Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-28 / 201. szám
2 • PETŐFI NÉPE ( 1990. augusztus 28. Szófiában felgyújtották a pártházat Az „előprivatizáció” a T. Ház előtt (Folytatás az 1. oldalról) helyszínre érkezett, hogy elfojtsa a lángokat, de az épület körül összegyűlt tömeg ezt nem engedte. A helyszínre érkezett Ata- nasz Szemer- dzsiev köztársasági alelnö- köt, volt szocialista párti belügyminisztert, aki megpróbálta nyugalomra inteni a tömeget, bántalmazták. A rádió hétfő reggeli hire szerint egy üvegpalackkal fejbe vágták, és elsősegélyre szorult. A rádió és a tévé helyszíni tudósításaiból úgy tűnt, hogy a vandálok között meglehetősen sok volt a kétes elem és az ittas fiatal. Valamikor éjfél előtt Zseljo Zse- lev köztársasági elnök intézett rádió- és televízióbeszédet az országhoz, éles szavakkal ítélve el a történteket. Hangsúlyozta, hogy az út nem a demokráciához, hanem a. polgárháborúhoz vezet. Bejelentette, hogy intézkedett a rendőrség és a belügyminisztérium alakulatainak bevetéséről, mert meg kell fékezni a vandál cselekményeket, helyre kell állítani a közrendet, meg kell akadályozni az erőszak minden újabb megnyilvánulását. A pártház körül a rendőrség csak ekkor avatkozott be, és fékezték meg az épületben és környékén garázdátokat. Nincs hír arról, hogy letartóztatták-e, vagy csupán az épület elhagyására kényszeritették őket. Emberáldozata a gyújtogatásnak nincs. Két sebesültet kellett kórházba szállítani. Az egyikük állítólag részeg volt. A rendőrség országszerte készültségben van. Feladata többek között az, hogy megakadályozza: vidékről szélsőséges elemek jussanak a fővárosba. Elítélő nyilatkozatot adott ki a vandál akcióról maga a Demokratikus Erők Szövetsége is, és a szófiai rádióban a szövetségben részt vevő tizenhat párt és szervezet külön-külön is megbélyegzi a szocialisták székházának a felgyújtását. Súlyos bányaszerencsétlenség Jugoszláviában Hétfőn már hét különleges csoport dolgozott a bosznia-hercego- vinai bányaszerencsétlenség színhelyén, s eddig 65 holttestet emeltek ki a romba dőlt tárnából. A tuzlai szénbányában vasárnap történt robbanás következtében 179 bányász rekedt a föld alatt, s túlélésükre aligha van remény, mivel a szerencsetlenség során tönkrement a szellőzőberendezés. A katasztrófát sújtólégrobbanás vagy a szénpor kigyulladása okozta. A szerencsétlenség körülményeit kormánybizottság vizsgálja. A helyszínen járt Borisz Jo- vics államelnök, és Ante Marko- vics kormányfő részvéttáviratot küldött az áldozatok hozzátartozóinak. Minden valószínűség szerint ez az eddigi legsúlyosabb bányakatasztrófa Jugoszláviában. Tavaly, az aleksinaci bányában 90 bányász vesztette életét, 1965-ben, a kakanji bányában 128-an haltak meg. Nehéz tárgyalások várnak ^külügyminiszterre Jeszenszky Géza Prágában Hétfőn este — külügyminisz- tériumi tisztségviselők kíséretében — hivatalos látogatásra Prágába érkezett Jeszenszky Géza. A menetrend szerinti Malév-járattal érkező magyar külügyminisztert a ruzynei repülőtéren Lubos Dobrovsky csehszlovák külügyminiszterhelyettes fogadta. Petr Pithart cseh kormányfő este vacsorát adott Jeszenszky Géza tiszteletére. Kedd délelőtt Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszterrel tárgyal a magyar diplomácia irányitója, majd délután Di- enstbierrel együtt közös nemzetközi sajtóértekezleten számol be az újságíróknak a megbeszélések eredményeiről. Ezután, a tervek szerint, Jozef Miklosko szövetségi miniszterelnök-helyettes fogadja Jeszenszky Gézát. A magyar külügyminiszter késő délután virágcsokrot helyez el a cseh rendek mártírjainak emléktáblájánál, a prágai Óváros téren, majd városnézés következik. Jeszenszky — hivatalos látogatása befejeztével —- nem utazik el azonnal Prágából, hanem részt vesz az amerikai Aspen- intézet hétfőn kezdődött nemzetközi szemináriumán, amelyet a kelet-európai változások témájának szentelnek. Nehéz tárgyalások várnak Jeszenszky Gézára a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság fővárosában annak ellenére, hogy — mint a minap Vac- láv Havel csehszlovák köztársasági elnök megállapította — a kétoldalú viszony barátinak minősíthető. A nehézségeket az okozza, hogy magyar—szlovák viszonylatban két témakörben is gondok merültek fel az utóbbi időben. Egyrészt a Szlovákiában megerősödő nacionalista irányzatok elhomályosítják a reményt, hogy viszonylag gyorsan, megnyugtatóan lehet rendezni a Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzetét. Másrészt a szlovák fél tovább akarja építeni a bősi vízi erőművet, és magyar vonakodás esetén „egyoldalú lépéseket”, „saját eszközökkel történő megoldást” helyezett kilátásba. A szlovák kormány elnöksége éppen hétfőn, Jeszenszky prágai látogatásának előestéjén tette közzé,, hogy Meeiar szlovák kormányfő kezében látná a legszívesebben a Magyarországgal Bősről folytatott csehszlovák tárgyalási pozíció alakítását. (Folytatás az 1. oldalról) gesség az előző parlamenti ülésszakon is visszatükröződött a viták hangnemében. Kérte, hogy a viták során az ellenzék és a kormánykoalíció pártjainak tagjai egyaránt tartózkodjanak egymás szándékának minősítésétől, elvet elvvel, érvet érvvel szembesítsenek. Szabad György ezután javaslatot tett a háromnaposra tervezett ülés tárgysorozatára. A tárgysorozat első napirendi pontjaként a képviselők megkezdték annak a törvénytervezetnek a tárgyalását, amely a kormányzati munkamegosztás változásával összefüggésben egyes törvények módosításáról rendelkezik. A törvényjavaslat előadója, Bal- sai István igazságügyi miniszter elmondta, hogy különválasztják a környezetvédelem és a vízgazdálkodás központi irányítását. A vízügyi igazgatást a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztérium látja majd el, míg a környezetvédelem — kiegészülve az építésügy központi feladataival — a környezet- védelmi és területfejlesztési miniszter hatáskörébe tartozik a jövőben. A tervezet feletti vitában csupán néhány képviselő mondta el véleményét, kisebb-nagyobb kiegészítést, észrevételt fűzve a törvényjavaslathoz. Elhangzott azonban egy módosító indítvány is, ezért — azt bizottsági véleményezésre bocsátva — a törvénytervezet tárgyalását felfüggesztette a Tisztelt Ház. Sok szempontból a kibontakozó magyar demokrácia, a rendszer- váltás történelmi pillanata volt, amikor Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter előterjesztésében végre „hivatalosan” is a parlament plénuma elé került az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról szóló törvényjavaslat. Az előprivatizáció néven ismertté vált intézkedéscsomagot tartalmazó jogszabálytervezettel ugyanis a Ház megkezdte a gazdaságirendszer-váltást közvetlenül szolgáló törvényhozói munkát. A hatalomváltás logikájából következően eddig elsősorban a magyar társadalom politikai, közigazgatási struktúrájának átépítését célzó törvénykezés foglalta le a parlament figyelmét; a társadalom átfogó politikai szerkezetének megalkotása után a törvényhozás most hozzáláthat a társadalom életében tapasztalt bajok gazdasági gyökereinek kezeléséhez. E gyógyítómunka első igazán hathatós terápiájának receptjét tartalmazza a most beterjesztett törvényjavaslat, amely — első lépésként — a lábadozó magyar vállalkozói réteg számára viszonylag könnyen emészthető kiskereskedelmi üzletek, vendéglátóhelyek, műhelyek, benzinkutak tulajdonlását kínálja. A hétfői parlamenti ülésen általánosságban már elfogadott tervezet — amelynek részletes vitája a módosító indítványok tucatjainak tüzetes bizottsági átvizsgálása után várható csak — talán legmarkánsabb rendelkezése, hogy a privatizációra szánt üzleteket csak természetes személy, illetőleg a kizárólag ezek részvételével működő gazdasági munkaközösség, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű tárt Andrásfalvy Bertalan saság részére értékesítik. A tervezethez fűzött indoklás ez ügyben világosan kifejti: a kormány jelentős politikai és gazdasági érdeknek tekinti a hazai vállalkozói réteg kialakulását, s a külföldi tőkét távol kívánja tartani az előprivatizációtól, lévén megelőzendő a nagyarányú tőkekivonás veszélye. A tervezet parlamenti vitája egyértelművé tette, hogy e rendelkezés megítélésében erősen eltér a koalíciós pártok és az ellenzékhez tartozó szabaddemokraták, illetve fiatal demokraták álláspontja. (A szocialisták az elhangzott felszólalások tanúsága szerint e kérdésben semleges álláspontra helyezkednek.) Az SZDSZ és a Fidesz szakértői szerint káros hatásokkal járhat a külföldi befektetők diszkriminálása. Eörsi Mátyás (SZDSZ) emiatt egyenesen a nacionalizmus vádjával illette a tervezetet. Szabó Iván (MDF) ezzel szemben a szociális piacgazdaság jelszavával vette védelmébe a privatizációs rendelkezésekbe épített fékeket. Élénk vitát váltott ki a kormánykoalíció és az ellenzék között a vagyonügynökség szerepe is a privatizáció lebonyolításában. A tervezet ugyanis szinte karmesteri szerepet szán a szervezetnek: begyűjti a privatizálásra szánt vállalati egységek értékére vonatkozó adatokat, ezek alapján megállapítja azok forgalmi értékét, s meghatározza az értékesítés, hasznosítás ütemezését. Tardos Márton (SZDSZ) alternatív lehetőségként a privatizáció privatizálását ajánlotta, vagyis olyan profi cégek bevonását a privatizációba, amelyek már jártasságot szereztek effajta eljárások levezénylésében. Egy sokkal vészterhesebb vita árnyékát vetítették előré a kisgazdapárt képviselőinek felszólalásai. A hozzászólók a mostani ülés napirendjéről egyelőre lekerült földtörvénytervezet vitáiból már ismert logikát követve kifogásolták, hogy a törvényjavaslat privatizációt s nem reprivatizációt irányoz elő. Márpedig a kisgazdák „nem engednek a 47-ből”, s határozott álláspontjuk szerint az egykor jogtalanul megrabolt kistulajdonosoknak mindenképpen kártalanítás jár. A további két törvénytervezet vitájában is hasonló döntés született, azaz: csak a bizottsági tárgyalást követően kerülhet sor az állami vállalatokra vonatkozó jogszabályok, valamint az átalakulási törvény egyes pontjáinak módosításával foglalkozó törvénytervezetek részletes vitájára. Az állami vállalatokra vonatkozó jogszabályok módosítását tartalmazó törvényjavaslat beterjesz- tőjeként Balsai István igazságügyi miniszter arra utalt, hogy e módosítások •— a kormányprogram irányelveinek megfelelően — a'ma- gántulajdon dominanciáján alapuló piacgazdaság kialakítását próbálják elősegíteni. ‘Ugyancsak Balsai István — immár a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásá- •ról szóló törvény módosításáról szólva — azt fejtegette, hogy az egységes jogi elbírálás és szabályozás, illetve az állami vagyon fokozottabb védelme indokolja az előző parlament által hozott törvény felülvizsgálatát. Ezzel az elvi szándékkal egyetértett Soós Károly Attila (SZDSZ), ám több ponton vitába szállt az előterjesztővel. Úgy vélte ugyanis, hogy a módosítások révén ésszerűtlenül nagy hatalmat kap az Állami Vagyonügynökség, s félő, hogy a vállalatok kezéből e központi szervezethez kerül valamennyi fontos kérdésben a döntési jog. Émellett azt is kifogásolta a képviselő, hogy a tervezet kizárja a helyi önkormányzatokat a vállalati átalakulásból. Mivel mindkét törvénytervezethez érkeztek módosító indítványok, kiegészítő javaslatok, s ezek bizottsági véleményezésre várnak — az elnöklő £zűrös Mátyás ezen a ponton lezárta a vitát, s egyúttal berekesztette a hétfői ülést. (MTI) AZ IRAKIAK KÜLFÖLDIEK UTÁN KUTATNAK Alltüll JÓZS6f Helsinkibe UtSZÍk Erősödő ellenállás Kuvaitban A kormányszóvivői iroda MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Antall József miniszterelnök szerdán reggel Helsinkibe utazik az Európai Demokratikus Szövetség XIII. pártvezetői konferenciájára. A magyar miniszterelnök — az MDF elnökeként — várhatóan felszólal az „új Európával” foglalkozó kétnapos rendezvényen. Antall József miniszterelnök a tervek szerint találkozik Mauno Koivisto finn t köztársasági elnökkel, Kalevi Sorsával, a finn parlament elnökével és Harri Hol- keri miniszterelnökkel. Elszámoltatás 1956. nov. 4-étől Az iraki megszálló csapatok folytatják a nyugatiak utáni kutatást Kuvaitban — ezt tudatták a hétfőn Jordániába érkezettek. Közben egyre több jel szerint fokozódik a Kuvaiton belüli ellenállás. Az utazók beszámolója szerint a külföldiek lakóházai előtt őrök posztóinak, a lakásokat pedig állig felfegyverzett katonák vizsgálják át. Egyes helyeken negyvenméterenként állnak iraki ellenőrző posztok. Kiégett iraki harckocsiról és több működésképtelenné tett katonai járműről is beszámoltak. Mint mondták, éjszakánként heves lövöldözés hallható, és elteijedt számos eredményes rajtaütés hire is. Egyesek úgy tudják, az ellenállásban a kuvaiti hadsereg tisztjei is részt vesznek. Vasárnap csaknem tizenhatezer személy — köztük ezer indiai, hatezer egyiptomi, valamint két olasz diplomata — érkezett Irakból a sivatagon keresztül Jordániába. Az iraki megszállók még a múlt héten elfogták és Bagdadba vitték Libanon kuvaiti nagykövetét és a külképviselet 12 munkatársát — jelentette be hétfőn a libanoni kormány. A diplomatákat akkor fogták el, amikor a libanoni kormány utasítására bezárták a nagykövetséget és Jordánia felé tartottak. A külügyi forrás szerint jelenleg valamennyien Libanon bagdadi nagykövetségén tartózkodnak, s azt nem hagyhatják el. Egyre elviselhetetlenebbek a körülmények Japán kuvaiti nagykövetségén, ezért elképzelhető, hogy Tokió annak bezárása mellett dönt —jelentette be hétfőn a japán külügyminisztérium. Miután az iraki erők elvágták a külképviselet víz-, villany- és telefon-összeköttetését, a még ott-tartózkodó két diplomata egyre nehezebben tudja ellátni munkáját. Vasárnap este további nyolc brit állampolgárt hurcoltak el Kuvaitban az iraki fegyveresek — közölte hétfőn a brit külügyminisztérium. Ezzel 157-re emelkedett a megszállt országban elfogott brit alattvalók száma. Több nyugati nagykövetséghez hasonlóan gépfegyverekkel és aknavetőkkel felszerelt fegyveresek veszik körül Nagy-Britannia kuvaiti nagykövetségét. A Reuter értesülése .szerint időközben 12, levegő-levegő és levegő-föld rakétával felszerelt, Tornado típusú brit harci repülőgép indult el az NSZK egyik légibázisáról Bahra- inba. Az iraki hírügynökség, egy hivatalos iraki forrásra hivatkozva, cáfolta azokat a vasárnap felröppent híreket, miszerint 16 iraki tisztet — köztük egy tábornokot — kivégeztek amiatt, mert nem értettek egyet Kuvait megszállásával. Bagdad szívében fog rajtaütéseket végrehajtani egy kuvaiti ellenálló szervezet. A „Február 25-e csoport” hétfőn jelentette be tervét a valószínűleg szaúdi területről sugárzó emigráns kuvaiti rádió adásában. A kuvaiti függetlenség dátumáról elnevezett egység a közlemény szerint elkötelezte magát Kuvait teljes felszabadítása és az emír hatalmának helyreállítása mellett, s ígéretett tett arra is, hogy „felégeti Szaddám Húszéin rezsimjét”. A csoport a nyilatkozat szerint „a szabad irakiakkal együtt mér csapást Húszéin rendszerére, mégpedig Bagdad szivében”. A hivatalos iraki sajtó a kuvaiti válság kirobbanása óta első ízben támadta hétfőn a Szovjetuniót az ENSZ által meghirdetett Irak-ellenes gazdasági embargó és az iraki csapatok Kuvaitból történő visszavonását kimondó határozat támogatása miatt. Az A1 Dzsumhurija, az iraki kormány lapja hétfői számában a Szovjetuniót a fentiekért „az Egyesült Államok engedelmes követőjének” minősítette. A cikk szerint Mihail Gorbacsov vezetése alatt a Szovjetunió többé már nem az a szuperhatalom, amely valaha kiállt a világ népeinek érdekeiért, ma már csupán mint negyedik vonalbeli hatalomról lehet róla beszélni. — Amikor a Szovjetunió még nagy ország volt, olyan vezetőkkel, akik az ENSZ-ben álláspontjuk nyomatékosabbá tétele érdekében akár a cipőjükkel is képesek voltak az asztalt verni, a világ népei bízhattak benne és ígéreteiben — írja az A1 Dzsumhurija, nyilvánvaló utalással Hruscsov emlékezetes ENSZ-beli fellépésére. Most azonban — folytatja a lap —, hogy a Szovjetunió már csak egy papírmedvéhez hasonlítható, a világ népei csupán magukra hagyatkozhatnak. A kormánylap arra figyelmezteti Moszkvát: ha vakon követi Washington politikáját, az egész világ amerikai gyarmattá válhat, ahol az erő lesz az egyetlen hathatós érv. (Folytatás az 1. oldalról) tázni, felmérve egyúttal vagyoni helyzetüket is. A bizottság tevékenysége ugyanakkor kiterjed a nyugdíjak — természetesen az egykori vezetők kiemelkedően magas járandóságainak — felülvizsgálatára is, elsősorban azt a szempontot véve figyelembe, hogy e magas nyugdíjakat szinkronba hozzák az adott foglalkozási terület átlagnyugdíjával. Mindemellett az MDF parlamenti frakciójának álláspontja szerint a bizottság tevékenységébe illesztve kellene szabályozni az irreálisan magas vezetői prémiumokat, mégpedig oly módon, hogy e vezetői jövedelmek ne haladják meg a legmagasabb közjogi méltóságot betöltő személy jövedelmének mértékét. Ugyancsak a bizottság feladatául szánják a kormányzó párt képviselői a társadalmi szervezetek vagyonának, valamint az 1989. január 1. után állami tulajdoni hányaddal létrejött gazdasági társaságok megalakulasi körülményeinek felülvizsgálatát. Az újságírók kérdéseire válaszolva Kónya Imre elmondta: a vizsgálatokat követően csak abban az esetben történhet személyi felelősségre vonás, ha erre törvényes, jogszabályi lehetőség van. Hozzátette: amennyiben a jogtalan előnyöket vizsgáló bizottság azt állapítja meg, hogy nincs alkotmányos keretek közötti lehetőség a jogi úton történő elszámoltatásra, akkor ezt is tudomásul kell venni. Szólt arról is, hogy az eredeti elképzelés szerint a vizsgálat nem terjedne ki az örökösökre, a leszármazottakra, de elképzelhető, hogy a bizottság végül is másként határoz ebben a kérdésben. Annál is inkább, mivel — több mint egy emberöltőnyi időszakot vizsgálva — számos esetben már nincsenek életben maguk az egykori vezetők. A bizottság tevékenységét taglalva azt azonban továbbra sem tudták megmondani az MDF képviselői, hogy milyen körre terjed ki majd a vizsgálat, hol húzzák meg a határvonalat. Kónya Imre erről csupán annyit jegyzett meg: e kérdésben — az igazságügyi miniszter előterjesztése alapján — a parlamentnek kell majd döntenie. (MTI) t
