Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-18 / 245. szám

1990. október 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Az önkormányzat Kanadában másképp csinálják független képviselőkből áll • Lichter László édesapjával, Lichter Ferenc izraelita hitközségi elnökkel. Szülei meglátogatására — édesapja a ba­jai izraelita hitközség elnöke —, néhány hetet Magyarországon töltött Lichter Lász­ló 58 éves nyugalmazott iskolaigazgató, a kanadai Halifax vármegye képviselő-testü­letének elnöké. Megragadtam az alkalmat, hogy a magyar névnek megbecsülést szer­zett honfitársunkkal beszélgessek, min­denekelőtt az ottani választási rendszer­ről. v — Mielőtt eszmecserénk tulajdonképpeni té­májára térnénk, mondja el, miért és hogyan ke­rült olyan távolra hazájától? — Kérdésére röviden válaszolhatok. Az ak­kori körülmények lehetetlenné tették, hogy itt­hon maradjak. Apámat, aki megszenvedte a munkaszolgálat poklát, börtönbe zárták. En­gem, aki Bácsbokodon voltam tanító, becste­lenségre akartak kényszerítem: kémkedjek Ausztriában élő rokonaink révén. Feleségemet kitették aZ állásából, mivel a rendszer ellenségé­nek tekintettek bennünket, engem pedig mód­szeresen üldöztek, mivel nem álltam kötélnek. Kétszer kíséreltük meg a menekülést. Először 1955-ben, de nem sikerült. Tizenegyen indul­tunk, közülünk többen megsebesültek, nagybá­tyám pedig, aki a határzárnál aknára lépett, belehalt a robbanás okozta sebeibe. Másod­szor, ez már 1956-ban történt, kijutottunk. — Bemutatná néhány szóval Kanadát! — Szívesen. Annál is inkább, mert úgy ta­pasztaltam, az itthoniak csak nagyon kevéssé ismerik ezt a Magyarországnál százszor na­gyobb területű — nem tévedés! —, majdnem Európa nagyságú országot. Én a tíz tartomány egyikében, a keleti parton, Új-Skóciában élek. E tartomány területe körülbelül kétharmada Magyarországénak. Mind mindenütt Kanadá­ban, mélynek lakossága valamivel kevesebb, mint 26 millió, sűrűn és ritkán lakott területek váltakoznak itt is. Új-Skócia fővárosa Halifax, e rrtegyében választottak képviselő-testületi el­nökké. — Milyen a képviselő-testületi választási rendszer?''' — Az angliai szisztémát vették át, ami tulaj­donképpen hasonlít az ittenihez. Azzal a kü­lönbséggel,, hogy nincs két.fpfdnló, hanem az első szavazáskor legtöbb voksot kapott jelölt kerül be a helyi önkormányzatba. A részvétel egyébként általában 30-40 százalék körül van. Megjegyzem, én kiugróan magas részvételi aránnyal, 65 százalékkal jutottam be 12 évvel ezelőtt. Itt a pártoknak semmiféle szerepe nincs, a jelölt magánügye, hogy szimpatizál-e vagy tagja-e valamelyiknek. A pártharcok így a helyi kormányzati munkából ki vannak re- kesztvejterük a parlament marad. — Hogyan került be először a testületbe?- Amikor 57-ben Kanadába érkeztünk, megfogadtam, hogy politikával a legkevésbé sem foglalkozom. Egészén véletlenül — ez 1978-ban történt |J1 elmentem egy'gyűlésre, ahol a helyi kormányzat megkisérelte az emberi jogokat sárba taposni. Felszólaltam, és.nagyon erősen kifejtettem, hogyan kell eljárni egy de­mokratikus országban. Olyan tervezet elfogad­tatásáról volt szó, mely bizonyos megyei jogo­kat elvont volna, elsősorban a földterülettel való rendelkezéssel kapcsolatban. Ezt követően felkértek, hogy induljak a képviselő-választá­son. Csak az utolsó napon határoztam, talán éppen azért, mert ellenfelem felhívott, hogy megmagyarázza, a legcsekélyebb esélyem sincs. Szoros eredménnyel, de győztem, s mivel igye­keztem minél lelkiismeretesebben szolgálni vá­lasztóim érdekeit, a-következő alkalommal. 9-6 százalékos szavazataránnyal maradhattam. Utána már nem is indult ellenem senki, egye­dülijelölt maradtam. Három évvel e’zelőtt pedig a megyei képviselő-testület elnökévé választott.-— Még egyszer visszatérnék a pártok szerepé­re. — A községi, városi és megyei önkormányza­tokban levő képviselőknek legfeljebb csak ma­gánjellegű kapcsolatuk lehet politikai pártok­kal. Minden jelölt függetlenként indul a válasz­tásokon, tehát párt nem támogathat senkit. A nép egyébként nem is szavazna ilyen jelöltek­re, hiszen nagyon sokszor kell harcba szállnunk olyan ügyekért, melyeket a kormányzó párt támogatásával vagy egyetértésével lehet csak megvalósítani. A tartományi, illetve az orszá­gos képviselő-választás más évre esik, mint az önkormányzati, ezért a kormányzó párt válto­zása miatt az önkormányzatok lehetetlen hely­zetbe kerülnének, például most Új-Skóciában konzervatív kormány van, melynek működésé­vel a többség nagyon elégedetlen. A következő választáson tehát valószínű, hogy a liberálisok győznek. Ez azonban nem akadályozza majd a tovább funkcionáló önkormányzatok eddigi megállapodásainak végrehajtását. — Tudna-e tanácsot adni a mi választási rend­szerünkkel kapcsolatban: hogyan lehetne jobbí­tani? — bizonyára nem is volna illő ilyen rövid itt-tartózkodás után. Szóba került, hogy Kana­da bizonyos segítséget nyújt gazdasági és kultu­rális téren Magyarországnak. Ha ez az egyez­mény létrejön, én is örömmel közreműködöm a megvalósításában. Talán egyet mégis megem­lítenék: az állampolgárok szavazatukkal embe­rijogaikat érvényesítik, és részt vállalnak a jövő formálásából. Kár, hogy erről az elmúlt alka­lommal olyan sokan lemondtak. Gál Zoltán GÉPPISZTOLY — BÖRTÖN — AKASZTÓFA (7.) TRAGIKUS HŐSKÖLTEMÉNY Emberek az embertelenségben El kellene bujdosni az olyan országból, ahol a sorozatomban említett szörnyűségek megtörténhetnek, ha nem enyhítik néhányan emberiességükkel az áldozatok szenvedéseit. Letagadtatta magát a miniszter Voltak, akik szóba mertek állni az elhurcoltak szinte kiközösített családtagjaival. Órákig javította lelki egyensúlyukat, ha nem ment át az út másik oldalára a távoli ismerős, tüntetőén köszönt valaki. Egy apró gesztus megújította az életkedvét egy olyan világban, „amikor testvér testvért, apát fiú elad”. Dr. Gorzónét, dr. Holozsnyay- nét, dr. Nagynét például egyaránt elszomorította dr. Molnár Erik igazságügy-miniszter gyávasága. A volt kecskeméti ügyvédtől leg­alább vigasztaló szavakat vártak. Csak dr. Nagynénak sikerült be­jutnia hozzá, a többiek előtt leta­gadtatta magát. Benczúr utcai gyönyörű lakásán kereste a politi­kust. A fiatalasszony korábban hallgatag, óvatos, ám korrekt, okos embernek ismerte széktói ta­lálkozásaikon a vizet és a napfényt hozzá hasonlóan imádó férfit. Éve­kig versenyeztek: ki megy gyak­rabban kedvelt uszodájukba. A fővárosi luxuslakásban afig-alig titkolta a miniszter: semmit sem tesz a letartóztatott érdekében. Türelmet ajánlott. A sietség életet, többletéveket jelenthet. Természe­tesen a börtönben. Példamutató pártmunkás Állásával játszott dr. Tímár Ist­ván minisztériumi osztályvezető, amikor hivatalsegédével juttatta el a Markóba a dr. Gorzó György­nek és dr. Bakkay Tibornak szánt, tisztálkodási szereket és némi élel­miszert tartalmazó csomagokat. Talán így akart karácsonykor egy pillanatnyi Örömet szerezni volt kollégáinak? Hangozzék patetikusnak, akkor is leírom: a legdudvásabb korban is kivirulhatnak a szere tét virágok. Még rossz ügyek szolgálatába sze­gődök vagy kényszerültek is eny­híthetik a világ bajait, ha tiszta szívűek, jóakaratúak. Mint Sziklai Judit, a Magyar Dolgozók Pártja városi bizottságának egykori mun­katársa. Neki ajánlották föl Gor- zóék lakását. Nem engedte az ott lakó hát embert az utcára tenni. Megelégedett egyetlen szobával. Segítette, vigasztalta a családot, amennyire tudta. Közbenjárására vették föl a jó tanuló, ám „osztály­idegen” Gorzó Gyurit (ma állami díjas biokémikus) a Katona József Gimnáziumba. Ma is tartja a régi barátságot Gorzóék és Sziklai Ju­dit családja. Csikkeldobók és gyújtogatok —A sorozatban szóltunk a kon­zervgyári cigányasszonyok együtt­érző segítségéről. Említhetnénk a különben is „gyanús” piarista ta­nárok felelősségtudatos bátorsá­gát. Vállalták bebörtönzött, meg­bélyegzett szülők gyermekeinek ta­nítását. Az özvegyek visszaemléke­zéseiből tudom: még a börtönök, az ávósok között is voltak, akik enyhítették a meghurcoltak szen­vedéseit, ha apró napi ügyekben is, de segítették az áldozatokat. A bu­gaci Kovács Balázsék és a szintén megvádolt Csabaiék is kaptak jó szót, egyéb támogatást. Mit tehetnék mindehhez a re­mélt rehabilitáció előtt két héttel? Vonja le mindenki maga számá­ra a következtetéseket. Gondol­kodjék, emberként viselkedett-e a megpróbáltató évtizedekben? A maga körében tovább préselte-e az elnyomást vagy enyhített-e a szorításon. Figyelte-e a világot és tudta-e, hogy mit kell tennie, hogy más legyen. És talán a legfőbb ta- - nulság: -ae> tűrje -mai életünk visz- szásságáiú5 Áe azért a közéleti csikkeldöb’ó'káí, ügyetlenkedőket ne'tévessze össze, ne hasonlítsa a gyújtogatókhoz, az országrontó gonoszokhoz. Legalább ennyivel tartoznak, tartozunk a meghurcol­tak, a kovácsbalázsok, gorzógyör- gyök, rákossyárpádok és mások emlékének. (Vége) Heltai Nándor A PETŐFI PÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT A tavasszal megszűnt közismert kép­zőművészeti folyóirat megújult első számát veheti .kézbe az olvasó. A rész­ben megváltozott kisebb formához — az új főszerkesztő, Sinkovics Péter be­vezetője szerint — megújított tartalom is társul. A szerkesztési koncepció nem változott abban a tekintetben, hogy to­vábbra is a kultúra e területének aktuá­lis eseményeivel és az átalakuló magyar társadalomban betöltött helyével kí­vánnak foglalkozni. Változás, hogy a lap immár nem a magyar Képzőművé­szek és Iparművészek színeiben, hanem önálló művészeti és kritikai orgánum­ként igyekszik a maga eszközeivel eny­híteni a magyar képzőművészeti társa­dalom gondjain. A tradíciókat folytat­va nemcsak a problémák felmutatására vállalkozik, hanem a magyar alkotók hazai és külföldi sikereinek, eredmé­nyeinek bemutatására is. Rendszeresen közöl majd beszámolókat, elemzéseket a legjelentősebb bemutatkozásokról, kiállításokról. Továbbra is elsősorban a kortárs művészettel igyekszik foglal­kozni. Szerzői ellátogatnak műtermek­be, hogy megismertessék az olvasókat egy-egy készülő vagy frissen készült al­kotással. Több újítással is szolgálnak a szer­kesztők: a többi között előrejelzéseket közölnek az európai nagy kultúrcent- rumokban látható kiállításokról, hogy a külföldre látogatók programjukba egy-egy izgalmasabb tárlatot bevehes­senek. A mostani számban az októberi ausztriai bemutatókról olvashatunk. A lap rendszeresen közöl majd híradá: sokat kül- és belföldi aukciókról, hogy a művek esztétikai értékelése mellett megismertesse az olvasókat a műtár­gyak piaci értékével is. „Azzal a piac­cal, anol a műgyűjtők értékítéletükért a pénzükkel vállalnak kockázatot.” Az Új Művészet legfőbb feladatának ter­mészetesen a helyes értékrendszer ki­alakítását tartja, mert „valamely .kor természetet mégiscsak az határozza meg legjobban, hogy mi módon értékel”, idé­zi Sinkovits Péter Fülep Lajost. Az Új Művészet első számában egy vitacikk is olvasható — Szemérmetlen magyarázatpróba címmel, Hajdú István tollából —, amely az elmúlt évtizedek képzőművészetéről kialakult képet más megvilágításba helyezi. A szerkesztők szeretnék, ha az e rovatban kifejtendő egyéni álláspontok, vélemények hozzá­járulnának ahhoz, hogy pontosabban körvonalazódjék közelmúltunk művé­szetének helyzete, „hamarabb helyre­álljon az a felborult értékrend, amely a szelektálásnál nem a minőséget, hanem a kultúrpolitika szempontjait helyezte előtérbe." t (K. J.) LEMEZ Örvendetes, hogy a Hungaroton jóvoltából időnként megjelenik egy- egy színvonalas irodalmi produkció is. Az pedig sajnálatos, hogy erre csak ritkán kerítenek alkalmat. Tu­dom, nem a lemezgyár szerkesztői­nek hibájából van ez így. Sokkal in­kább a pénz és a szűkkörű érdeklő­dés a magyarázat. A verseket istápoló sorozatban ezúttal a romániai Szőcs Géza mondja el saját költeményeit. (A legutóbbi album Csoóri Sándoré volt.) Az Ez már a feltámadás című lemez jó alkalom arra, hogy értéket teremtsen, az utókorra hagyjon ko­runkból egy darabkát, irodalmunk­ból egy értékes szegmentet. Szőcs Géza ugyanis kitűnő költő. Versei közül a legjobbakat mondja, most, egymás után, a lemez két oldalán. A Kopjafa, a Találkozás a József té­ren, az Időszerűségét vesztett végren­delet, a Puszták népe, a Szőnyeg a kolozsvári utcán, a Születésnapomra, a Példázat az illúziók hiábavalóságá­ról és a többi gondolatébresztő köl­temény hallatán remélhetően olva- sóinkis megerősítik majd: értékes le­mez került a kezükbe ... Ha mind­ehhez tetszetősebb tasak is készült volna . 11 no de ne legyünk ünnep- rontók. (Hungaroton, SLPX14179) (B.T.) FILM Családi ügy Sydney Lumet, a legigényesebb közönségfilmek rendezője legújabb produkciójában is hű önmagához. A politikai, lélektani krimik precizi­tásáról híres nagymestere ezúttal egy izgalmas és megrendítő történe­tet vázol. A Családi ügy főszereplője három férfi: a nagypapa, a fiú és az unoka. A középpontban a Dustin Hoffmann alakította fiú áll, aki — látszólag — kiegyensúlyozott, pol­gári jómódban él, miközben egyre jobban elszakad övéitől: apjától és fiától. Kárpótlásként görcsös igye­kezettel siet beolvadni zsidó vallású felesége családjába. Hamarosan rá kell azonban jönnie, hogy a kísérle­tek mindaddig kudarcra vannak ítélve, amíg nem rendezi viszonyát a Sean Connery által életre keltett ap­jával, a város keményöklű vagányá­val, akinek börtönnel is szennyezett múltja sehogysem illik az általa el­képzelt képbe. A szövetség, az egymásra találás lehetőségét— Lumet filmjeiben vár­ható fordulattal — egy bűnügynek köszönhetik. Arra vállalkoznak, hogy közösen megszerzik egy talál­mány egymilliót érő anyagát, a do­kumentációkkal egyetemben, hogy ennek birtokában egy kis családi cé­get alapíthassanak. Ä kiélezett hely­zetben mindannyian a legtöbbet igyekeznek kihozni magukból. Ä betörés pillanatai a legtöbbet je- lentőek az apa számára, aki most lát először esélyt arra, hogy bebizonyít­hassa odaadását övéi iránt. A legne­hezebb döntést a sikertelen akció után akkor hozza meg, amikor el­dönti, hogy szép jövő elé néző fiát vagy lecsúszott apját juttassa a rács mögé. \ Mindebből kiderül, hogy Lumet ismét engedett moralizáló hajlamá­nak, újabb drámát írt a jog, a tör­vény és a bűnüldözés jegyében. Vál­lalkozása sikeréhez hozzájárulnak a legjobb formájukat hozó neves szí­nészek is. Csakúgy, mint zseniális operatőre, Andrzej Bartkowiak, aki­nek kamerája előtt lenyűgözően nyí­lik ki vagy zárul le a tér, hogy megfe­lelő többletjelentést adjon a külön­ben szürke New York-i helyszínek­nek, a főszereplők gesztusainak, mi­mikájának. (K.J.) KÖNYV m Tanuljunk nyelveket! . Az elmúlt évtizedekben Magyar- országon kiadott francia nyelvtan­könyvtől lényegesen eltérő kötet je­lent meg a Tankönyvkiadó gondozá­sában, Francia nyelvtan magyarok­nak címmel. A szerző, Karakai Imre a Budapesti Francia Tájékoztatási Központ vezető nyelvtanára a lehe­tő legegyszerűbben, legvilágosab­ban igyekszik bemutatni a francia nyelv szabályait, szándékosan ke­rülve a nem közismert nyelvtani szakkifejezéseket. Minden kérdést a magyarból kiindulva tárgyal, stílusa közérthető, a kötet felépítése egyér­telmű, egyszerű, könnyen áttekint­hető. Részletes betűrendes mutató és számozási rendszer segíti a ma­gyarázatok gyors visszakeresését. Egyes jelenségek bemutatásánál je­löli a kiejtést is. A kötetet kezdők és haladók egyaránt hasznosan forgat­hatják. Kevés szóval németül címmel Bog- dány Ferenc összeállítása jelent meg (hetedik kiadásban!) a Tankönyvki­adónál. Nem német nyelvtankönyv, hanem nyelvkönyv, azok számára, akik a mindennapi életben használt német nyelvet kivánják elsajátítani. Jól használhatják azok is, akik ré­gebbi tudásukat akarják felfrissíteni vagy más praktikus célból (külföldi út, vendéglátás stb.) akarják a mai német nyelvet szóban és írásban, mindennapi használatban megis­merni. Mindenekelőtt a németül ta­nulni óhajtó felnőtteknek, a németet intézményesen nem tanuló diákok­nak ajánlható a kötet. (K.M.) I m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents