Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-22 / 196. szám
1990. augusztus 22. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 MIÉRT OPTIMISTA SZŐKE SÁNDOR? Szüret előtti latolgatás Kiskőrösön (Folytatás az 1. oldalról) — A most látható borpiaci helyzet, az értékesítési gondok, valamint a feldolgozók pénztelensége és a 35-40 százalékos kamatra felvehető hitelpénz olyan objektív tényezők, amelyek nem valószínű, hogy az egyébként reális igény teljesíthetőségét lehetővé teszik. — Ha csak azt nézzük, hogy egy hektár egyszeri permetezése négyezer forintba kerül, és ezt 8-10 alkalommal kell megcsinálni tavasztól őszig, akkor el kell fogadni a szőlősgazdák igényét, nevezetesen: a felvásárlási ár olyan legyen, hogy a bevétel ne csak fedezze a termelési költségeket, hanem a nyereségből a termelő fenn tudja tartani családját és a termelésbővítésre is maradjon pénze. —'- Nem az igény jogosságát vitatom, de azt meg kell mondanom, hogy teljesítésének pénzügyi realitását nem látom. Ugyanis sajnos a borpiacon — itthon és külföldön egyaránt — nőnek a nehézségek, az eddigi információim szerint elenyé- szőek, de inkább hiányoznak az üzletkötések és az árak is stagnálnak. Vagyis ha piacgazdasági helyzetet feltételezek — és nem állami támogatásos rendszert —, akkor forráshiány van és a szőlőtermelői árigények teljesíthetősége kétséges.- Igaz, hogy ez a pillanatnyi tény, amihez még hozzáteszem: a termelési költségek mesterséges megdrágítása (támogatáskivonás, szabadjára' engedett iparialap- anyagár-emelés, kereskedelmi ha- szonhajhászás stb.) ugyancsak ludas a mai helyzet kialakulásában. Az is bizonyos, hogy a legnagyobb veszteséget a borpiaci oldalon szenvedi az ágazat, s az elveszített piacok következményeit nem lehet sem költségcsökkentéssel, .sem hozamnöveléssel, sem minőségjavítással ellensúlyozni. Szerintem ma egyetlen járható út van: levegőhöz kell juttatni a feldolgozó vállalatokat, vagyis olyan pénzügyi és hitel- politika kell, amely nem kényszeríti a feldolgozókat arra, hogy a tárgyévben megtermelt szőlőt azonnal borként értékesítsék. — Hogy ez így lehessen, nem csupán kormányzati, pénzügypolitikai változásokra van szükség, hanem legfőképpen a termelői magatartás- forma módosulására. Szőke Sándor nemrég az NSZK-ban menedzser- képzésen vett részt, ahol közvetlenül tanulmányozhatta ezt a problémakört is. Ott milyen felvásárlási módszert alkalmaznak, hogyan fizetnek a szőlőtermelőknek? — Az NSZK pinceszövetkezeteiben a szüretkor átadott termésért egy pfenniget sem fizetnek, hanem negyedévi késéssel, ezután negyedévenként egyenlő részletben fizetik ki az egyébként kötelezően átadandó szőlő értékét. Tehát a múlt évi termésért járó utolsó részletet most ősszel kapja meg a német termelő, viszont kamatostul, a borászat és borkereskedelem nyereségéből is részesedik. A pinceszövetkezetek nyereséget nem mutatnak ki, mindent felosztanak tagjaik között. Az is igaz, hogy a feldolgozók is a pinceszövetkezetek tagságának pénzéből létesültek. — Ezt a módszert lehetne (vagy kellene) Magyarországon is alkalmazni? — A módszer azonnali adaptálásának ma még igen sok akadálya I van, egyebek mellett az is, hogy a termelők tartalékai teljesen kimerültek. Viszont bevezetésére folyamatosan sor kerülhet, sőt erre kell törekedni. — Az idei ár- és pénzügyi gondokat akkor hogyan lehet megoldani? Az ismert kilátástalanságok közepette mi adhat okot optimizmusra? — Az agrár és pénzügyi tárca irányítói ismerik a helyzetet és meggyőződésem szerint a gondok enyhítésére sor kerül. Alacsony, 15 százalék körüli kamatra külön hitelt kell kapniuk a feldolgozóknak, hogy a termést fel tudják vásárolni, illetve a borkészleteket egy évig finanszírozhassák. Dr. Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter Soltvadkerti beszédében erre ígéretet is tett. Körzetünkben a Budapest Bank hajlandó a kistermelőktől is elfogadni azt a váltót, amivel a feldolgozók fizetik ki őket a szőlőtermésért. A Coopvin minőségtől függően eddig literenként 24-36 forint közötti árat fizetett a borért, s áraink a későbbiekben is ehhez hasonlóan, a minőség figyelembevételével alakulnak. A külpiacon is előre lehet lépni: utóbb egy német partnerrel sikerűit üzletet kötni részvénytársaságunknak. Az idei termés fogadására van elég és megfelelő tárolókapacitás. A jó minőségű bort tavasztól növekvő mennyiségben el lehet adni. Én nem látom olyan tragikusnak a piaci helyzetet, mint sokan mások, amiből optimizmusom egy része adódik, s a másik tényező pedig az, hogy a felvásárlás időszakában a pénzeszközök az ígéretek szerint, rendelkezésre állnak. Mindemellett egyre versenyképesebb a hazai sűrítmény- és párlat-előállítás, ugyanis ma már ezer dollár a sűrítménytonnája, s ennyiért, sőt kevesebbért is itthon elő tudjuk állítani. Csabai István NSZK-főkonzulátus nyílik Pécsett Interjú Teodor Zens konzullal A magyarok tolmács nélkül is boldogulnak — olvasom a Bonnen Anzeiger augusztus 10-ei számának főcímét, majd alatta: 20 bajai diákot fogadtak a niederkasseli tanácsházán. A továbbiakból pedig kiderül, hogy a III. Béla Gimnázium .tanulói két tanáruk, a Szőts házaspár kíséretében egy hetet töltöttek a Bonn melletti Niederkasselben, az ottani Kopemikus Gimnázium, illetve a helybeli családok vendégeként. Szó szerint idézem a cikkből a következőket: a 15-17 esztendős fiatalok, akik a németet három évig tanulták idegen nyelvként, mély benyomást tettek 'kitűnő felkészültségükkel. Franz Haverkamp városigazgató kijelentette: — El vagyok ragadtatva. (Megjegyzem, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a polgármester társadalmi tisztségként viseli választott megbízatását, a hivatalokat a városigazgató (Stadtdirek- tor) vezeti.) A napokban viszonozta, Georg Burgunder tanügyi főtánácsos kíséretében, 20 niederkasseli középiskolás a bajai diákok látogatását. Amíg az ifjúság a Petőfi-szigeti Radnóti Kollégiumban a barátság szálait szövögette, megragadtam az alkalmat, hogy az összejövetelt jelenlétével megtisztelő Theodor Zens konzullal, az NSZK pécsi főkonzulátusának megnyitását előkészítő csoport vezetőjével interjút készítsek. — Bizonyára tudja, konzul úr, hogy a magyar közvélemény nagy örömmel fogadta a pécsi főkonzulátus közelgő megnyitásának hírét. Mindenekelőtt azt szeretném tudni, hogy mely területekre terjed ki intézményének tevékenysége.- Tolnára, Baranyára, So- mogyra, Zalára és Bács- Kiskunra, tehát öt déli megyére. Elöljáróban mindjárt megemlítem, hogy kétoldalú kapcsolatról van szó: Magyarország nálunk, Münchenben szintén létesít hasonló érdek- képviseletet. — Változtak-e a feladatai a közelmúltban életbe lépett intézkedések, például a vízum- kényszer megszűnése következtében?- Nagyon örülök,, hogy a két ország között könnyebbé vált a lakosság utazása. Ez egyben ékes bizonyítéka, hogy az ön hazája megindult az egységes Európába vezető úton. Mi pedig — a főkonzulátus munkatársaira gondolok , jobban összpontosíthatunk a gazdasági és kulturális élet különböző területeire. — Kifejtené ezt kissé bővebben? — A gazdasággal összefüggő tennivalóink nein szorulnak magyarázatra, inkább a kulturális tevékenységünkről szólnék részletesebben. A főkonzulátusnak — mely egyébként a nagykövetségtől függetlenül működik —, e téren az egyik legfőbb feladata a magyarországi németség támogatása. Például a német nyelv elsajátításának megkönnyítésére lektorokat, tanárokat küldünk. Közbevetve: nemcsak a német nyelvű iskolákba. Számos program erősíti a kapcsolattartást a szövetségi országgal és az egyes tartományokkal. Ellátjuk tankönyvekkel az oktatási intézményeket, részt veszünk a nemzetiségi anyanyelvet tanító óvónők képzésében. A hallgatók és tanárok cseréje mellett előmozdítjuk új tanintézetek építését, köztük a Bajai Német Művelődési Központét vagy egy, a fővárosban német tanítási rendszer szerint működő iskoláét. — Szinte naponta hallunk testvérvárosi, -községi vagy iskolai kapcsolatok keletkezéséről, a meglévők pedig mind tartalmasabbá válnak. Említhetem pédául megyénkben a Baja— Waiblingen, Bácsalmás—Backnang városok, vagy például a Nemesnádudvar—Seihern községek közötti példamutató együttműködést. Mi a véleménye ezekről a kapcsolattartási formákról?- Rendkívül fontosnak és hasznosnak tartom. Meg kell ismernünk egymás életét, nyelvét, hagyományait, a köztünk levő másságot, hogy megértéssel viseltethessünk egymás iránt. A jelen változások magukkal hozzák Európa egyesülését, melyre oly régóta várunk. Gondoljon csak a soproni találkozóra, vagy a mi egyesülésünkre! Új szakasz nyílik Európa történetében! — Hogy érti ezt? — A történelem folyamán először van esély, hogy a világrész népei egyesüljenek, hogy Közép- és Dél-Európa országaival együtt egy egységes Európában éljünk. Ennek az integritásnak a fő célja felülemelkedni a nacionalizmuson, legfőbb feltétele pedig a kontinens békéjének biztosítása. Willy Brandt így fogalmazott: „A béke nem minden, de béke nélkül nincs semmi.” Az alakulóban levő Európát az ifjúságnak' keli létrehoznia. Ezért tartom na' gyón fontosnak az oktatás és a tudomány terén szépen fejlődő kapcsolatainkat. —- Végezetül hadd mutassam be Önt személyében is a Petőfi Népe olvasóinak! — Bonnban születtem 1943- ban. Nős vagyok, egy fiúgyermekem van. A külügyi szolgá- latban 1964 óta dolgozom: Dél-Arábiában, Kamerunban, Franciaországban, Belgiumban s végül Iránban is teljesítettem szolgálatot. Budapestre 1988 novemberében érkeztem, tavaly március óta Pécsett lakom. Rövidesen, előreláthatóan már októberben, megnyílik a főkonzulátus. Kollégái néha megkérdezik, hogy van-e szabadidős kedvtelésem. Nos, kettő is: evezek, hajóm a mohácsi sportegyesületnél van. A Pécsi Spartacus egyesület tagjaként pedig teniszezem. Gál Zoltán Megfékezték a mecseki erdőtüzet A keddre virradó éjszaka sikerült megfékezni a Mecsek erdőségeiben vasárnap délután keletkezett hatal- ' más kiterjedésű a tüzet. A Pécs és KÓmíökÖzti -Á szerencsére lakatlan területen — több helyen, összesen mintegy 250—300 hektáron égett az erdő. Hétfőn már szegedi, kiskunhalasi, barcsi, kaposvári, nagyatádi, szekszárdi és Veszprémi' tűzoltók és határőrök is segítették az oltást, összesen százhetven ember dolgozott a természeti csapás. - elhárításán. A. tüzet kedd reggelre „lefeketítették” — azaz mindenütt elfojtották a lángokat —, de az izzó fatönkök még sok helyen veszélyt jelentenek, ezért egy tűzoltó- egység az erdőt járja, hogy földdel és vízzel ártalmatlanítsa a tűzfészkeket. A Mecsekben emberemlékezet óta nem pusztított ilyen nagy kiterjedésű erdőtűz. A helyszíni szemlék tapasztalatai, a tűzfészkek nagy száma alapján az a gyanú is felmerülj, hogy a tüzet gyújtogatássokozta, s a rendőrség a hélyszínen az e feltevést megerősítő tárgyat is talált. A szükséges intézkedéseket megtették, de arra • kérik a környéken lakókat, hogy jelezzék, ha gyanús mozgást észlelnek, s szigorúan tartsák be a tűzgyújtási tilalmat. (MTI) Kötegyánnál tételes a vámellenőrzés Dr. Joó 'Jenő, a Békés Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgató-főállatorvosa felkérte az MTI-t, hogy az 1990. augusztus 14-én a sertéspestisről tett nyilatkozatának egy megállapítását pontosítsa. A főállatorvos nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a kötegyáni vasúti ha- ■ tárállomáson a nagy személyforgalom miatt csak szúrópróbaszerűen ellenőrzik a vámosok a behozni szándékozott élelmiszereket. E megállapítása ellen tiltakozott nála a gyulai vámhivatal parancsnoka, akinek a beosztottjai dolgoznak Kötegyánban is. A vámőrség valójában Kötegyánban tételes utasellenorzést végez; ennek eredménye a hús- és húskészítmény-elkobzások magas száma. Békés „honfoglalás” a vadkerti volt pártháznál Mint azt tegnapi lapunkban A honfoglalás ideje kitűzve című interjúban közreadtuk: Rózsa Károlyné született Font Marianna Soltvadkert, Bercsényi u. 23. szám alatti lakos a vadkerti volt pártház ajtaján kicserélte a lakatot, mondván: „nevünkön az épület, amire igényt tartunk. A fiaimnak szeretném. Azt is hallottam, ha nem lesz könyvtár, a tömegszervezetek igényt tartanak rá. Oda pedig nem fog beköltözni senki, nálam a kulcs. Én augusztus 21-én reggel 8 órakor odamegyek a házunkhoz. Várok. Várom a tanács képviselőjét is. Kipakolni is segítek. A tulajdonom az az épület...” — Mi történt tegnap reggel? — telefonon érdeklődtem Ber- kecz László tanácselnöktől. — Előrebocsátom, kicsit elfogult vagyok az ügyben, hiszen mint vadkerti, gyerekkoromban éppen szomszédok voltunk a Font családdal. Ismerem akkori sorsukat is. Mint ember, megértem őket. Tegnap reggel dr. Péli András jogásszal mi is ott voltunk a korábban Rózsa Károlyné és Abonyi Imréné aláírásával bejelentett időpontban. A szóban forgó épület állami tulajdon, MSZMP-szék- ház volt, csupán a kezelői jog —s mint arra dokumentum is van — a nagyközségi tanácsé. Valóban könyvtárrá alakításra gondoltunk, mint azt a helyi újságban már korábban közzétettük, de éppen a bonyodalmak elkerülése végett annak megvalósulását nem szorgalmaztuk. Én, mi tagadás, személy szerint is bíztam, bízok az új kormány igazságszolgáltatásában. Az épület értéke körülbelül ötmillió'forint. Mi az egyházak visszaigénylését is jóindulattal kezeltük. Az evangélikusoknak visszaadtuk a templom udvari épületét, • ahol óvoda lesz; a katolikusoknak pedig a kántorkúti iskolát, ahová idős embereket helyeznek majd el. Talán ezért is fur- csállhatta • Rózsa Károlyné, hogy „nem támogatom” kérését. Ez nem az én jóindulatomon múlik... Végül is tegnap reggel békésen megegyeztünk. 0 felajánlotta, ha aláírjuk azt a nyilatkozatot, mely szerint a helyhatósági választásokig nem költöztetjük be a könyvtárat, visszaadja a kulcsot. Az egyezség megköttetett. Ettől eltekintve, Rózsáné és az Abonyi család kinyilatkozta, változatlanul igényt tartanak az épületre. sjc sje Végighallgatva Rózsa Károlyné negyven esztendőről szóló vallomását, magam is megértem harcát — az igazságszolgáltatás egyszer neki(k) is kedvezően ítélkezhetne. Ám az ítélőszék szószólóinak döntése még égy kicsit várat magára. Nem akarok vésztjósló lenni, de a módosított földtörvény is elég nagy káoszt kavart, mekkora lenne (lesz?), ha az ingatlanokat érintően hasonlót hozna az új kormány? Pulai Sára TÚRÓTORTA KUKORICALISZTBŐL, IODORMFÁTATEÁVAL'"-“ ’" ” Bűvös bioenergia? Remény, fogódzó, valami, ami még lehetőségként fölmerül. Mostanában egyre gyakrabban hallunk észérvekkel megmagyarázhatatlan dolgokról: zöld kisemberekről az űrből, parafenoménokról, extraszenszekxől — hogy az ember győzze kimondani! Segítséget, támaszt várunkba hit pedig mindig jobb, mint a reményvesztettség. Sokan „zarándokoltak” mostanában a kecskeméti KertéSzeti Főiskola épületébe. Ideiglenesen ugyanis itt fogadták a pácienseiket a Szovjetunióból'érkezett extra- szenszek. Fatima a vezetőjük, heten vannak. Természetgyógyászok tudhattuk meg tőlük, amikor a Vitalitás Egészségvédő Egyesület fogadásán találkoztunk velük. Valamennyiüknek megvan a saját területe. Ki a veseproblémákat, ki a bőrbetegségeket, ki a beszédhibákat, ki a reumatikus fájdalmakat, ki pedig a látási, illetve nőgyógyászati gondokat gyógyítja. Papírt is kaptak tudásukról, méghozzá Moszkvában, az Egészségügyi Minisztériumban — mesélik, miközben az egészséges táplálkozás jegyében zabpelyhes pogácsát gyűrűnk le a torkunkon, s rá meleg fodormentateát szopogatunk. (Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy mennyire rabjává vált a korszerűtlen táplálkozásnak, s szégyen ide,-szegyen oda, mennyire szeret azért felelőtlen lenni.) Majszolás közben egy érdeklődő arról kérdezi Fatimáékat, hogy mi is a tudományuk lényege. A válasz nem késik, s míg'mi áttérünk a zsenitekercsre (ez ostyába tekert méz, napraforgó, búzacsíra egyvelege, ha nem tévedek, és azt mondják, fantasztikusan felfrissíti az agyműködést — ezt vártuk a leginkább). Szóval megtudhattuk a csoport vezetőjétől, hogy egy különleges képességről van szó. Minden ember rendelkezik ugyanis bioenergiával, csakhögy nekik ebből jóval több van. Ezt ahhoz hasonlíthatnánk magyarázzá Fatima —, hogy például sokan szeretnek rajzolni, festeni, ettől azonban még nem művészek, mert hiányzik belőlük valami plusz, vagyis a tehetség. így vannak ők is ezzel, a képességükkel. Nagy mennyiségű bioenergiájukból képesek átadni a beteg embernek a gyógyuláshoz szükséges erőt. Csakhogy rengetegen keresik fel őket itt Kecskeméten is. Márpedig naponta mindössze öt emberrel tudnak foglalkozni, ugyanis az ő energiakészletük sem véges, föl kell töltődniük. Egyébként úgy döntöttek, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel Kecskeméten szeretnének letelepedni. Bár augusztus 18-án elutaztak a megyeszékhelyről, de szeptembertől már a helyőrségi klubban váljak a hozzájuk fordulókat. Mert bizony vannak szép számmal, gyerekektől idősekig minden korosztályból. Épp ezért szeretnék megoldani, hogy minél előbb kulturált körülmények között fogadhassák pácienseiket. Ezt követően az extraszenszek- től több különleges, súlyos esetet hallhattunk, melyben a gyógyulást ők, a természetgyógyászok érték el bioenergiájuk segítségével. Miközben a részvevők megkóstolhatták a Vitalitás Egészségvédő Egyesület tagjai által készített kukoricaliszt alapú mazsolás túrótortát, egyetlen kérdés motoszkált csak a fejemben, amit a szójából készült brassói és a vöröskáposzta, vöröshagyma, sárgarépa kombinációjának eredményeként létrejött salata elfogyasztása után föl is tettem: —t Az előbb volt szerencsénk megismerkedni azzal a gyógyásznővel is, aki a szembetegségeket gyógyítja. Az ugyebár egyértelmű, hogyha valaki dioptriás szemüveget hord, annak nem jó a szeme, s e tényt még egy laikus is meg tudja állapítani, így kívülről. Tessek mondani, az mivel magyarázható, hogy Önök közül, akik heten vannak, hárman szemüvegesek? Egy szemüveges fiatalember, akit mint a vesebetegségek specialistáját ismerhettünk meg, állt fel a válaszadáshoz. — Hát éppen ez az! Ez is azt mutatja, hogy milyen elfoglaltak vagyunk. Egyszerűen nincs időnk egymás problémáival törődni, pedig az én feleségemnek is ez a területe. (bencze)
