Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

/ 1990. július 2. • PETŐFI NÉPE • 5 A ZÖLDSÉGBOLTOS NEM ÁRULHAT KRUMPLIT, A TRAFIKOS CSOKOLÁDÉT, A MASZEK VENDÉGLŐS NEM NYITHAT ÚJ ÜZLETET ... Vállalkozni szabad: magyar módra! # A saját boltjában maga ura az ember, s csak a mun­ka rabszol­gája. Kúti Károly és fe­lesége nem választaná­nak más szakmát, ha újrakezdhet­nék az éle­tet. (Méhes! Éva felvéte­le) >tr Ä, Több száz élelmiszer-vegyes­boltot zártak be megyénkben az utóbbi két esztendőben. Vélhető­en többet, mint máshol az or­szágban, hiszen Bács-Kiskunban rengeteg (volt) a tanyai bolt. Ezek az úgynevezett külterületi­ek okozták a legtöbb gondot és ráfizetést üzemeltetőiknek (első­sorban az áfészeknek): évtizede­ken keresztül. Más egyéb tevé­kenységeikből finanszírozták emiatti veszteségeiket. Sokan abban bíztak: a privati­záció majd megoldja ezt a gondot is. Derűlátásukat arra alapozták, hogy a veszteséges boltok nagy része valójában a „vízfejű” köz­pont fenntartása miatt volt ráfi­zetéses mindig is. Véleményük szerint az a bolt, amelynek csak egy-két személyt — a tulajt és alkalmazottját — kell eltartania, csakis nyereséges lehet. E meg­győződés hívei már régóta türel­metlenül sürgették az elképzelé­seiknek megfelelő változást. Még a vállalkozási törvény megjelenése előtti hetekben fel­kerestem néhány élelmiszer- vegyesboltot. Arra voltam kíván­csi: a potenciális vállalkozók szá­mára eléggé vonzó-e az élelmi­szer-kereskedelem? Nem vonzó, de lehet szeretni Kecskeméten, a Törekvés Tsz lakótelepén, a szövetkezet köz­pontja mellett — tehát igen for­galmas helyen — van egy vegyes­bolt. Nincs másik a közelben. Tulajdonosa az Univer ÁFÉSZ, vezetője Hevér József. Feleségé­vel együtt jövedelemérdekeltség­ben üzemeltetik a boltot. E gaz­dasági forma a vállalkozónak is előnyösebb a többinél (például a szerződésesnél), ennél jobb lehe­tőségeket jelenleg nem kínálnak a jogszabályok olyan szituáció­ban, amelyben a dolgozó és a tulaj nem ugyanaz. Az üzletet is „jól viszik”, a havi 700 ezer forin­tos forgalom a bolt adottságai­hoz képest szép teljesítmény. Mégis: Hevér József bruttó jöve­delme csupán 9000, feleségéé 6800 forint. Ráadásul a bolthoz vannak láncolva. Ha szabadság miatt bezárják, nem tudják „hoz­ni” a munkabérüket. De külön- külön sem pihenhetnek, mert a tulajdonos kikötése szerint a bolt egy hétnél hosszabb ideig nem maradhat szakképzett kereskedő nélkül. S ilyen képzettsége csak a férjnek van. « Bizonyára szívesebben lennének a maguk gazdái! Ha eladó lenne, megvennék a bol­tot? — Igen; „ha” — kezdte a vála­szát Hevér József. — Ha részletfi­zetési kedvezményt kapnék, ha csökkentenék a társadalombizto­sítási járulékot, illetve ha néhány évig és bizonyos forgalomig nem kellene adót fizetnünk. — Mekkora forgalomig gondolta a mentességet? Amennyi a munkabért, a bolt üzemelési költségeit fedezné, s legalább a legszükségesebb fej­lesztésre is lehetővé tenné a tarta­lékképzést. Az lenne az igazsá­gos, ha a bevételnek csak azt a részét adóztatnák, ami ezen felül van! Hát nem?! Egyetlen élelmiszer-vegyesbolt működik az 1 ISO lakosú Katona­telepen. Magától értetődő, hogy óriási a forgalma. Tulajdonosa szintén az „Univer”. Az üzlet munkatársai, Bodó Antalné és Dakó Zoltánné egyformán vála­szoltak kérdésemre: nem vennék meg a boltot. Kicsi az árrés, sok az elvonás, a hitelkamat, a rezsi- költség, Egyébként is túl vannak terhelve-kölcsönökkel (most épít­keztek mindketten). Kúti Károly 1954 óta „maszek boltos”: kecskeméti, Ceglédi úti üzlete ha nem is „puccos”, de jól felszerelt: hűtőládákkal, -szekré­nyekkel, -ládákkal ellátott. — Hosszú évek tapasztala­tai alapján mit mondhat azok­nak, akik most akarnak indul­ni: megéri élelmiszerboltot üzemeltetni? — Úgy érti, hogy meg lehet-e belőle gazdagodni? Nem. De aki szereti, aki belejött, az nem tudja abbahagyni. Ilyen vagyok én is. Szerényebb fejlesztésre is jut a bevételből, de mindezért napi 12 —14 órát dolgozom... Nem látott még boltot belülről?! Rozsnyai Simont, a Kisosz me­gyei szervezetének titkárát már a vállalkozási törvény megjelenése után kerestem fel. Természetesen az volt az első kérdésem: infor­mációi szerint az élelmiszer- kereskedelmi szakmában több-e a jogosítványért jelentkező, mint volt korábban? A meglepő válasz így hangzott: — Lehet, hogy a jelentkező több, de kevesebben vannak, akik meg is kapják az engedélyt. Az új jogszabályok nemhogy se­gítenék, hanem hátráltatják a vállalkozást! Korábban bizonyos idejű szakmai gyakorlat is elég volt a vállalkozáshoz, némelyik­hez egy 12 hetes tanfolyam elvég­zése is megfelelt. A kisebb élelmi­szerboltokhoz 2 év gyakorlat kel­lett. Most: mindenhez szakmun- kás-bizonyitványt kémek! Érde­kes, hogy legalább ötven külön­böző ipari szakmában nincs szükség ilyen papírra a vállalko­záshoz! A kereskedelemben kell! Igaz, elég, ha legalább az alkal­mazottnak van ilyen bizonyítvá­nya, de annak a személynek ál­landóan bent kell lennie a bolt­ban, mert a jogszabály szerint szakmunkás nélkül nem marad­hat az üzlet! Egy ilyen alkalma­zott legalább 30 ezer forintba ke­rül havonta (munkabér, + tb.- járulék + adó). Melyik tanyai vagy külterületi bolt bírna el ilyen költséget! De folytatom! Azt mondtam az előbb: szak­munkásképzettség kell az élelmi­szer-árusításhoz. Kivétel „az em­beri fogyasztásra nyers állapot­ban alkalmas élelmiszer”. Nem érti? Nem csodálom! Arról van itt szó: zöldséget, gyümölcsöt bárki árusíthat. De krumplit? Száraztésztát? Zöldbabkonzer- vet?! Azt már nem, mivel nem fogyasztható nyers állapotban! A trafikostól nem kémek szak­munkás-bizonyítványt. De ha csokoládét is árul, akkor már igen?! Nem folytatom a sort, ugye ennyiből is látja, hogy aki ezeket a jogszabályokat kitalálta, életében nem járt boltban? ... Kiút a káoszból Rozsnyai Simon egyébként be­mutatott nekem egy fiatalembert — név nélkül. Roppant tanulsá­gos, ami vele megesett, de inkog­nitóban kivánt maradni. Húsz éve dolgozik a vendéglátóipar­ban, évekig volt szerződéses üz­letvezető. Két esztendeje egy kül­területi büfé-falatozó tulajdono­sa. Most azonban Kecskeméten szeretne nyitni egy kis üzletet. Először akkor „zsibbadt el”, amikor megtudta, hogy a városi tanács 38—50 ezer forintért adja az üzlethelyiségek négyzetméte­rét (a csupasz falakat). Ehhez még legalább egymilliót kell hoz­zátennie — a berendezésért. Mégis úgy döntött, vállalja, a hi­tellel (és uzsorakamatával) együtt. S akkor kiderült: nem kaphat jogosítványt, mert nincs szakmunkásképzettsége. Régi üzletét persze továbbra is „vihe­ti”: ahhoz még a régi jogszabá­lyok szerint kapta meg az enge­délyt ... — Tényleg nincs kiút ebből a káoszból? — kérdeztem végül a Kisosz titkárától. — De van — válaszolta. — Tanfolyamot indítunk hamaro­san, amellyel szakmunkás-bizo­nyítványt lehet szerezni. jlg Mennyibe kerül ez a vállal­kozónak? m Amennyibe nekünk, és az nem kevés. De van jobb ötlete? Nincs. Ennél több elriasztó, a vállalkozást nehezítő feltételt, körülményt én sem tudnék kita­lálni. Almási Márta 80 éves a Bajai Bunyevác Csitaonica Beszélgetés Muity Antal egyesületi elnökkel A közelmúltban tudományos tanácskozással és a Szent Antal-napi búcsú hagyományainak felelevenítésével ünnepelték meg a Bajai Bunyevác Csitao­nica, azaz olvasókör megalapításának 80., újjáalakításának 2. évfordulóját — Hogyan értékeli a rendezvényt?—kérdeztük Muity Antalt, az egyesület elnökét, aki a szimpózium kezdeményezője és fáradhatatlan szervezője volt — A bunyevác nemzetiség tulajdonképpen az országhatárral kettészakadt. Baján és környékén ugyanúgy élnek bunyevácok, mint a mai Jugoszlávia területén. Felmerült a gondolat, hogy a kettészakított nép találkozzon, közösen meghányja-vesse sorsát, múltját, jelenét, jövőjét. Erre adott alkal­mat a ferences templom Szent Antal-napi búcsúja, mely elé egy egész napos tudományos tanácskozást szerveztünk. Sajnos, technikai okokból nem sike­rült nagyobb tömeget összehozni: elsősorban minkét oldalról a nemzetiség értelmisége vett részt. Előadókat hívtunk meg Zomborból, Szabadkáról, Zágrábból és Újvidékről a tanácskozásra, a búcsúra pedig a zágrábi, a kalocsai érsek és a szabadkai püspök küldte el személyes megbízottját. — Milyen előadások hangzottak el? — Az én megítélésem szerint nagyon érdekes, tartalmas értekezéseket hallottunk ,a bunyevácok történetéről és mai helyzetéről. Mégis azt kell mondanom, hogy bizonyos visszafogottságot tapasztaltunk némelyik vendé­günk részéről. Nagyon bízom abban, hogy ez a jövőben egyre inkább oldó­dik majd. A legnagyobb támogatást és megértést különben a vajdasági magyarok szervezetétől kaptuk. Felkerestem Szabadkán Szekeres Lászlót, és rövid beszélgetés után megállapíthattuk, hogy a mi itteni helyzetünk rendkí­vül hasonlít az ő ottani helyzetükhöz. El is határoztuk, hogy a mostani találkozót olyan kezdetnek tekintjük, melynek folytatása következik. Eljött dr. Szöllősi Vágó László, aki magyarul és bunyevácul beszélt felváltva. — Nem fordította mondandóját, ezzel is jelképezve, hogy az élő kétnyelvűséget tartja temészetesnek. — Úgy tudom, az egyesületük olyan ajándékot kapott, mely lehetővé teszi horvátszerb cikkek leírását. — Igen. Szabadka város magyar származású polgármestere, Kasza József, egy horvát irásjeles írógépet küldött. Ezért a hasznos adományért nagyon hálásak vagyunk. Ez egyben jelképe a mi teljesen újszerű kapcsolatunknak: Jugoszláviában élő magyarok és Magyarországon élő horvátok között.-— Bizonyos fogalmak gyakran keverednek a nemzetiségekkel és szervezete­ikkel kapcsolatban. — A dolog így áll: Magyarországon működött, illetve működik a Magyar- országi Délszlávok Demokratikus Szövetsége, mely a horvát, a szerb és a szlovén lakosság érdekeit képviselte. Most mindhárom nagy etnikum meg­alakította saját szövetségét. A bajai Bunyevác Olvasókör jogilag egyik szer­vezetnek sincs alárendelve, teljesen önálló egyesületként működik, jóllehet az együttműködést felajánlottuk. A Bajai Bunyevác Csitaonica kérte a régi székhazainak visszaadását. Kaptak-e már választ? — Baján a Szabadság úton. Bajaszentistvánon pedig a Dózsa György úton volt egy olvasóköri épület. A két egyesületet 1950-ben megszüntették, ingat­lanukat pedig államosították. 1988. június 3-án egy maroknyi bajai bunyevác újjáalakította az egyesületeket, Bajska Bunyevacska Csitaonica néven. A működés azonban meglehetősen formális, mert a két épületet a mai napig sem adták vissza, jóllehet leveleztünk már a helyi, a megyei tanáccsal, a minisztériummal evégett. Olyan válaszokat kaptunk, mintha egyiket a má­sikról másolták volna le: jogos társadalmi igény, de az épületek visszaadását a jogszabályok nem teszik lehetővé. Gál Zoltán Kevés a munkahely Kiskunfélegyházán Nyári vakációjának jó részét Kis­kunfélegyházán is sok diák szeretné hasznosan eltölteni, idénymunkával pénzt is keresni. Ilyen munkaalkalom az idén elég kevés van a kiskun város­ban, ahol egyre többen jelentkeznek a munkaügyi szolgáltató hivatalnál. Néhány magántermelő és egy szö­vetkezet jelezte csupán, hogy gyü­mölcséréskor általános iskolát végzett vagy középiskolás tanulót alkalmazna. A helyi Petőfi Termelőszövetkezet ven­ne fel egy osztálynyi létszámú diákot, hogy 20 hektáros kajsziültetvényén a barackszedésben segítsen, természete­sen fizetés ellenében. A többi gazdaság általában a tagsá­ga, valamint azok hozzátartozói közre­működésével igyekszik gyümölcster­mését leszedetni. Ezzel szemben pályakezdőknek ajánl egyelőre betanított munkás állást a Kiskun Cipőgyár és a Habselyem Kötöttárugyár. Gimnáziumban érett­ségizetteket és szakmájukban elhelyez­kedni nem tudó szakmunkás fiatalokat keres esetleges átképzésre is. Minősített hegesztőket, lakatosokat alkalmazna az Április 4. Gépipari Mü­vek, és kisebb számban lakatosokat a Vörös Csillag Tsz ipari üzeme. Akiknek —nincs meg legalább a nyolc általános is­kolájuk, a kellő szakképesítésük, szak­mai gyakorlatuk, egyelőre nehezen tud­nak elhelyezkedni a kiskun városban. (k. a.) Jó-e a magyar szabvány? Szelíden zöldellő, szőlőbarázdás dombhátak, virágzó gyümölcsfák, szin- pompás tulipánok a házak előtti kisker­tekben — ilyen ez a táj. Akinek errefelé visz az útja, legszívesebben kiválasztaná valamelyik portát magának, hogy oda­üljön egy terebélyes lombú diófa alá sza- lonnázni, enyhe tavalyi bort kortyolgat­ni melléje. — Jó lehet itt élni.... —gondolja, aki erre jár. ■ Megmosolyogja a’kerités tetején lus­tán ballagó szürke macskát, és mindenre gondol, csak arra nem, hogy a kecses kis állat nem is olyan sokára görcsök között Jetrengve fog kimúlni, mert mérget evett. Nem gondol arra, hogy a sok vegysze­rezéstől mérgezett a talaj, a levegő, és minden, ami itt terem. A piacra hordott zöldség, paprika, paradicsom, a mosoly­gó gyümölcs. Akik itt élnek, nem sajnál­ták a pénzt mérgekre és vegyszerekre, hogy biztos legyen a haszon. — Megvettem — mondják egymás­nak —, ennyit, meg ennyit, de megéri. S közben mennek az évek, és nem figyelnek fel valamire. Hogy minden második házban van egy idegbeteg. Vagy alkoholista, ami eredőjét tekintve ugyanaz. Az országos átlag nem lebe­csülendő világviszonylatban, de az itteni helyzet azt is meghaladja. Statisztika nincs, itt ebből a szempontból nem vé­geztek felméréseket. Pedig elméletig jó a levegő. Ide nem jut el a város forgalmának zaja. Itt dió­fák vetnek hűvös árnyékot nyári meleg­ben, cseresznyefák érlelik édes gyümöl­csüket, puha léptű macskák sétálnak át az udvarokon. Es egyre több sápadt arcú ember, jár rendszeres ideggyógyászati kezelésre. Valamiért... Virágoznak a fák. Aki erre jár, talán szeretne megállni és ittmaradni. De ha belátna a házak mozdulatlan függönye mögé-, ha tudná, hányán élnek itt fiata­lon leszázalékolva ... Akkor is mély lé­legzetet venne, amikor elszántan és va- dul permetezik a fákat? Mérgekkel, és nem veszik észre, hogy elsősorban saját magukat mérgezik. A férgek immunissá váltak az évek során, a madarak pedig] a madarak, akik pusztíthatnák őket, el­menekülnek erről a környékről. Meg is tesznek ezért mindent, nehogy kárt te­gyenek ... Logikus. Helybéli logikával mérve... Bán Zsuzsa Egy autóbusz-vezető ismerő­sömtől hallottam e tanulsággal járó történetet. Különjáratban Nyugat-Európába indult, az út első feléig alaposan füstölt a jár­műve. Arra gondolt, nem jól állí­tották be az utóbusz adagolóját, de amikor az NSZK-ban tankolt, s elindult, azt tapasztalta, meg­szűnt a füstölés, a koromkibo­csátás. Ma sem érti miért, bár az a gyanú merült fel benne, hogy itthon valamivel hígítják a gáz­olajat, azért füstölnek a dízelüze­mű autóbuszok, tehergépkocsik. A történet engem sem hagyott nyugodni, s az Áfor vezér- igazgatójához fordultam: tényle­gesen milyen gázolajat hoznak forgalomba? A válaszlevél gyor­san megérkezett, amelyben kor­rektül arról tájékoztatott az Áfor első számú vezetője, hogy a válla­lat: ,,^z MSZ 1627—86. számú szabványnak megfelelő gázolajat forgalmazza”. Ezt a gyártó és a forgalmazó laboratóriumai fo­lyamatosan ellenőrzik, s termé­szetesen az a céljuk, hogy a fo­gyasztókhoz csak a minőségi kö­vetelményeknek — a magyar szabványnak — megfelelő áru kerüljön. Aligha vonható kétségbe a ve­zérigazgató állítása, hiszen a Kermi szúrópróbaszerű ellen­őrzései nyomban kimutatnák, ha nem ilyen típusú gázolajat hoz­nának forgalomba, sőt, nyilvá­nosságra is hoznák, ha a dízel­tüzelőanyag nem felel meg a szabványnak. Nos, akkor a hiba a szabványban van! A szabvány­nak megfelelő dízelgázolajnak három változata van: az A, a nyári, a B, az átmeneti és a C, a téli. A magyar szabványban elő­írt egységnyi mennyiségű gázolaj kéntartalma 0,5 százalék lehet, míg a nyugat-európai szabvány­nál —1 például az NSZK, Svájc, Ausztria — a kéntartalom nem haladhatja meg a 0,3 százalékot. Hasonló eltérést mutat a nyugat- európai szabvány javára más ko­romkeltő és egyéb anyagoknál a hazánkban felhasznált gázolaj. (Csupán zárójelben szeretnénk megjegyezni, hogy a benzin mi­nősége — a 86, 92, 98 és a 95 ólommentes (eurosuper) — te­kintetében is elmaradunk a nyu­gati szabványtól.) A környezetvédők joggal kifo­gásolják, hogy a városi levegőt szennyezik az autóbuszok, külö­nösen áll ez Kecskemétre, ahol a helyi csúcsforgalom — különö­sen ősszel, ködös időben — már- már a szmogriadóra alkalmas szintet is eléri. Anélkül, hogy ta­gadnánk — amikor a dízelüzemű jármű adagolóját nem szakembe­rek állítják be, vagy a járművek nem használódtak el — az embe­ri mulasztásokat, azt kell megál­lapítanunk, hogy a felhasznált gázolaj minősége nem felel meg a környezetvédelmi feltételeknek, a humanitásnak. Mi lehet a teendő? Meg kell változtatni a szabványt, s olyan szigorú, gyártási, forgal­mazási előírást érvényesíttetni, amely kevésbé teszi lehetővé a dízelüzemű motorok, járművek füstjének, szénmonoxidjának kibocsátását. Vitathatatlan, hogy ez jelentős költségekbe kerül, de mindenképpen szük­séges lenne ahhoz, hogy tisz­tább levegőt szívhassanak be a városban lakó emberek. G. G. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents