Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-13 / 189. szám
1990. augusztus 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Sokan Árpi bácsinak hívják Göncz-portré a Pravdában Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság frissen megválasztott elnöke a „megbékélés forrását” személyesíti meg a szorongató gazdasági gondokkal küszködő, társadalmi feszültségekkel terhes Magyarországon, ahol elkerülhetetlenek a pártviszályok — vélekedett a Pravda budapesti tudósítója, aki a szovjet pártlap vasárnapi számában ismertette a műfordítóból lett politikus életútját és visszatekintett az elnöki székbe vezető útjára. A szovjet sajtóban első ízben az SZKP KB központi napilapja közölt portrét a magyar köztársasági elnökről. Geraszimov felidézte, miként született meg az MDF és az SZDSZ közötti megállapodás, amely biztosította a kiegyensúlyozott kormányzás lehetőségét, s egyúttal a vesztes szabaddemokraták képviselőjét juttatta az ideiglenes köztársasági elnök székébe. E paktumban az MDF eltért korábbi álláspontjától, és beleegyezett a köztársasági elnök parlament általi megválasztásába — jegyezte meg a szovjet tudósító, fölelevenítve a kérdésben tartott népszavazást is. A magyar Országgyűlés gyakorlatilag egyhangú szavazással választotta köztársasági elnökké Göncz Árpádot—emlékeztetett a Pravda és megjegyezte: Göncz az elmúlt három hónap során figyelemre méltó népszerűségre tett szert. Eszmét cserélt George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel, könnyen szót ért a munkásokkal és parasztokkal éppúgy, mint az értelmiségiekkel. A Pravda ismertette a magyar államfő életútját, majd megállapította: Gönczre nem jellemző a „hatalmaskodás”, sem a csökönyösség, sokan egyszerűen „Árpi bácsinak” hívják őt. A szovjet pártlap tudósítója hozzáfűzte: az új elnöknek meg kell találnia az ellensúlyokat, csillapítani kell majd a kedélyeket, fiiért Magyarországon a jövőben is elkerülhetetlennek látszanak a pártviszályok. Átfogó program a hátrányos helyzetűek gondjainak enyhítésére BIZALMAS IRATOK, ELHÁRÍTOK, TÖRZSTISZTI VISSZAEMLÉKEZÉSEK A DONI KATASZTRÓFÁRÓL Lelkesen harcoltak? A társadalom leghátrányosabb rétegei gondjainak enyhítésére válságstáb felállításának szervezéséhez látott hozzá a Népjóléti Minisztérium — jelentette be Zám Mária minisztériumi államtitkár-helyettes az MTI-nek, a budaörsi hajléktalanokkal foglalkozó országos tanácskozás alkalmával adott nyilatkozatában. — A stáb — mondta az államtitkár-helyettes — egy átfogó programot dolgoz majd ki, amely a becslések szerint a már 100 ezernyi hajléktalan lakos elhelyezésével, az ingyenkonyhák hálózatának kialakításával, a munkanélküliek, illetve családjaik szociális kérdéseivel, és a más országokból hazánkba érkező menekülteket érintő, jelenleg még tisztázatlan jogi, szociális problémákkal foglalkozik majd. A stáb az elképzelés szerint feltárja majd azokat a finanszírozási lehetőségeket, amelyek e feszítő gondok megoldását felgyorsíthatják. így például külön szociális alap életre hívására tesznek majd javaslatot a kormányzatnak, ez az alap többi között a szociálpolitikával kapcsolatos vállalkozások anyagi hátterét teremtheti meg. Fontos része a programnak a foglalkoztatási rehabilitáció megszervezése, megfelelően szabályozott keretek kidolgozása. A piacgazdaság felé haladva ugyanis a vállalati szociálpolitika mindinkább meggyengül, a termelőegységek a teljes értékű munkaerő foglalkoztatására rendezkednek be, így pedig a szociálisan hátrányos helyzetűek — a többi között az állami gondozásból kikerült fiatalok, vagy a börtönből szabadult emberek — elhelyezkedése gyakran kilátástalan, nem beszélve az egészségük miatt hátrányos helyzetű százezrekről, közöttük a rokkantakról. Olyan ösztönzőrendszer kidolgozására van szükség, amely érdekeltté teszi a vállalatokat, hogy megfelelő munkaalkalmat teremtsenek e rétegeknek. A társadalom perifériájára szorult növekvő tömegek megkapaszkodásának elősegítése, a szociális háló kifeszítése természetesen az eddigieknél nagyobb anyagi áldozatokat követel, s az egész lakosságtól nagyobb türelmet, megértést, toleranciát kíván — szögezte le Zám Mária —, mindezek mellett olyan szakembergárdára is szükség van, amely az elesett emberek problémáinak megoldását hivatásának választja. Erre már vannak biztató lépések, ősszel például több főiskolán indul meg a szociális munkások képzése. (MTI) Súlyos politikai hibának tekinti Bárdossy László alkotmányellenes hadüzenetét világnézeti, politikai hovatartozástól függetlenül a józan gondolkodású hazafiak többsége. Hadba lépésünk nélkül aligha került volna sor újabb Trianonra, aligha ragadhatta volna magához hazánkban a hatalmat a nemzetközi kommunizmus. Letiltott rádióközvetítés Kéry Kálmán tábornok urat nyilván megcsalta emlékezete a rádiónak adott szerencsétlen parlamenti fölszólalását magyarázgató, mentegető szombati rádiónyilatkozatában. Állítása szerint a honvédek lelkesen teljesítették hazafias kötelességüket. Még az akkori vezetők is nagyon jól tudták, hogy a bevonultatottak többsége elkeseredetten, kényszerből hagyta magára otthonát, családját. Ezért kérte hiába személyesen a kommunizmus elleni harcban már egészen fiatalon, a Tanácsköztársaság időszakában a Ferenc telefonközpont elleni támadásban közreműködő Grassy tábornok a frontra induló kecskeméti ezred búcsúztatásának rádióközvetítését. A Rádió Műsorát Ellenőrző Tárcaközi Bizottság szigorúan bizalmas, „csak a rádió rt. elnökének a kezébe” a rossz hangulatra utalva tiltotta meg a közvetítést. „Jelentem, hogy még a VKF 2 (a vezérkari főnökség katonai elhárító osztálya), de más összekötő tisztek is arra kérték, hogy a kérést valamilyen ürüggyel tagadjuk meg. Mindenekelőtt nagyon nehéz ma már ezt a búcsúztatást ünnepségnek nevezni, mert az ünnepség helyett siralmas, szomorúan elkeseredett katonákat és síró hozzátartozókat látnánk.” (Idézi a Jelkép 1981. 4. számában Grósz E. András.) Ha a képviselőház korelnöke nem hisz a hangulatjelentéseknek, ajánlom szívesen figyelmébe a kecskeméti levéltár néhány korabeli, bizalmas aktáját. Nyoma sincs a háborús lelkesedésnek. Szigorúan bizalmas Maguk a frontra vezényelt parancsnokok, törzstisztek tapasztalták megdöbbenve a közönyt, a lehangoltságot. Nem akartam hinni a szememnek, amikor negyedszázada a Katona József Társaság iratai között kezembe akadt egy vastagon átkötött, lepecsételt, „csak személyes utasításomra, a háború után bontható fel, szigorúan bizalmas” feliratú, Liszka Béla polgármester aláírású iratkö- tegből előkerült leveleket olvasgattam. A neki és dr. Kiss Endre akkori főispánnak, ismert jobboldali politikusoknak cimzett, a harci eseményekről őszinte tájékoztatókért egyikük-másikuk könnyen bajba kerülhetett volna. Tudták: kihez lehetnek őszinték. A 13. könnyű hadosztály parancsnokának a polgármesterhez Küldött első levele is súlyos veszteségekről számol be, noha még csak néhány zászlóalj került tűzbe. Az első héten 5 tiszt és 122 legénységi állományú halt meg, 9 tisztet és 296 sebesültet kellett kórházba szállítani vagy orvosi ellátásban részesíteni. Az eltűntek száma 24 volt. Még szerencse, hogy van mivel vigasztalni a legénységet. „Körletünkben 7 vagy 8 gépet lőttek le a magyar és német vadászok, légvédelmi tüzéreink. Az egyik gép vagy 500 méteren szóródott szét. Két muszka összetörve a gépben el is égett. Hihetetlenül fellelkesíti az ilyesmi a legénységet is.” Hangulatjavító akasztás ? Az Uryw elfoglalására indított támadás félsikeréért Grassy vezérőrnagy a németeket és az alárendeltségükbe átadott pécsi és soproni zászlóaljat teszi felelőssé. „Bár ne lettek volna, ilyen szivét vesztett társaságot keveset láttam.” [...] A Brunner, továbbá Neu és Seregély zlj-k támadása megakadt. Irtózatos veszteségek voltak. A Seregély zlj-nek 2 órán belül nem volt egy századparancsnoka sem, az 5. századnak minden szakaszparancsnoka kiesett. Az embereim hősiesen kitartottak, sőt lassan támadtak is: csoda, hogy bírták.” Október 12-én küldte „kedves Endre bátyáménak sorait „Jóska”. A téli előkészületekről tájékoztatta a főispánt. Mellesleg megemlítette, hogy „az újvidéki dolgokat illetően, amikor Szombathelyi itt járt, beszélt erről engemet illetően aóhyit, hogy reám nézve elintézést nyert. Említette Feketehalmy nyugdíjazását. Továbbra is elégedetlen volt katonái harci szellemével.” „A legénység bizony nincs a legjobban, a nehéz harcok és az azt követő állásépítés nagyon megviselték. A világháború alatt számtalanszor voltunk sokkal nehezebb helyzetben és sokkal rosszabb viszonyok között. De a mai katonákban sokkal kevesebb az önfegyelem, az_ önfeláldozás, a kitartás. Sajnos', ez így van, a német keményebb, mint mi vagyunk. [...] itt kint már azt a tényt is hősi teljesítménynek szeretné a zöme feltüntetni, hogy egyáltalán idáig ért és már a felváltásról álmodozik.” November elsején Kiss kérte a legnagyobb titoktartást. Egyebek között a hazai hírek rossz hatásáról számolt be. Javítani kellene az otthoni ellátást „valami megnyugtató reformmal kijönni és pár árdrágítót felakasztani”. Mit érdemelnek a sebesültek? Közben Muci nagyságosnak, Liszka Béláné zászlóanyának is megeresztett egy lapot, melyben helyteleníti, hogy önkéntes ápolónőként segíti a sebesülteket. „Áldja meg érte az Isten, de a sebesültek nagy része nem érdemli meg, hogy maguk ott foglalkozzanak velük.” Mivel az újvidéki ügyet mégsem sikerült elintézni, hazarendelték Grassyt. A hadosztály szörnyű megpróbáltatásairól Rumy Lajos ezredes tájékoztatta hadtörténeti forrásműnek tekinthető hosszú, szakszerű levélben. (Ezt és később Hollósy Kuthy László vezérőrnagy döbbenetes elemzését Grassy továbbította Kecskemétre.) Ma is megrendíti az embert a szörnyű beszámoló. A szétszórt maradék egységekre, mint a nyulak- ra vadásztak az előnyomuló szovjetek és a nádasokban megbúvó partizánok. „Ilowskoje előtt egy német nagy, valószínűleg vontatott gépkocsi rámhajtott és átment a lábamfején. Senki sem akart (németek) felvenni, míg végre a 20. megszólított bevitt a gyülekezési helyre.” Rumy ezredes szerint az alakulat azzal, hogy 3 hónapig kitartott, gyönyörűen oldotta meg feladatait, hősiesen harcolt. Hollósy Kuthy László vezérőrnagy Mészöly Elemér vezérkari ezredesnek február 7-én küldött levelében 50-60 százalékra becsülte a veszteséget. „Visszamaradtak a megfagyott rajvonalak.” A katasztrófa okait 10 pontban foglalta össze. Hivatkozott a korszerűtlen és szegényes felszerelésre, a németek követelésére kialakított merev, mélység nélküli védelmi rendszerre, a magyar frontszakasz átkarolására, a tartalékok késői bevetésére. Tizedikként ő sem tagadta: „mindezek a magyar harcos amúgy sem túl nagy harcos kedvét igen erősen csökkentették. Szégyellnivaló parancsokat kapunk. A németek a végén kibírhatatlanok voltak. E sorokat csak Neked szántam." Tintával odaírta: Vörös Jancsinak azonban odaadhatod.) * * A megpróbáltatások hősies elviselése, az áldozatok iránti mélységes tiszteletünk, a kommunizmus mint elmélet és mint zsarnoki rendszer elvetése, a két háború közötti magyar hadsereg méltányo- sabb, reálisabb megítélésének igénye követeli meg Kéry Kálmán tábornok visszaemlékezéseinek pontosítását. Hajó a múzeumban 8 Képünkön: a Vasa az új múzeumépületben. (MTI Külföldi Képszerkcsztöség) Észak Velencéjében, Stockholmban, az egyébként is sok látnivaló mellett új érdekesség van. 1990. június 16-án megnyílt a Vasa nevű svéd hadihajó új otthona, a Vasa-múzeum. Érdekes a hajó múltja, elsüllyedésének és kiemelésének a története. A hadihajó a 17. században, a harmincéves háború (1618—1648) alatt épült. Svédország alapvető érdeke volt partjait és a Balti-tengert biztosítani. Gusztáv Adolf svéd király négy nagy hadihajót rendelt meg 1625-ben, köztük a vezérhajónák szánt Vasát; ez a svéd uralkodóház nevét viselte. Az új hadihajók Stockholmban, a királyi palota előtti öböl túlsó partján fekvő hajóépítő telepen készültek. Az új'vezérhajót az akkori fogalmak szerint remekbe készült alkotásnak szánták. Három fedélköze volt; a felső kettőben helyezték el a 48 nagy és a 16 kisebb méretű bronzágyút. A harmadik fedélköz a katonák és tengerészek szűkös szállásain kívül lőszer-, fegyver- és anyagraktár is volt. A hajófenékbe kerültek a súlyos kövek; ez a nehezék a szükséges merülést biztosította, hogy a hajó súlypontja minél mélyebben a vízvonal alatt legyen. A hajó tatján emelkedő „kastély” a tisztek szállásait, a parancsnoki helyiségeket és a tiszti étkezőt foglalta magába. A hajótest csaknem 50 méter hosszú, 11 méter széles és 12 méter magas volt, három árboccal. 1628. augusztus 10-én az új vezérhajó, 133 tengerésszel és 300 katonával a fedélzetén, teljes vitorlázattál és zászló- diszben, üdvlövések dörgése közben indult első és egyben utolsó útjára. Másfél kilométert sem tett meg az öböl vizén, amikor erős szél kerekedett, a hajó a féloldalára dőlt, és az alsó lőréseken át víz tódult be: á Vasa felfordult, és pillanatok alatt elsüllyedt. Több mint 50 ember vesztette életét, a többit kimentették a kísérő csónakok és bárkák. Többször is megpróbálták kiemelni a hajót, de az akkori technikai lehetőségekkel ez nem sikerült. 1663-ban le is mondtak a további kísérletről; csupán az ágyúk nagy részét (53 darabot) hozták fel. A hajó békésen aludt hullámsirjában egészen az ötvenes évekig. 1954-ben látott munkához Anders Franzén olajmérnök, tengerészeti archeológus, aki sok tapasztalatot szerzett elsüllyedt hajók kiemelésénél. 1956 nyaráig meghatározták a pontos helyét, kiderült, hogy 33,5 méter mélységben fekszik. A legmodernebb felszerelésekkel indult a kiemelés. Többéves munka eredményeként a Vasa hajót 1959-ben két ponton segítségével, a roncs alatt létesített alagutakon áthúzott erős kábelekre függesztve, lassan kiemelték az iszapágyból, és a víz alatt átvontatták a közeli sziget mellé, ahol már csak 5—15 méteres mélységben kellett dolgozni a búvároknak. 1960—61-ben a búvárok teljesen befedték a töréseket, rendbe hozták a hajó megrongálódott orrát, majd hidraulikus szivattyúkkal csökkentették a lezárt hajótestben a víz mennyiségét. A Vasa — lázas izgalomtól kísérve —-1961. április 21-én kiemelkedett az öböl zavaros vizéből. Heltai Nándor A nemzeti és etnikai kisebbségek az önkormányzati választásokon Az önkormányzati választójogi törvény megkülönböztetett figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelmére. Hazánkban vannak olyan települések, amelyek lakosságának többségét a nemzeti, etnikai kisebbségek alkotják. Ezeken a településeken természetszerűleg az önkormányzati képviselők többsége közülük kerül ki. Gondot okozhat viszont ha egy-egy településen a nemzeti és etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó választópolgárok olyan szétszórtan élnek, hogy emiatt viszonylag egységes egyéni választókerület nem alakítható ki. A törvény lehetőséget teremt arra, hogy ilyen esetekben — a kislistás, illetve listás szavazás révén — kevesebb szavazatszámmal is mandátumhoz jussanak képviselőjelöltjeik. Listát nemzetiségi, kisebbségi szervezetek önállóan vagy közösen indíthatnak. A települések egyéni választókerületeiből a nemzetiséghez, kisebbséghez tartozó jelöltek kisebbségenként egy független listán is indulhatnak. A nemzeti és etnikai kisebbségi jelöltnek ajánlott személy az ajánlóív megnyitásakor bejelenti, hogy ilyen minőségében indul — ezt a szavazólapon fel kell majd tüntetni. A jelölt kívánságára nevét anyanyelvén is ki kell imi a szavazólapra. A jelöltet állító nemzeti és etnikai szervezet, kisebbség nevét saját anyanyelvén is fel kell tüntetni a szavazólapon. Ha az úgynevezett kislistás választásokon vagy a kisebbségi független listán a kisebbségi jelöltek egyike sem szerez mandátumot, akkor meg kell állapítani azt a szavazatszámot, amely azonos a kislistán legkevesebb szavazattal mandátumhoz jutott jelöltre leadott érvényes szavazatok kétharmadával. Ilyen esetben kisebbségi jelöltként mandátumhoz jut az a jelölt, aki ezt a kétharmados szavazatszámot eléri. Azonos kisebbséghez tartozó jelölt közül csak a legtöbb szavazat birtokosa jut mandátumhoz. Ezekben az esetekben az ily módon elnyert mandátummal megnövekszik a település képviselőtestületének egyébként törvényben meghatározott létszáma. (MTI) is
