Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-15 / 191. szám

1990. augusztus 15. • PETŐFI NÉPE • 3 MEGMARAD-E A BÉKE? — AMI VOLT ÉS AMI LESZ — ZÁRJA KAPUIT A TANÁCS 9 Oroveczné elragadtatással beszél településükről. (Walter Péter felvételei) Herczegné 30 évesen, nyolc gyerekkel. A következő munka a házon: a cserepezés. Rendszerváltás előtt Foktőn Két szomszéd perlekedik a faluban. — Közel rakta a szalmát a házam falához. — Maga meg a kerítésemhez. — Pakolja arrébb! — Pakolja el maga is! — Tanácselnök úr — fordul most az egyik panaszos, a hangosabb, Gombos Jánoshoz —, ellopták az öntözögumi- mat! Mérgesen néz a szomszédjára. Aszályos, inflációs nyár — Békesség, emberek! — kéri az el­nök. — Hangoskodás helyett egyezze­nek ki. Rakják el a szalmát mind a ketten, ne legyen útban. Aztán majd csak előkerül az a gumi is ... Az ilyen, Péter és Pál szomszédvita nem foktői sajátosság. Bárhol megtör­ténhet. A Kalocsához szinte csak egy ugrásra lévő községben azonban mégis jelez valamit. Sértődékenyebbek az em­berek. Hamar fellátnak kis semmisége­kért is, mert mint a tanácselnök.és Vaj­da István vb-titkár elmondja: — Foktőn is nehezen viselik el ezt az aszályos és inflációs nyarat. Az áreme­lések mindenkit lehangolnak. Bizony­talan a termelőszövetkezeti tagság is: marad-e, vagy feloszlik-e a Béke? Lesz- e munkahelye és megélhetése a lakos­ságnak ? A közösségi erőforrás kimerült • Kisgazda — otthon (Búkor Imre). sítenek egy cső csemegekukoricát a vi­szonteladók, idehaza az irdatlan szárazságot már a kóró sem bírja a földeken. — Amennyire vártuk a nyarat, most úgy várjuk, hogy vége legyen! Nem csak a tikkasztó augusztusból való menekvés mondatja ezt a foktői- ekkel. Szeretnék tudni í— bár egyelőre csak találgathatják —: mi lesz azután, ha végleg bezár a tanács? A tanár tanítson A helyi önkormányzati választás előtt lassanként záráshoz készülődő ta­nács vezetői csalódottak. 1985-höz ké­pest az életszínvonal ilyen nagy mérvű romlását, mint amilyet mostanában ta­pasztalnak, megrázkódtatásként éli át az ezerkilencszázötven fős település. 1985—1988 között, társadalmi mun­kában, sokat tettek lakóhelyükért az itteniek. Ám a közösségi erőforrás ki­merült. Mindenki a saját megélhetésé­ért küzd. Hogy 30 ezer négyzetméternyi utat építettek öt év alatt és javították a házi szociális gondozást? Hogy két pe­dagógus-szolgálati lakást, egy felújított hidat és egy sportöltözöt adtak át egye­bek közt ebben az időben ? Hogy műkö­dött az egészségház, az óvoda és az isko­la, s hogy meghosszabbították a buszok útvonalát?Minden igaz, de közben na­gyot fordult a világ. A kofafalunak is nevezett Foktőről Budapestre feljáró piacosok rossz emlékű útravalóval tér­nek haza. Mig a Bosnyák téri piacon 5 forintért vesznek tőlük és 15-ért értéke­Oroveczné Schnúr Helga földrajz— rajz szakos tanár, március 1-je óta ik­rek, Réka és Gergő boldog mamája. — Olyan szép ez a falu! — beszél elragadtatással a településről. — A Va­jas patak, hosszú, nagy fűzfáival a gye­rekek paradicsoma. S mennyi szép ház épült itt! Minden utca betonos. Az élel­miszerboltban 18 óráig vásárolhatunk. Azelőtt csak délelőtt volt nyitva. — A továbblépéshez jók a feltételek. Min változtatna mégis? — A férjem és én is pedagógusok vagyunk. A fizetésünk csak arra elég, hogy egyik hónapról a másikra kihúz­zuk valahogy. Fűszerpaprika, uborka és paradicsom termesztésével pótoljuk a hiányzó forintokat. Szeretünk dol­gozni, de jobban hasznára lehetnénk a falunak, ha ehelyett, magasabb fizeté­sért, az iskolások alapműveltségének az emelésére fordíthatnánk több időt és energiát. Pálja úgy látja: a község hosszú va­júdás elé néz a rendszerváltással. A kö­• „Olyan szép ez a falu!” zelben, Kalocsán nincsenek tőkeerős vállalatok, amelyek a foglalkoztatási gondokon enyhíthetnének. A földkér­désről az a véleménye, hogy az a mai formájában zavaros. A munkanélküli­séget nem „szippantják föl” a szétosz­tott földek. Attól tart: a munkanélküli­ség később még növekszik, sőt, újrater­melődhet. Kérdések A kisgazda vezetőhöz Vimpek Istvánné főiskolát végzett védőnő is munkanélküli, egyelőre. Nem tud elhelyezkedni. Erről Varga Sándorné, a másik, idősebb védőnő be­szél. Neki -még .van munkája, -Amikor , a' foglaikokijátlíératc, fő evé^akkor í még negyven gyerek született a község- f ben, tavaly viszont már csak húszon- egy. Az idei ,születésszám tizenöt — több újszülött nem várható. Lesz-e ke­nyerük, lesz-e mit enniük, mire felcsepe­rednek ...? Búkor Imre kisgazdapárti elnök — huszonnyolc taggal ők alkotják az egyetlen, jelentősebb politikai erőt Foktőn — ehhez a kérdéshez szól hoz­zá, kapálás közben, Aradi utcai kertjé­ben. Hatvanhét éves. Az öregapja bé­rescselédként kezdte annak idején. Ti- ' zenhét kataszteri hold földet szerzett magának. Nekik, azaz a Búkor házas­pár kezén, 17 hektár volt. — Visszaigénylik? — Csak1 lennék 15 évvel fiatalabb, belevágnék! — válaszolja a férfi. — Most a feleségemmel művelgetjük ezt a kisebb területet. A vasárnapi kismise után is kijövök öntözni. A föld megter- , mi a megélhetésre valót, csak érteni kell hozzá. — Hogy közösen vagy egyénileg könnyebb? — támaszkodik meg kis időre a kapanyélen. — Embere válo­gatja. A kisgazdák közt van olyan, aki 20-30 hektárt is visszafogadna, hiszen a foktői föld nagyon jó. A Vajas mellett 25-30 aranykoronások a földek. Ám az is igaz, sokan vannak, akik bent akar­nak maradni a termelőszövetkezetben, és nem kémek vissza semmit. A szövetkezet és a magántulajdon, úgy látszik, nem ebrudalja ki egymást. Megvan rá a lehetőség, hogy legyen kenyere ezután is Foktőnek, csak jókor földbe kerüljön a mag 1990-ben is. Felelősség a nagycsaládosokért A szomszédban apró gyerekek sza­ladgálnak egy épülő ház körül. Nyolc eleven lurkó és kislány. A 30 éves Her- czeg Gábornéé, aki az építkezés veszöd- ségei közepette is szeretetteljes légkört teremt a családjának. Férje ingázó. — Nekem többet érnek a gyerekeim; mint másnak az arany! Ha azt hallom, nem lehet ennyit felnevelni, nevetek. Dehogynem! Mi öten voltunk. Akinek nincsen testvére, nincs, aki meglátogas­sa. Hétfőn, az övékkel együtt, tizenhét gyérekkel ment le a Dunához, játszani. Aki látta őket, megcsodálta a vidám csapatot. Még ekkora család ...! Elképzeltem őket én is, amint az öreg Duna mellett haladtak. Lépteikhez, re­mélem, a földtulajdon rendezése és a helyi önkormányzat tovább egyengeti az utat‘ Kohl Antal A Független Kisgazdapárt kecskeméti vezetőségének felhívása! A Független Kisgazdapárt Kecskeméten, a Bánk bán u. 9. sz. alatti, visszakapott székházában, minden pénteken 18 órai kezdettel összejövetelt tart. (Bejárat a Czollner tér felől.) Legközelebbi találkozónkra au­gusztus 17-én kerül sor. Az összejövetelek alkalmából a párt megyei és vá­rosi vezetői már eddig is tájékoztatták a megjelenteket a Független Kisgazdapárt célkitűzéseiről, az előttük álló feladatokról, de felvilágosítást adtak személyi jellegű kérdésekben is. A párt legfőbb célkitűzésének a parasztság rehabili­tálását és a föld tulajdonjogának rendezését látja, de képviselni kívánja a kis- és középvállalkozók, iparo­sok, kiskereskedők, valamint az elmúlt 43 év folya­mán politikai okok miatt mellőzöttek, elbocsátottak vagy letartóztatottak érdekeit is. Pénteki összejöveteleinkre várjuk a velünk szimpa­tizálókat és azokat is, akik még nem döntötték el: a szeptember 30-ai helyhatósági választások alkalmá­ból melyik párt jelöltjeire akarnak szavazni. Augusztus 11-én a „Szemle” című adás keretében hangzott el, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz kapta ^Amerikából a legjelentősebb anyagi támogatást. A Független Kisgazdapárt nem rendelke­zik megközelítőleg sem hasonló anyagi bázissal, nem tudjuk a helyhatósági választások alkalmából az utcá­kat és tereket plakátokkal és röpcédulákkal eláraszta­ni — viszont mindenki személyesen győződhet meg összejöveteleinken arról, hogy ragaszkodunk a de­mokratikus szabadságjogokhoz, a nemzeti hagyomá­nyokhoz, a keresztény erkölcsi elvekhez, és a na­gyobbrészt magántulajdonra épülő gazdasági- rend­szerhez. Programunk szerint minden gazda, vállalkozó, ipa­ros és kereskedő maga döntheti el: egyénileg vagy önkéntes szövetkezeti, részvénytársasági formában kívánja-e tulajdonát, tudását, munkáját családja és az ország érdekeinek megfelelően hasznosítani. Független Kisgazdapárt Kecskemét Városi Vezetősége A PÉKMESTER SEGÍTSÉGE: Szerdánként olcsóbb a kenyér a nyugdíjasoknak A nyári áremeléskor 20 száza­lékkal ment föl a liszt ára, 40 szá­zalékkal drágult az energia. A víz már január óta a korábbinak több­szörösébe kerül. Valahogy így ala­kul ki a kenyér ára — ha valaki nem tudná —, s ezért lesz (lett) az is drágább ismét. (Az egyetlen fix árast kivéve, de kérdés, hogy azt ki süti és ki veszi?) Cseh Ferenc kecskeméti pékmes­ter sokak által dicsért és vásárolt kenyere immár 26 forintba kerül kilónként. Ennyit jelentett a pék­üzembe is begyűrűző áremelés. Hogy ez a kenyér — éppúgy, mint másutt is a finomabb fajtájú — sokaknak már drága?! Mondjuk ki: nehezen megfizethető. A kevés­ke nyugdíjból éppenhogy futja rá. Pedig enni kell! Legalább kenyeret, ha már a húst nem is mindenki engedheti meg magának. De mit tehet az, aki már a kenyérrevalót is fillérenként guberálja elő a pénz­tárcájából? Tippeket most hadd ne adjunk, egyébként is kell legyen ebben az országban e kérdésnek is felelőse,- aki, vélhetően,' tudja a dolgát. Addig is, amíg ennek átfogó ha­tása érezhetővé válik, Cseh Ferenc — és munkatársai — a maguk le­hetősége szerint egy kicsit könnyí­tenek á legrászorultabbákon, a nyugdíjasokon. Augusztus 22-étől szerdánként, a Csáky utcai pékmű­helyben lévő üzletben, reggel 5 és déli 1 óra között minden ott vásárló nyugdíjasnak önköltségi áron, 19 forintért adnak egy kiló kenyeret. Tehát nem drágábban, hanem a régi árnál is olcsóbban. Nem kell mást, mint a nyugdíjszelvényt be­mutatni. A pékmester, aki naponta 18-20 mázsa kenyeret süt, tudja, hogy segítsége csekély. Mégis abban bí­zik, hogy azért mégiscsak könnyít azok helyzetén, akik most tényleg nagyon rászorulnak. (V. T.) Igenis, van megoldás. Félre kishitűség, emeljük fel arcunkat, fordítsuk a tisztító szélbe és bízzuk ma­gunkat egy ötletgazdag emberre. Itt vagyok például én. Már csak azért vagyok bátor, minden szerényte­lenség nélkül, saját magammal előhozakodni, mert nekem jutott eszembe a megoldás. Úgy bizony. • Valószínűleg emlé­keznek arra, hogy ki­sebbfajta földmozgás­sal felérő morajlás övezte azt, midőn beje­lentették, hogy or­szággyűlési képviselő­ink hivatásosak lesznek, eszerint fizetésük is lesz, amit aztán azóta meg is kapnak, minthogy megsza­vazták maguknak. Ennek nyomán — a változások határozott folytatása is így követeli — ne álljunk meg félúton, hanem terjesszük ki ezt a mélyen de­mokratikus módszert a népre is. Legyen hivatásos a nép, és gyakorolja főállásban alkotmányos jogait. Mindenki legyen főállású népfi, vagy népleány, az ezzel a tisztséggel járó kötelességekkel és jogokkal. A hét első három napján, soronkívüliséget igénylő döntések esetén az első négy napon, délelőtt tíztől este hat-hétig népszavazáson vegyen részt, hiányoz­ni csak igazoltan lehet (tajvani kiküldetés, miegy­más). A hivatásos nép egyes tagjainak a fizetése lehetne mondjuk |S a képviselői fizetés 150 százaléka, mert az igaz, hogy képviselőnek lenni komoly rang, de azért népnek lenni mégiscsak nagyobb kunszt! Nincs ez az ötlet minden tradíció híján, hiszen nem is olyen régen még számtalan hivatásos, függet­lenített forradalmárral volt dolgunk, és ezen senki nem csodálkozott, pedig ehhez f épest a függetlenír tett népnek sokkal több értelme^ van. Hétköznapi életünkben is madár- és nem fűnyiróröptű távlatokat nyithat: a népuralom és az ön­uralom valóban egy és ugyanaz lesz, más ér­telmet nyer a népies kifejezés (azt fogja jelenteni, hogy „én népies va­gyok, állj egyenesen, ha velem beszélsz, és fogd be a szád!’’), lesz majd igazi népünnepély, népkonyha a Népligetben, ahol népdalokat énekelnek a népmű­vészek, Reggel, ha csörög az óra, az ember csak beszól a gyerekeknek: — Fiúk, népfelkelés! Azt mondják, hogy a népet nem lehet leváltani. Esetleg eddig. Mert ezután, ha hivatásos lesz, igenis meg kell szolgálnia saját bizalmát. Nem elég meg­születni — bár nem árt a karriert ezzel kezdeni —, hanem újra és újra nép-szerűnek kell lenni, cikli­kusan és öntudattal. Éljen az első, legitim magyar nép! Hámori Zoltán Hívatásos nép Levél a minisztériumból Mátkára Hamarosan eldől az MSZP-lapok sorsa — Nagy az érdeklődés a pályázaton meghirdetett megyei lapok iránt — válaszolta kedden az MTI érdeklődésé­re Polgár Viktor, a Magyar Szocialista Párt szóvivője. A versenyfelhívást július végén jelen­tették meg, az ajánlatokat augusztus 26-án éjfélig lehet benyújtani. Egyelőre még nem érkezett kész pályázat - mondta a szóvivő —, ám ez nem jelent semmit, a jelentkezők valószínűleg csak közvetlenül a végső határnap előtt fogják beadni üzleti ajánlataikat. Az érdeklődést mutatja, hogy a 11 lap és kiadóvállalat adatait tartalmazó, úgy­nevezett tendercsomagokat több’mint 30 vállalkozó vitte el. Természetesen nincs pontos adat arról, hogy a pályá­zók között van-e külföldi is, am az érdeklődő kérdésekből ez valószínűsít­hető. Nem magyar pályázó azonban csak hazai vállalkozóval együtt tehet érvényes ajánlatot, ugyanis a pályázati feltételek között az is szerepelt: a kül­földi tulajdoni hányad nem haladhatja meg a 49 százalékot. A lapok sorsáról a pályázat zárását követő 15 napon belül döntés születik — emlékeztetett Polgár Viktor —, ám az átírási procedúra elhúzódhat. így nem biztos, hogy az önkormányzati választások kampányfinisében már az új tulajdonosok dirigálhatják a lapo­kat. (MTI) Több mint két hónappal ezelőtt a szülők panasza alapján foglal­koztunk a matkói Heizer Katika iskolai behatási ügyével, nevezete­sen azzal, hogy Katika — a szülők szándéka szerint — a kecskeméti leninvárosi iskolában szeretné el­kezdeni tanulmányait. Ezt azon­ban meg akarta akadályozni a matkói iskola akkori megbízott igazgatónője, Lukács Károlyné (aki azóta már nem igazgató). A szülők a cikk nyomán levelet írtak Andrásfalvy Bertalan műve­lődési miniszternek, kérve a segít­séget, a támogatást. Lukácsné ugyanis — a szülők elmondása sze­rint — kijelentette, hogy mehetnek akár a miniszterhez is, úgyis neki — mármint Lukácsnénak — lesz igaza. Nem igy történt. íme a levél, amelyet a minisztériumból kaptak Heizer Józsefnéék: „Tisztelt Szülő! Gyermeke isko­lai behatásához nincs szüksége mi­nisztériumi beavatkozásra — a je­lenlegi jogszabályok ezt nem is te­szik lehetővé. A levele melléklete­ként megküldött újságcikk arról ad hírt, hogy Katikát a kecskeméti leninvárosi iskolába felvették. Az iskolába lépéshez nem szükséges a matkói iskolavezető engedélye, Önnek szülői jogon van iskolavá­lasztási lehetősége, melyről az ok­tatásról szóló 1985. évi I. törvény rendelkezik. A választott iskola igazgatójának van döntési lehető­sége a felvételiről. A döntéshez ele­gendő az Önök írásbeli kérelme és a gyermek fejlettségéről kiállított iskolaérettségi vélemény. Kecskeméten van nevelési tanácsadó. Javaslom, hogy keres­sék meg a tanácsadó vezetőjét, kér­jék gyermekük iskolaérettségi vizs­gálatát. A vizsgálat eredményét vi­gyék el á kecskeméti leninvárosi iskola igazgatójához. A beiratko­záshoz szükség lesz az Önök sze­mélyi igazolványára a fentieken kí­vül. Eredményes iskolakezdést kí­vánunk gyermeküknek és Önök­nek. Üdvözlettel Czimer László mb. főosztályvezető-h.” A minisztériumi jókívánságok­hoz mi is csatlakozunk. —g—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents