Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám

1990. szeptember 19. • PETŐFI NÉPE • 5 TAVASSZAL DIÁK — ŐSSZEL TANÁR Katalin boldogf mert pályán van Érdekes volt az első találkozásunk. — Te, hogy is hívják az angoltanárnőt? — Css... Csőri... Csórián... Azt hiszem, Katalin. — Állati klassz csaj, nem?! Én úgy bírom! Olyan aranyos! — Én is. Nagyjából így mutatta be nekem a kecskeméti Széchenyi vendég­látó-ipari szakközépiskola ifjú tanárnőjét két fruska — persze tudtán kívül. A Kincsesbolt kirakata előtt mellettük ámultam az árakon egy pillanatig, így voltam tanúja beszélgetésüknek. Föléb­resztették bennem a kíváncsiságot. Nem éppen suttogva elmondott szavaikból megtudtam annyit, hogy elindulhassak megismerni az „állati klassz, aranyos” pályakezdő pedagógust. KÉPERNYŐ Csupán jó és hasznos volt * H« * Tavasszal még diák'— ősszel már tanár. Ez jutott eszembe, ami­kor Csórián Katalint szólították kollégái a tanáriba. Ha fehér kö­peny helyett „farmerszerelésben” ülne be tanítványai közé,« nem len­ne könnyű kiválasztani közülük. És valóban klassz és aranyos, azaz nagyon kellemes megjelenésű, ami természetesen nem csupán a pop­énekesi pályán jelent előnyt.' A be­széde szabatos, ugyanakkor ár­nyalatokban gazdag a kifejezés- módja, ami szintén kamatozó adottság a katedrán. Ez utóbbiak­ról persze már a beszélgetésünk so­rán győződhettem meg, kinn, az iskola előtti pádon. — Pápai vagyok, ott születtem, de iskolába már Kecskeméten jár­tam, a Katonában érettségiztem s§- mesélte magáról./— Angol ta­gozatos osztály volt a miénk, néhá- nyan mégis más irányban próbál­koztunk érettségi után. Én bioló­gia—kémia szakos tanár Szerettem volna lenni, és ez sikerült. Nagyon szerettem az angolt is, de a termé­szet csodái még jobban lenyűgöz­tek: ami látható belőlük és ami csak kémcsövekben válik megfog- hatóvá számunkra. Bevallom, a választásban nem kis szerepe volt a k^piji^t^náromnak, Sájjdoj, Zol­tánnak. Ő a maga szemléletességre törekvő, az élet mindennapi példá­ira építő módszerével szinte min­denkivel képes volt megszerettetni a kémiát. — Úgy beszél Sándor tanár úr­ról, ahogyan az ember a példaképé­ről szokott. — Valóban szeretnék olyan jó tanár lenni, mint ő. Amikor vala­hol menedzsertípusú pedagógust emlegetnek, elsőként mindig rá gondolok. Az osztályunkban sike­rült neki egészséges versenyszelle­met kialakítania; mi néhányan egymást is tanítottuk, örültünk egymás sikerének, ugyanakkor ar­ra törekedtünk, hogy jobbak le­gyünk a másiknál. Ezt elérni nem kis dolog. —- Azt hallottam, hogy angolt tanít, holott mások a szaktárgyai.- Sajnos, a szakközépiskolá­ban nincs egyetlen angol szakos tanár sem, én kényszermegoldás vagyok. Illetve azért talán mégsem egészen, hiszen a középfokú vizs­gát letettem egyetemi éveim alatt. Mert szerettem az angolt. Hírét vettem, hogy Budapesten, az Eöt- vös-egyetemen, a rendes, szakos képzéssel párhuzamosan lehetősé­gük van a hallgatóknak külön kur­zuson fölkészülni arra, hogy vala­melyik szaktárgyukat majd angol nyelven is képesek legyenek taníta­ni. — Akkor innen az angoltudás. — Nem, sajnos csak ígérgették nekünk, szegedi egyetemistáknak a fölvételt, de ennél többet nem értem el. Itt a GAMF-on végeztem el egy intenzív tanfolyamot. De már az alapjaim is jók voltak, hi­szen Merza Márta tanárnőnél négy év alatt jól el lehetett sajátíta­, ni a nyelvet, ,az .alapoknál kicsivel többet. Az angol mellett egyébként kéiriiát ésélelmiszer-iSméretet taní­tok. Egyébként az angollal kap­csolatos tervemet nem adtam fel. — Könnyen megkapta ezt az ál­lást? — Az évfolyamon tizennyolcán végeztünk biológia—kémia sza­kon, és csak négyen kaptunk taná­ri állást. Erre a helyre sem én vol­tam az egyedüli pályázó. — Milyen szempontokat vett fi­gyelembe a döntésnél az iskola? A jobb tanulmányi eredmény, vagy micsoda állította a maga oldalára a vezetőséget? — Jelesre államvizsgáztam mindkét szaktárgyamból. Azt hi­szem, ezt a javamra írták. Egyéb­ként a szakdolgozatom révén me­hettem volna dolgozni az egyetem­re is, egy kutatócsoportba, de én Kecskemétre akartam jönni és ta­nítani. Ez volt minden vágyam. — Mennyi a fizetése? — Tízezer forint. Hárman va­gyunk kezdők, mindhárman eny- nyit kaptunk. Erre jönnek még a túlóradíjak. — Kiszámolta már, mennyi jön össze havonta? — Nem számolgattam még, le­köt a munka. Egyébként azzal szinte nem is foglalkoztam, hogy mennyi lesz a fizetésem, mennyi a jövedelmem. Annyira szerettem volna tanítani, hogy csakis erre gondoltam. — A pályakezdőket gyakran le­kezelik az idősebb kollégák, és szá­mos egyéb meglepetést is tartogat­nak, amivel kiveszik a mézet a fia­talok életéből. — Oh, velem nagyon kedvesek a kollégák, az eltelt két hétről csu- pa jót mondhatok! Talán azért is van ez így, mert itt nincsenek nagy generációs távolságok, fiatal a tan­testület. A gyerekek ? — Hát, ők nem az egyetemi gya­korlóiskolák „idomított” tanulói. Tulajdonképpen még ismerkedünk egymással. Sajnos, némelyikük az idősebb, tapasztaltabb kollégákat is nehéz feladat elé állítja. Egyesek kijelentik: őket az sem érdekli, ha megbuknak. Hogyan lehet ezeket a fiatalokat megfogni? — ez nagy kérdés. Azért bízom benne, hogy sikerülni fog. * * * Lelkes, jól felkészült, ambició­zus, teljesült a szíve vágya: tanár lett. Vajon Csórián Katalip tízév múlva, húsz év múlva még mindig a katédrán áll, ß szakmája művé­szeként oktat, nevel, vagy pedig rég elhagyta a pályát? Ahogyan ezrek hagyták el az elmúlt évtize­dekben. O most úgy látja, ezt hall­ja idősebb kollégáitól, hogy a pe­dagógusokat kezdik becsülni, már­mint kormányzati szinten. Bárcsak sose hervadna le arcáról az a biza­kodó, kedves mosoly, amellyel hi­vatásáról beszélt a „klassz” pálya­kezdő. A. Tóth Sándor Valóságos csoda kis ho­nunkban, hogy ötven folytatást ért meg (eddig, remélem) a Ma­gyar évszázadok sorozat televí­ziónkban. Milüók sorsáról, történelmünk sorsfordítóiról, nemzeti jellemünkről, nagyja- inkról és ostobaságainkról szólt okosan, tárgyilagosan, a holnapba tekintve. Főműsori­dőben maradhatott mindvégig, noha sajnálatosan egy pillanat­ra sem feledkezett meg a tudó­sok felelősségéről. Nagy össz­népi teljesítményekkel, százez­rek életét követelő tragédiák­kal foglalkoztak. Egyetlen meztelen nő, jó bunyó, finom sikkásztás, izgi szerelmi há­romszög nem szerepelt a soro­zatban, csak egy jobb sorsra érdemes nép, amint megyen a múltból a jövőbe. Talán ezért beszéltek róla századannyit villamoson, bu­szon, a lépcsőházban, a presz- szókban, mint a Klinika főor­vosáról, vagy éppen Husikáról. A sajtó is keveset foglalkozott a sorozattal. Talán másként alakul a vállalkozás — divato­san mondom — imázsa, ha időnként szállított volna vala­mi közérdeklődésre számot tar- tó(bb) sztorit is a stáb. Mond­juk, a rendező megpofozta vol­na a szerkesztőt, vagy kiderítet­ték volna, hogy elfogult képet festettek valamilyen korról, mert a fővilágosító ükmamája intim kapcsolatba került egy haladóként ábrázolt politikus­sal, vagyis nyilvánvaló az ösz- szeférhetetlenség, az elfogult­ság tényáUadéka. „A Magyar évszázadok kigondolói, meg­valósítói azonban csüpán az elérhető hitelességre, a lényeg megragadására, a minél szem­léletesebb képanyag felkutatá­sára, az ok és okozati kapcsola­tok feltárására, nemzeti tévhi­tek oszlatására törekedtek. Mi­vel az esti híradó és rendszerint valamilyen úgynevezett szóra­koztató műsor között vetítet­ték, remélhetően sokan részt vettek így is az igényes, színvo­nalas nemzeti önismereti tanfo­lyamon. Szakály István rende­ző’ úr, Hankiss Elemér elnök úr, váijuk a folytatást, a hason­ló kezdeményezéseket. * A különböző vetélkedősoro- zaíokból is tudható, hogy van mit tanulnunk múltunkról, nagyjainkról, országunkról. Jó, jó, senkinek sem káptalan a feje, a kamerák előtt közsze­repléshez szokottak is elfeled­keznek egyszer már megtanult ismeretekről, de legalább a mű­sorvezető ne adja áldását (és a televízió pénzét) a gyakorta el­szomorító tájékozatlansághoz. A Melyiket a 3 közül? leg­utóbbi adásában például valaki átírta Petőfi egyik közismert versének második sorát. A báb és délibáb szavak fölcserélését a lélektan tudósai talán meg is magyarázhatnák, de azt már nem lett volna szabad kézle­gyintéssel elintézni, hogy a ver­sengő honfitárs összetévesztet­te Madáchöt Petőfivel. * Feltehetően a kecskeméti gyermekfalu avatása is na­gyobb, hosszabb nyilvánossá­got kapott volna a képernyőn, ha valamilyen jópofa botrány­nyal hozakodhattak volna elő. Különösebb lelkesedés nélkül vette tudomásul a Szabadság téri intézmény, hogy végre idő­ben, viszonylag olcsón elké­szült valami honunkban. Meg sem említették: külföldi csalá­dok több tízmillió forintot ad­tak elhagyott’magyar gyerme­kek nevelésére. Még a nevüket sem említették, pedig külön- külön mindegyik többet ado­mányozott, mint Später Erzsé­bet asszony. Igaz, a házépítő jótékonykodók márkái nem egyébként is futtatott művé­szeknek jutottak, hanem rászo­ruló kisdiákoknak. Az arányérzék nem volna utolsó szerkesztési szempont. Heltai Nándor Állati jóslataim Ha napáldozta után kukorékol a kakas, ha porban fürdenek a tyúkok, eső lesz — mondták a régi öregek. A szép idő csalhatatlan jele, ha a keresztes pók kora reggel már a hálója közepén ül, ha viszont sok földigiliszta bújik ki a talajból, hamarosan megerednek az ég csatornái — je­gyezték fel elődeink. A béka, a pióca, a rák időjósképességét, -tudo­mányát már ne is említsük, annyira közismert. Legújabb kutatásaim szerint az általam megfi­gyelt állatok már nemcsak az időjárásról adnak pontos diagnózist, hanem a politikai élet alaku­lásáról is. íme! * Ha a tarisznyás ratatagém karmagyolni kezdi a tapétába bújt lepénypókot: Torgyán József kisgazdapárti frakcióvezető a parlamentben megint lekommunistázza az SZDSZ- és a Fidesz-frakció képviselőit. * Ha a kokárdás kóborhere szemezni kezd a piperés mirtuszmollyal: A hétfői áremelések már előző pénteken elkez­dődnek. * Ha a jelmezes katalán tyúk a tóllát berzelgetve cucorkázik a szemétdombon harsonázó ökörhan­gyának: Külföldön megint félreértik és rosszul fordít­ják Jeszenszky magyar külügyminiszter angol, francia, latin, óhéber és szanszkrit nyelvű nyilat­kozatát. * Ha a ragyás timárbolha éjszakára befészkeli magát a zacskós manóka bundájába, és a meleg­ben petéket rak: SZDSZ-nyomásra a rendőrség országos kö­rözést ad ki az eltűnt, kámforrá vált, olcsó árak­kal dolgozó MDF-piac felkutatására. * Ha a kódorgó trombitaegér kóricálás közben a sifonér alatt szemezni kezd a ragyás janicsár­hörcsöggel: Az MSZP kereszténydemokrata frakciója bűnbánó istentiszteleten vesz részt a Kálvin téri református templomban. * Ha, a kapszulás piszketúzok cságatva kakecol- ja a fészkét őrző kajdácspetymeget: Kéri Kálmán honatyát a Duna jegén örökös szószólójukká választják a bolsevizmus ellen harcolt háborús magyar veteránok. * Ha az ollótlan öregdinka rákunkorodik egy golyvás ebihalra és murugyálni kezdi: Hámori Csaba MSZP-s honatya és volt MSZMP PB-tag védnökséget vállal a budapesti TIT most induló nyomógombos-tanfolyamán. * Ha a kalapos malagakobra abbahagyja a hu­rut tyolást, éj, a lóheretáblában kapszulás sár­mánydarazsakat fogdos: Az SZDSZ budapesti aktivistái aláírásokat gyűjtenek abból a célból, hogy a XIII. kerületi Rajk László utcát a tanács ifjú Rajk Lászlóról nevezze el. * Ha az ótvaros komornapiké a part menti bo­zótban cságatva bucskázza a harsonázó piperés kanasztapókot: A létminimum alatt élő öregek a nyugdíjszel­vény felmutatása ellenében díjtalanul turkálhat­nak az éttermek kukáiban. * Ha a katéteres mocsári piszketúzok a nedves fűben burákolva harapdálja a tetovált földicucor- kát: Nyugatnémet újságokban az MDF hirdetést tesz közzé, miszerint likörgyárosok, Havel mü­veit magyarra ültető műfordítók, szerkesztők és egyéb polgári foglalkozású, dilettáns nagyköve­tek mellé profi diplomatákat keres. Fizetés meg­egyezés szerint. / * Ha a háremörzö huszárkappan napfelkelte előtt csőrét forgatva képiekéi á fiókáit őrző kaj- dácspetymeg körül: Az új koalíciós kormány gyakorlatilag is sike­resen továbbfejleszti a pártállam kézi vezérlésű káderkinevezési módszerét. * Ha a laposan surranó kíberkobra a folyóparti homokban sötétedés után letapperolja a tetovált katrincagyíkot : Az MDF-fel szimpatizáló nyugati történészek rövid időn belül bebizonyítják, hogy George Bush amerikai elnök és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár is a Toldi-gimnáziumban tanulta a tör­ténelmet Antall József tanár úrtól. Kiss György Mihály — HILL — INTERNATIONAL CONSULTING GROUP BUDAPEST WIEN MÜNCHEN BRÜSSZEL PÁRIZS Megfelelő embert a megfelelő helyre! VEZETŐKIVÁLASZTÁS, KARRIER­TANÁCSADÁS isii Érdeklődjön a részletekről! Budapesten: 115-8428, 115-2611 Pécsett: (72) 19-933; 32-179 (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents