Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám

1990. szeptember 19. • PETŐFI NÉPE • 5

TAVASSZAL DIÁK — ŐSSZEL TANÁR

Katalin boldogf mert pályán van

Érdekes volt az első találkozásunk.

— Te, hogy is hívják az angoltanárnőt?

— Css... Csőri... Csórián... Azt hiszem, Katalin.

— Állati klassz csaj, nem?! Én úgy bírom! Olyan aranyos!

— Én is.

Nagyjából így mutatta be nekem a kecskeméti Széchenyi vendéglátó-ipari szakközépiskola ifjú tanárnőjét két fruska — persze tudtán kívül. A Kincsesbolt kirakata előtt mellettük ámultam az árakon egy pillanatig, így voltam tanúja beszélgetésüknek. Fölébresztették bennem a kíváncsiságot. Nem éppen suttogva elmondott szavaikból megtudtam annyit, hogy elindulhassak megismerni az „állati klassz, aranyos” pályakezdő pedagógust.

KÉPERNYŐ

Csupán jó és hasznos volt

* H« *

Tavasszal még diák'— ősszel már tanár. Ez jutott eszembe, amikor Csórián Katalint szólították kollégái a tanáriba. Ha fehér köpeny helyett „farmerszerelésben” ülne be tanítványai közé,« nem lenne könnyű kiválasztani közülük. És valóban klassz és aranyos, azaz nagyon kellemes megjelenésű, ami természetesen nem csupán a popénekesi pályán jelent előnyt.' A beszéde szabatos, ugyanakkor árnyalatokban gazdag a kifejezés- módja, ami szintén kamatozó adottság a katedrán. Ez utóbbiakról persze már a beszélgetésünk során győződhettem meg, kinn, az iskola előtti pádon.

— Pápai vagyok, ott születtem, de iskolába már Kecskeméten jártam, a Katonában érettségiztem s§- mesélte magáról./— Angol tagozatos osztály volt a miénk, néhá- nyan mégis más irányban próbálkoztunk érettségi után. Én biológia—kémia szakos tanár Szerettem volna lenni, és ez sikerült. Nagyon szerettem az angolt is, de a természet csodái még jobban lenyűgöztek: ami látható belőlük és ami csak kémcsövekben válik megfog- hatóvá számunkra. Bevallom, a választásban nem kis szerepe volt a k^piji^t^náromnak, Sájjdoj, Zoltánnak. Ő a maga szemléletességre törekvő, az élet mindennapi példáira építő módszerével szinte mindenkivel képes volt megszerettetni a kémiát.

— Úgy beszél Sándor tanár úrról, ahogyan az ember a példaképéről szokott.

— Valóban szeretnék olyan jó tanár lenni, mint ő. Amikor valahol menedzsertípusú pedagógust emlegetnek, elsőként mindig rá gondolok. Az osztályunkban sikerült neki egészséges versenyszellemet kialakítania; mi néhányan egymást is tanítottuk, örültünk egymás sikerének, ugyanakkor arra törekedtünk, hogy jobbak legyünk a másiknál. Ezt elérni nem kis dolog.

—- Azt hallottam, hogy angolt tanít, holott mások a szaktárgyai.- Sajnos, a szakközépiskolában nincs egyetlen angol szakos tanár sem, én kényszermegoldás vagyok. Illetve azért talán mégsem egészen, hiszen a középfokú vizsgát letettem egyetemi éveim alatt. Mert szerettem az angolt. Hírét vettem, hogy Budapesten, az Eöt- vös-egyetemen, a rendes, szakos képzéssel párhuzamosan lehetőségük van a hallgatóknak külön kurzuson fölkészülni arra, hogy valamelyik szaktárgyukat majd angol nyelven is képesek legyenek tanítani.

— Akkor innen az angoltudás.

— Nem, sajnos csak ígérgették nekünk, szegedi egyetemistáknak a fölvételt, de ennél többet nem értem el. Itt a GAMF-on végeztem el egy intenzív tanfolyamot. De már az alapjaim is jók voltak, hiszen Merza Márta tanárnőnél négy év alatt jól el lehetett sajátíta, ni a nyelvet, ,az .alapoknál kicsivel többet. Az angol mellett egyébként kéiriiát ésélelmiszer-iSméretet tanítok. Egyébként az angollal kapcsolatos tervemet nem adtam fel.

— Könnyen megkapta ezt az állást?

— Az évfolyamon tizennyolcán végeztünk biológia—kémia szakon, és csak négyen kaptunk tanári állást. Erre a helyre sem én voltam az egyedüli pályázó.

— Milyen szempontokat vett figyelembe a döntésnél az iskola? A jobb tanulmányi eredmény, vagy

micsoda állította a maga oldalára a vezetőséget?

— Jelesre államvizsgáztam mindkét szaktárgyamból. Azt hiszem, ezt a javamra írták. Egyébként a szakdolgozatom révén mehettem volna dolgozni az egyetemre is, egy kutatócsoportba, de én Kecskemétre akartam jönni és tanítani. Ez volt minden vágyam.

— Mennyi a fizetése?

— Tízezer forint. Hárman vagyunk kezdők, mindhárman eny- nyit kaptunk. Erre jönnek még a túlóradíjak.

— Kiszámolta már, mennyi jön össze havonta?

— Nem számolgattam még, leköt a munka. Egyébként azzal szinte nem is foglalkoztam, hogy mennyi lesz a fizetésem, mennyi a jövedelmem. Annyira szerettem volna tanítani, hogy csakis erre gondoltam.

— A pályakezdőket gyakran lekezelik az idősebb kollégák, és számos egyéb meglepetést is tartogatnak, amivel kiveszik a mézet a fiatalok életéből.

— Oh, velem nagyon kedvesek a kollégák, az eltelt két hétről csu- pa jót mondhatok! Talán azért is van ez így, mert itt nincsenek nagy

generációs távolságok, fiatal a tantestület.

A gyerekek ?

— Hát, ők nem az egyetemi gyakorlóiskolák „idomított” tanulói. Tulajdonképpen még ismerkedünk egymással. Sajnos, némelyikük az idősebb, tapasztaltabb kollégákat is nehéz feladat elé állítja. Egyesek kijelentik: őket az sem érdekli, ha megbuknak. Hogyan lehet ezeket a fiatalokat megfogni? — ez nagy kérdés. Azért bízom benne, hogy sikerülni fog.

* * *

Lelkes, jól felkészült, ambiciózus, teljesült a szíve vágya: tanár lett. Vajon Csórián Katalip tízév múlva, húsz év múlva még mindig a katédrán áll, ß szakmája művészeként oktat, nevel, vagy pedig rég elhagyta a pályát? Ahogyan ezrek hagyták el az elmúlt évtizedekben. O most úgy látja, ezt hallja idősebb kollégáitól, hogy a pedagógusokat kezdik becsülni, mármint kormányzati szinten. Bárcsak sose hervadna le arcáról az a bizakodó, kedves mosoly, amellyel hivatásáról beszélt a „klassz” pályakezdő.

A. Tóth Sándor

Valóságos csoda kis honunkban, hogy ötven folytatást ért meg (eddig, remélem) a Magyar évszázadok sorozat televíziónkban. Milüók sorsáról, történelmünk sorsfordítóiról, nemzeti jellemünkről, nagyja- inkról és ostobaságainkról szólt okosan, tárgyilagosan, a holnapba tekintve. Főműsoridőben maradhatott mindvégig, noha sajnálatosan egy pillanatra sem feledkezett meg a tudósok felelősségéről. Nagy össznépi teljesítményekkel, százezrek életét követelő tragédiákkal foglalkoztak. Egyetlen meztelen nő, jó bunyó, finom sikkásztás, izgi szerelmi háromszög nem szerepelt a sorozatban, csak egy jobb sorsra érdemes nép, amint megyen a múltból a jövőbe.

Talán ezért beszéltek róla századannyit villamoson, buszon, a lépcsőházban, a presz- szókban, mint a Klinika főorvosáról, vagy éppen Husikáról. A sajtó is keveset foglalkozott a sorozattal. Talán másként alakul a vállalkozás — divatosan mondom — imázsa, ha időnként szállított volna valami közérdeklődésre számot tar- tó(bb) sztorit is a stáb. Mondjuk, a rendező megpofozta volna a szerkesztőt, vagy kiderítették volna, hogy elfogult képet festettek valamilyen korról, mert a fővilágosító ükmamája intim kapcsolatba került egy haladóként ábrázolt politikussal, vagyis nyilvánvaló az ösz- szeférhetetlenség, az elfogultság tényáUadéka. „A Magyar évszázadok kigondolói, megvalósítói azonban csüpán az elérhető hitelességre, a lényeg megragadására, a minél szemléletesebb képanyag felkutatására, az ok és okozati kapcsolatok feltárására, nemzeti tévhitek oszlatására törekedtek. Mivel az esti híradó és rendszerint valamilyen úgynevezett szórakoztató műsor között vetítették, remélhetően sokan részt vettek így is az igényes, színvonalas nemzeti önismereti tanfolyamon. Szakály István rendező’ úr, Hankiss Elemér elnök úr, váijuk a folytatást, a hasonló kezdeményezéseket.

*

A különböző vetélkedősoro- zaíokból is tudható, hogy van mit tanulnunk múltunkról, nagyjainkról, országunkról. Jó, jó, senkinek sem káptalan a feje, a kamerák előtt közszerepléshez szokottak is elfeledkeznek egyszer már megtanult ismeretekről, de legalább a műsorvezető ne adja áldását (és a televízió pénzét) a gyakorta elszomorító tájékozatlansághoz.

A Melyiket a 3 közül? legutóbbi adásában például valaki átírta Petőfi egyik közismert versének második sorát. A báb és délibáb szavak fölcserélését a lélektan tudósai talán meg is magyarázhatnák, de azt már nem lett volna szabad kézlegyintéssel elintézni, hogy a versengő honfitárs összetévesztette Madáchöt Petőfivel.

*

Feltehetően a kecskeméti gyermekfalu avatása is nagyobb, hosszabb nyilvánosságot kapott volna a képernyőn, ha valamilyen jópofa botránynyal hozakodhattak volna elő. Különösebb lelkesedés nélkül vette tudomásul a Szabadság téri intézmény, hogy végre időben, viszonylag olcsón elkészült valami honunkban. Meg sem említették: külföldi családok több tízmillió forintot adtak elhagyott’magyar gyermekek nevelésére. Még a nevüket sem említették, pedig külön- külön mindegyik többet adományozott, mint Später Erzsébet asszony. Igaz, a házépítő jótékonykodók márkái nem egyébként is futtatott művészeknek jutottak, hanem rászoruló kisdiákoknak.

Az arányérzék nem volna utolsó szerkesztési szempont.

Heltai Nándor

Állati

jóslataim

Ha napáldozta után kukorékol a kakas, ha porban fürdenek a tyúkok, eső lesz — mondták a régi öregek. A szép idő csalhatatlan jele, ha a keresztes pók kora reggel már a hálója közepén ül, ha viszont sok földigiliszta bújik ki a talajból, hamarosan megerednek az ég csatornái — jegyezték fel elődeink.

A béka, a pióca, a rák időjósképességét, -tudományát már ne is említsük, annyira közismert.

Legújabb kutatásaim szerint az általam megfigyelt állatok már nemcsak az időjárásról adnak pontos diagnózist, hanem a politikai élet alakulásáról is.

íme!

*

Ha a tarisznyás ratatagém karmagyolni kezdi a tapétába bújt lepénypókot:

Torgyán József kisgazdapárti frakcióvezető a parlamentben megint lekommunistázza az SZDSZ- és a Fidesz-frakció képviselőit.

*

Ha a kokárdás kóborhere szemezni kezd a piperés mirtuszmollyal:

A hétfői áremelések már előző pénteken elkezdődnek.

*

Ha a jelmezes katalán tyúk a tóllát berzelgetve cucorkázik a szemétdombon harsonázó ökörhangyának:

Külföldön megint félreértik és rosszul fordítják Jeszenszky magyar külügyminiszter angol, francia, latin, óhéber és szanszkrit nyelvű nyilatkozatát.

*

Ha a ragyás timárbolha éjszakára befészkeli magát a zacskós manóka bundájába, és a melegben petéket rak:

SZDSZ-nyomásra a rendőrség országos körözést ad ki az eltűnt, kámforrá vált, olcsó árakkal dolgozó MDF-piac felkutatására.

*

Ha a kódorgó trombitaegér kóricálás közben a sifonér alatt szemezni kezd a ragyás janicsárhörcsöggel:

Az MSZP kereszténydemokrata frakciója bűnbánó istentiszteleten vesz részt a Kálvin téri református templomban.

*

Ha, a kapszulás piszketúzok cságatva kakecol- ja a fészkét őrző kajdácspetymeget:

Kéri Kálmán honatyát a Duna jegén örökös szószólójukká választják a bolsevizmus ellen harcolt háborús magyar veteránok.

*

Ha az ollótlan öregdinka rákunkorodik egy golyvás ebihalra és murugyálni kezdi:

Hámori Csaba MSZP-s honatya és volt MSZMP PB-tag védnökséget vállal a budapesti TIT most induló nyomógombos-tanfolyamán.

*

Ha a kalapos malagakobra abbahagyja a hurut tyolást, éj, a lóheretáblában kapszulás sármánydarazsakat fogdos:

Az SZDSZ budapesti aktivistái aláírásokat gyűjtenek abból a célból, hogy a XIII. kerületi

Rajk László utcát a tanács ifjú Rajk Lászlóról nevezze el.

*

Ha az ótvaros komornapiké a part menti bozótban cságatva bucskázza a harsonázó piperés kanasztapókot:

A létminimum alatt élő öregek a nyugdíjszelvény felmutatása ellenében díjtalanul turkálhatnak az éttermek kukáiban.

*

Ha a katéteres mocsári piszketúzok a nedves fűben burákolva harapdálja a tetovált földicucor- kát:

Nyugatnémet újságokban az MDF hirdetést tesz közzé, miszerint likörgyárosok, Havel müveit magyarra ültető műfordítók, szerkesztők és egyéb polgári foglalkozású, dilettáns nagykövetek mellé profi diplomatákat keres. Fizetés megegyezés szerint. /

*

Ha a háremörzö huszárkappan napfelkelte előtt csőrét forgatva képiekéi á fiókáit őrző kaj- dácspetymeg körül:

Az új koalíciós kormány gyakorlatilag is sikeresen továbbfejleszti a pártállam kézi vezérlésű káderkinevezési módszerét.

*

Ha a laposan surranó kíberkobra a folyóparti homokban sötétedés után letapperolja a tetovált katrincagyíkot :

Az MDF-fel szimpatizáló nyugati történészek rövid időn belül bebizonyítják, hogy George Bush amerikai elnök és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár is a Toldi-gimnáziumban tanulta a történelmet Antall József tanár úrtól.

Kiss György Mihály

— HILL —

INTERNATIONAL CONSULTING GROUP

BUDAPEST WIEN MÜNCHEN BRÜSSZEL PÁRIZS

Megfelelő embert a megfelelő helyre!

VEZETŐKIVÁLASZTÁS,

KARRIERTANÁCSADÁS isii

Érdeklődjön a részletekről!

Budapesten: 115-8428, 115-2611 Pécsett: (72) 19-933; 32-179

(Tóth Sándor felvétele)