Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-06 / 209. szám

1990. szeptember 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Hitelből nem menne ... T ehenészfarmer-kilátások Alaposan meg kell gondolnia magát annak, aki a privatizáció lehetőségeivel élve tehenészgazda akar lenni. E vállal­kozásnak ugyanis — a jelenlegi feltételek mellett — számtalan buktatója van, és a legkisebb hiba is elég ahhoz, hogy ráfize­téses legyen a vállalkozása — ez derül ki az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ két szakemberének — Keserű János és Tatár Sándor — elemzé­séből. A vizsgálathoz alapul vett négytagú családból — a feltételezés szerint — hár­man dolgoznak. Az eredmény azt mutat­ja, hogy amennyiben a család maga állít­ja elő a takarmányt, javítja a gépeket és ellátja a háztartási teendőket, így is csak abban az esetben boldogulhatnak, ha rendelkezésükre áll az istálló és saját pénzeszközzel is rendelkeznek. A jelenle­gi közgazdasági feltételek mellett túlsá­gosan nagy jövedelemre nem számíthat­nak, és — ami a befektetés életrevalósá­gát illeti — lényegében jobban járnának, ha évi 24 százalékos kamatra a bankban forgatnák meg pénzüket. Ám úgy-ahogy mégiscsak megélnek, viszont nem mond­ható ez el azokról, akik hitel felvételével, a nulláról indítanának egy 5-10-15 tehe- nes farmot. A legkisebb feltételezett állo­mány, az 5 tehenes modell indításához ugyanis csaknem másfél millió forintra lenne szükségük, 1Ö tehénnél már 2,9 mil­lióra és ha a jelenlegi igen kedvezőtlen kamatfeltételeket vesszük alapul, igazá­ból nem remélhetnek illő bevételt, jöve­delmet. Az intézet szakemberei egyene­sen kimondják: hitel fölvételével nem tud boldogulni az 5-10 tehenet tartó gazda. Harminc-negyven állatnál, 15 évre felté­telezett 15 százalékos kamattal, már úgy- ahogy ellennének, ám ez már túlságosan nagy számú állatot jelent, és kérdéses, hogy ilyen Jiitelkonstnikcióval tudnak-e élni, a jelenlegi gyakorlat azt mutatja: nem. A-vizsgálódás alapján arra lehet követ­keztetni, hogy a pénzügyi feltételeken mindenképpen javítani kell ahhoz, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb arány­ban számolhasson a kormányzat a far­mergazdaságok részvételére a mezőgaz­dasági termelésben. Egyéb kedvezmé­nyekre is szükségük van, mindenekelőtt például megfelelő gépi felszerelésre, en­nek beszerzése ugyanis szintén jelentős összegeket feltételez. Nemkülönben a ta­karmány előállítása, amely szintén to­vább növeli a négytagú farmercsalád ki­adásait. A kutatók föltételezik azt is, hogy a család más módon is hozzájut bevételekhez, ez esetben a kilátások — a megélhetésre — javulnak. Körülbelül egy évvel ezelőtt több cikkben is foglalkoztunk a Helvéciái Állami Gazda­ságban dúló viharokkal. A nehéz helyzetbe került gazdaságot szanálták, a cég túljutott a krízisen, ám eközben súlyos személyi ellen­tétek bukkantak a felszínre. Többeknek — akik úgy érezték, nem értenek egyet az igaz­gató, dr. Mészáros István vezetési módszere­ivel — távozniok kellett Helvéciáról, s útra- valóul még egy-egy fegyelmit is magukkal vihettek. Az ügyben a rendőrség nyomozói­nak is jutott szerep, mivel bejelentést kaptak a gazdaságban folyt vagy folyó visszaélések­ről. A nyomozás több szálon futott, de végül is csak két pontban emelt vádat az ügyészség a gazdaság első embere ellen. A Kecskeméti Városi Bíróságon idén au­gusztus 31-én ítéletet hirdettek dr. Mészáros István ügyében. Erről egyelőre annyi infor­mációt sikerült kapnunk, hogy az időköz­ben kihirdetett közkegyelem következtében eddigre csak egy vádpont „maradt életben”: egy rendbeli hűtlen kezelés bűntette. Dr. Mészáros István a vállalati tanács tiltakozá­sa ellenére kifizettetett egyik helyettesének 33 ezer forint lakáshasználatbavételi díjat, holott ez nem járt volna neki. A bíróság ítélete szerint a vádlott bűnös, s így 75 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, a 33 ezer forint egyidejű megtérítése mellett. Ám a ,75 ezer forintot nem kell kifizetnie, a közkegyelem ugyanis erre is vonatkozik — tudtuk meg a bíróságon. A vádlott és védője felmentésért,- az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Az ítéletre és részletes indoklására hamarosan visszaté­rünk. Érdekes kérdésnek tűnik, vajon a Hel­véciái Állami Gazdaság vállalati tanácsa — amely egyszer már hitet tett dr. Mészáros István mellett — ezután is megértő lesz-e? Megerősíti-e pozíciójában az igazgatót, „megbocsátva” a hűtlen kezelést, avagy in­kább pályázatot írnak ki? A teljes képhez hozzátartozik, hogy a HÁG nyereséggel zár­ta az 1989-es évet. Szóval, úgy tűnik, arra érdemes cég kapta a szanálási hitelt. Hogy kinek milyen része van az eredményben, azt nyilván az ott dolgozók tudják legjobban megítélni. M. Á. ____________CIKKÜNK NYOMÁN____________ E gy ápolási díjas kálváriája Tóth Sándomé hétgyermekes szalkszentmártoni asszony pa­nasza alapján az augusztus 4-ei lapszámunkban Egy ápolási díj kálváriája címmel megírtuk, hogy bár az asszonynak a helyi tanács megítélte az ápolási dí­jat, de mint az illetékes ügyinté­ző nyilatkozta: „nincs pén­zünk ... a-többiek megértették, hogy a nincsből nem tudunk ad­ni, de Tóthné nem...” Ám az ügy nemcsak a szeren­csétlen rászoruló asszonynak érthetetlen, hanem másoknak is. * * * Egy kiskunhalasi többgyer­mekes, kisfizetésű anya így fe­jezte ki felháborodását: „ ... a Halasi Tükör közölte a kedvez­ményes tanácsi hitelt kapottak névsorát. Ha az újság informá­ciója helyes, a kedvezményezet­tek egyike 2-—300 000 Ft erejéig (az összegre nem emlékszem pontosan) a halasi Bamevál ér­tékesítési osztályának vezetője. Ez már nem az első lakása, és évi jövedelme százezrekben mérhető. Annak kicsi a valószí­nűsége, hogy van egy másik ilyen nevű is. A város lákói sze­rint orvos stb. is van a támoga­tottak között... szerintem és ezzel a véleményemmel nem va­gyok egyedül, Palkovics úr fi­zesse be az összeget a megyei tanácshoz és az utalja át Szalk- szentmártonba. Ne segélyez­zünk olyanokat, akik nyugati kocsit tudnak venni, azok rová­sára, akiknek kenyér sem jut...” (Az asszony ötletét bi­zonyára legkevésbé az érintet­tek méltányolnák, ám az utolsó idézett mondatot az ilyen és ha­sonló ügyek elbírálói megje­gyezhetnék.) * * * A kálvária közzététele után Tóthné — miután jogosan nyugtalan, türelmetlen és értet- len — ismét bement a helyi ta­nácshoz, ahol a következőkkel utasították el: „ ... azt mondták, hogy old­jam meg a dolgokat egyedül, ők fizetni nem tudnak ebben az év­ben ... a megyétől nem kaptak semmilyen pénzt erre a keretre, ha úgy gondolom, adjam bíró­ságra őket...” — és olvasónk segítségkérő sorokkal fejezi be levelét. * * sfc A fenti ügyben dr. Ligeti Zsu­zsanna megyei főorvos, a me­gyei tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője így nyilatko­zott: — A helyi tanácsnak kutya kötelessége az ápolási díjat kifi­zetni. Nekik kell mérlegelni Tóthné ügyét és átcsoportosíta­ni a forintokat. A megyének cél- támogatási kerete nincs. Az ügytől függetlenül egyéb­ként a rendelet megjelenését kö­vetően megyei felmérést végez­tünk. Mennyi pénzre lenne ah­hoz szükség, hogy a segélyezés­re, a közgyógyellátásra és ápo­lási díjra szorultak megkaphas­sák a „fizetésüket”? (Közben ér­demes megemlítenem azt is, hogy az ápolási díjról szóló ren­delet különösen üdvös, hiszen alkalmas a foglalkoztatási gon­dok és a szociális terhek csök­kentésére.) De visszatérve az említett felméréshez: igaz, sok helyről még választ sem kap­tunk, de a beérkezett nyilatko­zatok szerint a rászorulók úgy hatszázan lehetnek. Rendszeres segítésükre évente tizenegy mil­lió forint kellene. Ezt, megfelelő indokokkal alátámasztva, köz­ponti támogatást kérve elküld­tük a Népjóléti Minisztérium­hoz. A választ várjuk ... * * * Ám maradjunk Szalkszent- mártonban, ahol talán már csak abban bízhat Tóthné, hogy a helyhatósági választások után olyan vezetők kerülnek az ön- kormányzat élére, akik eliga­zodnak a számok rengetegében, s egy kis mérlegelési készséggel át tudják majd csoportosítani a kiadások oldalát. Ugyanis két­lem, hogy a megoldás kulcsa a bírósági feljelentés sürgetése lenne. Ugyanakkor az éhes gye­rekszájaknak naponta kell a tej, a kenyér, a többiről már nem is beszélve... Pulai Sára ÉLNI KELL A KEDVEZMÉNYEKKEL! A nemzeti és etnikai kisebbségek választási lehetőségei — A következő hetekben nincs fontosabb tennivaló számunkra, mint az, hogy minél nagyobb számban bejuttassuk az önkormányzatokba a kisebbségek kép­viselőit hallottam a napokban dr. Utto György­nek, a Budapesti Német Kulturális Egyesület jogászá­nak Baján tartott előadásában. Soha nem volt, a magyar történelem egész folyamát tekintve, ilyen le­hetőség a nemzetiségi érdekek képviseletére. A tör­vény a nemzetiségi és etnikai kisebbségi jogok védel­mére külön intézkedik. Félő azonban, hogy e kedvez­ménnyel nem mindenki tud élni, nem ismervén a szük­ségszerűen bonyolult szabályozást. E hó 12-éig van még mód jelöltállításra. Tekintsük át a törvény nemzetiségi vonatkozásait! Az „1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányza­ti képviselők és polgármesterek választásáról” XI. fejezetét teljes egészében az említett jogok védelmének szenteli. Ezen belül kedvezményeket ad a nemzetiségi és etnikai kisebbségi jelöltek beválasztásához. Amint ismeretes, a 10 ezer vagy ennél kevesebb lakosú helységekben a választás úgynevezett kislistán történik. Ha a kisebbségi lakosság 50 százalékot vagy ennél többet tesz ki, akkor is célszerű nemzetiségi jelöltet indítani. Ugyanis ha az ilyen községekben például két kisebbségi jelölt indul, de egyikük sem éri el a megválasztásához szükséges szavazatszámot, ak­kor a törvény 49. §-a értelmében egyikük mindenkép­pen bekerül a képviselő-testületbe. Ilyenkor meg kell állapítani azt a szavazatszámot, mely egyenlő „a kislistán legkevesebb szavazattal mandátumhoz jutó jelöltre érvényes szavazatok két­harmadával. Kisebbségi jelöltként mandátumhoz jut, aki ezt a szavazatszámot eléri. Azonos kisebbséghez tartozó több ilyen jelölt közül csak a legtöbb szavaza­tot elnyerő jut mandátumhoz.” Az előbb ismertetett módon elnyert mandátummal megnövekszik a település képviselő-testületének lét­száma. Nézzük, mi a helyzet a 10 ezernél nagyobb lélekszá­mú településeken! Ezekben a „Kétszavazatos válasz­tási rendszer” működik, azaz a képviselők felét egyéni választókerületekben, másik felét pedig listákon vá­lasztják. Ez esetben a listás választáson az egyéni választókerületek nemzeti és etnikai kisebbségi jelölt­jei kisebbségenként egy közös független listán is indul­nak az 50. § (1) szerint. Ha a szavazás eredményeként a független kisebbsé­gi, lista. nem szerezne.mandátumot, akkor meg kell keresni a legkisebb számot, amellyel még mandátu­mot lehet kapni. Amennyiben a független kisebbségi lista elérte e szám kétharmadát, úgy egy mandátumot kap. Ezzel megnövekszik a település képviselő-testüle­tének létszáma. A törvény tehát példamutatóan intézkedik a nem­zetiségek és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesí­téséről, sőt — éppen a szétszórtan élő kisebbségi la­kosság érdekében — jelentős kedvezményeket nyújt. Feltétlenül élni is kell a lehetőségekkel! , Gál Zoltán .«■■■k ■ ■ ■ ■■■■■■ Prüszkölünk A doktor úr berohant a szer­kesztőségbe. Pedig nem az a ro­hangálás fajta, farmeröltönyét se konfekcióméretben vásárolta. Biz’isten tisztelet illeti, hogy a dohányzást abbahagyta (ennél hatásosabb hegyibeszédet nem lehet az egészséges életmód mel­lett tartani), noha a kilók úgy megszállták hőstette folyomá­nyaképp, hogy következhet az újabb „áldozatvállalás". De nem azért fortyog a mér­gében a doktor úr, aki a hét öt napján ott ül a koszladt körzeti gyermekrendelőben, s fogadja a mamák-papák szállítmányozta kis betegeket. A náthákkal, mandulagyulladásokkal még- csak elbír, de egyre több kis pá­ciense kínlódik allergiás ■ tüne­tekkel, kis szemecskéik nem­csak a láztól, meg a szuritól való (nem is oktalan) félelem köny- nyeitől pirosak, hanem a „jó kecskeméti levegő" áldásaitól: por,füst, virágpollen, szénmono- xid, ólom, meg ki tudja még mi jut a szervezetre meg a szerve­zetbe, minden lélegzetvételkor. Ráadásul a picinyek azokban a méregdrága babakocsikban, ott, a talajfelszínhez közel, legalább tripla adagot kapnak mindeb­ből .. Aztán, hogy az empátia beteg és orvos között elmélyülhessen: az idén, amikorra a (köznéven) vadkender tonnaszámra eregette virágporát, a doktor úr is arra ébredt egy reggel, hogy szúr a szeme. Az ok-okozat megfejtéséhez nem kellett konzultálnia kollé­gáival: allergia ez is a javából. Azazhogy csak a kezdete, mert a folytatás az idült hurut stb.... És amint a tünetek észlelésén túljutott, mindjárt szét is nézett házalóján. S lám, sorra')'élfedezi az elhanyagolt, gyomos szalag- parkókdt, az épiikéiéirek: felvo­nulási területein burjánzó gaz­tengert, amelyek ontják a virág­port. De közterületi szemlélődé­se más tapasztalatok szerzésével járt: hiába kereste az utcai víz­csapokat, ahonnan a poros vá­rosparkjait, járdáit locsolni le­hetne. Kiszáradt a fu, a tavasz- szal, a tavaly ültetett facseme­téknek végük, elkeserítő a lát­vány, de a következmény, a por, az a legveszélyesebb! Persze, a doktor úr most már végére akart járni a dolognak. A tanácsházáig rohant, ahol megmondták neki, nincs pénz, se vízdíjra, se gazirtásra. A főker- tésznő meg egyenesen azzal vi­gasztalta, hogy futhat akár fű­höz, fához, attól pénz nem lesz több. Ha pedig pénz nincs, ak­kor a városgazdaság két gazzú­zógépe se áll hadrendbe a gyo­mok kiirtására, bár az emberek, gyermekek egészsége kerül ve­szélyhelyzetbe. Egy dolog a költségvetés (ami rövid távú), más dolog a népegészség (ez hosszú távú, meg egyébként is magánügynek minősíthető, kellő rövidlátással). Erőtlen próbálkozásként ugyan még fogadott egy kaszást, hogy legalább a lakóháza körül vágna rendet a gyomban, de a kasza elrepedt, s az egyéni akció kudarcba fulladt. Hogy tenni kellene valamit, abban egyetértünk. Ebben a ta­nakodásban a tavaszi „társadal- mimunkábangyomláljunk" épp­úgy szerepelt, mint egy alapít­vány létrehozása. Ha ugyanis legalább azok, akik már „élvez­ték" az allergiás roham élmé­nyét, vagy féltik gyermekükét, saját maguk egészségét, össze­dobnának pénzt, gyomirtásra, locsolásra. Persze ez szép példa lehetne az összefogásra, de alig­ha helyettesítheti a hivatalos közbeavatkozást. A doktor úr, miután kifújta mérgét, s mert a tehetetlenségér­zet ellen a panaszkodás valamit használtú tely.ihorzatt. Várják a beteg .gyerekek, nyusziszemmel, köhögve. S akárhogy is vesszük, ettől az egésztől csak prüszkölni le­het ... Nagy Mária Játszótér — felnőtteknek Nemrégiben adták át a kecskeméti művésztelep udvarán Géró György népi fafara­gó művész legutóbbi nagyszabású munkáját, a pihenőparkot. Mint a mester munkái általában, ez is izgalmas, egyedi. A „mocorgó”, a „suttogó”, a nádtető, a széles asztalok és padok, a csupán régmúltban létezett játékos darabok a gyermekkor hangulatát idézik. ■— Munkáim között ez az ötödik játszótér— mondja Géró György. — Igen, játszótér — a felnőttek számára. Hiszen valahol a lelke mélyén minden ember arra vágyik, hogy egy kicsit gyerek lehessen, hogy játszhasson. A darabok elkészítése jó néhány hónapra zökkentett ki abból a munkámból, mely évek óta szinte minden energiám és időm lefoglalja. Most a legfőbb gondom a tanyám építése, annak a „birodalomnak” a kialakítása, melynek képe szintén gyerekkori vágyaimból, elkép­zeléseimből állt össze. Egészséges életmód Aki üde, egészséges akar maradni, és ritkán kíván bele­nézni üres pénztárcájába, már csak/mindennapi tornánk­ban reménykedhet. Altudományosan bebizonyították, hogy e gyakorlatok rendszeres végzői addig élnek, míg meg nem halnak. Tehát fogjunk hozzá! Kapcsoljuk be a rádiót és a televí­ziót, tegyük magunk elé az újságot. Forgassuk körbe a fejünket, és közben próbáljunk meg eligazodni, hogy me­lyik állami és pártvezető kinek mit mondott. Fejkörzés, egy, kettő... Tegyünk az asztalra egy darab sajtot, majd tegyük csípőre a kezünket. Törzsünket fordítsuk a sajt felé, és mondjuk: „eszem", majd ellenkező irányba: „nem eszem". Ezt addig ismételjük, amíg a tegnapi margarinos kenyérre ráfanyalodunk. Tekintsünk a húsárakra! Miután hanyatt estünk, he­lyezzük magunkat kényelembe és biciklizzünk ... be az Európa Házba. Ha valamilyen oknál fogva nem engedné­nek be, biciklizzünk vissza. Ha ismét rátekintünk a húsá­rakra, a kopaszságunk megszűnik: égnek áll a hajunk. Helyezzünk mindkét tenyerünkre egy-egy liter zacskós tejet, és nyomjuk, emeljük a fejünk fölé. Utána duplázzuk meg a súlyt, és még erőteljesebben nyomjuk a plafon felé. Ha elsőre nem sikerül elérni, ez azt jelenti, hogy a plafonig még maradt néhány forint. Állítsuk a tévénket az adóra. (A gyengébbek kedvéért az APEH-adóra). Útmutatásuk alapján számítsuk ki az államnak fizetendő tiszteletdijat, amit azért adunk teljesen önkéntes alapon, mert hálásak vagyunk neki, hogy ennyire vigyáz az egészségünkre. Ha elsőre nem tudjuk kiszámíta­ni, mennyit adjunk, vessünk két bukfencet, és békaügetés­ben járjuk körül a szobát. Ha mégis kiszámítottuk, olvas­suk el a végeredményt, utána fejreállunk. Demokratikus gyakorlat következik. Képzeljük el. hogy X párt vezetője vagyunk. Gáncsoljuk el Y párt vezetőjét hátulról, közben húzzunk be neki elölről övön alul, majd kezdjük el a szabadfogású birkózást, de úgy, hogy előbb mi visSzaütünk. Helybenfutás következik. Ha közben földmozgást észle­lünk, ne ijedjünk meg. Ez annak a jele, hogy földönfutóvá vált — hozzánk hasonlóan — néhány száz üzem, gyár és vállalat. Az egészséges életmód reményében ők is egy hely­ben topognak. Akik önkezükkel akarnak véget vetni szegényes vacso­rájuknak, azok már abbahagyhatják. Ha ólmot, cinket és daganatot érez a gyomrában, torna után ne fogyasszon vizet, mert ráfizet. Arrendszeri megbetegedés esetén a helybenfutás addig ismétlendő, míg meg nem érkezik dr. USA Dollár, neves potenciáljavitó nagy vállalkozó. A gyakorlatokat mindennap, rendszeresen kell végezni, különben eredménytelenek maradnak. Kitartó foglalkozás és akaraterő mellett az eredmény sem marad el: addig élünk, míg meg nem halunk ... Saiga Attila A közkegyelem kedvezett az igazgatónak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents