Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-31 / 178. szám

1990. július 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Érdekességek innen-onnan Az elmúlt öt esztendőben ti­zenhat súlyos börtönlázadást vertek le Nagy-Britanniában. A legvéresebb lázadás Manches­terben, a Strángeway fogházban tört ki. Az intézményt még a múlt század hatvanas éveiben építették 970 elítélt számára. A lázadás időpontjában 1625 börtönlakó töltötte büntetését az ódon falak között. A zsúfoltság miatt pattanásig feszült' a légkör az Ország más börtöneiben is, a rabok sűrűn összeverekednek, megtámadják egymást. Különö­sen a szexuális bűncselekmények tettesei vannak veszélyben. A társaik őket utálják a legjob­ban, ugyanis ők az utolsók a bör­tönlakók hierarchiájában Azért is súlyos a helyzet mert a brit igazságszolgáltatás, más nyugat­európai államokéhoz képest, jó­val több évet sóz a vétkesek nya­kába. Egy 1987-ben készült fel­mérés szerint Nagy-Britanniában 100 ezer lakosra 95 börtönlakó jut — az NSZK-ban csak 88. * Veszélyben a Himalája! — ál­lapították meg egy Újdelhiben tartott konferencián. A tudomá­nyos felmérések szerint a térséget három veszélyes jelenség pusztít­ja: a talajerózió, az erdőket irtó helybéliek és a turizmus. Az el­múlt két évtizedben robbanássze­rűen nőtt a környék lakóinak a száma. A gyors népszaporulat következtében az emberek egyre feljebb költöznek, ennek pedig az erdők és a növényzet látja kárát. Többszörösére emelkedett a ku­tatóexpedíciók száma is. Negy­ven évvel ezelőtt még csak tizen­két csoport próbálkozott évente, nekik 100 teherhordó segített. Napjainkban az expedíciók szá­ma évente háromezerre nőtt, az őket segítő serpák száma pedig megközelíti a százezret. , * „A nők életkora átlagosan vé­ve több, mint a férfiaké. Sokkal több az özvegy nő, mint az öz­vegy férfi, ami szintén arra vall, hogy a nők tovább élnek. Pontos számítás alapján kiderült, hogy 66 emberből, akik elmúltak száz­évesek, 43 volt a nő, és csak 23 a férfi. Újabb adatok szerint 1 mil­lió ember között 41 százéves férfi és 112 százéves nő akadt. A leg­több száz éven feletti ember egy nemzetközi felmérés szerint Franciaországban él, ezután Né­met-, majd Olaszország követke­zik.” A fenti statisztika nem mosta­nában készült, tévedés ne essék. A még ma is tanulságos összesí­tést Vajda Ferenc 1899-ben adta közre Hasznos tudnivalók innen- onnan című könyvében. * Amerikai reklámszakértők szerint a televíziós reklámok kö­zül nagyobb sikerük volt azok­ban a bejátszásoknak, amelyeken férfihang hívta fel a figyelmet egy-egy tárgyra, készülékre, vá- sarlási lehetóségre. A közelmúlt­ban egy reklámcég kísérlettel bi­zonyította be ennek az ellenkező­jét. Ezerhatszáz, véletlenül kivá­lasztott nézőnek ugyanarról a té­máról két filmet mutattak be. Az első reklám szövegét férfi, a má­sodikét hölgy olvasta. Kiderült, hogy a nézők többségének a hölgy „szövege” tetszett jobban. * A huligán angol eredetű szó, csibészt, vagányt jelent. A nyelv- történet kutatói szerint 1890 kö­rül föl először a londoni alvilág nyelvében. A szó azóta több eu­rópai nyelvben is elterjedt. Példá­ul Oroszországban az 1905-ös forradalom után huligánnak ne­vezték a reakciós körök által fel­bérelt, erőszakoskodó és randalí­rozó elemeket. A magyar nyelv­ben — állítólag — már a század elején ismert volt ez a kifejezés. Más vélemények szerint szovjet­orosz közvetítéssel csak a hatva­nas évek elején, tehát 1956 után jutott el hozzánk. * Richelieu bíborosról feljegyez­ték, hogy Grammont herceg ép-, pen akkor nyitott be hozzá, ami­kor a francia államférfi ingujjra vetkőzve a falra ugrált. A herceg udvarias emberhez illően ledobta a kabátját, és fogadást ajánlott a bíborosnak, hogy ő is ugrik ak­korát. Így aztán a két politikai nagyság versenyt ugrott a falra. Egyébként valamikor, századok­kal ezelőtt, divatos volt a falra futás sportja. Kellő gyakorlás után az ügyes sportoló 2-3 méter magasra is képes volt felszaladni a meredek falon. Állítólag a falra futás rekordját Kristóf bajor her­ceg tartja, aki 1490-ben a falról lerúgott egy 3,40 méter magas­ságban bevert szöget. —kgym— MRtt;MtÉÁGGAZDÁSAGBDL Öt hónapja nagyjából magáévá tette Lengyelország a tőkés piaci viszonyo-. kát, ám a változás ára túl magas, s itt az ideje valamelyest enyhíteni a gazdasági szigoron — közölte a lengyel kormány. Január 1-je óta folyik a harc a szerke­zetváltásért és a hiperinfláció ellen, aminek következménye a munkanélküliség felduzzadása és az életszínvonal csökkenése. Az eredmények között a lengyel kormány megemlíti, hogy immár a piac 90 százalékán a kereslet-kínálat diktál, januárban még a termékek felének ára nem volt felszabadítva. 30 ezer magán­cég kezdte meg működését az utóbbi öt hónapban, s ezzel számuk 100 ezerre emelkedett. A lengyel kormány, megvonva a január óta eltelt időszak mérlegét, megállapította, hogy az irány helyes, véget ért a nemzetgazdaság megszilárdí­tásának kezdeti szakasza, az infláció havi ütemét a januári 78 százalékról májusra 4 százalékra sikerült visszaszorítani, de szükség van immár a megszo­rító intézkedések lazítására. Ennek szellemében és az infláció kordában tartása mellett a következő hónapokban valamelyest oldanak a fizetésemelési fékeken. Megszüntetik továbbá a exportkorlátozást, könnyítik az importterheket, csök­kentik a kamatlábakat, enyhítenek a profitkiviteli szabályokon, hogy vonzóbb legyen beruházni Lengyelországban a külföldi tőkének. A lengyel kormány ugyanakkor azt is közölte, hogy tovább csökkenti a veszteséges szénbányák állami támogatását. (Reuter). A pénzügyi unió következményeként csaknem kétmillióan veszíthetik el munkahelyüket az NDK-ban, a tömeges állásvesztés azonban átmeneti jelen­ség lesz, mert a munkanélkülivé vált embereket gyorsan átképezik új szakmák­ra — jelentette ki Helmut Haussmann nyugatnémet gazdasági miniszter. Közölte, kormányának feltett szándéka, hogy ne engedje 10 százalék fölé emelkedni a munkanélküliséget a két német állam egészében. A két Németor­szágnak együttesen 37 millió fős munkaerő-állománya lesz, s ha az NSZK jeíenlegi, 7 százalékos, 1,8 millió fős munkanélküliségéből indulunk ki. az NDK-ban közel 2 milliós munkanélküliséggel lehet számolni. Az év elején a Szovjetunióban 18,2 müliárd rubel értékű, rubelért és kemény­valutáért beszerzett importberendezés hevert a raktárakban és ezek állaga, a rossz tárolási körülmények miatt, aggasztóan romlik - unió ügyészsége kollégiumának ülésén. (TASZSZ)- hangzott el a Szovjet­Az amerikai kormány olyan világméretű rádióhálózat kiépítését tervezi, amelynek műholdjai digitális technikával,'stúdióminőségben továbbítanák a műsorokat a világ minden részébe. Az 1 milliárd dolláros műholdrendszer költségeit megosztanák hirdetéseket is sugárzó magán-rádiótársaságokkal. Az új rendszer mintegy száz rádióadó műsorát tudná egyszerre továbbítani. Pár­huzamosan világméretű, műholdas telefonrendszer tervét jelentette be a Moto- rolal amerikai óriásvállalat. A több milliárd dolláros költségű rendszer ugyan­csak műholdakat és digitális technológiát használna. Segítségével a föld bár­mely pontjáról kisméretű, hordozható telefonnal kapcsolatba lehet lépni bár­mely állomással. (MTI) Japánok finanszírozzák a Lengyelországot a Balti-tengertől a csehszlovák határig átszelő, 560 kilométeres autósztráda építését. A hitel összege nem ismeretes, de mindössze évi 2 százalék kamatot kell fizetni utána, és hosszú idő, 35 év alatt törleszthető. A költségek autópálya-illetékből, valamint az út mentén létesítendő üzleti vállalkozások hasznából térülnek majd meg. Az autópálya-használati illeték az adott útszakaszon elhasznált üzemanyag 20 százalékával lesz egyenértékű. (UPI) Mobil telefonokat szállít Magyarországnak az amerikai Motorolal cég egy most aláírt, hárommillió font értékű szerződés értelmében. A kelet-európai piacra első ízben exportált berendezéseket a Motorolal brit részlege szállítja le a Rádiótelefon Kft.-nek, amelyik a Magyar Posta utódvállalatának és az amerikai US West International cégnek a közös vállalkozása. A tervek szerint ősszel indul be a mobil, más néven celluláris telefonszolgáltatás rendszere Magyarországon. (Reuter) F oly óir at-tallózó Az ember az élétét éli, az em­beriség a történelmét, s az élő­ben nem mindig tudatosul, hogy részese a történelemnek. S ha igen, az se mindig helyes információk alapján. Hiszen 1945 után nemzedékekbe ültet­ték az ideát, miszerint történel­met formálnak, méghozzá az első igazit, s csak lassan-lassan derült ki, hogy nem formálók, hanem kényszerűen alkalmaz- kodók voltak a legtöbben. Ezért oly nagy fokú ma a csö­mör a történő történelem iránt. Átsugárzik ez a múlthoz való viszonyra is, de sokkal haszno­sabb és' távlatosabb az a ten­dencia, amely a megtörténtek valódi eseménysorát és hiteles értékelését szeretné meglátni végre, hogy legalább a saját ká­runkon okuljunk. Gondolom, ezért is annyi a tudományos és népszerűsítő történelmi munka, s nemcsak a könyvkiadásban, hanem a folyóiratok lapjain is. A Tiszatáj júniusi száma egé­szében egy összeállítás a cím­lapra kiemelt Magyarok — odaát témakörben. A hat. na­gyobb terjedelmű anyagból most kettőt emelnék ki. Áz első Vígh Károly munkája: Ma­gyarország a Trianonhoz veze­tő úton. A tanulmány legfonto­sabb gondolata Károlyi Mi­hálynak és kormányának a fele­lőssége, tévedéseiknek és tehe­tetlenségüknek a bemutatása. Károlyi volt már a legfőbb go­nosz és idealizált hős is, itt az ideje, hogy annak lássuk, ami alighanem volt is: idealista poli­tikus, aki a gyakorlat próbáján elbukott, mert az erkölcsi elvek alapján kívánt cselekedni, ahol a fegyverek beszéltek. A hiba nem az erkölcsi elvekben volt, hanem abban, hogy más nem vette figyelembe ezeket. Für Lajos tanulmánya a ki­sebbségi magyarok történelmi tudatát vizsgálja. A két évtizede asztalfiókban heverő, s most ki­egészített mű a szomszédos or­szágok magyar nyelvű történe­lemtankönyveinek azokat a fe­jezeteit elemzi és veti össze, amelyek Magyarország törté­nelmével foglalkoznak Mátyás király korától Trianonig. Külö­nösebb illúzióink nem lehettek: még ott és akkor is ritkán és kis terjedelemben esik szó a törté­nelmi Magyarországról, ahol e nélkül nem is lehetne szólni a történelemről. A legelfogadha- tóbbak a jugoszláviai tanköny­vek. Több a gond a szlovákiai­akkal, s nemcsak szemléletben, hanem gyakran tényanyagban is tudatosan hamis az, ami Ro­mániában olvasható. A legna­gyobb tragédia azonban nem a tévedések és hamisítások ténye, hanem az, hogy a nemzetiségi sorsban élő magyar népcsopor­tok most már nemzedékek óta úgy növekednek fel, hogy isko­lai tanulmányaik során nem is­merhetik meg történelmüket, hogy egy erdélyi magyar Má­tyás királynak még a nevét sem olvashatja a tankönyvben. Ezt hosszú távon a hagyományok erejével nem lehet ellensúlyozni. A Kortárs júliusi száma is tör­ténelmi csemegével szolgál: részletet közöl Horthy Miklós önéletírásából, amely hazai megjelenés előtt áll. A Magyar- ország mint nem hadviselő fél című fejezet már kiindulópontul közli a visszaemlékező alapgon­dolatát: lényegesen másként nem cselekedhettünk volna, mindenképpen ugyanaz lett vol­na a sorsunk. Horthyt nehéz nagyformátumú politikusnak látni, s ma már gazembernek is kevesen látják. Érthető, ha ő maga utólag sem lát más válasz­tási lehetőségeket Magyar- ország számára, s könnyen úgy tűnhet: lényegében igaza van. Abban mindenképpen, hogy a I német megszállás előbb-utóbb elkerülhetetlen volt. Végső so­ron eldönthetetlen kérdés az is, hogy mi okozott volna kevesebb kárt, kisebb nemzeti tragédiát: ha nem lépünk be a háborúba, s ezért szállnak meg bennünket, vagy ha belépünk, de sikereseb­ben próbálunk kiugrani. Vagy tényleg mindennek úgy kellett történnie, ahogyan volt? ­Essen végül szó szépiroda­lomról is. A Forrás júliusi szá­ma köszönti az ötvenesztendős Tolnai Ottót, és közli Nesztele­nek című versciklusát. Tolnai Ottó a jugoszláviai magyar iro­dalom tevékeny és tekintélyes képviselője, nálunk sajnos még mindig nem ismert rangjának megfelelően. Jugoszláviáról in­kább csak olyan’nireket hallani manapság, hogy mennyi baj, mennyi nemzetiségi ellentét van ott. E tényszerű közlések mel­lett arra is érdemes figyelnünk, hogy az alig félmilliós ottani magyarság milyen értékes iro­dalmat teremt — minden ma­gyar számára. V. G. HERCEG ÁRPÁD: Tudass, I iá változik a címed! „Magam előtt látom Nagyra­kást, amikor már majd nemcsak bajusza lesz, de tiszteletre méltó szakálla is, és éppen kamionsofőr­ként keresi kenyerét, s nem is akár­mekkora kenyér lesz az, ha meg­gondolom. Képzeljétek el, a fiú ép­pen valami levélpapiros fölött gub­baszt, valahol Kassel és Dortmund között, és levelet ír-, hát mi mást írna, és ki másnak írna, hát persze, hogy apának. Nagyrakás éppen egy döntési szituációban leledzik, de , nemsokára kilépve a kétségek vilá­gából, hátat fordít mindennek, ami­hez addig köze volt, és valami olyasmibe fog, amit mi sosem ér­tünk meg, igaz, elítélni sem lesz okunk, viszont Nagyrakás bátorsá­ga előtt le a kalappal. Ettől kezdve majd' tíz évig nem kapunk tőle leve­let, ami nem lep meg bennünket, mert hozzáedződtünk, hisz volt már ilyen annak előtte is, de apa tíz éven át mindig kibattyog a kapuba, ha postást ugat Füles kutyánk, e néven a harmadik. Harmadik Füles az idő tájt már csak a postást ugatja meg, és tejpepapit eszik\ mert körülbelül annyi foga lesz, mint anyának és apának együttvéve. És Harmadik Füles már két hónapja nem ugat, amikor becsönget ap'ostás, aki tud­ja, hogy mit vár apa, és mindig meg is ígérte neki, hogy holnap hozza, biztosan hozza. Es Nagyrakás ettől kezdve olyan leveleket ír nekünk, amiket még én is megirigylek, pedig akkor én már híres író leszek, és később, mint apa hagyatékának gondozója, fel is használom néme­lyiket egy regényemben. Több pénzt kapok majd érte, mint amennyit apa és anya együtt egész életükben láthattak, de csakhamar elviszi az egészet az az infláció, amelyik vi­szont nem fogható ahhoz, amelyi­ken apa és anya pénz nélkül vereke­dik át magukat, amíg nekem, sze­gény növényevőnek, itt a szám jár. De szólnom kell ezekről, mert na­gyobbrészt Nagyrakás, kisebb rész­ben Kisrakás a magyarázata an­nak, hogy apa mért azt, amit; mért úgy, ahogy. Hogy én is világosan lássak, majd segít nekem apa nap­lója, amiről majd még beszélek, és a többi hagyatékról is beszélek a maga idejében, amelyektől megvál­ni nem lesz szivünk, annyi emlékkel kötődünk porosodó tárgyakhoz, téglához, vakolathoz. Csak Lackó­nak lesz bátorsága hozzá, hogy ren­det teremtsen. Lackót az én egyik unokám má­sodik házasságából születendő ötö­dik leánygyermek és Nagyrakás egyik zabigyerekének unokája által örökbefogadott fiú ülteti majd a trónra. Jó emlékezettel lesz meg­áldva. Örökre emlékezni fog ránk az is, akit apa nemsokára megtalál az utcán és felveszi, de a pulya nem nagyon fogja tudni sohasem, hogy valójában mi is zajlik le benne. A dinasztia kallódó ága lesz, és egy­szer majd megpróbálja kilopni a szemünket is, amit nem fog meg­bánni soha, mert egészséges gondol­kodású bunkó válik belőle akkorra, és majdan minden gyerekét igyek­szik letagadni, legalább a felét sike­rül is neki, ami nem kis pénz, ha meggondolom. De ne rohanjak most ennyire elő­re, hiszen zabigyerekekben nálunk most sincs hiány, ami nekünk csalá­di szavajárásunk, ha előjön a téma, és az évek során sokszor előjön,, mert én meg Pocak fölöttébb kíván­csiak leszünk arra a családmodell­re, amelyikbe \ előre megfontolt szándékkal belecsöppentünk a meg­kérdezésünk nélkül is, szerencsénk­re. Az idő tájt apa szuverén jognak gondolta, hogy egy nő gyereket akar, és úgy gondolta, hogy neki, apának is jól jönne még egy-kettő Nagy rakás és Kisrakás után, és az­után, akit nem is ismert, mert alig­hogy megszületett, meg is halt a levegőben. De azt nem akarta apa, hogy úgy legyen gyereke, hogy ne legyen gyereke, amit Nagyrakással és Kisrakással addigra kitapasztalt, ezért aztán megmondta az akkor még nemanyámnak, hogy idefigyelj, drága hölgy vendégem, a részemről rendben, de én aztán nem fogok ám az ajtód előtt handabandázni, hogy láthatom-e a gyerekeket, mert ne­kem az ilyesmiből elég volt, hanem a fizetésemet majd rendesen elosz­tom, csak tudass, ha változik a cí­med. Amire az én akkor még nem­anyámban is felgyűlt a fény, és megmondta a magáét, hogy hát ide­figyelj, kedves férfivendégem, tulaj­donképpen nekem is elég volt abból, hogy kizárólag magamnak akarjak gyereket, abban meg rengeteg a bi­zonytalansági faktor, hogy mi ren­des férj-feleség legyünk, tehát szü­lök én neked gyereket, ha tudok, aztán azt csinálsz vele vagy velük, amit akarsz,- de ha elveszed tőlem, akkor megöllek. Es meglehet, hogy apa életének kioltását a szóban for­gó szituációban anya komolyan is gondolta, mint egy racionális jövő­képet, de ehhez azért tudni kell, hogy úgy állt kezében a kés, mint tehénen a gatya, erre nincs jobb képzavar. Viszont anya már abban az időben is kémia szakos tanár volt, ami apának eszébe sem jutott ‘ soha, és ez nagy könnyelműség, ha meggondolom, mert az ember so­sem hagyhatja védtelenül a hátát. Apa és anya hosszú életűek lesz­nek a földön, és én meg Pocak, stá­tuszunk szerint apa gyerekei, szor­galmasan látogatjuk anyát, amióta saját lakása van, nem is akármilyen rom. Ez a rom, persze, mindannyi­unké, mert nagyon jól érezzük ben­ne magmkat, apa és_ anya prekon­cepciójának szerencsés és folyama­tos dugába dőlése nyomán. Apa és anya a későbbiekben is csak annyi függetlenséget őriznek meg maguk­nak, amennyit még el tudnak visel­ni, mert jólesik. A szörnyű csak az az egészben, hogy apa és anya egy társadalomban élnek, és a társada­lom mifelénk az emberek magánü­gyeibe is beleüti az orrát, és nem­egyszer előfordul, hogy felteszik apának a fogas kérdést: Most ak­kor kié a gyerek ? a magáé vagy azé a nőé? Mert az nem lehet, hogy mindegyiküké legyen. Es mielőtt még elvettek volna bennünket vala­melyiküktől, anya és apa kitalál­ták, hogy az lesz mondva, hogy a gyerek, aki én és Pocak vagyunk, apáé, a nevezett hölgy csak az any­juk. Ennek nyomán apának sokszor tették fel a kérdést, hogy hát kípes- vót othannyi üketa, zannyuk? A zannyuk a világ legrendesebb em­bere, szólta el magát apa néha, ami igaz is, és anya szerepe elvitathatat­lan abban, hogy amikor az elvisel­hetőfüggetlenség határain belül apa lakásába vonultunk vissza néhanap­ján, apa még gondolatban sem kö­vette el azokat a gonoszságokat, amiket vele szemben Nagyrakás és Kisrakás anyuja elkövetett annak idején, és folyamatosan még sokáig, és amiket mindig elkövetnek a gye­rekekkel azok a felnőttek, akik nem jönnek ki egymással, átmenetileg vagy tartósan. Egyszer majd megpróbáljuk sa­rokba szorítani apát, hogy hát mikó vüheti el üketa zannyuk, és apa ek­kor elköveti azt a hibát, hogy meg­mondja az igazságot, tudniillik azt mondja, bármikor. Osztán mikó rü- szi? Nem viiszi. mondja majd apa. mert nem az ü duuga vünnyi, mert ücsaka zannyuk. Hát akkoó? Mi- koó láthassa? Mindennap. Azany- nyátl Minden nap vüszi a két nyo- moruúttat? Nem minden nap. Dej- szen azonta, nem?! Vagy haggya ükét ottalunnya ?Mért ne hagynám. Másnapig? Legutóbb egy évig ott aludtunk, mondja majd apa, és ami­kor idáig jutnak a társalgásban, a fejéhez is kap gyorsan, mert rájön, amire már sokszor rájött korábban is, csak nem akart tudomást venni róla, tudniillik, hogy ugyanazok a szavak nem mindenkinek ugyanazt jelentik, és ha valaki valamit nem ért, az leggyakrabban nem a maga értelmét veti alá vizsgálatnak. Sze­rintem apa ezért tart a háznál hara­pós kutyát. Füles, e néven az első jó szolgálatot tesz, amikor időről idő­re jelzi, ho'gy hívatlan látogató ér­kezett."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents