Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám

1990. szeptember 8. • PETŐFI NÉPE • 11 » T ili ■■■■■■■■ ilL J jüIji J! Jlr »yvií »ili .ja l£JL4L^JLAJL«k APIAU— ELSZABADULT LÓERŐK VILÁGBAJNOKSÁGA Bakos ismét jól vizsgázott Hazánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvende­nek a technikai sportok. Mint rendezők évről évre helyet kapunk a Forma—1 cirkuszában, azonban olyan piló­tánk még nincs, akinek a McLaren- vagy a Williams- „istálló” nagyhatalmú főnökei keresnék a kegyét. Akadt viszont egy 17 éves kecskeméti gokartos, aki a Formula —£ kategóriában megrendezett világbajnokságon a 17. helyen ért célba. Olyan kunszt volt ez, amelyre még a legöregebb autós rókák is odafigyeltek. Hiszen a magyar gokartsport,alig 30 éves történetében Szász Lászlón kívül a kecskeméti Bakos András a második magyar versenyző, akinek sikerült vb-döntőbe jutnia. Az előzmények nem tűntek biztatónak, mert Bakos alig egy hónapja eltörte a kezét. Ennek ellenére augusztus 25-én már száz társával együtt Bordeaux-ban várta az Intercontinental—A kategóriájú Európa-bajnokság rajt­ját- A. kontinensviadal azonban nem sikerült. A gokartba épített nyugatnémet KZH-gép nem bírta a nagy hőséget, így Bakos sorozatos motorhibák miatt nem tudta bevere­kedni magát a döntőbe. A kiesettek számára kiírt Szövet­ség Kupában pedig — ahol tavaly Svédországban a má­sodik lett —, egy ütközés miatt csak a 14. helyen ért célba. — Hogyan'értékelték ezt a helyezést? pl kérdeztem Kárpáti Józsefet, a Calderoni Klub ügyvezető elnökét, a versenyzőt kísérő team egyik tagját. — Bosszantottak bennünket a sorozatos technikai problémák, mert tudtuk, hogy Andrisban ettől sokkal több van. Reménykedtünk, hogy az egy héttel későbbi világbajnokságon sikerül javítania. Felkeredtünk és Gi­ronde megye székhelyéről az észak-franciaországi Laval városkába, a vb helyszínére utaztunk, ahol már a Formu­la—C-kategóriában rendezték a versenyt. Mi a különbség a kettő között? — Az Intercontinental—A kategóriában 100 kcm-es, sebességváltó nélküli motorok versenyezhetnek, míg a Formuja—C a gokartozás csúcsát jelenti. Itt csak 125 kcm-es, sebességváltóval ellátott motorok indulhatnak. , — A gokartsportban is beszélhetünk úgynevezett ver­senyistállókról? , — Hogyne. Bakos például a nyugatnémet Hetschel GmbH cég által gyártott Match—1 gokartvázza! és KZH-motorral versenyzett. A cég rajta kívül két francia, egy svéd és egy luxemburgi pilótát támogat. Mivel a franciák hosszabb idő óta nála versenyeznek — és nem utolsósorban Franciaország jó piacnak is számít —, főleg a házigazdák kartozóit támogatta, vagyis ők kapták a korszerűbb gépeket. Különben ez a sebességváltó-kate­gória már nem emlékeztetett békés gyermekzsúrra, ta­pasztalt versenyzők álltak rajthoz. Andris a maga 17 évével a mezőny legfiatalabb résztvevője volt. • —> Sikerült-e a motorját megbütykölni a versenyre? —- Szerencsére közel sem volt annyi gond, mint az EB-n. Az 55 fős mezőnyből az időmérésen a 22. helyen végzett. A selejtezők alapján 19. lett, majd 30 körös idegtépő motorbőgetés után a döntőben a 17. helyet szerezte meg. Meglepetésre olyan versenyzőket utasított maga mögé, akiket a szakmabeliek az élmezőnybe vár­tak. Ezt az eredményt — ami egy jobb motorral még szebb lehettt volna — itthon alapos felkészülés előzte meg. A fizikai felkészítésben a kecskeméti Repülő Orvosi Intézet segített, amelynek a szakvéleménye alapján a sportigazgatóság egy speciális edzéstervet állított össze. Az utazás és a verseny anyagi részét a Calderoni, a Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat, az Univer ÁFÉSZ és a Kecskeméti Konzervgyár állta. —I Állítólag az olasz Alessandro Pichini nem mindenna­pi körülmények között nyerte a versenyt. — Már az időmérésen is az olasz volt a leggyorsabb, de a megengedettnél nagyobb zajt mértek a gépénél, ezért az idejéhez négy büntetőmásodpercet hozzáadtak. Ez annyit jelentett, hogy a selejtezőben csak a legutolsó kockáról indulhatott. Ennek ellenére kilencedikként ju­tott az elődöntőbe, ahol viszont már a hatodik körben az élre állt. A döntőben pedig leiskolázta a többieket, és szinte a mezőny felét lekörözte. Ez azért veszélyes, mert akit leköröznek, annak ott abba kell hagynia a versenyt. — Melyik pilóta érte el a legnagyobb sebességet? — A győztes olasz Pichini még az időmérésen 142 km/h-t „radírozott” az aszfaltra. Technikás versenyző, jó motorja és nem utolsósorban kiváló szerelője van. — Es a menők közül ki készíthette a világbajnokság legnagyobb csalódásleltárát? — Á svéd Gabrielson Anders, aki az időmérésen még a második legjobb volt, de azután különféle technikai problémák miatt a reményfutamból már a döntőbe se tudott bekerülni... Szabó Etelka LABDARÚGÓ NB II. Bátrabb játék pontot ért volna... • OSZTÁLYOZÓ AZ NB I-ES TAGSÁGÉRT • HÁROM KULCSJÁTÉKOS NEM AKAR A KSC-BEN SZEREPELNI • AZ EDZŐK KOSARAT ADTAK A SZAKOSZTÁLYNAK Saját nevelésű játékosokra építenek CSEPEL— BAJAI SK 1—0 (1—0) Csepel, 1000 néző. Vezette: Németh L. (Komáromi, Hanyecz). Csepel: Szieben — Gyimesi, Ács, Tyukodi, Puglits, Jakab (Gombás a 77. percben), Horváth A., Húszák, Vigh, Stefanov, Hamar (Miller a 72. percben). Edző: Tajtii József. BSK: Horváth D. — Kovács B., Be­ne, Berényi, Nagy A., Evanics, Morvái, Kovács I. (Faddi a 66. percben), Vén, Schneider, Horváth Á. (László a 62. percben). Edző: Koller Viktor. fjí. perc: Stefanov gurított Horváth A. elé, aki 18 méterről óriási gólt lőtt a jobb felső sarokba. 1—0 a Csepel javá­ra, , « 24. perc: Vén szögletét követően Schneider fejjel csúsztatta kapura a lab­dát, de Puglits a gólvonalról kivágta. 35. perc: Nagy A. negyvenmeteres vágta után Schneiderhez adott, aki,az ötösről középre gurított, a labda Ács lábáról a kapufára, majd Szieben ölébe pottyant. (Nagy helyzet volt!) A gyors hazai gól után a játékosok megfeledkeztek arról, hogy labdarúgó­meccset játszanak. Akár le is olthatták volna a reflektorokat, hiszen alig történt valami a pályán. A szünet után élénkült a játék, de ez helyzetekben nem mutat­kozott meg. Sajnos a bajaiak önbizalom nélkül játszottak, s érvényesült a foci filléres igazsága: önbizalom nélkül lehet futballozni, de nem kifizetődő... Kitűnt: Huszák, Horváth A., Stefa­nov, ill. Bene, Kovács I. Nagy Á. Vajda György Messzi országos bajnok Lapzártakor érkezett a hír: Messzi István (KSCj a súlyemelő OB-n 320 kg- os teljesítménnyel aranyérmes lett, 2. Barsi 315, 3. Mészáros 307,5 kg-mal. Amint már beszámoltunk róla,' az NB I. B csoportjából kiesett Kecske­méti SC férfi kosárlabdacsapata meg­kapaszkodhat az élvonalban, ha az osztályozómérkőzésen legyőzi riváli­sát, a Bp. Csőszerelő együttesét. Az első mérkőzésre vasárnap 18 órakor kerül sor a kecskeméti Városi sport­csarnokban. A visszavágót szeptember 12-én Budapesten, ugyancsak 18 órai kezdettel rendezik. Ha az első körben nem születik döntés, a harmadik mér­kőzést szeptember 14-én, pénteken 17 órakor, Kecskeméten tartják. — Van-e már döntés abban, hogy kik léphetnek pályára a csapatok képvisele­tében az osztályozón?— kérdeztük Far­kas Istvántól, a KSC férfi kosárlabda­szakosztályának elnökétől. — A szövetség illetékesei méltányol­ták azt a kérésünket, hogy csak azok játszhassanak, akik a bajnokságban igazolt sportolói voltak a csapatoknak, hiszen ez az osztályozó a korábbi ver­senyidényhez tartozik. Ezért természe­tesnek tartjuk, hogy csak azok szere­pelhessenek, akik a lezáratlan bajnoki idényben a KSC-hez, illetve a Csősze­relőhöz tartoztak. Az esetleges új szer­zemények játéka irreálissá tenné a vég­játékot, hiszen minden kétséget kizáró­an az a csapat nyerne, amely több pénzt tudna áldozni játékosszerzésre. — Beszélik, hogy a KSC még azokat sem tudja pályára küldeni, akik a klub igazolt sportolói. Igaz-e a szóbeszéd? — Nem alaptalan! A Nagykőrösre tartó Csorvási, Király és Cseh nem kí­ván az osztályozón szérepelni... Az egyetemi .tanulmányai miatt távozó Dobosrés Borbély, valamint a már szol­noki kölcsönjátékosnak számító Hor­váth viszont ott lesz a pályán a Csősze­relő ellen. — A szakosztályvezetés álláspontja szerint mi lesz a kérdéses három játé­kossal? — Nem volt szándékunkban eladni őket, de ha nincs más megoldás, akkor meghatározzuk az árukat és ha jelent­keznek értük, tárgyalhatunk az átiga­zolásukról. —- Ilyen előzmények után milyen re­ményekkel vágnak neki az osztályozó- nak? — Természetesen saját nevelésű, fő­leg fiatal játékosokkal, akikben bízunk, hiszen rájuk szeretnénk építeni a jövő csapatát. Ha ismét NB I-esek leszünk, esetleg szó lehet egy-két tapasztalt sportoló leigazolásáról. A jövőt azon­ban mindenképpen a saját nevelésű utánpótlásban látjuk biztosítva. — Mikor lesz a csapatnak állandó edzője? — Ez egyelőre megoldatlan kérdés, hiszen több kecskeméti kosárlabda­szakembert is felkértünk, de egyik sem vállalta a feladatot. Csak abban bízha­tunk, hogy ha számunkra előnyösen dől el a csapat sorsa — ismét NB I-ben szerepelhet — lesz bennük ambíció és találunk olyan segítőkész edzőt, aki le­ül majd a kecskeméti kispadra. Ellen­kező esetben kénytelenek leszünk ide­gennel tárgyalni, de ehhez a megoldás­hoz csak végső esetben nyúlunk, mert saját nevelésű játékosokhoz Kecske­méthez kötődő szakembert szeretnénk alkalmazni — mondta a szakosztály elnöke. Banczik István RÖVIDEN • A megyéi sporthivatal, a Kecskeméti V§C és a vízilabdázók baráti körének /endégeként szep­tember 10. és 15. között Modena megyei (olasz) úszók és vízilabdá­zók ‘látogatnak Kecskemétre. A vignolai klub vízilabdázói a KVSC-vel és a szentesi juniorokkal szeptember 12-én délelőtt tornán vesznek részt a kecskeméti fedett Uszodában. 9 Szeptember 8-án 11 órától az újszászi parkerdőben érdekes verseny­re, (biatlonra kerül sor, amely 5 km futásból, 30 km kerékpározásból és ismét 5 km futásból áll. Az első három helyezett versenyző indulhat a szep­tember 30-án Svájcban sorra kerülő duatlon Európa-bajnokságon. A ren­dezők nevezéseket a helyszínen,is elfo­gadnak. • Szeptember 11-én, kedden 16.30-kor játssza második Magyar Kupa-mérkőzését a Kecskeméti TE NB Il-es női kézilabdacsapata. Az ellenfél az NB I. B csoportjában sze­replő Csepel Autó gárdája lesz. A ta­lálkozó helyszíne a kecskeméti ár­pádvárosi sportcsarnok. • Molnár Pál és Szakolczai József helvéciai, valamint Maráz Ferenc bu­dapesti fiatalemberek elhatározták, hogy két év alatt körbekerékpározzák a világot. A három amatőr sportoló ma délután a fővárosból indul útnak. Aki kíváncsi felszereléseikre, kerék­párjaikra, és szeretne nekik a hosszú út előtt minden jót kívánni, az szep­tember 9-én, vasárnap Kecskeméten, a Nagytemplom előtti téren 10 és 12 óra között találkozhat velük. EÍRŐSIKOVÁCSOK A TATAMIN KlVÜL Hogy volt és hogyan tovább kimonó ... ? „A SPORTBAN SEM KÖNNYŰ, DE AZ ÉLET NEHEZEBB” Őstehetségek voltak. A két testvér, Károly, a bátyus, és Já­nos, az öcs. Birkózóként kezdték Szabadszálláson, Kovács Sándor vándoredző fedezte fel őket. A cselgáncs csak később jött, ak­kor, amikor Kecskemétre kerül­tek. Egy ideig párhuzamosan in­dultak a két sportág versenyein, János bronzérmeket is nyert az országos bajnokságokon. Károly a katonaság idején, a Bp. Hon- védban kötelezte el magat végle­gesen a judo mellett. Nemzetközi nagyversenyeken indult, nyert országos bajnokságokat és olyan társaktól tanulta meg a profi csel­gáncsot, mint Tuncsik József. A három évvel fiatalabb János ne­hezen sorolná föl a különböző versenyeken elért jobb helyezése­it. Annyi biztos, hogy 1977-ben döntött véglegesen a cselgáncs mellett, három egyéni, két csapat­bajnoki címet nyert és volt ötödik helyezett világ- és Európa- bajnokságon is. Kettejük össztel­jesítménye: tíz magyar bajnoki cím a felnőttek közt. Ám ehhez azt is tudni kell, hogy azonos súly­csoportban versenyeztek. Ők az E. Kovács testvérek. * * * — Ma már mind a ketten be­fejeztétek az aktív sportolást. Károly egy évvel hamarabb akasztotta szögre a kimonót. Talán így utólag elmondhatjá­tok, hogy miként osztottátok el egymás közt a bajnoki címeket ? Mentetek egyáltalán élesben? Károly: — Ónnan kezdeném, hogy a nyolcvanas évek elején egyszerűen nem volt ellenfelünk. Az öcskössel együtt mindenkit le­osztottunk a hazai mezőnyben, s a legtöbbször ketten vívtuk a döntőket a nagy versenyeken. Ha nem így történt, akkor is az egyi­künk biztos bejutott a fináléba. János: —I Persze, ez nagyon csípte a fővárosiak szemét, főleg az agyonmenedzselt spartacusos ellenfeleknek és az akkori szövet­ségi kapitánynak, Moravetz Fe­rencnek nem tetszett a dolog. Em­lékszem, 1979-ben együtt döntőz- tünk a magyaron, megbeszéltük, hogy Karcsi nyer. Egy évvel ké­sőbb ugye én következtem, mert ismét mi jutottunk a 95 kilóban a fináléba. Jött az 1981-es meccs, amikor egyetlen egyszer élesben küzdöttünk... Károly:—Ezt elmondom én, a vesztes. Mind a ketten végig ipon- nal nyertünk, s eldöntöttük, hogy ezúttal nekifeszülünk. Jó erőben voltunk, de kiderült, a „kicsi” jobb. Egy yukóval és egy kokával nyert. — Volt utána harag? És az edzésen, amikor együtt készül­tetek, akkor voltak-e ellenté­tek, nézeteltérések egy-egy ke­ményebb akció után? Károly: — Az edzésen nagyon keményen dolgoztunk együtt, de soha, egyetlen alkalommal sem vitáztunk össze. János:A bírók pipák voltak ránk, mert ők is tudták, hogy ver­senyen soha nem megyünk éles­ben. Az edzésen valóban alapo­san megdolgoztuk egymást, de akkor sem alkalmaztunk sunyi, alattomos eszközöket. Sőt! Na­gyon vigyáztam a bátyusra, főleg azután, amikor egyszer egy telje­sen szabályos akcióm közben a • A két E. Kovács. Jobbról János, mellette a bátyus, Károly. megsérült, műteni kellett. De ek­kor sem volt harag köztünk. —Hosszú ideig verseny ezte- tek egy súlycsoportban, később Károly eggyel följebb ment, mert itt vették számításba a vá­logatottnál. Kíváncsi lennék, ki volt a legnagyobb ellenfeletek itthon és a nemzetközi mezőny­ben? Károly: — Itthon Szepesi. Mindig el tudta adni magát a bí­róknál, szerette aszövetsegi kapi- tányis. Anemzetközi mezőnyben a holland Van de Walle, képtelen voltam úgy megszorítani, mint az öcskös... János: — Szépít én sem szeret­tem, a hollandot viszont egy ízben legyőztem, legalábbis a videofel­vétel tanúsága szerint. A bírók vi­szont másként látták, ezen elment egy Európa-bajnokságom ... — Beszéltünk a kezdetről, versenyekről, eredményekről, ellenfelekről. Eljutottunk oda, hogy egyszer csak befejezté­tek. Miért, minek a hatására hagytatok föl az aktív sporttal ? Károly: Azt hiszem, a ket­tőnk nevében mondhatom: Jan­csinál és nálam is a sérülés szólt közbe, egyszerűen nem bírta már az operált lábunk a maximális terhelésű —így utólag visszagondolva a sportolással eltöltött hosszú időszakra, nem érzitek-e úgy, hogy bennetek maradt a nagy eredmény? Többet érhettetek volna el a tatamin annál, ami si­került? Ezzel nem akarom ki­sebbíteni az érdemeiteket. Károly: — Sok nagy nemzet­közit megnyertem, de valóban el­maradt az igazi siker. Voltam vi­lág- és Európa-bajnokságon, de helyezetlen maradtam, pédig jó formában voltam. Az egész, pá­lyafutásomat végigkísérte a sérü­lés, mindig a legrosszabbkor jött, közbeszólt. János: — Naponta elgondol­kozom azon, miért nem sikerült kihozni magamból azt, ami nem­csak szerintem, hanem szakem­berek szerint is bennem volt. Sze­rettem volna vb-n, EB-n döntőzni vagy az olimpián érmet nyerni. Gyakran ott álltam a siker kapu­jában, de átlépni soha sem tud­tam rajta... — Miért? Mi hiányzott az igazi nagy eredményhez? Hogy látjátok, miért nem sikerült a testvérnek föntebb kerülni a nemzetközi mezőnyben? Károly: — Jancsinak? Szerin­tem a hosszú nélkülözés, már ami a válogatottságot illeti. Mindig kigolyózták a pestiek ellen, jobb volt a nemzetközi versenyeken, mégis más utazott helyette a vb- re, olimpiára. Három olimpiai es­küt tett le, de egyszer sem jutott ki a nagy vetélkedőre. Amikor meg bizalmat kapott, akkor soha nem volt szerencséje, megsérült, elvet­ték tőle a meccset. János: — Egyetértek Karcsi­val. Hogy nála mi hiányzott? Pszichésen volt gyengébb, nem tudott verekedni. Ha nem sike­rült teéhnikával nyernie, nem tu­dott szadista lenni és gátlástala­nul verekedni. No és óriási pechje •volt, emlékszem, biztos utazónak számított a vb-re, de a magyar bajnoki döntőben, az abszolút kategóriában megsérült. A leg­jobb formában volt, mégsem uta­zott. Amikor később kikerült, ak­kor egymyert meccs után a máso­dikon a bokaszalagja elszakádt, nem folytathatta. S mind a ket­tőnkre jellemző: a válogatott ré­széről nem kaptunk egyenlő me­nedzselést a kedvenc fővárosi ve- télytársakkal szemben. — Játsszunk a gondolattal: mi lett volna, ha a két E. Ko­vácsból egyet gyúrnak össze? Károly: — Erről már nem egy szakember .nyilatkozott. Azt mondták, abban az esetben lett volna egy világ- és Európa- bajnok E. Kovács cselgáncsozó. János: — Ezt azért lehet így ki­mondani, mivel én inkább a föld­harcot erőltettem, míg Karcsi a látványos technikákban járatos. Ezzel nem mondom azt, hogy ő gyengébb a földön, nem, egyálta­lán nem. — Amit elmondtatok, híven tükrözi: egyvalamiben mind a ketten a legjobbak közé tartoz­tatok a nemzetközi mezőnyben is. Most, befejezve a sportot, mégsem az edzői poszton talál­talak benneteket. Miért ? Miért nem próbáljátok meg a fiata­loknak átadni a sok-sok év ta­pasztalatát? Károly: — Én elvégeztem a se­gédedzői tanfolyamot, de miután úgy éreztem, nem tartanak igényt a munkámra, nem kerestem a kö- zeledésta szakosztályhoz. Persze, voltak egyéb problémáim a ma­gánéletben, nem is hibáztatom a klubvezetést abban, hogy jelenleg nem edzősködöm a KSC-ben. Bár igazából nem hívtak visz- sza... János: — Két éve én is elkezd­tem az edzőit, de a munkám miatt abbahagytam. Nem azért jelent­keztem a tanfolyamra, mert eltö­kélt ^szándékom volt az edzőskö- <Jés, hanem csak a papírért, hogy meglegyen. Ám ha edzősködöm majd, azt nem itthon, nem Ma­gyarországon teszem. — Egyelőre tehát távolabb kerültetek a tatamitól. Mit csi­náltok most, milyen munkátok van, hogy találtátok meg a he­lyeteket a magánéletben? Károly: — A Helvéciai Á. G.- től 1987 végén megkaptam a profi státust megszüntető levelet. Utá­na próbálkoztam á cégnél a szak­mámban, de nagyon keveset tud­tam összehozni. Nehéz időszak volt, később műtrágyát vagoni- roztam, csak hogy több pénzt ke­ressek. Hosszas vajúdás, keresgé­lés után kötöttem ki az Ágensnél. Ez egy kereskedelmi vállalkozás, remélem, megtalálom a számítá­saimat. János: — Én benzinkutasként kezdtem, egy esztendőt le is húz­tam a kútnál. Napi öt-hatszáz ko­csit kellett kiszolgálni, s közel sem lehet annyit keresni, mint azt so­kan hiszik. A feleségemmel kiju­tottam Franciaországba. Vittem a felszerelésemet is, hiszen én iga­zából sohasem fejeztem be az edzést, s gondoltam, ott is eljárok majd valahova tréningezni. Ez olyan jól sikerült, hogy meghívr tak, tartsak bemutatót és edzése­ket a fiataloknak. Most úgy fest a helyzet, ha minden összejön, ak­kor hamarosan Franciaországba szerződök, versenyzőnek és edző­nek.. Talán akkor én is révbe érek... * Hs * Rettegtek tőlük az ellenfelek egykor, s ma itt tartanak. Keres­ték a helyüket, nehezen találták, (találják) meg. Balszerencsésnek mondják magukat mint verseny­zők, de mint magánemberek sem tartoznak Fortuna kegyeltjei kö­zé. Károlyt már elbúcsúztatta az egyesülete (talán kissé korán is, hiszen még reménykedett akkori­ban a felépülésében), Jánost még nem. Őt ma a 12. Kecskemét Judo Kupán ünnepélyesen köszöntik, megköszönik eredményes pálya­futását. A sportbarátok még egy­szer láthatják a tatami környé­kén, hazai környezetben is. János pontosan nem tudja: ki­lencszer vagy tízszer nyerte-e meg a nagy nemzetközi hírnévnek ör­vendő kecskeméti versenyt... Rajtmár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents