Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-14 / 190. szám

1990. augusztus 14. I PETŐFI NÉPE • 3 • Az ABC-hez menetrend kell, mint minden faluban. 11 kilométerrel bővül a vízvezeték. Soltszentimrei találkozások Szomorú Döbbenetes délután volt, amikor — a napokban — Soltszentimrén jár­tam. Negyed óra alatt három komoly baleset is történt a főutcán. Síró, sérült gyerekek, véresen, a porban, az árok- széli gazban. — Mi ütöttük el az egyiket. Itt a kerékpárja — mondja egy őszes úr, miközben érthető idegességgel és aggo­dalommal őrzi a féknyomokat, vétlen­ségének látható bizonyítékát. Majd folytatja. Meghűl ereimben a vér. — Ott a túloldalon az Ezerjó vendéglő előtt két apróság került egy Nissan ke­rekei elé. Várjuk az orvost, a mentőket meg a rendőrséget. Az idő ólomlába­kon jár... Csak falun meg a határban, az A bevásárlók Soltszentimrén igazából nincs is régi ház. A szomszédos falucskákhoz — Csengőd, Tabdi, Kaskantyú — hason­lóan a század elején kerekedett faluvá a pusztamajor. Az utcákat mérnökök tervezték. Az egykor faluszélre kijelölt temető ma már a központba került. Voltak ugyan már szebbnek ítélt idők is errefelé — a hatvanas-hetvenes éveket emlegetik elsősorban, a borkon­junktúra mindentivós éveit —, de a másfélezres kisközség lakói igazából ma sem panaszkodhatnak. Nem éltek a faluban Miskó Istvánok mégis van rendezett főtér, crossbar-telefon, vízmű — éppen mostanában teljesedik ki mintegy 11 kilométerrel a csővezeték­hálózat —, s általában jó az utak álla­pota. A legnagyobb esőzések vagy a hóolvadás idején sem sárosak a járdák.' És évről évre bővítik is néhány száz négyzetméterrel a szilárd burkolato­kat. Nemrég tágas, viszonylag korszerű, új áruház nyílt a Szent Imre utcán, a A * •• ff JÖVŐ Ha mindenütt aszály van, itt a buc­kasor, meg a szikes pusztaság találko­zásánál százszorta inkább kínzó a szá­razság. A kerteket járva jól látszik: a gyökerét több méter mélyre eresztő sárfehér és ezerjó szőlő tőkéi is átélik a füvek, kapások, virágok szomjúságát. Csúcstermést jósoltak a szakemberek az idei őszre. Mert a tavaszok szokott haramiái, a korai fagyok az idén nem okoztak nagy kárt. De augusztus köze­pén egyre biztosabbnak tűnik: csuma- szüret lesz az idén, és törkölycsúcs. Mert a szőlőszemek milliárdjai nem híztak meg kellően. De hogyan is híz­hattak volna? A kiszáradt pusztán, a Dunavölgyi- főcsatoma felől gyalogolunk Szabó Be­nedekkel, a területi illetékes Homok­hátsági Vízi Társulat ügyvezető igazga­tójával, a Szent Imre-templom tornya iránt. Jobbra feltűnnek az Árpád pász­tortemplom romos falai. Talán a kö­zépkori falu homokkal temetett alapjai fölött lépdelünk ... Az elmúlt néhány év bizonyította —mondja útitársam —, hogy válságba került az alföldi, s elsősorban a homok­hátsági szőlő- és gyümölcskultúra. A bajokat pedig nem az ingadozó piac, a gyenge árak okozzák elsősorban, ha­nem az, hogy bebizonyosodott: a beru­házás, a telepítés és a termelés költségé­ül Szalka c délután országúton ne történjen baj! Aki a vá­roskapukon kívül jár pórul, életveszé- lyesen-hosszan várakozhat, míg vala- honnét — ez esetben Kiskőrösről vagy Szabadszállásról-— megérkezik a segít­ség. Pedig messze van még az éjszaka. Százágra süt a nap. Forrón ölel e szo­morú, nyár végi falusi délután. A szerencsétlenségek a falucska köz­pontjában történtek. Bár gyorsan ter­jed a hír, csak kevesen állják körül az események színhelyét. A soltszentim- reiek többsége a határban van. Most van a szölőmunkák finise. Hisz már itt várakozik az ősz, sunyin, lomposan a közeli, sivatagos buckavonulatok völ­gyeiben. menetrendje Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ, valamint a község áldozatvállalásával. Ha valaki szerencsés, még felvágottat és tejfölt is kaphat, merthogy az éppen látogatása napján érkezett frissen. Kenyér és tej is jut annak, aki ismeri a soltszentimrei háziasszonyok „menetrendjét”. Falusi élet: érdemes együttmunkálkodni a ke­reskedőkkel. Az ABC úgy szolgál mint egy minde­nes áruház. A fogkefétől, a sportnadrá­gig, az óvszertől a szódabikarbónáig minden kapható. És ahogy lenni szo­kott, az új létesítmény átadásával meg­kezdődtek a helycserés felújítások. A volt élelmiszerbolt helyére költözött a vasbolt, a vasbolt helyére a gazda­bolt ... Csak az a baj, hogy az áruvá­sárlásra fordítható keret összege nem sokkal magasabb mint mondjuk tíz év­vel ezelőtt volt... Vagyis — úgy álta­lában — szegényedik a kínálat... Talán majd a maszek világban más­ként lesz. Lehet másként? kérdése ihez feltétlenül hozzá kell már számolni az öntözőrendszerek építésének, fenn­tartásának és működtetésének komoly összegeit. Ezen a környéken sohasem lehet már úgy versenyképesen szőlőt vagy gyümölcsöt termelni, mint az első telepeseknek lehetett. Akik elegyenget­ték a buckákat, ültettek, vigyázták a termést. Fölmerül a kérdés: milyen ára kell legyen a bornak vagy az almának, hogy az öntözés rangos tételével meg­terhelt költségsor megtérüljön? — Egyáltalában: lehetőség — elegen­dő víz — van-e az öntözésre? Juthat az eléggé szomjas Dvcs-ből annyi utánpót­lás, hogy egy hajdani Öntözőrendszert ellásson? — Természetesen. Soltszentimrénél például már van is egy vízkivételi telep. De nem működik. Mert jelenleg senki­nek sincs pénze arra, hogy a kiemelt öntözővizet elvezesse és kiszólja a meg­felelő helyekre. Egy korszerű rendszer­hez milliók kellenének. És kinek ma­radt ehhez tőkéje a siralmasan rossz évek után? A szakszövetkezetnek pél­dául biztosan nincs. A maszekok sem jelentkeztek még. Hogy ez a táj ne sze­gényedjen tovább, százmilliós támoga­tásokra, kedvezményes kölcsönökre lenne szükség. ilád válasza A soltszentimrei Virágos utca méltó a nevéhez. Takaros házak, szép kertek, rendben tartott járdák, ágyások. Sok­sok virág. Ha csak egy ilyen sor is van egy településen, már sejthető a fejlődés iránya. Hiszen az igényessel, az ápolt­tal csak úgy versenyezhet valaki, ha még inkább vigyáz a környezetére. Az pedig, amit a Virágos utca egyik portá­ján láthattam: egyenesen fölvidított. A Szalka család udvarán négy tavacska van. A vizes foltok között zafírfű, cser­jék, fák. Mint egy japán kert. A vízfor­gató szivattyúk folyamatosan dolgoz­nak. ömlik a frissítő kútviz a csövek­ből. Új gazdasági udvar ez az ezerjó hazájában. — Négy éve, amikor a rettenetes téli fagyok kiirtották az ültetvényeink egy részét — mondja Szalka József—, s az udvarunkban lévő fiatal narancsízű szőlőt adó telepítés is kipusztult, na­gyon elkeseredtem. Nem telepítek töb­bet, gondoltam, de mivel a tétlenséget nem szívlelem, a parlag meg szúrja a szememet, valamit kellett kezdeni az • Szálkáik nem bánták meg, hogy engedtek a pontyok csábításának. (Tóth Sándor felvételei) udvarral. Sok mindent megnéztem, az­tán a halkereskedelemnél kötöttem ki. Gödröket ástunk, fóliával borítottuk le a medret, teliengedtük vízzel, aztán jö­hettek a pikkelyesek. Megvesszük, az­tán végig kínáljuk friss áruval a me­gyét. A legfontosabb piacunk a kör­nyék és a Duna mellék. Ha szezon van, ha nincs: mi ott vagyunk a piacokon mindig pontos időben. Ez az egyetlen alapelv vezérli a munkánkat. — Lehet ez válasz a bortermelők egy­re hangosabb panaszaira?Kollégák pró­bálkozzatok mással. Ha a Noé-örökség annyi bosszúságot ad... — Hogy válasz lenne? Nem tudom! Hiszen mi a családdal szintén művelünk vagy hat hektár szőlőt. Talán azért még nem oly drámai a helyzet. Más kérdés: nem bántam meg, hogy elcsábítottak a pontyok. Azt gondolom, ha élni és fej­lődni akarunk, itt Magyarországon, itt az alföldi homokon nem lehet csak egy­félével kísérleteznünk. Az élet és a gaz­daság egy elárverezett országban sokkal bonyolultabb. De egy jó gondolat meg­hozhatja a sikert. Az esti harangvers Soltszentimrén az este igen csöndes. Az utolsó jelentősebb közösségi ese­mény a vecsemye „Úrangyala” ... ha­rangverse, 8 óra tájban. A húsbolt előtt két idős férfi beszél­get. Ülök egy közeli pádon, szinte min­dent értek a nagyothallók párbeszédé­ből. A betegek állapotleltára után a délutáni szerencsétlenség következik, majd az aszály. Aztán elbúcsúznak, nyugtázva, hogy az Úr mindkettőjük­nek adott még egy újabb napot. Majd útnak indulnak az al-, illetve a felvég felé, Kiskőrös és Fülöpszállás irányá­ba. Vége a misének, négy-öt feketeruhás idős asszony, s néhány gyerek lép ki a templomkert mindig nyitott kapuján. Élet már csak a falu két kocsmájában zajlik hangosabban. A törzsvendégek meg az átutazók egy-két üveg sör mel­lett elemzik a világ meg az alvüág híre­it. Más közösségi találkozási lehetőség nincs is a faluban. A klub, az olvasókör meg a mozi valahogy nem is hiányzik már itt senkinek. Tudomásul vették a tényt: dolgozni jöttünk a világra, meg kipihenni a fáradalmakat. Az élet ez! Meg néha egy-egy névnap, születésnap, esküvő, vagy disznóvágás. Hogy lehetne egy gyakran találkozó faluközösség is? Az emlékezet nem tart számon ilyen ősképet. Betemette az idő homokja, mint azt a másik falut, amit a csonkatorony bagolytanyás falai kö­rül évszázadokkal ezelőtt elszenve­dett ... Farkas P. József KOZMA HUBA A GAZDAKÖRÖKRŐL — FELÉLESZTHETŐK AZ ÁTALAKULÓ FALUBAN? — GYORSÍTJÁK A VÁLTOZÁSOKAT? Az érdekvédelem fontos tényezői lehetnek Csipetnyit sem aggasztja dr. Kozma Huba országgyűlési kép­viselőt, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítóját, az (új­já) alakuló gazdakörök kovász- emberét, hogy több egyesület, szervezet, szövetség tünteti föl magát a parasztság, a mezőgaz­dasági érdekek képviselőjének ? — Majd az élet eldönti, hogy mely mezőgazdasáp érdekvé­delmi szervezetek bizonyulnak életképesnek, kiknek a prog­ramjában bíznak. — Tudom: a múltban is %több társaskörben, egyesületben tö­mörültek a gazdálkodók, a bir­tokosok. Főként a Dunántúlon, a Bácskában váltak a helyi köz­élet egyik fontos tényezőjévé a gazdakörök. A szőlősvidékeken a hegyközségek gyorsították a jobb fajták elterjedését, az új művelési ismeretek meghonoso­dását, segítették a szükséges termelési eszközök beszerzését, a termékek értékesítését. Mégis, mintha most a sokféle szervező­dés szétaprózná a tömöríthető energiákat. — Ismétlem: az élet majd vá­logat. Még tavaly ilyenkor is hányféle párt, pártocska hallat­ta hangját, kért, követelt. Jó né­hánynak már a nevét is elfelej­tettük. — Attól sem kell tartani, hogy egyes pártok — különö­sen választási időszakokban — ki akarják sajátítani külön­féle rétegek érdekeinek védel­mét, képviseletét. Nem félnek a vádtól: az MDF falusi hát­térszervezeteinek szánják a gazdaköröket? — Szeretnénk mindenkép­pen elkerülni a gazdasági élet egypárti befolyásolását. Ezek az egyletek a múltban sem poli­tikai okokból jöttek létre. Azért vállalkozunk múltjuk felkuta­tására, mert gyorsítani szeret­nénk a mezőgazdaság új kereteinek, termelési feltételei­nek kialakítását. Ugyanilyen indokból szerveztük az MDF- piacokat, a népfőiskolákat. Az országos érdekeket a koalíciós pártok a pártérdekek elé helye­zik. Most az a legfontosabb, hogy az öntudatára ébredt me­zőgazdaság bebizonyítsa fölé­nyét az erőszakosan létrehozott nagyüzemekkel szemben. — Tehát más pártok tagjai, más politikai csoportosulással rokonszenvezők is tevékenyked­hetnek a gazdakörökben? — Miért ne? Amennyire megerősödnek majd a gazdakö­rök, annyival erősödik önálló­ságuk. Saját alapszabályaik irá­nyítják munkájukat. — Mit remélnek a gazdakö­röktől? — A termelő és a fogyasztó közötti út megrövidítését, ked­vezőbb termelési és értékesítési viszonyok kialakítását. Puszta létükkel elősegíthetik a közös érdekek fölismerését. — Sem életkora, sem foglal­kozása miatt nem tapasztalhatta személyesen a bölcsészdiplomás Kozma Huba a gazdakörök szükségességét, hasznát. Miért vállalta országos összefogásu­kat, a szervezés irányítását? —I Falun élek. Kiskunmajsán korábban is hallottam a régi gazdakörökről. A majsai hely- történeti gyűjtemény vezetője­ként alaposabban is tanulmá­nyoztam dokumentumaikat. Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sokat tett a nagy­község fejlődéséért a gazdakör, milyen fontos közügyeket moz­dítottak előv Gyorsan a mező- gazdasági érdekek fórumává, a modern agrárkultúra egyik len- dítőjévé vált. — Mostanában tud időt sza­kítani hely- és agrártörténeti kutatásokra? — Alig-alíg. Hetente négy-öt napot a fővárosban töltök. A nyári szünetet kivéve, a hét elején ülésezett a parlament, szerdán rendszerint bizottsági ülésekre voltam hivatalos, leg­alább egy napot szánok az MDF-ben viselt tisztségemből adódó pesti tennivalókra, érte­kezletekre, szombatonként, va­sárnaponként vidéki megbeszé­lésekre, gyűlésekre, összejöve­telekre megyek. — Örülnék, ha egy év múlva fölhívná a figyelmemet néhány jól működő gazdakörre. Szívesen megosztanám tapasztalataikat olvasóinkkal. Lesz miről írnom ? — Bizonyosan. Heltai Nándor RÁDIÓJEGYZET Szellemóra A Szellemóra című műsor első részét még július 20-án éjszaka — nem tudom, miért ilyen későn — közvetítette a Kossuth rádió. A köztársasági elnök választásának módjáról kerekedett, és ala­posan elhúzódott parázs vita lényegét ismételték meg, s ebből vontak le tanulságokat a meghívott szakértők. Mint minden induló, s rendszert váltó parlament, ez is amatőr politikusok gyülekezete, de azért nem csinálják rosszul, vagyis a kezdeti bizonytalanság, sokféle próbálkozás, huzavona és erőpróba után majdcsak beletanulnak, illetve egy részük „kihullik a rostán”. Nagyjából így lehetne összefoglalni az eddigiekről kialakult véleményeket. Szilágyi Ákos még hozzátette, hogy — kivéve, amikor mérgelődik — igazán szórakoztatják is a szellemes replikák. Gerö András viszont úgy érzi, hogy lopják az idejét. (Miért kell vitatkozni már eldöntött dolgokon?) Az idő nem érték a számuk­ra? — kérdezi. De hát mitől is lennének hozzáér­tők? Nálunk hiányzott a politikusok „piaca”, nyil­vános megméretése, ahol eldőlhet, ki mit ér, ki mit tud — hangzott el a bölcs ítélet. Az elmúlt héten pénteken, éjfél előtt egy órával került sorra a Kísértetek és kísérletek a Tisztelt Házban alcímet viselő adás második része, amely az előzőhöz nem tudott sok újat hozzátenni. Mi- hancsik Zsófia és Szénási Sándor műsora minden­esetre jó alkalom volt a politikai vélemény-alkotás­ra. S egyeseknek talán, ha netán hallgattak, a stílu­sukkal való szembesülésre. Balsors akit... Kedvelem a rekedtes hangú, bizonyára már nyugdíjaskorú Szabó Évát, gyermekműsorok utá­nozhatatlan nyugalmú és lélekbe látó kérdezőjét, vezetőjét, aki mostanában egész délelőttöket tölt el a Petőfi rádió műsorszámainak hangulatos „előve- zetéséyel”, s közben régi kedvtelésének is áldoz: gyermekekkel társalog bölcsen és célirányosan. Nemrég a „Balsors akit régen tép" című, gyer­mekeknek hirdetett irodalmi pályázat nyerteseivel beszélgetett. A kis pályázókat hallgatva úgy érez­tem, mintha magam is részese lennék gyermeki, mégis felnőttes gondjaiknak. A mottóul választott verssor nemcsak a haza sorsátjuttatta eszükbe, de az egyéni „balsors” szenvedőit is. A nagyapát, akit annak idején becsaptak, kisemmiztek, igazságtalan bírói ítélettel sújtottak. Azt kérdezi Szabó Eva a történet leírójától: — Es te mit tennél, ha bíró lennél?— Egy kis csend után a határozott válasz: — Nem vállalnám! Lelki erőpróba, véü a hallgató. Utánozhatatlan riporteri munka. Mint ez is. Egy kislánytól, aki a romániai eseményekről beszél, kérdi: — Te ott lettél volna a barikádon?— A válasz: — Nem csak magára kell gondolnia az embernek! — Még jó, hogy Kölcsey nem látta a jövőt! — mondja egy kisfiú, aztán sorolja, hogy a huszadik század mennyi szörnyűséget hozott az emberiség­nek. — De ne adjuk fel a reményt! Azt hittem, korai még ez a téma gyermekeknek, s megdöbbentem az okos válaszokon. Talán a jövő mégis szép lesz? Ha hívnának... — Ha hívnának, gondolkodás nélkül elmennék hozzájuk, mert jószívűek, jólelkűek az biztos. — En nem mennék semmi pénzért... Öregek mondják ezt a lajosmizsei otthonban, ahol eltelik velük az idő, hétvégeken mennek haza a sajátjukba. Fájdalmas hiányérzet, a várakozás, a közeli és távoli gyermekek utáni sokszor hiá­bavaló — vágyakozás tölti ki életüket. Hogy tetszik lenni? Lajosmizsén. Tíz perc az öre­gek között. Kiss Magdolna kapcsolta be a mikro­font. Talán hallották a felnőtt gyermekek, minden gyermek szerte az országban. Akinek még élnek a szülei. Valahol... F. Tóth Pál Nincs kegyelem? Az MTI információja szerint egyelőre szünetel a kegyelmezési eljárás, ugyanis az Igazságügyi Mi­nisztérium szeretné megváltoztatni a kérelmek elbírálásának rendjét. Jelenleg a köztársasági elnök az igazságügy-miniszter előterjeszté­sére támaszkodva gyakorolja ke­gyelmi jogát. A döntések előkészí­tése alapos munkát igényel, hiszen tanulmányozni kell egyebek kö­zött az ítéletet, az elítélt személyi­ségét, környezetét. A minisztérium véleménye: a köztársasági elnök egyszemélyi felelősségének a ke­gyelmi döntés megalapozásában is meg kell jelennie, a miniszter ne vegyen részt e folyamatban. Az el­képzelések szerint az ítéleteket ho­zó első fokú bíróságok közvetlenül a köztársasági elnökhöz terjeszte­nék fel a kérelmeket. Ehhez azon­ban előbb meg kell változtatni az alkotmány és a büntetőeljárás-jogi törvény rendelkezéseit. A miniszter az elmúlt hetekben már az általa javasolt változtatá­sok alapján járt el, azaz nem készí­tett előterjesztéseket a köztársasá­gi elnök számára. Az érvényes jog­szabályok szerint azonban ez nem nélkülözhető, s a parlamenti hiva­tali apparátus sem alkalmas az el­nöki gesztus előkészítésére. Ha a helyzet nem változik, akkor a tör­vények módosításáig — a parla­ment őszi ülésszakáig — nem szü­lethet döntés az egyre halmozódó ügyekben. Az eljárás újraindulását a halálra, és a különböző idejű fog­va tartásra ítéltek egyaránt várják. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents