Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-22 / 196. szám
1990. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Infláció A legújabb statisztikai jelentések szerint Magyarországon az infláció jelenleg 27 százalékos. A részletesebb számítások pedig arról tanúskodnak, az áremelkedés éppen a legszegényebbeket sújtja, ők még többet fizetnek, mint a náluk valamivel jobb helyzetben lévő középosztálybeliek. A jelenség nem új, hiszen a legszegényebbeknek tulajdonképpen már csak tejre és kenyérre, a legszükségesebb szátnlákra futja. Nagyon nehezen kifizetik a villany- és a gázszámlát. Majd mennek a bolhapiacra válogatni, használt edényt vénni. Miután éppen az alapvető fogyasztási javak ára eihelkedik, a legtöbbször őket sújtja a legnagyobb mértékben a drágulás. Ezek után a nyugdíjemelés reálértékéről, a családi pótlék kiegészítéséről jobb nem beszélni. Hiszen a minimumnyugdíj ma egy jobb minőségű cipőre sem elég; egyéb tartós fölhalmozásra pedig még az ennél négyszer-ötször több jövedelmet élvezők sem gondolhatnak. A nagy kérdés már csak az, hogy megáll-e vagy sem körülbelül 30 százaléknál az idei infláció? Avagy-minden féket fölrúgva vágtat a három számjegyű érték felé. A szakértők szerint még van arra mód, hogy az infláció ne szabaduljon el. Érvként hozzák föl a májusi és a júniusi statisztikákat, amikor az áremelkedés havi üteme rendkívüli módon lelassult az előző hónapokhoz képest. Ezt a szakértők úgy értékelik, hogy a január—februári nagy áremelkedés után végre megnyugodtak a kedélyek és az egyszeri, nagy áremelkedést megemésztette a gazdaság. Mindez még hihető is lenne, ha nem júliusban, a csökkenő aggodalmak időszakában tette volna le xaz asztalra a legújabb inflációs elképzeléseit a kormány. A rendkívüli felemásan bevezetett újabb áremelkedés alaposan fölforgatta a kedélyeket, az emberek egyrészt rájöttek, hogy a parlament megkerülésével is lehet őket súlyosan érintő intézkedéseket hozni. Másrészt azt is tudomásul kellett venniük, hogy választott képviselőikből az éppen nem kormányzó rész nem ért egyet az elképzelésekkel. A termelőszféra pedig újabb üzenetet kapott; nem ért véget a központi áremelkedés. Ráadásul azok, akik egy kissé behatóbban foglalkoznak gdzdasági előrejelzéssel, szintén borúlátóan nyilatkoznak. Amíg a költségvetés változatlan szerkezetben költi mindannyiunk pénzét, addig mindén áremelés, támogatásmegvonás vagy adóemelés — a módszerek tetszés szerint variálhatók — csak átmenetileg hozza egyensúlyba a költség- vetést. Szerkezeténél fogva újból és újból hiányt termel, hiszen még mindig magas a támogatások aránya, amelyeket újbóL és újból, növelni .kell, ahogy gyorsul az infláció. Önmagát gerjesztő folyamat tehát az infláció. így könnyen lehet, hogy azoknak a közgazdászoknak lesz igazuk, akik arra számítanak, 1990-ben az infláció nem áll meg a 30 százaléknál, hanem elérheti akár a 40-eí is. Ezt a folyamatot még megváltoztathatja egy gyorsan bevezetett inflációellenes gazdaságpolitika. Am úgy tűnik, a legújabb hároméves kibontakozási program éppen ellenkező irányba lép, s ismét áremeléseket helyezhet kilátásba. (MTI- Press) Lakatos Mária Hiányzik belőle egy kis torma Kölcsönös irodalmi tanácsadás Szinte belepirultam az örömbe, amikor nyári szabadságomról megtérve, kiemeltem a borítékot a levélládámból. Nevem mellett csak a Baja megjelölés szerepelt címként,,és íme, megkaptam. Már azon kezdtem morfondírozni, hogy vajon vagyok-e olyan híres is, hogy a Hungary vagy Európa címzéssel kézbesítette volna a posta. Az örömbe azonban üröm vegyült, amint a kopertát felnyitottam. Az Érsekcsanádi híradó július 26-ai, sorrendben 19. számának példánya, stencilezett, egylapos újság hullott ki belőle. A kedves figyelmességet pedig nyilvánvalóan annak köszönhetem, mármint hogy „tiszteletpéldányt” kaptam belőle, hogy a? író s egyben szerkesztő Kiss Torma Márton két falubelijének lepocskondiázása után szerénységemet is részelteti gorombaságaiban. Ilyeténképpen: „A keddi Petőfi Népében Gál Zoltán leírja „Példa nélküli eset” cikkében a Telkes-féle házfoglalást. Úgy, ahogy megírta, nem igaz. Javasolnánk, mielőtt ír valamit, nézzen utána a történteknek. Ne féligazságok (félhazugságok) megírásáért vegyen fel teljes honoráriumot. Aki pedig nyilatkozott az újságírónak, az mielőtt nyilatkozik, vegye a fáradtságot, és szerezzen előtte olyan információt, ami fedi a valóságot!” (Megjegyzem, a szerzők, Kiss Torma Márton utólagos engedélyében reménykedve, az idézetben kijavítottam a helyesírási hibákat. Sőt, jóindulatát megnyerendő, az idézetben alkalmazott királyi többest használom vele kapcsolatban, mint szerzőkkel.) Közbevetőleg: támadt egy ötletem. Az Érsekcsanádi hírek — mindjárt a címben két helyesírás elleni vétség —/kiválóan megfelelne a kisiskolások tanév eleji felmérő dolgozatához. Vajon a gyerekek tud- ják-e, hogy az „együt” két té-vel, a „Kormány” pedig kis ká-val írandó? Azt hiszem, az Érsekcsanádi híradó újságnak ugyan nem, de hibavadászatra jól megfelel. Ami cikkemet illeti: hadd ajánljam Kiss Torma úr figyelmébe, hogy abban semmiféle nyilatkozat nem szerepel. Egyszerűen azért, mert tudósítást kellett írnom egy nagygyűlésről, beszámolni az ott elhangzottakról. A félrehallás elkerülése végett mindent hangszalagra vettem, a felvétel ma is megvan. Az olvasók emlékeztetésére: az érsekcsanádi megürült orvosi lakást az egykori tulajdonos örökösei elfoglalták. (Azóta már az új orvos szolgálati lakásaként funkcionál az épület. Az örökösök megegyeztek a tanáccsal, hogy a. fennálló helyzetbe belenyugszanak, illetve megvárják az államosított ingatlanok tulajdonjogának országos rendezését.) Tartok tőle, sohasem fogom megtudni, mivel érdemeltem la Kiss Torma Márton útszéli stílusban rágalmazó sorait. Tanácsait azonban illik viszonozni. Nos, ha sikerre vágyik, ne a bunkót, inkább a fűszert használja. Vagy próbálkozzon egy kiss tormával, egy kis Iróniával, szellemes fricskával. Az Érsekcsanádi híradó a 19. számánál tart, tehát következtethetek, hogy sokat ír. A magyartalan mondatokból meg arra, hogy keveset olvas. Égyszerű a megoldás: fordítsa meg a dolgot! Olvasson sokat és írjon minél kevesebbet! Gál Zoltán Ui.: Az Érsekcsanádi híradóról hiányzik az impresszum. Az tehát titokban marad, hogy kinek a papírján, kinek a festékjével és stencilgépével készül a lap. Miután aligha hihetem, hogy az előbbiek Kiss Torma Márton saját tulajdonát képezik, határozottan tiltakozom, hogy személyi jövedelemadómmal az Érsekcsanádi hiradó megjelenéséhez a továbbiakban is hozzájáruljak. Gábor Zsazsa, nagyhírű hazánkFÉLEGYHÁZÁN MÁR A KÉRDEZÉSNÉL ELAKADTAK Munkástanács a gyárban Megsértve a szolgálati titkot, Sir Hardy Amies, a brit királyi család szabója — eléggé el nem ítélhető módon — panaszosan nyilatkozott egy divatlap munkatársának. „Őfelsége, a királynő folyton zsörtölődik az áraink miatt, jóllehet az ö ruhái nem is különösen költségesek, hiszen nem fogékony a divat változásaira. A szép helyett mindig is a kényelmeset helyezte előtérbe. Az eredmény meg is látszik: a királynő bizony rosszul öltözött asszony." Hiúságok vására Patrícia Reagan, az Egyesült Államok volt elnökének harmadszülött lánya a közelmúltban árverésre ajánlotta apja sajátkezűleg írott és hozzá intézett levelét. Az atya az őszinteség és a takarékosság erényeit ecsetelte gyermekének. A címzett abban az időben 14 esztendős volt. A kétségkívül fontos intelmek nem hullottak meddő talajra, a családi dokumentumot legalább 50 ezer dollárra értékelte a becsüs. lánya — miután megpofozott egy amerikai rendőrt — Európában is bajt csinált magának. Az egyik német lapnak adott nyilatkozata alapján, rágalmazás címén, pert indították ellene. A ,jó szivéről" híres művésznő ugyanis azt mondta, hogy pályatársa, Elke Sommer filmszinész- nő olyan nagy nyomorban él, hogy a maga kötötte pulóverek eladásából tengeti életét. A Kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek munkástanácsa idén májusban alakult. Pontos neve Munkás és Alkalmazotti Tanács (MAT), az alapszabály szerint „a vállalat összes dolgozójának tömeg- mozgalma, jogi személy, amely demokratikus önkormányzattal rendelkezik”. Munkástanács egyelőre kevés működik a megyében, bár az első fecskék — a BRG, a SZIM és az Á4GM — után egyre több vállalatnál szeretnék megalakítani, és létezik már egy megyei koordinációs iroda is. A félegyházi gyárban a MAT elnökségének három tagjával Bodor Istvánnal, (elnök) Varga Józseffel (alelnök) és Rácz Pállal beszélgettünk. • Petőfi Népe: A gyári munkás- tanácsnak mekkora a tagsága? Bodor István: A regisztrált tagság 30 fő, de igen széles a szimpatizáns réteg, körülbelül 300 embert tekinthetünk amolyan pártoló tagnak. A felső vezetéshez való viszonyt külön rögzíti az alapszabály. Nem zárjuk ki őket, de tagságukat olyan ügyekben, amelyek a vállalat belső életét érintik, ideiglenesen felfüggesztjük. Nyilvánvalóan ilyen ügy a dolgozói tulajdon megteremtése, a szak- szervezeti feladatokon túli érdekvédelmi tevékenység vagy a vállalati tanács választott küldötteinek koordinálása. Ha vállalati összérdekről van szó — ilyennek tartjuk például az Állami Vagyonügynökséggel való együttműködést a gyár átalakulása esetén — a felső vezetők is beleértendők az „összes dolgozó” kategóriába. P. N.: Közülük tagja valaki a MAT-nak? B. I.: Nem. P. N.: Ez talán nem meglepő, ha abból az alaphelyzetből indulunk ki, hogy a munkástanács a munkavállalók védelmében kíván fellépni a munkáltatókkal szemben fr így áll az országos szövetség programnyilatkozatában —, ez utóbbiak pedig a vállalaton belül a vezetők. Rácz Pál: A munkástanácsnak a vezetéssel szemben kell harcolni, de a vezető, tehát a munkáltató, pozícióelőnyben van. Megteheti, hogy bizonyos kérdésekre egyszerűen nem ad választ, mint például nekünk a normával kapcsolatos kérdéseinkre. Itt a gyárban nagyon erős volt az ellenállás a MAT- tal szemben. Varga József: A munkástanácsok olyan társadalmi szervezetek, amelyeknek jogosítványa nem tisztázott. Ma nálunk bármilyen egyesületet bejegyeznek, de ez még semmit sem jelent. Mi nem kívánunk a szak- szervezet helyébe lépni, csak kiegészítjük az érdekvédelmi tevékenységet, méghozzá főleg a tulajdon kérdésében. Alapvető cél: védeni a munkahelyet. A MAT szeretné kivívni a jogot, hogy részt vehessen a privatizációs folyamatban, ha ez nem megy, akkor a vagyonkezelésben. Pillanatnyilag úgy látjuk, a gyárban erre egyelőre nem sok az esély, de akkor legalább a beleszólás jogát igyekszünk megszerezni. Áhhoz viszont, hogy bármibe beleszólhassunk, információk kellenek. Először kérdezünk, aztán beleszólunk, de mi már a kérdezésnél elakadtunk. Kilenc osztály- vezetőnek tettünk fel írásban kérdéseket, de választ nem kaptunk, illetve végül dr. Szabó Lajos vezérigazgató válaszolt ösz- szefoglalóan. Azt javasolta, hogy ne „levelezgessünk”, hanem beszéljük meg az információáramlás módját. P. N.: Es megbeszélték? V. J.: Nem. Ä vezérigazgató jelenleg szabadságon van. B. L: Próbáljuk aktivizálni az embereket, de ez nagyon nehéz, mert minden inog, mindenki félti a helyét és inkább csendben marad. Most aztán igazán átmeneti állapot van. Nem működik a szakszervezet, illegitim a vállalati tanács, ideiglenes a vállalatvezetés. Tulajdonképpen a munkástanács is illegitim a vállalati szervezetben, hiszen a kollektív szerződésben nem is szerepelünk. A dolgozók tudnak róla, hogy van munkástanács, de olyan éles helyzet még nem állt elő, hogy tőlünk kértek volna védelmet. Nem is vesszük zokon, hogy az ülések helyett műszak után inkább a hobbitelekre mennek locsolni. R. P.: Azt hiszem, a munkásoknak is fel kell nőniük ahhoz, hogy élni tudjanak az érdekvédelemmel. P. N.: A vezető újraválasztására mennyiben hathat a mun- kástanáös? B. L: Úgy fest, hogy nagyon kevéssé. Mindenesetre konzultálunk a dolgozói küldöttekkel, és szeretnénk ott lenni a pályázatot elbírálók között. Júliusban a vezérigazgató megbízatását a vt meghosszabbította, még az előző rendelet szerint. A munkástanácstagok többségének az volt a véleménye, hogy írjunk ki ehelyett pályázatot, de a vt nem fogadta el a javaslatunkat. Ott voltak a leányvállalatok igazgatói, akik kijelentették, hogy ne kalandorkodjunk, egy ekkora vállalat nem maradhat gazda nélkül. A vt-tagok az ő véleményüket fogadták el. R. P.: A szavazás eredményéből nem úgy látszik, hogy hatni tudtunk volna a választásra. A jelenlegi kormányrendeletet éppen ezért tartom felemásnak, hiszen a vt-nek csak 50 százalékát kell újraválasztani, az igazgató küldöttei és az általa kinevezett vezetője továbbra is máradnak. De ami ennél is jobban aggaszt, az a helyzet, hogy megválasztják az új vezetőt, akinek nyilván van egy elképzelése a vállalat jövőjéről, ugyanakkor a privatizációs törvény csak októberben várható. Áddig mi lesz? Ha beindul egy átalakulási program az újonnan választott vezető elképzelései szerint, mi garantálja, hogy a dolgozók nem maradnak ki belőle vagy az egész privatizációból? Nagyon sok a ha, és nagyon kita- posatlan az út. V. J.: A különböző kormánynyilatkozatokból kiviláglik, hogy nem lesz ingyen tulajdonosztogatás, de erre végeredményben nem is számítunk. Elfogadhatónak tartjuk a kedvezményes dolgozói részvényeket, erre az osztalékból törleszthető hitelt adnának. De kérdés, hogy mire zöld utat kap egy ilyen alkalmazotti részvény- program, addigra mi marad az állami vagyonból? A gyári munkástanács éppen most próbál tájékozódni a Tórus Kft. ügyéről, ennek a kft.-nek az Á4GM alapító tagja. Úgy látjuk, fennáll a veszélye, hogy át- játsszák, vagy kiárusítják a német félnek, ezzel pedig munkahelyeket veszítenének el. A kft. rengeteg pénzébe került a kollektívának, a mi munkánk is benne van, ahogy a gyár egész jelenlegi vagyonában is. P. N.: Néhány héttel ezelőtt dr. Szabó Tamás munkaügyi államtitkár a megyei érdekvédelmi szervezetek, köztük a munkástanácsok vezetőivel tárgyalt. Hallottak tőle valami biztatót? B. I.: Az államtitkár azt mondta, a munkaügyi kormányzatnak mindegyik érdek- védelmi szervezet édesgyermeke, mindegyiket támogatja, de harcolják ki maguknak a megfelelő szerepet és tekintélyt. Az tulajdonképpen helyes, hogy végre nem fölülről mondják meg, ki kinek az érdekeit képviselje és hogyan, de ha ez az átmeneti helyzet elmúlik, rendeződnie kell a vonalaknak. Véleményem szerint égy a lényeg: a dolgozók ne maradjanak érdekvédelem nélkül, ne legyenek olyan kiszolgáltatott helyzetben, amilyenben ma vannak. V. J.: A gyári munkástanács folytatja, amit elkezdett és aminek- még nem tudott a végére járni: az információszerzést. Figyelemmel " kísérünk minden változást, azt az átszervezési programot is szeretnénk részletesen megismerni, amit a vállalat vezetése már elkészíttetett. A benne felsorolt feladatok között szerepel a munkástanács kezelése. De még nem értesültünk róla, hogy ez pontosan mit jelent. Magyar Ágnes # Hefter László: Prizma. Az üveg jegyében Kiállítások Tihanyban, Veszprémben Előbb belső használatra, majd hivatalosan is az üveg évének nyilvánították az 1990-es múzeumi szezont Veszprémben. Nem is ok nélkül. Hiszen a veszprémi múzeum nyolc üvegművész egyéni bemutatkozásának adott helyet. Ezekben a napokban látható ugyanott a Magyar üveggyárak című kiállítás, és az üveg jegyében rendezték a tihanyi múzeum nyári bemutatóit is. Tavasszal Ajkán megtartották a 2. ajkai üvegszimpóziumot. Az időközben Kristály Kft.-vé lett gyár 24 hazai és külföldi művésznek adott kísérletezési lehetőséget. Tihany múzeumában, az apátság egykori kolostorépületében október 31 -éig látható az I. Tihanyi Üvegtriennálé. E rendezvény a Kortárs magyar üveg 1990, valamint az Üveg a kortárs művészetben című tárlatokat foglalja magába. Tihany már két évvel ezelőtt, 1988-ban népszerűsítette az üvegművészetet, amikor három művész — Bohus Zoltán, Buczkó György és Lugossy Mária üvegszobrainak helyet adott. Mindhárom művész most is karakteres művekkel van jelen a triennálén. És itt van szinte mindenki, aki a hazai üvegművészetben számit. Harmincnyolc művész több mint kétszáz alkotással képviseli a magyar üvegművészet jelenét. I A Tihanyban kiállítottak csaknem kivétel nélkül öntörvényű műalkotások. (Az üvegipari formatervezés csak jelzésként van jelen — ez a művészeti ág, az üveggyári tervezők munkái, a veszprémi Laczkó József Múzeumban kapott helyet.) Tihanyban a magyar üvegművészet önálló képzőművészeti igényű és értékű produktumai vonulnak fel. Üvegplasztikák, amelyek képzőművészeti stílusjegyeket viselnek magukon, amelyek kihasználják az anyag különleges lágyságát és keménységét, hajlitha- tóságát és törékenységét. Amelyek színesek és színjátszók, áteresztik vagy megtörik a fényt. Vannak itt hagyományos üvegszobrok és szoborüvegek, gyúrt, hajlított, gömbölyített és szögletes objektek. Vannak könnyed stílusjátékok és filozófiai mélységeket sejtető kompozíciók. Kísérleteznek a művészek az anyaggal és a térrel. Keretbe foglalják, szétrobbantják, megszelídítik az üveget. Élnek hagyományos technikákkal, és kitalálnak újakat. Spkrétű, magas színvonalú, látványos kiállítást állítottak össze a rendezők. Minden reményünk megvan, hogy az üvegipar által támogatott triennálék sorozata folytatódni fog. k. m.
