Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-25 / 225. szám
Vért a rászorulóknak! (4. oldal) A Petőfi Nyomda belép a Benedetti családba (S. oldal) Rendszerváltás és településfejlesztés (4. oldal) Kik igazgatják az iskolákat? (5. oldal) ÁLLAMI GAZDASÁGI VEZETŐK: Az állami gazdaságok vezetőinek újraválasztása, illetve -minősítése Bács-Kiskun megyében nem járt meglepetésekkel, hacsak azt nem tekinti valaki meglepőnek, hogy a legtöbb igazgató a helyén maradt. A vállalati tanácsok általában nem halogatták sokáig a döntést, újjáválasztásuk után igen gyorsan határoztak az első számú vezető sorsáról. Szeptember végéig ugyan még lenne idő, de ahogy több vt-tag is elmondta: egy bizonytalansággal kevesebb az amúgy is sok bizonytalansággal terhes gazdasági helyzetben. Nem kapta meg a szavazatok kétharmadát a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát (HMK) vezérigazgatója, a vt pályázatot írt ki a helyére. A Helvéciái Állami Gazdaságban még csak ezután kerül sor a döntő vt-ülésre. Megerősítették posztján az izsáki, a városföldi, a kiskunhalasi, a kiskőrösi állami gazdaság, a Bajai (Folytatás a 2. oldalon) Újra leállt a szovjet kőolajszállítás Hat napja szünetel a szovjet kőolaj szállítása a Barátság-vezetéken. Antal Lajos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kereskedelmi igazgatója az MTI kérdésére elmondta, hogy folyamatosan sürgetik a szállítások újraindítását, mert fogytán vannak a készletek, de a szovjet fél még nem nyitotta ki az olajcsapot. Szeptemberben eddig 220 ezer tonna szovjet kőolaj érkezett, s a szerződés szerint ebben a (Folytatás a 2. oldalon) Antall József levele Kis Jánoshoz és Orbán Viktorhoz Antall József miniszterelnök hétfőn a következő, azonos szövegű levelet küldte Kis Jánosnak, az SZDSZ elnökének és Orbán Viktornak, a Fidesz országgyűlésiképviselő-csoportja vezetőjének a két párt hét végi közös választási nagygyűlésén történtekkel kapcsolatosan: „Örömmel értesültem róla, hogy az SZDSZ és a Fidesz XI. kerületi nagygyűlésén körözési röplapot terjesztettek ellenem, egymillió dolláros jutalom kitűzésével. Bár az összeget keveslem, de ezúton önként jelentkeztem. A kitűzött összeget a hat parlamenti párt között javaslom felosztani. Értesültem arról is, hogy a pódiumon be is mutatták a röplapot. Amennyiben ettől elnökségük elhatárolja magát—gondolom—a provokátorokat’ azonosították.” (MTI) Kis János válaszlevelét a 2. oldalon közöljük. [Halasi szüret 1990 VÁLASZTÁSI ÜGYEK A MEGYEI BÍRÓSÁGON A kisgazdapárt nem állíthat listát Kecskeméten Három jelöltállítási ügyben a megyei bíróság mondta ki a végső döntést azok közül az esetek közül, amelyeket a múlt héten lapunkban is közöltünk. Az érintettek korábban a helyi választási bizottságok állásfoglalását megfellebbezték, s így a területi (megyei) választási bizottság foglalkozott a vitás kérdésekkel. Megváltoztatta vagy helyben hagyta az első fokú hatóság döntését. Ám a területi választási bizottság határozata ellen is lehetséges további jogorvoslatért a megyei bírósághoz fordulni. Ez három esetben is megtörtént, ugyanis többen sérelmezték a másodfokú döntést. Hat választópolgár kérte a területi választási bizottság döntésének felülvizsgálatát abban az ügyben, hogy valóban jogosan jelenthetik-e ki Kocsis Pálról a kisgazdák, hogy az illető párt jelöltje. Ennek azért van jelentősége, mert Kecskeméten négy egyéni választókerületben kellett jelöltet állítani ahhoz, hogy a pártnak joga legyen listát is állítani. Mivel a kormánykoalíció három pártja Kecskeméten választási szövetségre lépett, így a körzeteket is elosztották egymás között. A megállapodás értelmében 4-4 hely — tehát éppen a szükséges számú — jutott a kisgazdáknak és a kereszténydemokratáknak, és 11 az MDF-nek. Nem is jelentett volna mindez gondot, ha az egyik reménybeli kisgazda képviselőjelölt, Kocsis Pál esetében nem okoz vitát, hogy ő akkor most független, vagy pártjelölt. A kecskeméti választási bizottság a beterjesztett dokumentumok alapján nem találta bizonyítottnak, hogy az illető párt- jelölt lenne. Kocsis Pált független jelöltnek fogadták el, aminek következményeként a kisgazdapárt — lévén csak három saját jelöltje — nem állíthat listát. A kisgazdák fellebbezését megtárgyalva a területi választási bizottság más véleményre jutott, Kocsis Pál pártjelölt lett, a kisgazdák pedig indulhatnak listán is — igaz, csak négy jelölttel, mert ennyinek érkezett be időben az elfogadó nyilatkozata. E döntés ellen lépett fel a hat választópolgár — a törvény értelmében ugyanis a polgárnak van joga fellebbezni. Hatan tehát — köztük ötnek a pártállása egyértelműen meghatározható — a másodfokú határozat megváltoztatását kérték — mondván, az illető csak független jelöltként indulhasson, s így (Folytatás a 2. oldalon) KI LESZ A SZÍNHÁZIGAZGATÓ? Négy pályázat érkezett A kecskeméti Katona József Színház direktori posztjának betöltésére a nyár elején hirdetett pályázatot a városi tanács művelődési osztálya. A pályázat határideje szeptember 20- án, azaz a múlt héten lejárt. — Hányán és kik pályázlak? — kérdeztük Hegedűs Deme Pál osztályvezetőtől. — Eddig négy művész jelezte (Folytatás a 2. oldalon) MAR JUGOSZLÁVIA BOI (S ÁTJÁRNAK A KÁMlOSOi Kitört a paprikaláz Kalocsán — Na végre! Ez kell nekünk! — kiáltanak föl a kalocsaiak. Ugyanis a nyers fűszerpaprika ára naponta feljebb kúszik. Hiánycikk mostanság a fűszernövény — a termelők nagy örömére. Nem csoda hát, ha Dunántúlról konvojokban érkeznek a felvásárlók, s egymásra ígérnek. Kezdetben húsz forintért adták kilóját a „piros aranynak”, a hét végére azonban megközelítette a harminc forintot az ár. És még nincs vége! — hangsúlyozzák a hozzáértők. Bár a hét végi eső megriasztotta a szüretelőket, azért szép számmal lepték a földeket így is. A kínálat ennek következtében csappant ugyan, kereskedők mégis járták a határt, s egymásra licitálva szédítették a termelőket. Sőt, a legfrissebb hírek szerint kamionok merészkednek föl Jugoszláviából, s javában folyik az alkudozás: ki mennyit hajlandó fizetni a Kalocsa környéki paprikáért. Több kereskedőhálózat cserkészi be a terepet, s orozzák egymás elől a termést kíméletlenül. Már-már olyan benyomása van az ittenieknek, hogy a pénz jiem számit, mindenre hajlandók a felvásárlók. (Folytatás a 2. oldalon) A vég kezdeteként is felfogható aláírási ceremónia zajlott le hétfőn Berlinben, amelynek következtében szegényebb lett egy hadsereggel a Varsói Szerződés szervezete. A keletnémet nemzeti néphadsereg VSZ-ből való kiválását megpecsételő, hat cikkelyből álló jegyzőkönyvet Rainer Eppelmann leszerelési és védelmi miniszter és Pjotr Lusev hadseregtábornok, a Varsó* Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka irta alá. (Folytatás a 2. oldalon) GNÓMÉS DALIÁS TÁRSA A PÁJSZERRAT — KOROMSÖTÉT ÉJSZAK A VOf 7 Harminc perc halálfélelem „Iszonyatos a tehetetlenség, amikor nincs az embernek semmi esélye”- Amióta itt ez, a fene nagy demokrácia, vérszemet kaptak a rablók. Kellett nekünk az amnesztia is! Nem tudott volna a kormány meg a parlament másképpen népszerüsködni?! Ha a politikus urak annyira akárnak egy levegőt szívni a gazemberekkel, hát költözzenek be a börtönbe, ahelyett, hogy a mi nyakunkra szabadítják a csavargókat! De úgy látszik, az itthoniak még kevesen is vannak, mert a határon is az jöhet-mehet, aki akar. Hadd jöjjön a maffia, a kábítószer — hát ez az út vezet Európába? Ilyen út? Az öcsköstől hallottam, hogy Kecskeméten világos nappal árulják a lengyel kurvákat a kocsmában! Már azok is ide jöttek vendégmunkára. Hát köszönöm szépen! Ha valami tolvajt el is kapnak, azt meg futni hagyják, hát miféle törvények vannak miná- lunk ... ? ! — és dől, csak egyre dől a panasz, a vádló szó férfiakból, nőkből a tiszaalpári piac kapujában. Félnek az itt élő emberek! Nem ok nélkül. A napokban nündenre elszánt rablók törtek be az egyik faluközeli tanyába. Vigyázat! Nem üres tanyába: látniuk, tudniuk kellett, hogy benn emberek tartózkodnak, akik esetleg ellenállnak ... * * * — Ha a tévében látok ilyen történetet filmen, kikapcsolom a készüléket—mondja Czímer Illésné. Arcán egy pillanatig ott láthatók a halálfélelem nyomai, amelyet pedig már napokkal ezelőtt élt át. A beszélgetésben nem is hajlandó részt venni, férjét hallgatom. — Aznap horgászni voltam egy vadász barátommal, nyolc felé jöttem haza. A feleségem már délután átment a lakásunkhoz másfél kilométerre lévő tanyába, amely a húgáé. A rokonok megkértek bennünket, hogy aludjunk ott, mert már korábban háromszor betörtek a házba. Tehát, a nejem már ott volt, én egy telefonhívást vártam itthon, ezért csak fél tíz után mentem át hozzá. — A felesége aludt már? — Nem. Kicsivel már tizenegy is elmúlt, amikor lefeküdtünk. Kinn az udvaron, szokás szerint, égve hagytuk a villanyt: négy égő világította be. A kocsimat a garázs előtti lámpa alatt hagytam, miután lezártam. A hatalmas, erős bejárati ajtóból zárás után kivettük a kulcsot, az ezen belüli üveges, szintén lezárt ajtóban belülről benne hagytuk. A padlástéri hálószobában aludtunk. — Miből vette észre, hogy „vendégek” érkeztek? — Úgy háromnegyed tizenkettő körül hatalmas csörömpölés riasztott fel. Hallottam, lent a bejárati ajtónál történt valami. Vaksötét volt, a kinti lámpákat már eloltották a betörők. — Azonnal rosszra gondolt, amikor a csörömpölést hallotta? — Mi mást hihettem volna?! Látták kinn a kocsim, égtek a lámpák az udvaron, sőt, még egy ide- benn is. Aki tudja, hogy benn vagyok, mégis rámtöri az ajtót, attól jót nem várhatok! A padlástérbe vezető lépcsőhöz mentem, amelyet akkor még megvilágított az éjszakára égve hagyott lámpa, de hirtelen az is kialudt. (Folytatás a 3. oldalon) (3. oldal) BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf., 225. szám Ára: 4,30 Ft 1990. szeptember 25., kedd
