Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-16 / 192. szám

1990. augusztus 16. • PETŐFI NÉPE • 3

A CENTRUMTÓL NEM AKAR ELSZAKADNI LITVÁNIA

Űjrapecsételt

áruházi

kapcsolat

Fél évtizede annak, hogy a moszkvai külkereskedelmi és a litván belkereskedelmi minisztérium képviselői vezette delegáció árut választani jött a kecskeméti Centrum Áruházba. A vendégek a hét végét is a megyeszékhelyen töltötték. A? alku megkötése után következett a kikapcsolódás. Az akkori honi kiszesek éppen vetélkedőt rendeztek, ami táncmulatsággal ért véget. Az ogyesszai áruházvezető annyira jól érezte magát, hogy hazamenve sem felejtette el a ritka élményt. Otthon azt ajánlotta, hogy a vilniusi központi áruház a kecskemétiekkel kössön együttműködési szerződést úgy, hogy az egyezség ne csak az árucserére vonatkozzon, hanem kulturális kapcsolatra is.

— Mennyiben valósultak meg az elképzelések?^— kérdezem Kecskés Jánosáé áruház-igazgatót, akit az augusztus elején érkezett litván vendégek társaságában zavarok.- Litvániának igen fejlett a kézműipara. Gyönyörű szőnyegeket, népi faragásokat készítenek. Erősek és olcsóak a kerti szerszámaik, a hűtőszekrényeik. Szépek a borostyánból készült kisebb-nagyobb kiegészítők, ékszerek. Gyönyörűek a selymek, a lenvászon lepedők szinte elnyűhe- tetlenek, éppúgy a konyhai törlőruhák. Ezeket eddig „csak” terítettük, azaz nem rendeztünk külön ütván napokat. Megszerveztük a csereüdültetést is. Minden évben, hat-nyolc litvániai töltötte nyári szabadságát a Centrum Zamárdiban lévő üdülőjében. Minket pedig a csodálatos tengerparti Palangán vártak.

'""—"Ez a múlt. Es a jövő?

— A mai helyzet azt diktálja, hogy a keleti piacokat sem szabad elhanyagolni. Ezért is, most újabb öt évre meghosszabbítjuk a szerződést. Az idén kaptunk még árut Romániából, a csehektől, sőt, az NDK-tól is. Egyedül a bolgár kapcsolat szűnt meg. Igaz, ezek az áruk évente úgy tíz százalékot tettek ki az összkészletből, de a választék, és főleg az alacsonyabb árak miatt erre nagy szükség van.

Időközben Dalia Zemaitiené, a vilniusi központi áruház dolgozója, a delegáció vezetője szinte megkönnyebbülten teszi le a tollat, amikor ismét aláírta a szerződést.

— Mit jelent Önöknek ez a kapcsolat? — kérdezem.

— Nagyon sokat mint embernek, s mint kereskedőnek. Sok hasznos „dolgot” vittünk már innen: megtanultuk például azt,' hogyan kell az árut kínálni, díszbe csomagolni, gyönyörű masnikat kötni, árubemutatókat rendezni, kirakatot varázsolni. No persze, nálunk soha nem lesz olyan áruválaszték, mint önöknél van.

—-- Hogyan mutatná be áruházukat, kereskedelmüket ?- A Litván Köztársaság fővárosa — ötszázezer lakossal — Vilnius. Áruházunk is a városról kapta a nevét. Négyemeletes, hatalmas, tizenegy osztályra osztott egység, kilencszáz dolgozóval. Ha azt látnák, amikor kitudódik a magyar áru érkezése, hogy mekkora sor áll...! Most, sajnos, csak olyan cikkeink vannak, amelyeket közvetlen a honi termelőktől tudunk megvenni. Nagyon rosszul áll az áruválaszték, de átalakulóban a kereskedelmünk is.- Ennek vannak már konkrét jelei?- Most —- éppen a siralmas helyzet miatt — csak úgynevezett talonokra lehet vásárolniuk az embereknek. Ez amolyan jegy. De hiába az egy hónapra egy „cetli”, ha az alapvető cikkek hiányoznak, mint például a cukor, a bútor, a mosószer, a szappan ... Megszűnőben a rubel is. Az új pénz formája még nem tudott, de a neve talán üti lesz. A rubelból tavaly 140 millió értéket forgalmaztunk, sok szép, innen származó árut adtunk el. Ha rendeződik a helyzet, talán jobb is lesz. Ezért is nem szeretnénk, ha megszűnne a kecskemétiekkel való kapcsolatunk — fejezi be! Dalia Zemaitiené.

(A litván delegáció tegnap elutazott hazánkból.)

P. S.

„A KORMÁNY JÓ SZÁNDÉKÚ, DE ROSSZ FIZETŐ”

A képviselő úgy látja: nő a türelmetlenség

Beszélgetés dr. Horváth László kisgazdapárti képviselővel

(Folytatás az 1. oldalról)

— Hogy érti ezt?

— A hír a koalíció válságáról, amit a sajtó felkapott, tulajdonképpen igaz volt. Sokáig még azt sem tudtuk elérni, hogy a kormány tagjai legalább eljöjjenek bemutatkozni egy frakcióülésünkre. Minden állásfoglalásról, intézkedésről utólag értesültünk.

— Végül is követeléseikkel elérték az együttműködést.

— Most már hetenként egyszer közös frakcióülésünk van, ahol legalább értesülünk a kormány terveiről. Összességében az a nézetem: az Antall-kormányjó szándékú, megadja, amit ígér, de rossz fizető! Be kell hajtani rajta az ígéreteket. Egyébként, minden elmondott bírálatom ellenére’, én emellett a koalíció mellett vagyok.

— Tulajdonképpen a föld- tulajdon rendezéséről szóló megállapodás a koalíció működését jelzi.

— Igen. A most kialakult egységes koncepcióban a Független Kisgazdapárt elképzeléseinek döntő többsége érvényesült. Csak rettentően el vagyunk késve, mint mindennel.

j Azt mondta, az ország szinte az összeomlás előtt áll...

— Igen, mert én az életem során ilyen kaotikus helyzetre, hogy a gazdaság minden ágazata a csőd előtt áll, nem 'is emlékszem. Piacgazdaság címén most már semmit nem szervezünk, mondván, 'a piac törvényei majd kialakulnak. Csak arról feledkezünk meg, hogy ennek a piacgazdaságnak még nincsenek meg a feltételei. Helyesebben: csak a fele van meg, amelyik a termelést végzi, de a kereslet sehol, az értékesítés hiányzik. Erről az államnak nem lett volna szabad levennie a kezét. Az átmeneti időszakban szabályozni kellett volna az átvételt, vagy export-import jogot

adni legalább a középvállalkozásoknak. Nem a földtörvény lesz az oka, ha ebben az országban élelmiszerhiány lesz, hanem az a halogató kormányzás, amelyik nem figyel a jelzésekre, s annak politikai konzekvenciái is lesznek.

— Ön a szakmájából eredően — mivel állatorvos —, de képviselői minőségében is gyakran találkozik vidéken élő emberekkel. Hogyan látja, milyen a közérzetük?

— Nagyon nagy a türelmetlenség az emberekben. Az elmúlt évtizedek alatt rengeteg igazságtalanságot, jogtalanságot szenvedett el szinte minden réteg. Most várnak egy társadalmi igazságtételt, ami elmaradt. Beszélünk, beszélünk, szép szavakkal türelmet kérünk azoktól az emberektől, akiknél az ingerküszöb már a minimumon van. Azt látják csak, hogy megint az egyszerű emberek viselik a terheket. Képtelenség ebben a helyzetben türelmet kérni. Soha nem hiszik el a rendszerváltást, ha nem derül ki, hogy ki, miért, mennyiben volt felelős. Nem fizikális felelősségre vonást várnak szerintem, hanem, hogy legalább megnevezzük minden szinten azokat, akik visszaéltek a hatalmukkal.

— Sokszor hallottuk az utóbbi időben, hogy az ön- kormányzati választások teljesítik be igazán a rendszer- váltást. Ön hisz ebben?

— Sajnos, ón úgy látom, hogy megint a kicsinyes hatalmi harcok kerülnek előtérbe. Már látom a jeleit. Színfalak mögötti egyezkedések zajlanak, s kétlem, hogy valóban kellő felkészültségű, a közért, a városért tenni akaró személyek kerülnek majd a helyi képviselői testületekbe, s a polgármesteri székekbe. Tartok tőle, hogy a választópolgárok érdekei helyett saját személyi ambícióikat akarják majd képviselni, s ennek az önkormányzati törvény alájátszik. Nem a pártoknak kellene itt versengeni, hanem a jelölteknek megmérettetni. Semmi garanciát nem látok arra nézve, hogy ne a pártok és egyes személyek érdekei, hanem a lakosságé kerüljön előtérbe.

— Eléggé keserű hangú beszélgetés ez. Úgy tűnik, nem csak a sajtó sugallja, hogy gondok vannak az országban.

— Nem. Aki ezt mondja, az vagy szándékosan állít valótlant, vagy egyszerűen nem találkozik az emberekkel. Az országos sajtóban viszont -— és hangsúlyozom, nem a Petőfi Népéről beszélek —, én is gyakran tapasztalom a szándékos félremagyarázást, az emberek manipulálását, sőt, hatalomvágyát. Úgy gondolom, vannak tények és események, amelyeket úgy kell közölni, ahogyan azok megtörténtek, elhangzottak, nem kiragadva az összefüggésekből és elferdítve. Van aztán az újságíró véleménye a tényekről, aminek a közlésére természetesen ugyanúgy joga van, de ne keverje össze a két dolgot.

— Ha jól érzékelem, önnek már volt ilyen jellegű személyes tapasztalata.

— Igen. Egy — véleményem szerint — hasznos, alkotó jellegű tanácskozásról, amit téeszvezetőkkel folytattunk, egy teljesen ellenkező előjelű tudósítás' jelent meg egy országos lapban, ahól az újságíró hlé^'é‘tl’én mondatomat ragadta ki, hogy azzal manipulálja az olvasókat.

fii Tehát úgy véli, hogy hiányzik a tárgyilagos tájékoztatás?

— Igen. És az emberek lassan nem hisznek majd az újságoknak. Nézze, ez olyan, mint hogy én a BBC- nek mindig hittem, a Szabad Európának sohasem.

Hajós Terézia

KÜLFÖLDI TŐKE A HAZAI BIZTOSÍTÓKBAN

A bankreform egészen a közelmúltig csak kismértékben érintette a hazai biztosítóinté- zeteket. Az elmúlt esztendőig a két nagy biztosító — az ÁB és a Hungária — uralta a piacot,' ám az idén jelentős változás történt: számos új kis szervezet jelent meg, s a külföldi tőke is bekapcsolódott ebbe az üzletágba.

Jelenleg hat biztosítótársaság működik az országban, s ezekben az állam tulajdonosi minőségben csak részlegesen és az eddiginél lényegesen közvetettebb formában van jelen. A biztosítás területén ezzel megkezdődött privatizációs folyamatok lényegesek ugyan, de a szakértők szerint csak hosszabb távon eredményeznek igazi versenyt. A magyar ügyfeleknek ma még — függetlenül attól, hogy a biztosítónak osztrák, olasz, német vagy amerikai tőkés a külföldi partnere — ugyanannyit kell sorban állniuk a gépkocsiszemlére várva, vagy kilincselniük a jogosan járó térítésekért, mint korábban. Ezen, az adott körülmények között, nem változtatott az sem, hogy biztosítóink külföldi partnerei nagyon jelentős és közimert külföldi cégek.

Az ÁB-Generali Biztosító Rt. részvényesei közt ott van a nagy múltú Erste Allgemeine, valamint a Generali, a Providencia részvényese a Wiener Allianz, a Hungáriáé az Alianz AG Holding, az Első Amerikai —Magyar Biztositó Rt.-é pedig az American Life Insurance Company. Részvételük

szavatolja, hogy a tapasztalataik hasznosításával megkezdődjön, majd felgyorsuljon a szolgáltatások színvonalának javulása. A külföldi partnerek pénzzel és szaktudással egyaránt hozzájárulnak a nyugati világban alkalmazott szolgáltatások meghonosításához. Nem lesz könnyű dolguk. A biztosítási piacon ugyanis még mindig erősen akadályozza a verseny kibontakozását az öröklött merev struktúra, főként az, hogy az érvényes szerződések jelentős része — átlagosan mintegy 80 százaléka ^ azt a biztosítót kötelezi, amelyik azt a szétváláskor megörökölte, s az új szervezeteknek elég nehéz teret hódítaniuk. Egyre inkább előtérbe kerül a díjverseny, noha 4 évvel ezelőtt, az Állami Biztosító szétválásakor, nem győzték hangsúlyozni, hogy ugyanazt a kockázatot csak ugyanazért a díjért' vállalhatja bármelyik biztosító. S noha a díjak valóban nem nagyon különböznek, elgondolkodtató, hogy a biztosítók különböző jogcímeken igen jelentős díjkedvezményeket nyújtanak, hogy megtarthassák ügyfeleiket. Az elmúlt évben a biztosító intézetek összes díjbevétele 27,5 milliárd forintot tett ki, szemben a 23,8 milliárd forintos kárkifizetéssel. A díjbevétel a megelőző évihez képest csökkent, ugyanakkor a kárkifizetés 30 százalékkal növekedett, alapvetően az inflációs terhek miatt. Úgy tűnik tehát, hogy a díjverseny valóban nem járható út, s valóban csak a tervezett kedvezőbb szerződési feltételek nyerhetik majd meg az ügyfeleket.

A kereszténydemokraták megyei elnökének válasza az SZDSZ levelére

(Petőfi Népe, 1990. augusztus 9.)

Tisztelt Dr. Sándor László Úr!

Válaszomban előrebocsátva közlöm, nem alkothat megalapozott véleményt levelemről, mivel eredeti terjedelmének felét közölték. Ön levelem tartalmát fasisz- toidnak és alkotmányellenesnek bélyegezte. Ez az állítás valótlan, és a becsületsértési per helyett inkább, a nemzet érdekében, a gondolatváltás mellett döntöttem.

Mindenekelőtt felhívom szíves figyelmét a fasizmus és a bolse- vizmus közötti gyakorlati azonosságra. Arra is, hogy mindkettő szuronyokkal lett a magyarságra ráerőltetve, az utóbbi ráadásul 40 évig tartott, majd a két rossz közül az egyik győzött, és az ország a keresztény nemzeti erők vezetése alatt kényszerpályára került. (Ez még ma is fennáll.) A világhódító sztálinizmusnak útjában állt a szuverén keresztény magyar politika, és mi sem volt egyszerűbb, mint lefa- sisztázni, és ezzel jogalapot teremteni a nemzet legjobbjainak likvidálására, az ország bekebelezésére, a diktatúra bevezetésére. (Legjobbak alatt az arisztokráciát, az egyházakat, a közép- osztályt és minden olyan erőt értek, amelyek hazánk szuverenitásáért síkraszálltak.)

Én igaz ellenségképet, de nem axiomatikusát festettem Önökről (az SZDSZ csapatáról), amire a válasz mindjárt a lefasisztázás, az a megszokott lejáratósdi, amivel az igaz magyart tüntették ki 40 évig, hogy lehetetlenné tegyék a közéletben. így az Önök politikája egyre inkább hasonlít a bol- sevikra, és ez nagyon veszélyes. (Egy régebbi cikkemben Önöket fehér bolseviknak is neveztem — ezért.) A magyart összemosni a fasisztával nagy és végzetes hiba a jövőt tekintve, nem is beszélve arról, hogy alaptalan. Kihaló- félben, felszívódóban levő nemzet vagyunk, az utolsó lehetőségeinkkel játszadozunk, A jÖYQ-i ben is rámutatunk ezfrtAiöf^OK* lényegére, az ide vezető útra és szellemiségre, és azokra, akik mindezt aktívan művelik ma is.

Bármennyire is nem tetszik Önöknek, kötelességünk a többségi keresztény magyarság érdekeit sértő gondolat, elképzelés és cselekedet kellő bírálata a demokrácia játékszabályainak keretén belül. Máskor is rámutattunk az SZDSZ hazafiatlan, nemzetietlen megnyilvánulásaira (lásd: legutóbb a címerkérdés, SZDSZ-, MSZP-, Fidesz-szava- zatok miatt maradt a vörös csillagos Kádár-címer, igaz, csak egy kevés ideig, vagy a Magyar Hősök Napján való távolmaradás,- Trianon stb.)

Negyvenöt év után a többségi keresztény magyarság elsősorban saját nemzeti identitásának örömét kívánná élni, ehelyett újabb és újabb kudarcra ítéltetik, mindenfajta nemzeti érzés és akarat megfogalmazása, az Önök kisebbségi gáncsoskodása, és a Károlyi-szerű, még gyengekezű MDF-kormányzat miatt. Annak ellenére, hogy nemrég még együtt

küzdöttünk, a hitoktatással kapcsolatos SZDSZ-állásfoglalás miatt a keresztény magyarság ellenségnek tekinti Önöket, amíg elképzelésüket nem revideálják. A többségi keresztény magyarság követeli azon alkotmányos jogát, miszerint valláserkölcsi oktatásban szeretne részesülni az iskolákban, a tanterv részeként. Tehát, ki-ki vallásának megfelelően hittanoktatásban részesülne, a többiek nem vallásalapú erkölcsi oktatásban. Mindehhez szükséges feltételek is csak ezen keretek között adottak egyelőre.

Fokozatosan szeretnénk megvalósítani a jogtalanul elvett felekezeti iskolákban az e szellemnek megfelelő oktatást, nevelést. Ehhez joguk van a keresztényeknek is, a zsidóknak is egyaránt. Általában pedagógusainkkal nincs baj, de a pályáról önként távozásra szólítjuk fel azokat, akik hatalmukkal visszaélve bármilyen hátrányt szenvedtettek el a vallásos gyerekekkel. A mi forradalmunk akkor fejeződik be, ha igaz kereszténydemokrata politikát látunk érvényesülni, amely újabb, legalább ezer évre elindítja a magyarságot Istennel, nemzettudattal, hazafiassággal, kemény helytálló viselkedéssel és politikával és kellő gazdasági háttérrel. A reális alapunk minderre a magyarság érzületének keresztény nemzeti többsége, tiszteletben tartva a kisebbségi elképzeléseket.

Elfogadhatatlan számunkra, hogy nagyhangú kozmopolita, polgári radikális, liberális bolsevik szellemiségű kisebbség a szentistváni Magyarország akaratával provokálja és megfossza e népet ezeréves tradicionális jógáitól. A liberalizmus azon eszmeiségeit tartjuk kívánatosnak, amelyek a reformkor, a kiegyezés nagyjait jellemezték (nemzeti nemesi liberalizmus), és elvetjük a Kommünt és a vörösterrort jellemző gondolkodást. Nem is beszélve arról, hogy £ népnek éppen >-%Ége féMkáx* Az izmusokból! Pártunk felvállalja az egész magyar múltat, tradíciónak tekinti a jövő kialakításakor. Könnyen tehetjük, mivel igazán nincsen mit szégyellnünk múltunkban, különösen, ha más nemzeteket is vizsgálunk, akár összehasonlítás céljából —: Bethlen, Klebelsberg, Teleky szellemiségét magunkénak tekintjük, különösen rám hatnak nagy erővel! Befejezésül: jó lenne, ha ezen problémákon felülkerekedvén a gazdaság problémáival foglalkozhatnánk, mivel az ezzel kapcsolatos elképzeléseink hasonlóak az SZDSZ- éhez sok mindenben. Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy csak az SZDSZ rendelkezik olyan gazdasági szakemberekkel, akik a rendkívül nehéz, szinte lehetetlen feladatokat megoldják.

Hajlandó vagyok kétoldalú tárgyalásokon részt venni, hogy elképzeléseink közelebb kerüljenek egymáshoz.

Minden haragtól mentes tisztelettel ^ Molnár Sándor,

a KDNP Bács-Kiskun megyei elnöke

A szerkesztőség szeretné elkerülni, hogy a lap pártviták fóruma legyen. Ügy gondoljuk, hogy a témában közreadott eddigi vélemények—legalábbis terjedelmileg—egyensúlyban vannak. A vita, a kölcsönös vádaskodások további közlését részünkről befejezettnek tekintjük.

FÖLDI PARADICSOM

(Tóth Sándor felvétele a tiszakécskei szabadstrandon készült)