Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-27 / 252. szám

V&K­\6*5 t-Ü.. *4 "í ■: MA: Városi képviselő-testületek névsora Részletes rádió- és tévéműsor BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf., 252. szám Ára: 5,30 Ft 1990. október 27., szombat ........... Vi lágbank-jelentés a szegényekről ígéret van, rendszám nincs! ‘ (4. oldal) ■_______ 1 B ENZIN ÁREMELÉS MIATTI TILTAKOZÁSOK NYOMÁN Megbénult az ország A benzináremelés miatti tilta­kozó akciók péntek délre telje­sen megbénították Magyaror­szágot. Bár a határok elvileg nyitva vannak, gyakorlatilag le­hetetlen a be- és kijutás — a blokád délutánra már Ferihe­gyet is elérte. Az utak és hidak eltorlaszolása csütörtökön este a taxisok demonstrációjaként in­dult, ám péntekre tömeges tilta­kozássá szélesedett. A kialakult helyzetben akado­zik — néhol kényszerűségből le is áll — a termelés, bizonytalan a kereskedelmi ellátás. Felvá­sárlási láz vette kezdetét szinte mindenhol *£• hiszen e sorok írá­sakor, sötét este még nem vilá­gos, hogy mikor és főleg hogyan lehet végét vetni az áldatlan álla­potoknak. Az október 23. óta kórházban tartózkodó Antall József mi­niszterelnököt helyettesítő dr. Horváth Balázs belügyminiszter a kormány nevében délután is­mertetett nyilatkozatában értés­re adta: nem lát visszautat a ben­zináremelés előtti helyzethez. A fővárosi rendőrfőkapitány le­mondással fenyegetőzött arra az esetre, ha erőszakos fellépésre kapna parancsot. A szakszerve­zetek, a parlamenten belüli és kívüli ellenzéki pártok és politi­kai erők a válság kialakulásáért a kormányt tették felelőssé, és tulajdonképpen szolidaritásukat nyilvánították ki a tiltakozók­kal. Az ellenzék elsősorban az ekkora súlyú döntés előtt elvár­ható egyeztetés elmaradásáért bírálja az Antall-kabinetet, a szakmai szakszervezetek ezen túl kétségbe vonják az áremelés jogosságát, mert, mint több nyi­latkozatukban állítják, a benzin ára voltaképpen alig változott, ám a fogyasztási adója 200 szá­zalékosra nőtt (az átlagos áfa hazánkban 25%), amiből követ­kezően a kormányzat szándéka — a bírálók szerint — az, hogy ezzel az emeléssel pótolja a hi­ányzó költségvetési bevételeket. A köztársasági elnök lemond­ta vidéki útját. A parlament el­nöke az alkotmányos módsze­rek fontosságára figyelmezte­tett. A kormánynyilatkozat sze­rint az ország népe előtt egyet­len kérdés megválaszolása áll: rendet vagy káoszt akar-e. Tu­dósítóink jelentéséből az tűnik ki, az emberek szeretnének ren­det. És olcsóbb benzint — mely nem gerjeszti tovább az egyéb­ként is magas inflációt. A kor­mány nyilatkozata szerint azon­ban a döntést éppen az indokol­ta, hogy a benzinkészletek szinte csak napokra elegendőek. Esti jelentések szerint a beje­lentett áremelés felével talán megelégedtek volna a tiltako­zók, és hajlandók lettek volna a blokád feloldására — kérdés, mit szól mindehhez az esti órák­ban is ülésező Minisztertanács. Válság — van. A kormány véleménye A péntek délutáni kormány- [ ülést megelőzően Horváth Ba- [ lázs belügyminiszter nyilatko- I zatot adott a Magyar Távirati I irodának, a Magyar Rádiónak, I a Magyar Televíziónak: Honfitársaim! Nehéz pilla- I na than szólok Önökhöz, ebben I a felzaklatott helyzetben meg- 1 magyarázni, hogy a kormány K miért nem hozta előbb nyilvá- I nosságra a benzináremelést, és I miért ilyen nagyarányú az eme- I lés. A száraz tények a követke- I zők: a szovjet olajszállítások I hónapok óta akadoznak, ben- I zin augusztus óta nem érkezett I a Szovjetunióból. Az elmaradt I olajszállítmányok, valamint az | Öböl-válság következtében tör- ! tént olajárrobbanás miatt a vi- I lágpiaci árak lényegesen meg- ■ emelkedtek. A korábbi 17-18 ! dollárról a kétszeresére emelke- I dett az olaj ára. Az országnak I normál fogyasztás mellett kö- ? rülbelül 9 napi olaj- és benzin- § tartaléka Van. Ez a jelenlegi I helyzetben négy napra csök- I kent. Ha a fogyasztás növek- I szik, akkor még ennyi sem lesz, I és könnyen előállhat az a hely- I zet, hogy az ország közlekedése I megbénul, gazdasága ,összeom- I Jik. Kéfjük, értsék meg: nem függeszthetjük fel az áremelésre vonatkozó döntésünket, mert nincs elegendő tartalékunk, és ez óhatatlanul katasztrófához vezetne. Tudniuk kell azt is, hogy a szomszédos országok polgárai sokkal szigorúbb intézkedések sorozatát is elfogadták és elvi­selték. Csak türelemmel és az alkotmányos úton juthat az or­szág előre, hiszen mindannyi­unk közös erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy Magyar- ország a szabadság kivívása után a virágzó gazdaságot is megteremtse magának. Ha most egyik vagy másik foglal­kozási csoport mégoly súlyos gondjainak előtérbe helyezésé­vel az egész ország működése megbénul — és megbénulhat ha most azok a széles réte­gek is elvesztik türelmüket, amelyek eddig is vállukon visel­ték az átalakulás súlyos terheit, akkor alkotmányos rendsze­rünk, amelyet együtt teremtet­tünk, összeomolhat. Most vala­mennyien súlyos és döntő elha­tározás előtt állunk: rend vagy káosz. Kérünk mindenkit, hogy a rend mellett döntsön, mert csak együtt oldhatjuk meg kö­zös gondjainkat. BACS-KISKUN MEGYEI HELYZETKÉP MgHHtMHU I Kecskeméten, a BP-benzinkút előtti úttorlasznál, péntek délben, már tizenegyedik órája állt a forga­lom, hiszen a magántaxisok kezde­ményezte blokád csütörtök este 10 órátólgyakorlatilagmegbénítottaa nemzetközi úton a közlekedést. De nemcsak itt, hanem az or­szág szinte valamennyi városában. Bács-Kiskunban, Kiskőrös kivéte­lével, egyetlenegy városba sem le­hetett gépjárművel se ki-, se behaj­tani, semmilyen úton. A hosszú ki­lométeres sorokban torlódó autók elől azonban reggeltől már nem­csak a magánfuvarozók, de a Vo­lán-taxik es a velük szimpatizáló lakosság közül is egyre többen zár­ták el az utakat. — Ez most már nem csak a taxi­sok „bulija" — hallottuk a BP-kút előtt reggel egy hegesztőtől —, ez most már mindenkit érint. Azt hiszi, nem lesz drágább a kiflitől a gatyáig minden, ilyen benzinárak mellett? A szállítás miatt, meg az energia miatt, meg minden miatt. Ezért tá­mogatom ezeket a gyerekeket, az asszony egész éjjel hozta nekik a teát, mások meg a kiflit, meg a szendvicseket. A kényszerű várakozást elunó külföldi — főként jugoszláv és tö­rök —kamionosok azonban egyál­talán nem lelkesedtek a demonstrá­cióért. Hajnal felé a kecskeméti első torlasznál mintegy negyvenfőnyi csapatuk próbálta meg áttörni a kordont. A tettlegessegig fajuló szóváltás során állítólag fegyverek is előkerültek. Megsérülni ugyan — legalábbis a magyarok közül — nem sérült meg senki, de néhány magánfuvarozó gépkocsiját alapo­san összerugdalták. Az éjszaka so­rán először Kecskemét rendőrkapi­tánya próbált meg tárgyalni a tün­tetőkkel, majd utóbb a város pol­gármestert es a megyei rendőr­főkapitányság képviselője is ezt tet­te: mindannyian eredménytelenül. Amitől a hegesztő félt, azaz a további drágulás, még csütörtö­kön éjjel bekövetkezett. Ezt egy makói fuvaros mondta el az egyik, Kecskeméten veszteglő sorban, aki vöröshagymát szálhtott az éjjel a budapesti Bosnyák térre. Hirtelen felszöktek a piaci árak, a benzin- áremelés hírére, a nagybani pia­con. így például a hagymának és a gyökérnek 5-6-7 forinttal adták drágábban kilóját. — Fene a ... (itt meglehetősen durva szavakkal illette a kormányt egy, a taxisokhoz csatlakozott asz- szony a sokadalomban),jöjjenek le az utcára, magyarázzák meg az em­bereknek, hogyan kell megélni 6-8 ezer forintból. Meg, hogy hány liter benzinre futja most majd az én fize­tésemből, és mennyire az övékből. — Uram — csatlakozik hozzánk egy férfi. — Nekem négy gyefekem van, mindennap kocsival kell men­nem dolgozni. Es most majd az MDF kedvezményes benzint fog adni a szegényeknek? Úgy, mint a választások előtt a húst. Nesze ne­ked erős kormány, erős parlament, erős forint... A sorok között gyalogosan ha­ladva feltűnik, hogy a magyar autó viszonylag ritka — persze, hiszen ők a rádió híradásaiból értesültek a dolgokról és nem indultak el —, a külföldiek ellenben alaposan pó­ruljártak. Délben volt, aki már 10- 12 órája vesztegelt. Volt, aki aludt, mások a lelkes magyar szervezők által kínálgatott szendvicseket, te­át fogyasztották, de találkoztunk olyanokkal is, akik egy alkalmas réten focizni kezdtek. Megint má­sok a földutakon igyekeztek kike­rülni a torlaszokat, ami viszont a gazdákat idegesítette. A Magyar —Szovjet Barátság Tsz-nél például egy hatalmas Rába traktor állta el az autók útját, akik az őszi vetésen keresztül próbáltak szabadulni a csávából. A kormány nem jött elmagya­rázni semmit sem a kecskeméti asszonynak, helyette Horváth Ba­lázs belügyminiszter a rádión ke­resztül üzent a tüntetőknek, és bi­zony, délelőtt egy darabig úgy tűnt: ha kell, erőszak árán is, de helyreállítják a rendet. A Szélma­lom csárdánál rémhírek keltek szárnyra a taxisok között, így kép­viselőik 11 órakor tárgyalni indul­tak a városi rendőrkapitányhoz. Vállalták, hogy bizonyos időkö­zönként nyitnak a torlaszon, s mi­vel ezt teszik Kiskunfélegyházánál is, így, ha lassan, de mégis megin­dulhat a forgalom. Budapest felé viszont még délután sem lehetett közlekedni az M5-ösön, hiszen a városba vezető út mind a négy sáv- ján tömött sorok álltak. Legalább 1,5 kilométer hosszan. Kecskeméten érezhetően javult a levegő tisztasága tegnap. Nem volt erős a városi forgalom, a meg­különböztető jelzéseket használó járművek azonban gyakran meg­törték a viszonylagos csendet. Dél­utánig óránként érdeklődtünk dr. Pálvölgyi István közrendvédelmi osztályvezetőnél, aki a megyei rendőrkapitányságon koordinálta a rendőri munkát. Addig nem avatkoztak be —, de hogy mi tör­tént az éjszaka, azt mindannyian csak most tudjuk meg. Isten adja, hogy ne történjen semmi... Mert a taxisok a végső­kig elszántak. Arra a kérdésünkre, hogy meddig tartanak ki, az egyi­kük a BP-benzinkút felé bökött: Ameddig ott megint 37,50-ért nem kapunk benzint. BAJA — Nagyon szépen kérem, en­gedjenek át! Debrecenbe viszem a kisunokámat. így is mikor érünk oda, nagyon nagy út előtt állunk. Kíváncsian figyelem, mi a válasz az idős asszony szavaira, aki tiszte- letreméltóan nagy vállalkozásba fogott, amikor a Trabantjával ilyen messzi útra indult. A fiatal­ember leemeli a két teherautót ösz- szekötő vastag drótkötelet, mellyel tökéletesen lezárták a vámháznál a Budapestre, illetve Kecskemétre vezető főutat. — Parancsoljon, asszonyom, és szerencsés utat—hallom aj ókiván- ságot, talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy egy spanyol grand udvarias hanglejtésével. Rosszab­buljár egy makacs ember, aki kije­lenti, hogy ő nem ér rá itt ácsorogni. — Uram, magának pont annyi esélye van átjutni, mint a trójai falónak a pesti ügetőn — hangzik a szemléletes válasz, a körülállók hangos derültségétől kísérve. Ugyanez az ábra a Duna-híd előtt is. Bajára se be, se ki. — Ajaj, mikor érünk még Veszprémbe,— panaszkodnak egy különjáratú autóbusz mellett az utasok. Mint kiderül, Isztambul­ból jönnek, tegnap reggel indultak. — Ha ezt tudjuk, dehogy akarunk bundát venni! Egy csinos fiatalasszony így só­hajt fel: p-L? Nekem az egyik bazáros fel­ajánlotta, hogy lehozza értem a csillagokat. Bár hittem volna a sza­vának! — Tudod, Mari, a mondást: ké­ső bánat, eb gondolat. Hát így tréfálkoznak, évődnek a várakozók. Nem éhesek — éppen itt áll a büfé a közelben —, és nem is hiszik, hogy az útelzárás sokáig tarthat még. A Szegedi úton pillanatok alatt nyílik a teherautókból álló kapu. Mire a két tűzoltóautó szirénázva ideér, szabad előttük az út. — Vajon merre lehet a tűz? — találgatjuk, és közben figyeljük a rádió adását. Csalódás érződik az emberek morgásában, amikor el­hangzik, hogy nem született meg­egyezés a défi órákig az áremeles visszavonására. — Inkább itt maradunk vasár­nap estig, de akkor sem engedünk —jelenti ki egy idősebb gépkocsi- vezető. így az összes teherfuvarozó lehúzhatja a redőnyt. (Folytatás a 2. oldalon) 1 •Hun,

Next

/
Thumbnails
Contents