Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-31 / 204. szám
1990. augusztus 31. • PETŐFI NÉPE • 7 Mi történt a világűrben? Történet arról, hogy az „apró hibák99 milyen komoly következményekkel járhatnak Mit)t bizonyára ismeretes, a dolog a Szojuz—TM—9 teherűrhajó hőszigetelő borításának kisebb sé- ■ rülésével kezdődött. Olyan jelentéktelen sérülés következett be, amelyet a repülésirányító központ szakemberei akár figyelmen kívül hagyhattak volna, de rövid kon- ' zultációt követően mégis a hiba kijavítása mellett döntöttek. Ana- tolij Szolovjev és Alekszandr Ba- langyin, a nyílt világűrbe kilépve, a hőszigetelés hibáját elhárították, ugyanakkor két újabb kellemetlenséggel találták szemben magukat. Az első: a csatlakozóegységhez veszélyes közelségben maradi az űrhajósok által használt fémlépcső; és a második: nem sikerült tőkéié^ lesen lezárni a „Kvant--2” zsilipkamrájának zárófedelét. Szerencsére, az űrállomás a tengeralattjárókhoz hasonlóan épült, így a meghibásodott rekesz izolálható. Zsilipkamraként a szomszédos rekeszt használták fel az űrhajósok, így az űrkomplexumot semmiféle közvetlen veszély nem fenyegette. Ennek ellenére szükségessé vált a két űrhajós ismételt űrsétája a kialakult helyzet pontosítására. Július 26-án délután az űrhajósok megkezdték a javítási munkákat. Elsőként a mintegy egy méter átmérőjű, makacsul nem záródó fém zárófedél vizsgálatára került sor. Kiderült, hogy az egyik zárórögzítő elferdült. A központban a tv-közvetítés alapján véleményt alkotó szakemberek utasítása alapján az űrhajósok ideiglenesen a fémlépcső helyzetének vizsgálatára tértek át. • Érthető, hogy ilyen helyzetben a vélemények igen eltérőek lehetnek, de ebben az esetben erről nem volt szó. Nem szeretném dramatizálni az eseményeket — mondta rövid interjújában Vlagyimir Satalov, az űrhajóskiképző központ vezetője. Ha a zárófedelet nem sikerül lezárni, és az a következő legénység megérkezéséig hermetizálás nélkül marad, akkor sem befolyásolja az űrállomás működőképességét, és ez a legfontosabb. Hasonló értelemben nyilatkozott Viktor Blagov repülésirányító-helyettes, bár őt elsősorban a lépcső helyzete foglalkoztatja. — Az űrhajósok az első —július 17-ei — kilépésük során túl közel rögzítették a lépcsőt a csatlakozó- egységhez. Visszatérésük után a rögzítő sodronykötelek meggyengültek, és a lépcső enyhe lebegése meggátolhatja a második teherűrhajó csatlakoztatását. A lépcső elszakítható lenne az űrállomástól, de használtára a jövőben még nagy szükség lehet. Ezért optimális megoldás az lehet, hogy ezt az összecsukható lépcsőt a csatlakozóegységtől minél távolabb és erősebben rögzítjük. — Hogyan értékeli az irányítóközpont a „Szojuz1—TM—9 helyzetét, visszatérhet-e fedélzetén a személyzet? — tettem fel a sajtóban leggyakrabban megvitatásra kerülő és mindenkit leginkább izgalomban tartó kérdést. — Ha a „Szojuz—TM—9” helyzetével kapcsolatban komoly aggodalomra lenne okunk, akkor a javítást azonnal az űrhajóval kezdtük volna. Ez a napnál is világosabb — mondta rezignáltan Blagov. — A repülési programot önök valamennyien megkapták, ebben a világűrbeli kilépés nem szerepel. — Mi okozhatta a kilépőnyílás sérülését? Hiszen az előző expedíció során Viktorenko és Szerebrov két alkalommal is kiléptek a nyílt világűrbe az „űrfotel” kipróbálására. Ennek egyik oka lehet, hogy az első kilépés során, azaz július 17- én Szolovjev és Balangyin nem tökéletesen levegőtlenítette a zsilipkamrát, ezért ennek fedele túl nagy erővel csapódott ki. Ezt a véleményt vallja Ivan Vosztrikov, a „Szaljut” tervező- iroda főkonstruktőrének helyettese is. — Normális körülmények között a fedélzeti nyitás két szakaszban történik. A zsilipkamrából a levegőt teljes egészében eltávolítani igen nehéz feladat, mindig marad nyomás a kamrában. Ezért az űrhajósoknak a fedélkerék lassú elforgatását követően néhány másodpercet várni kell. A teljes nyomáskiegyenlítődést követően nyitható csak a fedél, amelyet speciális nyomásérzékelő biztosít. Úgy tűnik, hogy esetünkben az űrhajósok túl korán szabadították fel ezt a biztosítót, a tetőre ható nyomás ennek megfelelően mintegy négyszáz kilós ütést jelentett. Ez az erő vágta ki a fedelet. Bár van biztosító ütköző is, a rögzítősodrony ösz- szecsavarodott. Szolovjov és Balangyin több mint 3 órát töltött a nyílt világűrben, amelynek során végeredményben mindkét feladatot sikerrel oldották meg. A lépcsőt új helyen, biztonságosan rögzítették. A zsilipkamra fedelét, ha nehezen is, de sikerűit lezárni, így ismét her- metizált a „Kvant—2” zsilipkamrája. Az összecsavarodott sodrony problémája azonban még megoldásra vár. A „Kvant—2” zsilipkamrája egyben az „űrfotel” garázsa is. Ez a sűrített levegővel üzemelő „minitaxi” az űrhajósoknak a nyílt világűrben való mozgását teszi lehetővé. Jelenleg működtetésére nem került sor, de a jövőben fontos lehet. — Elvileg az indításához nincs szükség hermetizált körülményekre — mondta Gaj Szeverin, az „űrfotel” tervezője. A repülésirányító központban folyik a hatodik expedíció eredményeinek megvonása. Az expedíció tervezett 25 millió rubeles haszna nem igazolódott be. A ráfordítások és a kiadások gyakorlatilag kiegyenlítették egymást. Az eredményekkel ennek ellenére elégedettek a program irányítói. Mintegy 21 millió négyzetkilométernyi területről készültek 5-7 méter felbontású felvételek, amelyek népgazdasági és ökológiai szempontból is fontosak lehetnek. A „Kristály” modul fedélzetén működő négy kemencében folytatott technológiai kísérletek során többfajta kristályt sikerült előállítani, ennek ellenére még korai lenne tényleges ipari tevékenységről beszélni. Végrehajtásra kerültek a program keretében tervezett biotechnológiai, asztrofizikai és további technológiai kísérletek. Az irányítóközpont egyik legfontosabb gondja, hogy az egyre nagyobb tömegű anyagból a „Szojuzok” legénysége csak ötven kilogrammnyit tud magával hozni. A „Progressz” bázisán kifejlesztett leszállókapszulák segítségével a Mir fedélzetéről kilencven kilogrammos csomagok automatikus leszállítása is megoldhatóvá válik. M. CSERNISOV — APN — Tudományos kishírek A BANKOK FANYALOGNAK Nem kell a külföldi hitel? Rejtély, hogy miért hasznosulnak ilyen nehezen a magyar gazdaság élénkítésére szánt külföldi hitelcsomagok. Holott a summa ma már tekintélyes. Ha a Világbanktól származó összegeket is számítjuk, nem is százmilliókban, inkább dollármilliárdokban mérhető. De vajon mennyit profitált ebből a hazai gazdaság? Bajorország és Baden-Württemberg 250-250 millió márkás hitelt ajánlott fel közel egy évvel ezelőtt a magyar—német kereskedelem fellendítésére, vegyes vállalatok alapítására. Az 500 millió márkából eddig mindössze 13 millió márka talált gazdára. A finn kormány által megajánlott 100 millió dolláros hitelkeret iránt igen mérsékelt az érdeklődés. A török kormány 100 millió dolláros hitelkerete első 250 ezer dollárjának fogadásánál a kereskedelmi bankok teljes érdektelenséget mutattak, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma most a jegybank közvetítésével próbál gazdát találni a hitelnyújtás szervezéséhez. A 100 millió dolláros olasz hitelkonstrukció bizonyult eddig a leginkább működőképesnek. Igaz, ez a többi hitelhez képest éppen fordítva működik: nem a magyar bankok tartják kézben a lebonyolítást, hanem olasz pénzintézetek, s nem a magyar vállalat, hanem olasz partnere folyamodhat a kölcsönért, ha megfele- I lő magyar partnert talált, s kész koncepciót nyújt be a bankhoz. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy a magyar gazdasági életből teljes egészében hiányzik a banki szférához kapcsolódó befektetési infrastruktúra. A jegybank, amely a kormányközi szerződések létrehozásánál bábáskodik, a lebonyolítást a kereskedelmi bankoknak adja át. De amíg ezek a bankok jól prosperálnak a rövid lejáratú hitel- nyújtásból, aligha törik magukat, hogy a hosszú lejáratú hitelek kihelyezésével bajlódjanak. Különösen, mert a jutalék ezekben az esetekben erősen kötött. A finn konstrukciónál például mindössze 1 százalék, hiszen az óvatos finnek előre kikötötték, hogy a hitelt a közvetítő semmilyen módon, nem drágíthatja a vállalkozók kárára. A kölcsönök, hitelek pedig egyre áradnak. Az OECD, a Közös Piac újabb és újabb kölcsönöket szavaz meg, s még újabbak előkészítésén dolgozik. Szándékosan hagytuk utoljára a világbanki hitelek kérdését. A Világbank 1982 óta több mint 2 milliárd dollár hitel felvételére nyújtott lehetőséget Magyarországnak. A közelmúltban pedig még újabb három kölcsön- * megállapodást írtak alá; a pénzügyi rendszer korszerűsítésére 100 millió dollár, az átfogó szerkezetkiigazítási programra pedig 200 millió dollár áll rendelkezés- ■ re. Belföldi szerződésekkel a több mint 2 milliárdos keretösszegből eddig lekötöttek 1,7‘ milliárdot, ténylegesen pedig 1,3 milliárd dollárt hívtak le a kereskedelmi bankok részére. A tapasztalatok szerint ott, ahol a Világbank-hitel nem névre — vállalatra — szól, hanem valamilyen ágazati projektet finanszíroz, a pénznek csak nehezen van keletje. A vállalkozók többsége ezt a magas kamattal, a szigorú feltételekkel, a viszonylag magas saját részesedéssel, s nem utolsósorban a kereskedelmi bankok kamataival jócskán megfejelt, forintban kifizetett kölcsönnel magyarázza. A Világbank-kölcsönök nemcsak az ágazati programok esetében nem arattak eddig elsöprő sikert, hanem kis híján kudarcot vallottak abban a szférában is, ahol pedig a legnagyobb szükség lenne a vállalkozásélénkítésre: a kisvállalkozások körében. Pedig a rendelkezésre álló pénzforrás bőséges. Első menetben 10 millió dolláros hitelkeretet nyújt a kisvállalkozóknak a Világbank de ez csak része egy 140 millió dollár ros csomagnak. A 10 millió dollárból eddig mintegy 5 millió dollárt kötöttek le a kereskedelmi bankok. A vállalkozásmenedzselés viszont befektetési tanácsadás nélkül kevés, nagyon valószínű, hogy éppen ez a szféra képtelen lesz önmagától a Világbankkölcsön megpályázására. A tájékoztatás itt a szó szoros értelmében létkérdés. Persze, kérdés, hogy kinek a létkérdése. Mert a bankoknak csupán nagy kockázattal járó, nehéz ügyletet jelent, s — kevés kivételtől eltekintve — még a tanácsadás szintjén sem szívesen foglalkoznak a témával. Hitelkeret van, pénz még nincs. A gazdaság dilemmája sem a banki, sem a vállalkozói szférában nem oldható meg addig, amíg nincs befektetési menedzselés. Ha valahol szükség van a kormány közbeavatkozására a gazdaságban, akkor ez a terület minden bizonnyal az. De az S. O. S.-jelzések, úgy látszik, egyelőre nem jutnak el a kabinetig. B. Zs. TOKIÓ. Ilyennek képzeli el egy művész a világ első mágneses távirányítású hajóját, amely propeller nélkül közlekedik. A Jamato—1 hajó 30 méter hosszú modelljét a simonoszeki hajógyárban készítik el, kb. 31 millió amerikai dollár költséggel, majd további fejlesztés után, 1991-ben indítják pró- baútra Kobéban. (MTI-Press Képszerkesztőség) HALLÁSJAVÍTÁS A halláscsökkenés egyik gyakori oka a csigában, a rezgést érzékelő szőrök degenerálódása, amely egyébként ép hallóideg-működés esetén a mikroelektronika segítségével ma már korrigálható. A csigába olyan elektródot vezetnek, amely annak különböző területeit szelektíven ingerli. Ezt egy frekvenciaválasztó áramkör végzi, amelynek vevőkészülékét a fül mögé, a bőr alá ültetik be. A berendezést a beteg, a hagyományos hallókészülékhez hasonlóan, a zsebében hordja, a készülék im dukciós úton csatlakozik a bőr alatt lévő vevőhöz. FAGYÁSGÁTLÓ A TESTFOLYADÉKBAN Sok, változó testhőmérsékletü állatfaj egyedei a hideg napokat elbújva, téli merevségben vészelik át. így a környezet fagypont alá süllyedő hőmérséklete mellett is megőrizhetik életképességüket. A vízi élőlények és a viz mélyén az iszapba fúródva telelő fajok védve vannak, mert a természetes édesvizek ritkán fagynak be fenékig. így a legtöbb, iszapba fúródva telelő béka is megmenekül á fagyhaláltól. Számos békafaj azonbanszárazföldi életet él, az avar alatt, vagy talajba fúródva nagyobb veszélynek van kitéve. E tartós fagynak kitett állatok testnedvében 3 százaléknyi glicerin található, amely csak a hideg évszak beálltával termelődik és halmozódik fel a testnedvekben. Nyáron a békáknak nincs fagyhalál elleni védettségük. Egydolláros gyilkosság Heti egy dollár büntetés emberölésért, nos, ez kétségkívül enyhe Ítélet és nincs is olyan bíróság, amely meghozná. Kevin Tunnell washingtoni fiatalember penitenci- ája. tehát nem csupán a jogtörténet, hanem a drámairodalom szempontjából is példaértékű. A törté- ne.t: 1982 egyik éjszakáján, az akkor 18 esztendős Kevin ittasan vezette kocsiját egy házibuli után. A kereszteződésben nem adott elsőbbséget és összeütközött egy Volkswagennel, melyet egy 18 éves lány, Susan Herzeg vezetett. A lány meghalt, A vádlott a tárgyaláson elismerte bűnösségét, az ittasan, gondatlanságból elkövetett emberölést. A bíróság tulajdonképpen enyhe ítéletet hozott: nem vezethet többé és egy éven át a fiatalok előtt kellett beszélnie arról, hogy milyen veszélyeket rejt az alkohol. Az áldozat szülei másfél millió dollár kártérítést követeltek, meg is kaphatták volna, azonban elálltak a szándéktól. Megelégedtek azzal, hogy a bűnös minden pénteken — lányuk halálának napján — adjon fel egy dollárt a lány nevére, a család címére. És ez a vezeklés 18 éven át tartson, vagyis addig, ahány évig élhetett Susan. Az összeg lényegében kevesebb, mint a tervezett kártérítés — 936 ezer dollár — a teher azonban súlyosabbnak bizonyult. Egyszer ugyanis elmaradtak a csekkek, a szülők ismét bíróság elé citálták a tettest, aki sírva kérte, hogy változtassák meg az ítéletet. „Éjszakákon át nem alszom, minden zajra fölriadok, rémlátomások gyötörnek, hogy Susan jön hozzám” — mondta a bíróság előtt. Hozzátette: azzal is próbálkozott, hogy megfizet valakit, csak adja fel a csekkeket, de a kin így sem enyhül. Ezért, itt, a bíróság előtt felajánlja, hqgy egy összegben kifizeti az „adósságot” — és előhúzott a zsebéből egy kitöltött csekk-köteget, amely 2000-ig, vagyis 18 évre szólóan rendezte volna a tartozást. A szülők nem fogadták el. „Nekünk nem a pénz kell, hanem az a tudat, hogy minden héten kísért az áldozat. Ezért, ha elmaradnak a pénteki csekkek, ismét a bíróság elé idéztetjük a vétkest, mindaddig, amíg csak kétezret nem mutat a naptár.” A bíró megbocsátásra hivatkozott, az emberiesség nevében kért „kegyelmet” a fiatalember számára. Az apa mindössze ennyit mondott: „87 óta a másik lányunk is nyomorék, egy részeg autós miatt. Ezért egyeüen gyilkos könnyei sem érdekelnek bennünket. A pénteki csekket akaijuk és vele a lelkiismeret- furdalást, és kész!”
