Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-23 / 197. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 23. Folytatódik az amerikai csapatösszevonás az Öbölben • Dzsidda, Szaúd-Arábia: a Kuvait iraki lerohanását követően Szaúd-Arábiába vezényelt amerikai csapatok megszemlélésére Dzsiddában tartózkodó Richard Cheney amerikai védelmi miniszter (B) Szultán Bin-el-Aziz herceggel (J), szaúdi védelmi miniszterrel tárgyal aug. 21-én a királyság hadseregének újabb amerikai fegyverekkel történő ellátásáról. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) Az ENSZ BT öt állandó tagjának kedd esti konzultációin ezúttal sem si­került megegyezésre jutni arról, hogy az egyes országok „korlátozott katonai erőt” alkalmazzanak az Irak-ellenes szankciók betartására. • Folytatódik az amerikai csapatössze­vonás a térségben. Kedden újabb ezer amerikai katona érkezett az Egyesült Arab Emírségekbe. Az amerikai védel­mi minisztérium közlése szerint össze­sen már több mint 100 ezer amerikai katona tartózkodik a térségben. A viet­nami háború után a mostani a legjelen­tősebb amerikai csapatösszevonás. A londoni Financial Times értesülése szerint Irak megkezdte a tengeri célpon­tok ellen bevethető rakéták telepítését a szaúdi határ közelében. Szerdán reggel, helyi idő szerint hét órakor Dzsibuti kikötőjébe ért a francia Clemenceau repülőgép-hordozó. Az amerikai Saratoga repülőgép-hordozó és két rakétacirkáló szigorú biztonsági intézkedések közepette szerdán kelt át a Szuezi-csatornán. A jelentések szerint csütörtök estig további öt nyugati hadi­hajó éri el az átjárót. A szovjet szakértők Irakban maradnak A szovjet—iraki szerződések kereté­ben Irakban tartózkodó szovjet kato­nai-műszaki személyzet. egyelőre állo­máshelyén marad. A többi szovjet haza- szállítása augusztus 26-án kezdődik meg Irakból. Az iraki támadás idején Kuvaitban rekedt szovjetek utolsó cso­portja, köztük a kuvaiti szovjet diplo­máciai képviselet munkatársai pénteken érkeznek haza. Ez derült ki a szovjet külügyminisztérium sajtóközpontjában tartott szerdai nemzetközi sajtóértekez­leten, amelyen Jurij Gremitszkih külü­gyi szóvivő mellett részt vett Valentyin Ogurcov ezredes, a védelmi minisztéri­um munkatársa is. Az ezredes arra kérte az újságírókat, hogy tegyenek különbséget katonai ta­nácsadók, illetve szakértők között. Ka­tonai tanácsadók ugyanis már nincse­nek Irakban, 193 haditechnikai-műsza­ki szakember azonban igen. Ők a ko­rábban megkötött kétoldalú szerződé­sek keretében továbbra is teljesítik meg­bízatásukat, evakuálásukról egyelőre nincs szó. Ogurcov szerint egy ilyen döntés a helyzet alakulásától függ. A szovjet védelmi minisztérium illetéke­se elismerte, hogy a jelenleg Irakban tartózkodó szovjet műszaki személyzet megbízatása máig is elsősorban a ko­rábban Iraknak szállított szovjet fegy- verejc és berendezések kezelésének beta­nítása, illetve az esetleges javítási mun­kák segítése. Valentyin Ogurcov jelezte ugyanakkor, hogy a Szovjetunió több katonai szakértőt nem küld Irakba. Kubai menekültek távozása Kedden „önként és feltétel nélkül” el­hagyta a belga nagykövet havannai reziden­ciáját négy kubai állampolgár — jelentette be a kubai külügyminisztérium. Órákkal ké­sőbb bejelentették, hogy a négy ember után másik három is elhagyta a belga nagykövet lakását és hazatért. Ezután már csak ketten maradtak a rezidencián. A kubaiak első csoportja augusztus 13-án kért menedéket Loras Comet Delzius her­cegtől, a nagykövettől, abban a reményben, hogy ez később segítséget fog jelenteni az ország elhagyásában. A kubai kormány ed­dig egyetlen esetben sem engedélyezte a me­nedékkérők gyors távozását, s egy keddi külügyi jegyzék is hangsúlyozza, hogy ők sem számíthatnak külön elbánásra. A második csoport egy nappal később, a megkettőzött őrség ellenére jutott be az épü­letbe. A külföldi sajtóban ezzel kapcsolatban olyan találgatások jelentek meg, amelyek szerint a „második hullám” az elsők „meg­dolgozása” szándékával hatolt be a nagykö­vet lakhelyére. Számítottak arra is, hogy ez a csoport hamarosan kikerül onnan. A bent maradt két emberen kívül további 16-an van­nak a spanyol nagykövetségen, ahonnan va­sárnap ketten már kimentek. A nagykövetségre való menekülés nem kelt különösebb izgalmat Havanna lakossá­gában, amely a hivatalos sajtóból jobbára csak arról értesül, ha valaki feladja remé­nyeit és kijön. Az eddigi beszökdösesek sem­mi eredményt nem hoztak, a kormány állás­pontja szilárd. A bejutást eleve nehezíti, hogy a nagykövetségek előtt nem szabad használni a járdát, amelyet sok helyen lécke­rítéssel el is zárnak a járókelők elől. Nagykövetek fogadása Újonnan kinevezett, és hamarosan külszolgálati helyeikre utazó nagykö­veteket fogadott szerdán a Parlament­ben Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György házelnök, Antall József kormányfő és Jeszenszky Géza külügy­miniszter. A külszolgálati posztok vál­tása nyomán több mint húsz új misszióvezető foglalja el állomáshelyét az amerikai kontinenstől Ázsiáig. A magyar és a nemzetközi sajtp je­lenlétében a Magyar Köztársaság elnö­ke köszöntötte a búcsúzó diplomatá­kat. Göncz Árpád beszédében arra kér­te a nagyköveteket, hogy híven képvi­seljék a magyar külpolitikát, amely évek óta egyenes'vonalú, kiszámitható és amelyet az ország létérdekei hatá­roznak meg. Az ország külpolitikájá­nak célja, hogy biztosítsa és' kifejezze hazánk önrendelkezését, ugyanakkor szolgálja Magyarország zökkenőmen­tes beilleszkedését Európa egészének formálódó együttműködésébe. Külpo­litikai törekvéseiben Magyarország a nemzeti egyetértésre alapozva a térség jelenkori valóságából indul ki, a helsin­ki folyamat keretében a kollektív és az egyéni emberi jogok teljes megvalósu­lásának útját keresi minden nép számá­ra a határokon belül és a határokon kívül egyaránt. Kiemelt figyelmet for­dít a magyar külpolitika az ország ha­tárain belül élő nemzetiségek, illetve a határokon kívül élő magyar nemzeti kisebbségek nemzetközi szerződések­kel garantált egyenjogúságára. Magyarország — mutatott rá Göncz Árpád — arra törekszik, hogy mielőbb az egyesült Európa egyenjogú tagja le­gyen, s ennek érdekében vállalja mind­azon nemzetközi kötelezettségeket, amelyek előfeltételei e tagságnak. Ma­gyarország a közös európai biztonsági rendszer keretében keresi nemzetbiz­tonságát; ezt azonban nem tekinti pusztán katonai biztonság kérdésének, hanem az emberi jogok és az emberi környezet védelmének összefüggéseibe ágyazva határozza meg biztonsági igé­nyeit, Magyarország békében és barátság­ban kíván együtt élni mindenekelőtt Európa, de tágabb kitekintésben az egész világ valamennyi békés szándékú nemzetével. Hazánk sokoldalú, kor­rekt, a kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésre törekszik mindenki­vel. Ugyanakkor kiemelt jelentőséget tulajdonít a közép- és kelet-európai re­gionális együttműködésnek; szomszé­dait s a térség országait az Európához vezető úton nem versenytársaknak, ha­nem egymást segítő partnereknek te­kinti Magyarország! A köztársasági elnök arra kérte a misszióvezetőket, hogy állomáshelyei­ken gondosan ápolják kapcsolataikat az ott élő magyar közösségekkel; segít­sék elő az anyaországgal fenntartott meleg és harmonikus kontaktusok erő­sítését. Végezetül azzal bocsátotta útjukra a nagyköveteket, hogy munkájuk során mindvégig a hideg valóságérzet és a forró hazaszeretet vezérelje tevékenysé­güket. E kettő együtt biztosítékul szol­gál arra, hogy tisztüket hibátlanul és magas szinten tölthessék be. Ma befejeződik a békéscsabai beteg sertésállomány fölszámolása A békéscsabai Szabadság Termelő- szövetkezet sertéstelepén csütörtökig kiirtják, ártalmatlanítják az állományt, ezután hozzálátnak a fertőtlenítéshez, és ezzel fölszámolják a sertéspestis­fertőzést, amely egyelőre még tisztázat­lan okok miatt támadta meg a sertése­ket — erről tájékoztatta az MTI-t dr. Juszku István, a Földművelésügyi Mi­nisztérium főosztályvezető-helyettese, aki személyesen ellenőrizte a békéscsa­bai hatósági állategészségügyi intézke­dés végrehajtását. Elmondotta, hogy mintegy 10 400 ál­latot kénytelenek kiirtani, ezzel a radi­kális beavatkozással lehet csak elejét venni a fertőzés tovaterjedésének. Ezzel egy időben tovább tart a szintén hatósá­gi jellegű áruforgalmazási, állatvágási, -felvásárlási tilalom, amely a környék meghatározott területére terjed ki, kap­csolódva azokhoz az egyéb intézkedé­sekhez, amelyek a sertéspestis tovater­jedését hivatottak megelőzni. Mint ismeretes, az állategészségügyi hatóságok a fertőzéssel kapcsolatban megtették a szükséges bejelentést a Nemzetközi Járványügyi Hivatalnak és a Közös Piac illetékes szervezetének. Időközben újabb fejlemény, hogy a Kö­zös Piac újabb adatokat kért a békés­csabai állapotokkal kapcsolatban, eze­ket az információkat a magyar Föld­művelésügyi Minisztérium rövid úton rendelkezésükre bocsátotta. A magyar húsexportot egyelőre csak igen részlegesen érinti a békéscsabai fer­tőzés, amelynek leküzdésére dr. Juszku István jó esélyeket lát. Ám a Közös Piac részéről az üggyel kapcsolatos határo­zatok még nem születtek meg, a szerve­zet állatorvosi bizottsága rövidesen tár­gyalja az ügyet, és várhatóan határoza­tot hoz. A döntés kapcsán tudni kell — mon­dotta dr. Juszku István —, hogy Euró­pa más részében isgondotokoza sertés­pestis-fertőzés, ennek kezelésében az il­lető országok állategészségügyi hatósá­gai kellő tapasztalattal rendelkeznek, és összehangolt intézkedéseket hoznak. Az, hogy végül is a magyar exportot ho­gyan érinti majd a békéscsabai eset, a következő időszakban dől el. Nemcsak a Közös Piac állategészségügyi bizott­sága hoz ugyanis döntésekét, hanem ar­ra is számítani lehet, hogy külön-külön minősítik a történtekét ä Közös Piácon kívüli importáló országok állategészsé­gügyi hatóságai. Egyes korlátozó intézkedések máris születtek, nagy a valószínűsége azon­ban annak, hogy a kivitelhez elegendő lesz majd a magyar állategészségügyi szervek garanciája, amely arra vonat­kozik, hogy az áru nem a fertőzött terü­letről származik. Természetesen egyéb döntések is elképzelhetők, ezekről azonban célszerűtlennek tartotta a ta­lálgatást a főosztályvezető-helyettes. (MTI) Fegyverbazár az Öbölben Ali, bármelyik oldalon har­col is az Öbölben, egy dologban hasonlít ellenfelére: kalasnyi- kovval lő, miközben szovjet és kínai tankok készítik elő szá­mára a terepet. Helyzetét köny- nyítik a brazil gyártmányú ra- kétás egységek, az amerikai tü­zérségi lövegek, a francia föld —föld rakéták, a csehszlovák gránátok, a dél-afrikai aknák és az egyiptomi páncélöklök. Szép kis nemzetközi csapat! De tévednénk, ha azt hin­nénk, hogy csak most vált ilyen fegyverbazárrá a Közel-Kelet. Az árufeltöltés még a hetvenes évek elején, az arab —izraeli há­borúk során, a libanoni polgár- háború kirobbanásakor kezdő­dött. Kivált a szovjet és az ame­rikai fegyvergyárak kényeztet­ték cl a mindig kéznél lévő ha- dakozókal. A vásárlók listájának élén Irak és Szaúd—Arábia áll, a most farkasszemet néző két ál­lam. A nyolcvanas évtizedben a fejlődő országoknak eladott mintegy 300 millió dollár érté­kű fegyver csaknem egyharma- dát ez a két ország vásárolta fel. Iraknak jól jött a külhoni segít­ség az Iránnal folytatott hábo­rújában, a szaúdiaknak pedig a térségben korábban az olaj se­gítségével kiverekedett vezető szerep megtartásához kellett némi katonai háttér. * A szellem végül is kiszaba­dult a palackból, túllőttek a cé­lon az amerikaiak és a szovjetek is. A fegyverszállítmányaikkal nemcsak rezsimeket tartottak- tartanak fenn. Az egykori fő célországok mára önálló fegy­vergyártó sorokat, egész ipará­gakat hoztak létre e jövedelme­ző üzletre. Rájöttek, hogy nem jó dolog sokáig függeni a nagy­hatalmaktól, ezen a téren sem. Brazília például igen fejlett harckocsigyártó-sorokat vala­mint harcirepülőgép-gyárat ho­zott létre, India óriási hadihajó­kat és tüzérségi lövegeket épít, Dél-Afrika, Dél-Korea, Argen­tína és Kína ugyancsak jeleske­dik valamelyik területen. És mit tettek eközben a nagy­hatalmak? 1978—79-ben ugyan megpróbálkoztak megalkudni a hagyományos fegyverek elter­jedésének megakadályozásá­ban, de az afganisztáni szovjet bevonulás véget vetett ezeknek a tárgyalásoknak, mutatva: mi­lyen korlátái vannak e törek­vésnek. Pontosabban mennyire korlátlan úr már a piac és mennyire tehetetlenek a mind nemzetközibbé váló fegyverke­reskedelemmel szemben. Ha ez igaz, márpedig igencsak nehéz cáfolni, akkor egyáltalán nem nehéz megjósolni: hamarosan újabb válság elé nézünk, pedig még a mostaninak sincs vége. Európa a Vencel téren Prágában az idei augusztus 21-e annyiban hasonlított az elmúlt évek megemlékezéseire, amennyiben a néhány hónappal ezelőtt végül is feleségül vett nő — nevezzük Európának — hasonlít az egykori titkos szeretőre. A kockáza­tos módon megszervezett pásztorórák helyszíne — lásd: Vencel tér — átlényegült polgárias hit­vesi hálószobává. A vonzalom még a régi, de már ki kell állnia a közös háztartásban való együttélés megpróbáltatásait is. 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés tit tagállamának csapatai brutális módon érvénye­sítették a „szocialista országok” korlátozott szuverenitásának brezsnyevi doktrínáját, és tankokkal tiporták el a reményt, hogy a szocia­lizmus emberarcú társadalommá is formálható. Ma már látható: Csehszlovákia lerohanása volt a vég kezdete a bolsevik rendszerek számára abban a viadalban, amelyet a szociáldemokrá­ciával vívtak a nép bizalmának vilégméretű el­nyeréséért. Az invázió ugyanis nemcsak a prá­gai tavasz reformista vezetőit állította félre, ha­nem kiirtott minden illúziót is, Keleten s Nyu­gaton egyaránt. A történelmi igazságtétel azonban hosszú ideig váratott magára. A prágai várban több mint két évtizeden át tartott az egyik legkonzer­vatívabb kommunista diktatúra országlása, mígnem tavaly novemberben és decemberben kártyavárként omlott össze a Jakes-rezsim. Im­már szocialista-reformista nosztalgiák nélkül, polgári alapon indulhatott meg az élet újjászer­vezése. És mire elérkezett az újabb augusztus 21-ei évforduló, világosan kirajzolódtak azok a legsúlyosabb gondok is, amelyek megakadá­lyozták, hogy az Édenkert villámgyors megte­remtésének tévképzete ejtse rabul Csehszlová­kia lakosságát. * Az egykori magas szintű műszaki kultúra ráolvasásszerű emlegetése nem feledtetheti a mostani világszínvonaltól való hatalmas tech­nológiai elpiaradottságot. A régi rendszer torz ipari szerkezetet és torz árrendszert hagyott hátra. Ez most munkanélküliséget és inflációt jelent — vagy jelenthet, ha az új vezetés elvéti a kötéltáncot. (Az árak a nyár derekán min­denesetre jócskán nekilódultak fölfelé.) A Václav Klaus kontra Valtr Komarek pár­harc végérvényesen eldőlt, az előbbi kiütéses győzelmével. A pénzügyminiszter a minél gyor­sabb átalakítás híve, ha úgy tetszik, előre mene­kül. (Komarek óvatosabb lépéseket javasolt.) Klaus koncepciója következtében hamarabb zúdulnak a gondok a lakosság nyakába, de talán hamarabb kezdődik meg a fellendülés is. A kormányzat legerősebb tényezője, a Polgári Fórum bízik abban, hogy kitart addig a tavaly novemberben felhalmozott bizalmi tőke, amíg az ország túl nem jut a nehezén. A Polgári Fórum ügyesen kihasználta az év­forduló adta propagandalehetőségeket. Az ő jelszavai uralták a Vencel teret, és az ő emblé­mája alatt szónokolt Václav Havel államfő, aki most is magával ragadta hallgatóságát. Külö­nösen azzal, hogy kijelentette: „a forradalom még nem ért véget”. Ezzel nyilván tovább gya­rapította azt a bizonyos bizalmi tőkét. Havelék érvelése egyértelműen jelzi a gyorsítás szándé-' kát. A beszédekben és újságcikkekben nap mint nap olvasható képlet: a régi hatalmi központ megdőlt, de helyükön maradtak a régi nómen­klatúra bürokratái, akik szabotálják a változta­tásokat. A két évtizedes diktatúra kiölte a pol­gárokból az egyéni vállalkozói bátorságot, az önálló fellépés készségét. Ebben a helyzetben — Havel szerint „dzsungelben” — manipulál­nak az érdemtelen meggazdagodásra törekvő maffiózók, a hatalmukat átmenteni próbáló önkényeskedők. A régi beidegződéseket ki kell űzni a telkekből, de az inkompetens személye­ket is el kell távolítani a kulcspozíciókból. A gazdasági nehézségek mellett a másik fő probléma a föderáció szerkezetének a megingá­sa, vagyis az utóbbi időben megélénkült szlo­vák szeparatizmus. Abban szinte mindenki egyetért, hogy Szlovákiának a cseh országrész­szel való egyenjogúsága terén nincs minden rendben, hogy a szövetséget alkotó két tagköz­társaság szuverenitása alkotmányos garanciá­kat kíván. De hogy meddig tehet elmenni a túlzott központosítás lebontásában, illetve hogy mennyire tehet meglazítani a szövetség kereteit, arról még kemény politikai harc vár­ható. Az évforduló mindenesetre azt az egyéb­ként is domináns hangot erősítette fel — Fedor Gálnak, a Polgári Fórummal rokon gyökeim, szlovák VPN vezetőjének a felszólalása, vala­mint Alexander Dubcek megnyilatkozása révén —, hogy tegyen Csehország és Szlovákia két önálló ország, de együtt, egy szövetségi állam keretein belül. Ünnepi beszédében Havel türelmet és erő­szakmentességet kért, de gyors és határozott cselekvést sürgetett. Érzékelteti, hogy ő, mint a forradalom által köztársasági elnöki méltóság­ba emelt állampolgár, a több hatalmi ágtól füg­getlenül, közvetlenül fordul a néphez: „gyako­roljunk nyomást a parlamentre, gyakoroljunk nyomást a kormányra, hogy hozzon jó törvé­nyeket és döntéseket”. Az oldalára fordított T—55-ös harckocsit, mint alkalmi kiállítási tárgyat, buzgón fényké­pezik a turisták. A Mustek metrólejárónál szól a zene, Európa asszonyság itthon van a Vencel téren. De azért valakinek a házimunkát is el kell végeznie. Kárpáti János

Next

/
Thumbnails
Contents