Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-06 / 157. szám
6 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 6. SOK AZ INDULAT, KEVÉS AZ ISMERET Ki tízessé a földreform árát? Mind magasabbra csapnak az indulatok a termőföld jövőbeni sorsa körül. Az új földtörvénytervezet gyakorlatilag új földosztást helyez kilátásba. A közvélemény e kérdés megítélésében roppant módon megosztott, de legfőképpen igen rosszul tájékozott. Az utóbbi hetekben, hónapokban IB elsősorban politikai indítékból — szinte kizárólag az 1947-es tulajdoni helyzetre épülő földvisszaadás előnyeit ecsetelték a különféle nyilatkozatokban. A megvalósításhoz közeledve, a tisztánlátás érdekében különösen nagy szükség van, hogy az érintettek — és ez korántsem csák az egykori és mai, földdel foglalkozókat jelenti —, azaz a teljes lakosság tisztában legyen vele, miféle előnyökkel és hátrányokkal jár a mai mezőgazdasági tulajdonviszonyok gyors, radikális átalakítása. Az élelmiszerhűtés drágább lesz A Valóság című folyóiratban nagy visszhangot kiváltó tanulmányt közölt a földkérdésről, annak fontos, de mindeddig kevéssé publikált összefüggéseiről Mocsáry József agrármérnök. „A földkérdés, a paraszti sérelmek az egyik, talán legjelentősebb sorskérdésünk. Becsületesen szembe kell üéznünk vele. Ki kell mondani, hogy az 1949—53-as kollektivizálások, és az 1959—1961-es termelőszövetkezetesítés is a parasztság elleni erőszak volt” — szögezi le á szerző bevezetésként, ám a továbbiakban érvek, tények sokaságával bizonyítja, hogy a jelenlegi földprogram végrehajtása katasztrofális következményekkel járna nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az egész nemzetgazdaságra is. A földmagántulajdon visszaállítása a szerző számítása szerint, a kisgazdapárt által javasolt bérleti díjjal számítva, évente 40—80 milliárd forint pluszköltséget jelent az országnak. Ezt végeredményben csak az államháztartásra lehetne terhelni, amely azonban már most is folytonosan az összeomlás határán áll. Ami az államháztartásnak többletkiadás, az a földtulajdonosoknál pluszjövedelem, amely mögött közvetlenül semmiféle új érték sincs, azaz egyértelműen inflációs hatást vált ki. A költségként jelentkező földbérleti díj ugyanakkor azonnal, igen jelentősen megemeli a mező- gazdasági termékek költségeit, és ez hetek alatt megjelenik a fogyasztói árakban. Erre azt, a választ szokták adni a földprogram mellett érvelők, hogy a drágán termelő nagyüzemek hatalmas általános költségét, a mezőgazdaság irányításának vízfejét meg lehetne spórolni, s ez ellensúlyozná a bérleti díjat, sőt nemegyszer halljuk, hogy drasztikusan csökkennének a mezőgazdasági árak, és soha nem látott élelmiszerbőség lenne, ha a parlament elfogadná a kisgazdák elgondolásait. Mi lesz a téesztagokkal ? A gondolatmenet addig helyes, hogy a téeszek valóban drágán és sok bürokráciával dolgoznak. De há ezt egybevetjük a radikális átállás költségeivel, az elkerülhetetlen veszteségekkel, nagyságrendekkel tér el a számítás végösszege. És ez, sajnos, nem a fogyasztói ár csökkenése irányába hat. „Ha a farm- és parcellagazdálkodásra való áttérést nem választási propagandának, hanem közgazdasági koncepciónak tekintjük, akkor meg kell vizsgálni annak a gazdasági feltétele- it és következményeit — írja Mocsáry József. A magyar termelőszövetkezetek jelenlegi tőkeállománya 280 milliárd forint (nagyüzemi állattenyésztő telepek, géptelepek, öntöző-, szárítótelepek, nagyüzemi gépállomány, készlet stb.). Ennek zöme az átállásban elértéktelenedik. Még nagyobb probléma a farm- és parcellagazdaság sokkal nagyobb fajlagos épület-gép-felszerelés szükséglete. Ausztriában ötször, az NSZK-ban 7,4-szer annyi traktorkapacitás jut ezer hektárra, mint nálunk. (...) A farm- és parcellagazdálkodás tőkeigénye 3-4-sze- res, 800-1000 milliárd forint. A jelenlegi mezőgazdaságban levő tőkét is beszámítva, 700-800 milliárd többlettőke kell. Ami azt is jelentené, hogy a parcella- és farmgazdaság magasabb termelési költségein kívül a kölcsöntőke kamata és törlesztése, vagy a lízingdíj is beépül i/l árakba/’ Búzát — öt hektáron? Nem kevésbé tisztázatlan az a kérdés sem, hogy a létrejövő magán- gazdaságok végeredményben mit fognak termelni. Az új földtörvény végrehajtása esetén ugyanis teljesen elaprózott íöldtulajdonosi rendszer jönne létre, mert az 1957-es állapot szerint több mint másfél millió földtulajdonosból csaknem egymilliónak 1,7 hektár átlagos területű tulajdona volt, ami azóta az örökösödés folytán még tovább aprózódott. Már akkor is csupán 600 ezer embernek volt három hektárnál nagyobb földje. „A kisüzem számára optimális kultúrák, például a kertészet kiterjesztésére — ami a parcellagazdálkodáshoz kellene--- minimális a lehetőség, hiszen hiányzik hozzá a piac. A hazai szántóterületen zömében nagyüzemi kultúrákat termesztünk; 61% gabona, 14% ipari növény. Ezeket nem lehet 2-5-10 hektáros parcellákon termelni. Farmokon — 500, de minimum 200 hektárosokat föltételezve — igen, bár itt is jelentősen rosszabb hatékonysággal. Gondoljuk meg azonban, hogy az ország teljes szántóterületét kevesebb mint tízezer 500 hektáros, vagy 24 ezer 200 hektáros farm fogná át. A 700 ezer mezőgazdasági dolgozóból tehát ennyien lennének farmerekké. Zömmel a vezetők, piszén ők rendelkeznek szaktudással, helyzeti előnnyel” — írja a Valóságban Mocsáry József, Ne legyen politikai kérdés! Az egykori földtulajdonosokat kárpótló földbérleti díj a szerző számítása szerint 30-50 százalékos élelmiszerár-emeléssel járna, és ugyanilyen arányban kellene támogatni az exporttermelést is. A termelőszövetkezetek.és állami gazdaságok felosztása 700 ezer munkahelyet semmisítene meg. Véleménye szerint a program végrehajtása komolyan veszélyeztetné az ország élelmiszer-ellátását és dollárexportját is. Végezetül elgondolkoztató érveket sorol a szerző annak bizonyítására, hogy a földkérdés ilyenfajta felvetése minden józan mérlegeléssel szemben miért talált olyan kedvező fogadtatásra. „1945-ben a parasztság adta a lakosság felét. A nyolcmillió szavazóból tehát most 4 millió — de inkább több, mert a parasztoknak mindig több volt a gyermekük -V pafasztivadék, és így megnyerhető a földkérdéssel. Nem gondolja végig, hogy nemcsak kapni fogja a földet és földbérleti díjat, hanem ő is fizeti mint fogyasztó. Az 50 holdas többet kap, mint fizet, az 5-10 holdas többet fizet, mint kap. A lakosság másik fele pedig csak fizet, sőt duplán; földbérlettel fölemelt élelmiszerárakat kell elviselnie, és a mezőgazdaság tönkretételét, annak minden tragikus következményével.” Természetesen nem szabad a paraszti sérelmek és jóvátételük elől — mert most nincs rá az országnak ereje -— elzárkózni, vagy azt letagadni. Becsületesen meg kell mondani a nemzet a sérelmekét elismeri, és megvan a szándéka -j- a gazdasági lehetőségei szerint — majd a jóvátételre. De a földkérdés, a paraszti sérelmek ügyében életveszélyes lenne átgondolatlan, vagy pláne demagóg jelszavak előtt meghátrálni. Ez a kérdés a bérből, fizetésből élő, és a nyugdíjas nagy többség sorsát közvetlenül veszélyezteti, sőt az ország helyzetét fenyegeti — írja a Valóságban a földkérdésről Mocsáry József. P.É. A látható semmi Az üstökösöket a csillagászok már sokféleképpen próbálták jellemezni. Babinet francia tudóstól származik a látható semmi kifejezés; Voroncov- Veljaminov, a híres szovjet „üstökösvadász” az égbolt kaméleonjának nevezte őket. Ugyancsak találó^ és tudományos szempontból nem kifogásolható a Whipple amerikai csillagásztól származó megjelölés: „a szennyezett jéghegy”. De vajon miért tekinthetjük jogosnak e kissé regényesen hangzó elnevezéseket? Nos, Babinet-jét azért, mert az üstökösöknek óriási méreteik ellenére sincsen jelentős tömegük (még a Jupiter legkisebb holdacskáinak a mozgását sem változtatták meg azok az üstökösök, amelyek az óriásbolygó közelében haladnak el), és anyaguk átlagos sűrűsége roppant kicsiny. A villanykörte belsejében nagyobb a gázok sűrűsége, mint az üstökös csóvájában! A Voroncov-Veljaminovtól származó megjelölés szellemesen fejezi ki az üstökösök nagyfokú változékonyságát, amely nemegyszer már néhány napos megfigyelés során is kitűnik. Végül Wipple-nek is igaza van, mert mai ismereteink szerint az üstökösök fejének laza meteorikus tömegét, amelyben jócskán fordul elő egészen finom kozmikus törmelékanyag, kozmikus por is, valóban jég cementezi össze. Ez, persze, nemcsak vízjég, hanem fagyott, szilárd halmazállapotú egyéb anyag, például szén-dioxid, metán stb. is lehet. Ez a jég akadályozza meg, hogy a mag idő előtt szétbomoljék. Amikor egy üstökös még nagyon messze van a Naptól, a világ legna• Képünkön: a/ Austin-üslükös volt a legutóbbi látogatónk; április közepén hajnalonként Európában is látható volt. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) gyobb teleszkópjával sem észlelhető. Ebben az időszakban csupán az összefagyott mag kóborol magányosan a világűrben, a Newton-féle általános tömegvonzási törvénynek engedelmes- kedve és szigorúan a ICepler-féle pálya- törvényekhez igazodva, akárcsak a kisbolygók vagy a különböző meteoritok. Amikor megkezdődik és felfokozódik az üstökös magját övező ritka gázburok — az úgynevezett kóma —, valamint a magból hosszan kinyúló csóva képződése, egyre hevesebb ütemben különféle gázok szabadulnak fel az üstökös magjából, s ezek a kitóduló gázok bizonyos rakétahatást keltenek. Ennek következtében az üstökös, mintha csak saját „hajtómotorja” volna, kisebb-nagyobb mértékben letérhet eredeti pályájáról. Az üstököscsóvák egyik jellegzetessége, hogy mindig a . Nappal ellentétes oldalon vannak. Amikor tehát az üstökös a Nap felé közeledek, a fej halad előre, s a csóva követi. Ám a Nap megkerülése után a helyzet megváltozik: a csóva halad elöl, s a fej marad hátra. Mintegy 170 olyan üstököst ismerünk, amely rövidebb-hosszabb idő elmúltával újra visszatér. Vannak azonban olyanok is, amelyeknek a pályája szinte a végtelenbe nyúlik, s egy-egy visszatérésükre tízezer, sőt százezer éves időközökben kerüi csak sor. Kolduló elefánt A rendőrségi hírek fogalmazói szívesen használják a „nagy fogás” kifejezést, jelezve, hogy — például — 20 kiló heroin, vagy — mondjuk —' egy régóta körözött bandita elfogása jelzi a bűnüldözési teljesítményt. Ehhez képest az indiai Coibatori város közrendjének őrzői „ritka nagy fogást” mondhatnak magukénak: letartóztattak egy kolduló elefántot. A hírt a Statesman című újság hozta a világ tudomására, az eset — vagy még inkább a tettes — súlyához képest eléggé szűkszavúan. Sagana — ez volt az elefánt neve —, mondhatni, klasszikus módon dolgozott: megjelent a járókelők körében, és ormánya tartásával értésre adta, hogy alamizsnára van szüksége. Mentségére szolgáljon, hogy nem minősítette az adományt, vagyis sohasem fordult elő, hogy bárkinek is a képébe vágta volna fösvénységének tárgyi bizonyítékát. Minden adományt gondosan beletett a nyakában lévő — mi tagadás —, meglehetősen nagy tarisznyába. Saguna tehát járta az utcákat a dél-indiai Tamil Nadu államban, ahol egy elefánt megjelenése korántsem tekinthető cirkuszi szenzációnak. Saguna azonban elkövette azt a hibát, hogy nem tartotta be a közlekedési szabályokat. Előfordult, hogy keresztbe állt az út közepén, és úgy nógatta adakozásra azt is, akinek pedig sürgős lett volna az útja. Följelentették, s a rendőrség kivonult. Hogy mekkora erővel, erről nem tudunk. Vélhető azonban, hogy Saguna — lévén leányelefánt — engedelmesen bevonult a kapitányság parkolójába, s talán azt is megvárta, amíg kiállítják a száz rúpiáról szóló büntetést, hogy hazavigye a gazdinak, aki a koldulásra idomította. HIRDETÉS ___ ff álló! Hozományvadászok Korlátolt Képesé- gű Társasága?- Uram! Rövid leszek és valótlan. Szórakozzon a bús, turáni, partra szálló keresztanyjával. — Bocsásson meg, csak tréfa volt! Elettársat szeretnék. Lehetőleg három méternél valamivel alacsonyabb legyen, és százévesnél is fiatalabb. — Lila szemű nem kéne, mi? Maximalista Ön? — Ajatollah legyek, ha viccelek. Úgy élek magányosan, mint a templom egere ... Az szegény volt! — Na hallja! Az csak volt, de én most vagyok csóró és magányos. S ismétlem: nem feleséget, élettársat. Haláltársat. Jóban- rosszban, tejben-vajban. Halló! Vonalban van még? — Ezek szerint elvált ember? — Ne is mondja. Feleségem iszonyú némber volt. — Szerencséje van, Uram. Komputerünkben több száz személy adatait tároljuk. Szőjce nő kell? Indián? Bal lábára sántítson, vagy a jobbra? Lehetőségeink korlátlanok. — Talán, ha mindkét lábára sántítana.. . — A társalgást befejezettnek tekintem. Adatait levélben küldje. Megfelelő nőszemély posta- fordultával dörömböl majd ajtaján. Viszontlehallgatásra! 1. levél Tisztelt Uram! Én is a hirdetésre jelentkeztem, s az Ön adatait juttatták el hozzám. Néhány hónapja váltam el egy brutális vadállattól, lakit férjem- uramnak kellett nevezzek, s ki megcsúfolta az emberi fajba veteti bizodalmám. Ez a szörnyeteg, Drakula és De Sade leszármazottja, értelmiséginek merte nevezni magát, rendszeresen ivott, kártyázott, vert is az átkozott !c Nem halk hegedűt ölelt keblére estelente, amint, gondolom, Ön szokta volt, hanem borosüveget! Ngm lírai szövegek áradtak belőle, hanem konyakszag. Mit szenvedtem én! Talán most megtalálom, akit keresek, írjon a közvetítőirodának. Gyorsan! Jucika 2. levél Kedves Asszonyom! Rokoniélekre leltem Önben! Feleségem emléke még fölrémlik ugyan éj-., szakánként, de szellemi sötétségem világosodóban. Rettenetes sorsom elmondani nincsenek szavak. Ómellette egy tevekaraván szomjan, egy edzett fakir éhen halt volna! A lakásban térdig ért a Népsport (ne csodálkozzék, lóversenyre is járt!), verseskötetekkel pucolta az ablakokat. De nem részletezem tovább. Várom mielőbbi Válaszát. A Maga Gusztija! 3. levél Különös fordulatokat hoz a sors. Képzelje el, mit tenne egy tengerész, ha hirtelen megláthatná, micsoda szörnyek laknak a mélyben? Nem merne vízre szállni. Ezért jó, hogy a lelkűnkben lévő ősi ösztönökről semmit sem tudunk. Ne feledje, Uram, mi nemcsak majmok voltunk valaha, de párducok, vérengző ragadozók is! -lg Bocsásson meg, hogy elfilozofálgattam drága idejét, azt akarom, ne vegyen még egyszer ágyba macskát! Jut eszembe: előző férjemet, azt a pokolbéli kocsmatölteléket is Gusztávnak hívták. De ez nem fontos. Jó lenne, ha tegeződ- nénk? Üdvözli: Juci 4. levél Végre! Szerelmes vagyok beléd, Te drága tündér, kinek léptei után virágok nőnek a piszkos aszfaltból, kinek lehelete citrom és majoránna keveréke. Magad vagy a megtestesült tavasz! Találkozzunk jövő elsején az Afganisztán vendéglőben, délután hatkor. Tudod, a ledöntött Brezsnyev papa szobrától jobbra. Különben, van gyereked? Nem baj, ha van, csak Reád hasonlítson, aranyos lélek! Gusztikád 5. levél Ott leszek! Arról ismersz föl, hogy bal hónom alatt anyajegy van, s jobb kezemben egy nők- lapjába csomagolt életésirodal- mat tartok! Pontos legyél! Sokszoros Jucid Afganisztán vendéglő, du. hatkor — Pincér! Egy fél Unicumot. —<:■ Hozom már, picinyem, máramarost ott vagyok! Csak nem randevú, hogy ilyen vidám és borostás az úr? — Házassági hirdetés. De mit kíváncsiskodik?— Hallja-e! Ez nem Unicum, hanem Hubertus! — Mit nem akar bemesélni a kedves vendég! Jó, jó, van benne egy kis mecseki bitófa, ez-az, de nem kell kiabálni. Törzsvendégeink halálozási arányszáma messze a honi vendéglők átlaga alatt van. Azt hiszem, önt keresi a hölgy 7.. — Guszti, Te mit keresel itt?! Vedelsz a szokás szerint. — Úristen, egyéb sem hiányzott, mint egy volt feleség? Vedd tudomásul, hogy találkám van, méghozzá a névrokonoddal. Ha tudnád, milyen áldott teremtés. Különös. Mondd, Gusztáv, csak nem a házassági hirdetésre jelentkeztél Te is?! Akkor vedd tudomásul: én vagyok az, akivel tudtodon kívül leveleztél. Volt egy ilyen megérzésem. Nem is sejtettem, hogy Te ilyen vagy. Hát igaz lenne? — És Te, Juci ? Élet és Irodalmat is olvasol? Mióta? — Szentséges Isten ? Most mit csináljunk ? — Tudod mit, Te volt asz- szony? Próbáljuk meg újra. Váltsuk ki a jegygyűrűket a za-' ciból. Es légy olyan aranyos, most az egyszer rendezd a számlát, ugyanis pénz- és identitászavarban szenvedek! Pincér, a hölgy fizet! — S ha már így megismerkedtünk, ugorjunk föl egy órácskára Hozzánk! Persze, ne gondolj semmi rosszra! Novák Béla Dénes
