Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-31 / 204. szám

1990. augusztus 31. • PETŐFI NÉPE • 7 Mi történt a világűrben? Történet arról, hogy az „apró hibák99 milyen komoly következményekkel járhatnak Mit)t bizonyára ismeretes, a do­log a Szojuz—TM—9 teherűrhajó hőszigetelő borításának kisebb sé- ■ rülésével kezdődött. Olyan jelen­téktelen sérülés következett be, amelyet a repülésirányító központ szakemberei akár figyelmen kívül hagyhattak volna, de rövid kon- ' zultációt követően mégis a hiba kijavítása mellett döntöttek. Ana- tolij Szolovjev és Alekszandr Ba- langyin, a nyílt világűrbe kilépve, a hőszigetelés hibáját elhárították, ugyanakkor két újabb kellemetlen­séggel találták szemben magukat. Az első: a csatlakozóegységhez ve­szélyes közelségben maradi az űr­hajósok által használt fémlépcső; és a második: nem sikerült tőkéié^ lesen lezárni a „Kvant--2” zsilip­kamrájának zárófedelét. Szeren­csére, az űrállomás a tenger­alattjárókhoz hasonlóan épült, így a meghibásodott rekesz izolálható. Zsilipkamraként a szomszédos re­keszt használták fel az űrhajósok, így az űrkomplexumot semmiféle közvetlen veszély nem fenyegette. Ennek ellenére szükségessé vált a két űrhajós ismételt űrsétája a ki­alakult helyzet pontosítására. Július 26-án délután az űrhajó­sok megkezdték a javítási munká­kat. Elsőként a mintegy egy méter átmérőjű, makacsul nem záródó fém zárófedél vizsgálatára került sor. Kiderült, hogy az egyik záró­rögzítő elferdült. A központban a tv-közvetítés alapján véleményt al­kotó szakemberek utasítása alap­ján az űrhajósok ideiglenesen a fémlépcső helyzetének vizsgálatára tértek át. • Érthető, hogy ilyen helyzetben a vélemények igen eltérőek lehetnek, de ebben az esetben erről nem volt szó. Nem szeretném dramatizálni az eseményeket — mondta rövid interjújában Vlagyimir Satalov, az űrhajóskiképző központ vezetője. Ha a zárófedelet nem sikerül lezárni, és az a következő legény­ség megérkezéséig hermetizálás nélkül marad, akkor sem befolyá­solja az űrállomás működőképes­ségét, és ez a legfontosabb. Hasonló értelemben nyilatko­zott Viktor Blagov repülésirányí­tó-helyettes, bár őt elsősorban a lépcső helyzete foglalkoztatja. — Az űrhajósok az első —július 17-ei — kilépésük során túl közel rögzítették a lépcsőt a csatlakozó- egységhez. Visszatérésük után a rögzítő sodronykötelek meggyen­gültek, és a lépcső enyhe lebegése meggátolhatja a második teherűr­hajó csatlakoztatását. A lépcső el­szakítható lenne az űrállomástól, de használtára a jövőben még nagy szükség lehet. Ezért optimális meg­oldás az lehet, hogy ezt az össze­csukható lépcsőt a csatlakozóegy­ségtől minél távolabb és erősebben rögzítjük. — Hogyan értékeli az irányító­központ a „Szojuz1—TM—9 hely­zetét, visszatérhet-e fedélzetén a személyzet? — tettem fel a sajtó­ban leggyakrabban megvitatásra kerülő és mindenkit leginkább iz­galomban tartó kérdést. — Ha a „Szojuz—TM—9” hely­zetével kapcsolatban komoly ag­godalomra lenne okunk, akkor a javítást azonnal az űrhajóval kezd­tük volna. Ez a napnál is világo­sabb — mondta rezignáltan Bla­gov. — A repülési programot önök valamennyien megkapták, ebben a világűrbeli kilépés nem szerepel. — Mi okozhatta a kilépőnyílás sérülését? Hiszen az előző expedí­ció során Viktorenko és Szerebrov két alkalommal is kiléptek a nyílt világűrbe az „űrfotel” kipróbálá­sára. Ennek egyik oka lehet, hogy az első kilépés során, azaz július 17- én Szolovjev és Balangyin nem tö­kéletesen levegőtlenítette a zsilip­kamrát, ezért ennek fedele túl nagy erővel csapódott ki. Ezt a véleményt vallja Ivan Vosztrikov, a „Szaljut” tervező- iroda főkonstruktőrének helyette­se is. — Normális körülmények kö­zött a fedélzeti nyitás két szakasz­ban történik. A zsilipkamrából a levegőt teljes egészében eltávolíta­ni igen nehéz feladat, mindig ma­rad nyomás a kamrában. Ezért az űrhajósoknak a fedélkerék lassú elforgatását követően néhány má­sodpercet várni kell. A teljes nyo­máskiegyenlítődést követően nyit­ható csak a fedél, amelyet speciális nyomásérzékelő biztosít. Úgy tű­nik, hogy esetünkben az űrhajósok túl korán szabadították fel ezt a biztosítót, a tetőre ható nyomás ennek megfelelően mintegy négy­száz kilós ütést jelentett. Ez az erő vágta ki a fedelet. Bár van biztosí­tó ütköző is, a rögzítősodrony ösz- szecsavarodott. Szolovjov és Balangyin több mint 3 órát töltött a nyílt világűr­ben, amelynek során végered­ményben mindkét feladatot siker­rel oldották meg. A lépcsőt új he­lyen, biztonságosan rögzítették. A zsilipkamra fedelét, ha nehezen is, de sikerűit lezárni, így ismét her- metizált a „Kvant—2” zsilipkam­rája. Az összecsavarodott sodrony problémája azonban még megol­dásra vár. A „Kvant—2” zsilipkamrája egyben az „űrfotel” garázsa is. Ez a sűrített levegővel üzemelő „mini­taxi” az űrhajósoknak a nyílt világűrben való mozgását teszi le­hetővé. Jelenleg működtetésére nem került sor, de a jövőben fon­tos lehet. — Elvileg az indításához nincs szükség hermetizált körülmények­re — mondta Gaj Szeverin, az „űr­fotel” tervezője. A repülésirányító központban folyik a hatodik expedíció eredmé­nyeinek megvonása. Az expedíció tervezett 25 millió rubeles haszna nem igazolódott be. A ráfordítá­sok és a kiadások gyakorlatilag ki­egyenlítették egymást. Az eredmé­nyekkel ennek ellenére elégedettek a program irányítói. Mintegy 21 millió négyzetkilométernyi terület­ről készültek 5-7 méter felbontású felvételek, amelyek népgazdasági és ökológiai szempontból is fonto­sak lehetnek. A „Kristály” modul fedélzetén működő négy kemencében folyta­tott technológiai kísérletek során többfajta kristályt sikerült előállí­tani, ennek ellenére még korai len­ne tényleges ipari tevékenységről beszélni. Végrehajtásra kerültek a program keretében tervezett bio­technológiai, asztrofizikai és to­vábbi technológiai kísérletek. Az irányítóközpont egyik legfonto­sabb gondja, hogy az egyre na­gyobb tömegű anyagból a „Szoju­zok” legénysége csak ötven kilo­grammnyit tud magával hozni. A „Progressz” bázisán kifejlesztett leszállókapszulák segítségével a Mir fedélzetéről kilencven kilo­grammos csomagok automatikus leszállítása is megoldhatóvá válik. M. CSERNISOV — APN — Tudományos kishírek A BANKOK FANYALOGNAK Nem kell a külföldi hitel? Rejtély, hogy miért hasznosul­nak ilyen nehezen a magyar gaz­daság élénkítésére szánt külföldi hitelcsomagok. Holott a summa ma már tekintélyes. Ha a Világ­banktól származó összegeket is számítjuk, nem is százmilliók­ban, inkább dollármilliárdokban mérhető. De vajon mennyit pro­fitált ebből a hazai gazdaság? Bajorország és Baden-Würt­temberg 250-250 millió márkás hitelt ajánlott fel közel egy évvel ezelőtt a magyar—német keres­kedelem fellendítésére, vegyes vállalatok alapítására. Az 500 millió márkából eddig mindössze 13 millió márka talált gazdára. A finn kormány által megaján­lott 100 millió dolláros hitelkeret iránt igen mérsékelt az érdeklő­dés. A török kormány 100 millió dolláros hitelkerete első 250 ezer dollárjának fogadásánál a keres­kedelmi bankok teljes érdekte­lenséget mutattak, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériuma most a jegybank közvetí­tésével próbál gazdát találni a hi­telnyújtás szervezéséhez. A 100 millió dolláros olasz hitelkonst­rukció bizonyult eddig a legin­kább működőképesnek. Igaz, ez a többi hitelhez képest éppen for­dítva működik: nem a magyar bankok tartják kézben a lebo­nyolítást, hanem olasz pénz­intézetek, s nem a magyar válla­lat, hanem olasz partnere folya­modhat a kölcsönért, ha megfele- I lő magyar partnert talált, s kész koncepciót nyújt be a bankhoz. Ezek a példák is azt bizonyít­ják, hogy a magyar gazdasági életből teljes egészében hiányzik a banki szférához kapcsolódó be­fektetési infrastruktúra. A jegybank, amely a kormány­közi szerződések létrehozásánál bábáskodik, a lebonyolítást a ke­reskedelmi bankoknak adja át. De amíg ezek a bankok jól pros­perálnak a rövid lejáratú hitel- nyújtásból, aligha törik magu­kat, hogy a hosszú lejáratú hite­lek kihelyezésével bajlódjanak. Különösen, mert a jutalék ezek­ben az esetekben erősen kötött. A finn konstrukciónál például mindössze 1 százalék, hiszen az óvatos finnek előre kikötötték, hogy a hitelt a közvetítő semmi­lyen módon, nem drágíthatja a vállalkozók kárára. A kölcsönök, hitelek pedig egyre áradnak. Az OECD, a Kö­zös Piac újabb és újabb kölcsö­nöket szavaz meg, s még újabbak előkészítésén dolgozik. Szándékosan hagytuk utoljára a világbanki hitelek kérdését. A Világbank 1982 óta több mint 2 milliárd dollár hitel felvé­telére nyújtott lehetőséget Ma­gyarországnak. A közelmúltban pedig még újabb három kölcsön- * megállapodást írtak alá; a pénz­ügyi rendszer korszerűsítésére 100 millió dollár, az átfogó szer­kezetkiigazítási programra pedig 200 millió dollár áll rendelkezés- ■ re. Belföldi szerződésekkel a több mint 2 milliárdos keretösszegből eddig lekötöttek 1,7‘ milliárdot, ténylegesen pedig 1,3 milliárd dollárt hívtak le a kereskedelmi bankok részére. A tapasztalatok szerint ott, ahol a Világbank-hitel nem névre — vállalatra — szól, hanem vala­milyen ágazati projektet finanszí­roz, a pénznek csak nehezen van keletje. A vállalkozók többsége ezt a magas kamattal, a szigorú feltételekkel, a viszonylag magas saját részesedéssel, s nem utolsó­sorban a kereskedelmi bankok kamataival jócskán megfejelt, fo­rintban kifizetett kölcsönnel ma­gyarázza. A Világbank-kölcsönök nem­csak az ágazati programok eseté­ben nem arattak eddig elsöprő sikert, hanem kis híján kudarcot vallottak abban a szférában is, ahol pedig a legnagyobb szükség lenne a vállalkozásélénkítésre: a kisvállalkozások körében. Pedig a rendelkezésre álló pénzforrás bőséges. Első menetben 10 millió dolláros hitelkeretet nyújt a kis­vállalkozóknak a Világbank de ez csak része egy 140 millió dollár ros csomagnak. A 10 millió dol­lárból eddig mintegy 5 millió dol­lárt kötöttek le a kereskedelmi bankok. A vállalkozásmenedzselés vi­szont befektetési tanácsadás nél­kül kevés, nagyon valószínű, hogy éppen ez a szféra képtelen lesz önmagától a Világbank­kölcsön megpályázására. A tájé­koztatás itt a szó szoros értelmé­ben létkérdés. Persze, kérdés, hogy kinek a létkérdése. Mert a bankoknak csupán nagy kocká­zattal járó, nehéz ügyletet jelent, s — kevés kivételtől eltekintve — még a tanácsadás szintjén sem szívesen foglalkoznak a té­mával. Hitelkeret van, pénz még nincs. A gazdaság dilemmája sem a banki, sem a vállalkozói szférá­ban nem oldható meg addig, amíg nincs befektetési menedzse­lés. Ha valahol szükség van a kormány közbeavatkozására a gazdaságban, akkor ez a terület minden bizonnyal az. De az S. O. S.-jelzések, úgy látszik, egyelőre nem jutnak el a kabinetig. B. Zs. TOKIÓ. Ilyennek képzeli el egy művész a világ első mágneses távirányítású hajóját, amely propel­ler nélkül közlekedik. A Jamato—1 hajó 30 méter hosszú modelljét a simonoszeki hajógyárban készí­tik el, kb. 31 millió amerikai dollár költséggel, majd további fejlesztés után, 1991-ben indítják pró- baútra Kobéban. (MTI-Press Képszerkesztőség) HALLÁSJAVÍTÁS A halláscsökkenés egyik gyakori oka a csigában, a rezgést érzékelő szőrök degenerálódása, amely egyébként ép hallóideg-működés esetén a mikro­elektronika segítségével ma már korri­gálható. A csigába olyan elektródot vezetnek, amely annak különböző te­rületeit szelektíven ingerli. Ezt egy frek­venciaválasztó áramkör végzi, amely­nek vevőkészülékét a fül mögé, a bőr alá ültetik be. A berendezést a beteg, a hagyományos hallókészülékhez hason­lóan, a zsebében hordja, a készülék im dukciós úton csatlakozik a bőr alatt lévő vevőhöz. FAGYÁSGÁTLÓ A TESTFOLYADÉKBAN Sok, változó testhőmérsékletü állat­faj egyedei a hideg napokat elbújva, téli merevségben vészelik át. így a környe­zet fagypont alá süllyedő hőmérséklete mellett is megőrizhetik életképességü­ket. A vízi élőlények és a viz mélyén az iszapba fúródva telelő fajok védve van­nak, mert a természetes édesvizek rit­kán fagynak be fenékig. így a legtöbb, iszapba fúródva telelő béka is megme­nekül á fagyhaláltól. Számos békafaj azonbanszárazföldi életet él, az avar alatt, vagy talajba fúródva nagyobb veszélynek van kité­ve. E tartós fagynak kitett állatok test­nedvében 3 százaléknyi glicerin talál­ható, amely csak a hideg évszak beáll­tával termelődik és halmozódik fel a testnedvekben. Nyáron a békáknak nincs fagyhalál elleni védettségük. Egydolláros gyilkosság Heti egy dollár büntetés ember­ölésért, nos, ez kétségkívül enyhe Ítélet és nincs is olyan bíróság, amely meghozná. Kevin Tunnell washingtoni fiatalember penitenci- ája. tehát nem csupán a jogtörténet, hanem a drámairodalom szem­pontjából is példaértékű. A törté- ne.t: 1982 egyik éjszakáján, az akkor 18 esztendős Kevin ittasan vezette kocsiját egy házibuli után. A ke­reszteződésben nem adott elsőbbsé­get és összeütközött egy Volkswa­gennel, melyet egy 18 éves lány, Su­san Herzeg vezetett. A lány meg­halt, A vádlott a tárgyaláson elis­merte bűnösségét, az ittasan, gon­datlanságból elkövetett emberölést. A bíróság tulajdonképpen enyhe ítéletet hozott: nem vezethet többé és egy éven át a fiatalok előtt kellett beszélnie arról, hogy milyen veszé­lyeket rejt az alkohol. Az áldozat szülei másfél millió dollár kártérí­tést követeltek, meg is kaphatták volna, azonban elálltak a szándék­tól. Megelégedtek azzal, hogy a bű­nös minden pénteken — lányuk ha­lálának napján — adjon fel egy dol­lárt a lány nevére, a család címére. És ez a vezeklés 18 éven át tartson, vagyis addig, ahány évig élhetett Susan. Az összeg lényegében keve­sebb, mint a tervezett kártérítés — 936 ezer dollár — a teher azonban súlyosabbnak bizonyult. Egyszer ugyanis elmaradtak a csekkek, a szülők ismét bíróság elé citálták a tettest, aki sírva kérte, hogy változ­tassák meg az ítéletet. „Éjszakákon át nem alszom, minden zajra fölria­dok, rémlátomások gyötörnek, hogy Susan jön hozzám” — mond­ta a bíróság előtt. Hozzátette: azzal is próbálkozott, hogy megfizet va­lakit, csak adja fel a csekkeket, de a kin így sem enyhül. Ezért, itt, a bíróság előtt felajánlja, hqgy egy összegben kifizeti az „adósságot” — és előhúzott a zsebéből egy kitöl­tött csekk-köteget, amely 2000-ig, vagyis 18 évre szólóan rendezte vol­na a tartozást. A szülők nem fogad­ták el. „Nekünk nem a pénz kell, hanem az a tudat, hogy minden hé­ten kísért az áldozat. Ezért, ha el­maradnak a pénteki csekkek, ismét a bíróság elé idéztetjük a vétkest, mindaddig, amíg csak kétezret nem mutat a naptár.” A bíró megbocsátásra hivatko­zott, az emberiesség nevében kért „kegyelmet” a fiatalember számára. Az apa mindössze ennyit mondott: „87 óta a másik lányunk is nyomo­rék, egy részeg autós miatt. Ezért egyeüen gyilkos könnyei sem érde­kelnek bennünket. A pénteki csek­ket akaijuk és vele a lelkiismeret- furdalást, és kész!”

Next

/
Thumbnails
Contents