Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-13 / 215. szám

1990. szeptember 13. • PETŐFI NÉPE • 3 VALAKINEK TÚL ÉLÉNK A FANTÁZIÁJA A kistermelő vádol, az orvos tagad, a sertés pedig megdöglött (Folytatás az 1. oldalról) Ez ment hosszú időn keresztül, mígnem Baloghné már kezdett nem hintii a saját fülének. Megkérdezte a tudakozót, netán rossz ez és ez a telefon? Ellenőrzés után azt a vá­laszt kapta, hogy a készülék nem rossz, csak mellé van téve a kagyló. Késő este aztán egyszer csak mégis fölvették! Csakhogy — meghallgat­va a panaszt — Kovács doktornak az volt az első kérdése: „És én most mit tegyek? Nézett az órájára — tudja mennyit mutat?”. Hogyne tudná — így az asszony, de hát eddig hiába csöngetett. A hibabeje­lentőben mondták, hogy mellé van téve a kagyló. Ja, az lehet, hogy a gyerekek nem jól tették vissza, is­merte be az orvos. Ennek ellenére szükségesnek érezte a kioktatást, mert így folytattaí „Ad egy: nekem két kiskorú gyerekem van, a laká­som pedig nem nyilvános telefon- központ. Ad kettő: a rendelési idő- hét és nyolc között van. Ad három: én nem piheghetek és nem ehetek a maga disznói helyett! De úgy lát­szik, kénytelen vagyok még az ad négyet is mondani: ha fel akar jelen­teni, azt az apámnál teheti meg! Akkor este nem tüdtak szót érte­ni — hát ebben maradtak. Másnap Baloghné csakugyan felhívta idő­sebb Kovács Gyulát, aki megpró­bálta mentegetni a fiát. Helyette is megígérte, hogy a disznók még az­nap „meg lesznek nézve’’. Ifjabb Kovács doktor valóban meg is je­lent délelőtt tizenegykor a helyszí­nen. Megállt az ól előtt — így be­széli el a történteket Baloghné —,'S' csak nézett, nézett. Aztán kijelen­tette, hogy ezek az állatok egészsé­gesebbek, mint ők ketten! De hát doktor úr, nézze már, hogy piheg- nek! Na, most magának van diplo­mája, vagy nekem?! Melegük van, azért „pihegnek”! De doktor úr, nézze már, fuldokolnak! Az is, az is, meg az ott, látja?! Adjon nekik sű­rűbben vizet! Jaj, doktor úr, nézze már, az meg köhög is! Biztos a tor­kára szaladt valami! De könyör­göm, ne menjen el, legalább méije meg a lázát! Felesleges, én külön­ben sem vájkálok senki végbelében! Az ég szerelmére, doktor úr, leg­alább írjon fel nekik valamit! írt. Gilisztaport. Ez még a gyógy­szertárban kiderült, Baloghné leg­nagyobb megdöbbenésére. Nem sokkal később egy sertés elpusztult, mint a boncolás során nyilvánvaló­vá vált: súlyos tüdőgyulladásban. Mivel másik két jószág állapota válságos volt, Baloghné kétségbe­esetten rohant ifjabb Kovács dok­tor lakására. Mert történt, ami tör­tént köztük — az állatoknak orvos kellett! Csakhogy ifjabb Kovács in­gerültebb volt, mint bármikor („a fiam éppen a kontaktlencséjét mos­ta, azért veszítette el a türelmét — mentegette később az apja). Azt ki­abálta az asszonynak, kezeltesse a sertéseket azzal, aki felboncolta, különben Hhgyja őt békén, menjen és feküdjön a disznói mellé, piheg- jen nekik .-..! Mi tagadás, a vir- csaftba Kovácsné is beleavatko­zott, férje oldalán ... Balogh Mihályné ezek után fel­dúlt állapotban kereste fel szerkesz­tőségünket. Annál inkább, mert kálváriája közben azt is megtudta: a „Kiskováccsal” sokan elégedetle­nek, az apja meg elvtelenül védi, és különböző előnyökben részesíti. Az állattulajdonosok pedig nem tud­nak máshoz fordulni, hiszen a me­gyei főállatorvos — a „Nagyko­vács” — ezt megakadályozza. Ba­loghné is azt szeretné, ha ennek vé­ge lenne már. (Az állományát egyébként azóta dr. Ispánovits Illés eredményesen kezeli.) * Több ízben kerestem ifjabb dr.* Kovács Gyulát telefonon, a legkü­lönbözőbb időpontokban. Hiába. Végül is személyesen kerestem fel a lakásán: a kaputelefonon az első nekifutásra a felesége nem értette meg, ki vagyok, mit akarok. Má­sodszorra állítólag kinyitotta ne­kem az ajtót, de az nem nyílt ki. Visszamentem a szerkesztőségbe, csengettem a telefonjukat. Nem vették fel. Ezután ismét személye­sen próbálkoztam, ezúttal több sze­rencsével: a feleség megértett, az aj­tó simán kínyüt. így már csak fél órát kellett vámom Kovács doktor­ra — mivel páciens volt nála. Baloghnéval kapcsolatban a kö­vetkezőket mondta: soha életében nem találkozott vele személyesen, nem beszélt vele telefonon. Állítólag egyszer, az orvos ajtaján keresztül váltottak szótn— Kovács doktor akkor tényleg nem tudott ajtót nyit­ni —, de az is abból állt, hogy az asszony szitkozódott. Egyébként csak az idősebb Kovács Gyulával tartotta személyesen a kapcsolatot, s az ifjabb doktor is az apja kérésére ment ki Baloghné gazdaságába. Ott azonban csak egy megbízott gon­dozót talált. A beteg sertésnek in­jekciót — antibiotikumot — adott, a többinek gilisztaport írt fel (azok nem voltak betegek). Állítólag Ba­loghné még újságolta is az idősebb Kovácsnak, hogy meggyógyult az állat. Mi történt később, melyik ser­tés pusztult el és miért? Ifjabb Ko­vács sem erre, sem arra nem tud válaszolni. Hogyha mindez így tör­tént, ahogyan ő mondja, akkor Ba­loghné miért találhatta ki a maga rémtörténetét?! Áz a gyanúja* hogy az asszony idegileg terhelt... Almási Márta Törvénytervezet a cégnyilvántartás egyszerűsítéséről A már több tízezer cég nyil­vántartását és törvényességi fel­ügyeletét ellátó cégbíróságok munkaterheinek megnövekedése miatt az újabb cégeié megalaku­lásának, vagy a régiek adatválto­zásainak bejegyzése sokszor hosszú időt vesz igénybe, és ez hátrányosan érinti mind a gazda­sági társaságokat, mind a cég­nyilvántartásból tájékozódni szándékozó gazdasági partnere­ket. A közhiteles, naprakész cég­nyilvántartással szemben tá­masztott követelmények egyre nehezebben teljesülnek. A már szükséges változtatások érdeké­ben az Igazságügyi Minisztérium tervezetet készített a gazdasági társaságokról szóló törvény mó­dosítására. Mint dr. Kecskés László, a tárca helyettes államtit­kára az MTI munkatársának ez­zel kapcsolatban kifejtette: a ter­vezet a gazdasági társaságok dif­ferenciálását javasolja. Ennek alapján határvonal húzható a jo­gi személyiségű és a bejegyzett cégek mintegy felét kitevő, jogi személyiséggel nem rendelkező (ezen bélül a kizárólag természe­tes személyekből álló) gazdasági társaságok között. A jogi szemé­lyiségű' társaságok általában a nagyobb méretű, tőkeerős szer­vezetek, s rendszerint igen kiter­jedt és sokrétű gazdasági kapcso­latokkal rendelkeznek. Ezek ese­tében semmiképpen sem lehet le­mondani a cégnyilvántartás, il­letve a törvényességi felügyelet keretében megvalósuló cégbíró­sági kontrollról. A jogi személyi­séggel nem rendelkező, kizárólag természetes személyekből álló, kisméretű gazdasági társaságok esetében ugyanakkor célszerűnek látszik, hogy a cégnyilvántartás ne legyen kötelező, a törvény, az egyéni vállalkozásról szóló jog­szabályhoz hasonlóan, csak a le­hetőségként határozza meg. A közkereseti társaság, valamint a betéti társaság meghatározott formája a jövőben a társasági szerződés megkötésével jön létre, minden külön engedély, bejegy­zés nélkül. Ennek egyik követ­kezménye lesz, hogy megnő a tár­sasági szerződést aláírók, és kü­lönösén az ellenjegyzést fogana­tosító ügyvédek és jogtanácsosok felelőssége. Ha e tervezetből törvény lesz, a cégbíróságok munkaterhe várha­tóan jelentősen csökkenni fog —mondta a helyettes államtitkár s így a cégbíróságok több időt és figyelmet tudnak majd szentel­ni a nagyobb gazdasági jelentősé­gű, bonyolultabb szervezetű gaz­dasági társaságok (kft.-k, rt.-k), vállalatok, szövetkezetek nyil­vántartásának, amelyeknek cég- bejegyzése változatlanul kötele­ző Jesz. A törvénytervezet a cég­bírósági törvényességi felügyelet célszerű korlátozását is tartal­mazza. Eszerint a jövőben a tör­vényességi felügyelet nem terjed­ne ki a társaságok úgynevezett belső ügyeire. A gazdasági társa­ságokról szóló törvény módosí­tása végül lehetőséget teremtene néhány technikai jellegű, cég­nyilvántartással összefüggő ren­delkezés korrigálására is — fe­jezte be nyilatkozatát Kecskés László. VETŐMAGIMPORT KUKORICÁBÓL IS Mennyiség igen, választék nem A Kiskun Gabona Kutatási Termeltetési Közös Vállalat ma még üres magtárában rekesz- tettek el helyet annak a tanácsko­zásnak, melyen tegnapelőtt mint­egy száz érdeklődő vett részt. An­nak ellenére, vagy éppen azért jöttek ők el Kiskunhalasra, mert a Kiskun GKV ügyeiről egyre több — bizonyítható és bizonyíthatatlan —- pletyka kapott lábra, minőségi, fémzároltatási problémákkal tüzflelve. A Kiskun GTV igazgatója, dr. Mohamed Samir Rady mintegy két évtizedes nemesítői múltjára is visszatekintve szólt arról, hogy míg öt évvel ezelőtt — a Kiskun indulásakor — két államilag minősített fajtával rendelkeztek, ma ezek száma eléri a tízet. Ugyanakkor a hazai kukorica- vetésterületben is erőteljes a térhódításuk. Míg néhány évvel ezelőtt a külföldi hibridek 94 százaléknál is nagyobb területet foglaltak el, mára a Kiskun hibridek részaránya meghaladja a 10 százalékot. A tenyész- kertben az idén a már szokásos hatalmas választékú alapanyag, beltenyé­szeti törzs mellett változtatott vetési módszerekkel is találkozhattak az érdeklődők. Áttekinthetővé vált a siló és szemes, valamint a kettős hasznosítású hibridek sora. A nemesitési program része — mondta az igazgató —, hogy ebben az évben a Mezőgazdasági Minősítő Intézet fajtakísérleteiben 51 Kiskun-származású hibridkukorica szerepel. Talán a szóbeszédre reagált így Samir Rady: „Megragadom az alkalmat, hogy mindazoktól elnézést kérjek, akiknél minőségi problémák adódtak, ezek megelőzésére a jövőben nagyobb gondot fordítunk ...” A Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, Mezei János áttekintést adott az aszálykár-rendezési elvekről. Mint mondta, elsősorban a mezőgazdasági üzemek likviditásának megteremtése a cél. Kormánydöntés született 10 milliárd forint elkülönített hitelről, melyet kedvezőbb kamatfeltételekkel kap az agrárszektor. Ugyanakkor föld- adókedvezményről, a társadalombiztosítási járulék késedelmi kamat nél­küli, „elcsúsztatott” befizetéséről és — talán intervenciós alap terhére — behozott takarmánykukoricáról is szó van. Az őszi munkákról szót ejtve a főosztályvezető-helyettes megismételte a miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy a mezőgazdasági üzemek bízzanak abban: az fog arat­ni, aki elvetett. Mint mondta, tudják, hogy a kukoricatermelésben ka­tasztrofális a helyzet, sokmilliárdnyi forint kieséssel számolnak. A vető­mag-előállításban a szokásos fémzárolt mennyiség meghaladta a százezer tonnát, az idei előzetes becslés 60 ezret jelzett, mára ez is 40-45 ezer tonnára csökkent. A hazai vetésterülethez e mennyiség elegendő, a vá­lasztékkal viszont, különösen a hosszabb tenyészidejű fajtákkal, lesznek gondok. A minisztérium arra törekszik, hogy =Í3biztonsági tartalék céljából — időben importáljon kukorica-vetőmagot is. A tanácskozás résztvevői a tenyészkertben llj melynek egy része öntö­zött — a korai fajták közül a háztájiba is ajánlott TC—4380-ast minősí­tették jónak, újdonságként értékelték?' az új, négyyqnaJas hibrideket, és nagy várakozással figyelték az új fehér kukoricákat, a 4596-ost, a 4600- ast és a 4514-est. Reményt keltőnek ítéltetett a harmadik éves fajtajelölt, PARDON, CSAK TÉVEDJEK! Mégsem kerülnek utcára a dunapataji kereskedők Szinte napok alatt keletkezett a zűrzavar a dunapataji élelmiszerbolt­ban, ami igencsak megviselte az itt dolgozó hat asszony idegeit. Nem volt kevesebbről szó, minthogy hirte­len egzisztenciális fenyegetettségbe kerültek. Egyik napról a másikra le­begett fölöttük a bizonytalan jövő, a munkanélküliség lehetősége. (fijg- Úgy hallottuk, üzemeltetési for­mát változtat a kalocsai áfész, amit velünk nem közöltek — panaszkodik Kutus Béláné üzletvezető-helyettes. — Egy másik üzletet vezető kollégá­val megbeszélték, hogy ö kiveszi a mi boltunkat is. Mi erről nem tudtunk, megkerültek bennünket, egyezkedtek a hátunk mögött. Csupán szóbeszéd alapján pattant ki az ügy, különben csak az utolsó percben szerzünk róla tudomást, amikor kész tények elé ál­lítanak bennünket. Most aztán he- lyesbitőleg hoztak ki papirost, hogy mi is pályázhatunk. De kérdem én, mennyi az esélyünk, ha összerúgtuk a port a főnökkel? Boltvezetőnk har­mincnégy éve dolgozója az áfesznek, nem ezt vártuk! Mint megtudtuk, a bolti kollektí­vával nem volt baja az áfésznek. Lel­tárhiányért sohasem kellett felelős­ségre vonni senkit, lelkiismeretesen dolgoztak az itteniek. Más kérdés, hogy a vásárlóerő csökkenésének kö­szönhetően apadóban a forgalom. E tény szükségessé teszi a gazdaságo­sabb üzemelési formára való áttérést, amit betéti társaság formájában kí­ván megvalósítani az áfész. De ez még nem jelentheti azt, hogy kapás­ból kitessékelik a személyzetet. Noha két dolgozónak ígértek biztos állást, a többiek helyzete bizonytalan. Nem csoda hát, ha idegesek. Gillich Andrástól, a kalocsai áfész területi ügyvezetőjétől azt kérdettük: sajnálatos tévedés vagy tudatos kigo­lyózás áldozata a hat asszony? — Itt kigolyózásról szó sincs, csu­pán megoldást keresünk. Sajnos, mi­előtt a bolt dolgozóival megbeszéltük volna, kipattant a dolog. Ebből aztán (ahogy faluhelyen lenni szokott) min­denféle pletykát kerekítenek. Két sze­mély is pályázik az üzletre, mindkettő betéti társaság formájában, kapcsol­tan üzemeltetné más egységgel. Az áfész vezetése úgy döntött, ha bead­ják pályázatukat az itteniek is, nekik van elsőbbségük. Egyébként már ve­lük is közöltük a feltételeket, tehát, hogy úgy mondjam, helyreállt az esélyegyenlőség, mi több: a hat asz- szony immáron elsőbbségi jogon előnyt élvez. Bízom benne, hogy ez a kis kalamajka hamar elfelejtődik, és megnyugodnak a dolgozók. Zs. K. I. Mikszáth Kálmán képviselő úr, ha ma élne, megte­hetné, hogy akár be se menjen a parlamentbe. Otthon is összegyűjthetné kedves, anekdotázó jegyzeteinek anyagát. Csak ülne a kényelmes fotelban, akár lábat is áztathatna közben, s figyelné a képernyőt, hogy mi mindent csinálnak a képviselőtársak. Biztosan csóválná a fejét, látva, hogy ingujjban, kigombolt mándliban járnak-kelnek, s ülnek a szék­sorokban. Hol van már az az idő, amikor zsinóros mentét kellett felvenni az ünnepi alkalomra, mondjuk egy elnöki beiktatásra? Me& aztán a jó modor, a tisztelet! Mert lám, az államtitkár úr zsebre dugott kézzel, imigyen szól a Tisztelt Házhoz: — Előterjesz­téssel élünk!— Eszébe sem jut, hogy tiszteletlen visel­kedéséért valamikor még a kaszinóból is kinézték volna.j (Igaz, hogy akkor még volt képviselői kaszi­nó.) A stiláris pongyolaságokról, nyelvi otrombasá­gokról, melyek oly gyakrtm esnek, nem is beszélve. Tisza Lajosról, miniszterré választásakor, jellem­zésként irta Mikszáth: „Ok nélkül sohasem beszél, és sohase mond olyat, ami a tanácskozást összekúszál- ná; az ő beszédei kig omboly it ók." Vajon hány képvi­selőre illene ez manapság? íme egy csokrocska az összegyűjtött kusza szövegekből: —' A kormány feladatát kell hogy képezze... ■— Nem eszközölnek módosítást... — A bizottság megfontolás tárgyává teheti. — Hadd legyen szabad elörebocsátanom ... — Elidegenítésre kerüljenek. —Szomorú helyzet állt elő (mondta az ülés elnöke). — Hogyan van megoldani lehetőségünk ezt a kér­dést? (A kultúra támogatásáról egy ismert író képvi­selő.) — Szavazni fog kelleni. — Hatvan községbe szokok menni. (A képviselők javadalmazása körüli vitákban hangzott el.) — Meg fog kelleni lépni. — Meg fog akarni... (brr!) Mikszáthnak különösen a „legyen szabad előrebo­csátanom” kezdetű kompliment (bókolás) tetszene, mintha csak a századforduló parlamentjének szóno­kait hallgatná. A maiak ugyan honnét veszik ezeket az ódon kifejezéseket, szófűzéseket? Talán Jókaitól? Még az ö hősei sem beszéltek ilyen modorosán. A rengeteg idegen szó (koncepció, kompetencia, kompromisszum, konszenzus, deficit, privatizáció és egyebek) hallatán is csóválná a fejét, pedig az o idejé­ben is dívott a latinos hivatalos beszed. Némelyek így akarták kimutatni szakértelmüket, a témában való jártasságukat, csakúgy, mint manapság. Akkor is gyakran előfordult, hogy pfújoztak, abcu- got (le vele!) kiabáltak a honatyák, tiltakozásul kivo­nultak a teremből, s egy-egy unalmas beszéd alatt a folyosón sétálgattak, pipáztak, szivaroztak. Durva, sértő szavak is felröppentek — olykor párbaj lett a • vége —| de legritkábban író képviselő vetemedett ilyesmire. A literátor — író, tollforgató — szakmát pedig sose szidták, hiszen abból éltek, s tekintélyük is jórészt onnét származott. .az írók is úgy veszik a politikát, mint az énekesmadarak a diófát. Rászáll­nak, mért csalogató leeresztett szárnyakkal pihenni gallyain, 'de tudják, hogy kigőzölgése ártalmas a hangjuknak." — irta Irodalom és politika című kar­colatéban. Lehet, hogy napjainkban ettől a „kigőzöl­géstől" torzult el ennyire egyik-másik író-politikus- madár hangja? Ki tudja? Valamit végképpen nem értene Mikszáth képviselő úr. Azt, hogy a liberálisok hol bujdokoltak az ország­ban olyan sokáig. Hiszen már az ő idejében is ott ültek a Ház padsoraiban. „A múlt hetek liberális pártja megrázkódott, s új, friss, eleven, pezsgő és tetter ős left egy nap alatt. S ma minden ember önként érzi: itt jó kezekben van a nemzet sorsa." Mikor is? Még 1892- ben, csaknem száz évvel ezelőtt irta le ezeket a soro­kat. Vagyis a fogalmakat, elnevezéseket, jelzőket ille­tően akár most is folytathatná irodalmi jegyzeteit a kortársakról, képviselői magatartásokról. Mert inkább irt, mint szónokolt. Még ma is élvezet olvasni tárcáit, irodalmi jegyzeteit. Tükörként tart­hatnák maguk elé a mai honatyák. Nem fogott rajtuk stílusosan szólva: nem homályositotta el ábrázó- la,juka,-azm. F.TOhPil Á Parlamentről—papucsban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents