Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-28 / 201. szám

1990. augusztus 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Trabant-temető Lecsupaszított, kiszerelt gépkocsik várják sorsuk be- (Telefotó-MTI Külföldi Képszerkesztőség/ADN) teljesülését, a préselést a berlini Trabant-temetőben. A „temetés” nem olcsó: a bezúzás 100 márkába kerül. Miből él az elűzött emír? Olaj, óvatosság, okosság. Ez volt a hármas jelszava a kuvaiti emírnek, aki — mint a híradások elén álló hadijelentésekből kitűnik — ismeretlen helyen tartóz­kodik. Jabar al-Ahmad al-Jabar as-Sabah sejk 1978 óta irányította közel 2 millió alattvalóját az irigyelt prosperitás útján. A világ megszokta, hogy Kuvaitban nem történik semmi, illetve, ami történik, az voltakép­pen banktitok. Most, az iraki invázió nyomán kezdtek érdeklődni a világlapok, hogy miből is él az emír a száműzetés nehéz napjaiban? Kiderült: a pontos infor­máció gyakorlatilag megszerezhetetlen. Az bizonyos, hogy a londoni, a New York-i és a frankfurti bankok széfjei rejtik a vagyon egy részét, ezt 200 milliárd dol­lárra becsülik. Amit azonban ki kellene egészíteni a két legfontosabb forrás, a két vagyonkezelő intézmény (Kuwait Investment Office és a Kuwait Petroleum Company) titkos adataival. Mindkettő élén az emír állt, s aki már pénzügyminiszterként megkezdte a be­fektetéseket. így tehát a vagyon ingatlanokban, felhő­karcolókban, szállodákban, tőzsdei értékpapírokban kamatozik. Becslések szerint ez a jövedelem többet hoz, mint az olaj! Éppen ezért az emír az utóbbi évek­ben már abban volt erdekelt, hogy ne emelkedjék az olaj ára, ugyanis minden áremelés a nyugati gazdasá­got gyengítené, s ezen keresztül a saját befektetéseit. A korántsem teljes felsorolás ezt bizonyítja is: az emír kezében van a német Hoechst, a Daimler-Benz, a Me­tallgesellschaft, az angol BP, az amerikai General Mo­tors, a Du Pont, a Kodak, az IBM, a General Electric részvényeinek jelentős hányada, valamint japán, fran­cia, belga, spanyol és olasz értékpapírok. És ez még akkor is mesés vagyon, ha tudjuk, hogy a hozadékon csupán a szűk körű családból 31 gyerek — 16 fiú és 15 lány — osztozik. KÖNYVESPOLC Egyéni vállalkozások 1990. évi adózásának szabályai Napjainkban rohamosan nő az egyéni vállalkozók száma. Komoly gond számukra az adó kiszámítása, könyvelése. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) szakértői a kisvállalkozók részére közel két­száz oldalas kézikönyvet készített, a vállalkozások főbb szabályait közreadva. A szerzők részletesen szól­nak a személyi jövedelemadóról (mi a vállalkozásból származó jövedelem, az egyéni vállalkozói tevékeny­ségből származó bevétel, a költségelszámolás szabá­lya, az egyéni vállalkozókat megillető kezdvezmények, az adó mértéke stb.). Megismertet a könyv az általános forgalmi adó fő tudnivalóival (az adó alanya, az adó- alanyiság fogalma, az adómentesség, az adó alapja, az adó mértéke, számlázási, könyvvezetési szabályai stb.). A harmadik fejezet az eljárási szabályokat és a könyvvezetési ismereteket veszi sorra (nyilvántartási kötelezettség, az adó megállapítása, bevallása, előleg számítása, levonása, önellenőrzés stb.). Végül mellék­letben közlik a főbb rendeletek táblázatait, ill. a forma- nyomtatványokat. 1990-ben több részletszabály és a személyi jövede­lemadó vonatkozásában az adó mértéke is változott. E kiadvány szerzői igyekeztek összefoglalni azokat a jellemző adóügyi szabályokat, melyek ismerete az egyéni vállalkozásnál nem mellőzhető, s ügyeltek arra, hogy az adóban, könyvelésben többnyire járatlan sze­mélyek számára egyértelmű, érthető és alkalmazható legyen a kézikönyv. (Müszi-APEH) Mi jön a kolhoz után? Addig is nyugatról hozzák be a gabonát... A szovjet birodalom politikai és gazdasági szétzilálódása két terüle­ten máris kritikus, robbanásveszé­lyes méreteket öltött. Az egyik az energia-, a másik a gabonaellátás. Az aratás még tart és a szovjet állapotokra jellemző módon még nemigen lehet pontosan megbe­csülni a termés nagyságát, de az máris látszik, hogy a tavalyinál többet kell importálni. Az energia- és a gabonahelyzet ezen a nyáron a szokottnál is éle­sebb. A mind drágábban kitermel­hető nyersolaj, a szénbányászok ismétlődő sztrájkjai, a távvezeté­kek katasztrofális műszaki állapo­ta együttesen vezetett oda, hogy az egykor a világranglistát vezető olajexportőr Szovjetunióban egyre súlyosabb a benzinhiány. Az ara­tást sok helyütt az is igen megnehe- ziti, hogy a kombájnok, szállító járművek üzemanyag hiányában állnak. A Pravdában nemrégiben mi­niszteri nyilatkozat jelent meg a gabonahelyzetről, ám a nyilatko­zat csak egyet erősített meg a ta­pasztalt olvasókban: a központi irányításnak már az információi is megbízhatatlanok, mit lehet várni akkor az intézkedéseiktől? Kiderült ugyanis, hogy pillanat­nyilag túl sokan felelősek a gabo­naimportért, és meglehet, hogy a sok minisztérium között elvész az ország kenyere. Tavaly egyébként 38 millió tonna gabonát importál­tak. Ez eredetileg 28 millióról in­dult, s amikor kiderült, hogy a ter­més ismét — évtizedek óta ez a helyzet — lényegesen elmarad a becslésektől, menet közben kellett emelni a behozatal mennyiségét. Ez a kapkodó import persze nem kis károkkal, többletköltségekkel is jár, hiszen a sebtében feladott megrendelés nincs lefedezve ottho­ni szállítókapacitással, raktári hellyel, következésképpen igen na­gyok a szállítási, tárolási vesztesé­gek. Becslések szerint jelenleg is mintegy kétmillió tonna gabona várakozik a kikötőkben, és jármű­vek, raktárak híján félő, hogy kár­ba vész a sokmilliós érték, miköz­ben az országban mind nagyobb területen van élelmiszerhiány. A hatalmas import egyébként pénzügyi gondokat okoz. Tavaly hatmilliárd dollárt költöttek gabo­naimportra, ami az ország export- bevételeinek egyharmada. Eddig a Szovjetunió precíz üzleti partner­nek számított, ám épp a gazdaság összeomlása jeleként, most elő­ször, komoly késedelem volt a ga­bonahitelek törlesztésénél. Ezek a késések odavezettek, hogy számos gabonaexportőr leállította további szállításait. A pazarlás számai egyébként is megdöbbentőek. A gabonabeta­karítás veszteségei mintegy IS szá­zalékra tehetőek, azaz az import kétharmadát meg lehetne takaríta­ni, ha a megtermett gabona veszte­ség nélkül a raktárakba kerülne. Elképesztően magas, a Közös Piac átlagát 120 százalékkal meghaladó mennyiségű gabonát használnak fel egy kiló hús előállításához a szovjet állattenyésztésben. Ezért a szakemberek a gabonaimport fo­kozását mindenképpen zsákutcá­nak tartják, arra figyelmeztetnek, hogy ha az egyébként kiváló adott­ságokkal rendelkező birodalom képtelen megtermelni lakóinak ga­bonaszükségleteit, az önmagában is teljes gazdasági csőd. Nem alap­talanul hivatkoznak Kínára, ahol alig néhány év alatt, a családi gaz­dálkodás engedélyezésével, példát­lan „zöld forradalmat” hajtottak végre. Ennek eredményeként a va­laha éhínséggel küzdő ország nettó gabonaexportőrré vált, a mező- gazdasági termelést épp a négysze­resére növelték. Erre a kézenfekvő példára azonban sok szovjet köz­gazdász szkeptikusan legyint: nin­csenek egyedül azzal a vélemény­nyel, hogy a kolhozok immár a harmadik-negyedik falusi generá­cióból ölték ki a gazdaszemléletet. Félő, hogy a parasztok hirtelen nem is tudnának, mihez kezdeni a rájuk szakadt gazdálkodási önál­lósággal. Persze, ez ma még csak elméleti veszély, hiszen a falusi pe­resztrojka semmivel sem áll job­ban, mint a városi. P. É. í. A csücsök Tudót», hogy nincs rá ment­ség, de elkövettem balgán egy vásárlási kísérletet. Zárás előtt fél órával akartam kenyeret ven­ni egy bobban. Nem kicsi, bem is nagy. olyan közepes üzlet. Ak­kora. ahol jobb esetben akad ilyenkor par veknivel ' Nem volt jó esetem. A bolt ma jól gazdálkodott. Minden kénye­iét eladott. Csupán egy 15-20 de­kagrammos csücsök maradt. A kiszolgáló részvétteljes ábrá- zattal mutatta fel: — Ennyi... Ennyi! ájK; 2É1» Azt beszélik... Másnap betérek egy kővetke­ző élelmiszerboltba. Ez is amo­lyan félig külvárosi, félig belvá­rosi, de forgalmas út mellett. Év­tizedek óta megvan. Emlékszem, sűrűn nyitották az ajtaját még pár éve is. Hét elején és hétvége­ken alig lehetett benne elférni. Az üzletre a jövőben más sze­rep vár. Emelkedtek az élelmi­szerárak, csökkent a kereslet; ezért az üzemeltető gondolt egyet: italboltot nyit a helyén. Sorban állás közben legalábbis ezt beszélik a vásárlók. Számolgatják forintjaikat, mi­re telik (még) ma, mire telik hol­nap. Sebaj, ha nem eszünk, majd iszunk a profiltváltással! 3. Magán­gyümölcs­ábécé Kirakosgatom, csak úgy ma­gamnak, kedvtelésből a gyü­mölcsábécét Nem akarom un­tatni vele, kedves olvasó. Ha úgy látja, bugyuta dolog, már az A- nál „kiszállhat”. A -«-alma: Az ember jobbat és szebbet szeretne, mégis: paratlifl szerencsén, ritka véletlenen mú- . lik, ha az ízéből ráismer a fajtád f jára. Az este is ettem egyet. Reg* gél még javában éreztem: a pef-' metezőszerek egészen kiválóak, csak még a gyümölcs... Két megoldás _ jutott hirtelen az eszembe. Áruljanak új nyelvet az új üzletekben — lehetne muanyagjl ból is, hogy tovább tartson (!) ~-v vagy pedig a vásárlók tegye­nek végre különbséget pénzük» kel az ehető és az elvegyszerezett gyümölcs- meg zöldségfélék kö­zött. Szerves foszforsavas, dítrío- karbamátos és a szedés előtt nem sokkal frissen permetezett kerti termékek fogyasztása nélkül alighanem kevesebben menné­nek Manilába. ' A gyógyítás és megelőzés egyik lehetősége a mi kezünkben van. B — barack : K. Árpád bácsi, városi nyugdíjas, kápráztatott el júliusban egy kis kosár érett ró­zsabarackkal. Harmincért kínál­ta kilogrammját, 25-ért adta, és fizetéskor a fülembe súgta: — Egy barackfánk van az ud­varban ott termett. Fo­gyassza egészséggel! Rézgálicon . kívül ez más vegyszert nem lá­tott. C — citrom: A legegészsége­sebb gyümölcs, amely Magyar- országon forgalomban van. D — dinnye: „Olyan eladótól kérjen kóstolóba egy darabot •— tanácsolta valaki —, akinek rövid a lékelő kése. Mert ha ott­hagyja az apadt vagy éretlen dinnyét, nem veszi meg, szedje gyorsan a lábát, míg nem késő! Az idén nem szívesen lékelnek. E — eper: Méregdrága volt és nagyon kevés. Az árára sem em­lékszem. G — gomba: Csak a szakértő­jének legyen helyén az esze — értsen hozzá —, a fizetés a mi dolgunk. R — ringló: Csábító és megté­vesztő (is) lehet. 1. Szép, de kese­rű és fanyar. 2. Színes és jó ízű. Kóstolja meg, úgy nem fizet rá! Sz — szőlő (egy idősebb asz­Hogyan vegyük meg az állami vagyont? Az állami vagyon nyílt piacokon történő privatizá­lása, a magyar lakosok széles körének tulajdonossá emelése — a gyönge hazai magánkereslet miatt — egyelőre várat magara. Amíg a megtakarítási hajlandóság és képesség szá­mottevően nem növekszik, és a jelenlegi, kis összegű és szétforgácsolt, ám mégiscsak beruházható magán­tőkék egybegyűjtését szolgáló intézmények (tőzsde, befektetési társaságok, biztosító- és nyugdíjpénztá­rak) nem erősödnek meg, addig leginkább csak a legkisebb tőkeértékű állami vagyonrészek (benzinku­tak, trafikok, éttermek) találhatnak hazai magántu­lajdonosokra. Ám még ezek körében is csak kereslet- ösztönző intézkedések sora, a vásárlóerő mesterséges eszközökkel történő növelése indíthatja be a privati­zációs folyamatot. Hitelt a vevőknek Valójában tehát arról van szó, hogy az államnak kell elő-, pontosabban megteremtenie és a magánvál­lalkozóknak odaadnia azt a pénzt, amiből a magán- személyek állami vagyont vásárolhatnak. A mai el­képzelések szerint leginkább a kedvezményes kamato­zású hitelek adhatnak lökést a privatizációs folyamat­nak. Amennyiben azonban nincsenek külön biztosíté­kok arra, hogy ez a többletpénz az árumennyiség hasonló növekedésével vagy a pénz más csatornákon való, hasonló mértékű csökkenésével jár, úgy a gazda­ság — a Nyugat korábbi stagflációs válságának min­tájára — „privatinflációs” csapdába kerülhet. Az állami vagyon magánkézbe juttatását támogató hitelek ugyanis növelik a gazdaságban az összkeresle- tet, ha az értékesitésből származó bevételeket az állam ismét elkölti. Ez egyértelműen növeli az inflációt. A tulajdonosváltás azonban önmagában és azonnal nem jár kínálatbővüléssel. Például a benzinkutak pri­vatizációs hitelekkel megtámogatott eladásával még nem lesz se több, se jobb az eladott benzin. A privati­záció érdekében bepumpált többletpénz gyors kivo­nására kézenfekvő lehetőség kínálkozik anélkül, hogy más területeken csökkenteni kellene a gazdaság pénz- igéhyének kielégítését: a privatizációból származó be­vételeket — a hitelek erejéig — az állam nem forgatja vissza a gazdaságba, hanem például az államadósság csökkentésére használja fel. Ilyen szellemű javaslatot dolgozott ki a jegybank a privatizációs hitelek beveze­tésére. Sok az eszkimó ... A privatizációból származó bevételek elköltésére azonban igen sokan pályáznak. Deficitjének mérsék­lése érdekében igényt tart e pénzek egy részére a költ­ségvetés; ebből próbálnak serkenteni új vállalkozáso­kat; ebből fedeznék a privatizálás állami intézményé­nek működését. Olyan javaslatok is elhangzanak, hogy a privatizációs bevételekből teremtsék meg a társadalombiztosítás vagyoni alapjait. A privatizációs hitelek efajta újrafelhasználása—mint e felsorolásból is kitűnik—többnyire ismét csak összkereslet-növelő, azaz inflációs hatású. (Legfeljebb a vállalkozási hite­lek járulhatnak hozzá a kínálati oldal mihamarábbi bővüléséhez.) A sokszoros szorításban nagy a veszé­lye annak, hogy az egymással versengő, rövid távú szempontok maguk alá gyűrik az ország pénzügyi egyensúlyi érdekeit. A költségvetés feneketlen kútja Ha a költségvetést az állami vagyonrészek eladásá­val kívánják egyensúlyba hozni, az csak hamu a pa­rázsra. Mert a költségvetési deficittel nem a deficit a baj. Ha ugyanis a hiány a költségvetés jelenlegi kiadá­si szerkezetének érdemleges módosulása nélkül tűnik el, akkor az elért egyensúly ellenére is megmaradnak a fő gondok: a túlzott mértékű jövedelem-újraelosz­tás, a nem hatékony termelés mesterséges eszközökkel történő fenntartása. E bajokat ideig-óráig elfedi és nem megoldja, ha a költségvetés elnyeli a privatizáci­ós bevételeket. Ezért az állami vagyon eladásából befolyt bevételek felhasználásáról megfelelő nemzetgazdasági rangso­rolás alapján, szakmai-irodalmi nyilvánosság mellett kell dönteni. Nem sok kell ugyanis ma már ahhoz, hogy a jelenle­gi, 30 százalékos infláció átlendüljön azon a kritikus határon, amelyiken túl a folyamatok már ellenőrizhe­tetlenek. Ennek a veszélye azzal is mérsékelhető, ha erőteljes beleszólásuk van a privatizációs bevételek felhasználásába azoknak az állami intézményeknek, amelyek helyzetükből adódóan leginkább képesek el­lenállni a különféle részérdekek nyomásának, és köz­vetlen a felelősségük az inflációs folyamatok keretek között tartásáért, az egész ország stabilitásáért. Ebből a szempontból is az látszik indokoltnak, hogy a priva­tizációs bevételek felhasználását a parlament ellen­őrizze. B. P. |j|l ’’“f:'- F ' •• 7 F T F Nvan tücsök es bogár szonynál, a piacon): á — Hogy’ adja? — kérdezem. — Ötvenért. »Ír Negyvenötért? ' v — Nem-lehet! I j Makrancosán összefonja ma- - ga előtt a karját: és elfordul, ftrintha valami illetlen dolgot alkudhatnék-e egy kicsit, lejjebb szálhtana-e 5 forinttal az arat, ám ő kérlelhetetlen ártartó: Aki ilyen rátarti—gondolom —, annak a gyűoa&fcMtfó&pjsün nagyon finom lehet, azért beszél / ennyire magas lóról. Megkósto­lom. ?|Ét asszony szeme harago­san villan, összenézühk, s most már én húzom él keserűen a szám szélét: — Tartsa meg magának, drá­ga néni, ötvenért! 4. mm Minden jót, 25-906-os! Itt a 25-906, jó napot kívá­nok! — Jó napot magának is. Mi­vel szolgálhatok? — Én vagyok a 25-906-os, Szénásiék. Emlékszik ránk? Ma­guk is foglalkoztak egyszer az ügyünkkel, de aztán sokáig nem történt semmi. Most már igen! Kecskemét, Ifjúság útja 47.: Szé- nási Lajosnak, az édesapámnak a telefonigénylése... ' -— Teljesült? ‘ — Igen. A bizonyíték ott, a vonalban, a telefonra várás kínos esztendeiben szerkesztőségünk­ben is megfordult Szénási fiú, Tibor hangja. — Csak ezt akartam bejelen­teni. És köszönjük magoknak is, hogy egyszer cikket írtak az ér­dekünkben erről az elhúzódó — azt hittük, már soha nem tel­jesülő — telefonmegrendelésről. — Mikor is adták be az igény­lést? — 1968-bán. Ami késik, nem múlik... Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents