Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-20 / 247. szám

1990. október 21. • PETŐFI NÉPE • 5

A szülőföld szeretete

Négy amatőr festő kiállítása Baján

— A Szakszervezeti Művelődési Ház jelen kiállítása ékes bizonyítéka annak, hogy az „amatőr” szó már régen nem jelentheti, negatív értékmérőként, a dilettantizmus szinonimáját — fejtette ki Héhn Gizella, a bajai ifjúsági ház igazgatója Duba János, Katymári Antal, Kubatov István és Schweitzer János tárlatának megnyitóján.

■ Valóban, a négy — a Rudnay Kör egykori szabadiskolájában nevelkedett — festő rendelkezik azzal a mesterségbeli tudással, mely lehetővé teszi, hogy gondolat- és érzelemvilágát maradéktalanul kifejezze. A közöttük fennálló baráti viszony ellenére — mint mondják, szívesen tanulnak egymástól is —, mindegyikük önálló utakon jár, kialakította egyéni arculatát. Ami mégis közös bennük: a szülőföld, á bácskai táj szeretete.

Egyikük sem kívánja megreformálni a művészetet. Sokkal inkább a hagyományos eszközökkel megőrizni az egykori világot,, az egyre kevésbé látható falusi portákat. Igyekeznek a lényeget visszaadni, a részleteket rábízzák a nézőre. A klasszikus értelemben vett élőképpel alig találkozunk a tárlaton, de a messzi távolba vesző táj előterében álló magános fa vár valakit, aki az árnyékában megpihenjen.

Minden ecsetvonás azt bizonyítja, hogy otthon vannak ezen a vidéken: szépnek látják és szépnek, sőt gyönyörűnek ábrázolják. Meleg színek, lágy, szinte zenét sugárzó hangulatok — ezt látom, újjia meg újra- visszatérve a kiállításra.

Amelynek megtekintését minden Baján járó olvasónknak szívből ajánlom. November 30-áig tart nyitva.

Gál Zoltán

0 Duba János: A vaskúti Kis utca télen.

0 Katymári Antal: Önarckép.

0 Kobatov István: A téli Sugovica korzó.

0 Schweitzer János: Halasi tanyák.

ÚJ KÖNYVEK: Rejtő Jenő: A néma revolverek városa. (P. Howard-sorozat), 2. kiad. (Magvető, 102 Ft) — A nyelves királykisasszony. (Rege, 228 Ft) — Bánáti Nándorné—Bartha Éva—Fülei Szabó Endre: Spanyol nyelvkönyv. I. (Tan- könyvk., 297 Ft) — J. Bauer-rV. Bouska—F. Tvrz: Drágakőkalauz. (Mezőgazdasági—Natura, 290 Ft) — E. R. Burroughs: A Mars hercegnője. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 90 Ft) — Sabine Dalimann—Regina Hessky: Bausteine. Német feladatgyűjtemény. 2. kiad. (Tankönyv., 48 Ft) — Kaposi Tamásné—Laurence Leuilly: Francia nyelv alapfokon. (Tanuljunk nyelveket) 4. bőv. kiad. (Tankönyvk., 219 Ft) — Szobanövények. Szerk. Lelkes Lajos. 3. kiad. (Mezőgazd. K., 250 Ft) — Szabó István: A magyarság életrajza. (Reprint) (Akadémia K., 180 Ft) — A Budai-hegység turistatérképe. (Kartográfia V., 49 Ft) —■ Földgömb 25 cm 0 (Kartográfiá V., 560 Ft) — Kairó

térképe. (Kartográfia V., 74 Ft) — Nagy-Britan- nia, Írország autótérképe. (Kartográfia V., 50 Ft)

— A Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképe. (Kartográfia V., 49 Ft) Róma térképe (Kartográfia V., 50 Ft) — Spanyolország—Portugália autótérképe. (Kartográfia V., 50 Ft) — A Vértes turistatérképe. (Kartográfia V., 49 Ft). —- Frank Cockney: Rókacsapda. (Pannon, 105 Ft) — Walter Scott: Rob Roy. (Móra, 70 Ft) — St. Reymont Wladyslaw: A vámpír. (Móra, 82 Ft) — Antal Mária—Gergely Mihály—Heller Anna: Hogy mondjuk franciául? (Beszéljünk nyelveket) 4. kiad. (Tankönyvk., 89 Ft) — Ferdinandy Mihály: Góg és Magóg. (Vízöntő könyvek) (Holnap, 115 Ft)- Kocsány Piroska—Liksay Mária: Kinderthemen. I—II. 3. kiad. (Tankönyvk., 199 Ft) — A li- bapásztorlányka és még 11 híres mese. (Tipegő Kft.,i298 Ft) — Francine Pascal: Erőjáték. (Text Kft, 69 Ft) — Endrődi Béla: Krampusz-könyv. (Zrínyi Ny., 140 Ft).

Készül a banktörvény

Még az idén a parlament elé kerül

A hazai pénzügyi világ működési feltételeit a piac- gazdasághoz közelítő banktörvény tervezeté várhatóan novemberben kerül a parlament elé. A tervezet ismertetésére dr. Rusznák Tamást, az Állami Bankfel1 ügyelet helyettes vezetőjét kértük meg.

— A banktörvény szükségességét valószínűleg senki sem vitatja, mégis meglehetősen sokat kellett várnunk megszületésére. Mivel magyarázható ez?

— Ez a törvény nagyon szorosan összefügg számos más — az államháztartási, a számviteli, a jegybanki a befektetési társaságok működésével kapcsolatos

— törvénnyel, a devizakódex korszerűsítésével, ezért ügyelni kellett a felsorolt jogszabályok közötti összhang megteremtésére. Emellett egy ilyen horderejű törvényt sehol a világon nem tudnak száz nap alatt elkészíteni, a fejlett országokban is két-három évig dolgoznak rajta. Egy olyan gazdaságban pedig, ahol teljes szerkezeti átalakulás történik, ez a folyamat természetesen még tovább tart.

Ma száznál is több jogszabály vonatkozik a bankokra, tehát a bankrendszer ma sincs szabályozás nélkül, sőt... Ezek a rendelkezések azonban részben összehangolatlanok, részben korszerűtlenek. A kétszintű bankrendszer bevezetésekor ugyan próbáltuk modernizálni a szabályozást, de ez csak részben sikerült és a nemzetközi normákhoz képest túlságosan laza előírásokat nem sikerült kiküszöbölni.

— A készülő törvény mennyire lesz „európai”? ^^Szándékaink szerint tükrözni fogja a piacgazdaság elveit, viszonyait. Szükség lesz azonban egy sor átmeneti szabályra, ezek megalkotása pedig igen bonyolult feladat.

— Milyen ellentmondásokat fog feloldani az új törvény?

— Ma a bankok jól láthatóan arra törekszenek, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt általános felhatalmazású — vagy ahogy nálunk hívják: kereskedelmi- bankká váljanak. Eközben egy sor szolgáltatás egyszerűen hiányzik a palettájukról. A Bankfelügyelet megítélése szerint közvetett módon arra kell ösztönözni a bankokat, hogy létrejöjjenek olyan hitelintézetek, amelyek ezeket a speciális bankszolgáltatásokat nyújtják. Egy bank pedig csak akkor váljon univerzálissá, ha ehhez rendelkezésére áll a megfelelő tőke és szakmai háttér.

— Hogyan illeszkednek ebbe a képbe a befektetési bankok?

— Mi nagyon szeretnénk, ha ez a banktípus is kialakulna. Ez persze nem a mi óhajunktól, hanem a pénz- és tőkepiac állapotától függ. Ma a gazdasági "kockázat, az információhiány, a gyákorlatlanság, és nem utolsósorban a hitelfelvevők igényei miatt a bankok a rövid távú üzleteket részesítik előnyben, hiszen ezek kockázata lényegesen kisebb, mint a hosszú lejáratú fejlesztési hiteleké.

— Meg lehet azt jósolni,, hogy például egy év múlva milyen lesz a magyar bankrendszer szerkezete?

— Erre én nem vállalkozom. Az viszont bizonyos, hogy a törvény adta lehetőségek mellett a jövőt nagymértékben befolyásolja a kormány döntése a nagy kereskedelmi bankok (a kétszintű bankrendszer megteremtésekor) öröklött hitelállományának sorsáról. Mielőbb állást kell foglalnia a kormánynak a kétes és behajthatatlan követelésekkel kapcsolatban is, mert véleményünk szerint a kérdés megoldása elengedhetetlen a bankok működőképességéhez.

— Manapság gyakran esik szó bankjaink részleges külföldi tulajdonba kerüléséről. Egyes vélemények szerint ez kívánatos, hiszen ezáltal fejlettebb banktechnikához juthatnánk, mások úgy vélik, nagyon óvatosnak kell lennünk. Az a törvény miként foglal majd állást ebben a kérdésben?

Megítélésünk szerint továbbra is fenn kellene tartani a jelenlegi rendszert, amely szerint a Minisztertanács hatásköre a vegyesbank létesítéséhez szükséges engedély megadása, illetve megtagadása. Minderre azért lenne a jövőben szükség, mert a magyar bank- rendszer még fejlődésének elején tart. Hasonló szituációban a piacgazdaságokban is igyekeznek védeni a hazai bankrendszert. Vüágossá kell tenni mindenki számára, hogy milyen előnyökkel jár a külföldi tulajdonos megjelenése, de a veszélyekre is fel kell hívni a figyelmet. Olyan engedélyezési politikát célszerű folytatni, amellyel az előnyöket eléijük, a veszélyeket pedig minimalizáljuk.

— Végezetül arra kérem, fogalmazza meg a banktörvény rendeltetését a magyar gazdaságban.

— A bankrendszer viszonylagos stabilitása nélkülözhetetlen a gazdaság normális működéséhez. Egyrészt a betéteseknek biztonságban kell érezniük a pénzüket ahhoz, hogy a megtakarítások növekedjenek, másrészt a pénzforgalom zavartalan működése, a szükséges hitelek biztosítása a feltétele az egész gazdaság biztonságérzetének. Szándékaink szerint az új törvény ezt segít megteremteni.

1. K.

FILMJEGYZET

Jó estét, Wallenberg úr!

Manapság, amikor a néző Ieg- alantasabb ösztöneire építik stratégiáikat a legkitűnőbb moziiparosok, kellemes kivételnek számít, ha valaki a jóérzésünket, a morális érzékünket igyekszik célba venni. Ezt teszi az új svéd—magyar film nálunk ismeretlen rendezője: Kjell Grede. Nagy kár, hogy jóval kisebb hatékonysággal képes megvalósítani praktikáit és fegyvereit.

Pedig egyik nagyágyúja nem más, mint a Magyarországon különösképpen élő Wallenberg- mítosz. Köztudomású, hogy az elmúlt években a részleteket illetően új és régi dokumentumok „vitáztak”, elsősorban a sajtó hasábjain egymással. A magyar közvélemény hivatalosan 1987 tavaszán a Magyar Hírlapból, Bokor Pál írásából értesülhetett arról, hogy az utolsó hivatalos állásfoglalás Wallen- bergről nem Visinszkijé volt. A svédek kérésére a szovjet kormány megvizsgálta a diplomata személyére vonatkozó adatokat, átnézette az archívumokat. Az illetékes szovjet hatóságok oldalról oldalra átvizsgálták bizonyos börtönök őrszolgálatának teljes irattári anyagát. Mindezek eredményeként a Lubjanka-börtön okmányai közt találtak egy iratot, amelyről feltételezhették, hogy Wallenbergre vonatkozik. A kézírásos jelentést Abakumovnak, a volt állambiztonsági miniszternek címezték- „Jelentem, hogy az Ön által jól ismert Wallenberg nevű fogoly ma éjjel cellájában váratlanul elhunyt, feltehetően szívroham következtében. Az Öntől kapott instrukció értelmében, mely szerint személyesen kell gondját viselnem Wallenbergnek, jóváhagyást kérek a boncolás elvégzéséhez a halál okának megállapítása végett." Egyéb okmányok vagy tanútól származó információk híján, végül is annak idején Gromiko őszinte sajnálatát és együttérzését fejezte ki a svéd kormánynak és Wallenberg családjának. 1968-ban újabb vizsgálatot indítottak, mért sokasodtak az újabb tanúk, akik - állítólag — a hivatalosan megadottnál későbbi időpontokban látták, hallották Wallenberget más börtönökben, lágerekben. Lábra

kapott a hír, hogy a nevezetes svéd még él. A legenda (Oleg Gorgyi- jevszkij, a KGB volt londoni „rezidens” kémfőnöke által felröppentett) legfrissebb fejezete szerint a magyar zsidók tízezreinek meg- mentője 1947 óta mégiscsak halott.

Szóval, e komplikált és kegyetlen ügynek a kicsiny töredéke is bőven elég lehetne ahhoz, hogy egy nagyon izgalmas Sztori keretében egy megrendítő emberi dráma bontakozzék ki a filmvásznon is.' A sokarcú, izgalmas személyiségű diplomata alakja — sorsával az ismeretlenbe, a mítoszok ködébe lépve — szinte provokálja, hogy hősként állhasson elénk. Erre azonban a svéd—magyar filmben nem kap esélyt. A rendezőn kívül ellene dolgozik a maga őrült szélsőségeivel a történelmi háttér is. A második világháborús, emberek tízezreinek halálától „mozgalmas” Budapest nem kiemeli, hanem jelentéktelenre zsugorítja a neves személyiség figuráját. Kár, hogy Wallenberg mítoszához végül is nem sikerült fölérnie a filmnek.

K. J.

m