Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám

Jön a munkanélküliségi adó? (4. oldal) „A képmutatás elvetésére neveltek” (5. oldal). HOLNAP: „Én volnék a vörös báró” Hogy a sebek végre behegedjenek (5. oldal) Tragédia Pápán Lezuhant egy magyar katonai repülőgép Vasárnap délelőtt a pápai repülőtéren tartott „Nyi­tott repülőtér” program egyik bemutató repülése köz­ben Soproni Károly őrnagy MÍG—23-as típusú repülő­gépével, a repülőtéren belül, a fölüljek ütközött. A re­pülőgép kigyulladt és megsemmisült, a pilóta életét vesztette. Más személyi sérülés nem történt. Az ese­mény okainak kivizsgálását a Magyar Honvédség ille­tékes szervei megkezdték. Kérik a bemutató nézőkö­zönségét, hogy a katasztrófa közben készült fénykép-, film- és videofelvételeiket bocsássák a pápai repülőtér parancsnoksága rendelkezésére. (MTI). Sokasodnak az ellátási gondok Megkezdődött az étolaj-felvásárlás, kevés és drága lesz a zöldség, néhány napon belül cukor­hiánnyal számolhatunk, s rövidesen hiánycikk lesz többféle tüzelőanyag — ezeket a nem éppen biztató kilátásokat és ezek- okait részletezi az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium termékfor­galomról szóló jelentése. Az étolajat elsősorban Budapesten, Hajdú és Szabolcs megyében vásárolták oly nagy mér­tékben, hogy a kereskedelem nem tudta kielégí­teni az igényeket. Ezért a kormány az úgyneve­zett intervenciós alapból több mint 100 ezer liter napraforgóolajat bocsátott a kereskedelem rendelkezésére, remélve, hogy ezzel az idősza­kos keresletnövekedést ki tudják elégíteni. A várható hiány enyhítésére 20 ezer tonna cukor tőkés importból való beszerzéséről dön­tött a kormány. Ám mivel az ipar is jelentős cukorfelhasználó, a minisztérium intézkedik, hogy a lakosság ellátása elsőséget kapjon az ipari felhasználókkal szemben. A szilárd tüzelőanyagokból — szénből és brikettből -— a háztartások' pincéiben és a Tü- zép-telepeken egyaránt kevesebb van, mint ta­valy ilyenkor volt, s emiatt a minisztérium nem tekinti biztosítottnak a téli tüzelőellátást. A problémák gyökerét abban látják, hogy a Tüzép-vállalatok nem érdekeltek a készleteik feltöltésében, a nagyobb mértékű beszerzésben, pénzügyi gondjaik miatt forgóeszközeiket első­sorban más, nagyobb hasznot hajtó termékekre kötik le. A minisztérium szerint a Tüzépeknek a ,tazelőanyag-vá§árlásta kedvező kamatozású hiteleket kellene kapniuk ahhoz, hogy az ellátás javuljon. Ugyanakkor érdekeltségük növelésére javasolják az árak differenciálását, ez részben áremelés lenne, részben azonban különféle ked­vezmények nyújtása. Paprikaszüreti felvonulás Kalocsán a tanácskozótermekben egyné­hányszor komoran húzták össze szemöldö­küket a szakemberek, aggódva a fűszernö­vény és egyáltalán az egész magyar agrárgaz­daság jövőjéért. Ebből az utcákon jóformán semmit sem lehetett érzékelni. Szombaton délelőtt a Duna Áruház előtti parkírozó megtelt árusokkal, s persze vásárlókkal is. Egymást váltották a népitánc-csoportok, fel­lépett szinte valamennyi, Kalocsa környéki hagyományápoló együttes. Különösen nagy sikert arattak a szakmának és drágszéliek. Délig tartott az utcai show, melyre több szá­zan Voltak kíváncsiak. Talán nagyobb tömeg is felsorakozott volna, ha nem a paprikaföl­deket lepik el a városiak. Mivél érésben a fűszernövény, sokan a táblákon töltötték a hét végét. A délutáni utcai felvonulásokon ennek el­lenére tekintélyes nézősereg gyülekezett. Meglehetősen nagy létszámú résztvevője volt a paprikaszüreti felvonulásnak, hiszen több tucat, paprikafüzérrel díszített lovas kocsi, fiáker járta Kalocsa utcáit, mindenhol bohó- kás hangulatot teremtve. A Petőfi Sándor utcai zöldterületen pedig pazar lovas gálá­nak tapsolhattak a nézők. A nívós bemuta­tóról a Solti Szikra Tsz erre a feladatra speci­alizálódott csapata gondoskodott. Taps kö­vette a felvonulókat mindenfelé, s jó néhány turistabusz követte a felvonulókat, olasz, né­met, sőt japán arcokat-lehetett látni az utak mentén. Kattogtak a fényképezőgépek, ber­regtek a videokamerák, mindenki igyekezett egy aprócska emléket megörökíteni, hogy aztán otthon büszkén mutassa a hozzátarto­zóknak. Négy órán át tartott az utcai vidámság. A népviseletbe öltözött kalocsaiak és kör­nyékbeliek szinte megbabonázták a kíván­csiskodó külföldieket. Idegenforgalmi szakemberek szerint nagy jövője lehet a Ka­locsai Paprika Napok rendezvénysorozatai­nak. Voltaképpen országosan is egyedülálló­nak mondható ez a speciális szervezettségét igénylő fesztivál. Remélhetőleg egyre többen érdeklődnek majd a, város egyedi értékei iránt. Amennyiben véglegesen rendeződik a repülőtér sorsa is, könnyén elképzelhető, hogy jövőre már különrepülőgépek landol­nak a város határában, utasai pedig-növelik a különben is egyre gyarapodó nézősereg számát. Ettől függetlenül már mo%t kimondhatjuk: a Kalocsai Paprika Napok életképes idegen- forgalmi vállalkozás, mely öregbíti az érseki város hírnevét. Zs. K. I. NINCS OK A PÁNIKRA _______ H M—CTTTtTB—■111 i III 111 33 Gudmann-fok: a víz nem fertőz és nem mérgez A Tass, Gudmann-foki regionális vízmű üzemeltetője, az Eszak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat, nem kapta meg a lakosságtól az új — öt települést ellátó — hidrológiai rendszer próbaüzeméhez a szükséges száznapos türelmi időt! — ez derült ki pénteken, a kunszentmiklósi városi tanács dísztermében rendezett — a körzet országgyűlési képviselője. Faddi József által meghirdetett.— ankéton. Mint azt a vitavezető honatyától és a számos hozzászólótól megtudhattuk: július végén és augusztus elején döbbenetes rémhírek kaptak lábra a Felső-Kiskunságban és a Duna-melléken. Elterjedt a pletyka, hogy súlyos bőrbetegségeket, bélfertőzést, sőt nemi bajt okozhat az áldásként beharangozott Gudmann-foki víz, amelyet a Duna alatti sóderes párkányból fúrt, úgynevezett parti szűrésű kutakból emelnek a felszínre és táplálnak a déli és a keleti irányba futó vezetékekbe. A kunszentmiklósi tanácskozáson — amelyen többségében áz érintett települé­sek képviselő- és polgármesterjelöltjei vettek részt — Szekeres István, az illetékes vízmű vállalat főmérnöke, megbízott igazgatója szólt részletesen a régió — telepü­lésenként változó — vízgondjairól, a 140 milliós beruházás tervezéséről, építésé­ről. Hangsúlyozta, hogy a kecskeméti székhelyű cég korábban is — évtized óta — sürgette, szorgalmazta a korszerű rendszer megépítését. A regionális vízellátás szerinte a legkedvezőbb és a legtávlatosabb elképzelés a térség gondjainak megol­dására. Az más kérdés — mondotta Szekeres István —, hogy ha korábban áldoz erfe a célra a megye, s időben megkezdődhet az építkezés, a teljes, a komplex vízkezelő művekkel is felszerelt ellátóközpont is megépülhetett volna. Úgy a lakosság bizonnyal megelégedéssel fogadta volna a csapokból nyert vizet. _ Hogy van-e alapja a pletykáknak és kritikáknak? — erre a kérdésre dr. Égertz Péter, a megyei Köjál főorvosa válaszolt. Előadása meggyőzően bizonyította: a szigorú magyar ivóvízszabványoknak is megfelel az új kivételi mű vize. .Vagyis június óta sosem nyertek „pozitív” minősí­tést a vizsgálatok sem a bakteriális, sem kemikai szempontból. A csapvíznek nem elég az a minősítés, hogy nem okoz betegséget, hogy nem fertőz. Számos egyéb kritériumnak is meg kellene még felelnie: például jóval alacsonyabbnak kellene lennie a vas- és a mangántartalmának: nemritkán (különösen- Tasson) erősen klóros is a víz. Éppen ezért a Köjál nyomatékkai ajáplja. hogy mielőbb épüljön tovább, legyen végre teljesen készen a Gudmann-foki vízmű. Addig, amíg nem készül el az eredeti tervekben szereplő II. ütem — a vastalanító —, például számolni kell a lakossági panaszokkal. Ezután kaptak szót a Földmérnöki és Talajvizsgáló Vállalat szakmérnökei, az építkezést megelőző vizsgálatok készítői és az objektpm tervezői. Sajgó Zsolt irodavezető és Sellyey Gyula osztályvezető részletesen elemezték a vizsgálatok eredményeit. Megtudták a jelenlévők, hogy a befejezettnek hitt sok­milliós beruházás ma még nem jelenthet megoldást a környék vízgondjaira. A helykiválasztás kiváló, az alkalmazott és az ajánlott technológia jól bevált. De a munkákat a járulékos ütemek megépítésével be kellene fejezni. Ezek után heves Vita zajlott a résztvevők között. A felszólalók felelősnek mondták a régi vezetőket, a régi tanácsi irányítási rendszert és részben az illetékes vízmű vállalatot is, hogy nem hozták megfelelő — az alternatívákat tisztességesen föltáró |— döntéshelyzetbe a lakosságot. Egy biztos és megnyugtató: Apostagon, Szalkszentmártonban, Dunavecsén, Tasson és Kunszentmikloson nyugodtan lehet inni a csapokból kifolyó vízhői. Ha zavaros vagy ha klóros is, nincs fertőzés- és mérgézésveszély. És ez azért már komoly eredménynek számít Közép-Kelet-Európában. Farkas P. József SZÜKSÉGÜNK VAN ILYEN SIKERÉLMÉNYEKRE — MINTASZERŰ ÖSSZEFOGÁSSAL ÉPÜLT FEL A KECSKEMÉTI GYEREKFALU — ÜNNEP A VÍZMŰ UTCÁBAN — A gyerekek máris otthon érzik magukat • Építők, közreműködők, vendegek. A szokottnál valamivel ko­rábban ébredt Bodor Mária csa­ládja szombaton reggel a gye­rekfaluban. Csodálható? Bármi­lyen kiesik, érezték, különleges nap vár rájuk. Hallották, sokan eljönnek szép autókkal, nagy buszokkal új otthonaik aratásá­ra. Házuk ablakaiból látták, bogy a hetén} i hobbik felé veze­tő utat is felsöpörték. Legszebb ruháját vette föl az öt testvér, a legidősebb, Madarász Bandi és a többiek, Nóra, Zoltán, Imike és Marika. Tíz óra után kezdtek gyülekezni a megyei és városi vezetők, a köz­reműködő vállalatok meghívott képviselői, az adományozók. Egy közlekedési baleset miatt némi ké­séssel futott be a külföldieket a fővárosból szállító autókaraván. A legtöbben nézelődtek, beszélget­tek; sok ismert személyiség talál­kozott itt: Vitray Tamás és Kéri Kálmán tábornok, Gaborják Jó­zsef és a vajdasági származású amerikai üzletember, G. Árvái úr, két kínai gyerekfalu építésének el­indítója. A Nemzetközi Gyermekfalu Mozgalom jelképes lobogóját az Osztrák Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság és hazánk zászlaja övezte az avatóünnepség pódiumán. A tágas, könnyűszerke­zetes sátorban több országból érke­zett vendégek, meghívottak, buda­pestiek, battonyaiak, kőszegiek, szegediek, helybéliek hallgatták a kellemes őszi vasárnap délelőtt a Vízmű utcai gyermekfalu megte­remtőit, a tekintélyes vendégeket köztük az e tudósításban külön is említetteken kívül Hans Kléint, az NSZK kormányának szóvivőjét, dr. Hörváth Istvánt, hazánk bonni nagykövetét, dr. Michael Gschlies-. sert, a Hermann—Gmeiner alapít­vány ügyvezető igazgatóját, váro­sunk országgyűlési képviselőit, a hazai és külföldi újságírókat -— az ügyet felelős elöljáróhoz illően tá­mogató dr. Adorján Mihály pol­gármester köszöntőjét. Az építke­zést kezdeményezőket, kivitelező­• Kapjunk be mi is egy falatot — a Fcrenczy házaspár. két egyaránt méltatta a terv gyors megvalósulását elismerő szavait követő taps. („Két és fél éve, hogy egy latyakos téli napon kiszemel­tük ezt az elhanyagolt területet és már hónapok óta boldog lakói vannak az új kecskeméti falunak. Mindez bizonyítja: ha jó az alap- gondolat, ha mindenki teszi a dol­gát, ma is lehet nagy dolgokat csi­nálni.”) , Szép Bárdos-művel kezdte mű­sorát Erdei Péter vezényletével a \ (Folytatás a 2. oldalon) JWWMBSaWMMaHTCWiWt* II Min IM IM— BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf., 218. szám Ára: 4,30 Ft 1990. szeptember 17., hétfő-XvV^_ , , . . . ........... .............

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents