Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-15 / 242. szám
1990. október 15. • PETŐFI NÉPE • 5 VÁLTÁS VAGY LEVÁLTÁS? Érseki helynökből nagyprépost lett Kalocsán Beszélgetés Kovács Gézával, aki együtt dolgozott Ijjas, Paskai és Dankó érsek urakkal, s 16 évig volt megyei tanácstag Kovács Géza hosszú időn keresztül szolgálta az egyházat Kalocsán, érseki helynökként. Eközben tagja volt a megyei tanácsnak, amelynek helyét az idei rendszerváltás részeként a majdan megalakuló megyei közgyűlés veszi át. Ebben azonban Kovács Géza már nem lesz ott. Azért sem, mert a katolikus püspökkari konferencia döntése nyomán az egyházi emberek nem vállalnak sem helyi, sem parlamenti képviselői feladatokat. Az utolsó megyei tanácsülést követően kérdeztük az elmúlt időkről, a jelenről Kovács Gézát, és arról is: immár miért csak volt belynök? — Mennyi ideig volt tagja a megyei tanácsnak? —Nem emlékszem pontosan, de talán 1974 óta. Horváth József kiskunfélegyházi plébános volt előttem, ő meghalt, s akkor Ijjas érsek urat megkérték, hozzájárulna-e ahhoz, hogy elvállaljam a megyei tanácstagságot. Megtörtént. Később az utána következő érsekek, Paskai koadjutor érsek úr, majd Dankó érsek úr is megadták a hozzájárulásukat. S amikor ez év tavaszán kimondta a püspöki kar, hogy a papság képviselői megbízást ne vállaljanak, az elnök úr kérésére annyi haladékot adtak, hogy a ciklus befejezéséig maradjak. — Mi volt az ön feladata? Területet képviselt — jóllehet az elődje félegyházi volt, ön meg kalocsai — vagy az egyházat? — Én azt hiszem, hogy az egyház jelenlétét akarta biztosítani az akkori pártállam. A parlamentben éppúgy, mint a megyei tanácsi testületben. Nem volt e képviselőnek külön feladata. De én úgy éreztem, hogy ezen az úton, módon közelebb juthattam, illetőleg általam a katolikus egyház közelebb jutott a megyei vezetőséghez, és sok dologban nagyon értelmes, sikeres kompromisszumokat, előrelépéseket lehetett elérni. Nem kívülállóként kellett leülnöm a megyei tanácselnökkel, vagy a helybéli falusi vezetőkkel sem, hanem mint olyan valaki, aki közéjük tartozik. — Mit tart valódi sikerének ebből az időszakból? — Úgy gondolom, azt, hogy egyre inkább elcsitultak a közvetlen ütközések, amelyek a községekben akár a párt vagy a tanácselnök részéről jelentkeztek, hiszen a hitoktatás, az egyháznak az irányítása, vagy az azzal való kapcsolattartás mindenütt a tanácselnökhöz tartozott. Megtaláltuk azt a módot, hogy elfogadják az egyház sajátos küldetését, s hagyják az egyházat dolgozni a maga vonalán. Geri Istvánnal, Kalocsa ta- ■ nácselnökével meg tudtunk egyezni a 70-es évek elején, hogy teljesen mindegy, hogy az egyház fogja kötelességtudóvá, felelősséget érzővé nevelni a fiatalságot, vagy a párt, vagy a KISZ. A lényeg az, hogy nevelődjék az ifjúság, olyan jövő generációk nőjenek fel, amelyek tudják a munkájukat, a feladatukat és ezt akarják teljesíteni. Az nem az egyházon múlott, hogy az igazi erkölcsi érzék nem lett mélyebb. — Az előbbiekben egyrészt küldetésként fogalmazta meg a saját szerepét, másrészt említette a statisztikai szempontot. Nem érezte, hogy tül kis szerepet kell eljátszania? — Kérem szépen, kétségtelenül, én éppencsak ott voltam.* Ám az idők folyamán, ahogy az én kapcsolatom, ismeretségem változott a megyei tanáccsal — a tanácstagokkal és a vezetőségével —, annak mértékében nőtt a lehetőség arra, hogy egyre több dolgot tudtunk elintézni. — Például? — A kalocsai orgona pártfogása. A megyei tanács adott egymillió forintot. Ez hosszú folyamat eredményeként történt, amikor is dr. Gajdócsi úr megígérte Paskai úrnak: ha az Állami Egyházügyi Hivataj is adja az egymillió forintot, akkor ő is adja az orgona felújítására. Kalocsa városában az érsekkel; évek óta, jó kapcsolattartás alakult ki a helyi tanácselnökkel. Nálunk ez tehát nem hozott most újdonságot. — ön személyesen nem tapasztalja, hogy az egyházon belül is felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint áj emberek kellenek azok helyére, akik a régi rendszerrel együtt tudtak működni? Ennek jeleit látni lehet. — Kétségtelen, hogy ez van, megítélésem szerint elsősorban azokban az emberekben, akik úgy érezték vagy úgy érzik, hpgy méltánytalanul maradtak ki, vagy szorultak háttérbe azért, mert ők akkor talán nem úgy nyilatkoztak, vagy gondolkodtak, élték az életüket, hogy... — ... nem tudtak az egyházi hierarchiában előrehaladni? — Hát, talán az egyházi hierarchiában is. — A támadásokban éppen az fogalmazódik meg, hogy önök túlságosan hajlottak a kompromisszumokra. Azt sem tudni, vajon az ön új megbízatása csak váltás vagy leváltás. Ha jól tudom, az utóda, helynökként, egy sokáig mellőzött plébános lett... — Nem volt ő mellőzött. Valamikor valóban volt pár évet ifjú korában az aulában, akkor kikerült onnan, s attól kezdve plébánosként élt, jutott előre, lett belőle kanonok is. Lehet, hogy vannak akik ezt úgy vélik, vagy mondják: mellőzés, de én nem gondolnám. A jelenlegi változásnak ezt a beállítását alig tudom elfogadni. Egy folyamat ez végül is. A nagyprépostunk 89. esztendős. Érsek úr őt felmentette augusztusban, engem kinevezett szeptember 1-jével, s mentesített korábbi munkakörömtől, s kinevezte érseki helynöknek a nemesnádudvari plébánost, aki kanonok, úgy, hogy ellátja az előző munkakörét is. Én is megmaradtam Kalocsa belvárosi plébános, a székesegyház gondnoka. Hiszen a székesegyház külső-belső felújításában már mint irodaigazgató is aktívan közreműködtem. — Végül is ön találkozott az egyházon belül a régi emberek elleni támadásokkal, akár személyesen is? — Engem ilyen támadás nem ért és nem ér. — De hallott ilyenről? — Persze, voltak, vannak. Különböző helyeken ez talán élesebben jelentkezett és jelentkezik. Én ezt a mi egyházmegyénkben nem is érdemeltem ki, mert elég konzekvensen tudtam képviselni az egyházi érdekeket. Pláne nem kötöttem megalázó kompromisszumokat. De a politizálásnak egy lényeges eleme, hogy csak meg kell találni valahol a közös nevezőt, amelyen a dolgok rendezhetők, és előbbre vivőén rendezhetők! S én hiszem, hgy ez történt ez elmúlt években. Az elején sokkal nehezebben ment, sokkal kevesebbet lehetett elérni, s azután egyre többet. Megelőzve a korunkat; azt a társadalmi, gazdasági, politikai változást, amelyben most élünk. Ezt bátran merem állítani. — Mégis hogyan értékelhető, hogy a korábbi szokásokkal szakítva, az esztergomi érsek helyett — aki a katolikus egyházi hierarchiában az első Magyar- országon — az egri érsek lett a püspökkari konferencia elnöke? — Ez egyértelműen megjelent a lapokban. A korábbi püspökkari konferenciáknak van egy szabályzata. A statútum értelmében a sorrend: első az esztergomi érsek, akadályoztatása esetén a kalocsai érsek, akadályoztatása esetén az egri érsek. Ha mind a három szék üres, akkor választott a püspöki konferencia. — Most éppen egyik sem volt üres... — Az alapszabály — amely Rómában született meg a szinódus után — abban egyértelmű volt, hogy választani kell. Az alapszabályt most hozta meg a püspöki kar — s most volt az első választás. És a választás a Seregély érsek úrra esett. De továbbra is á Paskai bíboros érsek úr, esztergomi prímás maradt a katolikus egyház első embere. — Nem okozott ez meglepetést? Mármint, hogy az első ember nem kap bizalmat... — Erről valóban beszéltek korábban, hogy ilyen változás lesz, illetőleg hogy ilyen változás szükségeltetik. Róma részéről volt a sürgetés, hogy ne a precedencia, hanem szabad választás döntse el, ki legyen a püspöki kar elnöke. Lehet, azt most sokan úgy magyarázzák, hogy előbb meg kellett volna történnie. Mások szerint nincs ebben semmi különös, annyi más egyéb elfoglaltsága, funkciója van a Paskai bíboros úrnak, s így most átadta a püspökkari elnökséggel járó sok-sok teendőt a választott embernek. — Végül is ön hogyan élte meg ezeket a változásokat, s milyen feladatokra készül? — Új időkben lehet, hogy az új emberek új gondolatokat, új irányvonalat tudnak hozni. Ha ez az ügyet szolgálja, a katolikus egyháznak a fölvirágzását, akkor azt mondom, hogy ez egy nagyon jó döntés volt. Magamról pedig any- nyit, hogy mint a főszékesegyházi káptalan első emberes -nagyprépostja, feladatom, hogy tahácsa- immal, tapasztalataimmal legyek az egyház segítségére a megyével és a várossal való kapcsolattartásban, és mint belvárosi plébános, á főszékesegyház gondnoka, tegyem mindazt, amit eddig is tettem. Váczi Tamás GÉPPISZTOLY, BÖRTÖN, AKASZTÓFA (4.) TRAGIKUS HŐSKÖLTEMÉNY „Éjfél után jöttek” 1— Mi lesz a gyerekekkel? — ez aggasztotta leginkább dr. Rákossy Árpádnét, amikor a Nagykőrösi utcai lakásukba behatoló két civil közül a parancsnoknak látszó rájuk parancsolt: velünk jönnek! 99 ÖltözzenekV9 , Bírósági tanácselnök férje szó nélkül öltözködni kezdett. Áz ágyból riasztotta ki őt és feleségét az éles csengőszó. Az asszony is készülődött, csak arra kért engedélyt, hogy a szomszéd útján értesítse dr. Mészáros Irén gyermekorvost, családjuk barátját. Biztos volt benne, hogy vállalja a gyerekek gondozását. Végül is maradhatott. Sejtette az ajtóból visszapillantó férje, hogy utoljára látja ezt az otthonát? Évekig távol lesz Kecskeméttől? Aligha. Félreértésre gondolt. * * * Nehezen jutottam be dr. Nagy Lajosékhoz. Öreg házban él, a Bem utca elején. Családi képeit rendezgette. Tipegő kisgyerekként álldogált a fotón éppen ott, ahol beszélgetünk. — Itt éltem le egész életemet. Ide köt férjem emléke is. — Ebből a házból vitték el? Bólint. Pofon az utcán — Éjfél után jöttek. Elképzelni sem tudta Lajos, hogy mit akarnak tőle. Még az is megfordult a fejében, hogy valami sürgős ügyben kell közreműködnie. Magam is tanácstalan voltam, hiszen a bíróságon dolgoztam és hallanom kellett volna a munkáját kifogásoló esetleges panaszokról. Akarattal sem árthatott volna, lévén nagyon is kis ember a bíróságon. Pályakezdő fogalmazóként csak utasításokat teljesített. — Ön hogyan viselte el a váratlan megpróbáltatást? — Nehezen. Szidtam a betolakodó elegáns de- tektíveket. Rá se rántottak- Mondta is másnap reggel a férjével együtt nálunk lakó húgom, hogy „nagyon bátran viselkedtél”. Akkor dühödtem meg igazán, amikor a távozók, után becsapódó ajtódörejre kilestem az ablakon. Nem akartam mnni a szemeimnek. Áz egyik fiatalember teljes erejéből pofon vágta szelíd lelkű, diplomás férjemet. Elvágódott szegény. Vissza se adhatta, mert már megbilincselték. — El tudott aludni a megaláztatás után? — Hogyan tudtam volna. Két másik civil itt maradt és mindent összetúrt a lakásban. Mit akartak megtalálni vagy „találni”? Csupán annak örülhettem, hogy négy hónapos kislányom egy pillanatra sem ébredt föl. 99 Sütőipari „karrier — Miként fogadták másnap munkahelyén, a bíróságon? — Embere válogatja. Főként egy volt altisztből lett párttitkár gyűlölt, már korábbról is. Át akart helyeztetni Félegyházára. Nemsokára magam hagytam ott a bíróságot. Képtelen voltam elviselni, hogy néhány kiló szalonna miatt hosszú börtönre ítéljenek gazdálkodókat. Képtelen voltam elviselni a kivégzéseket. — Mihez kezdett a viszonylag hamar kiszabadult férje? — Noha éppen kinevezése előtt tartóztatták le, akkor nem gondolhatott a bírói pálya folytatására. A sütőipari vállalatnál helyezkedett el kihordó- ként. Hamarosan fölfigyeltek rá, mert hasonló beosztású munkatársai csak 900 kiflit, zsemlét tudtak elszállítani egyszerre, férjem rekordja 1200 darab volt. — Ehhez aligha volt szükség diplomára, ügyvédi és bírói szakvizsgára. — Dr. Csenki Ferenc állt ki érte. Bevitte a megyei népi ellenőrzési bizottsághoz. Csak köpött egyet, amikor megpróbálták visszacsalogatni régi munkahelyére. Az igazi angol úr megjelenésű^ viselkedésű dr. Bakkay Tibor feltehetően udvariasan vette tudomásul: el kell fogadnia az ávó vendégszeretetét, ha akarja, ha nem. Sem ő, sem felesége nem mondhatja el azt az éjszakát, magukkal vitték szörnyű emléküket a túlvilágra. Heltai Nándor ( Folytatjuk ) • Dr. Béres József, fiával és menyével, a kutatóintézetben. t Szombatonként betegek százai várják a találkozást és tanácsait. Plusz információ a Béres-csepp pluszról Otthoni dolgozószobájában „rendel”. (MTl-fotók) Dr. Béres József 1964-ben szerzett diplomát, mint agrármérnök, a későbbiekben további négy szakon szerzett szakmérnöki képesítést. Kutatóintézeti munkája alapján rájött arra, hogy a növények és az emberi szervezet problémáit komplexen és együttesen kell tanulmányozni. Konkrét megfigyeléseit és tapasztalatait — minthogy az emberi szervezet is a természet része — megfelelő átcsoportosítással, számtalan kísérlet után, a beteg emberen is sikerrel alkalmazta. Megállapította, hogy némelyik súlyos betegség az ember szervezetének válságos állapotávál, az anyagcsere-folyamätok és az immunrendszer végzetes zavarainak tudható be. Készítményének előállításában bizonyos élettani optimumok megtalálása, azok kialakítása vezérelte. A Béres-cseppek 20-25 éves történetének számos nehézségein és buktatóin keresztül született meg a Béres-csepp plusz, amely gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet felügyelete mellett megkezdődtek a klinikai vizsgálatok. A Béres export- import Részvénytársaság forgalmazásában széles körű hazai felhasználás alakult ki a szer jellegének megfelelően, minthogy többen megelőzés céljából is alkalmazzák. A fokozódó nemzetközi érdeklődés hatására már több országba exportálják.
