Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-25 / 250. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 25. Anarchia kinek art a csípős méreg? a fűszerpaprika-piacon Hatszáz, nyolcszáz, sőt Békés és Csongrád megyékből azt hallottam ezer forintot is elkérnek a fűszerpaprika > kilójáért az ottani maszekok. Fantasztikus ár, ilyen még nem volt a „piros arany” lassan már valódi aranyértékben kel el. Miért alakult ki ez a helyzet, hogyan történhetett meg, hogy a fűszerpaprika hazájában az úgynevezett világpiaci árnál — és a tavalyi belföldi árnál — két-ötszörte drágább ez az ételízesítő. Három sarokpontot feltétlenül említeni kell: az aszály miatti alacsony alapanyagtermést; az őrleménykészítés és -forgalmazás állami monopóliumának tavasszal történt feloldását és a külföldi keresletet (valamint egyéb lehetőségeket) kihasználó nemrég alakult exportszervezetek „áldásos” tevékenységét. A felsorolt momentumokat külön- külön is lehetne elemezni, azonban a fantasztikus magánkereskedői árakat az említettek együttes hatása hozta létre, valámint az is, hogy az üzletekben gyér a kínálat, vagy a-pultokról éppen hiányzik a fűszerpaprika. Az exportőr gazdagodni akar . Az aszály miatt nemcsak hazánk, hanem a jugoszláv, a cseh és a román — részben a bolgár is fűszerpaprika mennyisége csökkent. Ugyanakkor a legnagyobb versenytársnál a spanyoloknál jó a-termés. Az utóbbi egy-két évben alakult és export-import jogot szerzett kft.-k ebben az alapanyaghiányos hazai helyzetben a frissen szedett paprikacsövek tonnáját exportálták a környező országokba, állami asszisztálás (engedély) mellett. Elméletileg érthető: őket semmi sem érdekelte, csak a jó üzlet, viszont az, hogy emiatt a hazai feldolgozók harmadkapacitással üzemelnek, hiány keletkezik őrleményből a belföldi piacon, hidegen t ■ hagyta! Hasonló helyzet játszódott le (és tapasztal- I ható ma is), mint az abraktakarmány legális és illegális kiszállításában. Néhány tucat „exportőr- í nck” csak egy a fontos: minél több bevétele legyen I cs meggazdagodjon. Igazából nem velük van bajom, mert ők azt teszik, amit a jó haszonra törekvő kereskedőknek I kell. Sokkal inkább az állami tétlenséget kárhozta- J .tóm, azt, hogy a liberális intézkedésekkel együtt az agrárrendtartás kimunkálását és bevezetését elmu- I lasztották. Ugyanis minden országban, ahol a civi- I lizált piacgazdaság kialakult, érzékenyen reagál- I ...nak. az ilyen helyzetekre, s ha belföldi hiány van | valamiből, azonnal leállítják annak kivitelét. Sza- I badság ide vagy oda, a nemzet érdeke az első! Paprikaügyben, sajnos, máig sincs (érzékelhető) I intézkedés, s ha történne is, nagyon későn van, mert az már biztos: impörtőrleményre (valutáért, mert ugye ebből nekünk sok van, ilyenre: is dobáljuk ki) szorul az ország. Anarchia dúl a fűszerpaprika-kereskedelemben, más oldalról vizsgálva is. Megszűnt áprilistól a fűszerelőállítás és -értékesítés állami monopóliuma. A maszekok ^ kevés közöttük a hivatásos iparos, a szakember — otthonukban őrlik és „gyártják” a fűszert. Ezzel aztán piacolnak, például az idegenforgalmi útvonalakon, így Cece térségében, s az út mellett, a porban árulják nejlonzacskóban a házi őrleményt.. Hamisítási módszerek Hihetetlen, hogy milyen meggondolatlan soksók vásárló. Ugyanis az ilyen módon forgalomba hozott paprika minőségét, higiéniai viszonyait senki sem ellenőrizte! A vásárló nem tudhatja,.hogy, amikor „a maszek áru csak jó lehet” gondolkodás jegyében több száz forintot kifizet a fűszer kilójáért, az hamisitvány-e, és egészségre káros-e. Kijelenthetem, mert tapasztaltam, hogy most a hiányt a paprikamizériát kihasználva a maszek gyártók egy része — tisztelet a becsületes magánvállalkozóknak^- nem rettennek el a hamisítási módszerek alkalmazásától. Van aki liszttel „szaporítja” az árut, s akad még, aki színét „javítja” kőporral. Az árusok többségének terméke tele van porszemekkel, egérürülék — és szőrmaradványokkal, amit csak mikroszkóp alatt vehetne észre a vásárló. Arról nem is szólva: senki sem tudja, milyen körülmények között folyik a házi gyártás. Milyen fertőző betegségben szenvedő, vírust hozó bácsika, nénike csipegeti, markolássza kezével a paprikát, a fűszert. A két nagy gyárban, Kalocsán és Szegeden a dolgozóktól megkövetelik az egészségügyi bizonyítványt, naponta mikroszkóppal ellenőrzik az őrleményt, száz foknál magasabb hőmérsékletű gőzzel ölik meg a csöveken lévő vírusokat, baktériumokat, folyamatosan mikrobiológiai vizsgálatokat végeznek és az egész gyártás zárt rendszerben (levegővel nem érintkezve) történik. Nem ez jelenti a garanciát, a biztonságot? Szóval egyszerűen hihetetlen, hogy a maszekok ellenőrizetlen fűszerpaprikájukat forgalomba hozhatják. De le kell szögezni: megfelelő állami intézkedések hiánya miatt van erre lehetőségük. A házi gyártást és forgalmazást úgymond szabaddá tették, de semmiféle intézkedés nem történt annak érdekében, hogy a vásárlók garantáltan jó minőségű, nem hamisított és egészségüket nem veszélyeztető termékhez jussanak. És ez már nemcsak hiba, hanem bűnös mulasztás! Az idén, a? elherdált értékeink sorába került a fűszerpaprika. A vázolt helyzet ugyanis még a következő összefüggéseket is okozza: a maszek gyártók és kereskedők többsége nem fizet adót, ami a szakemberek szerint 400-500 millió forint költség- vetési kiesést jelent. S mivel így kiadásaik jóval kisebbek, mint az adót fizető feldolgozó vállalatoké, az alapanyagért többet tudnak adni a termelőknek, mint a hivatásosak. (Arról ne beszéljünk, hogy a munkabér és közterhei, valamint még egyebek ugyancsak nem terhelik számlájukat.) Mivel szerződéses fegyelem nincs — nem is volt — -, ezért a fűszernövény termelői a hiányhelyzetben, korábbi szerződésüket felrúgva, annak adják el az alapanyagot, aki többet fizet. A gyárak alapanyaghiánnyal küszködnek, illetve nagyon drágán jutnak olyan minőségűhöz, amiből exportképes őrleményt gyárthatnak. A tavalyi duplájáért, vagyis 25-26 forintért veszi meg kilóját a csöves paprikának például a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés Rt. Ebből képtelen gazdaságos őrleményt készíteni, ugyanis a legnagyobb külpiacon, a német kereskedőkkel a napokban kialkudott ár is csak harmada a hazainak, állami támogatással együtt 250-260 forint kilónkénti árbbvételhez jutnak az exportból. Ilyen áron a tavalyinál kevesebbet, csak mintegy ezer tonnát tud az rt. a német piacra küldeni. Leszorulunk a dobogóról Az évtized elején minőségi okok miatt, most az anarchikus belső helyzet, valamint a növekvő infláció okán szorul ki a magyar fűszerpaprika a külföldi piacokról. Ez pedig sok millió márka veszteséget jelent, sajnos, hosszú távon is, mivel helyünket elfoglalják a spanyolok, sőt a brazilok. A spanyolok külpiaci értékesítésében is változás történt, ugyanis az őrlemény tisztaságát illetően nem tudnak megfelelni az amerikai követelményeknek és nem is igen képesek árversenyre a kaliforniai gyártókkal, egyre kiszorulnak a tengerentúli piacról és eladóként jelentkeznek Európában. Ami számunkra további aggodalmat okoz, olcsóbban tudják adni a színanyagban gazdagabb, de kesernyés ízű őrleményüket, mint a kalocsaiak vagy a szegediek. A fűszerpaprikát illetően a világban eddig a nagyhatalmak közé tartoztunk, évente 6-7 ezer tonna volt a magyar export, noha ezzel a mennyiséggel nem voltunk sohasem az elsők, csujpán a második, harmadik legnagyobb exportőrök. A tétlenség miatt ezt veszíthetjük el. Itthon eddig gondtalan volt az ellátás, és az utóbbi négy-öt évben igen jó minőségű terméket elfogadható áron vásárolhatott a lakosság. Ez is a múlté? Tesz-e valamit a Földművelésügyi, a Pénzügyi, az Ipari és Kereskedelmi, valamint a Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumi, hogy a lejtőre került fűszerpaprika-vertikum — az alapanyag-termeléstől a kereskedelemig — ne zuhanjon a beláthatatlan mélységű szakadékba? Csabai István KIHALT HÁZAK ÉS „CSODAPALOTÁK” — HÁNY HÁZON VAN LAKAT? • Egy népi müemlékház a sok közül. Ezt lakják, de hozzá hasonlókon lakat is található. Dunapatajon nem egyeznek a vélemények A hivatal sok évvel ezelőtt kitalálta: meg kell tartani, sőt, növelni kell a fal-' vak „népességmegtartó képességét”. E zsargonba hajló, nyakatekert kifejezés a kétségbeesés szüleménye volt. Nevezetesen: rohamosan fogyott a legtöbb falu —I ide értve számos nagyközségnek kinevezett települést is — lélek- száma. Egyre kevesebben születtek, az idősek haltak, a fiatalok közül pedig, aki tehette, elmenekült a kulturáltabb életmódot kínáló városokba, a nagyobb egzisztencia reményében. Az említett, szerencsétlen kifejezés- • nél nagyobb baj volt, hogy — mint annyi más vonatkozásban — alaposan megkésett a hivatal-e programmal. Miből tudták volna erősíteni „képességüket”'ä szegény falvak? Hiszen akkor már egyre kevesebb pénzjutotf a „nagykalapból” lentre, még kevesebb a helyi tanácsi kasszákból. A törekvés a legtöbb helyen eredmény nélküli erőlködés maradt. Tovább fogyott g népesség, hol kisebb, hogy nagyobb mértékben. Az országos kórtünet Bács-Kiskun megyét sem kerülte nem kerülhette rf el. A fogyatkozó települések sorát említhetnénk. Mégis, maradjunk most egynél, Dunapatajnál, • mint a példák példájánál. E: jobb sorsra érdemes, nagy múltú község, hajdan virágzó mezőváros, ugyancsak megszenvedte a „szocialista” falupolitikát. Ennek „eredménye”, hogy a nem túl régen még ötezren felüli lélekszámú Patajon ma már csak négyezren élnek. E „teljesítménnyel” egyike azon településeknek, ahol a legtöbben „hiányoznak”. S erre az sem gyógyír a lokálpatrióta patajiak számára, hogy egyéb legek őrzik a falu jó hírét. (Elnézést a „falu” szóhasználatért. R. M.). így például itt tartják nyilván a legtöbb népi-műemléki rangú, paraszt-polgári lakóházat. Itt látható a legnagyobb és legértékesebb helytörténeti gyűjtemény, s a falu határában van a romantikus környezetű Szelidi-tó, az egyik legszebb hétvégi üdülőhely a megyében, melytől Pataj fellendülését is várták' annak idején. Nem így történt. Ugyanákkör szárnyra röppentett a. hír még egy patáji leget, amely ugyancsak a „népességmegtartó képességgel” kapcsolatos. Éspedig: nyolcvan-száz kihalt lakóház áll üresen, gazdátlanul, • Kettő a „csodapaloták” közül. (Tóth Sándor felvételei) eszi őket kívül az idő, belül a penész. Legutóbb e hírre ejtettük útba ismét a nagyközséget. Igaz-e ez? Hány házon van lakat Patajon? Kívülről szemlélve valóban sok itt a í csendes épület. Dehát ez nem bizonyíték, hiszen az emberek napközben nem s laknak, dolgoznak ... A községházán a szakigazgatási szervnél az illetékes, Váradi Lajosné szinte tiltakozik a 80—100 üresen álló ház hallatára. Ninc$ nyilvántartásuk .ezekről,^ mondja, de biztos/ hogy .nincs - ■jtöbb tizenötnél,rhús^á^É)j-ötyejHév- r vel ezelőtti adatról hallhattam, .akkor ff igaz lehetett, de azóta változott a helyzet, 1985 óta kelnek a kihalt házak, a négyezres lélekszám pedig stagnál. Ma is vannak vevők, folyamatosan cserélődnek a tulajdonosok, s az újak mind fiatalok. Érdeklődnek más településekről is, Most például hartai fiatal házasok akarnak letelepedni Patajon. Egyébként legutóbb szeptember 20-án volt vevőkijelölés. Ennyit tudtunk meg a községházán, s még valamit: részletesebb információért Pastyik István múzeumyezetőhöZ kell fordulnunk, ő mindent tud a településről, s bizonyára ez ügyben is a segítségünkre lesz. (A községházáról kifelé jövet, a főbejáratnál lévő táblán mindösszesen öt ház eladását hirdették. Ebből felületesen arra következtethettünk volna,’ hogy valóban túlzott a lelakatolt lakóházakról'elterjedt hír, de nem tettük.) Pastyik tanár úr kapásból ellentmondott Váradiné adat-alábecsülésé- nek. Szerinte is 70-80 az üres otthonok száma jelenleg. A tanár úrral reprezentatív „felmérést” végeztünk. Négy-öt utcát — a település kicsiny részét — jártuk végi’g és 10 házon találtunk „Eladó” táblát. Közben találkoztunk a 80 esztendős Csókás Imre bácsival:- Hány ház áll üresen? Hetven- nyoícvan biztosan — mondta határozottan: — A magamfajta öregek elhalnak, a fiatalok nem nagyon akarnak itt maradni. Ha annak idején meghagyják a földet... Ma már a£ se kellene senkinek. Fiaink nem tanulták meg a földművelést, akkor hogy kezdenének hozzá? Meg aztán miből, mivel? Sok pénz kellene az induláshoz ... Ezért van annyi üres ház is. Az öreg parasztember vélekedéséről eszembe jutott egy pataji fiatalemberrel folytatott korábbi beszélgetésem. 0 másként látja a helyzetet: „Művelnék itt a földet, ha a sajátjuk lenne. Ha a sok parlagot odaadnák, azt is megműveljék, mert értelmét.játnák. S akkor Itthon maradnának?, “‘"Kinek van igaza: idősnek/fiatalnak? Majd elválik, ha megnyílik rá a lehetőség ... Mindenesetre vitatott az üres házak száma. Dr. Mészáros László állatorvos, aki úgy ismeri Patajt, mint a tenyerét, 60-70-re tippeli a kihalt, illetve eladó házakat. Kinek higgyünk? A hivatalban adat nincs, a helybeliek legkevesebb a háromszorosára tippelnek, mint a községházán. Őszintén szólva a nagyobb szám az elfogadhatóbb, mert valószínűbb, hogy abban nincs szépítgetés. Végül is nem tudtak meg, hány kihalt házon van lakat Patajon. Húszon, negyvenen, nyolcvanon? Akárhányon, mindegy. Ebből az erősen megcsappant lélekszámból, a település levegőjéből Csókás Imre bácsi igazsága érződik: a nehéz falusi-paraszti örökséget már nehezen vagy egyáltalán nem vállalják a mai utódok. Azért azt is el kell hinni: vannak, akik jönnek, illetve maradnak. Erre utal, hogy a kihalt házak mellett sok a szép új is, köztük a sokszobás,, szuperösszkomfortos „csodapalota”. Óriási ellentét, mely azonban - ilyen-olyan mértékben — nem csak Dunapatajra jellemző. S a jövő? A majd megerősödő önkormányzatokon múlik, hogyan és mikor tudják helyrebillenteni a több évtized>,okozta falusi egyensúlyzavart. Nehéz munka lesz. Rapi Miklós Ü&tshÖs Kedvezményes FÉLSER TÉS- VÁSÁR a BÁCSHÚS RT.-nél! Október 25-étől november 30-áig munkanapokon 15 és. 18 óra között, a BACSHUS telephelyén 99,— Ft/kg-ért vásárolhat bőrös fél seítést. Az Ön által kiválasztott féltesteket kívánságra feldaraboljuk, 2950 i Ültek a megszokott asztal körül, mint annyi éven át már olyan sokszor. Még az ülési rend is ugyanolyan volt — hiába, a megszokás ■.. Új tisztségviselőt választottak az egyik zalai vállalatnál, de most már nem ám úgy, mint régen, amikor volt egy jelölt, akit kézfeltartással egyhangúan megszavaztak| Más világ van ám, kérem! Most azt mondta az igazgató, hogy demokratikus és titkos választás lesz. Meleg délelőtt volt, egy darázs tévedt be a nyitott ablakon, és idegesítően dongott el az ősz- szegyültek orra alatt. Végül az igazgató spray- jének szagát találta a legvonzóbbnak, valahogy olyan mézet ígérő illata volt, így makacsul körözni kezdett a vezér feje fölött. Ami őt szerfölött idegesítette.. Nem is csoda, hogy kissé kurtán intézte el a szavazás módjának kérdését. . > — Elv ... illetve kedves kollégák — kezdte, és csapkodott bal kézfejével a feje fölé, a darázs miatt. — Ott van a sarokban a befüggönyözött szavazófülke, úgyhogy senki nem vonhatja kétségbe a demokratikus lehetőségeket. Én az idő rövidsége miatt azt tanácsolom, hogy aki X. elv... illetve a Jóskát akarja újraválasztani — én személy szerint őt. ajánlanám —, az maradjon TITKOS VÁLASZTÁS. itt az asztalnál, a helyén. Aki viszont valaki másra gondolt, az menjen bé nyugodtan oda a szavazófülkébe, és írja fel ott egy cetlire, kit javasol. Van bent toll, cetlik, borítékok. Ha felírta, beborítékolta, bedobja ide az urnába, senki a világon nem fogja tudni, hogy kit javasolt. Az igazgató- hatalmasat csapott saját fejére ezután, és az akció sikerrel járt, mert a darázs szédülten hullott a földre a széke mellett. Ott gondosan rátaposott, és az idegesítő körülmény ezzel megszűnt. Ennek ellenére az emberek'idegesen feszengtek székeiken. Csak X. elv... illetve a Jófka . mosolygott szélesen a többiekre. — Na, kérem — mondta az igazgató —, nincs sok időnk, vár a munka. Aki mást akar, menjen csak be a szavazófülkébe, aztán intézzük elf Az elhomályosuló tekinteteket látva kiegészítette fenti mondatát: — Intézzük el ezt a szavazást! Csend volt. Most még az a darázs sem dongott a teremben. Mindenki ült, mintha odaszegezték volna. Telt az idő. Lógó fejjel ültek az emberek, a székeiken. Az igazgató várt még egy kicsit, az órájára,nézett, aztáh azt mondta: — Tudtam, hogy nem kell csalódnom itt senkiben. A szavazás tehát megtörtént, miután mindenki a helyén maradt, egyhangúlag a Jóskát választottuk! Nálunk demokratizmus van, de széthúzás az nincsen. Köszönöm, emberek!— és ezzel felállt, berekesztve az ülést. Az emberek követték az igazgató példáját, aki jobb kezét Jóska vállán nyugtatva kiment a teremből. Az emberek is kibotorkáltak, és nem néztek egymás szemébe. A terem kiürült, a szavazófülke immár feleslegessé vált ott Hsarokban. Pedig olyan szép, kék függönyei voltak. Szerintem jó hasznát vehetik még hasónló vállalatoknál, mint ez a zalai is. Könnyen mozgatható, csak oda viszik mindig, ahol demokratikus szavazást tártanak ... Bán Zsuzsa
