Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-27 / 227. szám
1990. szeptember 27. • PETŐFI NÉPE • 5 hét önkényesen, mert — jóllehet a gyermek nála van — láthatását bírósági ítélet mondja ki — szögezi le az osztályvezető. ■— De a szülők megegyezésére alapítva. S ha változnak a körülmények, akkor az ítélet módosítását is lehet kérni. Amennyiben az ítélet hatályba lépését követően több mint két év eltelt, akkor a gyámhatóság jogosult a láthatás megváltoztatására, két esztendőnél rövidebb időn belül a bíróság. — Mi történik, ha a gyermek láthatása valamelyik szülő hibájából nem a határozatnak megfelelően alakul? — A bírósági ítélet hosszabb láthatást elsősorban a szünidőben tesz lehetővé, s azon túl a hét végi vagy havi alkalmakat is rögzítik Az átlagostól némileg eltérhet a gyakorlat, ha az, elvált szülők lakóhelye között nagy a távolság. Az azonban bizonyos, hogy a kérdés csak a szülők kölcsönös kompromisszumkészségével rendezhető. Sajnos leggyakrabban éppen ez hiányzik, s ennek a gyermek látja kárát. — Mit tehet tehát az a külön élő szülő, aki nem kapja meg a neki megállapított időben a gyermeket? — Beadvánnyal fordulhat a gyámhatósághoz, s ha az eset többször előfordul, akkor végrehajtási eljárás keretében tízezer forintig terjedő, és többször megismételhető bírság kiszabására kerülhet sor. — Az elvált szülőket — persze mást se — nem veti fel a pénz mostanában... — Természetesen nem a bírság a lényeg, hanem az, hogy a külön élő szülő láthassa a gyermekét. Ezért nem az első esetben, s nem is tízezer forintban szabunk ki bírságot. Intézkedni viszont csak akkor tudunk, ha a kárvallott szülő ezt bejelenti nekünk. Akkor felhívjuk a másik fél figyelmét a mulasztásra, s annak lehetséges következményeire. — Ez persze már, mondhatjuk, a veszett fejsze nyele, mert az amúgy sem túl hosszú szabadság esetleg le is telik, vagy jó része hiába múlik el, mint esetünkben is történt. S itt nyilvánvalóvá vált, hogy kinek a hibájából. — Mi nem vagyunk nyomozó- hatóság. Ha értesítést kapunk, megtesszük a szükséges lépéseket, megpróbálunk érvényt szerezni a bírói Ítéletben foglaltaknak. — Mindez azonban időigényes, s garanciát, hogy mikorra sikerül rendezni az ügyet, a gyámhatóság sem vállalhat. A kilátástalan várakozásra pedig nem lehet kényszeríteni senkit.. T — Az ön által említett, konkrét ügyben gyorsan tudtunk intézkedni, s az érintett apa két hetet együtt tölthetett volna gyermekeivel, ha nem utazik haza előtte. így viszont azt mondom, s azért van a levelünkben is, hogy az ő passzivitása is oka a jelenlegi helyzet kialakulásának. Ettől függetlenül azonban kérni kell az elmaradt láthatás pótlását — hosszabb időtartam esetén erre csak egy újabb iskolai szünidőben van mód —, s ezt a gyámhatóság elrendezi. — És mit tudnak önök tenni akkor, ha a külön élő szülő passzív, nem él a számára biztosított joggal? — A családjogi törvény szerint a külön élő szülőknek nemcsak joga, kötelessége is, hogy gyermekével a kapcsolatot tartsa, elősegítse nevelését, személyiségének formálását. Erre szolgálnak a számára kapcsolattartásra megítélt alkalmak. Ha ezekkel nem él a saját hibájából, ákkor az neki róható fel. Ha a körülmények változása folytán nem tudja a lehetőségeket kihasználni, akkor pedig a szabályozás megváltoztatását lehet kérni. A mi álláspontunk az, hogy első, és legfontosabb a gyermek érdeke. Nem vagyunk sem külön élő, sem gondozó szülő pártiak. Igyekszünk segíteni a kapcsolattartást, ehhez azonban az is kell, hogy az elvált szülők partnerként együttműködjenek velünk. Váczi Tamás méri és rögzíti, s 15 percenként továbbítja az észlelt adatokat egy kutatóbázisra. A műszereket a szobor háta fölé épített állványzaton helyezték el. Külön gondot okoz a Szfinx nyaka. Félő volt ugyanis, hogy a szobor feje leválik a testéről. Egy francia kutatócsoport ultrahangos vizsgálatok során megállapítót^t,,, hogy a nyak stabil, tehát ettől nem kell tartani. tfttOfIKllH Addig is, amíg a bajok eredetét kiderítik, sürgős intézkedések bevezetését tervezik. Valószínű, hogy kitiltják a járműveket a fennsíkról, a látogatókat nem engedik közel a Szfinxhez, sőt, éjszakára ideiglenes borítással is ellátják, hogy kíméljék a széltől és a hőmérséklet-változások okozta káros hatásoktól. KeresziényDemokiiata KDNP Hiteles Emberekkel á Helyi Demokráciáért 2617 Szorongás nélkül Számolgatja nyugdíjas tanárnő ismerősünk a havi kiadásait. Özvegyen él, kétszobás lakásban, ami manapság — szégyenletes ezt kimondani — luxusnak számít a jövedelméhez képest. Pedig egy jó hírű iskola igazgatója volt, de a nyugdíja ma már a hivatalosan megállapított létminimumot is alig haladja meg. Az egyedül élőnek — egy keresetből — legnagyobb gondja a magas és egyre növekvő lakbér s a hozzá kapcsolódó költségek előteremtése. Ha ezeket kifizeti, alig marad élelemre, ruházkodásra. Kénytelen lesz elcserélni a lakását egyszobásra, pedig ha összejön a család, a két szoba sem látszik túlméretezettnek. Az ilyesfajta gondok egyre többeket nyomasztónak. A szociológusok szóhasználatával élve: a középrétegek elszegényedése is elkezdődött, illetve — fogalmazzunk így — tovább tart. Hallgatom a televízió Hirhát- tér című műsorát, amelyben a népjóléti minisztert és a témához értő néhány szakembert ültették a kamera elé. Bizonyára azzal a szándékkal, hogy mondjanak valami reménykeltőt, kivezető utat jelző szavakat a nyugdíjasoknak és kispénzű társaiknak. Az egyébként rokonszenves, és őszintén megnyilatkozó miniszter természetesen nem tudja a nézőt és a szakértőket sem megnyugtatni. O maga is kiszolgáltatott helyzetben van, mint aki egy lapos bukszát és üres kamrát örökölt. A jó szándékú tervek, elgondolások ugyan idővel javíthatnak valamit a növekvő létszámban elszegényedő társadalmi rétegek helyzetén, de gyors segítséget — anyagiak hiányában — nem lehet tőlük várni. Hasonló panaszos hangokat hallani naponta a mezőgazdaságból élő lakosságtól újságokban, rádió- és tévéműsorokban. Elkeseredettség árad a riportokból, amelyek az állattenyésztők, a szőlő- és bortermelők vagy a kertészkedök kilátásairól faggatják az érintetteket. A tőkehiány, a támogatás elmaradása veti rá az árnyakat erre a fontos népgazdasági ágazatra és a belőle élő — az országot élelemmel ellátó — állampolgárok közeli napjaira. Nem azért hozom mindezt szóba, mert azt hiszem, hogy más nem veszi észre, nem érzékeli a saját sorsán vagy környezetében a lakosság jelentős hányadának életérzéseit, a felgyüPETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT Forrás lemlett aggódást, szorongást. Mivel az orvoslást nem ismerem, nincs szándékomban kirakatba rakni, felnagyítani ezeket. Csupán azt a gondolatomat szeretném megosztani olvasóinkkal, hogy az idősebb nemzedék már többször is átélt hasonlóan nehéz, kritikus állapotokat. Ha megkérdezik őket, talán el is 'mondják, hogyan vészelték át a háború alatti és az utána következő éveket. Akkor, és még később is, az egymás iránti szolidaritás, segítőkészség látható és rejtve maradt szálai kapcsolták össze az egymásra szorulókat. Tették elviselhetővé, kibirhatóvá a terhes időket, s talán az a remény és bizakodás, amely akkor még nem halt ki az újrakezdőkből. Még nem őrölte fel maradékát is a nagy nemzeti pesszimizmus, a lemondás és belenyugvás szívósan munkáló malomköve. Visszatérve a bevezető gondolatokhoz, az emberi szorongás nem múlik el magától, ehhez biztató tények, javulásra utaló körülmények, vagyis a bizalom légkörének kicsinyke fénysugarai kellenek. Amelyek azt jelzik, hogy az egyén nincs magára hagyatva gondjaival, az állam ereje és a társadalom szolidaritása őrködik biztonsága fölött. Úgy vélem, manapság egy egész ország lesi, várja ezeket a reménykeltő fénysugarakat. F. Tóth Pál A Forrás szeptemberi számában több néprajzi, népművészeti témájú tanulmány kapott helyet. A nagykőrösi Novák László az Alföld népművészetét mutatja be, a kecskeméti Sztrinkó István pedig a hírős város irodalmi néprajzát taglalja. A bajai Sólymos Ede egy régi halászati módot, a tiszaverés (kö- csögözés) titkaiba avatja be az olvasót. A ceglédi Surányi Dezső dolgozatának címe sejteti témáját is: Virágok, virágénekek és a virágnyelv. A témakörhöz kapcsolódnak a folyóirat illusztrációi is, Novák László és Kiss Béla néprajzi felvételei. A Kecskeméten szerkesztett irodalmi folyóiratban több más olvasnivaló is akad. Varga Zoltán zentai író elbeszélése, a Rigómezei harangok mellett Körmendi Lajos három novellája is helyet kapott. A kolozsvári Kántor Lajos esszéjében „öregek és fiatalok” találkozá- ' sairól számöbbe: Ezt-követően-ol- vasható Szakolczay Lajos beszél- • getése Cs. Gyimesi Évával Szilágyi Domokosról, a metafizikus költőről. Heltai Nándor tanulmányában Németh László, Illyés Gyula és Kodály Zoltán kecskeméti kapcsolataival foglalkozik. A szeptemberi Forrásban könyvrecenziók sora látott napvilágot. Gazdag a verskínálat is: Lászlóffy Aladártól, Baka Istvántól, Kiss Benedektől, Utassy Józseftől, Sárándi Józseftől és Le- hoczki Károlytól közölnek egy vagy több költeményt. (Képünket „kölcsön kértük” a Forrásból: Ka- rospad Nagykőrösről.) (B.) LEMEZEK Három stílus Ezúttal három, most megjelent külföldi nagylemezt ajánlunk olvasóink „gyűjteményébe”. Három különböző műfaj, stílus képviselőjének albumát adta ki a Hungaroton Gong szerkesztősége. A régóta zenélő angol Fleetwood Mac idei lemezének címe: Behind the mask (Az álarc mögött). A tizenhárom dal rendkívülisége abban rejlik, hogy az együttes nem hazudtolja meg önmagát, vagyis korábbi slágerei hasonló „köntösben” szólalnak meg. Ez egyáltalán nem baj. Az már inkább, hogy mostanában nem sikerül újra az élre törnie a kiváló képességű zenészeknek, s a csapat két szőke hölgytagjának. Kár, mert a Fleetwood Macről korábban sok jót (sok jó számot) hallottunk. Remélhetőleg a dallamosabb, lágyabb, szentimentálisabb muzsika híveinek ez az LP is tetszik. És az is remélhető: vezeti még a slágerlistát az angol csapat, mint évekkel ezelőtt 'a Rumours (Pletykák) című produkciójukkal. Chris Rea The road to hell (Üt a pokolba) című nagylemezét még tavaly adta ki a Magnet Records Ltd., a közelmúltban pedig a Hungaroton. A negyvenes évein túli énekes, kitűnő zenész „legszívtip- róbb” szerzeménye a cimadó The road to hell, melyet lépten-nyomon Fleetwood Mac lehet hallani még ma is a zenés csatornákon. És azért van még több figyelemre méltó dal is, például a Texas, a Your warm and tender love, a Daytona, a Just wannä be with you. A zene nyugalmat áraszt, mint ahogyan például Eric Clapton nemrég ismertetett albumán tapasztaltuk. Egy kicsit légies, „pokoli” a hangzás. Rá kell jönni, az ,jöreg” zenészek értik a dolgukat. •Értenek_a_szín vonala^ zenéléshez, lemezkészítéshez. Igaz, a fiatalabbak is kirukkolnak olykor-olykor. Például a kemény zene képviselői, a Skorpions névre hallgató zenekar. Most kiadott albumukon tizenöt heavy metal stílusú nóta szól, a legjobbak közül. Vagyis az LP két oldalára a Skorpions válogatott szerzeményei kerültek fel. Van közöttük néhány szépen csengő, lírai szám is. A legtöbb azonban a jól ismert Skorpi- ons-hangzást erősíti, a kemény metálzene fényében. (B. T.) FILM A háború áldozatai Ha végigtekintünk a film alkotói gárdáján, máris föltételezhető, hogy a produkció; többféle meglepetéssel is szolgál, a hollywoodi szériadarabokhoz képest. Az izgalom fokozásának modem mestereként közismert rendező: Brian DePalma és a zeneszerző: Ennio Morricone személye a biztosíték, hogy nem egy szokványos mozidarabra ülünk be a moziba. Aki találkozott már Brian DePalma előző, speciális lelki horrort alkalmazó opuszaival, az igen-igen elcsodálkozhat, amiért a neves alkotó is beállt (legalábbis látszólag) a Viet- nam-filmek készítőinek sorába. A rendező legújabb gyilkossági történetének színhelye ugyanis Vietnam. Az inspiráló tapasztalatok ugyan csak közvetettek, ám az eredmény így is hatásos. A forgatókönyv Dániel Lang regényéből született, amely — a rendező jellemzése szerint —í „életre kehi mindazt, amit egy nemzedék fiataljai éltek át Vietnamban, s híven ábrázolja, hogyan züllik el és hogyan emelkedik etikai kérdésekben magasra egy csapat fiatal fiú a mindent polarizáló körülméhyek között. A történet megragadott, nem tudtam szabadulni tőle. Végre sikerült”. • A sztori középpontjában a friss házas és az apaságot is még csak próbálgató Eriksson áll, aki egyik napról a másikra egy vietnami osztagban találja magát. Veteránnak számító baj társaival ellentétben mindössze harmadik hete van Vietnamban, amikor egy éjszakai tűzharcban beomlik lába alatt egy Vietkong-alagút. A biztos halálból őrmestere menti ki. A következőkben Brown, az osztag fekete bőrű, leszerelés előtt álló rádiósa lopja magát a néző szívébe. A fiú boldog, lélekben már odahaza jár, hangulatával boldogan hagyják bajtársai ' megfertőzni mágukát. Mindannyian vele számolják a leszerelésig hátra lévő órákat, amikor egy korábban békésnek megismert faluban Brownt gyilkos lövés éri. Az egység tagjai bosszúra készülnek, amely a speciális körülmények között sajátságos formát ölt. Meserve, az osztag sokat próbált parancsnoka úgy határoz: egy vietnami nőt ejtenek túszul. Ami már csak azért is „praktikusnak” látszik, mert veszélyes harci feladatuk közben segít majd tájékozódni az ismeretlen terepen, ráadásul unaloműzőként esetleg meg is erőszakolhatják. A minden vonatkozásban normális lelkiéletű Eriksson ezt az elvetemült bosszút eleinte nem is képes komolyan venni, meggyőződése, hogy úgysem hajtják végre. Amikor azonban bekövetkezik az esemény, a fiú élete legnagyobb dilemmája elé kerül. Hogyan szegüljön ellen bajtársai, legfőképp őrmestere akaratának, akinek különben hálával tartozik életéért? Eriksson kívülállásával kizárja magát az egységből, és hamarosan elérkezik az az idő is, amikor baj társaitól jobban kell félnie, mint a vietnamiaktól... Következetességének, igazságérzetének köszönhető, hogy végül is vizsgálat indul az osztag négy tagja ellen. A lelkiismeret-furdalásával egész életében küszködő Eriksson mindezek ellenére maga is. áldozat. A kegyetlenségben a nagy Viet- nam-filmekkel versengő produkció több kiváló színész — a töbi között Michael J. Fox (Eriksson) és Sean Penn (Meserve) remek alakításaitól válik még izgalmasabbá. K. J.
