Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-28 / 228. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 28. KECSKEMÉTI ÉVADKEZDÉS — LENDVAY FERENC SZERINT KÖZÖNSÉGPÁRTI SZÍNHÁZAT CSINÁLNAK MI HIÁNYZIK A MŰSORTERVBŐL? így látja a színigazgató /1 \ Szokásosan kezdődött ez H i / az interjú. Hellyel kínált irodájában a színház negyedik, utolsó kecs­keméti évadját kezdő igazgató­ja, a titkársági gépírónő türel­mesen várta az ajtóban, míg a direktor megkérdezi: kávét, üdítőt? „Köszönöm, semmit” — vá­laszoltam —, kipakoltam tás­kámból magnómat és mond­tam volna az első kérdést, ha Lendvay Ferenc egy szemvil- lantással nem kér pillanatnyi türelmet. A folytatás eltért a megszokottól. Ó is bekapcsolt egy hangrögzítőt és ezután tu­datta, örül az érdeklődésnek, de csak akkor ad interjút,öha szó szerint közöljük nyilatkoza­tát, válászait. ■ „Természetesen” — mond­tam —, „mindig is erre töreked­tem.” Mivel azonban látogatásom célja elsősorban az új, a most kezdődő évad bemutatása volt, mivel továbbra is fontosabb­nak érzem a színpadi produkci­ókat a vitáknál, beszélgetésünk 1990/91-es színi évadra vonat­kozó részével kezdem az interjú közlését. — Anélkül, hogy a különféle ünnepi napoknak, évfordu­lóknak a valóságosnál na­gyobb jelentőséget tulajdoní­tanék, meg kell kérdeznem a magyar dráma napján, szá­moltak-e honi színjátszásunk közelgő bicentenáriumával?- Mindig vannak rendha­gyó esetek. Nekünk azonban ez a most kezdődő nem ünnepi év lesz, hanem átadó év. Egy dol­gom van: ezt a színházat, amennyire lehet, az új önkor­mányzatnak ugyanolyan pozi­tívan adjuk át, mint ahogyan azt a városi tanács januárban átvette. Semmi más dolgom mines, mint az, hogy a lehető legkevesebb embert használ­jam: ne terheljem az új igazgató társulatát. Ráadásul minden ember, aki itt művészi állo­mányban van, egyéves szerző­dést kapott, hogy szabaddá te­gyük az új igazgató számára a területet, olyan társulatot szer­vezhessen, amilyent ő akar. — Műsorterv? — Minden művész számára megteremti a bemutatkozás al­kalmát, hogy az utódom el­dönthesse: akarja vagy nem akarja. Arra is törekszünk, hogy, amennyire lehet, itt is megkaphassák a tizenharmadik havi fizetést. Segítsek, amennyi­re lehet, országunk nehéz gaz­dasági helyzetében. Az egészen nem tudok segíteni, de kétszáz­húsz emberén tudok. Igyek­szem azt megtenni, hogy művé­szi hivatásukat megőrizve tud­ják1 átvészelni e nehéz időket. Az átmeneti év tehát nálunk nincs összefüggésben se a két­száz évvel, se evvel, se avval. Ha nagy humbugot rendeznénk, ha nagy mindenfajta kitalálást rendeznénk, akkor rossz igaz­gató lennék, akkor nem itt kel­lett volna elvállalnom. — Ön szerint Kecskeméten, századunk utolsó évtizedében ilyen és csak ilyen színház él meg? A hivatalos minisztéri­umi statisztika szerint 1989- ben a nyíregyházi társulat prózai előadásait több mint kilencvenezren, a kaposvári­akat hetvennégyezren, a za­laegerszegieket hetvenezren, a debrecenieket ötvenkétez­ren, a győrieket hetvenhatez­ren látogatták. Leszámítva az átépítés vagy más okok miatt hosszabb-rövidebb ide­ig szünetelő együtteseket, a nagyszínházi prózai előadá­sok látogatottságában a kecskeméti Katona József Színház csak a békéscsabai Jókait és az Egri Gárdonyi múlta felül. — Gondolnod kell arra, hogy Kecskeméten tizenkét csatorna van, amelyek a legkü­lönbözőbb nyugati, piff-puff vagy művészi filmeket adnak. Ezenkívül nem lehet figyelmen kivül, hogy a mi színészeink ját­szanak gyerekdarabokat a mű­velődési központban, ugyan­csak a mi színészeink közül már két csoport járja a megye kü­lönböző helyeit, hogy akik nem tudnak Kecskemétre bejönni, azok is kapjanak valamifajta előadást, ha nem is olyan szín­vonalút, mint itt. — Halkan jegyzem meg, hogy az említett városokban is foghatók külföldi tévéállo­mások. Néhány együttes ki­vételével valamennyi hirdet gyermekelőadásokat, a ka­posváriakra például csaknem harmincezer jegyet adtak el. — Figyelembe kell, hogy az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pont is hirdetett színházi mű­sort. Úgy tudom, van vagy nyolcszáz bérletese, ez több, mint nálunk egy-egy telt ház. Ennyi minden között válogat­hatnak a kecskeméti nézők. Ne kérjék rajtunk számon egész Kecskemét kultúráját. Ha csak ez az egy intézmény lenne, ak­kor ez rossz műsor lenne, de ha valaki figyelembe veszi és tudja, hogy át kell adni a színházat, ki mindenki dolgozik még, akkor ez jó műsor. Ehhez hozzátehe- ted, amit akarsz. — A már említett szempon­tokon kívül mivel számolt az új műsorterv összeállításánál az igazgatóság?- A legfontosabb szem­pont: ezekre vannak színésze­ink. Továbbá: olyan darabokat szeretnénk bemutatni a prózai darabokon és az operetteken keresztül, amelyek bizonyos­fajta kikapcsolódást jelentenek, megpihenést engednek a nézők­nek. Nagyon régen játszották itt Tamásit. — Bizony régen volt, 1962 őszén, a szerző jelenlétében adták elő új művét, a Boldog nyárfalevél-t. — Láttak itt az emberek öt' előadásban egy elrontott Brecht-előadást. Meg akarom mutatni, hogy Brecht nem olyan, amilyennek a mozgás- színház bemutatta. A harmadik a kimondottan szórakoztatás­nak szánt krimi, A vád tanúja. Az operettek pedig önmagukért beszélnek. Lehár az egyik leg­nagyobb zeneszerzőnk, A mo­soly országa áll a legközelebb az opera műfajhoz, ezért is gon­doltunk erre. A másik egy szép zenéjű játék, a Leányvásár, a Maya pedig revüoperett. Azt, hogy az emberek szeretik-e, akarják-e, azt csak a látogatott­ság dönti el. Az, hogy már most 7500 bérlője van a színháznak, azt bizonyítja, hogy mellettünk van a közönség. Túl leszünk a tízezren, pedig minden hangu­latot megtettünk (szó szerinti idézet, szerk.) hogy ne kelljen színházba járni. — A beszélgetés elején is­mertetett adatok szerint má­sutt a jó prózának is meg az érzelmileg, gondolatilag ko­runkhoz jobban közeh'tő mű­veknek is van közönsége. Nem gondoltak új magyar mű bemutatására? — Nem írtak ilyet. Leg­alábbis az én tudtommal nem írtak ilyet. Van három új, majd­nem kész mű a fiókomban. Az egyik házi szerzőnk, Gulyás Zoltán munkája, a másik az Er­délyből áttelepült Huszár Sán­doré, a harmadikat pedig a ru­tinos Gyárfás Miklós írta. De ez sem a máról szól. (A társulat összetételéről, a színházi korszerűség kecske­méti értelmezéséről, a Fi- desz-levél fogadtatásáról, a színház anyagi helyzetéről az interjú második, befejező ré­széből, hétfői lapszámunkban tájékozódhatnak olvasóink.) Heltai Nándor Sikerdarab volt az elmúlt évben a Doktor úr, Lendvay Ferenc igazgató rendezésé­ben. (Fotó: Ilovszky Béla) MIÉRT MÉNT TÖNKRE A TETŐSZIGETELÉS? Cserepezik a kiskunfélegyházi iskolát Augusztus hatodikán vonul­tak fel a kivitelező vállalkozók Kiskunfélegyházán, a Dózsa György Utcai Általános Iskolá­hoz, és megkezdték az épület la­pos tetőzetének lebontását. Kiss László ács, Tamasi János kőmű­ves és munkatársai másfél hónap alatt nemcsak a bontást végezték el, hanem elkészítették az ácsolt tetőszerkezetet, s az épület déli felén a cserepet is felrakták. A ház északi felére rövidesen szintén felkerül a fedél, az iskola végérvényesen megmenekülhet az egy évtizede tartó folyamatos beázástól. Szinte az iskolaépület átadása óta — a tetőszigetelésen a garan­ciális időszak lejárta előtt több helyen keletkezett repedés miatt — számos helyiségben beázott a mennyezet. Leázott és leomlással fenyegetett a könnyűszerkezetes épület gipszfala. Az iskolai könyvtárba becsurgott esőviz öt­száz könyv sorsát pecsételte meg. Elérte az eső az elektromos vilá­gítótesteket is, életveszélyes hely­zetet idézve elő egyik-másik he­lyiségben. 1989-re már teljesen szétmállott a lapos tető szigetelő- lemeze, melyen a többszöri javít­gatás sem segített. Két lehetőség adódott: teljesen új szigetelést készíteni az egész épületre, vagy cseréptetővel be­fedni. Ez utóbbi volt az éssze­rűbb. Az iskolaépítés sohasem olcsó, az 1970-es évek elején az állami tervek azért ajánlották a lapos tetőzetet és hozzá az új szi­getelési módszert, anyagot, mert kétségkívül olcsóbbnak ígérke­zett hagyományos tetőszerkezet­nél. Egy-két évtizeddel mindezek után lehet azon tanakpdni, hogy ezt az iskolát és a többit építők annak idején nem ismerték eléggé a technológiát. Szakszerűtlenül, hanyagul végezték a tetőszigete­lést? A gyártó országbelinél a ná­lunk jóval hosszabb, netán erő­sebb nyári napsugárzás és az elő­irt fényvédő festékes kezelés el­eimaradása okozta együttes ha­tásként a tetőszigetelés teljes tönkremenetelét? Annyi máris bizonyos, hogy a rendszeres beázás által okozott belső és külső épületkárok, be­rendezések helyreállítási költsé­gét is hozzászámítva, az ácsolt tetőszerkezetnél és cserépfedélnél aligha olcsóbb a lapos tető. A ta­nulságot mindenesetre az új épí­tőanyagokat ajánló cégeknek, egyéb illetékeseknek már le kelle­ne vonniuk. íme, a Dózsa György utcai is­kola déli fele, amely a cseréptető­vel az épületet esztétikusabbá is tette. (Fotó:.Némedi László) Jutalomüdülés Svájcban Mátyás király halálának 500. évfordulója alkal­mából középiskolai versenyt rendeztek. Visegrá- don, az egyéni döntőben a II. helyezést értem el. Vajdasági kirándulás mellett, az első helyezettel együtt megkaptam a Zürichi Magyar Történelmi Társaság különdíját. így jutottam el Svájcba, ahol dr. Csihák György (és felesége), a társaság elnöke látott vendégül. Ennek a társaságnak érdekessége, hogy a ma­gyar őstörténettel és kutatásainak mai helyzetével foglalkozik. Számos külföldi és magyar tagja van. A VI. magyar őstörténeti találkozót Szt. Gallen- ben rendezik meg 1991. április 28-án. Itt mi is jártunk, megtekintettük az apátságot és a csodála­tos értékeket rejtő könyvtárat. Nekünk, magya­roknak különösen kedves emlékünk található meg itt: IV. Ekkehard XI. századbeli krónikája, amely egyedülálló forrás a pogány magyarok szokásai­ról, magatartásáról. "Vendéglátóim megismertettek az ország neveze­tességeivel és természeti szépségeivel. Vitorláztunk a Zürichi-tavon, kirándultunk az Alpokba, a gleccserpatakokhoz, és a nyár közepén hógolyóz­tunk. Genfben megcsodáltuk az ENSZ-palotát; a református parkot és az UNESCO épületét. Út­közben, Vevey-ben vendégül látott Vajay Szabolcs professzor. Nagyon kedves, közvetlen, nagy tudá­sú ember. Háza ablakából csodálatos panoráma nyílt a Genfi-tóra, amelynek túlpartjáról már fran­ciaországi hegyek integettek felénk, Természetesen a fővárosba, Bembe is elvitt utunk, ahol legérdeke­sebb látvány nekem a kantonok zászlóival feldíszí­tett utcák voltak. Szerencsénk volt, hogy az ország nemzeti ünnepe alkalmából rendezett tűzijátéko­kon is részt vehettünk. Örülök, hogy indultam a versenyen, sok él­ménnyel lettem gazdagabb. Szívből kívánok mindenkinek hasonlókat. Vékony Judit, a bajai III. Béla Gimnázium III. osztályos tanulója ÚJ KÖNYVEK | Szentiványi Ágnes: Á nyelvvizsga. (Közgazda- sági és Jogi K., 198 Ft) - Franz Wagner: Reflexzóna- masszázs mindenkinek. 2. kiad. (Medicina, 95 Ft) p Renate Zauner: A hátfáj­dalmak természetes gyógy­módja. (Medicina, 80 Ft) — Arany László: A kisma­lac és a farkasok. (Polygon, 75 Ft) — Alex Comfort: A szex öröme. (Kelta, 197 Ft) — lan Fleming: James Bond csak kétszer élsz. (IPC, 89 Ft) — Stephen King: Tűzgyújtó. (Maece­nas, 159 Ft) — Shuan Hud­son: Árnyak a belső pokol­ból. (Rege, 139 Ft)

Next

/
Thumbnails
Contents