Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-29 / 202. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 29. Éjjel az élelmiszerboltban Falvak busz nélkül? Mind gyakrabban olvasni a megyei napilapokban szerény, többnyire apró betűs tájékoztatókat a menet- rendszerű buszjáratok „módosításáról”. Ám akármilyen tapintatosan fogalmazzák ezeket a tájékoztatókat, a lényeg, sajnos, mindenütt ugyanaz: égyre-másra csökkentik, ritkítják, rövidítik járataikat a Volán vállalatok. A döntések mögött súlyos anyagi kényszer áll, a Volánbusz Vállalat a tavalyi 4 millió forintos évi veszteséggel szemben az idén csupán az év első három hónapjában ennek csaknem a tízszeresét volt kénytelen elkönyvelni. Az anyagi összeomlás hátterében az van, hogy a vállalat, noha elsősorban közszolgáltató feladatokat lát eh támogatás nélkül végzi tevékenységét, ugyanakkor költségei a bevételeit messze meghaladó ütemben nőnek. Elég ha csak azt a két adatot vetjük egybe, hogy egy év alatt harmincszázalékos infláció mellett mindössze 12 százalékkal növekedtek bevételeik. Ez a növekedés sem a személyszállításnál keletkezett, hiszen ott a kilométerenkénti önköltség most is meghaladja az árbevételt. Napjainkra már az eszközökkel való kényszerű rablógazdálkodás tartalékai is kimerültek: a Volán-buszok a helyközi járatokon ötven százalékban nullára leírt műszaki állapotban vannak, az idén egyetlen új járművet sem vettek. A rozzant járművek évente nyolcvanezer kilométert futnak, ez kétszer annyi, mint a lényegesen jobb állapotban levő osztrák helyközi buszok éves teljesítménye. A járatcsökkentések következményei különösen a falvakban katasztrofálisak. A leggondosabb menetrend-módosítás —• járatcsökkentés — is több tucat embernek napi többórás időveszteséget jelent minden egyes faluban. Az orvoshoz járás még körülményesebb lesz, az iskolás gyerekek még többet lesznek távol otthonuktól, a munkába járók — bár ezeket a járatokat „kímélik” a leginkább — napi elfoglaltsága is szinte elkerülhetetlenül megnő. Persze, ellenérv is van bőven. A államháztartás állandó pénzügyi csődje mögött nem kis részben a folytonos túlköltekezés áll. A tömegközlekedés az egyik tipikus terület, amely a jelek szerint nem fér bele az általános támogatás keretébe. Valószínű, abban is van igazság, hogy a Volán vállalatok még messze nem merítették ki a gazdasági ésszerűsítés tartalékait, az irányító apparátusok működése minden bizonnyal sokkal olcsóbbá tehető. Ám mindezek ellenére tény, hogy a kistelepülésen tömegével élnek olyan emberek, akik rendkívül nagy hátrányt szenvednek a számukra egyetlen közlekedési eszköz ritkításával. A nálunk sokkal jobban motorizált nyugati országokban talán nem olyan nagy csapás a menetrendszerű járat ritkasága vagy drágasága. A hazai viszonyok közepette valószínűleg nem szabad teljesen „piacosítani” a kistelepülések tömegközlekedését. Vagy a buszokat, vagy az anyagilag rászoruló utasokat támogatni kell, hogy a város és a falu közti különbség ne fokozódjon elviselhetetlenül. P. É. • Általában nem a háziasszonyok vásárolnak a késő esti órákban. A pult mögött Karácsonyi Tibor. (Straszer András felvétele) KÉPERNYŐ — Hogy aludt az elmúlt éjjel? . — Én?! — Karácsonyi Tibor felháborodva néz rám a pult mögül.';— Téved, ha azt hiszi, hogy ebben a boltban lehet aludni! Éjfél után egy óráig van forgalom, egy és három között jutok annyi időhöz, hogy kitakarítsak, kipakoljak az üzletben. Háromtól pedig kezdődik az élet: jönnek a tejesek, a kenyeresek, s a többi szállítók. Nem beszélve az ellenőrzést végző rendőrökről... Nem tudunk többet beszélgetni. A vevők egymás után lépnek a boltba, feltartom a sort, gyorsan elköszönök. Pár perc múlva kilenc óra. A Kecskemét központjában, a Simonyi utcában éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerbolt előtt ebben a késő esti időben is kocsik, kerékpárok várakoznak gazdáikra. Most egy taxi gördül a bejáróhoz, s a pilóta kartondobozokat pakol a kocsiba. Valaki telefonon rendelt árut, azt viszi házhoz. JiOZ a*jáföf1 BfeféÜfTdr^aságé,*’öoböiyösné Rozgonyi Andrea és Soósné Cseh Erzsébet. Két és fél hét alatt teremtettek boltot az üres helyiségben. — Hogy csinálták?, ,- Úgy, hogy amelyik iparos nem mondott azonnal igent a kérésünkre, hanem gondolkodott, azt otthagytuk. Aki'elvállalta a munkát, az legkésőbb másnap hozzáfogott, és megcsinálta. Rajta voltunk a dolgon, mert szorított a határidő. Ugyanis úgy kezdtünk hozzá, hogy először a reklámot dobtuk á piacra, amiben benne volt, hogy augusztus 17-én nyitunk. Szándékosan a háromnapos ünnepre rögzítették a „premiert”. — Tudtuk, hogy nagy lesz a forgalom: nemcsak a szükség, hanem a kíváncsiság is ide hozza az embereket. De azért ekkorára nem számítottunk, mint amekkora volt. Négyszer mentünk tejért, hatszor kenyérért, s közben a sör is elfogyott. Pedig azt keresték a legtöbben. A sörgyárban — legalábbis a kecskeméti telepén — nincs ügyelet, mit tehettünk? Az egyik maszek társunktól kértünk kölcsön 25 rekesz sört. — A hétköznapi forgalom milyen? — Az ünnepek után lanyha volt, de ez minden boltban így van. Mi komolyan vesszük a versenyt. teszünk is érte. A tejet 20, a tejfölt 40 fillérrel adjuk olcsóbban a maximált árnál, van olyan üdítőitalunk, ami 6 forinttal kerül kevesebbe, mint máshol. Mindezzel a nyugdíjasokat, kiskeresetűeket akarjuk ide vonzani. — Az a húsz és négy ven fillér nem sokat jelent a vásárlónak, a bolt jövedelmét viszont annál inkább csökkenti! — Száz-százhúsz forintot spórol meg vele a nyugdíjas —, s neki ez a pénz igenis sokat jelent! Mondták is sokan, hogy ezért járnak ide. De mi sem nyeljük le az engedményt, hanem rátesszük a szeszre és a cigarettára. így a tömény alkohol kissé drágább nálunk, mint máshol, de jóval olcsóbb, mint a vendéglátóhelyeken. Minél tovább beszélgetünk, annál inkább meggyőződésem: a hölgyek született üzletemberek. Pedig egyikük sem képzett kereskedő. Munkatársak voltak korábban, Andrea műszaki foglalkozású, Erzsébet szervező a színházban. Jgaz, mindkettői- , jük munkaköre megkívánta a szervezőkészséget. — Játéktermet akartunk nyitni eredetileg,,azért hoztuk, létre a „Jokert”. De a partnercégünk nem volt elég korrekt, inkább visszaléptünk az üzlettől. Nem találtunk másik, tőkeerős társat. A helyiség viszont megvolt, valamit kezdeni kellett vele. Gondoltunk fagylaltozóra is, végül a nonstop élelmiszerbolt mellett döntöttünk, ilyen még nem volt a városban. — Hosszabb távon vajon megéri-e? — Elterveztünk mindent: kiadást, bevételt, mielőtt elkezdtük. Három alkalmazott dolgozik az üzletben, ketten 12 órás váltásban, a harmadik szabadnapos. Több a fizetésük, mint amennyit más boltokban kapnak a kereskedők, pedig órában ugyanannyit dolgoznak. Ha lesz többletbevétel, természetesen részesülnek belőle. — A bolt biztonságát is „belőtték", mielőtt megnyitották? — Az volt a reklám után a következő. Riasztó- berendezés van bekapcsolva a rendőrségre. Egyikünknek a lakása is itt van a házban. Az Aranyhomok taxisok ■ akik szállítanak nekünk —, gyakran „idenéznek” éjszakánként, akárcsak a rendőrök. De az sem véletlen, hogy éppen Kónya István és Karácsonyi Tibor az állandó éjszakások. Ők nem azok az emberek, akik megijednek a saját árnyékuktól... Almási Márta Törvénytisztelő a televízió? Még a népi bölcsesség is hibázhat. Egy régi szólás szerint: nem a jókért van a törvény. Bizony értük! Őket oltalmazza az ügyeskedőktől, a harácsolóktól, az erőszaktól. Persze, ha jók, csak a dudvát sanyargatják, a virágot virágoztat- tatják. És ha a köznapi életben, cselekedeteinkben hatályosak, mindennapjainkban is-érvényesül- nek. Rossz véleményt formálna Montesquieu honunkról. Ő ugyanis azt vizsgálta egy-egy országban, hogy végrehajtják-e a meglévő törvényeket, mert jó törvények mindenütt akadnak. Még a törvényéle ‘ törvényét, az alkotmányt is kígúnyolta a gyakorlat. Papolhatunk a jogállamról, amíg nem állítjuk vissza a köztudatban a közérdeket megtestesitő törvények, szabályok becsületét, amíg a falánk önérdek szövetségest talál még a hivatalos emberek, rádiósok, tévések, újságírók között is. Sajnáltatták azt, az egyik híradóban bemutatott pesti szálloda- tulajdonost, akinek a hölgyriporter szerint „nincs szerencséje a hatóságokkal”. Lám-lám — sugallta az interjú —, ilyen értetlenségekkel kell megküzdeni korunk hősének, a vállalkozónak. Az irigy, a rövidlátó tanács le akarja bontani szállodája legfelső szintjét, csupán azért, mert kilóg a Duna-parti épületsorból, mert némileg eltér a beadott és jóváhagyott tervtől. Örüljenek, hogy nem húzott föl még néhány emeletet telkére. Különben is, miért nem tiltakoztak építkezés közben. Riporteri és operatőri közreműködéssel úgy alakult a kis riport, hogy még a hivatali embereknek kellett védekezniük, ma- gyarázkodniok. Tűrték: a tulajdonos cinikusan lecsinálja a világ- örökségnek minősített látványt védelmező előírásokat. Nemcsak Pállasz Athéné városvédő lándzsája hiányzott a riportkészítők kezéből, hanem annak fölismerése, hogy az ép jogérzékű emberek a televíziótól is elvárják a törvényt fitymálok elmarasztalását. * Minden 'hírközlő szervtől elvárnák a körültekintőbb, a lényeget pontosabban tükröző tájékoztatást. Különösen az olyan friss, szép jövő előtt álló műsor szerkesztőitől, mint a szegedi televízió reggeli magazinja. Lett volna idejük a kecskeméti repülőnapról készített, az ügyhöz méltatlan riportjuk hibáinak kigyomlálására. Szó sem volt arról, hogy spanyol pilótákkal jönnének az F—16-osok, mint ezt a riporter említette. Az amerikai légierő gépei az előre tervezett időben, tehát az- este befejezett program másnapján hagyták el országunkat. Egyetlen percet sem kellett késlekedni az érdeklődők által a tudósítás szerint — széthordott alkatrészek pótlásával. Az ügyeletes tiszttől szerzett értesüléseink szerint egyetlen biztosíték tűnt el... Kinek használnának az ilyen „légből kapott” információk? Ha senkinek, miért kapnak „rajtengedélyt”? H. N. Az augusztusi csillaghullás Az augusztusi csillagos égről 'szinte mindenkinek a csillaghullás jut az eszébe. A néphit szerint ilyenkor egy ember élete megszakad, és teljesül az a kívánság, amire a hullócsillag megpillantása alatt gondolunk. Valóban igy van mindez? Ha igy lenne, akkor egyrészt már egyetlen szabad szemmel látható csillag sem világítana éjszaka, másrészt már egyetlen ember, sem élne a Földön; végül — minden kívánságunk rég beteljesült volna. De mik is valójában a hullócsillagok? A világűr parányi vándorai, amelyek bolygónk légkörével ösz- szeütközve, hatalmas sebességük miatt, felizzanak, majd elpárolognak. Ezek a meteorok. Méretük a pórszemnyitől a több kilométeres átmérőig terjed. (Az ilyen nagy méretűeket már inkább kisbolygónak nevezik.) Egy 2 gramm tömegű és 1 cm átmérőjű (mint egy gyógyszertabletta) meteor már olyan fényes, mint az Esthajnalcsillag. Ezeket tűzgömbnek vagy tűzgolyónak is szokták nevezni. Amikor egy égi kő belép a Föld légkörébe, hatalmas sebességgel halad. Vannak olyanok, amelyek egyetlen másodperc alatt 60-70 kilométert is megtesznek. Az óriási sebesség miatt, a levegő molekuláival való állandó ütközés hatására, az addig dermesztőén hideg porszem egyre jobban felmelegszik, majd felizzik. Ebben az izzó állapotában láthatjúk meg tüzes csíkként az égbolton. Ez a fényjelenség általában csak 1-2 másodpercig tart, mivel a meteor ennyi idő alatt elpárolog, f azaz megsemmisül. A tűzgolyók hosszú utat futnak be az égén. Vannak olyanok, amelyek több darabra szakadnak, és ilyenkor távoli morajló hang hallható. Az öklömnyi méretű meteorok már nem égnek el a légkörben, hanem becsapódnak a'Föld felszínébe. Ezeket meteoritoknak hívjuk. Ha sikerül rábukkannunk egy ilyenre, akkor kézbe vehetjük a kozmosz egy küldöttét, s megvizsgálhatjuk azt. Vizsgálata nagyon fontos, mivel ezek a jövevények idősebbek vagy egykorúak a Földünkkel. Azaz olyan anyagi össze- tételűek, mint amilyen a Föld volt születése idején! A meteorokat épp anyagi minőségük alapján szokták megkülönböztetni. Vannak kő-, kő—vas- és vasmeteoritok is. A kőmeteori tok kis mennyiségben, míg a vasmeteoritok majdnem teljes egészében vasból állnak. A legtöbbször kőmeteorit hullik bolygónk felszínére. Naponta több mint 50 tonna „égi áldás” éri a Föld felszínét! Természetesen azonnal felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen hullás milyen veszéllyel jár. Mindenki megnyugtatására: égi kő tudomásunk szerint eddig még sohasem okozott emberhalált. Ez annak is köszönhető, hogy a Föld háromnegyedét óceánok borítják, á városok és falvak területe pedig eltörpül a szárazföldek területéhez képest. Bolygónk légköre pajzsként véd bennünket a világűr küldöttei ellen. Évente átlagosan 9-10-szer „lyukad ki” ez a védőburok. Az egyik legismertebb meteoritsebhely a képen is látható hatalmas kráter. Az Arizonában (USA) lévő mélyedést egy több százezer tonnás vasmeteorit becsapódása idézte elő. A kráter 1200 méter átmérőjű és 175 méter mély. A meteorit kb. 50 000 évvel ezelőtt találkozott össze bolygónkkal. Nem is olyan régen, 1908. június 30;ának reggelén Szibériában pusztító meteorhullás történt. A Tunguz meteornak elkeresztelt égitest még a földetérés előtt felrobbant, és a robbanás hulláma kb. 40 kilométeres körzetben minden fát kidöntött. A mennydörgésszérű robajt több mint 1000 kilométer távolságban is hallották. Akb. 100 méter átmérőjű meteorit égy mocsaras területre zuhant, így sohasem akadtak a nyomára. Szerencsére, az ilyen katasztrófákat okozó égi kövek nagyon ritka vendégeink. A Föld kialakulása idején azonban városnyi méretűnél is hatalmasabb testek csapódtak a mi bolygónk felszínébe is. A szél, az eső és a napfény romboló és építő munkája azonban behegesztette ezeket a sebeket. Égi szomszédunk — a Hold — már nem volt ilyen szerencsés. „Ragyás” arculatáról szabad szemmel is bárki meggyőződhet. A Holdon látható sötétebb területek is hatálmas — kb/100 kilométeres — meteorok becsapódásával keletkeztek. Még ma is keletkeznek rajta új kráterek, mivel felszínét (hiszen nincs légköri védőpajzsa) akadálytalanul bombázzák az égi kövek. Á meteorok nem magányosan vándorolnak a világűrben, hanem rajokba tömörülnek. Ha egy ilyen raj akad a Föld útjába, akkor egy derült este akár néhány száz hullócsillagot is megszámlálhatunk. Az idei augusztus végén is - mint minden évben egyszer — egy jól ismert rajon halad át a Föld, ezért van ekkoriban mindig látványos csillaghullás, azaz meteorzápor. Orha Zoltán Hírek a világgazdaságból A kelet-európai országok kísérlete gazdaságuk átalakítására kudarcba fulladhat, ha a Nyugat nem enyhít adósságter- hükön — mondja Jacques De- lors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke Brüsszelben, egy, a Kelet-Európa gazdasági helyzetével foglalkozó kom ferencián. Ha nem sikerül megoldást találni az adósságteher enyhítésére, a gazdasági átalakulás legnehezebb és legdrámaibb szakaszában, félő, hogy az adósságok terhe semmissé teszi a működő, piacösztönzö költségvetési szerkezetek érdekében tett erőfeszítések kedvező eredményeit — mondta. A politikus .a KGST fenntartása ...mellett, foglalt állást, arra hivatkozva, hogy nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni min- ' dent. Óva intetté a kelet-európai országokat attól, hogy a gyors közös piaci csatlakozásról „álmodozzanak”, amely amúgy sem csodaszer a gazdasági, bajokra. (AFP) * A Kelet-Európából az NSZK-ba érkezett 1 millió bevándorló a forrása 85 százalékban az EGK múlt évi népesség- növekedésének. A közösség népessége 1,8 millióval nőtt a múlt évben, elérve a 327 milliót. Ugyanakkor, ha a születési arányszám általános csökkenése folytatódik, akkor 1990-ben az EGK egyetlen országában sem biztosított a nemzedékek utánpótlása. A születési arányszám csökkenése tapasztalható még olyan hagyományosan több- és sokgyerekes országokban is, mint Spanyolország és Olaszország. Egy szülőképes korban lévő nőre 1,3 gyerek jut, míg a népesség szinten tartásához is 2,1-es arányra lenne szükség. A születések száma EGK- szinten 1,1 százalékkal esett vissza 1989-ben az előző évhez képest. A másik általános tendencia a várható életkor emelkedése, ami férfiaknál 72 év, nőknél pedig 78,6 év. A férfiak és a nők várható életkora közötti különbség tovább módosult, mégpedig a nők javára. Míg 1960-ban a különbség 5,4 év volt, addig 1989-ben már 6,6 évet tett ki. (AFP) * Csehszlovákiában azzal számolnak, hogy már az idén százezer, jövőre négyszázezer lesz a munkanélküliek száma, s hogy három éven belül a munkaképes korú lakosság 7 százaléka marad állás nélkül — írta, a Szakemberek becsléseire hivatkozva, a csehszlovák hírügynökség. A hírügynökség szerint a munkanélküliség háromévi emelkedési periódus után várhatóan 2 százalékra süllyed vissza. Az idei százezer munkanélküli segélyezésére 1,5 milliárd koronát szánnak. A szociális gondoskodás keretén belül új rendszert vezetnek be a kisgyermekes anyák támogatására. A tervek szerint a szülő nők úgynevezett szociális bért kapnának, ez fizetésük kétharmadát tenné ki, és ezenkívül folyósítanák nekik a családi pótlékot is. (MTI)
