVEZŐSVILÁG Rekordmezőny a világbajnokságon Hétfőn rekord létszámú mezőny, 43 ország 270 hajójában, 845 sportoló indul az evezős-világbajnokságon az ausztrá­liai Lake Barringtonban. A szervezők közlése szerint Zimbabwe, Pakisztán és Indonézia sportemberei első alkalommal ülnek hajóba a földkerekség nagy eve­zősfesztiválján. Ugyanakkor azért is „történelmi” jelentőségű ez az esemény, mert az NSZK és az NDK továbbra is külön egységeket küld vízre. Noha már lenne arra mód és lehetőség, hogy egyesí­tett erőkkel küzdjenek a vb-cimekért, ezt ezúttal nem teszik meg. (A jövőben vi­szont már közös hajók csatáznak a né­met színekért.) Most utoljára lehetséges tehát harcba indulni a, nyugat- és kelet­német színekért... A riválisok, persze, ennek nem örülnek túlzottan, hiszen a két (volt) német állam sportolói igy dup­lán részesedhetnek az éremszerzés esé­lyeiből az ausztrál vizeken. — Úgy hiszem, az elkövetkező évek világversenyein a német csapat a világ legerősebbje lesz — nyilatkozta az NSZK válogatottjának sportigazgatója, Michael Müller. — Persze, az erők meg­felelő elegyítését meg kell valósítanunk, hiszen nem titok: az NSZK-ban és az NDK-ban egészen más edzésmódszere­ket alkalmaztak a múltban. Most a két­féle szemléletet közelíteni kell egymás­hoz, és ez egyáltalán nem könnyű. Peter-Michael Kolbe, az NSZK együt­tesének vezetőedzője, persze, más erőkre is számít akkor, amikor nyilatkozatában három aranyérem megszérzését Ígérte. A női egypárevezősben ugyanis szuper-, favorit az egykoron román állampolgár­ságú Titie Jordache. A magyarok néhány nap óta már a helyszínen gyakorolnak. Sarlós Katalin (Acélöntő) a női egypárevezősben, a Schneider Henrik—Magyar Imre (Cse­pel) kettős pedig á kormányos nélküli kettesben várja a rajtot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents