Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-06 / 157. szám

8 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 6.

Harc az AIDS ellen

A nyolcvanas évek egyik borzalma, amely a világot alaposan megrettentette, az AIDS, „korunk pestisének” a megjelenése volt.

Az első nyom, amely felidézhető, nem a régmúltba nyúlik vissza. Egy dán orvosnő három évre Afrikába ment dolgozni, Zairébe. Afrikai tartózkodása idején hasmenés gyötörte, és 1976-ban rosszabbra fordult az állapota: állandóan fáradtnak érezte magát, nyirokcsomói megduzzadtak. 1977-ben ismeretlen betegsége drámai fordulatot vett: súlyos légzési bántalmak léptek fel. Hazarepült, de ártalmatlannak tűnő tüdőgyulladáson és szájüregében saijadzógomba-fertőzé- sen kívül mást nem tudtak megállapítani. Még 1977-ben meghalt: valószínűleg az elsők egyike volt, akinek életét követelte a halálos járvány, mielőtt az megkapta volna az AIDS (immunhiányos tünetegyüttes) elnevezést.

Az már az 1985. év szenzációja volt, hogy az 59 éves, világhírű amerikai színész, Rock Hudson, az akkor már AIDS-nek nevezett betegségben elhunyt. Sőt, akkor már azt is tudták, hogy a titokzatos és borzalamas betegséget vírus terjeszti. Alig egy év eltéréssel egy francia és egy amerikai kutatócsoport egymástól függetlenül megállapította, hogy egy vírus a felelős a rejtélyes halálokban. 1983 májusában a párizsi Pasteur Intézet professzora és háromtagú kutatócsoportja a világon elsőként fedezte fel az AIDS vírusát. A rákövetkező tavaszon az Amerikai Egyesült Államokban, a bethesdai Országos Rákkutató Intézet neves vírus- és rákkutatója bejelentette, hogy orvoscsoportjával azonosította és nagy mennyiségben képes elkülöníteni a vírust. Az amerikai professzor azt állította: az AIDS kórokozója a retrovírusok közé tartozó HTLV—III.

A retrovírusok többsége rákkeltő — állatokban immunhiányos betegségeket és daganatokat okoznak —, ilyenek például a fehérvérűséget okozó leukémiavírusok, továbbá a szarkóma vírusok. Két retrovírusról tudjuk, hogy leukémiát okoznak, ezek neve HTLV —I. és HTLV—II. Az elnevezés a Humán T Sejtes Leukémia V\rus kezdőbetűinek rövidítése. A szám a vírus .Jellemvonásának” — bázissorrendjének — különbözőségére vonatkozik. A HTLV—III. jelű vírus okozza az AIDS-t.

Szerencsére, a HTLV—III. nagyon érzékeny: a külvilágba kerülve hamar elveszíti fertőzőképességét, csak testnedvekkel, vérrel, ondófolyadékkal, illetve fehérvérsejtekkel juttatható át egyik szervezetből a másikba.

Újabban arról érkezett hír, hogy Francia- országban, az országos egészségügyi és orvosi kutatóközpont laboratóriumában Jean- Claude Chermann professzor (képünkön) olyan antitestet fedezett fel, amely meggátolja az AIDS-vírus szaporodását az egészséges emberi sejtben. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)

Szovjetmentes kereskedelem?

A rubelexport dilemmái

Az idei év eddigi talán legizgalmasabb gazdasági eseménye a magyar—szovjet éves áruforgalmi jegyzőkönyv aláírása volt, hiszen az elvi megállapodás nagyon nehezen, az utolsó pillanatban jött létre. A kedélyek azóta némiképp lecsillapodtak, ám újabb problémák is jelentkeztek a két ország kereskedelmi kapcsolataiban. Erről kérdeztük Tamás Istvánt, a Ipari és Kereskedelmi Minisztérium miniszteri biztosát.

— Az önök tapasztalatai szerint hogyan viselik el a vállalatok a rubelexportstopot?

— Mindenekelőtt szeretnék egy félreértést eloszlatni. Ma Magyarországon nincs globális rubelexportstop. A Szovjetunió irányában sincs ilyen. Negyedéves kiszállításengedélyezési rendszer van, s csak azoknak a vállalatoknak van „megállj!”, amelyek nem részesei az éves megállapodásnak. A cégek közti szerződések tehát csak akkor érvényesek, ha bekerültek ebbe a jegyzőkönyvbe. Mi ehhez ragaszkodtunk, ezért is húzódott az aláírás. Valamely magyar vállalat pedig kizárólag akkor juthat forinthoz az exportját követően, ha van kiszállítási engedélye. Ez a követelmény elvben korábban is megvolt, most viszont szigorúan ügyelünk a betartására is. Egyébként a fejlett piacgazdaságokban is bevett dolog a kiszállítás külön engedélyezése.

— A nem oly távoli múltban a szovjet piac holtbiztosnak látszott, ahol csaknem mindent el lehetett adni. Ez egyfelől igen kényelmes volt a vállalatoknak, másfelöl viszont más piacokon értékesíthetetlen kapacitások kiépülésére vezetett, és ez most visszaüt. Mit tehet a minisztérium azért, hogy ebből a csapdából ki lehessen jutni?

— Mi soha semmilyen árut nem akartunk a szovjet félre ráerőltetni. Igényeik szerint termeltünk, aminek azután most a negatív következményeit is érzékeljük. A magyar vállalatokat ma már senki sem kötelezheti szállításra! A minisztérium igyekezett a hazai cégek érdekeit mfessze- menően figyelembe véve előkészíteni az idei megállapodást. Mi nem osztogatunk kontingenst. Ellenkezőleg, a vállalati igények szerint készítettük el a jegyzőkönyvet. A jövőben pedig növeljük a vállalatok mozgásterét, hogy hozzájáruljunk az új együttműködés beindulásához.

, — Bizonyára akadnak olyan cégek, amelyek továbbra is a kiskapukat keresik, ahelyett, hogy megkezdenék a struktúraváltást. Lobbiznak-e a rubelexport- engedélyért?

— A minisztérium következetes és egységes e téren, azaz nem engedünk az ilyen jellegű nyomásnak. Egyébként nem

is nagyon tehetnénk, legfeljebb ott, ahol a kontingens megosztható. A kiváltképpen kritikus gépexport lehetőségei azonban igencsak behatároltak. A vállalatok remélhetőleg mihamarabb rájönnek, hogy a kivételezés csak rövid távon megoldás. Célszerű mielőbb megkezdeni a termékszerkezet átalakítását. Némi félelem azonban van bennem azzal kapcsolatban, hogy talán sokan még mindig nem számoltak le az illúzióval: „Az idén is megoldották helyettünk az ügyet, jövőre is lesz majd valahogy.” Ez azonban — akármilyen elszámolási rendszer lesz is a két ország között — nem megy; a vállalatok helyett ezután senki semmit nem fog elintézni.

— Ön szerint kialakítható-e optimális méretű és összetételű áruforgalom a két ország között, avagy kereskedelmünk teljesen „szovjetellenessé” válik?

— Nagyon remélem, hogy nem, ez nem is lenne kívánatos és lehetséges. Az importban továbbra is jól felfogott érdekünk a viszonylag kedvező árú energia- és alapanyag-beszerzés és -szállítás. Az export összetételének olyanná kell válni, hogy abban mind kevesebb legyen a támogatott termék, sőt, hogy ilyen lehetőleg egyáltalán ne legyen, Ez más oldalról azt jelenti, hogy célszerű olyan árukat eladni a Szovjetunióban, amelyek más piacokon is értékesíthetők lennének. Ebben az esetben egyébként egyes importárukhoz is könnyebben hozzájuthatnánk. Az átállás, persze, nem megy egyik napról a másikra, s bizonyos ellentét is van a rövid és a hosszú távú érdekek között. Tudniillik a költségvetés a mai struktúra és együttműködési mechanizmus alapján a termelési adó és a Kütefa révén számottevő bevételhez jut. Ezek visszaesése miatt akár fel is borulhat a patikamérlegen beállított költségvetési egyensúly. Ugyanakkor hosszú távon az egész gazdaság érdeke a reorientáció és a szerkezetváltás.

— Ejtsünk néhány szót a barter- ügyekröl is.

— Kívánatosnak tartjuk az ilyen jellegű ügyletek további kiterjesztését, de nem a kontingensek rovására.

— Végezetül: milyennek látja a forgalom kilátásait?

— Szoros határidőkkel dolgozunk, hiszen a Szovjetunióban is felgyorsulni látszanak az események. Azt azonban nem hiszem, hogy ott a piacosítás szintje a közeli jövőben akárcsak megközelíti az általunk elértet. Az első negyedév számai alapján, persze, korai bármit is mondani, de én bízom abban, hogy kiegyensúlyozott lesz a forgalom...

M. B.

Dénes bácsi nádszál reménye

Mostanában sokat gondolok Dénes bácsira, Sütő András Mese és reménység című írásának unokái után sóvárgó hősére, aki az utolsó napjaiban mesékkel táplálta lelkét, erejét. Árvasággal el volt látva, szomorúságból is jutott neki bőséggel, így hát vidámságra vágyott. Meg akarta magát kacagtatni, ezért kért szomszédjától tréfás meséket. De minden hiába. Nádszál reménye egy napon elfogyott.

Dénes bácsi szerettei először rá vártak, aztán belőle lett fehér toro/iy. Hétesztendei hadifogság után hazakerülvén, elvesztette nagyobbik lányát, később a feleségét. Második lányát messzire vitte a férje, s megfeledkeztek a hovátartozás visszafelé vezető útjáról.

Újabban megszaporodtak a Deák Dénes bácsik, meg a félszárnyú özvegyasszonyok, akiknek fiai, unokái messzire menekültek, s ki tudja, látják-e még egymást valaha. A kiüresedett házakban úgy tesznek, mint Dénes bácsi, az ünnepek táján befutenek, ágyneműt cserélnek, hátha vendég áll a házhoz. Úgy várják szeretteiket, véreiket, mint a Messiást. Dénes bácsi belefáradt az unokavárásba, reménye elfogyott. Várakozása olyan volt, mint a fehér jtorony, messzire látszott, övéi mégsem mentek még a temetésére sem.

„Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják itt leélni az életüket.

Nem igy történt.

Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeik s unokáik után az öregek” — írja Sütő András.

A tárgyak is megváltoztak ezekben a reményt dermesztő időkben. Még a harangok is. Hajdan a toronyból Ferenc Jóska vitte volna ágyúnak, de kútba zuhant. Később újra felszínre került, farkasriasztó lett csikó nyakában, majd karácsonyi angyalok jöttét jelezte a nagymama kezében. De mióta az angyalok is kihaltak arrafelé, egészen új szerepet kaptak: eljárnak följelenteni a magyarul megszólalókat.

A nyakba akasztható nyelvi felügyelők csúfondárosan nyelvet öltenek még az íróra is, aki poétikus naivsággal azt gondolta, ha kézen fogja unokáját, és bebarangolja vele az anyanyelv birtokait, a sajátosság méltóságának elemi, emberi jogával zengi majd életrevalóságát az édes anyanyelv. A havasok közül, a haranglábak mellől, a balladás folyók partjairól számolatlanul menekülnek a kétségbeesettek, a reményüket vesztettek, az emberi méltóságukban megalázónak.

Maradnak az öregek, a félszárnyúak, riadalmukkal és magányukkal. Tiszta ágyneműt húznak, befutenek. Kiállnak a kapuba, várakoznak.

Még mindig reménykednek.

Zágoni Erzsébet

Innen-onnan képekben

GYÖNGYÖS. Régi magyar ló fajt a, a kisbéri félvér tenyésztésébe kezdett Nagy Imre és két társa, egy Gyöngyös melletti tanyán. Az elegáns, szép küllemű, jól kezelhető lova- kat részben á Mátrában szervezett lovastúrákhoz, részben exportra szánják.

REGÉC. Az ábaúji Regét várában — ahol II. Rákóczi Ferenc gyermekéveit töltötte — június végén az országból összesereglett gyerekek, ifjak és felnőttek megalakították a Magyar Várfelderítők Társaságát. Céljuk: felkutatni az eddig alig ismert várakat, erődítményeket stb.

HAJDÜSÁMSON. Az öntöttvas tárgyak iránti vonzalmáról lett ismert ember a hajdúnánási Bárdi János. Gyűjteményében több mint 140 vaskályha és 220 használati eszköz, dísztárgy található. (MTI-fotók)

Távcső az űrben

A csillagászok a hetedik mennyországban érzik magukat: ez lesz tudományukban a legnagyobb előrelépés azóta, hogy Galilei 1609-ben az égboltra szegezte távcsövét. A földi óriás távcsöveken végzett megfigyelést ugyanis állandóan zavaiják a légkör örvénylései, a levegőben levő por és vízpára. A kb. 600 kilométer magasban keringő űrtávcsőnél természetesen nem lépnek fel ezek a hatások.

Az űrtávcső — más néven Hubble- űrteleszkóp — építését a NASA 1977- ben indította el, és eredetileg azt remélték, hogy 1983-ban helyezhetik Föld körüli pályára. A kutatók azonban lebecsülték a konstrukciós nehézségeket, ezért a felbocsátást 1986-ra kellett halasztani. Ekkor viszont a Challenger felrobbanása tette szükségessé a felbocsátás további halasztását. Most aztán a Discovery űrkomppal juttatják a világűrbe a végül 1,6 milliárd dolláros költséggel megépült távcsövet.

— Uram, Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk.

j — Amen — szól rá Borira a keresztanyja. Megfogta a kanalát, amit bele akart meríteni a levesbe.

— Ámen — rezzent meg a kislány bűntudatosan. Ledobott a zsebéből egy cédulát a földre.

A papírdarab lassan hullott a padlóra. Bori még látta, hogyan villan ki.a nagyapja bakancsa alól a sárga szorgalmi jegy gömbölyű betűje.

1— Már csak kettő van. A többit elveszítettem. Hiába, nem tudok jó lenni — kesergett. Bánatosan kanalazgatta a tejet a kukoricakásáról. Ündorodva próbálta benne fölfedezni a jóság ízét, és szorongva gondolt céduláira.

Reggel még tíz volt belőlük, és Bori tudta, hogy már nyolcat kellett eldobnia. Az elsőtől vált meg a legnehezebben. Mielőtt megvált tőle, hosszasan tétovázott, bár bebizonyosodott, hogy irigy, és ez neki nagyon nagy bűne.

Előtte sóvárogva nézte, hogy a nagymama Julinak és Misinek bezzeg odacsúsztat egy-egy nyalókát.

— En is szeretnék, nagymama, nekem is tessék adni — lökte be az ajtót, amely mögül leselkedett.

— Szégyelld magad inkább, hogy les- kelődsz utánam — fordult meg a nagymama. Bütykös ujjú kezével a háta mögé hessegette a két csámcsogó gyereket. A négyéves Misi még kikandikált a fe~

A henger alakú burkolatban elhelyezett Hubble-űrtávcső méretei lenyűgö- zőek: tömege 11,5 tonna, hossza 12,8 méter, legnagyobb átmérője 4,3 méter. Legfontosabb része a 2,4 méter átmérőjű homorú tükör, amelynél simábbra ekkora felületet még soha nem csiszoltak a Földön. A nagy főtükör által összegyűjtött fény a főtükör fókuszában elhelyezett 31 cm-es segédtükörről visszaverődve, a főtükör közepén levő lyukon át a mögötte elhelyezett műszerekbe jut. Ezek vizsgálják, elemzik, a fényt, és mérési adataikat a baltimore-i űrtávcső tudományos intézetbe sugározzák, ahol 300 kutató szervezi és irányítja az űrtávcső működését.

Nagyon fontos a távcső iránytartása: nem fordulhat tükrével a Nap, a Föld vagy a Hold felé, mert elvakítanák. Nem fordulhat szembe a haladási irányával, mert ebben a magasságban is vannak -— bár nagyon kis számban — atomok és molekulák, amelyek károsítanák tükrének felületét. Másrészt' fontos, hogy minél hosszabb időn átj" minél nagyobb pontossággal lehessen beiranyítani egy-egy kitűzött égi objektumra: így lesz a képe éles és fényerős. Ezt a beállítást egy komputer végzi, amely bizonyos „vezércsillagokhoz” igazodva, folyamatos utánállítással 10 órán át 0,01 ívmásodperc pontossággal képes tartani a távcső irányát. Az egész rendszer — komputer, műszerek, stabi- lizátor, hőszabályzó, rádió stb. — működéséhez szükséges energiát két 33 m2 felületű napelemtábla biztosítja*

Az űrtávcső teljesítménye méltó az árához: 600 kilométerről látni lehet vele egy átlagos pénzérmét, 50-szer halványabb fénypontokat képes észlelni, 10- szer élesebb képet ad és 7-szer mesz- szebbre — 14 milliárd fényévre —Tát el, mint a legerősebb földi távcső. Mivel ezekről a nagyon távoli objektumokról az űrtávcsőbe érkező fény 14 milliárd évvel ezelőtt indult el, ez azt jelenti, hogy ilyen messzire tudunk vele visszatekinteni a múltba, s talán szemtanúi lehetünk a galaxisok születésének. Esetleg azt is el lehet majd dönteni az űrtávcsővel végzett megfigyelések

iiyömán, hogy a világegyetem jelenlegi 'tágulása egy idő múlva átmegy-e összehúzódásba, vagy sem. Lehetővé válik vele a mi Tejútunkon belüli csillagok bolygóinak fölfedezése is, amelyek közül némelyek földönkívüli élet hordozói lehetnek.

Az űrtávcső élettartamát mintegy 15 évre becsülik, ám ezalatt sem hagyják magára. Néhány évenként űrhajósokat küldenek fel, akik elvégzik a szüksé- gesssé vált javítási és karbantartási munkákat, kicserélnek egyes műszereket.

Kézenfekvő kérdés, hogy nem fenyegeti-e az űrtávcsövet a mikrometeori- tokkal való összeütközés. Ez a veszély fennáll, csak az a kérdés, mekkora az összeütközés valószínűsége. Az erre vonatkozó számítások szerint 2 milliméter átmérőjű mikrometeorittal való ütközés a távcső aktív élettartama alatt biztosan bekövetkezik. Nagyobb — 5- 10 centi átmérőjű — meteorit tál való ütközés valószínűsége sokkal kisebb,, ám ha mégis megtörténik, könnyen jóvátehetetlen kárt okozhat ebben a csodálatos műszerben.

G. A.

ISZLAI ZOLTÁN:

Bűnbánó cédulák

(Régesrégi kislánynapló)

kete szoknyák sokasága mögül. Nem látptt azonban semmi érdekeset, hát mégrángatta a nagymama ruháját.

— Ne te, ne! — mérgelődött az öregasszony. Bori pedig kisomfordált a szobából. 1

— Irigy voltam, és leskelődtem, és rossz vagyok.'

Sóhajtozva húzott ki egyszerre két cédulát a zsebéből. Kiválasztota a kre- dencből a legszebb bögrét, közvetlenül Sándor bácsi katonaképe mögött. Abba ejtette a céduláit.

Elidőzött a kép előtt. Sándor bácsi lovon ült rajta. Huszárruhában, mert huszár volt. Kezében kardot tartott, bátran meresztette bele a világba.

— Milyen karcsú itt Sándor bácsi. Csak a feje pqnt olyan, ahogy ismerem.

Bori végighúzta tömzsi ujját a képen.-r- Nem is így szokta tartani a nyakát! Itt pont olyan, mintha hátulról egy lyukon dugná ki \ialaki. Jaj, de rossz vagyok megint és tiszteletlen. |;

Mégse nyúlt új cédula után, mert nem volt biztos a bűnösségében. Aznap még

hat cédulát veszített, és nagyon szerette volna, ha legalább egy, de istenem, ha kettő megmaradna a zsebében.'

A család szótlanul vacsorázott. Sokan ettek, férfi csak kettő volt közöttük. A nagyapa fejét lehajtva, hallgatagon merítette hosszú bajszát a levesbe. Ha valamit akart, mindig a nőknek intett. Úgy tett, mintha Bandi bácsi ott se lenne.

Ő lett volna a másik férfi. De furcsa volt. Betegség gyötörte. Amikor elvágódott a földön, habzott a szája. A nagyapa sohase nézett rá. A család valami rémülettől sodródott a nagy asztal köré öSsze.

Bori néha ránézett a pöttyös függönynyel szelídített ajtóra, amely á tornácra nyílott. A felnőttek azt mondták, ott az éjszakában most titokzatos és félelmetes dolgok történnek.

Szilaj dobogás hallatszott, ismeretlen szavak téptékföl a csendet és az ajtót. Bori ijedten.letette a kanalat, s bár boldog volt, hogy a kását nem kell megennie, rémülten kapaszkodott az anyja derekába.

A puskás emberek berohantak. Valaki sikoltott és kiáltott, lövés durrant, utolsót robbant a petróleumlámpa.

Bori felsír, de érzi, hogy a mama keze rátapad a szájára.

— Hallgass, kicsikém — üzeni a tenyér, és Bori nyöszörög, mert képtelen engedelmeskedni.

Aztán vonszolják a sötétben, hallgass, üzeni megint a mama keze, kilökik a konyhaajtón, már az udvaron vannak, a mama megpofozza, de máris eszeveszet-, ten húzza ismét, átlöki egy kerítésen.

Bori sír, hangosan sír, és tudja, hogy rosszat, nagyon rosszat tesz, mert megtiltották, hogy sírjon, mert neki nem szabad sírnia. A puskás emberek az udvaron rohangálnak, üvöltözve. Ok pedig beesnek a putriba, vagyis a vénséges vén Benyovsz- ki néni konyhájába.

Lassan, nagyon lassan nyugszik meg. A mama nagy csupor vízzel itatja. O az tán tudja, mennyire föl bírja magát izgatni ez a gyerek. Hosszan, érthetetlenül suttog a fülébe, és Bori elcsöndesedik.

Rossz voltam — szipogja szomorúan. Köténye zsebéből földre ejti utolsó két papirkáját is.

— Soha nem leszek jó, nem tudok jó lenni, mama. Pedig én uuúgy akarok.

Mielőtt álomba kesergi magát, i'az anyja zihálását is meghallja. Fölrémlik benne, hogy engedetlenségeiért talán soha nem fog neki megbocsátani.

V

■■VI

A