Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-27 / 200. szám

1990. augusztus 27. • PETŐFI NÉPE • 5 ÍGY LÁTJA A KÉK SZALAG BIZOTTSÁG Hogyan lakjunk ezután ? Abban minden szakértő egyetért, hogy a magyar költségvetés egyik legve­szélyesebb csapdája évről évre a lakás­célú támogatások rémisztő ütemben nö­vekedő összege. Abban sincs eltérés a vélemények között, hogy a hazai lakás­piac torz, az állandósult hiány elsősor­ban nem a mennyiségi lakáshiányból adódik, sokkal inkább az évtizedeken át folytatott hibás lakás- és gazdaságpoli­tika következménye. Konkrétabban an­nak a torzulásnak az eredménye, hogy a lakosság nemzedékeken át nem tudta termelő beruházásokba fektetni megta­karításait, így a vagyon megőrzésének, az inflációtól való menekülésnek az in­gatlanszerzés lett szinte az egyetlen le­gális csatornája. Jórészt ennek a követ­kezménye az a helyzet, hogy az ingat­lanárak immár másfél évtizede az inflá­ciót meghaladó ütemben nőnek. Ebből az igen mély társadalmi-gazda­sági kátyúból keresik a kiutat a különfé­le nézeteket valló szakértők. Az egyik legtekintélyesebb gazdasági szakértői csoport, a Kék Szalag Bizottság neves magyar származású tagjai nagy formá­tumú tervet dolgoztak ki az új komány számára, hogy ezzel is segítsék a csődbe jutott tervgazdaságból a piacgazdaság­ba való átmenetet. A bizottság prog­ramja természetesen nem csupán a kor­mány számára tartalmaz ajánlásokat. A Magyarországon befektetni kívánó üzletembereknek, a kelet-európai átala­kulás iránt érdeklődőknek egyaránt ta­nulságos a nagy szakmai felkészültség­gel és ugyanakkor viszonylagos tárgyi­lagossággal megírt program, amelynek most a lakáskérdéssel foglalkozó fejeze­tét ismertetjük. Mi legyen a lakáskölcsönökkel? A családiház- és magánlakás-építés jelenleg többféle támogatásban része­sül. A fiatal házaspárok, gyermekekkel, meghatározott összegű kedvezményt kapnak. 1988-ig kedvezményes kama­tozású kölcsönhöz is hozzájuthattak (5 százalékos kamat mellett 35 évre). Ezeknek a kölcsönöknek és kamataik­nak az államilag támogatott visszafize­tése még évtizedekig tart. A költségvetés lakásügyi kiadásai (beleértve a kamattámogatást) az utób­bi években megnövekedtek; 1989-ben a költségvetési kifizetések 15 százalékát költötték a lakásügy finanszírozására. A torzulásokat csak tovább növeli, hogy a támogatások kétharmadát ma olyanok kapják, akiknek már van laká­suk, tekintet nélkül az illetők jövedelmi helyzetére. Elengedhetetlen a lakásügy finanszíro­zásának gyökeres megújítása. Az állam nélkülözhetetlen szerepet játszik a jelenlegi torzulások és feszültségek megszüntetésé­ben, a lakáskiadások terhének igazságo­sabb elosztásában, a költségvetés lakás­ügyi kiadásainak mérséklésében és a la­kásállomány hatékonyabb fenntartásá­ban. A gazdasági átalakulás idején az egyes háztartásokra rótt terhek jelentős mértékben növekedni fognak. A kis jöve­delmű családok költségeinek egy részét az államnak kell fedeznie, a pontos összegek megállapításának esetről esetre környezet- tanulmányon kell alapulnia. A családok terhei nőni fognak A jelenlegi lakásbérleti rendszert öt év alatt piaci bérleti rendszerré kell átalakíta­ni. Három éven belül az állami tulajdonú lakásszektornak lényegében önfinanszíro­zóvá kell válnia, A lakbérek tükrözzék a lakás tényleges jellegzetességeit (elhelyez­kedés, méret, minőség). El kell érni, hogy a legjobb minőségű állami lakásokért is szabadpiaci béreket fizessenek. A városok eddig elhanyagolt lakás- problémájának a megoldását egyéb forrá­sokból kell finanszírozni. Az állami lakások magántulajdonba adását tovább kell folytatni, s ehhez olyan eljárást kell kidolgozni, amely az eladási árakat a valóságos piaci értékhez közelíti. A korábban kihelyezett lakáskölcsö- nöknek a korábbi kölcsönszerződésekben rögzített feltételeit mindenképpen meg kell változtatni. Meg kell szüntetni a kölcsön­felvevők indokolatlan, véletlenszerű nyere­ségét, melyet a szerződéskötés után megin- dult jelentős infláció okoz, .Y^íümijit í)Ít lamháztartásnak az ebből eredő hatalmas veszteségeit. A visszafizetési feltételek ki­igazítására többféle lehetőség kínálkozik, beleértve a tartozásoknak az inflációs ráta szerinti indexálását, a kamattámogatások személyi jövedelemként kezelését és az egyes adósok személyi jövedelemkulcsa szerinti megadóztatását vagy az egyes hi­telfelvevők törlesztési és kamatterheinek a bekövetkezett inflációt tekintetbe vevő je­lentős felemelését. A lakbérek tükrözzék a valódi költségeket Igen fontos, hogy az állam többé ne kössön olyan hitelszerződést, mely kamat­támogatást is tartalmaz. Az új hitelszer­ződéseket a szabad hitelpiac elvei sze­rint kell megkötni. Általánosságban a támogatást azért kell adni, mert valaki szegény, nem pedig azért, mert bizo­nyosfajta lakásban lakik. Amikor vi­szont a szegények lakástámogatásáról van szó, ennek a támogatásnak a piac befolyásától és torzító hatásaitól men­tesnek és jól ellenőrizhetőnek kell len­nie, mint amilyen a nyílt készpénzse- gély. Az imént leírt változtatásokkal egy időben a lakbérek és a lakásfenntartás megnövekedett költségei a bérekben és a nyugdíjakban is meg fognak jelenni. Á kormánynak meg kell találnia an­nak a módját, hogyan segítse elő a la­kásállomány növelését, különösen a vá­rosokban. Mindez megköveteli, hogy egyrészt a hatalmas, kevéssé hatékony, monopoljellegű ingatlankezelő szerve­zeteket szabadpiaci feltételek között működő, kisméretű, független, rugal­mas lakásgazdálkodási szervezetek váltsák fel. Ugyanakkor a helyi köz- igazgatást is segíteni kellene a magánla­kás-építés támogatásában, hogy ezáltal is bővüljön a lakáskínálat és visszaszo­ruljon az ingatlanspekuláció, amely ma­ga is hozzájárul a legtöbb fiatal számára immár megfizethetetlen lakásárak ki­alakulásához. Ne habozzon a kormány! A kormánynak haladéktalanul be kell jelentenie, hogy végre kívánja hajta­ni a fenti változtatásokat, az elképzelé­seit vitára kell bocsátania és ezzel lehe­tővé kell tennie a társadalom különbö­ző érdekű csoportjainak, hogy az elkö­vetkező néhány évben felkészülhesse­nek ,az elkerülhetetlen változásokhoz való 'alkalmazkodásra. Az alapszolgáltatások támogatását — mint amilyen a víz- és az energiaszol­gáltatás támogatása — három év alatt meg kell szüntetni. Ä lakáskérdés megoldására tett ja­vaslatok bevezetése — tekintettel a probléma pénzügyi, morális és szociális összefüggéseire — a Kék Szalag Bizott­ság akcióprogramjának egyik legfonto­sabb mozzanata. A jelenlegi rendszer fenntartása lehetetlenné teszi az állam és a piac hatókörének lényegi megvál­toztatását, akadályozza az adómérté­kek csökkentését és aláássa a gazdaság stabilizálását. A kormány iránti bizal­mat is nagymértékben csökkenti, ha az egyenlőtlen teherelosztás ezen a téren változatlan marad. MIKOR VEHETŐ EL A FORGALMI ENGEDÉLY ÉS A RENDSZÁM? Szigorítások a műszaki előírásokban A gépjárművek műszaki elő­írásainak szigorúbb betartása érdekében igen fontos és meg­szívlelendő határozatok szület­tek. Ezek miatt is érdemes fel­idézni a rendelkezésnek azt a formuláját, amely a forgalmi engedély és a rendszámtábla visszavonásáról intézkedik. A rendőrhatóság a forgalmi engedélyt és a rendszámtáblát visszavonja — a feltételes mód megszűnt — a következő ese­tekben: Ha a tulajdonos kéri, hamis, vagy meghamisították, engedély nélkül átalakították, a jármű tüzelőanyagaként pro­pán-bután gázt használnak, vagy ilyen berendezés van a jár­műben, a gépjármű forgalmi engedélyének érvényessége több mint egy éve lejárt, a tulaj­donos a gépjárművel kapcsola­tos pénzügyi fizetési kötelessé­gének nem tett eleget, a gépjár­művet zár alá vették, ha a for­galmi engedély adataiban be­következett változást 15 napon belül nem jelentette be, a gép­járművel érvénytelen forgalmi engedéllyel vesz részt a közúti forgalomban, illetve a gépjár­mű közúti forgalomban való részvétele közvetlen balesetve­széllyel járt volna. A feltételes mód a követke­zőkre vonatkozik: Ha a gépjár­mű tulajdonosa az előírt ható­sági, vagy üzemben tartási en­gedély nélkül, illetve a közleke­dési hatóság tilalma ellenére végez gépjárművével közleke­dési szolgáltatást. A rendőr a forgalmi engedélyt és a rend­számtáblát a helyszínen elvehe­ti: ha a gépjármű forgalmi en­gedélyét meghamisították, vagy hamis, a forgalmi enge­dély érvénytelen, illetve ha ab­ban a változást 15 napon belül nem jelentette be. A szigorítás, — tehát a rendőr a helyszínen elveszi a rendszámtáblát és a forgalmi engedélyt — ha a for­galmi engedély egy éve lejárt, tüzelőanyagként propán-bután gázt használnak, vagy a jármű­ben ilyen tüzelőanyag-ellátó berendezés van. Mikor jelent a közúti forga­lomban a gépjármű közvetlen baleseti veszélyt? Ha az üzemi fék hibája miatt a jármű fékez- hetetlen, a gumiabroncsok fu­tófelületének bordázata a mini­mális értéket sem éri el, illetve a kormányberendezés hibája következtében a jármű kormá- nyozhatatlan. Nem mindegy, hogy mennyi időre vonják vissza a forgalmi engedélyt, illetve a rendszámot. A rendelet erre is intézkedik: Ha a tulajdonos kéri, az általa megjelölt időtartamra. A hamis vagy meghamisított forgalmi engedély esetében 1 évtől 2 évig teijedő időtartamra. Ha a gép­járművet engedély nélkül alakí­tották át, a forgalmi engedély egy éve lejárt, ha a gépjármű közvetlen balesetveszélyes, a gépjármű műszaki alkalmassá­gának igazolásáig. Ha üzem­anyagként propán-bután gázt használnak, két hónaptól 1 évig teijedő időtartamra. Ha a forgalmi engedély adataiban történő változást 15 napon be­lül nem jelentették be, illetve a gépjárművel kapcsolatos pénz­ügyi kötelezettségeknek nem tett eleget, a kötelezettségek teljesítéséig. G. G. DIVA tjamúlt nevek Némely ország történelmét utcatáblákon írják — véli egy fran­cia újságíró, aki — bár választhatott volna hozzánk közelebbi példát is — szovjet forrásokra hivatkozott. A moszkvai ifjúsági lap például azt közölte, hogy a főváros leghíresebb utcáját — ez 1932 óta a Gorkij utca volt — ezután Tverszkajának nevezik. S ha már visszakapta egykori tábláját, vissza kell adni a névadónak is: ezentúl tehát létezik egy Tver nevű város, mintegy 200 kilométerre Moszkvától, ott, ahol eddig Kalinyint jelölték a térképek. A szov­jet hadsereg lapja ugyanakkor azt jelentette, hogy az admiralitás a továbbiakban méltatlannak tartja, hogy a flotta egyik gyöngy­szeme, a Riga repülőgép-anyahajó, a lázadó balti főváros nevét népszerűsítse. Ezentúl tehát a Vaijag mozgását figyelik az ameri­kai kémholdak. További hajók sorsáról nincs döntés, bár a törté­nelem ezt is sürgeti. így aztán a grúz fővárosról elnevezett anya­hajó továbbra is az aktuálpolitikailag nem éppen jól hangzó Tbiliszi marad. Egyelőre. FILMJEGYZET Erkölcstelen mesék A produkció születési évéről, az 1974-es esztendőről nemcsak a le­hangoló megkésettség juthat eszünkbe, hanem az a tény is, hogy a hetvenes évek fordulója az eroti­kát, de még inkább a szexet fősze­replőül állító produkciók hőskora is. Ekkor éli fénykorát a pornó, mi­közben a legelegánsabb és legle- pusztultabb stúdiókban komoly csapatmunkában és műtői reflek­torfényben folyik a „hard” és a „lágy” variáns legverítékesebb és legdesztilláltabb változatainak ki­kísérletezése. Míg a pornóipar fel­készültebb és felkészületlenebb mesteremberei kenyerük javát el­sősorban a kőkemény sokkolással és a lágy fényekkel játszó reklámfo­tódivat esztétikus pihegéseivel ke­resték, addig a témától hosszabb- rövidebb időre megérintett film­művészek: Dusán Makavejev, Ősi­met vagy például a Magánbűnök, közerkölcsök-et ekkoriban forgató Jancsó korántsem ilyen tiszta kate­góriákban gondolkodnak. Az Erkölcstelen mesék rendező­jét, Borowczykot ugyan a legtehet­ségesebb alkotók között tartja szá­mon a nemzetközi filmszakma, ám ezt a kiváltságot korántsem ilyen tárgyú (bár nagy többségben levő) munkáinak köszönheti. Az álságos francia „luxuspornó prófétájá­nak” kikiáltott Valerian Borow- czyk ugyanis az ötvenes évek vé­gén, a hatvanas évek legelején a híres-neves klasszikus lengyel kép­zőművészeti avantgárd legzseniáli­sabb litográfusaként, plakátterve­zőjeként és nem utolsósorban kor­szakos jelentőségű, nemzetközi fesztiváldijakat taroló rajzfilmren­dezőként kezdte a pályáját. (A mű­faj másik „atyamesterével: Lenicá- val közösen készített alkotása: A ház máig a rajzfilmművészet egyik örökbecsű darabja.) Mun­kásságának azóta eltelt negyedszá­zada (amelyben nem a legelőke­lőbb helyen, de jelen van az Em- manuelle-széria egyik epizódja is) bizonyítja, hogy a mozierotika ko­rántsem csak egy rövid és ártatlan kis flört volt e pályán. Már francia filmrendezőként jegyzett legelső játékfilmje: az 1986-ban készült szürrealista, látomásos Goto, a szerelem szigete jelzi az útirányt. Ezt követi a lengyel romantika je­gyében fogant, Magyarországon is bemutatott Vér és liliom, majd egy vérbeli kirándulásként otthon for­gatott „minőségi” lengyel kaland­film: A bűn története. A két produkció között született a rövid idő alatt világhírűvé vált Erkölcstelen mesék, melynek rend­hagyó fogantatása igencsak jellem­ző Borowczykra; az ötletnek ugyanis több köze van a tárgyani­mációhoz, mint a játékfilmekhez. — A film nem valamiféle előzetes elképzelésből született — mondja a szerző, hanem egy Különös gyűj­temény című rövidfilmből, mely néhány naiv felfogásban készített erotikus tárgyat mutat be. Produ­ceremmel azon törtük a" fejünket, hogy mivel párosíthatnánk ezt a rövid kis mozit, végül azt mond­tam: Az a film még nincs készen. A produkciót ma már — mi taga­dás — nem nehéz ugyanolyan jó­zan önmérséklettel végignézni, mint például az Emmanuelle-soro- zat hasonló korú darabjait. Már csak azért sem, mert a rendező an­nak idején sem a vérforralásra, a „direkt izgatásra”, mint inkább a színpompás, a női testtel szokatla­nul bánó dekoratív látványvilágra koncentrált. Kategorizálását az is nehezíti, hogy lényegében négy ön­álló rövidfilmmel van dolgunk. Az első epizód az egyetlen, amely a jelenben játszódik. A dagály Pieyre de Mandiarques novellája nyomán készült. Főszereplője egy húszéves fiatalember, aki a testi szerelem egy speciális változatába avatja be unokahúgát. Sztorinak azonban mindez kevés lenne, az író — és szándéka szerint a rendező is — a tenger váltakozó ár-apályát (meg­lehetősen mesterkélt módon) ösz- szekapcsolja az erotikus vágy da­gályával, amit hőseink a parti szik­lák között, sirályok rikácsolása közben átélnek. A következő epizódokban nagy jelentőséget kap a historizálás, a leomló bárso­nyok, fantasztikus tüllfátylak közt felsejlő múlt is. A második epizód: a Therese filozofál, az önálló életre keltett, személyiséggel felruházott „historikus” és fallikus tárgyak kisfilmje. A harmadik mozidarab, a némiképp magyar vonatkozáso­kat (például magyar húsvéti éneke­ket is) tartalmazó Báthory Erzsé­bet az Erkölcstelen mesék legizgal­masabb, legjobban sikerült darab­ja. Borowczyk a szadizmus eszté- tizmusának jegyében fogant játéka — egy óriási kád „gőzölgő” vérrel — mindenesetre sokak számára emlékezetes maradhat. Báthory Erzsébet megszélyesítője (a dézsá- nyi vörös nedű élvezője) nem más, mint Paloma Picasso. Végül is a légkör különös varázsa, a körvo- nalazhatatlan érzéki hangulatok, a megformáltság lenyűgöző szépsége háttérbe tolja a szélsőséges törté­nelmi fikciót: A legeslegutolsó epi­zód színhelye Savonarola Rómája. Pontosabban ő a bemutatott gát­lástalan vüág egyszemélyes.ellen­pólusa. A szereplők Sándor pápa és a fajtalanko­dásban vele tartó gyermekei. Első­sorban a romlottságában is erede­ti, izgalmasan szép Lucrezia Bor­gia. E kis történet önmagában, si­kerületlen ízesüléseivel is kitűnően szemlélteti a vállalkozás különle­gességét s a megvalósítás nehézsé­geit. Károlyi Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents