Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

1990. szeptember 15. • PETŐFI NÉPE • 11 HU SPORT • SPORT « SPORT ^LIBAMÁJON HÍZIK A KTE .. ? jFradi-fiókcsapat lesz Kecskeméten.. ? EGY HÉT MÚLTÁN j A susrnus hónapok Óta tart. „Jói értesült szak­mai körök”, azaz a legkitartóbb focidrukkerek I szerint a „franciak” megveszik a Kecskeméti TE j labdarúgó-együttesét. Néhány hete több helyen is j rákérdeztünk a pletykaszinten már kész tényként ! tálalt ügyletre, a válasz mindenütt megegyezett: j valóban tárgyalnak az érdekelt felek, de a téma még nem' „publikus”. Egyedül Molnár István, a j kíub társadalmi elnöke ígérte meg: ha olyan stádj- I ijmba jut a dolog, akkor tájékoztatja a Petőfi Né­pét s rajta keresztül az olvasókat is. Nos, csütörtök , délután az elnök fölhívott bennünket, i ‘ — Ahogy ígértem,, jelentkezem — kezdte Mol­nár István, aki egyébként a Gabonaforgalmi és j|| Malomipari Vállalat igazgatója. — Kedden talál- V koztunk a francia partnerrel, aki lététté elénk az I írásban rögzített elképzeléseit. Elsősorban gazda- j I | sági együttműködésről, és üzletről van szó, amely­nek nyereségéből a KTE is profitálhatna. — Megtudhatunk-e közelebbit a francia partner­ről? — A név, azt hiszem, nem lényeges. Egy francia tőkéscsoportról van szó, amelyik annak idején a Ferencvárossal is szerződést kötött már. Most va­“ lami hasonló ügyletről folynak a tárgyalások, per- Ksze, sokkal kisebb a tét. & — Mekkora? t — Úgy két-három millió forint. De igazából k nem az összeg a lényeges, hiszen egy alapítványról ■;. van szó, amelynek vezetésére, irányítására kurató­rium alakul. A gazdasági elképzelésekről röviden csak annyit: úgy, mint a Fradinál, nálunk is élelmi­szer-ipari termékek forgalmazásáról van szó. Pél- 6 dául: nagyon népszerű a franciák körében a liba- Émáj, de más cikkekről is tárgyalunk.- Akkor létrejöhet a Ferencváros kecskeméti fiókcsapata?- Ez már a jövőre tartozik, de egy biztos: amennyiben megkötjük az üzletet, szoros kapcso­lat alakulhat ki a KTE és a Ferencváros között. — Kik a tagjai a kuratóriumnak, kik értékelik, vizsgálják a franciák javaslatát és egyáltalán, mikor kerülhet pont az ügy végére? — A kuratórium összetétele még nem ismert. A franciák ajánlatát jogászokkal megvizsgáltat­juk, s remélem, a jövő héten választ adhatunk üzletfelünknek. Erről természetesen időben tájé­koztatjuk a szurkolókat és a Petőfi Népe olvasóit — mondta Molnár István. , □ □ □ Miután a KTE elnöke letette a telefont, az újság­íróban is több kérdés megfogalmazódott. Miért jönnek a franciák Kecskemétre? Miért pont a KTE-hez? Kiket fogadnak el tárgyalópartnerként? A vételi, üzleti szándék nagyon kedvező, egy kiscsapat számára a legjobbkor érkezik. Éppen ezért nagyon kell figyelni minden apró részletre, nehogy valahol szőrszál kerüljön a levesbe! A kül­földre szakadt hazánk fiai ntár „kiadakozták” ma­gukat, a jövőben csak akkor számíthatnak gazda­sági vállalatok és a sportegyesületek nyugati tőké­re, ha annak „föladója” valóban üzletet lát a be­fektetésben. Mindennek azonban meg kell terem­teni a föltételeit is. S itt jön az a pont, amikor kijelenthetjük: a „francia kapcsolat” nemcsak a KTE, hanem a ; város és a megye ügye (üzlete). Ennek megfelelően kell kezelni, tárgyalni azt... Rajtmár István & MAGYAR INDULÓ A PÁRIZS—DAKAR-RALIN?^ Depóhírek az „ egyszer S‘,r *j‘ V3 '■ ” Nehezen’csillapodnak<a Mtiríga- roringen megrendezett gyorsasági- motor-világbajnokság hullámai. A rendezés jó volt, a versengés iz­galmas, a futamok látványosak, az anyagi csőd mégis tetemes! Negy­venmillió nézőt vártak, lett belőle tíz-tizenöt. így aztán ki tudja, lesz- e folytatása az első magyar vb- futamnak ... ? Egy ilyen vetélkedés azért nem csak a pályán, a nézőtéren, a depó­ban is sok-sok érdekességgel szol­gál. Az éber újságíró megtudhat egyet s mást a sztárokról, s a sport­ág magyar helyzetéről. Harmati Árpád például jelenleg a Superbike Európa-bajnokság negyedik helye­zettje. Természetesen ő is ott néze­lődött a ringen, s közben terveiről mesélt: — Az idén még Olaszországban és Angliában állok rajthoz. A mo­torom jó, üzembiztos, de apróbb problémák mindig előjönnek, pedig reménykedem egy kiugró szereplés­ben, a dobogó megszerzésében. A jövő? Szeretnék feljebb lépni! Persze mindez a szponzorok bőke­zűségének a függvénye is, mert csak komoly anyagi és műszaki háttérrel lehet eredményt elérni a világbaj­nokságon. Zsemberi Barnabás a hazai endurósport kiválósága. Ő is me­rész terveket forgat a fejében: — Sajnos itthon nehéz enduró-, vagyis terepmegbízhatósági ver­senyt rendezni. Hol a helyi hatósá­gok, hol pedig a környezetvédők lépnek föl. A „zöldek" ellenünk harcolnak, pedig a gondatlan turis­ták ezrei sokkal több kárt okozhat­nak, mint a természetet és a r^oto­rozást kedvelő nézők. Terveim? Szeretnék indulni a Párizs—-Dakar ralin! Tárgyalok különböző szpon­zorokkal, igazából Honda-motor a vágyam, de a Rothmans cég nem érdekelt hazánkban, így másfelé is puhatolózók. Legfőbb vágyam te­hát a „nagy kaland", de ha ez nem valósul meg, akkor ott van tartalék­ban az egyiptomi Fáraó rali, amely sokkal elérhetőbbnek tűnik. Persze, nem adom föl, alapvetően bizakodó vagyok. —Vip— RÖVIDEN 0 Hazaérkezett a magyar halfogó­válogatott a jugoszláviai Mariborban rendezett XXXVII. édesvízi sporthor- gász-világbajnokságról. Az év legna­gyobb horgászsporteseményén hu­szonöt ország öttagú csapata indult, s két fordulóban, 3-3 órás versenyen mérte össze tudását. A drávai kirucca­nás nem járt nagy magyar sikerrel. Együttesünk, amelynek tagja volt a kalocsai Katus Gyula is, az első fordu­lóban a kilencedik, a másodikban a tizenkilencedik, végeredményben pe­dig a tizenhatodik helyen végzett. A vb-t a franciák nyerték, egyéniben Robert Nud révén angol győzelem szü­letett. Az első húsz közé nem jutott magyar versenyző. De talán majd jö­vőre, amikoris a szegedi Maty-éren, a nemzetközi evezőspályán rendezik a világbajnokságot. 0 A kertészeti főiskolai DSE te- nisztanfolyamot rendez szeptember 15. és október 14. között általános iskolás korú gyerekeknek. A foglal­kozásokat „hét végén tartják. Bővebb ■felvilágosítást a főiskola testnevelést csoportja ad, hétköznapokon 14 órá­tól. 0 Halfogó- és balászléfőző- versenyt rendeznek szombaton Baján. A halfogóversenyre a Türr-emlékmü előtti, Galagonyás elnevezésű Sugovi- ca-szakaszon kerül sor, 8 és 11 óra között, míg az Aranybogrács vándor­serlegért a Petőfi-szigeten, a Vas- és Fémipari Szövetkezet vízitelepén ve­télkednek a halfőzés mesterei. ( torna a gondolák városában (3) Két torta *• Hogy hogyan Ekerült an. Dutép gtiSC päi^öpiab^«- v, „.csapata Velencé­be? Ha azt vála- ‘"'szolom:, a Rómá­Btól mintegy 100 kilométerre lévő L’Aquilán keresztül, s hogy mindehhez két ^.tortának is köze van, nem járok .messze az igazságtól. De feltételezem, hogy a történet némi magyarázatra szorul... A lányok ugyanis nagyon szeretik, sőt szerették az édességet. Farkas Éva » odament a csapatok élelmét tároló hűtőszekrényhez és a kiszolgálásban részt Jvevő apácától kérte az utolsó fogást. A torta finom volt, szinte feldobta a U ♦ hangulatot. A kecskeméti lányok felszabadultak voltak, vidámak, kedvesen «cseverésztek, miközben a velencei csapat is összegyűlt, hogy születésnapja } alkalmából felköszöntse csapatkapitányát, Barbara Viót. Az alkalomra készít­* tetett tortájuknak azonban nyoma veszett. Mint utólag kiderült; megették a * magyarok ... « A kolostorban a csapatok szálláshelyén — egyszerre megdermedt a * levegő, a jókedvű kacagást feszült légkör váltotta fel. A kecskeméti lányok * szájíze keserű lett a tortától... * A kinos helyzetben dr. Kalmár Sándor, a Dutép SC szakosztályelnöke találta Jmeg a megoldást: szinte percek alatt visszatért a városból, s egy gyönyörű * tortával köszöntötte fel a könnyeit törölgető velencei csapatkapitányt. Az * édességhez Vágó András, a szakosztály mindig jó kedélyű vezetője „szolgálta « fel” a pezsgőt, amely jó hatással volt a kellemetlén félreértés feledtetésére. * Mindez 1986-ban, L’Aquilában történt, ahová a Debreceni MVSC révén ♦jutott ki a kecskeméti csapat. A tornának egyik résztvevője volt a velencei * egyetemi csapat is, amely vonaton utazott a vetélkedő helyszínére. Hazafelé * viszont a kecskemétiek autóbuszán tették meg az utat, s új barátaiknak már * akkor megígérték, hogy legközelebb a Dutép SC-t is meghívják a saját tormá­jukra. S ígéretüket egy évvel később, azóta pedig évenként beváltották. A ba- J rútság révén a gondolák és az aranyhomok városa közelebb került egymáshoz. ♦Nekem, mint kívülállónak, aki csak elmondások alapján értesült a magyar1 és * az olasz sportolók, sportvezetők megismerkedésének történetéről, mégis meg­* ható volt a fogadtatás. Az Adriai-tenger horizontján már régen lebukott a nap, amikor autóbu­szunk megállt a Ca’Savio kemping bejáratánál. Mindenekelőtt Dani (Dániel­ig le) és a „Papa”, Elio Pam iero tárta a legszélesebbre a karját, hogy keblére X ölelhesse régi barátait. Noha egyikünknek sincs sok köze a röplabdához, * Magyarországhoz való kötődésük mégis családias. A „Papa” testvére ugyanis * kerekegyházi Peezelák lányt vett feleségül, s a rokoni kapcsolat révén gyakran * megfordulnak Magyarországon. Dani négy évvel ezelőtt így értesülhetett róla, * hogy a Dutép SC női röplabdacsapata éppen Velencébe készül. Azon a tornán =; ő volt a kecskemétiek első számú szurkolója. Tört magyarsággal, de lelkesen * buzdította a lányokat. * Az ismerkedést barátság követte, amelynek tavaly óta némi hivatalosságot 0 Figyelmes vendéglátóink­nak köszönhető, hogy egy napot, a Lido di Jeso- lón „alapozha­tott” a csapat. 0 Massimo Za- notto. a velencei csapat edzője is ivott a magyar csapat által nyert serlegből, de úgy tűnik; ne­ki savanyú volt a pezsgő __ kölcsönöz, hogy Danielle Panciero tagja lett a Mestrében megalakult olasz —magyar baráti társaságnak és a sporttal foglalkozó bizottság tanácsadója. Az olasz—magyar kapcsolat kulcsa azonban nem Dani, hanem Massimo Zanotto, a velencei egyetemi női röplabdacsapat edzője, aki időközben felesé­gül vette a tortaügyben főszerepet játszott Barbarát. Massimo az egyetemi sportklub egyik társadalmi elnökhelyettese, foglalkozását tekintve pedig test­nevelő tanár. Ősi velencei család sarja, s erre nagyon büszke. Családfája az 1500-as évekre nyúlik vissza, elődei halkereskedők voltak. Tőle tudom, hogy az egyetemi sportklub nyolc szakosztályában mintegy háromezer ifjút foglal­koztatnak. Gazdasági hátterük rendezett, mert az állam és az egyetem is jelentős összeget ad a sportra. Klubjuk azonban nemcsak az egyetemisták, hanem a városlakók előtt is nyitott. De nyitottak Európa felé is, akárcsak városuk, amely egy évezreden át igyekezett távol tartani falaitól az idegeneket, manapság meg szinte verseng értük. S ennek a versengésnek a részeként a sport is olyan eszköz, amely hozzájárulhat a határok és az emberi kapcsolatok nyitottságához. Ami nekünk, magyaroknak, is a legfőbb érdekünk. Banczik István Bajnokveréssel kezdődött TEKE ü^áiÉIlÉÉ I * SZANKI OLAJBÁNYÁSZ— ^Szegedi építők s : 3 (2502 *—2477) I * NB I-es női mérkőzés, Szánk. I * Pontszerzők: Harnóczi Sarolta I ^62, Toldi Rudolfné 458, Fehér I iJBéláné 419, illetve Sáfíányné ;434, Bödőné 423, Otolt 42 L * Nagyszerű győzelemmel mu­tatkozott be az Olajbányász együttese a bajnokság idei első — hét közben megrendézett — fordulójában. A házai csapat si­kerének értékét növeli, hogy a hétszeres bajnok Szegedi Építők gárdájában szereplő két világbaj­nok skalpját is sikerült megsze­rezniük. Harnóczi Sarolta 462 fás teljesítményével a 475 fás Czéró (FTC) mögött a forduló második legjobb eredményt elérő játékosa lett. Ifjúsági eredmény: Szanki Olajbányász—Szegedi Építők 0:4 (734—805). LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT; Kosárlabda: osztályozó férfi­mérkőzés az NB I-be kerülé­sért: Kecskeméti SC—Csősze­relő 29—34 (62—60). Kecske­mét, városi sportcsarnok. A győztes csapat az élvonalba került. Kétszer született (Bajai tudósítónktól) _ G arázsszomszédom, a most már hí­res és szerencsés Bogdola János sár­kányrepülő-oktató pilóta, nagyon sze­rény ember. Augusztus elején Vác és Rád község felett, a világbajnoki selej­tező sárkányrepülő-versenyen baleset érte. Szerencsés életben maradását így mondta el: „Nagyon jó idő volt, kis szél', nagy emelések, sűrű termikek, s ezt mi, sár­kányrepülők nagyon szeretjük. Dél­után 3 óra 50 perckor indultam. Az volt a feladatom, hogy megkeressek és lefotózzak egy 12 kilométeres sugarú körön elhelyezett tíz pontot (pilont). A harmadik után leállítottam a motort, és termikelve repültem az utolsó fotó­pontig. Hogy a motoromat ne kelljen újraindítani, egy 2,5 méteres emelésben felhőalapról indultam. Az emelkedést jelző műszer növekvő emelést muta­tott. Egyszer csak nagy erejű termikrú- gást éreztem, amely a gépemet csak­nem orrával függőlegesen felfelé billen­tette, majd erős rándulás a szárny felől. Ezután az egész gép hirtelen lefelé, jobb spirálba kezdett zuhanni. Próbáltam lassítani, a kormányrudat kézzel és láb­bal visszatéríteni az eredeti helyzetébe, de nem sikerült. Ereztem, hogy ha na­gyobb erővel húzom, akkor eltörik. Visszaültem az ülésbe. A magasságmé­rő ekkor már 700 métert mutatott. Is­mét erős rándulást éreztem, felpillant­va láttam, hogy a bal szárny furcsa helyzetben felfelé lebeg. Ekkor már csak arra tudtam gondolni, hogy túlél­jem. Azt már tudtam, hogy pagy sebes­séggel fogok a földbe csapódni... és itt már nincs sok remény... Ezért megpróbáltam felkészülni. Eldobtam a nyakamban lógó fényképezőgépet, ne­hogy még az is sérülést okozzon, a ka­bátom belső zsebéből kidobtam a vil- ■ láskulcsot és a csavarhúzót, vízszintes helyzetbe állítottam a légcsavart, re­méltem, hogy nem törik el, ugyanis kölcsön kaptam. Levettem a szemüve­gemet és zsebre tettem. A magasság- mérő már csak 300 métert mutatott, éppen annyi időm maradt, hogy meg­kapaszkodjam az ülés keretében. Kö­rülbelül egy 30 méter magas, 45 fokos domb felső élére csapódtam, ez fékezte lefelé a zuhanás erejét és megtörte irá­nyát. Földet érés után kimásztam a gépből, feltettem a szemüvegemet és egy személygépkocsit pillantottam meg a közelben. Miközben a vezetője bevitt a reptérre, arra gondoltam, hogy a fe­lettem lévő vitorlázórepülők látták a balesetemet, és jelezték a reptér pa­rancsnokságának. Mivel a sárkányre­pülőkben nincsen rádió (pedig lehet­ne!), nem tudtunk összeköttetést te­remteni,” Amikor a váci vendéglátóvállalat cukrászüzemének dolgozói meghallot­ták Bogdola János sikeres balesetét, „újjászületése” alkalmából tortát ké­szítettek neki. Ha nem lett volna a gé­pének saját tervezésű és készítésű, szi­var alakú műanyag ülése, amely meg­mentette életét, valószínű, hogy soha többé nem ehetett volna tortát... Főző Ernő ■■ @ Bogdola János sárkányrepülő pilóta, saját tervezésű gépével.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents