Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-18 / 245. szám

% BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf., 245. szára Ára: 4,30 Ft 1990. október 18., csütörtök ...f •­HA ZANK VENDEGEI A A Göncz házaspár és a nagyhercegi pár kölcsönösen megajándékozta egymást. A LONDONI FŐNÖK ÁLLÍTJA: Wallenberget agyonlőtték, mert nem akart kém lenni Raoul Wallenberg svéd diplomatát, magyar zsi­dók tízezreinek megmentőjét agyonlőtték a Szovje­tunióban — tátja fel „A KGB külföldi műveletei­nek hiteles története Lenintől Gorbacsovig” cím­mel csütörtökön megjelenő könyvében Okg Gór- gyijevszkij, a KGB volt londoni rezidens kémfőnö­ke. A kötet érdekesebb részleteit a The Times közli folytatásokban. A konzervatív újság kedden kü- löntudósítást szentelt a Wallenberg-üggyel foglal­kozó leleplezésnek. (Folytatás a 2. oldalon) Csengőd, Dusnok, Fájsz, Felsőszent- ii/án, Géderlak, Jászszentlászló, Kecel, Kerekegyháza, Kéleshalom, Petőfiszál- lás, Soltszentimre, Szakmár, Szeremle, Tázlár, Városföld. A Bács-Kiskun megyei kép­viselő-testületek teljes névso­ra a Petőfi Népében! Mától — több részletben — egész Bács-Kiskun összes lakosá­nak minden képviselőjét meg­ismerheti. Kik ők? Hány éve­sek? Mi a foglalkozásuk? Mely párt jelöltjeként kerültek be a helyi képviselő-testületbe? Ilyen összeállítást senki sem készített, ezt kizárólag a Petőfi HOLNAP Népéből ismerheti meg. La­punkban előzetesen, egy nap­pal korábban megírjuk, hogy másnap mely községek képvi­selő-testületi névsorait közöl­jük. Kérjük olvasóinkat, ennek alapján előre gondoskodjanak arról, hogy a szükséges pél­dányt feltétlenül megkapják. A Petőfi Népét mindig érde­mes olvasni — most szüksé­ges is! t Ágasegyházat Gátér, Helvécia, Izsák, Jakab- szállás, Kunba rács, Kunpeszér, Kunfehértó,Or- govány, Öregcsertő, Páhi, Pálmono^tora, Pirtó, Soltvadkert, Tiszaalpár, Tompa. ■■■■■■Hi A magyar szabadságharcosok világtalálkozója Október 21—23. között tart­ják Budapesten a magyar sza­badságharcosok első világtalál­kozóját — tájékoztatta a sajtó képviselőit Fónay Jenő, a Ma­gyar Politikai Foglyok Szövet­ségének elnöke szerdán, a szer­vezet székházában. Elmondta: az első szabad nemzeti ünne­pen együtt emlékeznek majd az 1956-os eseményekre az itt­hon élők és a külföldre, emig­rációba kényszerült egykori harcosok. (MTI) Uralkodói vendégei vannak hazánknak: Göncz Árpád köztársasági elnök meghívásá­ra háromnapos hivatalos látogatásra Buda­pestre érkezett János, Luxemburg nagyher­cege és felesége, Jozefina-Sarolta nagyher­cegnő. Kíséretükben van Jacques F. Poos kül­ügyminiszter. A nagyhercegi pár különgépe szerdán dél­előtt 10 órakor landolt a magyar és luxem­burgi zászlókkal díszített Ferihegyi repülő­téren. A fogadásukra megjelent Katona Ta­más külügyminisztériumi' államtitkár kö- (Folytatás a 2. oldalon) MAGYAR—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK George Bush ma fogadja Antall Józsefet Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Antall József miniszterelnök és a kíséretében levő személyiségek szerdán New Yorkból Wa­shingtonba érkeztek. A kormányfőt és kíséretét az amerikai kormány különgépe szállította a Washington melleti Andrews légitámaszpont­ra, ahonnan helikopteren folytatták útjukat. Az amerikai főváros szívében, a Fehér Ház mögötti parkban Lawrence Eagleburger, a kül­ügyminiszter első helyettese köszöntötte Antall Józsefet és a magyar küldöttség tágjait, akikhez csatlakozott Jeszenszky Géza külügyminiszter. A delegáció szálláshelye a Blair House, az amerikai kormánynak a Feftiér Házzal szemben álló történelmi .vendégháza: részben itt kerül sor a kétoldalú tárgyalásokra is, amelyek rö­viddel a magyar küldöttség megérkezése után már meg is kezdődtek. Antall József fogadta Barber Conable-t, a Világbank elnökét, akivel folytatták a közelmúltban Budapesten kezdett tárgyalásokat Magyarország és a nemzetközi pénzügyi intézmény együttműködéséről. Pár­huzamosan Kádár Béla, a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok minisztere Carla Hills-szel, a kereskedelmi tárgyalások kormánymegbízott­jával, Lawrence Eagleburgerrel (aki a közép- kelet-európai országoknak nyújtott támogatást hangolja össze a kormányban) és más illetéke- (Folytatqs a 2. oldalon) A PÉNZÜGYMINISZTER 35 SZÁZALÉKOS INFLÁCIÓT JÓSOL 1991-RE Nehéz év előtt $^ebüfikb^ Nehéz év előtt áll az ország, jelentős áldozatot kell vállalniuk a vállalkozók­nak és a lakosságnak egyaránt ahhoz, hogy jövőre is talpon maradjon a gazda­ság, és sikerüljön biztosítani az ország fizetőképességét. Az áldozatok elviselésé­hez nemzeti konszenzusra van szükség — hangsúlyozta Rabár Ferenc pénzügy- miniszter szerdai sajtótájékoztatóján. Elmondta, hogy a külső körülmények rosszabbodása következtében a kormány cselekvési lehetősége Aég inkább szű­kült. Két alapvető feladatot kell megol­dani: az eladósodás megállítását, vala­mint az egyre inkább elszabaduló infláció megfékezését. Mindkettő azonban csak úgy lehetséges, ha a kormány szigorú megszorító intézkedéseket hoz. Ezért a pénzügyminiszter szerint a leg­fontosabb: a piacgazdaság minél előbbi megteremtése, a még el nem végzett libe­ralizációs teendők befejezése, a forint sta­bilizációja és részleges konvertibilitásá­nak kialakítása, valamint a lakosság fo­gyasztásának ebben az átmeneti időszak­ban történő további korlátozása. Jövőre, várhatóan az év elején jelentős áremelkedés következik be az energia­árak világpiaci szintre történő emelkedé­se következtében, valamint az eddig ru­belért beszerzett termékek nagymértékű drágulása miatt. Mivel azonban a kor­mány szigorú stabilizációs intézkedése­ket kíván bevezetni, úgy számolnak, hogy a következő hónapokban az ár­emelkedésüteme megáll és egész évre szá­molva az infláció szintje 32-35 százalék (Folytatás a 2. oldalon) Döntetlen a Népstadionban A magyarok kezdték a játékot, az olaszok meg-megvillantak, de túlcif­rázták és a védelem is a helyén volt. A 16, percben váratlanul vezetést szerzett a tiszta fehérben játszó hazai válogatott: Bognár jobb oldali szögle­tére Disztí robbant be, s 6 méterről a jobb alsó sarokba fejelt (1:0). Erre az­tán nem sokan számítottak. A gól után jóval nagyobb olasz nyo­mást lehetett várni, de Petrynek szeren­csére nem sok dolga akadt. A labda jobbára a magyarok térfelén pattogott, de Disztl és társai ezúttal nem játszottak alárendelt szerepet. A 37. percben tovább növelhette volna előnyét a hazai együttes, de Zenga láb­bal mentett. A második félidő elején egymást ér­ték az összecsapások és a törlesztések. Az 55. percben Petry az ötösnél fellökte de Napblit, a játékvezető habozás nél­kül a 11-es pontra mutatott. A bünte­tőt Baggio a bal oldalra mozduló Petry mellett a jobb sarokba helyezte (1:1). A jó formában védő magyar hálóőr­nek nem okoztak gondot az olasz tá­madások. A végére sem fáradtak el a hazaiak, s a lelkes szurkolók szép volt, fiúk! kiáltással köszöntötték a remekül helytálló tizenegyet. Az utolsó percek­ben nem maradt el az ütemes vastaps. _ _L!^! i Jl A kiárusítás korát éljük. Or­szágunk, akár szezon végén az áruházak, tele divatjamúlt, ósdi, leértékelt konfekcióval. S a jólöl­tözött, márkás — netán dolláros vagy schillinges — cuccokban fe­szítő nyugati üzletemberek mint megfontolt háziasszonyok néze­lődnek, turkálnak a sok kacat kö­zött. És pontosan tudják, hogy nem minden kacat, ami leértékel­tetett. Egy kis átalakítással, tisz­títással dupláért eladható ez is, az is, amaz is. így hát kormányunk rendszeresített randa-rózsaszín műanyag kosárkájába kerülnek vállalatok, üzemek, szállodák, új­ságok, s irány a kassza, mely olyan üres, mint boltjainkban a pénztárosnők tekintete. De kit érdekel, hogy milyen a pénztárosnő tekintete? fiiég hogy mennyit keres, hogyan él, lesz-e, munkája holnap? A lényeg, hogy a bolt elkeljen, kacatostól vagy anélkül, s lehetőleg minél több ke­mény valutáért. Kit érdekel, hogy a kiárusított cégek dolgozóival mi lesz? Kormányunkat a jelek sze­rint nemigen. A nyugati vállalko­m zót pedig természetesen elsősor­ban a profit izgatja, s tökéletesen tisztában van azzal, hogy ha szu­per technikát nem is, olcsó mun­kaerőt annál többet kaphat tervei megvalósításához kicsiny orszá­gunkban. Ha a nyugati mintát nézzük, akkor azt kell mondani, hogy ez a jól bevált gyakorlat. Csakhogy a fejlett demokráciákban ütőképes, nagyhatalmú szakszervezetek áll­nak a dolgozók mögött, s netji csupán tapasztalatokban gazda­gok, megfelelő anyagi bázissal is rendelkeznek, amit tagjaik érdek- védelmében mozgósíthatnak. Úgy gondolom, felesleges részletezni, hogy ezzel szemben a négy évtize­den át tétlenkedő magyar báb- szakszerveietek miért pislognak úgy a megváltozott helyzetek lát­tán, mint a részeg biciklitolvaj a harmadik pofon után. Ehelyett ve­gyük példaként, mondjuk a hazai és a nyugati sajtót, lévén kevés olyan magyar sajtótermék ma már o— beleértve a Petőfi Népét is —, amely ne osztrák, német vagy angol érdekeltségű volna. Nos, Robert Maxwell úr egyik Angliá­ban^ megjelenő lapjánál egy éve sztrájkolnak az újságírók, s bérü­ket a szakszervezetük fizeti. Tör­tént ugyanis, hogy Maxwell úr a lap huszonnégy zsurnalisztája kö­zül az egyiknek felmondott, kollé­gái és a szakszervezet szerint in­dokolatlanul. Szolidaritásból sztrájkolni kezdtek, mire a sajtó­mágnás kijelentette, hogy akkor nem ismeri el a szakszervezetet sem. ; ‘ Csakhogy valami attól még lé­tezhet, hogy valaki nem ismeri el. Olyannyira, hogy Maxwell úr egy idő után leült tárgyalni a sztrájko- lókkal, közölte, hogy visszaveszi az elbocsátott kollégát, sőt öt­ötezer fontot minden újságírónak felajánlott, csak -vegyék fel újra a munkát. De a szakszervezetet vál­tozatlanul nem volt hajlandó elis-t merni, így a sztrájk folytatódott. Végül már saját pártja szólította fel, hogy rendezze konfliktusát al­kalmazottaival, akiknek ezután már tíz-tízezer fontot ígért fejen­ként, de mert a szakszervezet lét­jogosultságára nem bólintott rá ezúttal sem, a sztrájk a mai napig tart. Miért érdekes ez az eset? Min­denekelőtt azért, mert a fejlett de­mokráciákban működő szakszer­vezetek erején túl egyfajta olyan magatartást is mutat, ami sajnos ma még nem jellemző országunk­ban. Van egy közösség, amit nem tud a tulajdonos megosztani, s ez­zel tagjait egymással szemben ki­játszani, bármennyit ígér. Mert hiába hatalmas ütőkártya a pénz, a pillanatnyi anyagi előnyt nem lehet eléhelyezni a folyamatos lét- biztonságot ígérő, szervezett ösz- szetartásnak, szolidaritásnak. Ez­zel tisztában vannak a nyugatiak, de vajon mikor válik természetes­sé ez a felfogás a magyar fejekben is? Szóval a kiárusítás folyik, a tő­ke áramlik, a nyugati gazdasági minta adott, csak mindez nem pá­rosul adekvát dolgozói érdekkép­viselettel, érdekvédelemmel. Ad­dig pedig pláne túlzás lenne azt állítani, hogy infláció ide, rend­szerváltás oda, boldog holnapok elé nézhetnek a magyar dolgozók. Kolob Elek Százhúsz éves a bajai tanítóképzés Jubileumi ünnepség és tudományos tanácskozás Ilii bályzatokból. A kamarakórus; Sasi János vezényletével, madrigálokat éne­kelt, a Gemenc táncegyüttes pedig ki­robbanó sikerű közös műsort muta­tott be a lövétei székely néptánccso­porttal. (Folytatás a 2. oldalon) 4 Nagyszabású ünnepséggel és az ezt követő tudo­mányos tanács­kozással emlé­keztek meg teg­nap Baján, a Pos­ta Sándor Sport­csarnokban a ta­nítóképző intézet fennállásának 120. évfordulójá­ról. Az esemé­nyen képviseltet­ték magukat a hazai, illetve a badeni és deggen- dorfi testvérisko­lák is. A Himnusz el­hangzása után dr. Juhász Károly fő­igazgató mondott ünnepi beszédet, méltatva az éppen 120 évvel ezelőtt, 1870. október 17-én megindult tanító- képzés jelentőségét. A régi diákok ne­vében az 1927-ben végzett Keresztes Gyula köszöntötte az alma matert, majd az irodalmi színpad szellemes összeállítást mutatott be a régi diáksza-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents