Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-14 / 216. szám
1990. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • 7 / i Újra együtt az Illés-zenekar Mivel fényképezzünk? A jubileumi koncert előtt két új dalt rögzít lemezre a legendás Illés-zenekar a rádió nyolcas stúdiójában. Szörényi Levente és Bródy János. # Szörényi Szabolcs és Illés Lajos. • A két Szörényi és Pásztory Zoltán. (MTl-fotó) A nyár elszalad, az emlék megmarad. Ezt a szlogent nyugodtan ajánlhatnánk az Ofotértnek, de megszívlelhetik mindazok, akik kirándulással, ország-világ járással töltik nyári szabadságukat, és később is szívesen gondolnak vissza az elröppent vakációra. A gyakorlott amatőr fotós bizonyára nem szorul már arra a tanácsra, hogy milyen géppel és milyen filmre fényképezzen, a kezdőknek viszont ezek az egyszerű kérdések is gyakran okoznak problémát. Néz» zük tehát, mit érdemes azoknak kínálni, akik csak most ismerkednek a fotózás oly sok embert rabul ejtő szenvedélyével. . A szaküzletekben kapható fényképezőgépeknek hosszú ideig két alapcsoportja volt. Az egyik a kisfilmes masina, amely 24 * 36 milr liméteres képkockákat készít a kazettában tárolt nyersanyagra. A másik a rollfilmet használó gép, amelynek filmszalagja két, fénytől védő papírréteg között kerül az orsóra — erre a filmre, a gép típusától függően, 6 x 6 vagy 6 x 9 centiméteres képet exponálhatunk. Ma már azonban elteijedt, s éppen az amatőrök körében vált közkedveltté a 18 x/24 milliméteres kazettás filmre dolgozó gép is, amely népszerűségét főként egyszerű kezelhetőségének köszönheti. Melyiket érdemes választani? Az a kezdő fotós, akit különösebben nem izgat a fényképezés technikája, s egyszerűen arra vágyik, hogy az általa megörökített téma legföljebb levelezőlap-nagyságúra kinagyítva, jó minőségben legyen megőrizhető — vegyen 18 x 24-es kazettás színes filmre dolgozó gépiét. Ezek a boltokban mind nagyobb választékban kaphatók. Az egyszerűbbek már 1500 forint körüli árban, a többet tudók — például a beépített vakuval (villanófénnyel) rendelkezők, a cserélhető objektívosok vagy az autofó- kuszos (élességállítást sem igénylő) masinák — persze ennek a 2-4-sze- resébe kerülnek. Általában ezek a gépiek oly könnyén kezelhetők, hogy még a filmkazetta behelyezése sem okozhat gondot senkinek, s mert műanyag tárban fut végig a film a túlsó kazettába, az a veszély sem fenyeget, hogy a film kivételekor fény éri, és így tönkremegy a felvétel. Előnyük még, hogy a gépiek többnyire igen kis méretűek — innen az angol nevük: pocket (zseb) camera —s piersze a súlyuk is csekély. Diapozitív — tehát vetíthető — nyersanyagot pocket- kazettába töltve Magyarországon nem forgalmaznak. Aki úgynevezett Leica-filmes, vagyis 24 x 36 milliméteres képméretre dolgozó gépet választ, az a fotózás minden csínját-bínját megtanulhatja, miközben gépét, a filmnyersanyag tulajdonságait és a képkészítés technikáját megismeri. Ezek a gépek állnak a legszélesebb skálában rendelkezésre. Van közöttük olyan, amelyik csupán néhány száz forintba kerül, s az,alacsony ár egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne vele tökéletes képiét készíteni! A gépek közti technikai, minőségi, és az ezzel együtt járó árkülönbség többnyire pontosan jelzi azt, hogy mennyit bővül a gép használhatósága szélsőséges fotózási körülmények irányában, mennyire látták el kiszolgáló auto- matikával — például önműködő fényrekesszel vagy expozíciósidő- beállítással, a filmet befűző és a leexponált .tekercset a kazettába visszahúzó motorral, cserélhető objektívekkel, beépített zoommal, autofókusszal, akár dátum és feliratok készítésére is alkalmas szerkezettel. A kezdőnek olyan gépet ajánlunk, amelynek van automatikus fénymérője, netán beépített vakuja is. Ezek egyszerűbb típusai 2000 —4000 forint közötti áron megvásárolhatók. Aki nem akar ennyit áldozni fotózásra, bátran vegye akár a legolcsóbb kisfilmes gépet is „tanulógépnek”, legföljebb arra ügyeljen, hogy a téma kellően megvilágított legyen, s tanulja meg hozzá, hogy a befűzött nyersanyag érzékenységét is figyelembe véve, adott megvilágításhoz — esetleg adott sebességű mozgáshoz — milyen rekeszértéket és expozíciós időt lehet választani. Erre egyébként a filmek csomagolásában is kap információkat. A rollfilmes gépek az amatőr fényképezésben lassan kimennek a divatból, mert nehezebben kezelhetők, többségük igen drága, a nyersanyag pedig csak 12 felvételre elegendő, s kidolgoztatása is körülményesebb, hosszadalmasabb, mint a másik kettőé. Ezt a géptípust csak a profizmus felé kacsingató fotósoknak ajánljuk, bár a magyarországi olcsóbb kategóriájú gépválaszték oly szegényes, hogy hitünk szerint őket is lebeszélnénk, hacsak nincs sok tízezer forintjuk a felszerelésre. S. J. • A Megabusz próbaútja (MTI-Press) Megabusz a városi közlekedésben Franciaországi városokban möst próbálják ki a Megabuszt, az új városi közlekedési járművet. A Megabuszt a Renault Véhieules és az Heuliez-Bus mérnökei fejlesztették ki. Egy városi autóbusz 100 ember, egy csuklós busz 155 utas szállítására alkalmas. A Megabusz viszont alkalmas 200-220 utas szállítására is. Ez annyit jelent, hogy egy óra alatt 3000 személyt képes szállítani adott vonalon. A Megabusz szállítókapacitása az országúti forgalomban közlekedő autóbusz és a városi villamos közé esik, szükség van rá tehát a mai nagyvárosi közlekedés lebonyolításában. A Megabusz fejlesztésénél egy régebbi Renault csuklós autóbusz karosszériájából és ennek mechanikai elemeiből indultak ki a tervezők. A Megabusznál 3 normál autóbuszkarosszéria két csuklórendszerrel van ös§ze- kötve, így alakul ki a három részből álló jármű. A Megabusz teljes hossza 24 méter. A gépjármű jelentős hosszúsága ellenére viszonylag kis körön belül tud kanyarodni, a külső kör sugara: 12 méter, a belső köré pedig 6,4 méter. Műszaki jellemzői lehetővé teszik, hogy a többi városi jármű által használt útvonalon haladjon, nincs szükség tehát külön útpályára. A Megabusz hátramenetben is köny- nyedén halad, és amennyiben két Megabusz egymással szembetalálkozik, 6,5 méter széles úton elférnek egymás mellett. A Megabusz élettartamát 15 évre tervezték. Az alváz és a karosszéria hatékony, korrózió- gátló festést kapott. A Megabusz gazdaságos- sági mutatói jók, ha egy szimpla vagy egy csuklós buszhoz hasonlítják, adott távolságon lényegesen több utast szállít ugyanazzal a személyzettel, mint az előzők. A Megabusz építési költsége két év alatt megtérül. A villamoshoz hasonlítva a Megabusz üzemeltetési költsége 50 százalékkal kevesebb. Nem igényel sínpályát, külön karbantartást és karbantartó személyzetet. r, B| wYEl >*1 A kamilla — görcsöknél, gyulladásoknál segít A kamilla egyik legrégibb gyógynövényünk. Ma is kedvelt, sőt az utóbbi évtizedekben nőtt is jelentősége a természetgyógyászatban. A középkorban hascsika- rás, sárgaság, láz és fejfájás gyógyítására használták. A kamilla — más gyógynövényekhez hasonlóan •j§- Dél- és Kelet-Európából származik, de ma már egész Európában elterjedt, sőt Ausztráliában és Észak-Amerikában is megtalálható. Már Hippokra- tész is említi időszámításunk előtti V. évszázadban ezt a növényt. A kamilla bevált gyógynövény, segít gyulladásoknál, görcsoldóként is ismert, mivel a bélben méregtelenítő hatást fejt ki. Gyulladást csökkentő hatása miatt elősegíti a sebek gyógyulását a bőr felületén, de a gyomorban, a bélben és a hólyagban is. Gyomorhurut, gyulladás vagy gyomorfekély esetén bizonyított kedvező hatása, különösen az ún. forgókúrával. Ez azt jelenti, hogy a kamillateát vagy más, kamillatartalmú gyógykészítményt éhgyomorra megisszuk, fekvő állapotban, és hogy a nyálkahártya minden részével találkozzon, 3-4 per- cenként egy-egy negyedfordulatot teszünk. Ezt a kúrát több hétig, esetleg hónapokig is folytatni kell. Tejcukorral vagy tejsavval kombinálva a kamilla elpusztítja a mérgező, idegen bélbaktériumokat. , A kamillát külsőleg is használják: fürdővízhez keverve, borogatásnak, inhalálásra, és gyógykrémeket is készítenek belőle. Ezeknek is gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatása van. Erdészek, vadászok, természetkedvelők megfigyelték, hogy a beteg állatok ösztönösen megtalálják és fogyasztják a betegségüknek megfelelő gyógynövényeket. A kamillavirágból a következők szerint készítjük a teát: 1 púpozott evőkanál kamillateát 1 csésze forró vizzel leöntünk, és negyedóráig lefedve állni hagyjuk. Melegen, kortyolgatva igyuk meg. Többhetes kúránál napi 3-4 alkalommal 1-1 csésze teát fogyasszunk el. A kamilla nemcsak a gyógyászatban, hanem a kozmetikában is fontos szerepet kapott. Krémeket, arcvizeket, szappant készítenek belőle, jó bőrnyugtató és -tápláló hatása miatt. K. Gy. í A privatizálás zsákutcái Nálunk mostanában privatizációról, sőt sok esetben reprivatizációról beszélnek, a vállalkozásszervezés terén azonban változatlanul alig történik valami. Ebben mind a politikusok, mind a közgazdászok, mind pedig a múltból örökölt tudatunk hibás. A politikusok szempontjai érthetőek, hiszen csak a tulajdonjuttatást tekintik az érintettek a politikusok ajándékának. A vállalkozó mindig azt érzi, hogy eredményét maga érdemelte ki. Ehhez járul az is, hogy mai politikusaink nagy többsége az elmúlt évtizedek során annyira ki volt szorítva a közéletből, hogy most nem rendelkezhet kellő tapasztalatokkal. Nagyobb a közgazdászok felelőssége. A szocialista rendszer hibáját nem a vállalkozások, hanem a tulajdon felszámolásában látják. Múlt századi irodalmi forrásaik alapján túlértékelik a tulajdonosi érdekeltséget és ebből fakadónak tekintik a vállalkozói képességeket. Ezt a logikát nem igazolja a történelem. Mégis ez a hiba jellemzi mind a marxista, mind a polgári közgazdaság-tudományt. Az egyik a tulajdon felszámolásában látta a megoldást, a másik szentként ragaszkodik hozzá ott is, ahol maga sem alkalmazza. Kísért a múlt Érdemes ebből a szempontból először megnézni az európai gazdasági civilizáció kialakulásának útját: A nyugat-európai feudális rendszer annak a jobbágyformának köszönheti létrejöttét, hogy a jobbágyokat nem is tulajdonosokká, hanem gazdaságilag viszonylag önállókká tette. Önállóságukból fakadt aztán sok évszázad után, hogy tulajdonosokká váltak. Méghozzá jó tulajdonosokká, mert előtte megtanultak önállóan gazdálkodni. A nyugat-európai kapitalizmust sem a tulajdonosok hozták létre, hanem a vállalkozók, akik a vállalkozásaik révén lettek tulajdonosokká. Az kivételnek számított, hogy a feudális földesurak is vállalkozókká váltak. Erre a legkevesebb példát éppen Európa keleti felében lehetett találni. A kapitalizmust azok a kereskedők hozták létre, akik a viszonylag kevés és korlátozott tulajdonukkal vállalkozásba kezdtek. Lényegében ezt még markánsabban mutátja a hazai történelem: /Nálunk többek között azért is hiányzott a vállalkozói szellem a nép körében, mert nem volt nyugati értelemben vett szabad jobbágyságunk. A magyar etnikum urakból és szolganépből állt, magyar polgárságról alig lehetett beszélni, főleg nem a kereskedő- és iparos- városokban. Nálunk évszázadokon keresztül azokból lettek a vállalkozók, akik vagyontalanul települtek "az országba, akik vagyon és társadalmi előjogok hiányában kénytelenek voltak vállalkozni. Fokozatosan ezek lettek a legnagyobb tulajdonosok. A régi tulajdonosok fel is izgatták mindig ellenük a nyomorban élő tömegeket. A vállalkozás lehetőségét mindenkinek Az elmúlt évtized tömeges polgárosodása sem a tulajdon alapján jött létre, hanem annak köszönhetően, hogy a minden tulajdont magának kisajátító állam gazdasági nehézségei elől menekülve megengedte a vagyontalanok vállalkozásait. Hazánkban világméretekben szinte páratlan szélességű vállalkozás alakult ki, ami a számukat illeti. Elsősorban azért, > mert a megélhetésről egyre inkább mindenkinek ' magának kellett gondoskodnia. Ezek a spontán kisvállalkozások aztán elkezdték szülni a kistulajdonosokat. Sajnos, ez a spontán folyamat ugyan nagyon széles társadalmi bázist teremt, de spontán módon nem, vagy csak nagyon lassan hozhatja létre a társadalom számára elengedhetetlen kis- és középvállalkozásokat. A közvélemény tulajdonigénye természetes. Az egyén mindig azt hitte és fogja hinni, hogy jó vállalkozó lenne, ha lenne ehhez megfelelő vagyona. Aki pedig fázik a vállalkozástól, az a vagyonától remél nyugodt, vállalkozási izgalmaktól mentes életet. Szembe kell fordulni tehát mind a spontán politikai ambíciókkal, mind a tudományos mezbe öltöztetett szakmával, mind a közvéleménnyel.. Ezt követeli meg most a társadalom érdeke. Vegyük tudomásul, hogy a tulajdonosból egyáltalán nem biztos, hogy vállalkozó lesz, méghozzá jó; a sikeres vállalkozó azonban mindig kiváló tulajdonossá válik. Arra van tehát szükség, hogy szinte mindenki számára biztosítsuk a vállalkozás lehetőségét, aztán a sikeres vállalkozás forrása lehessen a tulajdonszerzésnek. Hogy csinálják Amerikában ? ■ A vállalkozói szellemű országokban is a lakosság legfeljebb harmada akar vállalkozó lenni. Ennek is legfeljebb tizede bizonyul alkalmasnak arra, hogy jó középvállalkozó, s ezrede, hogy nagyvállalkozó legyen. Az Egyesült Államokban évente százezrek kezdenek kisvállalkozásba, ezeknek a fele az első évben csődbe jut. Pedig ott a vállalkozásnak sok nemzedéken keresztül tartó tradíciója van, ott mindenki tanulhat a mások tapasztalataiból, ott segít a tapasztalt bankrendszer. Ezen túl még az is jellemző, hogy a sikeres vállalkozók többsége is előtte néhányszor már kudarcot vallott Könnyű csupán ennek fényében belátni, hogy micsoda társadalmi veszteségekkel járna az, ha előbb tulajdonlásról gondoskodna a társadalom, hogy a tulajdonosok majd aztán vállalkozókká váljanak. Mindezek alapján az lenne a helyes, hogy milliók számára biztosítsuk a másodgazdálkodás, és százezrek számára a vállalkozás lehetőségét, hogy ezek-, bői szelektálódjanak ki aztán a megfelelő tulajdonosok. Ne tulajdonosztogatással, hanem a vállalkozások élénkitésével kezdjük! A mi jelenlegi viszonyaink között az eladás is osztogatás, hiszen a kis- és középvállalkozásokba adandó állami vagyon értékének még századára is nehéz hirtelen kellő vásárlóerőt találni, nemhogy a nagyobb felére. A kereslethiányos viszonyok között való erőltetett értékesítés pedig nem más, mint osztogatás. Mi a háború után már csináltunk egy rettenetesen elhibázott tulajdonváltoztatást, most ne essünk a másik végletbe, mert ennek nem lesz a korrekciójára lehetőség. A tulajdon korlátozott, azt nem lehet igazságosan elosztani. A vállalkozási lehetőség ehhez képest korlátlan. Akkor járunk el a köz érdekében jól, ha azok lesznek a tulajdonosok, akik jó vállalkozóknak bizonyultak. Ismét, mint annyiszor, csak arról van szó, hogy fordítva kell valamit végigjárni, mint ahogyan nekifogtunk. Kopátsy Sándor
