Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-03 / 232. szám

Göncz Árpád Kecskeméten A Kecskeméti Egyetemalapítók Egyesületének tevékenysége új szakaszába lép 1990. október 4-én, csütörtökön, amikor a Közép­európai Egyetem Alapítványa megkezdi működését. A rangos személyiségekből álló kuratórium felkért tagjai sajtótájékoztatót tartanak 10 órától e hallatlanul fontos szellemi vállalkozásról. A sajtótájékoztatón részt vesznek: Göncz Árpád író, Csoóri Sán­dor költő, Mécs Imre mérnök és az alapítók. Majd ezt követően az Egyetem Alapítók Egyesületének tagjai 10.45-től kötetlen szer­vezésű találkozón vitatják meg az alapítás során felvetődött prob­lémákat a neves vendégekkel. ígéretes fordulat a telefongyár kiskőrösi egységénél Szeptember 8-ai lapszámunkban a Mindenki mehet, amerre lát? című cikkben tudósítottunk arról a viharos munkásgyűlésről, amelyet a tele­fongyár kiskőrösi egységében tartottak. A találko­zó témája a gyáregység jövője, illetve úgy is fogal­mazhatnám, kilátástalansága volt. Ugyanis maga a telefongyár tönkrement. A fővárosi központú cégvezetés pedig úgy határozott, el kell adni a „falut”. Ám a jelentkező vevő kijelentette — tol­mácsolta a vezérigazgató a név nélküli mágnás szándékát —: a háromszáz dolgozóra nem tart igényt. Ettől kezdve az érintettek szervezked­tek... (A helyi vezetők meg szabadságra mentek.) Bizalmatlansági indítvány az igazgató és a fő­mérnök ellen — A telefongyáriak nem adják harc nélkül — így írtunk a szeptember 18-án megrende­zett, második munkásgyűlésről, ahol sem a helyi, sem a központi vezérkar nem volt jelen. Ám ez a tény nem akadályozta meg őket abban, hogy a szakszervezet javaslatára dolgozói képviselői taná­csot hoztak létre. Célként fogalmazták meg: az átmeneti időszakban minden erejükkel a gyáregy­ség fennmaradásáért dolgoznak még akkor is, ha arra a jelenlegi helyzetben alig van esély. Ám útke­resésük nem volt hiábavaló. Hétfőn a harmadik munkásgyűlésre is sor került (a; helyi vezetés a meghívás ellenére is távolmaradt). Úgy tűnik, a telefongyárban közelednek az ön­állósodás felé. Igaz, a háromszázas dolgozói lét­szám mára már hatvannal kevesebb, de összetartá­suk nem fogyatkozik. így valósulhatott meg, hogy a törzsgyár gazdasági vezetésének beleegyezésével (!) létrehozták a Fémlux nevű egyesületet. A tíz­tagú csoport az eddigi vezetés helyett irányítja a kiskőrösi telephelyet. Céljuk egyelőre annyi, hogy a gyár részbeni bérbevételén megegyezzenek a törzsgyárral. A távolabbi elképzelések között sze­repel, hogy a gyárat részben vagy egészében meg­vegyék. Az új „vezetés” létrehozását egyébként az tette szükségessé, hogy a szakszervezet az eddigi­eknél már nagyobb jelentőségű gazdasági tevé­kenységre nem vállalkozhatott. Természetesen az érdekvédelmet ezután is messzemenően szem előtt tartják, de emellett nagyon fontos a gazdasági te­vékenység továbbfejlesztése. Ehhez azonban szük­séges olyan kooperációs partnerek felkutatása, akik általános gépipari vagy finommechanikai te­rületen társulnának. Az egyesületet a napokban a cégbíróságon is bejegyzik, s fogadhatják az érdeklődők jelentkezé­sét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kiskő­rösiek a „kopogtatásra” várnak, hiszen úgy tűnik, qiáris ígéretes fordulathoz érkeztek. P.S. HHMH Történelmi mérföldkő Kedden délelőtt az NSZK-ból a franciaországi Strasbourgba, az Európa Tanács székhelyére érkezett Antall József miniszterelnök, hogy beszédet mondjon a Tanács parlamenti közgyűlésének ülésén Magyarországnak a közeljövőben esedékes tagfelvételéről. A Ta­nács különböző intézményei jelentésükben, amelyet a parlamenti közgyűlés, illetve a minisztertanács elé terjesztettek, javasolják, hogy Magyarországot — elsőnek a közép- és kelet-európai államok közül — vegyék fel a testület tagjainak sorába. Erről várhatóan a miniszteri tanács hoz végleges döntést november eleién, Olaszor­szágban esedékes ülésén. Antalit a repülőtéren Anders Björck, az Európa Tanács parla­menti közgyűlésének elnöke és más személyiségek fogadták. A Tanács épületénél Pier Guardigli nagykö­vet, az állandó miniszteri képvise­lők tanácsának elnöke, Catherine Lalumiére asszony, az Európa Ta­nács főtitkára köszöntette. A mi­niszterelnök beírta nevét a Tanács aranykönyvébe. Délelőtt megbe­szélést folytatott Björckkel, Lalu- miére-rel, majd felszólalt á parla­menti közgyűlés ülésén. Antall József beszéde bevezető részében hangsúlyozta, hogy az Európa Tanácsba való felvétel Magyarország, sőt az egész kelet- közép-európai térség számára po­litikai, történelmi mérföldkő az Európába visszavezető úton. — Európa negyven évig tartó mesterséges megosztottsága után Magyarország előtt megnyílt a le­hetőség, hogy újra integrálódjék Európa politikai, gazdasági, kultu­rális életébe, érték- és eszmerend­szerébe, amelynek ezeréves törté­nelme során szerves része volt. — Az európai újraintegrálódás útját egyrészt a békés átmenetként jellemzett folyamat, másrészt a magyar külpolitika aktív lépései teremtették meg. A másfél évvel ezelőtt, az akkori ellenzék nyomá­sára megkezdődött nemzeti kerék­asztal-tárgyalások célja egy totali­tárius rendszer békés úton való fel­számolása, a többpártrendszerű parlamentarizmus megteremtése volt. Politikai síkon e folyamat le­zárását jelentik a kétfordulós hely- hatósági választások, amelyek he­lyi szinten is megteremtik a de­mokratikus kormányzás feltételeit ':Á- mondta Antall József. : Magyar megítélés szerint az Európa Tanács kiemelkedő szere­pet játszhat a kisebbségvédelem te­rületén. Határainkon kívül ötmil­lió, ebből közvetlen szomszédsá­gunkban három és fél millió ma­gyar él, akiknek sorsáért ugyanúgy felelősek vagyunk, miként a ná­lunk élő kisebbségekért. — Az Európa Tanács tagsága Magyarország számára azért is fontos, mert ezáltal jobban felké­szülhetünk az Európai Közösség 1992-ben megvalósuló egységes belső piaca által támasztott köve­telményekre. A magyar kormány célja a társulási megállapodás mi­előbbi elérése, de még a társulási megállapodás megkötését megelő­zően be kíván kapcsolódni az eu­rópai politikai együttműködés rendszerébe, hogy bizonyítsa kül­politikánk összhangját az európai törekvésekkel. E célkitűzés jegyé­ben csatlakoztunk elsőként a volt szocialista országok közül az Irak elleni BT-szankciókhoz. Antall végezetül azt kértea köz­gyűléstől, hogy támogassa a ma­gyar kormány felvételi kérelmét, amely egyértelmű kifejeződése len­ne annak, hogy Magyarország újra elfoglalja helyét a kontinens sza­bad nemzeteinek sorában. 227 BETÖRÉS 90 NAP ALATT Lakat alatt a bajai banda SZOVJET OLAJ: JÖN, DE KEVESEBB A Szovjetunió az olajcsap többszöri elzárása ellenére végül is leszállította szeptemberben az ígért 296 ezer tonna kőolajat. Ezt Solti Károlyné, az OKGT osztályvezetője közölte az MTI kérdé­sére. Megjegyezte azonban, hogy a szovjet félnek az eredeti szerződés értel­mében 528 ezer tonna nyersanyagot kellett volna szállítania az elmúlt hó­napban. Októberben pedig 412 tonna lenne esedékes, de nemrég értesítés jött, hogy csak 315 ezer tonna .kőolaj érke­zik ebben a hónapban a Barátság-veze­téken. Szeptember végéig 3,869 millió ton­na szovjet kőolaj jött az országba, min­tegy 550 ezer tonnával kevesebb a ter­vezettnél. Az idén pedig összesen min­tegy 5 millió tonna szovjet kőolajra lehet számítani a szerződésben megál­lapított 6,48 millió tonna helyett. A szovjet szállítások csökkenése mi­att összesen közel 900 ezer tonna kő­olajat kellett kemény valutáért vásárol­ni, ami mintegy 240 millió dolláros rendkívüli kiadást jelent a gazdaság­nak. (MTI) Falbontással akart szökni Eljátszottam a gondolattal: va­jon mi lett volna, ha a szorgos tár­saság hozzájut egy portya során O. Nagy Gábor híres könyvéhez, a Magyar szólások és közmondások gyűjteményéhez. És ha már a kezé­be került, az egyik törzstag éppen a 382. oldalon fel is üti a könyvet. Ott ugyanis ez olvasható: Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Ez azonban — már ami az olvasást illeti —, alig valószínű. A tíztagú betörőbanda, ha már pa- pírnemű került a zsákmányba, in­kább személyi igazolványt, forgal­mi engedélyt vagy jogosítványt ré­szesített előnyben. De szemelgessünk egy kissé a vaskos nyomozati anyagban, mely a három hónapos „szorgalmi idő­ben” — a további munkálkodást a rendőrség félbeszakította —, ösz- szesen 227 bűncselekményt tartal­maz. Kezdődött pedig az idén, január 8-án éjszaka. Ekkor A. J. fiatalko­rú és Túrái Zoltán (mindketten ba­jai lakosok) feltörték az Engels ut­ca 11. számú ház előtt álló 126-os Polski Fiatot, melyből reggelre hi­ányzott egy rádiósmagnó, öt ka­zetta, egy zsebszámológép és egy kvarcóra. A 7160 forintos kárból a nyomozás során nem térült meg semmi. Egy nap pihenés után a nevezet­tek az Alföldi utcai leánykollégi­umnál törtek fel egy Ladát. Ma­radtak az előbbi bevált módszer­nél, a pillangóablakot feszítették fel. Egy sporttáskában 5490 forint­nyi érték volt, amiből nem térült meg semmi. Nyitva felejtette január 17-én egy bajai magánkereskedő a Rud- nai Gyula utcában leállított 650-es Polski gépkocsiját. Horváth Atti- láné (Baja, Jelky András u. 38.) könnyű prédához jutott, a káro­sult személyi igazolványához, ve­zetői engedélyéhez, útleveléhez, az autó forgalmi engedélyéhez, to­vábbá a kereskedői bélyegzőjéhez. Néhány nap múlva a Szekér ut­cában lelt egy nyitott Ladát a már szerepelt A. J., Túrái Zoltán és a hozzájuk csatlakozott Horváth Attila (Baja, Hámán Kató u. 73.), illetve a fiatalkorú V. S. A kocsit elvitték, majd néhány betörés után a Duna-töltésen hagyták, miután1 megrongálták. A tulajdonosnak szerencséje volt: 7070 forintos ká­rából 80 forint megtérült. Még ugyanezen az éjszakán, az előbbi négy fiatalember rövidre zárta egy bajai lakos Ladájának önindítóját. Ä kocsit eltulajdonít­va további bűncselekményekhez használták fel, majd Horváth Atti­la néhány napi autókázás után Kecskeméten elhagyta. Addigra azonban hiányzott belőle néhány műszaki felszerelés, így a rádió­magnó a hangfalakkal. A kár 18 769 forint, szintén megtérült 80 forint. Nem sikerült a kis társaság­nak bejutni a bajai áfész sükösdi ABC-boltjába. így az ablakbetö­réssel keletkezett kár 3500 forint mindössze, melyből nem térült meg semmi. | \ Több sikerrel jártak másnap éj­szaka, amikor a bácsbokodi áfész (Folytatás a 2. oldalon) i Miért mentek a falvakban többen, a városokban kevesebben szavazni, miért kapott bizalmat több egykori tanácselnök függetlenként a kisebb telepü­léseken, mint ahányon a pártok pártfogoltjai közül polgármesterek lettek, miért, miért, miért?— izgal­mas kérdések, seregestül keresik a válaszokat poli­tológusok és mezei politikusok, nemkülönben áz egyszerű, józan állampolgárok. Utóbbiak körében hallottam a véleményt: „Mifalusiak, azért mentünk el nagyobb számban, mert mi szóra hajlóbb polgá­rok vagyunk, mint a városiak. Ok nálunk öntudato- sabbak, bátrabbak voltak mindig a felsőbbséggel szemben.” Nos, ami a részvételi arányokat illeti, én ezt a magyarázatot tartom legkézenfekvőbbnek. Ha szavazni kell — a boríték a községházáról, a hata­lomtól érkezik az parancs és nem jog, lehetőség még nagyon-nagyon sok ember számára. Faluhelyen legalábbis. Szintén nem a politika csinálói, hanem elszenve­dői körében hallottam a közömbösségről szóló ama okfejtést, miszerint a lanyhább kampány oka az volt, hogy a korábban oly aktív, immár honatyává, honanyává lett helyi politizálók céljukat, azaz a bársonyszéket elérvén, az újabb csatározásokban nem túl szorgosan forgatták kardjukat. Ebben is lehet valami... Arra viszont konkrét példa is akadt, hogy az egy csapatban indulók a célegyenesbe érve egymást is gáncsolva igyekeztek elsőként szakítani a szalagot... Sok-sok oka van annak, hogy a helyhatósági választások az ismert eredménnyel zajlottak le. A parlamenti választásokat megelőzően csakugyan hangosabb volt a pártok öndicsőitő, múltat „elem­ző", azaz szapulo propagandája, a sztalinistázás- ban igyekeztek egymást túlharsogni. Egyfolytában tüzeltek távolabbi és közelebbi célpontokra. Ez. utóbbiak kik lehettek volna mások, mint a\ tanács­elnökök és a párttitkárok. Az ördög ezekhez képest maga az ártatlanság az akkori kampányban. Azóta eltelt pár hónap, és az állampolgárok a mindenkit egybemosó propaganda halkul tóval kez­dik differenciáltabban látni a múltat, annak képvi­selőit. Úgy tűnik, eltűnődtek rajta, mennyire csúf ] is az az ördög. A két kezük munkájából élő embereket nem túl- | ságosan érdekli, hogy mely pártok vezérei ülnek a parlamentben, az önkormányzatban, ha nekik van I munkájuk, eleget tudnak keresni a családra. A ki- I sebb-nagyobti csoportokban játszható politikai tár­sasjátékok hidegen hagyják őket. Az is közömbös volt számukra, hogy a Kádár-korszakban mennyire vonták be őket a döntésekbe. Ők dolgozni akartak, s egy kicsivel jobban élni eleiknél. S az új utcák, az európai mércével mérve is elfogadható családi házak százai, ezrei a nehezen cáfolható tanúi, hogy — bár nagy áron, de — kaptak erre lehetőséget ők, a j kétkeziek is. Tehát számukra volt a múltban jó is. Mindezek fölemlegetése korántsem jelenti azt, hogy én a grószkárolyi nézetet vallanám, mely sze­rint a magyar nép számára a szocializmus az igazi út. Kösz. Ótt már jártunk. De ez nem ok arra, hogy ne legyünk, legyenek a pártok józanabbak. Mert ha az ördögöt az ördögnél is csúfabbnak festik, a kép szemlélője, legyen még oly jámbor ember is, előbb- utóbb kételkedni fog annak hitelességében. Valami ilyesmi történhetett ezúttal az ex-tanácselnökök, J illetve újdonsült polgármesterek esetében. Látva, mily mohón osztozkodnak, marakodnak egyes favo­rit pártok helyi képviselői már előre a hatalmi pozí­ciókon, a választók jobbnak látták a már ismert régiekre adni a szavazatukat, az ismeretlen új embe­rek helyett. Azazhogy az utóbbiakat is ismerik, hi­szen a községekben minden lakos élete nyitott könyv a többiek előtt. Sokan ismerik a mesét: az uraságot meztelenre vetköztetik a rablók, s az erdőben egy fához kötő- zik. Szolgája nem tudja eloldozni, mindössze annyit tehet érte, hogy kalapjával megpróbálja elhajtani róla a vérét szívó szúnyoghadat. Egy idő után meg­szólal az úr : hagyd okét fiam, mert ha elhajtod a jóllakottakat, éhesek jönnek a helyükbe, és azok még mohóbbak. — Nekem vasárnap mondta el egy választópolgár, a szavazóhelyről távozva. Arra a kérdésemre, hogy kire voksolt. A. Tóth Sándor VÁLLALKOZÓ VÁLLALATOK, Ki Amerikában járt, üzleti lehetőséget hozott Beszélgetés dr. Szabó Erika képviselővel A Parlament Önkormányzati Bizottsága, amelynek dr. Szabó Erika, az SZDSZ megyei listás képviselője is tagja, nemrégiben ér­kezett haza franciaországi tanul- mányútjáról. Előtte a bizottságnak egy ötfős delegációja egy hónapos amerikai tanulmányúton is volt, amelynek beszélgető partnerem is szerencsés részesé lehetett. Túl az élményeken, a szerzett benyomá­sokon, segítő szándékú ajánlato­kat is hozott tarsolyában. — Nagy az érdeklődés, a segítő­készség irántunk, s főként a kint élő magyar üzletemberek készek a tőke behozására, vegyes vállalatok alapítására is. — Miért inkább csak a magyar származásúak? —Tudja, akik próbálkoztak, te­le vannak panasszal, sokan fel is adták. A bürokrácia, az infra­strukturális háttér hiánya elretten­ti az amerikaiakat. Ők el sem tud­ják képzelni az üzletbonyolítást te­lefon, telefax nélkül. Aki innen származik, nem adja fel olyan ha- . mar. Tudják, mire számíthatnak —A programjukba eleve beiktat- ’ ták az üzletemberekkel való talál­kozókat? (Folytatás a 2. oldalon) BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf., 232. szám , Ára: 4,30 Ft 1990. október 3., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents